Budapesti Hírlap, 1854. április (383-408. szám)

1854-04-13 / 393. szám

hetiettgol hajót elsülyesztettek, s mind e hajót, mind az ezt vontató „Crescent“ angol gőzöst úgyvlődözték, hogy mindkettő igen megrongáltatott. — Márt. 27-ben nagy nemzeti tanácskozmány tartatott a postánál a nagyvezír elnöklete alatt, melyen a ministerek, főméltóságok, ulemák stb. jelen voltak. Több politikai kérdésen kívül egy,a nemzethez intézendő felhívás is tárgyaltatott, melye2 elrendelt ananéziai rendszabályok foganatosítása előtt adatnék ki. Egy törökflottaosztály 24- kén az Archipelagusra indult. A 101 emberrel, ezeket ott,szállítandó partra, hol jelenlétük szükséges lesz. E flottaosztály összesen 10 járműből áll. 7 Egy török gőzös t6kén csapatot és hadiszert vitt Volóba. — A perzsa kormány semlegességét hivatalosan kijelentette, azon hozzátétellel, hogy míg az orosz-török differentia tart, a Perzsia és Törökország közt függőben levő kérdések instatu quo hagyatnak. A Konstantinápolyból mart. ,30-tól Marseillebe érkezett postagőzös megerősíti azon már említett hypt,miszerint néhány angol kereskedőhajóra azoroszok a Szalinatorkolatban lődöztek. Azon adat, miszerint „Cacique és Samson“ egyesült flottabeli fregátok a cserkeszekkel lövéseket váltottak volna, így igazíttatik ki: A cserkeszek épen az oroszok által elhagyott és felgyújtott Pshád erősség kirablásával foglalkoztak, midőn a fregátokhoz tartozó három naszád a parthoz evezett, tudakozódás végett. Először puskalövésekkel fogadtattak, de miután egy a C a c i q u e fedezetén levő cserkesz hajókalauz fajtársaival szólott, akadály nélkül kiköthettek, s akkor a cserkeszek őketlelkesedve s örömnyilvánításokkal fogadták. Ők sem az angol sem a franczia lobogót nem ismerték, s azokat orosznak tartották. A partra szálltakat értesítették, hogy az oroszok ez erősséget két nappal előbb elhagyták, és hogy S hamy déli Czirkassziában sereget gyűjt az orosz ellen, s a lakosokat fellázítja; továbbá ígérték az angol és franczia lobogó jeladását az egész part hosszában elterjeszteni s erősítették,, hogy az egyesült hajóhadak első ágyulövésére a hegyi lakók mind fölkelnek az oroszok ellen. Shamybtól egy küldöttség érkezett Konstantinápolyba. — A „Patrie“ által említett mart. 27-ről szóló konstantinápolyi levél szerint az egyesült flották Kavarnában, Várnától 11 órányira, egy kitűnő fekvésű figyelő ponton vetettek horgönyt. Továbbá ugyane levél megcáfolja azon hírt, mintha egy orosz hajóhadosztály Szebasztopolból kivitorlázva a Dobrudzsát élelemszerrel látta volna eli . Ugyane forrás a Drinápolyban kiütött nyugtalanságok hírét alaptalannak mondja. A „D. A. Z.“nak írják Konstantinápolyból, miszerint márt. 22-kén egy franczia kereskedőhajó érkezett oda, melynek sikerült Odesszából az orosz tilalom daczára felszökni; e hajó jelentette, hiogy az ott levő angol és franczia hajók mind lefoglaltattak, minden hajóra 6 ember állíttatván őrült, a hajósoknak, kik hajóikra gabinát kezdtek szállítani, azt újra ki kellett hordani, s hogy Odessza köröskörül erős sánczokkal van bekerítve, melyeken 60,0 ágyú van felállítva. Ugyancsak Konstantinápolyból jelentik, miszerint a Máltába mart. 30-ig megérkezett angol csapatok száma tett 422 tisztet és 11,577 altisztet és közkatonát. A Dardanellákba indulásra a parancs már megérkezett, és az indulás már kezdetét vette. A franczia expeditió-had első osztálya mart. 31-ken Gallipoliba megérkezett. 1 -mi A görög felkelés színhelyéről a tudósítások ápril 4-ig terjednek. Tény, hogy a görög felkelőket a törökök ismételt ízben megtámadták és meg is verték, s amazok janinai állásukat elveszték. Hír gyanánt említik, miszerint a felkelők Artát és Szulit elfoglalták volna, Artát Grivas Viette volna be, midőn Janinánál megveretve oda visszavonult. Zervas a Pindus hegységben jár, párthíveket gyűjt, őket csapattá szervezi, de nincs sem fegyverük, sem lőkészletük, sem éleltaiszerük. Az „Indep. beige“ egy athenei mart. 27-ki levele constatirozza, mikép lehetetlen a görög kormánynak, alattvalóit a görög felkelésben részvételtől visszatartóztatni. Erzerumból írják mart. 10-ről, hogy Erivan városa komolyan fenyegetve van; a megtámadást a síkra lejött hegyi lakók támogatják; az ottani kormány a dolgok állását igen aggasztónak tartja és segítséget kért. Csízmében a kenyérnek való hiánya miatt népzavargás volt. Bakuti tudósítás szerint mart. 17-től, a jeruzsálemi pasha még folyvást Jaffában van, úgy szintén a latin patriarcha is, ellenben Botta franczia consul már Jeruzsálembe visszatért. Az első spanyol főconsul Jeruzsálemben, Jaffába megérkezett, és rendeltetése helyére elutazott. A „Pays“ szerint márt. 7-kén Odesszában két ukáz jelent meg, melyek rendelik, hogy a franczia és angol haderők a törökökkel egyenlő bánásmód alá vétessenek. A keleti-tengerről : Kopenhágai ápril 9 ki tudósítások szerint a finniai tengeröböl mindkét part felől jégmentes és járható, s most már naponkint várják az angol hajóhadnak Oesel szigethez közeledését, s e szigetnek, mely mintegy Beválnak elővárát képezi, megtámadtatását. Az oroszok e szigetet legjobb védelmi állapotba helyezték, de kétlik, hogy a parterődök hosszasan védhetők legyenek. Ápril 6-kan Napier admirál a tengerészeti ministériumban, s másnap Frederiksborgban tett látogatásokat, a királynál tisztelkedendő. Lehet, hogy mindez nincs összefüggés nélkül. Napiért, tudomás szerint a király korábban „betegség miatt“ nem fogadt el. A miniszerváltozás mindenesetre nem csak a belpolitikával, az öszállamalkotmánynyal látszik összefüggeni, hanem még inkább a külpolitikával a ministériumnak Oroszországhoz nagyobb hajtásával. Már hetek előtt várták, mielőtt a keleti-tengeri hajóhad megérkezett, az eddigi orosz érzelmű ministerium megbukását, és új, az angol párt szellemébeni kormány alakulását. Napier admirálnak már táviratilag jelentett proclamatiója, melyet hajóhada legénységéhez intézett, szószerint így hangzik: „Fiuk! (Sads!) A háború meg van üzenve. Merész és nagyszámú ellenséggel lesz dolgunk. Ha csatát ajánl, majd meg tudtok neki felelni. Ha a kikötőben maradna, megkisértendjük hozzá férni. A siker tüzelésiek gyorsasága és pontosságától függ. Fiuk! köszörüljétek késeiteket, és a nap tiétek!“ Helsingforsból írják svéd lapok mart. 23-ról, hogy az orosz császár Sz. Pétervártól Finnland legdélibb pontjáig Hange földcsúcsig (Helsingfors és Abo közt) távirdavonalat építtet. A flaniai testőrlővész-zászlóalj Helsingforst elhagyta, s az orosz testőrökkel Lengyelországba elindult. A gránátostestből 16,000 ember útban van Sz. Pétervárról Finnlandba. Az itt rendszerint álló 12,000 főnyi sorhad legnagyobb részt keleti Bothniába tétetett át, s Ramsay alma alatt áll. A matróztest ujonczozása Finnlandban nagy erélylyel foly, és 500 ember, mely az első osztályt alakítja, már föl van szerelve. Helsingforsban 10, a többi finn hajógyárakban 40 ágyunaszád építtetik. Stockholmból a „Franki. Postr.“-nak mart. 31-ről írják : „Híre kering, hogy Svéczia a maga semlegességéről — mely ellen Oroszország még mindig talál egy és más kifogást — , lemondana, és a nyugati hatalmakkal egyesülten a háborúban részt fogna venni. Napokban egy futár ment át Hamburgon, ki állítólag erre vonatkozó sürgönyöket vitt Londonba. A „Magd. Corr.“ Sz. Pétervárról azon tudósítást kapta, miszerint az ellenségeskedéseknek a finn tengeröbölben megkezdetése után azonnal, császárné ő felsége, andgnek ő és. fenségeik udvari személyzetükkel Moszkauba mennek, és a béke helyreálltáig ott maradnak. Ez a moszkaui összes polgárság kérelmére történik, s e végre onnan küldöttség ment Sz. Pétervárra. — Miklós császár ő fels., a trónörökös és a többi nagy herczegek ő cs. fenségeik Sz. Pétervárban, illetőleg a különböző flotta- és hadsereg-osztályoknál maradnak. Konstantin algy cs.iens, mint birodalmi admirál a Sweaborg kikötőjében (Helsingfors) fekvő tengeri haderőt vezényleni. Anglia, London, april 6. A felsőházban lord Malmesbury az államtitkár figyelmét egy bizonyos hírre nézve kérte föl, mely szerint az orosz flotta elhagyta volna Szebasztopolt, s a cserkesz partok, valamint a Dunatorkolathoz orosz csapatok szállíttatnának. Igen sajnos volna, ha a Szebasztopolba általunk küldött kevély üzenet után háborítlanul engedtetnének meg az oroszoknak ily expeditiók. Erre nézve fölvilágosítást kér. — Lord Clarendon válaszolt,mikép a kormány által vett Hivatalos tudósítások szerint, a fekete-tengeren nem valának orosz hajók. Szebasztopol fekvése — úgymond — megengedi az orosz hajóknak, onnan szabadon kiindulni, s akármely pontra kiszállításokat eszközölni, ha az egyesült hajóhad nincs közelében, s ha ezek e télen át s a rosz idő alatt akartak volna ott, valamint a Duna torkolatainál őrködni, nemcsak igen nagy veszélynek tették volna ki magukat, hanem: ezenkívül a nagy zivataroknak is, míg ellenben az orosz flotta háborítlanul nyughatók a kikötőkben, s tán tavaszra nem levének hajóink képesek tengeri szolgálatra. Ezért nem ment valaki e télen át az egyesült hajóhad a sík tengerre, de hajóink folytonosan czirkáltak, hogy az oroszok mozdulatait szemmel tartsák. Ma Dundas és sir L. Lyonstól érkezett leveleket olvasók, melyek mart. 25-kén keltek, melyekben a két tiszt írja, mikép nem hiszik, hogy az oroszok elhagyták volna Szebasztopolt. A nemes lord hozzáteszi még, mikép az egész egyesült hajóhad jelenleg a fekete-tengeren van. — Az alsóházban Blandford kérdésére, miszerint kitűzte-e már a kormány az imanapot? Russell tagadólag válaszolván: Min es egy interpellátiót intézett a ministériumhoz, melyben kérdés van-e már arról értesítve, hogy a török és görög kormány közti diplomatiai összeköttetések megszűntek, azért, mivel az utóbbi nem ten eleget a követeléseknek, melyeket egy állam függetlenségével nem vélt összeférhetőknekk ? Lord Russell így felelt: Egy előbbi alkalommal még nem volt bebizonyítva, mikép a görög kormány előmozdítja a szultán területén kiütött lázadást, de azóta a török kormány fölhatalmazá Athénében levő követét a görög királyhoz bizonyos kérdéseket intézni, ki nem adott kielégítő feleletet, s igy a török követ kikérő útleveleit s a diplomatiai összeköttetés félbeszakadt. A nélkül, hogy ezen kérdések és kivonatokra kiterjeszkedném, melyek Anglia és Francziaországgal nem közöltetének előlegesen, merem állítni, mikép Törökországnak méltó panasza van a görög kormányra. Véleményem szerint, az e tárgyban közlött diplomatiai levelezésekben elegendő tények mutatják, hogy a török tartományokban kiütött lázadást nem csupán belső okok idézték elő. E lázadás czélja a török szultán tekintélyét megalázni, és számos adat van kezünkben, azon tény bizonyítására, mely szerint a görög király és királynő a legnagyobb mértékben buzdíták a felkelőket. Ily körülmények közt nem csoda, ha a török követ Athénéből elutazott, ő felsége kormánya ez ügyre nézve összeköttetésbe téve magát a görög és austriai kormánynyal, s az athénei követet minden szükséges utasításokkal ellátta. Végül hozzáteszem,mikép a görög udvar legnagyobb mértékben felelős a kiütött sajnos lázadásért. Bright kérdésére, ha várjon a törökországi keresztényekre nézve létezik-e valamely formaszerinti szerződés,Busse 11 (mint már távirati után lapunkban jelentve volt) felelé, hogy ily szerződés nem létezik Törökország és a nyugati hatalmak között, de lord Redcliffe mintegy tíz—tizenöt év óta minden befolyását fölhasználja a keresztény alattvalók állapotának javítására. A szultán gyakran meghallgató tanácsait, és ezelőtt öt évvel nagy engedélyek tételének, még továbbiakat tárgyazó ígéretekkel. — April 7. A City község tanácsa tegnap elhatározó, mikép részéről a lord-mayor, s a City elöljárói a királynőnek egy oly lojalitási feliratot nyujtandnak át, melyben a londoni City hű polgárai a királynőnek szives támogatásukat ígérik meg az Oroszország elleni háború folytatásában,—azon meggyőződésüket fejezik ki,mikép ezen háború igazságos és szükséges az Europábani politikai sulyegyen fenntartása végett,— s azon reményüket nyilvánítják, mikép e háború rö-vid időn tartós békére vezetend. — A sokat emlegetett török kölcsön egyelőre egyáltalában nem fog létesíttetni. A „Times“ f. hó 1-jén a török engedményeket „élet-halállal műtétel“-nek nevezi, azonban a saját véleménye szerint oly veszélyes kísérletet mindemellett is sürgetőleg szükségesnek nyilvánít. Ma szintén ily szellemben nyilatkozik. Kifejti a legutóbbi török rendszabálynak, a moshéjavák elvételének jelentőségét, s úgytalálja, hogy e rendszabály merészségre nézve majdnem hasonlít a jancsárok megsemmisítéséhez. Szerinte, maga Mahmud szultán sosáig táplálta magában ,e tervet, de nem volt bátorsága azt létesítni. — Abdul-Medzsid sem merészelte volna a kérdéses rendszabályt létesítni, ha az angol-franczia hajóhad nem lenne Konstantinápoly közelében; azonban mindemellett sem lehetne rajta csodálkozni, ha ezen „török coup d’ état“-t veszélyes nép ingerültség követné. E szerint a conservativ Angolország, mely egy igen szerény parliamenti reformot a külesemények tekintetéből elhalaszt, Törökország rovására s veszélyére létesít radikálreformokat. Lehet, hogy a társadalmi forradalom Törökországban könnyebben végbe megy, mint maguk annak szövetségesei gondolják, azonban ez utóbbiak minden esetre felelősek maradnak a kimenetelért. Ha Russell lord tegnap olyformán nyilatkozott, mintha csupán Stratford lord, nem pedig az angol kormány sugallta volna a portának e merész lépést, szerinte ez csak puszta szólásmód. Senki sem fogja elhinni, hogy Stratford lord tisztán személyes befolyása által bízta a portát ama merész vállalatra. A „Times“ továbbá azt hiszi, mikép a legutóbbi orosz békejavaslatoknak csupán az volt czéljuk, hogy a porosz kormánynak ürügyet szolgáltassanak a nyugati hatalmasságoktól felpártolásra. Trjolag igen hevesen kikel Poroszország ellen, s még Manteuffel úr szilárdsága felől is kétségbeesik. — A „Chronicle“ reméli, mikép ki fog bizonyulni, hogy a moshé-javak elkoboztatásáróli tudósítás, tévedésen, vagy túlzáson alapul. Ama szigorú kifejezéseket, miket Russell lord tegnap Görögország irányában használt, a peelita-lap föltétlenül helyesli. — Berkeley ellen admirál Spitheadbe menvén, az ott összegyűlt tengerészekhez következő beszédet intézett: ’ /„Tengerészek! Az admiralitási tanács azért mely nem csak lát, hanem mintha érezne és gondolna is. A gesztenye színű szemek csupán csak látnak. Nem veszed-e észre a különbséget? A nagyon csendes természetű, egész istenadta nap egyebet nem csinál mint a fák árnyában heverész, a legfinomabb dohányt szíja és Shalleyt olvasgatja. Én imádom Shelleyt— és szivemből gyűlölöm Shakespearet. Mennyire magasztalta Henri Shakespearet! azt az unalmas Hamletet; S most csak arra kérlek édes szivem Violet, hogy minden áron rándulj ki magad is, s pedig minél előbb. Csumley néninek meghívó levelét ide zárva küldöm. Édes Violácskám! sohasem fogom megbocsátni neked, ha a legrövidebb után látogatásunkra nem jövendesz. Mert e világon egy szerelmes sem fog engem elszakítni az én Violámtól. Ha meg nem jösz, azt leszek kénytelen hinni, miképpenri iránti hűtlenségem miatt,, megvetél, s valóban érzem is, hogy nagyot vétkeztem. Most éjjel is oly iszonyút álmodtam felőle. Oly sápadtan s oly' szemrehányólag nézett reám, épen,mint az ő kedves Hamletje. Isten veled ! Egy szót! sem irhatok többet, mert néni a faluba sétálni hí. Jesef édes Vtoletein, és pedig rögtön.“ 1 mi ", E, lövéi Emma barátnőjét egészen elbájolta. Ő soha sem volt barátja a Dampierre Henrivali szerelmeskedésnek. Hisz az oly ügyetlen és érzelgő volt, mig ez biztosabb jövőt ígért. Itt nagynénjének kitől nem kissé idegenkedett, s pár nap múlva megérkezik Felső-Ashgroveba. Emma kitérő lelkesedéssel fogadá, mi egy ily nyugodt lelkűlésből törvén ki, Lancelotot is átvillanyozta. Csumley néni általi fogadtatása nem volt a szívességben túláradó; Lancelot hideg bókot csinált. Pedig az érkező elég szép volt. A tömött holló-fekete hajzat, melyet tetszett neki arcza körül széles göndör fodrokban viselni; az ő nagy fekete szemei, melyek egy perczenetig sem nyugodtak; finom kezecskéi; az ő mesés mellénye, könnyű tsindéri termete; széles piros ajkai, zabolázhatlan élénksége oly jelenet volt, mintha egy vad madár szállt volna ez ódon ház lépcsőjére. Violet nemsokára unatkozni kezdett a tisztes háznál. Egyszer reggeli után Lancelot szokása szerént a kertbe lopódzott Shelleyt olvasni. Violet így szól a barátnőjéhez : ■ „Jól nézzük meg mit csinél az az unalmas ember. Nekem nincs semmi viszonyom vele, s azért tőle nem félek. Jevünk!“ És elnyargalt. Fényvillanásként termett a gyepnél. Emma egy jól nevelt ladyként lépdelt tova. Violet ugrálva, tánczolva, szaladta be a kertet, míg egyszer Lancelott bukkant, ki a gyepen elnyúlva hevert, s csevegő madárként állt meg közte és a nap között. : „Es Lánczi bácsi milyen rest maga!“ Ez volt jels 6 szava. Miért nem igyekszik minket mulattatni? Nem, fordít Emmára több figyelmet, mint ha idegen volna. Sőt még csak mindennapi udvariassággal sem viseli magát irányomban. ‘Ez valóban rettenetes. Mi lesz magából férfi korára, ha most is oly henye, oly önző ? Néhány év múlva lehetlen lesz megélniönnel, mert ily természet mellett Ön kiállhatatlan.“ Lancelot ilyszerű megszólításokhoz nem volt szokva, s az első néhány pillanatban szólani sem tudott rá nagy zavar miatt. Emma remegett. Megérinté Violetet, s ezt suga halkan: „Ne sértsd kérlek gyöngéd érzelmeit!“ mintha Lancelot csecsemő,Violet pedig gyilkos lett volna. „S mit tudjak én tenni, hogy Miss Tudor kegyébe essem ?“ kérdé Lancelot impertinens hangon, „minő herculesi tetteket kell elkövetnem, hogy az én erős, bátor, férfias unokahangom megkedveljen?“ „Legyen önmaga férfiú Lanczi , bácsi“ felett Violet n ép ne édesegjen egész nap azokkal az ostoba költeményekkel, melyeknek fogadom tizedrészét sem érti. Tegyen testgyakorlatokat — jó hatalmas testgyakorlatokat. Lovagoljon, vadászszon, lőjön, legyen szenvedélye valami vagy valaki iránt. S ne vessen meg az önmagáén kívül minden társaságot, ön föláldozza boldogságát csupa kevélységből; igen, ön föláldozza, de nem veszi észre, mennyire nevetségessé teszi magát.“ „Fegyed igen szigorúan birál, Miss Tudor“ szólt Lancelot bíborszínű arczcal. Violet oly kicsiny, oly nyílt volt, hogy rá nem neheztelhetett. „Én megmondom önnek az igazat,“ folytatá a leány „és önnek ritkán volt alkalma azt hallani. Vajha hallotta volna! Most nem kellene egymással mindig pörölnünk, mert én egyedül ön javáért beszélek, s ha kegyes lesz leereszkedni, hogy olyan legyen mint más ember, soha egy rész szót sem hallana tőlem. Jörünk az istállóhoz. Szeretném látni a lovakat. Vannak-e lovai?“ „Vannak“ felelt Lancelot „de nőknek való lovam egy sincs.“ „Mi gondom a nők lovaira:a férfiak lovait még jobb szeretem!“ szólt Violát egy fejbillentéssel, mely igéző volt, midőn ezen egyenlőség nyilatkozatot téve. — „Én meg merem ülni a lovat Lanczi bácsi, ön még tán föl sem tud ülni, mert hogyan tudjon az valait a lovagláshoz, ki egész életében a gyepen heverészett?“ Lancelotnak ez nagyon elevenére talált. Vére megfeste arculatát, szemölde összevonult, s megalázva érze magát, de összeszedte erejét. Emma szemeibe könyek tódultak. Barátnőjéhez közeledett s igy szólt: „Oh Violet, hogy tudsz ily kegyetlen szivű Tenni.“ — E kis mellékjelenetet Lancelot észrevette. Ő férfiú és kényeztetett gyermek volt egy személyben, s épen oly rostul esett egyrészről a szánalom,mint másrészről a dorgálás. És Emma mit sem nyert előtte ezen hivatlan ügyvédkedéssel — sőt megalázottabbnak érezte magát az ő könyei mint Violet szemrehányásai által; s kevélyen fölegyenesedvén, oly hangon szólt Violethez, mintha egy birodalomról mondana le: „Ha úgy tetszik, ám lovagoljunk még ma!“ „Bravó! bravó! Lánczi bácsi!“ Violet magukra hagyá a szerelmeseket, remélvén,hogy az alkalmat használni fogják , de Emma igen is jól volt nevelve, Lancelot pedig nagyon is hideg volt, s még mindig Miss Limpelnek s Clumley urnak szólták egymást, és csak ennyit mondtak, hogy szép idő van ; ebből állt még eddig minden szerelmeskedésük. — Midőn az istállóhoz értek, ott hallák már Violet némely gyakorlati megjegyzéseit. „E nyeregszorítóra jobb csat kell. De ostoba groom! ki látta igy kötni be a lovat ? Miért nem állott be talyigásnak inkább — nem az volt-e kend?“ Violet minden félsz nélkül közeledők a nagy hámos ló otromba fejéhez a annak kötelét igazítá. Lancelot nem tudta,mit akar. Violet elemében volt. Kis bejárt az istállókba s a lovak nyugtalankodásait számba sem vette, még akkor sem, midőn azok oldalt faroltak, mintha a falhoz akarnák szorítni. Lancelot ezt példátlan póriasnak találta, s Limpel Emmát hasonlíthatlan szellemi magasságban képzelő, ki az ajtóban álla s nagyon félni látszott. Violet a legkövérebb s tüzesebb lovat választa ki maga számára. Emmának egy szürke jutott, mely oly lassú volt mint egy teve, s mindketten szobájukba menőnek felöltözni. Midőn visszatértek, Lancelot — bármennyire gyűlölt minden Amazont — nem tagadható, hogy igen szép pár Emma oly kellemdús szelíd, s Violet oly tele élénkséggel s oly szép! Kénytelen volt bevallani, hogy szép, de természetesen, nem oly szép mint Emma. E gondolattal vete magát nyeregbe, s elindultak, Emma keményen ragadván meg a nyeregkápát. (Folytatása következik.)