Budapesti Hírlap, 1854. április (383-408. szám)

1854-04-07 / 388. szám

elfogadni. (Vesd össze a ‘mai távirati tudósítással) — A „N. Pr. Z.“ szerint szombaton (április 1 - jén) estve a külügyministeriumban b. M­a­n­­teuffel ministerelnök, gr. Gröbenlov­­tnok, G­e­r­l­a­p­h altn., és b. H­e­s­z­t szn. értekezletet tar­tottak, melyben Bálán titk. követségi *­­ részt vett. Ferrara,­ mart. 28. Hg Bonaparte Lu­cián Lajos ma Velenczéből ide érkezett. Kontantinápoly, mart. 27. A mosdék jószágai államjószágokba fognak átváltoztattatok. Ma minden őrségek megkettőztettek, számos őr­­csapatok járnak a városban. E rendszabály okát nem tudni. A keleti ügy felvilágosítására. A „kék könyv“ legújabb okmányai. (Folyt.) Clarendon grófnak Nesselrode gróf­hoz febr. 27- én kelt felszólító sürgönyét a fejede­lemségek elhagyására — tegnapi számunk „A­n­­­g­l­i­a“ rovata alatt már közlöttük. Ezen sürgöny azonkívül mart. 24-kén Bloom­­fi­e­l­d lordnak táviratott, mire ez 25-kén válaszolá, mikép­p a sürgöny vétele után 25-kén délben a­zonnal Manteufifel báróval beszélt, s ez azt mondá,­­­ miszerint hiszi, hogy a felsége tán nem lesz idegen a nyugati hatalmak részéről Oroszországhoz inté­zett felszólításhoz csatlakozni, azonban mégsem hi­szi, hogy ő felsége orosz részrőli vonakodás eseté­ben az ellenségeskedésekben tevékeny részt veend. Erre én (Bloomfield) azt válaszoltam, mikép a fel­szólítás keveset használatid, ha Poroszország vona­­kodandik, követeléseinek fegyverrel nyomatékot adni; azonban remélem, hogy Austria csatlakozása, melyet várni okunk van, a királyra benyomással leend , mivel Poroszország egy, egész Európára nézve annyira fontos ügy keresztülvitelénél nem a­­karand hátul állani stb. Márt. 2-kán Cowley lord Párisból jelenti, mikép a franczia kormány éjjel Berlinből azon tu­dósítást kapta, hogy a porosz kormány kész a fel­szólítást hasonló módon, mint Austria, támogatni azonban azt aláírni szintén nem hajlandó. S ugyanazon nap írja Bloomfield lord, mikép ő az Oroszországhoz intézett felszólítást s Clarendon lord sürgönyét (27-kéről) a porosz külügyminiszer előtt felolvasá, s az teljesen méltányolni látszik az okokat, mik a britt kormányt e lépésre indították. Holnap azokat ő ilge elé akarja terjeszteni, s egy­úttal azon sürgöny tervét, mely által Roohow utat firtatik a nyugati hatalmak felszólítását erélyes kife­jezésekkel támogatni; mindazáltal a király parancsá­nak vétele előtt nem tudja megmondani, micsoda ki­fejezésekben lesz a közlés szerkesztve; de reméli, hogy az a nyugati hatalmak felszólításával egyidő­­ban érkezendik Sz. Pétervárra. — Erre aztán este a kebinetfutárral útját Bécsbe folytattattam. " Mart. 4-kén Bloomfield lord újra jelenti, mikép Manteufifel báró közlé vele, hogy még 27-kén ter­jeszté a sürgönyt a király elé, s hogy ő felsége őt megbízta legyen, utasítást adni Roohow tábornok­nak, a britt kormány által kívánt értelemben. Ezen utasítás, mint mondá, múlt éjszaka postán indítta­tott el Sz. Pétervárra s igen sürgetés kifejezésekben volt szerkesztve. A világbékére nehezedő veszé­lyeket nyíltan fejté ki az orosz kormány előtt s kijelenté, mikép a felelősség azon háborúért, mely a vonakodásból származni fogna, a császárt terhelen­dő A király a sürgönyt jóváhagyta, s Manteufifel báró előtt megjegyzé, mikép kötelességének tartja, minden rendszabályt, mely a béke fenntartására habár csak a legkisebb reményt nyújtja is, lehető­leg támogatni. Erre a kék könyvben Oroszország új javaslatai következnek, melyek az Orlofif-félékkel megegyez­nek; ezek február 4-kén érkeztek Bud­ grófhoz, s tudomás szerint a négy hatalom értekezlete által mint elfogadhatlanok visszautasittattak. (Többi közt a dunai fejedelemségekbőli kivonulás az egyesült hajóhadnak nemcsak a fekete-tengerről, hanem a Bosporusból és Dardanellákból­ távozástól is füg­­gesztetett fel.) A visszautasítás okai formulázvák, s mint az értekezlet előbbi határozatai, a kék könyvbe jegyezvék. Az utolsó sürgönyök végre az ultimatissimum- Szépirodalmi lapszemle. Vannak esetek, midőn az ész hibáját a mele­gebb szív mentheti. Valamint az önföláldozó gyön­­­gédség bizonyos esetekben egy ártatlan hazudást erénynyé nemesít, úgy a kegyelet nekünk is meg­engedi, hogy ezen esetben tudatosan mutassunk következetlenséget. Midőn a „Hölgyfutár“ működé­seit hónapról hónapra röviden fölemlítettük, annak tiszteletben tartott szerkesztőjéhez soha sem intéz­tük szavainkat; s most, midőn csupán e szépirodal­mi lap közleményei felől kellene véleményt adnunk, leteszszük a biráskodást, s csupán annak szerkesztő­jét említjük fel. Ezen sorok írója először mondja ki Nagy Ignácz nevét a közönség előtt. Hazánkban mindenki tudja, hogy ő nincs többé, minden nemes kebelben él a részvét, minden érző szívben azon fájdalom, melylyel mi e városban lakók múlt hó 21- kén koporsóját követtük. Számos kísérői közt leg­jobbjainkat láttuk könyezni. De csalatkozott, ki az általános részvétet a kísérők számából ítélte volna meg: ha jelen lehet­nek mindazok, kik országunk különböző részeiben fájdalommal fogadák a gyász­­hírt, a kísérő tömeg megszámlálhatlan lett volna. ■ Ne ítéljetek a kísérők számából: azoknak, kik jelen nem lehetének, fájdalmuk kétszeres. De nem akarunk gyász- vagy emlékbeszédet tartani: ily eseményeknél méltóbb tollakra bízzuk e fájdalmas tisztet, s őszintén szállítjuk föl a sze­­­rény tehetségeket, példánk hű követésére! — De annál sürgetőbben fordulunk az elhunyt író számos tisztelői­ s közelebbi barátaihoz: állítsanak emléket a befutott pálya végére. S mi volna méltóbb, ma­radandóbb s az egész életet hívebben ábrázoló em­lék, egy rokonszenvvel s részletesen kivitt élet­raj­z­n­ál ? Európa fejlettebb irodalmai a még élő férfiak életirásait is bírják, mig nálunk az irodalom ezen örökzöld ága alig ismeretes, mert a tudós tár­sasági emlékbeszédek kis téren mozognak s kisebb közönség előtt mondatnak el. Garay és Nagy Ignácz élete­ mily általános, mi új és mégis maradandó érdekű tárgy akár elis­mert nevű, akár egy magasbra törekvő fiatal iró számára. . . o­­ .... „La plume est lá, qui osera éerire ? ‘ Nem mellőzhetjük e helyen irodalmunk egyik gyönge oldalát hallgatással, azon rugékonytalansá­­got s mondhatni apathiát, mely szerint nem képes egyes alkalmakhoz simulni. Távol attól, hogy az alkalmi műveket kivétel nélkül magasztalni akar­nék , azoknak fontosságot tulajdonítunk. Ezek hoz­zák közelebb az irodalmat az élettel s az írót a kö­zönséghez. A sajtónak gyakran kell a közönség által óhajtott szolgálatot tennie. Szolgálattétel és szol­­gaiság között lényeges különbség van : ezt minden­ki tudja, kinek az előzékenységről fogalma van. A „Divatos.“ úgy van össz­erakva, a­mint eddig volt. Rendesen kétféle beszélyt ad minden számá­ban : egy eredetit és egy fordítottat. Három eredeti beszélyt olvasónk múlt hó foly­tán a „Divatcsarnokban.“ Első: „Egy tiszai gőzösön“ Bérczy Károlytól. E mű, véleményünk szerint genre-kép. A fősze­mély előtt nem áll ön­maga vagy az író által kitű­zött őzés. Egy iparlovag a gőzös födözetén min­denkinek alkalmatlankodik, kit rész csillaga útitár­­sává tett. A kapitány egy ügyes csel által megmen­ti utazóit és önmagát ezen tolakodótól. E csel leírá­sa rövid, s a mű nagy része a főszemély s néhány nem szereplő egyén jellemzésével van elfoglalva, így ha valamire, úgy ezen elbeszélésre ráillik a genre-kép nevezet. *) Bérczy művét annak tekintve, a mi, nem ér­dektelen olvasmány, s jobb ízlést sértő kinövéseket benne nem találunk. Szerzője ismeri erejét, s azt öntudatosan használván, annak körén nem csa­­pong túl. Második eredeti mű „Csák Mór“ Szathmári Károlytól. E beszély egészen legendás térre van áttéve. A történet Csák Mór szelleme által van el­lyet ,,issz­i­e úgy h­iszszük nem helyesen nevet­ genre-képnek. Mert : Ott az arszlán,valamint az utóbb említett egész­ mű egy czél felé tör. A főszemély ugyanis egy­ vidéki lányt akar elcsábítni, s’ egyszer festőnek,az­tán színésznek adja ki magát, míg végre kisül­, fili­­kép ő csak egy arszlánbőrbe öltözött inas, ki ré­gebben gazdáját meglopva, elszökött. — A másik ,,—sst, ur által fölhozott genre-kép oly tiszta súly kalandos novella, hogy abban senkinek sem lehet kétsége. Hosszas késedelmünk a felelettel onnan e­­red, hogy hasábjaink fontosabb tárgyak által van­nak igénybe véve mint a közönség előtt unalmas polémiák. Most is csak azért tettük ide e nézeteik és elveinkből folyó megjegyzést, hogy kimutassuk,­­ mikép első állításunk (mely szerint 1.1. Degré Ala­jos novellái közt egyetlen egy genre-kép van)nem ingott meg, annyival kevesbbé, mivel,,—ss“ ar e­­gyetlen okot sem hozott föl állításai mellett — a sok udvarias, hízelgő és mindenek fölött n­e­m­e­s kifejezések kiszoríták kicsiny de t­ö­m­ö 1t czikké­­ből a fölösleges (!) indokolást« Mérleg« *) Minthogy közelebbről a Degré A. novellái tár­­­gyában a Mérleg és „Oss“ közt egy kis­ pörpatvar keletkezett, szükséges a genrekép fennebbi meg­határozását a nevezett novellaíró „Uram bátyám és az arszlán“ czimű beszélyére alkalmaznunk, me- 2190# számunkban köslött u­nak Sz. Pétervárott az ottani britt consul Michele által Nesselrode gróf­ kezébe átadására vonatkoznak (Folyt, követk.) KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. A Duna mellől a legutolsó hírek ápril 1-ig terjednek. Budberg cs. kir. biztos a Dobrud­zsába szándékozik, e tartománynak, melyet Gör­cs­a­k­o­fs hg hadiállapotban levőnek nyilvánított közigazgatását elrendezni. Márt. 28-án már tud­ták Bukarestben, hogy Várnánál angol-franczia hajók jelentek meg. L­ü­d­e­r­s­mnok 28-kán Kasz­­tendzse közelében állt, és a Hriszovánál működő csapatokkal az összeköttetést létesítette. M­a­c­s­i­n várának az oroszok általi elfoglaltatása 27-kén reggel 4 órakor történt meg, a macsini helyőrség megadta magát, miután a vár két napig szaka­datlanul bombákkal lődöztetett és kétszer meg­­rohantatott. Az 5,000-re menő török helyőrsé­g, kik közt franczia s angol oktatótisztek is vannak, Besszarábiába kisértetik. A vár tetemes lőkész­­let és élelemmel volt ellátva. H­i­r­s­z­o­v a bevé­teléről ezeket írják : Mart. 20-kan, tehát három nappal az orosz sereg átkelése előtt, S­u­r­o­lf ez­redes 2,000 emberrel 2 német mérföldnyire Hrr­­szován alul átment, és az e várat védő sánczok ellen indult. A rohamot az ágyunaszádok tüze tá­mogatá, de azt mégis háromszor kellett, a törökök vitéz védelme következtében megújítani. 21-kén a sánczok elfoglaltattak, 22-kén kezdődött cernirozás s 23-kán Hirszova ostroma. Musztafa pasha, kit 22-kén az oroszok Brailánál átkelése meglepett, a Hirszovának­ át­menetei és az Odesszából a dunai torkolatnál ki­szállított csapatok által oldalról fenyegetve lé­vén, Hirszovát meg nem mentheté. A fellegvár ostroma 23-tól 30-ig tartott, e napon reggel ro­hammal bevezetett, miután egy részét a bombák felégették. — Bukarestből a hídkészletek, valamint csapatok Dzsurdzsevoba szállít­tatnak. O­m­e­r pasha Ruscsukban van, az oro­szok győztes előhaladása köz­megdöbbenést oko­­zott. A Musztafa pasha segítségére indított csapatok visszaparancsoltattak, minthogy az oro­­­szok Szilisztriánál átkelésétől félnek. Szilisztria és Shumlában védelmi munkával foglalkoznak. A Shumla, Tirnova és Szófia vonalában felállított csapatok mind a Dunához parancsoltattak. — O­m­e­r pasha Konstantinápolyba gyorsfutárt kül­dött sürgönyökkel, mikben Várnának tenger felőli oltalmazását melegen ajánlja. Kasztendzsét és Mangaliát már elveszettnek tartják.— Ponton Bukarestben van. — Miklós és Mihály nhgek és Paskievitsky­­nagy elfogadására a Stirbey herczegi palota van elkészítve. Az orosz unokok belső Oláhország több pontjain tartalék hadtes­tek sátor­táborokba állításával foglalkoznak, miután a dunai vonal már kellőleg biztosítva van. A „Soldatenfr.“ Írja : Musztafa pasha, a Trajánsánczoknál is veszélyesen fenyegetve lát­ván magát, valószínűleg még ideje korán B­a­­­zardzsikba vonuland vissza. A ruszsuki és szilisztriai várparancsnokok parancsot kaptak, hogy csak a védelemre szorítkozzanak. A rendel­kezhető erőket a Dunától — a várhelyőrségeket kivéve — O­m­e­r pasha Rasgradba és Bazar­­dzsikba rendelte. E közben Gorcsakoff­ág négy erős gyalog- és két lovasosztálylyal a Tra­­jánsánczokhoz nyomul, Karasszu, Csernavoda és Kasztendzse lerontásához fogandó, és O­m­e­r pashát a fenebbi négyszögben megtámadandó, mi a törököknek itteni igen erős állásánál fogva nem könnyű feladat lesz. Schilder főhadisegédpa­rancsot kapott a Kalarashnál­ átkelést intézni, és Szilisztriát bekeríteni. A „Buk. Zig“ mart. 28-ai száma egy hirdet­ményt hoz az oroszok Dunán átkeléséről, mely már ismeretes részleteket közöl. Kiemelendő be­lőle csak az, hogy Macsinnak mart. 25-kén tör­tént elfoglalását mint lett dolgot jelenti, Tulcsát illetőleg azonban csak a parti védsánczoknak a törökök általi elhagyása és ezek visszavonulásá­ról emlékezik. A „Lieb. Bote“ szerint mart. 28-káig a fe­jedelemségekben oly rendelet, mely az orosz pa­pírpénznek kényszerű forgalmat adna, nem je­lent meg. De megjelenését lehetőnek tartják.­­ Ugyane lap szerint a törökök S­i­m­m­i­t­z­á­­n­á­l, Zisztovval szemben, Ruscsuk és Drinápoly közt, átkeltek volna a Dunán. A portabiztosok, kiknek feladata volt a gab­­nakészleteket Rumélia és Bulgáriában össze­­írni, nehéz munkájukat bevégezték. Az illető je­lentésből kitűnik, hogy e készletek oly nagyszámú csapatok élelmezésének fedezésére elégtelenek, sőt a bizottmány azon véleményben van, hogy a szembetűnő gabnahiány, és a határokon elrendelt gabnabeviteli tilalmak miatt az éhínség alig lesz elfordítható. Viddin - Kalafátnál sem egyik sem másik részről nem történt hadimozgalom. Konstantinápolyból írják a „Journé des Débats“-nak: Azon szövetségi szerződéshez, mely Franczia-, Angol- és Törökország közt köt­tetett, van egy Görögországra vonatkozó titkos jegyzőkönyv is csatolva. E titkos jegyzőkönyv­ben megállapíttatott volna, hogy a három kor­mány közösen egy jegyzéket intézzen Ottó ki­rály kormányához, hogy őt hívja fel, a felkelési kísérleteknek minden hatalmában álló eszközök­kel elnyomására, mely kísérletek Görögországban a török szomszéd tartományok ellen szerveztet­­nek. Ha e felszólítások sikeretlenül maradnának, akkor a görög követ Konstantinápolyban kikapja útleveleit, a kereskedelmi és politikai viszonyok Görög- és Törökország közt félbeszakíttatnak, és a két nyugati hatalom kötelezi magát a szultán kormányának szükség esetében segítséget nyúj­tani. A „Pr. Corr.“nak írják Konstantinápolyból: két hajó az egyesült flottából, a fekete-tengereni czirkálásból mart. 19-kén azon hirrel érkezett vissza, miszerint az oroszok minden állomásaikat a cserkesz-parton 50 mfdnyi vonalban elhagyták. A bennszülöttek már a legfontosabb pontokat el­foglalták. Pontosb tudósítások arról hiányzanak, vájjon Poti, Redat-kalé, Szukhum-kalé és Anapa e „legfontosb pontok“ közt vannak­­. Az orosz csa­patok e hátráló mozdulata Konstantinápoly­t annál inkább meglepte, mert a nevezett pontok megle­hetősen megerősítvék, és tetemes helyőrséggel el­­látvák. Eddig az egyesült flottáknak a cserkesz­partom támadó fellépését sem tartották valószínű­nek, mert a mostani időjárás mellett a török anató­­­liai hadsereg támogatására nem számíthatni, és az ottani siker e háború eldöntésére semmi lényeges befolyással nem lenne. Mégis úgy látszik, hogy az oroszok jobbnak látták, ily diversio elől elvo­nulni , s a védelmi vonalat ez oldalon megrö­vidíteni. Az oroszok bevonulása a Dobrudzsába rend­kívüli futár által mart. 27-kén már a kormány tudomására juttatott. Az ó-törökök ismeretes rész hangulata miatt elővigyázati rendszabályok létettek,a keresztények elleni kicsapongások meg­­gátlása végett; a csend azonban nem szavaztatott. A porta a lengyel légió felállításába belee­gyezett; azt Francziaor 7. fogja fölszerelni s fegy­verezni. A lengyel emigratio két főnöke minden órán váratik, e légió szervezése végett. Az ázsiai harcztérről írják : A kis­­ázsiai orosz haderők Akhaltzikban öszpontosittat­­nak. Az uj tavaszi hadjárat Karsz ostromával fog kezdődni. Ez utóbbi jól megerősített hegyi vár­ban, melyet hg Pas­ki évi és 1829-ben 24 óra alatt megvett, s mely Er­zer­um kulcsa, Kur­­shid pasha renegát a parancsnok, alatta vannak Breanski, Bystrianski renegátok, mint pashák, és egy tuczet más menekültek mint ezre­desek. Haireddin pasha jelentéséből, ki An­­derson és Green angol ezredesek kíséreté­ben mint portabiztos az anatóliai hadsereg álla­potának megvizsgálására küldetett, kitűnik, hogy a török csapatok Kisázsiában a legroszabb álla­potban vannak; három hó óta nem kaptak zsol­­­dot; sok ezer szökevény guerilla-csapatokat ké­pez, mik az országot pusztítják, és Zarif Mus­­t­a­f­a pasha, anatóliai úton kinevezett szem­asz­­kér nem képes fegyelmetlen hadseregének csata­rendjét helyesen elkészíteni, mert az félfeloszlás­­ban van. A konstantinápolyi legújabb tudósítá­sok e hírt még sötétebb színekkel rajzolva meg­erősítik, hozzátévén, hogy Trapezunt és más hely­őrségi helyeken a typhus naponként 25—30 ka­tonát elragad. Green és Anderson angol törzstisztek, kik a télen Trapezuntból Karszba elindultak, az ázsiai török hadjáratban részt veendők,­Trape­­zuntba visszatértek, a legelső gőzössel Konstanti­­nápolyba evezendők. Ezen tisztek sem bírják elég szomorú színekkel festeni az ázsiai török hadse­reg állapotát mind Erzerum, mind Karszban. A görög felkelés színhelyéről a felkelőkre nézve nem igen kedvező hírek érkez­tek. Busszeim prevesai pasha a Taurusnál álló Travellast megtámadni s Janina ellen ké­­szül. Mióta Arta várába 4000 főnyi segítség ér­kezett, a várost és környékét a felkelők elhagy­ták. Izmail bey Larisszából szintén Janina felé nyomul, Z­e­n­e­­­pasha pedig Thesszáliát szál­­landja meg. Grivas felkelővezér S. Dimitri - nél­ állomását elhagyta, s az „ötkut“at szállotta meg. Csata sehol nem történt. A keleti-tengerről: „Gorgon“ 6 á­­gyus angol kerekes gőzös mart. 30-kan a kopen­­hágai öbölbe érkezett (4 nap alatt lévén Ports­­mouthból) i d. u. tovább utazott, N­a­p­i­e­r­t a szi­gettől délre fekvő vizeken fölkeresendő. Ápril 2- diki távirati tudósítás szerint, N­a­p­i­e­r a hajó­haddal már Kiögénél van (Kiöge városról ne­­­veztetik egy Kopenhágától délre fekvő nagy ten­geröböl.) Újabb tudósítások szerint az angol flotta a Kiege öbölt már elhagyta, és ápril 2-kán Rügen szigeténél láttatott. „John Bull“ angol gőzös, mely márt. 29-én még a kieli öbölben állott, onnan Wingába (Go­thenburg) volt visszatérendő, hogy ott a második hajóhadosztályt, Corry admirál alatt, bevárja s aztán a Riege-öbölbe vezesse. Ez utóbbit az al­­tonai hírlap jelenti. E szerint valószínűnek lát­szik, hogy azon öböl lesz a keleti expeditióra ren­delt összes angol hajók gyülhelye. — Orosz rész­ről az angolokkali első összecsapást Oesel szige­ten várják Révainál. Ez utóbbi helyet 31,000 fő­nyi őrség védi, s a „Lübecker Zig“ jelenti, mikép Révaiba parancs érkezett, hogy a nyugati ágyú­­telepek körüli külvárosok 150 ölnyire leron­­tassanak, mihez már hozzá is fogtak. Minden ha­tóságok a levél- és pénztárakkal mart. 23-kan már Weiszensteinba voltak elmenendők, hol a főtörvényszék és magistratus üléseit 27-én meg­nyitni szándékozott. Hír szerint a császári udvar Sz.-Pétervárról Moszkvuba fogna költözni. A „Flyveposten“ szerint Kronborg vár föl­­fegyverzése megparancsoltatott. Anglia, L­o­n­d­o­n, apr. 1. Az angol parliament mart. 31-diki ülése a királynő üzenete tárgyában : Felsőház. A Westminster palota körül tömérdek nép tolongott. A felsőház belseje oly zsúfolva hallgatókkal, mint a parliament meg­nyitásakor. Számos főrangú hölgy volt jelen. Minden tag saját helyén. Miután lord Aberdeen egy indítványát, mely szerint a királynő fölkeressék a jelen háború si­kerültére tartandó imanap meghatározására, a canterburyi érsek helyessé, lord Cl­a­r­e­n­d­o­n így nyilatkozott: " „ A nép a hosszas alkudozások, s azok sikeret­­lensége által sem veszte semmit buzgalmából. Az a kormányt kész támogatni a jelen kérdésben.­­ Miután a kormány a közte és az orosz kabinet között váltott titkos levelezést közzéteve, abból világosan kitűnik, mikép az angol kormány miben sem követett el Törökország irányában legkisebb hűtlenséget is. A kormány nem hibáztatható, hogy egy gentlemani szóban, midőn az oly magas helyről jött, bízott. — Minél szorosabban vizs­gáljuk ez ügyet, az előttünk álló küzdelem annál óriásiabbnak tűnik föl. Ezenkívül remélhetjük,mi­kép a háború végén Austriát és Poroszországot sa­ját részünkön látandjuk,kik készek lesznek a békét állandó és szilárd alapokra fektetni segítni. E béke nem leend állandó és szilárd, míg Orosz­ország támadásai hiúkká, s a törökországi keresz­tény alattvalók jogai biztosítva nem leendőek. Ily czél mellett, reméljük, biztosan számíthatunk az egész nemzet pártolására. (Helyeslések.) Lord Derby: A nép buzgalmára vonat­kozólag megjegyzi, miképp az alkalmasint nem fogá föl a jelen háborút egész nagyságában, s tartani lehet, mikép az könnyen lehangoltatha­­tik, ha egy-két hadjárat véget nem vetend a há-

Next