Budapesti Hírlap, 1854. február (334-356. szám)

1854-02-24 / 353. szám

Pest, Péntek. A „Budapesti Hírlap“-ra martius - április két hónapra előfizetés elfogadtatik.—Hely­ben Budapesten házhoz kül­déssel 3 ft., vidékre postán 3 ft 30 kr. Mártius-juniusi 4 hóra hely­ben 0 ft., vidékre postán 1 ft. HIVATALOS RÉSZ. F. hó 16-kán 22458­ sz. kelt igazságügy mi­­­niszeri bocsátvány által, a pozsoni főtörvé­­yszé­ki kerületben Sz. János és Galanthára kinevezett Ügyvédeknek: Kiripolszky Károlynak és E­n­­t­r­e­s­i Ágostonnak, hivatali székhelyüknek Pozson­­ba visszatétele megengedtetett, és a Szerdahelyre megerősített Mayer Nép­ és Pozsonba kinevezett ügyvéd Csiba­i Siffinak hivatali szék­helyeik kölcsönös felcserélése helybenhagyatott. F. hó 13-kán 1246. sz. a. kelt igazságügy­­miniszeri bocsátvány által az ügyvédség gyakorlásá­ra a soproni főtörvényszéki kerületben, hivatali székhelylyel Zala-Egerszegen Nagy Károly; F. hó 16-kán 1881. sz. a. kelt igazságügymi­­nisteri bocsátvány által a debreczeni fótörvényszé­ki kerületben hivatali székhelylyel Szathmáron Kiss Jáhos;­­ F. hó 16-kán 2035. sz. a. kelt igazságügymi­nisteri bocsátvány által ugyanazon fótörvényszéki kerületben Erdélyi József— kineveztettek. A cs­k. belügyministerium, Berger György magyar helytartósági fogalmazót, és Torkos Pál Emil Kálmánt, e ministeriumnál szolgálatban lé­tező megyei titkárt, helytartósági titkárokká Ma­gyarországba kinevezte. A magyarországi cs. kir. pénzügyi orsz. igaz­gatóság Held Károly 1. oszt. adóhivatali tisztet Lajtha melletti Bruckban, II. oszt. ellenőrré a rét­sághi — előbb nezsai cs. kir. adóhivatalhoz kine­vezte; — továbbá a szentendrei adóhivatali III oszt. ellenőrségi állomást Albrecht Pál galgóczi adóhivatali tisztté ruházta; végre a megürült rad­­nai ispáni állomásra az aradi pénzügyi kerületben T­ar­j­á­n­y Zsigmond aradi földkönyvezési s betáb­­lázási bizottmányi jegyzőt ideiglenesen kinevezte. nemhivatalos rész. BÉCS febr. 22. A Austria állása a török-orosz viszály irányában. I. Ezen egy év óta tar­tó,­­ terjedelmében az idővel folyton növekedő viszály azon stádiumát érte el a közelebb múlt na­pokban, melyben Európa népei nem puszta kí­váncsiság, hanem legközelebbi érdekeiktől ösztö­nözve feszült figyelemmel kisérnek minden külső jelenést, mely’ kormányaik viszonylatát ahhoz megfejteni, kimagyarázni alkalmas. Minél határo­zottabb s a közbékére nézve,fájdalom­ fenyegetőbb szinben nyilvánult a nyugati két nagy hatalmas-r­eág álláspontja e kérdés irányában, annál na­­­gyobb fontosság tulajdonittatott—és nem szükség mondanunk, hogy méltán — a két német nagy hatalmasság végleges elhatározásának. A geogra­­phiai helyzet,az egymással mind éles, ellenkezésbe jövő hatalmak irányábani egyformán baráti vi­­­szony, az önzéstelen eljárás, mely a két német hatalmasságot kitüntető, természetes súlyt adott nekik a népek és kabinetek szemében, és Orloff küldetése, mely őket tagadhatlanul mindez elő­nyöktől megfosztani lett volna alkalmas, szintén e súlyt tanusstá. Ezen állításunk gr. Orloff küldeté­sének —ha sikerülendett— természetes következ­ményéről nem szükséges bővebb bizonyitgatást,­ ha gróf Orloff küldetése, melynek czéljáról min­dennemű kalandos találgatások nem hiányoztak, de mely, mint hitelesen értésükön állíthatjuk, egyedül abban állott: a német hatalmas­ 353. slagjelenik­i lap, hétfőt a a­­őbb ünnepek utául napokat ki­ríva , mindennap raggal. Előfizetésl 41] : Vidékre: félév­re: 10 irt., évnegyedre: 5 kr. 20 kr. Helyben: f é­l­­ évre: 8 frt., évnegyedre: 4 írt — A hirdetések 5ts*5r hasébsott sorának egyszeri beiktatásáért 6 b, több­szöriért pedig 4 kr. szimlttatik. — Egyes ss&m 20 pb. döntethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lokáció és tár a‘könyvnyomdájában (Onzagnt Enne­­walderheibsn.) vidéken minden oa. kir. p­o­e t­ah 1­vé­telnél. — Az előfizetést tartalmazó lavelek a pzím. lak­hely­­ a utolsó poéta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesitva egyenesen a kiadó hivatalhoz ata­­ltandók. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda vái: Ország-ut, 6. bz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Jágok semlegességét minden lehető fordulatok esetére lekötni, ha mond­­juk e küldetés sikerül, az eddigi önzéstelen pár­ton kívüli és fölüli állás, s ezzel azon jótékony be­folyás is megszűnik, melyet a két német hatalom a béke helyreállítására, s ha kikerülhető nem lenne, harcz sikerének eldöntésére minden esetben gya­korolni fog, gyakorolni hívatva van! Gróf Orloff küldetése nem sikerültének tehát csalódás lenne oly értelmet tulajdonítani, mintha ez által a német nagy­hatalmak közt névszerinti Austria, párthelyzetbe tette volna magát, sőt inkább megőrző pártatlanságát,teljes függetlensé­­gét,mely a mint­egyréssről lehető bonyodalmak ese­tére közel érinthető önérdekei tekintetéből szük­séges, úgy másrészről egyedüli eszköz a viszály eldöntésében őt illető befolyását megóvni. Austria és Poroszország öszvetartása, melynek sikerü­­lend égési Németországot közremunkálásra ha­tározni, képezi e perc­ben a mármár egymással szembeszálló erőszak ellensúlyát, mely az ügy gazságos s az európai egyensúly s tartós Vi­­lágbéke érdekébeni megoldását biztosítja; de en­nek oly értelmében­ semlegessége, melyet a va­lószínűleg egymás ellen küzdtérre szállandó felek egyike mindenesetre érdek­e ellen, másika bi­zonyos események közt önérdekéb­en inté­­zettnek vélhet, ezen önzés- s pártnélküli közve­títő állást megsemmisítette volna. E szerint az is­mételve említett küldetés eredményének megíté­lésében e határokon túl menni, mint azt a nyu­gati hatalmak nagyobb s kisebb befolyású félhi­vatalos lapjai igen érthető okokból teszik, valót­lan következtetésekre vezet, mikkel ellentétben áll azon tény, hogy felséges Urunk s az északi császár közt létező magasztos baráti viszony leg­­kevésbbé sincs megzavarva, sőt egy előbb-u­tóbbi békülés eszközlésében előreláthatólag üdvös befolyásnak reményhorgonya. Levelezések, Bécs, febr. 22. 13 A „Wiener Zeitung“ és az „österreichische )» Corr.“ következő egyforma tartalmú czikket hoznak: Miután a harczesemények a monarchia délkeleti határán tovább tartanak, s békés kie­gyenlítésre még folyvást nem nyújtanak közeli reményt, ennélfogva­­ cs. k. Apostoli Felsége legújabban szükségesnek tartotta, a szerb-bánáti koronaországban már felállított 25.000 főnyi had­testen és a monarchia belsejébeni többi tartalékon kívül, a birodalom délkeleti határa teljes biztosítá­sára még újabb 25.000 embert harczkészen felálli­tani, ott leendő használat végett,hol a körülmények azt kívánnák, s hogy ekkér folyvást minden mozgal­makkal a császári államok határainak hosszában a mindenkori eseményekhez képest legalkalmasb módon szembeszállani lehessen. Ő cs.k. Apostoli Felsége — ilyképen birodalma önállóságát s annak legdrágább érdekeit folyvást egyenlően megőrizve — azért még mind nem akar azon reményről lemondani, miszerint fáradhatlan s csüggedetlen törekvéseinek sikerülend,az előrejárt oly nagy és mély rázkódások után Európára néz­ve annyira szükséges béke művét befolyásának erejével elősegíthetni, s ekkép elháritni a bal- és sanyarteljes háborút, mely minden államok egy­ségének legbelsőbb kötelékeit megtágítandná, s ennélfogva legvégsőbb eredményeiben azokat egyformán fenyegetné. Pária, febr. 18. —­— Az „Észak csillaga“ dalmű előadását legnagyobb feszültséggel várták, nemcsak azért, mivel Meyerbeer a dalmű szerzője, hanem a­­­zért is, mivel a­mint látszik, politikai állapotok azt egyúttal alkalmi darabbá tették. Tudják önök, mikép a censura a kérdéses dalmű adathatását kétségbe voná, mivel a darab hőse egy orosz czár lévén, illetlen kitöréstől félt egy bizonyos párt részéről, hogy azonban Napóleon e nehézséget elhárítá. Azonban úgy látszik,itt felfogták, mikép épen ezért és mivel Napoleon császár jelen volt az len legroszabb benyomást fogott volna okozni, s ennél agva a színház bejárásainál jegyekkel üzér­kedő csapatok a rendőrbiztosok által távozásra kény­szeretettek. Már havak óta előre kibéreltet­­tek a páholyok e darabra, s a kevés számú meg­­maradtakért 5—600 frankot fizettek. Ennélfogva semmi zavargás nem történt s ép oly kevéssé hal-t hozott valami nyilatkozat 111. Napóleon császár mellett mint Péter czár ellen, hanem annál feszül­­te®b figyelemmel hallgatták végig Meyerbeer gyönyörű zenéjét, melynek sikere tökéletes volt. A darab tartalma, mint mondva volt, egy e­­pisod Péter czár életéből. Finnlandban mint ács­legény megismeri Katalint és erényeit, főleg bá­torságát és rettenthetlenségét. Miután őt magára nézve elveszettnek hitte, mivel a hűtlensége iránti gyanú Katalint közel a megtébolyodáshoz vitte, sz. pétervári házi tűzhelyét minden környezetével e­­gyütt varázslag festi le előtte, s mig az eszméle­tére visszatér, Péter a koronát teszi fejére. Ez, rö­viden szólva tartalma a darabnak, mely még né­hány igen sikerült mellékjellemmel bir, milyen Katalin testvére és sógora, s mindenekfölött a császári testőrség bohósdi káplárja. A darab vé­gével Meyerbeer kihivatott. A „Journ. d. D.“ még nem érte el sanyarúsá­­gai végét. Ismerik önök a pénzügyről írt czikk miatti eseményt. A kormány minden lehetőt meg­tesz, hogy a lap élére kívánsága szerinti szerkesz­tők állíttassanak, különösen e pillanatban, midőn fődolog a közvélemény megnyerése a háború szá­mára. A „Journ. des Deb.“-val azonban annál e­­légületlenebb, mivel nem akar irányában szigo­rúbb rendszabályokat alkalmazni s ezáltal gyen­gébb oldalait feltüntetni. A lap ellenségeskedése leplezett ugyan, de nagy befolyásánál fogva igen érzékeny. Végre csakugyan kényszerítve lesz kormány ez és más lapokra, melyek vele semmi összeköttetésben sem állanak, időről időre egy maga érdekében irt czikket ráparancsolni. S a c­o­ur ma jelenti, mikép Bertin B­­ure lap ügyve­­zet­e ki, átvette, s hogy az folyvást a régi „Journa des Debate“ maradandó ül. Napoleon császár levele minden utcza­­sarkon ki van ragasztva, s este nem hallhatja az ember saját szavát az e levelet árulók lármájától. A külvárosokban tömegesen terjesztetik. Azonban a kormány némi zavarban van e levél miatt: a közönség előtt szeretné kézzelfoghatóvá tenni, hogy a császár levele elfogadható föltételeket foglal magában, Anglia irányában ellenben kény­szerítve látja magát a javaslatokat semmit nem jelentők gyanánt tüntetni föl. Ezen állítást a mai „Constitute" bizonyítja, hol Granier de Cas­­sagnac úr egyenesen kijelenti, miszerint az egyenes alkudozás kedvezménye csak látszólagos, mivel az egyezkedés eredménye az értekezlet elé terjesztendő. Granier úrnak tökéletes igaza van, de egy kormánylap hasábjain ama nyilatkozat igen jelentékeny.­ Hallomás szerint azt tervezik, hogy a segély­had nem mint eleinte határozva volt, a Bosporus, hanem az adriai-tenger partjain, és pedig Sku­­tari közelében Albániában szállíttassák ki, misze­rint innen az orosz hadsereg oldalról fenye­getve legyen. Paris, febr. 19. —S.— Az orosz császár visszautasító vála­száról szóló jelentést a mai „Moniteur“ közli. A válasz hallomás szerint Nesselrode gróf egy jegy­zékéből áll. Továbbá mondják, miszerint a hiva­talos lap holnap tele lesz fontos dolgokkal, á­­m hadüzenettel,egy hadilleték kiállítása iránti rende­lettel, a segédhad-parancsnokok kinevezésével, stb Újra beszélnek Napóleon herczeg főparancsnok ki­neveztetéséről. Azonban ma vasárnap lévén, le­­hetlen hiteles tudomásokat szerezni. Az olaszországi hadsereg 10,000 főnyi erő- s­sítést nyerend. A tegnapi táncrestély a tuileriákban igez I fényes volt. A császár eszményi egyenruhát viselt I a császárnő, mint görög nő jelent meg, Mathilo I herczegnő mint Juno, Ducos asszony mint Ceres Legkitűnőbb jelenség volt az óriási Nieuwer- I kerke s a hasonló nagyságú Heckeren ur, el­sőbbik mint pánczélos lovag, utóbbi mint cserkesz [jelent meg. Beville ezredes IX. Károlyt, a minis­z­terek a XVI. századbeli főurakat ábrázolók, mir­e a tábornokok a templomrendi lovagokként voltak­­ öltözve. Együtt jöttek be s katonai induló jelent beléptüket. A „quadrille hongroise“ (magyar né­gyes) az egész ünnepély dísze s állítólag csoda­szép volt. A hadügyminiszer gyöngélkedése miat­t nem jelenhetett meg. Pest, febr. 23. —br.— Vegyműipar. I. Egyike azo vállalatoknak, melyekhez keletkeztük alkalmávl­l nagy reményeket csatolni feljogosítva talánl kétségkívül a tábori kórház közelében fekvő egyszer gyár. Hogy ezen vegyszergyár alapja,daczára azon a hazai iparra nézve különösen kedvező körül­ményeknek, melyek közt az h­é­t évvel ezelőtt lé­tesült, még­sem azon arányban vettetett meg, melyben annak állandó ingatlan fennmaradása tel­jesen biztosíttatott volna, ez részint az attól függő iparágak hazánkban még csak akkor meg­indult fejlődésének, részint annak tulajdonítandó, hogy a vegytudomány is csak akkor bontakozott ki nálunk pályáiból, s mint ilyenre nehéz volt egy a közönség részéről méltó bizalmat igénylő vállalatot alapítani. Ezt azon adat is bizonyítja, miszerint a 37 alapító részvényes közt 12 szak­tudós férfiú van. Mégis, e lényegbe vágó nehézséggel szem­közt is, az eredetileg tervezett részvények 7/16-be aláíratott, s a gyár kellőleg fölszereltetvén, üzle­tét a sebesen fejleni kezdett iparnak közepette óhajtott sikerrel indítá meg annyira, hogy rész­vényeseinek csakhamar 8 sőt 12 százalékot is adott. És e vállalat nemcsak hasonló anyagi pro­­speratióra képes jelleme, hanem különösen s kivá­­lólag azon nyulékony természete által bizonyítá be teljes életrevalóságát, miszerint még a legne­hezebb , csaknem mindennemű ipart elnyomott viszonyok közt is folytató működését, s termékei piaczc­al és kelendőséggel bírtak, míg a körülötte 8 országszerte szilárdabb alapokon nyugvó válla­latok czimzetüket megszüntetni kényszerültek. Ezt pedig nem más, mint czikkei nélkü­­lözhetlensége okozá. Terjedelmes gyárak­tól kezdje le egész az apró kézműtelepig, sz iparnak számtalan ágazataiban a vegysz­ergyár készítményei részint mellőzhetlen kellékek az a­­nyagok feldolgozására, részint költséget s időt kímélő surrogatumok, miknek használását a gya­korlati józanesz s mások példáján okult belátás javasolja. Hasonló jelentőséggel bir a vegyszer­gyár a gazdászatra nézve is, melynek több rendbeli segédszereket nyújt, helyzete javítása s tökéletes­ítésére. Alkalmunk lesz e czikkek foly­tán a vegyszergyár e kettős fontosságú előnyére még részletesben visszatérnünk, s jelenleg a dolog lényegére tartozó közelebbi szempontokat bocsát­juk előre. Tudjuk a pesti vegyszergyár eredetének ru­góit , annak a legelső programmban kitűzött közhasznú czélját. Ezen alaptervet az idők fo­lyamá­n közbejött alakulások nem változtaták meg, sőt a vállalatnak mind szükségességét, mind közhasznúságát megerősítik. Nyilván ki van ez mutatva a vegyszergyár­­egylet múlt évi január hónapban kibocsátott új programmjában, melyben az különösen vállalatá­nak szélesebb alapra fektetését nagyon helyesen következőleg indokolja : „Azon lendület, mit az ipar az austriai stá­tusokban utóbbi idő óta vesz, azon körülmény, hogy még folyvást nagymennyiségű vegyészeti termékek hozatnak be külföldről az austriai mo­narchiába szerfölött nagy összegeken, mik az au­striai szenvedőleges kereskedés nagy részét ké­pezik; azon tény, miszerint a vegyészipar az ipar­nak átalánvéve legfontosb alapját képezi, és hogy az austriai vegyszergyárak kiterjedésükre néz­ve semmi arányban nem állanak a külföldi vegy­­műtelepekkel, s végtére azon körülmény, misze­rint Austria vegyműipara az új törvények által szerfölött kedvező emelkedést nyer, s ez által le­hetővé tétetik, a vegyészeti termékekkel magába a világkereskedés versenyébe is lépni, s mind­ezek a részvénytársaságot arra határozták, mi­szerint gyárát az idő szükségletei s követelmé­nyeihez képest nagyobbítsa, s a hozzájárulást e társulathoz mindenkire nézve új részvények ki­bocsátása által lehetségessé tegye.“ Már az itt említett fontos szempontok is elegendők arra, hogy e vállalat iránt minden ha­zafi figyelmét s gondolkodását fölébreszszék. Február 24-én 1854. Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Febr. 24. * A „P. Lloyd“ közlése szerint, miután előre nem látott akadályok miatt a szegedi vaspálya ün­nepélyes megnyitása f. hó 26-kán meg nem tör­ténhetik, az jövő hó harmadikára van végérvényü­­leg elhatározva. * A délirányban terjedő vaspálya egyéb nag­­­gyobbszerű gyárvállalatokon kívül, a kényelem e­

Next