Budapesti Hírlap, 1854. március (357-381. szám)

1854-03-29 / 380. szám

Pest^Szerda, Megjelenik« lap, Mtf6t « a főbb ünnepek utáni napokat ki­ríva, mindennap raggal. Ilőfixetéss dl]: Vidékre: fil ív­re: 10 írt., évnegyedre: 5 ír. 20 kr. Helyben, fél - ívre: 8 írt., évnegyedre: 1 írt. — A hirdetések Szefcdr hssfbxott torénak egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­­•zdrlírt pedig í kr szíralttsztt. — így** axSm 20 pkr. BUDAPE Szerkesztői iroda van: Ország­ut, 8. éz. a. (Kunewalderházi 2-ik I R L A P. emeletben. Uefszetfaetnl — helyben a lapkiadó hivatalában, Lakiés L. és társ könyvnyomdájában (Országút Kune­­valdarházban ,) vidéken minden os. kir. p­o * k ah­i v­a­­talnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a pzlm. lak­­hely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt térmantasltve egyenesen okiadé bit•tslkoi uta­s Itmdők­. Előfizetési felhívás. A hivatalos JBEDAPESTI HÍRLAP“ folyó 18­5­4-dik évi april—junius folyamára az elő­fizetés Évnegyedre s h­e­l­y­b­e­n 4 pft. Vidékre postán küldve 5 pit- 20 kr. Előfizetni lehet minden cs. k. postán —’ Pesten a lap kiadó hivatalában Lu­kács L. és társa könyv­nyomdájában (Országút Kune­­walderházban földszint), hová az elő­fizetési­ pénzek is beküldendők. SZfiRK­WWmEWBOaBaUBkJHttWJBimUiUi­W3ro Levelezések. Bécs, mart. 27. A Mindamellett, hogy háborús idők fenye­getnek, melyekben a római mondat szerint a mú­zsák, de ezeken kívül az iparok is hallgatnak, a müncheni kiállításra általános az előkészület iparosainknál. Az egész mozgalom központja az iparkamara, mely a küldemények mivolta iránt jó tanácsot ad, nyilvános értekezletre egy­­begyűjti az illetőket, a szá­ítmányozásról gondos­­kodand, s Münchenben egy a tárgyak föl- és ki­állításának rendezésére megbízandó küldöttséget választan­i az érdekeltek köréből stb. Az Ő Felsége egybekelésekori ünnepélyek szakadatlanul foglalkodtatják a közérdeket. Min­­denki fény és, pompával készül tehetsége szerint közremunkálni, s iparosaink és kereskedőinknek nincs okuk panaszkodni e perczben: minden je­lesebb szabónál aranyhímzetű államöltözékek, díszruhák láthatók. A császáriara éh­­ínsége nász­­ruhája ezüsttel dúsan hímzett világoskék selyem (tisztán hazai mű) néhány napig­­ volt egy belvá­rosi boltban látható, s az úrihölgyek egész kara­vánja zarándokol­ látására.­Az élénkséget emeli a közelgő tavasz, egy negyedórás meleg nap­sugár ezernyi tömegét a szobalégben sorvadó úri világnak csalja utczáink s bástyáinkra.—Hangver­senyeinkben régóta nem működött oly nagy szá­m­a az európai s világhírű celebritásoknak, mint jelenleg; néhány nap múlva az olasz opera reendi kezdetét, a hó végére esnek a nászünnepélyek, melyek olyan ,,é­­­s ő május !“ ígérnek a bé­csieknek, milyet a Prater vén bikkfái még so­­haeem láttak. London, mart. 23. Hogy a parliament elé részben felter­jesztett „titkos s bizalmas“ levelezés, melyet az orosz császár, Törökország felbomlásának általa közeinek hitt esetlege fölött, 1844-ben az angol kormánynyal s névszerint Aberdeen lord, Peel Robert­s Wellington herczeggel kezdett, és 1853 elején megnyitott, főtárgyát képezi még mindig e hét közvitáinak, fölösleges említenem. — Első, mi ez európai sensatiót szült ügyben felötlik, az, hogy miután a keleti kérdésbeni titkos levelezés­nek az orosz s angol udvarok közt nyoma sincs akkor, midőn a török-barát Palmerston lord, s a magas politikában nem igen jártas, a diplomatiai „esprit de corps“-tól idegen Malmesbury lord vezeték az ország külügyeit: korántsem közö­nyös dolog, mint nem tekinté annak a czát, me­­lyik párt s ki e pártból ül a britt kormányhata­lom székén ? Amerikában, hol a ministernek egé­szen más állása van, a legfényesebb egyéniség­nek sem jut döntő szerep a közügyekben; s ezért nehéz európai státusoknak az északamerikai po­litika­i diplomatiával boldogulni, minthogy t. i. az atlanti-tenger túlsó partjain az egyesült köz­társaságban,csak magával a néppel kötött,s nem a washingtoni hivatalnokkal eszközlött szövetség vagy egyetértés biz sulylyal, míg ellenben az atlanti-tenger innenső partjain Angliában, csu­pán magának a kormánynak bizonyos dologban kinyert megegyezése is sok és nagybecsű.­­ A másik szikra, melyet a felfedezett titkos levele­zés a gondolkozó agyában ébreszt az, hogy miu­tán angol kormány is bocsátkozhatik titkos le­velezésbe, még­pedig másodszor, s nem csak ideiglenesen de állandóan olyanba, mely a par­liament elé terjesztetésre teljesen nem vola szán­va. — innét látszik az, hogy Angliában a kor­mány állása egészen más mint Amerikában! Nem helytelen ez oknál fogva azon megjegyzés , miszerint Anglia csak a bel- s nem egyszersmind a külügyekre nézve is alkotmányos ország, mert­ a nép­i szigetországban a „kékkönyv-rendszer“ járszalagán vezettetik külügyi dolgokban. A tit­­kos levelezés érdemére nézve egyébiránt két éles­ben ellentétes vélemény uralkodik." Vannak— s ezek az ellenzéki táborban állanak—kik követke­­zőkép okoskodnak: Miután egy részről a czár őszinte nyíltsággal kimondá,hogy Törökország,véleménye szerint haldokló beteg, kinek Felgyógyittatását vagy uj életre ébresztetését tűrni soha nem fogja, hanem bizonyos s egyenesen megnevezett birto­­­kai fölött igényeket táplál, minőket egyéb bizo­nyos s megnevezett birtokai fölött Anglia részé­ről is elismerni kész, s általában a kölcsönös igé­nyeknek idejébeni s bizalmas megvitatását­ óhaj­í­taná; s miután másrészről kinyilatkoztatását az angol kormány mérsékeltnek s barátságosnak is­­­meré el maga feleletében, s a kinyilatkoztatásban foglalt tervet nemcsak hogy egyenesen, bár tar­tozó tisztelettel, vissza nem utasitá, hanem azt megvitató, s megvitatva is nem­ elvében, sem nem mint egészet, de csak részleteiben, s főleg azért­ valla elfogadhatlannak, mert a titkot megőrizni nem lehetne, mert annak ideje még be nem kö­vetkezett, s igy a britt kormánynak a szultán iránti barátságos érzelmeivel talán meg nem férne : az ez ügybeni eljárási tisztaság elsősége a czárt illeti, a­kire is ezért maga saját czímét il­leszti az angol kormány, midőn őt őszinteség hi­ányával és a háború okozójának vádolja. Ellen-é­ben a kormány hívei ekként vélekednek : nem az a főtekintet, hogy mily okoknál fogva nem foga­dó el a coalitio az orosz császár ajánlatát, hanem a fődolog és érdem az ajánlat és terv el nem fogadásában fekszik. De még akkor is, úgymon­­danak, ha az angol kormány visszautasító fele­letében azt veszszük főtekintetnek, hogy miként indokolák a ,,nem“-et: ekkor is csak magasz­talnunk lehet a statusforáakat, kik a csábbal szemben kijelenték, miszerint Francziaország s Austria nélkül európai kérdésben titkos tervezé­sekbe nem bocsátkozhatnak, se kijelentéssel ki­­törték a történetből a nagyrészben igaztalanul sújtó ama két szót: „perfid Albion.“ Egyébiránt a titkos levelezés fő fontosságát nem az abban felderült világosság a múlt fölött, hanem annak a jövőre kihathatása képezi. Mi leen a jövő politikája Napóleon császárnak, kit az oroszok ura tervében mint ellenségét úgy tekin­ti ? mit fognak ennek következtében a német fő­udvarok tenni, különösen mit teend ezentúl a czár tervezéseiben mellőzött s említetlenül ha­gyott Poroszország? a czárra nézve kedvező vagy kedvezőtlen irányban fog-e nyilatkozni az angol közvélemény a háború kérdésében most, miután egyrészről kiviláglott, hogy a czár Angliát kizá­rólagosan hívta fel társ lenni a világuralomban, s miután másrészről s más szempontból tekintve a világ tudomására jutott, mikép a czár nem a franczia állam fejét,de az angolt ítélte legkészebb s legbiztosabb társosztozónak a még élő barátnak a töröknek tulajdonában ? mit fog tettekben szól­ni Törökország az élte és fennállása ellen történt intézkedésekhez; váljon fel fogja-e a porla men­teni gyanú alól az angol kormányt, vagy ellen­ben nem fogja-e ezentúl inkább Francziaország mint Anglia szorosabb barátságát keresni ? mire határozzák el magukat a görög felkelők, meg­győződvén a titkos levelezésből arról, hogy a czár Byzantium vagy görög birodalomról tudni sem akar ? Ez s más hasonló fontos kérdésekre csak a jövő hozhat választ. Paris, mart. 22. —L.— Közelebbi közlésemhez a törvényho­­zótest tegnapelőtti üléséről utólagosan hozzáte­szem, mikép gróf Montalembert perbefogatása ellen különösen M­o­r­n­y úr tiltakozott. Önök is­merik Morny úr személyes viszonyait a császár­hoz, s azon tevékeny részvételt, melyet a decem­beri eseményeknél tanúsított. Mindkettő nem a­­kadályozta őt mint belügyministert elbocsáttatási kérelmét beadni az orleansi család javainak le­foglalásakor, mit ő határozottan ellenzett, s mely tény Montalembert urat is elszakasztá 111. Na­póleontól. Morny ur tegnapelőtt egyik kamraosz­tályból a másikba ment, törvényhozó tiszttársai­nak előadandó, mikép a kormány eljárása gróf Montalembert irányában nyilvános haladatlanság,­­ s mikép kötelessége a kamrának, a törvényes ül- i­dözéüres felhatalmazást megtagadni.­­ Jelentem­, mikép az „Union“ Törökországra nézm tett megjegyzései miatt rendőrileg meg­intetett. Csak helyeselni kell azt, midőn a kor­mány rászáll egy barátságos állam ellen tett nem illő kifakadásokat; azonban feltűnő, hogy ez el­vét nem­ minden státusra alkalmazza, s nem min­den alkalommal tanúsít hasonló érzékenységet, így például bizonyosan lehetett arra számolni, hogy a „Presse“ egy Manin által Olaszor­ság­ról írt forradalmi levél közlése miatt meg fog­ intetni, azonban mindeddig elő csalódtunk. Tehát más állam elleni megtámadások, úgy látszik, nem helytelenek a kormány előtt. Párisi lapokból megtudhatták önök, mikép Brest- és Toulonból négy hadihajó a balti-ten­gerre evezett. Azonban itt figyelembe veendő, mikép­p hajók, egyet kivéve, az úgynevezett má­sodik hajóhadosztályhoz tartoznak, és hogy, a balti-tengerre szánt harmadik hajóhadosztály még mindig csak a papiroson létezik. Ill­ik Na­póleon igen boszús e halasztgatás miatt, s tegnap élénk szemrehányásokat ten a tengerészeti mi­nisternek. Póriéba néhány angol lovasezred váratik, s egy nagy szemléről beszélnek, mely ez alkalom­mal tartatni fogna. Ez nagy szerencse lenne a kiváncsi s látványszerető párisiakra nézve. Egy ilyen látvány élvezete képes velük az idő szüksé­gét elfeledtetni. Eleinte szándéka volt a kormánynak a lo­vasezredeket lovak nélkül hajóra szállítani, és a lovakat Törökországban vásárolni. Mintegy 2000 da£Av nyis­vég már készen volt az elszállításra. Azonban időközben a konstantinápolyi franczia követ jelenti, mikép nem vásárolhat lovakat, mert azon vidéken hiányoznak az e czélra való állatok. A helybeli kereskedelmi testület csodálkozik azon,hogy számos áruczikk kivitele Németországba egy idő óta tetemesen csökkent. Ez főleg azon körülményből magyarázható, miszerint ama kül­­­demények nagy száma Oroszország részére szánt átmeneti jószág volt. A határvámi kimutatásokból ezt nem láthatni, s avatott férfiak állítják, mikép az Oroszországba kivitel, nem mint a kormány jelenti, 40 millió frankot, hanem ennél kétszerte többet is ten. Legközelebb­i napokban szemeinket a testőr­ségi csapatra fordíthatjuk, melynek szervezésével most foglal­kodnak. Az illető század száz pánczé­­los lovasból fehér fegyverkabáttal, s az egész franczia lovasság legszebb, legjobb altiszteiből álland. A császár minden egyes ló vásárlására 2000 frankot utalványoztatok. U. I. Épen most hallom, mikép ma a minis­z­tertanács elhatározta a „Presse“ lapot rendőrileg megvitetni. Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Martius 29. * A pesti testgyakorló iskola nyári tanfolyama ápril 1 -jén kezdődik. A fiú­ növendékek tanítási órái minden kedden, csütörtökön és szombaton, a leányoké ellenben hétfőn, szerdán és pénteken van­nak d. u. 5-től fél 7-ig. Ha kivántatnék, naponkint magánórák is adatnak. * A helybeli répa-c­ukorgyár, mely az őszi csekély vízállás s a tél kora bekövetkezése miatt nyersanyagban nagy hiányt szenvedett, f. hó 21- kén a télire beszerzett répa felgyártását ismét meg­kezdette. Az uralkodó drágaság miatt, mely a mun­­kakeresők számát mindig növelni szokta, a gyár­­­üzlet újra megnyitásával, mintegy 400 munkás je­lentkezett, azonban a munkaerő fennforgó szükségé­hez képest­ csak fele alkalmaztathatott.­­ Az egésségügyi és felügyelő hatóság a jelen­leg uralkodó drágaság mellett igen dicséretes tevé­kenységet fejt ki a fogyasztó közönség érdekében, s az utóbbi időben különösen a kiskereskedők és szatócsok vonattak szigorú felügyelet alá, hogy a kisebb mennyiséget vásárló közönség sem a tár­gyak minőségére, sem a mértékre nézve meg ne károsittassék. Az e tekintetben fennálló szabályok áthágói kérdőre vonattak. (Közbirodalm­i napló.) Bécs, mart. 27. B. Ward, ő exp. par­mai hg . k. fens, állammi­­nistere ma reggel Bécsből Pannába elutazott. * Ő cs. k. Apostoli Felsége f. hó 24-ki legmagasb határozatánál fogva Mochnaki József galicziai törvényszéki tanácsost, a temesvári orszá­gos törvényszék elnökévé, ez országos törvényszék főnökét rétháti Kövér Jánost, országos feltör-­ vényszéki tanácsossá ugyanitt, a zombori országos törvényszék ideiglenes főnökét Piukovics Ágos­tont a lugosi kerületi törvényszék elnökévé, a lugosi kerületi törvényszék ideigl. főnökét Szerb Tódort a nagybecskereki ker. törvényszék elnökévé, ideigl, szerb-bánáti országos feltörvényszéki tanácsos Po­po­v­i­c­s Márkot a zombori kerületi törvényszék el­­­­nökévé és rogignoi országos törvényszéki tanácsos Z­e­r­i­n Józsefet az újvidéki kerületi törvényszék el­nökévé, továbbá a temesvári országos feltörvény­szék tanácsosaivá Nedelkovich Buthim őr­­nagyhadbirót, dr. L­u­­­c­h­i­n Endre, krajnai neu­­stadli államügyészt, mint főállamügyészt, Szabó Antal ideigl. szerb bánáti országos feltörvényszéki tanácsost,az ideigl. szerb bánáti főügynökség ve­zetésével megbízott szerb bánáti országos feltör­­vényszéki tanácsos Moys Antalt, ideiglenes szerb bánáti országos feltörvényszéki tanácsos Kati­­nelli Károlyt, krajnai neustadli országos tör­vényszéki tanácsos R­a­­t­­h Bernátot, rovignoi országos törvényszéki tanácsos Schiwitzho­­fen Lajost, ideigl. szerb bánáti országos feltör­vényszéki tanácsosokat Stojakovits Györgyöt, L­u­k­á­c­s Ignáczot és Ponovits Simont, az er­délyi szepsi­szentgyörgyi országos törvényszék ideiglenes főnökét Angyal Györgyöt, az oraviczai két.­bányatörvényszék főnökét Wettstein An­talt, temesvári ideigl. országos törvényszéki taná­csos zodjeli Sc­hl­acht­a Jánost, újvidéki ideigl. országos törvényszéki tanácsos Cristoph Ferenczet, és nagybecskereki ideigl. országos törvényszéki ta­nácsos Mihajlovits Eustachot legkegyelme­sebben kinevezni méltóztatott. Ugyane legfelsőbb határozvány által a nagy­-becskereki országos tör­vényszék ideiglenes főnöke Arizzi Károlyt, s az újvidéki­­őrizetv Szék ideigl.főnöke dr. Hadschits Jánost , cs. k. Apo­stóli Felsége légiegyérmesebben nyugalmazni és országos feltörvényszéki tanácsosi czimmel és ranggal dijelengedés mellett felruházni mottóztatott. — N a m i k pashs, ki tudomás szerint a porta részére Londonban kölcsön megkötésével volt meg­bízva, onnan Konstantinápolyim napokban vissza­indulván, Útját Bécsen keresztül veendi. — Egy Hamburgból 24-ről szóló sürgöny szerint Napier admiral „Wellington“ admirál­­hajóval 22-ke óta Helsingörben van. Gordon, „Wellington*1 kapitánya egy semleges kereskedő -­hajó fedezetén incognito szemleutat tett Helsing­fors és Reval felé. —„Sz.­pétervári egyenes, tudósítások mart. 18-ról, a berlini ismeretes tudósítással ellenkezőleg azt jelentik, hogy az orosz császár a nyugati hatal­mak ultimátumára már választ adott, oly tar­talmút, miszerint London és Parisban jól ismerik az orosz csapatoknak a fejedelemségekbe bevonulása okait, s a feltételeket, melyek alatt a czár azokat onnan kivonni kész. A császár válaszáról Pak­sból érkezett jelentések a sz.­péterváriakkal egyezők. Nagy­szeben, mart. 24. A „Siebenbürger Bote“ mai számában az Erdélyben három évvel ez­­­előtt, kivált a székely földön forralt összeesküvés és felségsértési merény ’ ügyében (I. „B. P. H.“ 373. számát) hozott haditörvényszéki ítéletek folytatásául közöltetik a következő Martius 29-én 1854. Hirdetmény. A cs. k. nagyszebeni haditörvényszék által be­­fejezett törvényszéki vizsgálat nyomán törvényesen bebizonyított tényállás mellett alább nevezett vád­lottakra részint saját vallomásuk, részint a körül­mények öszhangzása következtében bebizonyult, hogy ők az Erdély nagyfejedelemségben felfede­zett, menekült felségáruló Kossuth Lajos által Lon­donból titkos ügynökök segítségével újból felszított összeesküvésben a császári kormány felforgatására Magyar- és Erdélyországban és e koronaországok e­­rőszakos elszakítására az összes birodalmi kebélzet­­ből egy szabad uralkodás fölállításával Kossuth La­jos alatt résztvettek, mint alább következik: A)Törvényszékileg letett vallomás nyomán mint vezető egyesületi tagok, nevezetesen mint aljá­­rásbeli főnökök az udvarhelyi járásban : 1. Bereczky Sándor, erdélyi, udvarhely­­széki székely­ keresztúri születés, 26 éves, reformá­tus, nőtlen, volt városi tisztviselő Keresztúrban . 2. Dáné Károly, erdélyi, udvarhelyszéki szé­kely­ keresztúri születés, 20 éves, református nőtlen, volt átjárási segéd Keresztúrban. 3. B­e­d­ő Sándor, erdélyi udvarhelyszéki, há­­gyói születés, 37 éves, unitárius, nős, gyermektelen, volt dulóbiztos az udvarhelyi székben. 4. Bányai Antal, erdélyi, kő­várkerületig

Next