Budapesti Hírlap, 1854. február (334-356. szám)
1854-02-14 / 344. szám
Pest, Kedd, mást jelenik e lap , hétfőt , a főbb ünnepek utáni napokat kivéva, mindennap reggel. AlSnsetrisl díj : Vidékre : félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben:é évre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször kssélesott sorénak egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szénhrtsztk. — ügyes azém 30 pkr. ülőfizethetni — helyben a lapkiadó hivataléban, Lobáca L. és tára .könyvnyomdáéban (Országút Kunewalderházban ) vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a pzlm. lakhely s utolért posta feljegyzése mellett , a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen skiadó hivatalhoz atssztandok BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. (Kunewalderházi 2-ik emeletben. A „Budapesti Hirlap“-ra február-martius két hónapra előfizetés elfogadtatok.—Helyben Budapesten házhoz küldéssel 3 ft., vidékre postán 3 ft 30 kr. Február-juniusi 5 hóra helyben 7 ft, vidékre postán 8 ft. 30 kr. HIVATALOS RÉSZ. F. hó 5-kén 965 sz. a. kelt igazságügyminiszeri bocsátvány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlására, a pozsoni főtörvényszéki kerületben, hivatali székhelyijei Füleken, Dedinszky Gyula kineveztetett. Buda, febr. 13. 1854. F. hó 3-kán 1210. a kelt igazságügyministeri bocsátvány által az ügyvédség gyakorlata az eperjesi főtörvényszéki kerületben Jászay Gábornak újra megengedtetett. Buda, febr. 11. 1854. Müller Emil pesti kiadó, a helybeli cs. k. kerületi iskolai hatóságnak, az általa kiadott Grynaeus A. ás Zimmermann-féle tanitó- és tanulókönyvekből 50 példányt, s némely más iskolai könyvekből 3 példányt szegényebb iskolák számára rendelkezés alá adott, mi ezennel teljes elismeréssel köztudomásúvá tétetik. Buda febr. 9-kén 1854. A cs. k. helytartósági osztály által. Minthogy az utasszállító gőzösök menetei Pestről lefelé február 13-kán megfognak kezdetni, ezen naptól fogva minden Pest, Zimony és Orsova közt járó utasszállító gőzössel levélcsomagok Pest, Duna-Földvár, Paks, Kalocsa, Tolna, Mohács, Baja, Apathin, Eszék, Vukovár, Új-Palánka, Illők mellett, Újvidék, Pétervár, Karlovitz, Zimony, Nándor- Fejérvár, Kubin, Pancsova és Orsovára, és onnét vissza fognak szállíttatni. Az ezen alkalommal szállítandó levelezésekre nézve feladási záridőül a pesti cs. k. postahivatalnál közönséges levelekre nézve a gőzös elindulási nap reggeli 8órája, az ajánlott levelekre nézve pedig az előtte való nap estvéli 9 órája határoztatott meg. Pest febr. hó 11. 1854. A cs. k. postaigazgatóságtól. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. London, febr. 7. „Háború vagy béke?“ — e kifejezés - értelemben egyaránt laconicus kérdést intéze tegnap a felsőházban Claribarde a kormányhoz, melynek nevében Clarendon lord körülbelül ily kifejezésben szintén rövid, de értelemben hosszú választ adott: „háborús állapot.“ E „sovány“ feleletre, — mely azt látszék mondani akarni mintha a kormány a békereményekben nem igen bíznék, — természetesen faggatások következtek, melyekre lord Clarendon egyenes s határzott nyilatkozatot ten. E nyilatkozat, melyet ma az öszszes sajtó themául választott, imer : „Ma délután vettem hivatalos tudósítást, mit tiszttársaimnak kormányelnökön kívül még meg sem mutattam arról, hogy gr. Orloffnak az orosz udvar egyezkedési feltételeit tartalmazó ellenelőterjesztvénye a bécsi conferentia által el nem fogadhatónak találtatott. Az értekezletnek e szerint vége nem várok új alkudozást,s alig hiszem a béke fennmaradását. Ki lévén adva báró Brunnot is kissé lett uraknak a kívánt válasz s útleveleik, Seymour Castelbajac tábornok is az orosz kormánynyali diplomatiai összeköttetés félbeszakittatására utasittatnak.“ — A keleti kérdésnek tegnapra tervjen volt rendes tárgyaltatása sem vívhatott volna ki teljesebb felvilágosítást s magyarázatot annál, melyet lord Clarendon a Clanibarde, Bean - •«v»it, F.nienbdrotig as Arczwilliam közt folyt tegnapi társalgás folytán adott. Alig is fog ezért a külügyminiszeri tegnapi nyilatkozat után rendkivüli érdeket gerjeszteni a keleti kérdés tárgyábani vita, mely Clankiarde által jövő hétfőig elhalaóztatott. Mert az ország már tudja azt, minek tudása azt erősen érdekli, s meggyőződött arról, hogy alkalmasint háborúnak küszöbén áll, s így a jelen állással nem sokat foglalkozik, le inkább a jövőre függeszti figyelmét. A „Daily News“ is inkább a jövőre, mint a múltra, kívánja a parliament figyelmének fordíttatását. Különösen szeretné e lap tudni a német főhatalmak szándékát, valamint gr. Orloff misciója valódi czélját. —A „Times“ s „Morn.Chrolicle“, hogy a visszapillantás tory vágyaknak elejét vegyék, maguk elismerék : mikép a kormány botlásokat követett el, hibásan ítélt, bizalmában megcsalatott s várakozása meghiúsult; hogy pedig a radikál lapoknak prospectiv kritikára törekvéseit ellenzés által túl ne feszítsék, a kormányközlönyök ismét maguk elismerik, mikép illő a kormánypolitika vezérelveit s azon czéljait megismerni, melyeknek elérésére szándékozik fordítani a rendelkezése alatt álló roppant hatalmat. Úgy látszik tehát, hogy miután egyrészről Clarendon s Aberdeen lordok nem hajlandók eddigi keleti politikájukat concessiók nélkül, s estvétől reggelig nyúló hosszú beszédben védni, mint ezt lord Palmerston Görögország elleni eljárásában tette, s miután másrészről a sajtóban s a parla-mentben sem mutatkozik nagy buzgalom, a poultat feszegetni, mint látszik, a keleti ügyet illetőleg nem leend kemény s a kormányra nézve kiállhatlan ostrom, s igy a coalitio azon állásában, melyet mindjárt a parliament első ülésében elfoglalt, mindinkább szilárdul, és ezt bizonyosan a kitörés pontján álló nagy háború daczára is a világbéke fentartása erős horgonyául lehet és kell tekinteni. Az angol parliament tehát, mint eddig mutatta magát, nem harczias szellemű, s az oly helyzet, mire nézve lehet óhajtani, hogy az északon méltánylást nyerjen s eltávolítsa azon következéseket, miknek be nem állását magának északnak jó értelemben vett és helyes szempontból tekintett érdeke igényli. Bélabánya, jan. 24. Még nem igen vola olvasható e lapokban valami a bányásznépről s annakállapotáról. Miután azonban e nép a bányavárosokban nem kevésbbé fontos szerepet játszik, mint Magyarország egyéb vidékein a földmivelő osztály , nem lesz tán érdektelen az olvasó előtt, arról néhány szót hallani. A bányásznép s annak jelenlegi sorsa nem igen örvendetes, sőt méltán szánandónak mondathatik. Oka ennek sokfélében, a többi közt azonban a kereset hiánya vagy csekélységében, a folytonos drágaságban, s magában a bányásznépben keresendő, mert a mellett,hogy a bányászat a közelebbi időben csökkent, a munkásosztály egy részének nincs, a másik résznek pedig csak igen csekély keresete van, mi a magánosok által mivelt bányáknál még nagyobb mértékben történik, a bányásznép nagyobb része a megszokott életmód, kivált a pálinkaivás elhagyására nem is gondol, mi okozza azt, hogy a havonkint közönségesen 6—8, a legritkább esetben 9—10 pftra rugó csekély kereset, kivált miután belőle az előlegezett búza ára, az adó és közmunka-váltság levonatott, s a hitelbe megivott pálinka kifizettetett, legtöbbnyire semmire, igen ritkán néhány krajczárra leolvadván, abból többnyire 4—6 tagot számláló család életét kell egy hónapig sok ínség közt fenntartani. Ez elharapódzott résznak több oka van, nem utolsó pedig azon körülmény, hogy kivált a társasági bányáknál azoknak tisztviselőig kezelvén a pálinkamérhetési jogot, a legtöbbet ivóknak nagyobb keresetet nyújtanak, természetesen nem önzéstelen szándékból. Áttérvén a város ügyeire,megemlítendő, miszerint a város tisztviselőit egygyel szaporították, az eddig hiányzott városi pénztárnokságra Hettinger György helyb. polgár s selmeczi kiadó neveztetvén ki, mi ismét egygyel több reményt nyújt a város annyira bonyolódott belügyei mielőbbi s tökéletesebb rendbehozására, s a Selmecz és Bélabánya városok között fennforgó jogügyek eldöntésének sikeresitésére,mely tekintetben mindnyájunk reménye a helybeli polgármester úrhoz fordul. Itt megjegyzendő azonban, hogy Selmecz- aaya városa még most sem látszik azon gondolatról lemondani, miszerint Bélabánya város, mely iiiost valósággal külön hatósággal bír, ismét adisfinistratiója alá visszakerülend; ez mutatja, hogy az a két város egyesített czimerével ellátott pecsét használatától, habár arra felsőbb hatóságilag Ujtasittatott, elállani még most sem akar, s a Béla - bánya város kizárólagos tulajdonát képező jogiratok kiadását csak koronkint és részletenkint teljesíti,.A jelenleg is még számosabbakat, milyenek .Bélabánya város hatósága s patronátusi joga alá tartozó fundationalis jegyzőkönyvei és okiratai, visszatart, melyeket pedig még akkor, midőn Ajkét város különválasztatott, Bélabánya városik átadni köteles lett volna. Bélabánya sz. kir. város, mely egykor az országos- és hetivásárok tartási jogát is bírván, ettől nem tudni mi módon, midőn a selmeczi administratio alá került, elesett; jelenleg e joga felelevenítésére is tett lépéseket; azonban miután az idézett körülményt igazoló jogiratai elvesztek, e joga bebizonyítására utasittatván, a vizsgálatból kitűnt, hogy hetivásárok tartási jogát még hoszszabb ideig a selmeczi administratio alatt is gyakorolta, ezt azonban tudva nem levő módon elvesztette, a vásárok tartási joga gyakorlatától azonban 1782-ben, tehát a Selmeczczeli összekapcsoltatása előtt, egy nagyszerű tűz miatt, mely a szeront szinte véginségre juttatá, önkényt elállott, 1' ‘később Selmeczczel összekapcsoltatván, állítólag e jog Selmecz városára általszállott, miért Selmecz városban a kirakodó vásárok két egymásután következő napokon tartatnak. Ezeken kívül figyelmet érdemlő itt azon körülmény, hogy itt a rom. kath. iskola nem a legjobb karban van. Mivel hogy némi fogalma legyen az olvasónak, elég mondanom, hogy egy alig 50 ölnyi tért foglaló szoba nem csak az 1-ső, de a 1 2-dik elemiosztályt is magában foglalja, mely 60—80 gyermekből álló két osztályt jelenleg,miután rendszeresített segéd nincs, egy tanító oktatja. A város az igaz azon kötelezettségét, mely szerint a két osztály elkülönzése s két külön tanító felállítása lenne sikeresítendő, nem csak jelen, de tán jövendő körülményei közt is nagy megerőltetése mellett sem fogja teljesíthetni, s a bajon csak az segíthetne, ha a csak néhány évvel ezelőtt elkülönített rom. kathol. és evang. iskolák az e részben kívánatos s kivált a vallás oktatásában szükséges rendszabályok fenntartásával, megint egybekapcsoltatnának. E terv mellett, azon körülményen kívül, hogy midőn az evangélikus tanítónak csak 10— 12 gyermeke van, a katholikus 70—80-at oktatni köteles, holott mind a kettőnek a városi pénztárból járó egyforma fizetése van, az is harcos, hogy annak sikerülése esetében a városnak rendezett két elemi osztálya lévén,a szülők gyermekeiket tökéletesebben oktattathatják, a tanulók közöl egyik a másodiknak kényelmére nem lesz szerfelett megterhelve, a városi pénztár pedig a katholikus tanítónak segély fejében fizetni szokott évi 50 pftokat a roszkarban levő iskolahelyiségek rendbehozására fordíthatja. 1. 1. PEST, febr. 13. (Hírlapi szemle.) A „Journal des Débats“ az angol tengerészet jelen helyzetéről többek közt így írk . : „Ama rendkívüli tevékenység, melylyel az angol hajógyárakban a hadifelszereléseken dolgoznak, oly eredményeket kezd előidézni, melyeknek még a tengerészeti ügyekben legjáratlanabb szemlélőt is meg kell lepniök. Egyetlen hét sem telik el a nélkül, hogy ne hallanék, mikép néhányan ama rettentő csavarhajók közöl, melyek még néhány hónap előtt épülőfélben voltak, fölszerelés alá vézetnek, gépeikkel kísérletet tesznek, s készek tengerre indulni. Mindez szinte hihetetlen gyorsasággal történik, mi legbiztosabb jele Angolország valódi tengeri erejének. Más tengerészetek szintoly jól fölszerelt, s szintoly jeles tisztekkel, s szintoly tapasztalt tengerészekkel ellátott hajókat állíthatnak ugyan az angol hajók ellenébe; de a világon egy tengerészet sem szerelhet föl oly kevés idő alatt oly nagyszámú hajókat akkér, hogy bármikor s bármely csatatéren biztosan jelenhessék meg, a szám s a hajók tengerészeti, katonai, vagy gépészeti minőségének ama f elsőbbségével, mely szinte bizonyos győzelmet ígér, s mely azt annál valószínűbbé tenné, minél tovább tartana a harcz. Ama tisztek, kik a királynő által a hajóhad fölött múlt augustusban tartatott szemlén jelen voltak, egyhangúlag elismerték a gőz-s csavarhajóknak a régi vitorláshajók fölötti roppant felsőbbségét. Amaz összehasonlító próba, mely alá akkor e kétféle hajók vettettek, igen kedvezőtlenül ütött ki a régi tengerészetre nézve. Még a „Prince Regent“ s a „London“ is, a régi rendszer szerinti legszebb hajók, miket Angolország valaha fölszerelt, tökéletesen elhomályosíttattak szerencsésebb vetélytársaik által. E hajók a „Duke of Wel-ington“, s az „Agamemnon“ mellett úgy tűntek föl, mint egy hajdankor romjai, s tanulságos látványt nyújt ezen tapasztalás eddigi eredménye. Még augustus végén Angolországnak ama négy part-Őrhajón kívül, melyeken először tanulmányozták a csavar érdemét s tulajdonait, csupán három, ezen rendszer szerinti hajója volt fölszerelve, a „Duke of Wellington“, az „Agamemnon“, s a „Sans-Pareil“. Azóta az admiralitás tökéletesen fölszereltetett még 5 ily hajót, a 120 ágyus „Royal-George“ot, a 101 ágyús „Saint-Jean d’ Acre“-t, a 91 ágyús „Princess-Royal“t, a 91 ágyús James Watt“ot, s a 81 ágyús „Cresay“t. Ezenkívül minden képzelhető tevékenységgel dolgoztathat más gőzös fölszereltetésén, melyek — mint mondják— jövő ápril folytában készen lesznek tengerre indulni, úgy hogy nem egészen két hónap alatt 11 csavarsorhajót szerelhetendett föl, s jövő tavaszszal 18 gőzössel rendelkezend, nem számítva ide a fregatokat. — Ez hasonlíthatlanul a legrettentőbb hajóhad leend, mely valaha megjelent a tengeren. — Már gyakran mondok, mikép a csavarnak a hajózásrai alkalmazása tökéletes forradalmat idézend elő mind a kereskedelmi, mind a hadi tengerészetben. Naponkint tények bizonyítják be, mikép ezen forradalom még teljesebben s előbb bekövetkezend, mint gondoltuk, valóban minden újabb kísérlet újabb tulajdonokat látszik fölfedezni ezen bámulatos műszerben, így ennek már előbb elismert érdemein kívül, most egyhangúlag elismerik egy oly tulajdonát, mely a gyakorlatban igen fontos eredményeket idézend elő; a hatály ama növekedését értjük, mit a csavar a kormányrúd működésének ad. Ezen tényt a tapasztalás most már tökéletesen bebizonyítá, s ennélfogva most már a kereskedelmi s hadihajókat illetőleg rendkívüli tér arányokról lehet képzeletünk. Több kísérletekből bebizonyult, mikép még a legnagyobb terjedelmű csavarhajók is, minden körülmények közt, engedelmeskedtek kormányrudjoknak, mégpedig oly könnyűséggel, melynek teljes biztosítékot kell nyújtania. A hadihajókat illetőleg e kérdés legközelebb igen kielégítő módon döntetett el ama czirkálás által, mit a „Duke of Wellington,“ három fedözetes csavarhajó, legújabban Angolország s Portugália közt tett. E hajó oly érzékenynek tanusíta magát kormányrúdjának hatása iránt, hogy tengerésztisztek állítása szerint, szintoly könnyen lehetett azt kormányozni, mint a hajóépítészet ama kellemes remekeit, melyek a Wight szigetbeli hajóversenyeken szerepelnek. Ezen eredmény constatkrozásából eredt azon eszme, miképoly 500 lábnyi hosszúságu sorhajók építtessenek melyek 2—3,000 főnyi néppel, s 200—250 nehéz ágyúval lennének ellátva. Ha ezen eszme valósulna, többé semmi túlzás sem lenne azon állításban, mikép a sorhajó, valódi úszó erősség. — Sokszor a gőzgépnek a hajózásrai alkalmazását oly találmánynak tekinték, melynek Angolország tengeri erejének csökkenését kell előidéznie, holott ellenkezőleg a gőz-gép bámulatosan sokat tett az angol tengerészet erejének megszilárdítására. A tengerészet ahelyett, hogy külön s mintegy elszigetelt ipar lenne, mióta a gőz-gép hozzácsatoltatok, Angolországban nem szűnt meg mindinkább bevegyülni minden érdekbe, mindinkább összenőni a nemzettel, naponkint szorosabban öszszekapcsolódni a nemzeti tevékenység minden ágával, azoktól naponkint hatályosabb közremunkálást nyervén. Hajdan a haditengerészet oly közigazgatási szak volt, mely érdemlett népszerűsége mellett, a budgetnek tetemes részét évenkint, jól elzárt arsenaljaiban, tetszése szerin költe el, az átalános ipar e kereskedéssel bensi 344. Február 14-én 1854.