Budapesti Hírlap, 1854. március (357-381. szám)
1854-03-29 / 380. szám
hosszú falusi születés, 38 éves, református, gyermektejen, közügyvéd Udvarhelyen. Ezek bevallották, hogy ők, nevezetesen Bereczky, Bedő és Bányai, Gálfi Mihály járásfőnök, Dáné pedig Bereczky aljárásfőnök által a felségárulási tervekből értesültek , az összeesküvésben résztvenni készeknek nyilatkoztak, vezetékül kineveztetésüket az alájok rendelt eljárásokban és pedig Bereczky Kereszturon 19 községgel, — Dáné Bögözön 19 községgel, egyúttal mint keresztur községi főnök 6 községgel, —Bedő Homoródon 19 községgel, — Bányai Sz. Udvarhelyen 26 községgel elfogadták, e nekik átadott aljárásokban az elvállalt egyesületi kötelezettségekhez képest működendők, hogy Gálfi Mihály járásfőnöküktől sürgetéseket elfogadtak s neki jelentéseket is tettek. Különösen Bereczky Sándor és Dáné Károly még azt is vallották, hogy aljárásaikban a községi főnökök megkívántató számát a kapott egyesületi szabályok utasítása szerint kinevezték, tevékenységre ösztönözték, azoktól részint írásbeli, részint szóbeli jelentéseket vettek, melyeket viszont Gálfi Mihály járásfőnökükhöz küldöttek. Vallották, hogy a felségáruló tervek érdekében másokkal is közlekedtek, hogy befogatásukig az alárendelt orgánumokkal, valamint járásbeli főnökükkel az egyesület czéljára közlekedést folytattak s átalában egyesületi állomásukon eredményes sikerrel működtek. B) Mint vezető egyesületi tagok, nevezetesen mint községi főnökök és pedig : a) törvényszék előtt letett vallomásuk nyomán: 1. Makkai András erdélyi, kőhalomszéki, petki születés, 38 éves, református, nős, gyermektelen, rugonfalvi iskolatanitó; 2. Árkosy Mózes, erdélyi, udvarhelyszéki, bözödi születés, 36 éves, unitárius, nős, 3 gyermek atyja, fiátfalvi lelkész; 3.Solymosy István,erdélyi,udvarhelyszéki székelyi születés, 35 éves, református, nős, egy gyermek atyja, lelkész a nagy galambfalvi községben ; 4. Gál Antal, erdélyi, marosszéki, szent gerliczei születés, 36 éves, unitárius, nős, egy gyermek atyja, magyarosi jegyző; 5. Beke Dienes, erdélyi, agyagfalvi születés, református, agyagfalvi segédlelkész; 6. Jákó Antal, erdélyi, háromszéki, lisznyói születés, 61 éves, református, nős, négy gyermek atyja, musnai lelkész; 7. Szabó Lajos, erdélyi, udvarhelyszéki, bögözi születés, 33 éves, református, nős, egy gyermek atyja, volt urasági tiszt, bögözi birtokos; 8. Pálfi Mózes, erdélyi, udvarhelyszéki máriafalvi születés, 42 éves, katholikus lelkész, a vágási, dobói és bétai községek plébánosa, kik megváltották, miként a keresztúri és bögözi átjárások egyesületszerű szervezésében, és pedig az előbbi három Bereczky Sándor átjárási főnök, a többiek Dáné Károly aljárásfőnök által a felségáruló tervekről értesittettek, s az egyesületi szabályok nyomán községi főnökökül kineveztetésüket és pedig : Makkal Rugonfalván, Arkosy Fiátfalván , Sólymosy N.Galambfalván, Gál Magyaróson és Deézsfalván, Beke Agyagfalván és Makkfalván, Jákó Musnán, Szabó Ácsfalván, Ábrahámfalván, Telekfalván, Sándorfalván, Szent-Lászlón és Bögözön, Pálfi Dobón, Vágáson és Bétán elfogadták, ennek következtében nevezett főnökeiktől az egyesületi tevékenység siettetésére sürgetéseket fogadtak el, s Pálfit kivéve nevezett főnökeikkel mind egyesületi közlekedésben álltak. Beke, Jákó és Szabó ezenkívül még írásbeli jelentéseket is tettek. b) A körülmények összetalálkozása által rájuk bizonyult: 1. Varga Zsigmond, erdélyi, udvarhelyszéki, agyagfalvi születés; 23 éves, református, végzett jogász, haszonbérlő fia; 2. Bitai Mihály, erdélyi, marosszéki, mezőcsávási születés, 28 éves , reform., nős, gyermektelen, csekefalvi lelkész; 3. Lőrinczi Mihály, erdélyi udvarhelyszéki, szt.-ábrahámi születés, 44 éves, református, nőtlen, közügyvéd; 4. Dózsa Sándor, erdélyi,marosszéki, makkfalvi születés, 35 éves, református, nőtlen, egy urasági jószágigazgató fia. 5. Lengyel Ádám, erdélyi, tordamegyei, tordai születés, 31 éves, r. kath., nőtlen, tordai volt városi tanácsos, jelenleg hivatal nélkül, Kis- Kedén lakó. 6. Benedek Mihály, erdélyi, udvarhelyszéki, kis-kadázsi születés, 41 éves, unitárius, nős, egy gyermek atyja, volt urasági tiszt; 7. Marosy János , erdélyi, marosszéki, siményfalvi születés, 39 éves, unitárius, nős, gyermektelen, volt törvényszéki ülnök, ahogy ők, éspedig az előbbi négy Bereczky Sándor aljárásfőnök, a többiek Dáné Károly által a felségáruló tervekről értesittettek s a következő községek vezetőiül kineveztetést, még pedig: Varga —Boldogasszonyfalván és Kereszturfalván, Bitai — Csekefalván, Lőrinczi — Ábrahámfalván, Dózsa—Betfalván és Galambfalván,Lengyel — Kis-és Nagy-Kedén, Benedek — Kis- és Nagy- Kadátson, Marosy — Siményfalván és Szent-Miklóson elfogadták, tevékenyen működtek s a sikerről egyleti jelentéseket tettek. (Vége következik (A többi vádlottak tetteit és működési minőségét jövő számunkban befejezőleg közlendjük, addig is a rájok hozott ítéleteket előlegesen is közzétesszük.) A vádlottakra 1853. october 11-kén hozott ítélet, az V-ik haditörvényszéki czikk törvényes határozványai alapján, egybefüggésben a katonai rögtönbirósági törvény 61. czikkével s az országban általában kihirdetett 1849. jul. 1-ji proclamatióe cikkelyével: Bereczky Sándor, Dáné Károly, Bedő Sándor, Bányai Antal,Makkay András, Sólymosy István, Árkosy Mózes, Gál Antal, Beke Dienes, Jákó Antal, Szabó Lajos, Pálfi Mózes, Albert János, Musnay Pál felségárulási bűntényükért — Andrássy Rafael, Csiki Áron, Palkó György, Molnár József a felségárulási bünténybeni részvétükért arról a tudomásuk által — kötél általi halálra . — Varga Zsigmond, Lengyel Ádám, Benedek Mihály és Marosy János mindegyik húszévi — Bitai Mihály, Lőrinczi Mihály, Dózsa Sándor— utóbbinál fegyvereltitkolással is súlyosbítva, mindegyik tizennyolcz évi, — Elekes József, Demjén Lajos és Hajnal Róza mind a három tizenötévi — mind felségárulási bűntény miatt; Nagy Dániel és Horváth Gáspár mindenik tizenötévi, Deák Farkas tizenkétévi mind a három felségárulási bűntény részvéte miatt; é Sófalvi József a felségárulási bünténybeni részvét miatt arról a tudomás által tízévi, — Papp János, Dáné Mózes és Albert Márton a felségárulási tervek tudomása s elmulasztott följelentés miatt, a két előbbi ötévi — Albert Márton ellenben két évi várfogságra — Hajnal Róza kivételével — mind vasban ; Patruban Márton ötévi sánczmunkára könnyű vasban ítéltettek; — míg Verese Ignácz, Cseh Sándor, b. Räuber Ferdinand, Nagy Sándor, Filep Adalbert, Kovács Imre, Orbán József és Nagy Lajos a felségárulási bűntény és illetőleg e bűnténybeni részvét vádja alól a katonai rögtönitéleti törvény 39. czikke 9. §-ának határozata szerint ab instantia fölmentettek*0 cs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 18—ki legfelsőbb bocsátványa következtében a halálositélet legkegyelmesebb elengedésével Andrássy Rafael tizenöt évi, — Bereczky Sándor és Dáné Károly tizenkét évi, — Árkossy Mózes, Gál Antal, Beke Dienes, Jákó Antal, Szabó Lajos, Musnay Pál és Albert János tízévi, — Makai András, Sólymossy István, Pálfi Mózes nyolcz évi, — Csiki Áron, Palkó György és Molnár József, az utóbbi háromnál a kiállott vizsgálati börtönzés betudásával ötévi várfogságra — megkegyelmeztettek, a többire nézve, Demjén Lajos és Márton Albert kivételével, kiknek a vizsgálati fogság büntetésükbe betudva van, büntetésük következőleg szelidítteték : Varga Zsigmond, Lengyel Ádám, Marosy János, Bitai Mihály, Lőrinczi Mihály és Hajnal Rózáé tizenkétévi, — Dózsa Sándor és Elekes József tízévi, — Benedek Mihály nyolczévi, — Nagy Dániel, Horváth Gáspár és Deák Farkas ötévi várfogságra — Hajnal Róza kivételével mind vasban — Papp János, Dáné Mózes és Patruban Mártont illetőleg a vizsgálati fogság büntetésidejökbe beruhatik. A nagy-szebeni cs. k. haditörvényszék által. Törökország: belviszonyai. (Vége.) A mai török uralom merőben különbözik mind forma mind lényegre nézve attól, a mi volt hajdan. Othman dynastiájának minden uralkodója, kevés kivétellel, erős akaratú, a zsarnoki hatalmat szenvedélyesen szerető és gyakorló férfiú volt, ki minden felelősségi érzet nélkül használta a kezére bízott rettentő hatalmat Ha e tulajdonok valamelyikben hiányoztak, a jancsárok által mozdittatók el, kiket úgy lehet nézni, mint a birodalom katonai aristokratiáját. A jancsárok osztályának 1826- bani eltörlése hasonlíthatlanul a legfontosabb és egyszersmind legvérengzőbb tette volt Mahmud rendkívüli, uralkodásának, s valamint a Nagy Péter által Strelitzben elintézett öldöklés, a birodalom történetében újabb korszakot nyitott meg. E naptól fogva a padishah ellensúly és korlát nélküli hatalmat gyakorol, mely az ulemák és alattvalói vallásos előítéleteinek felére emelik. De e roppant hatalom lassan kint veszité erélyét kezei között, s gyönge fia egy mindenható névnek csak gyönge maradványait öröklő. Abdul-Medzsid fölötte jó szivű s jóakaró lelkülettel bír, de hiányzik nála mind a physikai mind a szellemi erőt mely egy nagy birodalom főnökében szükséges. Nemsokára csak névszerint uralkodott s az egész hatalom a pashák kezére került, kik egyaránt kijátszván a szultánt és törvényeket, részint megvesztegetés részint cselszövények által, uralkodó kasztát alakítottak. Soha hatalom nem jön csodálatosabban megnyerve és kiosztva. Kivéve néhány esetet (péld. Fuad effendit és Reshid-pashát), e pashák sem születés, sem egyéni tehetség, sem független vagyon által nem tűntek ki. Magas állásukat egyedül a véletlennek köszönhetik; némelyek mint fuvolások, vagy mint kegyelt rabszolgák kezdék pályájokat; mások külsejükkel vonák magukra a szultán figyelmét, midőn a határon boltjaik előtt élének , kettő vagy három tünt ki mint katona. A török társadalomnak nincs bizarrabb jellemvonása, mint az egyének tökéletes egyenlősége. Mindenkit egyenlően képesnek tartanak mindenre, s azon megkülönböztetések, melyek egész Európában a születés, nevelés, szellemi képesség szerint állíttatának föl, keleten fölfoghatlan dolgok. Egyik ember pasha, a másik Pera utczáin teherhordó, cseréljék meg polgári állásukat, s az eredmény ugyanaz, s kit sem ejt bámulatba annak bukása s ennek emelkedése. Ily rendszer mellett, egy muzulmán nem azon termékeny munkásság által törvén magának utat, mely máshol mindenütt tiszteletet és gazdagságot ví ki magának, egész fontosságát valamint egész vagyonát hivatalának és az abból eredő hitelnek köszönheti. S ez az oka, miért nincs államhivatalnok, kit zsarolással ne vádolnának. S ezen állam rovására a gazdagulás oly általános, mikép ellenszerekre alig lehet gondolni, s ritkán történik, hogy egy hivatalnok ezen vétségeiért bűnhődjék, habár olykor örmény bűntársaik tetten kapatvan büntetés alá jönek. Legkézzelfoghatóbb példája e rendszernek a hivatalnokok fizetésének a közjövedelmekhezi aránya. Az állam évenkénti jövedelme 175 millió frank, mi mérsékelt adóra mutat, miután ez 36 millió alattvalóra vettetik ki, s maga a birodalom terjedelme két akkora mint Francziaországé. Dr. Michelsen a hivatalnokok fizetését 48 millióra, a szultán civillistáját 20 millió 850 ezerre teszi, ide nem számítván az említett hivatalnokok minden osztályának mellékes hasznait, kiknek nagy hihetőséggel a terménybeli adóknak fele kezük közt marad, mielőtt az állam pénztárába jutna. White úr a császári ház költségeit 27 millió frankra becsüli, mely öszveg az egész jövedelemnek mintegy ötödrésze. Hozattak ugyan közelebbi időkben , némely ellensúlyozásra számított rendszabályok, de maga a rendszer megmaradt; a pénzügyekre nézve nincs ellensúlyozás, s a hivatalnokokon nem nyugszik személyes felelősség. A közadók nagyon czélszerűtlen módon hajtatnak be. Az államjövedelem legfőbb forrását a termények 10-ede képezi, mely Rumeliában s Ázsia némely részeiben nyers termékekben hajtatik be, min azonban némely provinciákban már változás történt. Ezután következik a jövedelmi adó, mely 10— 25 százlék között ingadozik s gyakran ugyanazon terményekre is kiterjesztetik, melyektől már egyszer a tized behajtatott. Fej-adót vagy k a r a d z s-ot csak a keresztények fizetnek, kik ezt rendkívül igazságtalannak tekintik (mint fejek váltságát, melyet a szultán tetszése szerint elvétethet). A vámok 5—6 milliónál többet nem jövedelmeznek, és örmény üzérek kezeiben vannak, kik azt haszonbélileg bírván, az állam meglopásával gazdagulnak meg. Az európai Törökország népességének igen tekintélyes s túlnyomó részét a keresztények képezik. A most uralkodó szultán, ezen állapotán némileg javítandó, a gülhanéi hatti-sheriff által legalább emberi jogaikat megadó, melyet a XVI-dik század közepe óta nem élvezőnek. De még ez évig a társas élet legfontosabb jótéteményeiben nem részesülhettek. A földbirtoki jog a benszülött keresztényekre nézve a legmegszoritóbb törvények alá volt vetve, s külföldiektől merőben megtagadva. Vegyes ügyekben a keresztényeknek egy török itélőszék előtti tanúskodása nem engedteték meg, s így Törökország népessége nagy részének állapota alig állott magasb fokon, mint a kentucky-i rabszolgáké. Közelebbről a nyugati hatalmak közbenjárására e nagy visszaélés eltörölteték, de ezen formának és a végrehajtás között rendkívül nagy hézag létezik. A karadzs vagy a keresztényekre vetett fejadó még mindig fenáll, és pedig a leggyűlöletesb modorban, bárha a közjövedelem is sokat gyarapodnék az adórendszer szabadelvűbb kiterjesztése által. Továbbá a keresztények nem hordhatnak fegyvert a kormány oltalmára. E hadsereg, mely egy lépést sem tehet keresztény és renegát tisztek hozzájárulta nélkül, nem bocsáta még sorai közé egyetlen keresztény katonát is, s a hadviselés egész súlya a muzulmán népesség vállait nyomja. Azonban mindenek fölött kiemelendő azon körülmény, mikép ha a görög és szláv népeknek ezen jogok megadatnak, kevés idő alatt ők lesznek a föld és uralom birtokosai Törökországban. Maguk a törökök ezt igen jól belátják s azoknak, kik azt kérdik, miért nem terjesztik ki előjogaikat a keresztényekre is, nem egészen helytelenül felelnek igy: „Miért adnánk újabb jogokat a keresztényeknek ? Hiszen jelenleg is, midőn annyira el vannak nyomatva, és a kormányzásban minden részvételből kizárva, a földnek elhagyatott és szegény állapota mellett is képesek boldogulni. Ők a hitelezők, s mi vagyunk adósaik.“ S a törököknek igazuk van. A Bosporus partján a legfényesebb paloták tulajdonosai örmény és görög családok, kivéve azokat, melyek elkobzás útján jutottak a pashák birtokába. S habár a hitlenek iránti gyűlölet csak azon mértékben csökkent, mint az igazhivőknek saját vallásukhozi ragaszkodása, egész birodalom területén mindenütt érzik ők a keresztény népfajok növekedő befolyását, s minden arra emlékezteti őket,hogy a birodalom kizárt tagok alapján nyugszik. White úr „Három év Konstantinápolyban“ czímű könyvében így ír többek közt azon reformokat illetőleg, melyekkel közelebbi időkben a török kormány kísérleteket ten: „Ha hasznos vagy tán elkerülhetlen szükségük volna Törökország belviszonyaiba javításokat hozni be, s azokat az európai államok bizonyos kormányzati rendszeréhez képest rendezni, tapintatolan sőt veszélyes fogna lenni azok formuláit s nevezetesen Francziaországéit venni zsinórmértékül. „Mennyire különbözik a török birodalom all,kata Franczia vagy bármely más európai országétól ! Népessége különböző és egymástól idegen „népfajokból áll. Választó falak a vallás, szokások, „eredet, érdekek, szóval mindaz, mi a népfajokban „egymás iránti ellenszenvet ébreszt. A százados „megszokás nem vola képes közelitni, vagy testvégekké tenni a turkománt, a törököt, hurrukkot, s„rábot, egyptomit, druzt, a mutavellit, maronitát, „albánokat, a bosnyák, bolgár, görög, zsidó és örmény lakosokat, kik ugyanazon földet lakják, de „egymást jó szemmel nem nézhetik. Mindezen ellenséges elemek fölött a tiszta ottomán eredetű faj „uralkodik, mely ez egyensúlyt fönntartani és egy„más által a különböző pártokat semlegesitni ”gyekszik. Vegyétek el e politikai s egyszersmind „mérséklő ellensúlyt, szállítsátok a magasabb osztályt az alsóbbnak színvonalára, örökös forrongás „nak fogtok szabad kitörést engedni, és hosszas polgárháborúk sorozatát nyitjátok meg, mignem „egy uj uralkodás fog fölülkerekedni vagy pedig a „birodalom egyes tagjai szakadnak el, mint Szerbia „és a dunai fejedelemségek példájában látjuk.“ tr (Külföldi napló .) Königsberg. Az itteni kereskedőség részéről is nyuttatott be a ministeriumhoz egy kérelem, azon nemzeti súlyos csapás elfordításáért, mit az Oroszországhoz csatlakozás maga után vonna. Stockholm,márt. 17. Egy tegnap az országgyűléshez intézett királyi iratból kitűnik, hogy az orosz császár már 17-én a svéd semlegességet elismerte. „Aftonbladet“ szerint ez elismerés egy aszár által Oszkár királyhoz sajátkezűleg írt levél kíséretében történt, melyben a császár igen lekötelező kifejezésekben jelenti ki a semlegességi nyilatkozattal megelégedését. Frederikshavn, mart. 17. Ma reggel s még késő délelőtt is Hirtsholmen és Svéczia közt nagy füstoszlopokat láttak, úgy szintén időnkintnehézágyukból tett üdvlövések hallatszottak, úgy hogy alkalmasint az angol flottának, vagy annak egy részének kellett ott elhaladni. — Mart. 18. Tegnapelőtt 3 és tegnap 5 gőzfregát ment be a Kattegatba. ■ Skagen, mart. 18. Tegnap és ma nagyszámú angol vitorla- és gőzhajók haladtak itt el a Kattegát felé, úgy hogy feltehetni, mikép az angol keleti-tengeri flotta most a Kattegátban van. Gothenburg, mart. 18. „Halland“ gőzös ma kirándulást tett a Wingánál fekvő angol hajóhadhoz. „Halland“ visszatértekor 14 angol hadihajó volt Wingánál, és 3 a távolban oda vitorlázni láttatott. — Magántudósítások szerint mart. 19—én Gothenburgban, körülbelül 2 mértföldre a várostól, mintegy húsz angol hadihajó horgonyzott. Ezek alkalmasint még e héten tovább mennek délnek. Helsingör, mart. 21. Ma reggel 6/2 órakor „Valorous“ angol hadigőzös, kapitánya Back- re, s fedezetén Napier admirállal, Kronborg várat üdvözölve észak felé itt elhaladt. K o p e n há g a, mart. 22. Napier admirál tegnapelőtt estre Helsingörbe tért innen vissza, onnan a flottához visszamenendő. Az admirál mind a királynál, mind a had- és tengerészügyi miniszereknél látogatáson volt. Tudni akarják, mikép azt nyilvánította volna, hogy a kjöge-öblöt hajóhada számára jobb horgonyhelynek tartja a kieli öbölnél. Reval, mart. 17. Utczáink és utainkat a városból menekvők és azok pogyászai borítják. Mindenütt nagy nyugtalanság és izgalom. A világítótornyok parancsnoka azok kivilágítását eltiltotta és minden intőjelek elrontását megparancsolta. Sz. Pétervár , mart. 18. A császár febr. 16- kán következő kéziratot bocsátott ki: „Kedves hű nemességünkhöz Szmolenszk tartományban. A szmolenszki nemesség egyértelmű óhajtása, 2400 harczosnak jövőjét biztosítani azok számából, kik most a hitért, trón és hazáért harczolnak, bizonysága annak, hogy a mostani nemzedék az 1812. év dicsőséges hagyományait szenteknek tartja. Ily dicséretes vállalat foganatosítása nekünk őszinte örömet okoz. Midőn a nemes testület valódi orosz érzületének ezen új bizonyságát szives elismeréssel fogadjuk, különösen kellemes tisztünk őket irántuk, változhatlan jóakaratunkról biztosítani. Mikós.“ — Orosz császár 6 fels., kisérve Cäsarevics trónörökös és Miklós és Mihály négektől, mart. 12—13-kan Helsingforsba elindult, útközben megszemlélő a finnlandi kadét-testületet, s 13—14-ke közti éjjel Helsingforsba szerencsésen megérkezett. — Az angol consul Kronstadtban kénytelen volt onnan visszavonulni. A franczia consul szabadsággal ott mulat. AUSTRIA. Bécs, mart. 27.Pármából érkezett tudósítások szerint mart. 26-kan hgy kir. fens, élete ellen gonosztevő gyilkossági kísérlet történt. — E hir a pármai herczegi házzal közel rokon császári udvarra fájdalmas benyomást tett, és bizonyára szélesb körökben is azon utálatot ébresztendő melylyel a bérgyilkolásnak, bármely álarcz alatt követtessék is el, mindenkit , eltöltenie kell. — A „Wiener Z.“ ez eseményről következő távirati jelentéseket hoz : Pár ma, mart. 26. esti 62 órakor: Pármai hgőki. fens, ma 5 órakor Pármában Santa Lucia-utczában orozva egy tőrszurással alhasban megsebesittetett; a gyilkost nyomozzák. —7 óra 3 percz e.éve: A k. ház orvosa ő k. fens, sebét megvizsgálta, a mennyire a magas beteg állapota engedé; a seb a hasüregig ér; az erek sülyedésén kivül, mi az ily sebzések rendes következése,eddig sem belső vérömlést,sem a belek sebzését nem vehetni észre. — 11 órakor estve: Orfens, e pillanatban a szent végsacramentomokkal láttatott el. — 11 óra 30 perczkor estve: Az alhasi seb igen tetemes. orvosi tanácsEzek valónak a főpontok, melyeket az „Edinburgh Review“ értekezéséből kiemelendőknek találtunk. Természetes, hogy az értekezésben nincs megjósova az év, melyben az előrelátott felbomlás bekövetkezendik. — S valóban a jóslás és előrelátás közt a lényegi különbség igen nagy. Mint egyik most közlött diplomatiai iratban egy angol államférfi megjegyzi: a sintó birodalmak is hosszas ideig élhetnek, s nem egykönnyen bomlanak fel.