Budapesti Hírlap, 1854. április (383-408. szám)

1854-04-23 / 401. szám

nisterelnök, G­r­ö­b­e­n­t­ok és b. H­e­s­z 03. k. tsz.­­nagy jelenlétében aláíratott. München, april 12. A török kormánynak most, alattvalói polgári viszonyaira nézve nemcsak az öt nagyhatalommal, hanem egy hatodikkal is, Rothschild urakkal meggyűlt a baja. Az „Alig. 7. des Judenthums“ szerkesztője, dr. Phil­l­i­p­p­s­o­n rabbi, lapja legújabb számában ugyanis jelenti, hogy ő m. hó 26-kán a Rotschild urakhoz fordult Párisban, azoknak a törökországi izraeliták ügyébeni közbenjárása tárgyában, hogy nekik is megadassanak azon jogok, miket a szultán keresz­tény alattvalóinak megígért. Már márt. 28-kan vá­­laszolta rá Rotschild dr. Philippsonnak, hogy mind­azon lépések, mik az általa óhajtott czélhoz vezet­hetnek már megtörténtek, hogy a Rothschild háznak a török kölcsönnel foglalkozó tagjai a kellő előter­­­­jesztést tüstént megtevők, hogy Véli pasha, tö­rök követ Párisban, e kérdésen sajátkezű levelet intézett a portához, s hogy a mennyire a Konstan­tinápolyból érkezett tudósításoknak hihetni, Isten segélyével a kérdés megoldása az izraeliták javára történt, mert az adott jogok minden nem mozlim­­­alattvalókra, hitkülönbség nélkül kiterjesztetnek. A zsidók ezt a szultántól annál­ inkább megérdemlik, mert a német sajtó számos izraelita szerkesztői és levelezői a törökség mellett buzognak. Csak a köl­­csönt nem akaró Rothschild a szultántól elvállalni, noha ez a zsidó aranyakat még jobban szeretné mint a zsidó rokonszenveket. Turin. A 35 millió kölcsön tárgyalása alkal­mával (az apr. 11-ki senatusi ülésben)gr. Cavour a kormányi törvényjavaslatot ekkép indokolta: „Ké­rem a senatust, hogy e törvényjavaslatot a holnapi napirendre tűzze ki. A senatus látja, mily komoly az ország és Európa helyzete. Minden pillanatban oly események következhetnek be, melyek a hitel­helyzetet lényegesen megváltoztatnák és a kölcsön­­kötést még nehezebbé tennék. Az igaz, hogy nem­­csak szerencsétlenség de valódi fatalitás, hogy e törvénynek már korábban szabad utat nem enged­tek , de a megtörténtet már helyrehozni nem lehet. E törvény elhalasztása tehát csak még roszabb kö­vetkezésekkel fogna járni.“ — A mentonei csendzavarási kísérletre vo­­­natkozólag ezt írja az „Indep.“ „Mentone és Rocca­­bruna már Piemont kezében vannak, mely ott hely­őrséget tart, de diplomatiai reclamatiók következ­­­tében eddig halogató a tartomány végleges és tel­jes elfoglalását A törvényjavaslat, mely a bekeb­­lezést jóváhagyja, a senatus elé volt ugyan terjeszt­ve, de a fölötte­ szavazás elnapoltatott, és a herczeg­­gel alkudozások nyittattak, ki a jogairóli lemondás­ért, hirszerint 300,000 frank nyugdijat kívánt. De mivel a tartomány egész évi jövedelme körülbelől 75,000 fr.-ra megy, a piemonti ministerium Gri­maldi monacói herczegnek ez öszveget ajánlá, mi azonban visszautasittatott.“ — A „Parlamente1” írja: A monacói herczeg elfogatásának czélja csupán a saját személyérőli gon­doskodás volt. Midőn Mentoneból az apr.­i-ki ese­mény híre megérkezett Turinba, azonnal parancs a­­datott ki, a herczeget szárazi vagy tengeri után Francziaországba visszatérni engedni. Ő az elsőt választá. A mentonei eseményben­ részvétel miatt elfogottak már ismét szabadon bocsáttattak, és Pie­­montban akárhová mehetnek, csak Mentone és Roc­­cabrunába nem­­ e rendszabályt azonban csak ideiglenesnek tartják. , Nápolyban ápr. 12-kén kezdi meg te­vékenységét egy új, Triestig menő csavargőzhajó­­járat, mely útjában Marseillet, Genuát, Livornót, Messinát, Cataneát, Brindisit, Barit és Gallipolit érinti. Arezzoban ápr. 8-kán gabnakravall volt,a rendet csendőrség és egy század sorgyalogság csakhamar helyreállttá. Kopenhága, ápr. 17. Táviratilag jelentik :­­ Valamennyi miniszerek, a hadügyminister is, meg-­­ maradnak hivatalukban. Hall és Andrae urak elbocsáttatnak. Martensen tanár seelandi püs­pökké, és B­r­e­s­e­n prépost schleswigi püspökké neveztetett ki. Sz. P­ét­er vár. .,A birodalom határaira néz­ve növekedő veszély tekintetéből“ a császár a had­sereg erősítésére következő új (már táviratilag je­lentett) katonai munkálatot rendelt el: A testőrség 4 raktárzászlóaljai, és a gránátostest 4-ik tartalék­­zászlóaljai, mint 4-ik aktiv zászlóaljak a hadsereghez számíttatnak. Az ez által támadó hiány fedezésére a a nevezett csapatosztályoknál mindenik ezred szá­mára új tartalék-zászlóaljak alakíttatnak. Az 1 —­6 gyalog hadtest mindenik ezrede két uj tartalék­zászlóaljat, és mindenik tüzérdandárja ugyan a had­testeknek két új raktárüteget nyer. Ez új rendsza­bály haladéktalan foganatosítása a hadügyminiszer­­nek legsürgetőbben szívére köttetett. New-York. A „New-York Tribune“ a Black Warrior hajóról,mely szinte összeütközést idézett elő Spanyolországgal, némely adatokat kö­zöl. E szerint ezen hajó, mely mintegy 125.000 dollár értékű, két év óta rendesen járt N­ew­ York­s Mobile közt, s mindegyik körútjában kétszer kötött ki Havannában, a­nélkül, hogy valaha hajóterhét nyilvánítná, mit a vám­hatóságok soha­sem is kívántak, tudván, hogy e hajó sohasem vett föl vagy rakott ki árukat Havannában, hanem csak utasokat szállított ki, vagy vett föl. Egy régi tör­vény ugyan minden idegen hajóra átviteli­ vámot szab, akár szállítsák ki terhüket, akár nem. Azon­ban mivel a havannai hatóságok előbb sohasem gondoltak a vám­törvény alkalmazására, a kapitány méltán föltehető, hogy az tényleg el van törülve, s e szerint a lefoglalás jogtalan tett volt.­­ A Cu­­bában levő amerikai consul jelentése szerint ugyan a spanyol hatóságok azt állítják, mikop a kapitányt előbb értesítők arról, hogy a törvény még érvényes, s hogy ők a kiszabott nyilatkozathoz ragaszkodná­nak. Azonban a consul s a tulajdonosok meg vannak róla győződve, hogy a lefoglalás előtt ily értesítés nem történt. — April 2. Legközelebb az Egyesült­ államok­ban egy jelentékeny lény történt. Új-Hamp­­shire állam, mely mindig demokratikus szellemű volt, s hol Pierce egyhangúlag választatott meg elnökké, két új senatort küldött a congressusba, kik ellenzik az elnöki politikát. AUSTRIA, Bécs, ápril 20. „O. C.“ A martiua végéni állampapírpénz-forgalomnak közzétételénél, mely nem nagy különbséget mutat a február végéni 149. 880. 692 ft forgalomhoz képest, minthogy még 100. 694. 765 ft forgalomban és 49. 154. 308 ft a bankban van, a pénzügyministérium bo­­csátványában az mondatik, hogy : E forgalom hó­napról hónapra azon öszveggel fog keresbedni, a­mennyivel a kényszerű forgalomban levő ál­­lampapírpénznek a bankpénztárak általi beváltá­sa előrehalad, mivel a bankkal f. é. febr. 23-kán kötött egyesség következtében többé állampapír­­pénz sem ki nem adatik, sem nem készíttetik.­­ Mivel ezen bankjegyért beváltott állampapírpénz a nemzeti bank állapotáról a koronkénti jelentések által köztudomásra juttatik, ennélfogva jövőre a pénzügyigazgatás részéről csak a kényszerű for­galommal nem bíró pénzjegyekről fog tudósítás kiadatni.­­ A fennebbi tekintetben foganatosítás alatt levő rendszabályok bevégzéséül alkalmasint közelebbről az állampapírpénznek egy arra nézve szélszerűnek találtató idő alatti formaszerinti be­húzása fog megtörténni. Bécs, ápril 21. „O. C.“ Mint értesülünk, tí­z­s­z­ásznagy úr ma estve váratik vissza Ber­­inből, miután e nagyérdemű katona és államférfi az általa alkudozásba vett véd- és daczszövetsé­­get az austriai és porosz koronák közt megköt­­tetésre érlelé, melynek tehát még csak a két ma­gas souverain ratificatiójára van szüksége. Ez esemény híre mindenütt a két birodalomban, va­lamint a német szövetség többi államaiban nagy megelégedéssel és őszinte örömmel fog fogad­tatni. Noha e kötvény már magában is fontos, de még kiterjedtebb jelentősséget nyerene, ha a többi német udvaroknak is, e szövetséghez csat­lakozás által alkalom fog nyúttatni, hogy a német szövetség és országaik mint egy össztestület részt vehessenek, nagy fontosságú, általános európai kérdések meghatározása és eldöntésében.­­ Nem kétkedünk, hogy a német fejedelmek hazafi ér­zületei az Austria és Poroszország által egy sze­rencsés egyességben megalapított politikai gon­dolatot élénken támogatni, és az által egy nehéz európai viszály kiegyenlítésének gyorsításához já­rulni fognak.­­ Ha a tegnap Berlinben megkö­tött szerződvény által a két középeurópai nagy államok változatlanul azon jogos nézlet terén ál­lanak és maradnak, mely egy újabb európai ok­mányban formai kifejezést is nyert, ha abban el­határozásukat fejezik ki, e nyilatkozványnak ma­guk részéről is oly hatályt kölcsönözni, mint azt államaik, valamint az összes Németország méltó­sága s érdekei kivánandják : a porosz fővárosban tegnap megkötött szerződvény egyszersmind to­vábbi biztosítása a tökéletesen szabad elhatáro­zásnak az időpontot és viszonyokat illetőleg, mi­dőn egy, esetleg ugyan előrelátott, tettleges föl­lépés szükségesnek találtathatnék. Ha erre nézve a négy nagyhatalmaknak a keleti viszályban ki­mondott nézete szem előtt tartatik , kétségkívül a gyakorlati alkalmazásra nézve is — ha az el­­maradhatlanná válnék — a szerződő magas ud­varok értelmében, gondoskodás történt. Őszintén reméljük, hogy e fontos, különösen Németország szoros­ egyesülése, osztatlan ereje, és hű­ szövet­séges összetartására nézve oly nagy befolyású tény által, az európai békének és az oly sok éve­ken át áldásteljesen minden európai hatalmak közt fennállott barátsági viszonyoknak jelenleg történt megzavartatása mielőbb ki fog egyenlít­­tetni és elháríttatni. De hozzon bármit a jövő, azon tényt már most örömmel kell üdvözlenünk, miszerint Austria és Poroszország szorös egyesü­lése új és hatályteljes kezességet fog legközelebb nyerni, mely mindkét hatalom és a német szö­vetség méltósága és nagyságának tökéletesen megfelel. A gPÁlBAgA­ Oroszország és az északamerikai egyesült államok. (A „Revue des deux mondes“ után.) I. Rész. Kevéssel ezelőtt szólónk Törökország földbir­­toki viszonyairól. *) Jelenleg két oly államéiról fogunk röviden szólani, melyek sok tekintetben egymásnak ellenté­tei: értjük az orosz birodalmat és az egyesült álla­mokat. Míg az említett államok egyike az atlanti-ó­ceán túlsó részén terjed és hatalmasodik, s a szabad­ság elvén egy nagy nemzet óriási haladása ragad bámulatra, — ugyanakkor Europa continensén egy más ezzel ellenkező, t. i. az absolutizmus elvein nyugvó birodalom épen oly mértékben terjeszti tovább határait. Nem vizsgálva azt, hogy e két ál­lam közöl melyikben jobb a társadalmi szervezet és boldogabb az egyén, annyi áll, mikép mindkettő folytonosan hatalmasodik, mintha egyenlő lépést tartani, vagy épen versenyezni akarnának. Egyik a Bosporus, másik a panamai földszorosra vágyik; mindkettőben terjedelmes őserdők léteznek, melye­ket a fejszének kell kiirtania s az ekének megter­­mékenyítnie, mindkettőnek gazdag aratása fontos szerepet játszik a világ kereskedelmében ; itt Odes­sza gabnája és Szibéria bányái,ott Kalifornia aranya és Új-Orleans pamutja, itt egy hatalmasan fejlő ke­reskedelmi tengerészet, ott egy határtalanul erős­­bíthető szárazi hadsereg vonja magára a világ fi­gyelmét. Ha tekintetbe veszszük ezen két biroda­­lomnak, ha nem is egyenlő, de egykorú fejlését, az egybehasonlításból meglepő tanulmányt meríthe­tünk. Hogy e tanulmányozást sikerrel tehessük, mi­nél hitelesebb kútfők után kell kiindulnunk. Az e­­gyesült államok könnyebben kifürkészhetők, épen mivel ez állam a szabadság elvét fogadá el, melyet mindenki tetszése szerint látogathat meg és hagy­hat el. E könnyűséget nagy mértékben mozdítja még elő a gőzhajózás, mely az atlanti- tenger part­jait egymáshoz oly közel hozá, s a vasutak által, melyek a szárazi távolságokat csaknem elenyészteték. Oroszország beutazása sokkal több nehézséggel jár. Itt a határok el vannak zárva s annak, ki bejuthat, a szabad körültekintés, az idegenek iránti gyana­­kodás miatt, csaknem lehetlenné van téve. Azon­ban egy német utazó, K. Haxthausen köny­ve, ki Oroszországot 1846 és 1847-ben oly kivéte­les szerencsével utazá be, minőben kevés utazó osz­­tozhatik, biztos kalauzul szolgál. Oroszország czélszerű beutazójánál két egy­mással nehezen összeférhető tulajdon kívántatik meg: először is, mint általában minden utazónak nagy mértékben kell vizsgáló és ítészi tehetséggel bírnia, mik nélkül fürkészni lehetlen ; más részről, ha a kiutasíttatást el akarja kerülni, mindent föltét­lenül bámulnia kell. Ki Oroszország minden intéz­ményeit helyeseknek találja, azaz : ki képes min­den szabad vizsgálódási szellemről s igazságszere­­tetről lemondani, akadály nélkül utazhatja be azt, ellenkező esetben az utazás physikai lehetetlenség. B. Haxthausen Oroszországnak, úgy politikai mint társadalmi tekintetben, őszinte bámulója lévén, nem csak arra nézve vitt legjobb útlevelet magával, hogy oda bebocsáttassék, hanem hogy jól is fogad­tassák. Így történt, hogy neki Oroszország minde­nütt nyitva állt; ott mulatójában eléje semmi más határ nem volt kiszabva, mint saját szeszélye; min­­dent közelről láthatott, és szabadságában állt min­dent megbámulni. S várjon ment maradt-e ezen e­­lőny hátrányaitól ? Bámulása, mely előtte fölnyítá az orosz birodalmat, nem zárá-e be szemeit, és a szabadság mellett láthatott-e valamit, vagy látha­tott-e jól? Haxthausen e kettős sziklát, úgy látszik, jól kikerülte, mit a hibák és jó tulajdonok azon cso­dás vegyítékének köszönhet, mely annyira ritka egy utazóban. Ezen író ítéleteiben nem mindig le­het bízni, mindamellett bír a helyes látás és leírás tehetségével még akkor is, midőn a tények véle­ményével és sympathiáival ellenkeznek. Bármily részrehajló az orosz kormányhoz, az erre nézve leg­kedvezőtlenebb tényeket is bűn említi föl, így jár­ván el, nem csalja meg az orosz kormányt, mivel bámulója, s nem csalja meg az olvasót, mert sem­mit sem hallgat el. Logikájában gyakran lehet két­kedni, de lelkiismeretességében soha. Különben is általán véve mindig a tények szoktak a becsesek lenni, s nem a theóriák. Haxthausen könyvében az elméletek valódi becscsel nem bírnak, ellenben a tények valódi kincs gyanánt tekintendők, s vele é­­pen oly jól utazhatjuk be Oroszországot, mint Am­­pére Észak-Amerikáról írott művével az egyesült államokat, mely utóbbit mi ezen államokra nézve szintén vezetőnkül fogadunk el. B. Haxthausen minden irányban beutazó az orosz birodalmat, megvizsgáló annak ipar- s keres­kedelmi viszonyait, de figyelme fő tárgyát főként annak földbirtokviszonyai , társadalmi szervezete képezi, mire fölvett tárgyunk kifejtésében legtöbb szükségünk van. Először is a gyarmatosítás kérdését fogjuk e két leghatalmasabban, de különböző módok szerint terjeszkedő államban öszvehasonlítva tárgyalni. Mindkét állam nagyi hódításokat tett újabb időkben é s* így látjuk, mikép az egyesült államok egymás­után veszik föl magukba Texast, Kaliforniát és Mexico részeit, míg Oroszország Krímet, s a kau­kázi vidékeket hajta hatalma alá, és most a dunai fejedelemségeket szállta meg. De a hódító hadsereg egészen más e két államban. Az egyesült államok­ban a kalandor és vállalkozó egyének minden felsőbb rendelet nélkül telepednek meg a szomszé­dos tartományokban. Nem fegyverrel, hanem eke­­vassal kezdik meg a hódítást, s a kormány nem tesz egyebet, mint már a tettleg megszerzett hódít­­mányt birtokába veszi. Gyakran — mint a Cu’ia elleni expeditiók bizonyítják — a hódítási kísérle­tek, a kormány ellenére is történnek, így a hó­dításokban nincs szükség hadseregre, vagy helye­sebben a hódító hadsereget maguk a mindenüvé el­jutó ma­gnások képezik; úgy lehet tekinteni őket, mint aknászokat; mindenütt befurják magukat, hol hézagot vagy miveletlen földet látnak. Míg az egyesült államokban a hódítás csaknem kirekesztől­eg az egyéni vállalkozó szellemre hagya­­tik, Oroszországban minden fölülről, a kormánytól jó. A hatalmas úr szavára, a csupán szenvedőleges engedelmességet ismerő tömegek azon előre kiné­zett pont ellen törnek, hová a kormány rendeli, akár a Duna, akár a fekete-tenger partjaira. A hódítást egy hadi kiáltvány kezdi meg, s a győzelmi bulle­tinek fejezik be, melyekre a császár ünnepélyesen hirdeti ki, mikép birodalmához újabb terület csa­­toltaték, hová később népesítő lakosok fognak kül­detni. Folytassuk az egybehasonlítást, s lássuk, mi­kép ez egyszer meghódított terület hogyan gyar­­matosíttatik ? Mint tudva van, az egyesült államokban a kül­földi beköltözöttek, kik közelebbi időkben minden évben százezerenkint költöznek át Európából, ké­pezik a gyarmatosítás fő forrását. És mi okból ván­­dorolnak Európa népesültebb államaiból inkább az óceánon át a kiköltöző­k, mint az Európában fekvő orosz birodalomba, midőn ennek területe oly nép­ *) Lásd a „Budap. H.“ martius 28—ki számát. 2262 KÜLFÖLD. Tudósítások a harcztérekről. Konstantinápolyból a hírek ápr. 10 - ig terjednek. A görögök kiutasítása alkalmával a rendőrség több házakban fegyvert, lőkészletet, forradalmi zászlókat s levelezéseket fedezett föl, melyekből az tűnt ki, hogy húsvétra a frankok közt általános vérfürdő terveztetett. Lord Red­el­­­f­f e fenyegető leveleket kapott. Ennek követ­keztében számos elfogatások történtek, az őrkö­­dési intézkedések megkettőztettek és a kiutasítás még szigorúabban hajtatott végre, csak követke­zők vetettek ki: 1. nagy, magával a török kor­mánnyal összeköttetésben levő vállalatok főnökei; 2. a török hatóságok által ismert tekintélyes sze­mélyek szolgái; 3. hellén adósok, kik követeléseik kiegyenlítése végett visszatartóztattak. — 8-kán újra 5000 egyiptomi érkezett. — Az idegen légiók alakítása végleg elhatároztatott.—Galli­­poliban, a „Journ. de Const.“ szerint eddig 6000 franczia és 1800 angol katona van. Canrobert­inok a szultánnak bemutattatás után Gallipoliba visszatért. Az angolok Gallipolitól délnyugatra, a francziák északnyugatra táboroznak. Mintegy 700 kereskedő hajó van útban Gallipoliba lő­, élelemszerek és csapatokkal. Gallipoli van az ex­­peditió- hadak minden készleteinek lakhelyeül ki­jelölve. 40000 ember, ha szükség lesz, Driná­­polyba menend. — A véd- és daczszövetség Franczia-, Angol- és Törökország közt apr. 5- kén íratott alá lord Redcliffe, Baraguay d’ Hilliers és Res­hid pasha által. 8 kán új csapatok indultak Várnába. A románok szándékainak a porta még foly­vást nehézségeket gördít eléjök, legutolsó­ vára­kozási határidőül a nyugati hatalmak formasze­rinti hadüzenete Oroszországnak,tűzetett ki. Idő­­­közben azonban Maghieru unokkal az értekezések folytattattak, és a porta hajlandó egy fermánt melyben a fejedelemségek szabadalmai biztosít­tatnak, kiadni, s erősíti, hogy a románok óhajtá­sát, a két tartománynak egy fejedelem alatt egye­sítésére nézve, teljesítendő. Azonban a megegye­zés alkalmasint elkésik, és a cselekvés pillanata elmúlik. S­t­i­r­b­e­y fejedelem kérését, hogy Kon­­­stantinápolyba mehessen, a porta elutasította, mindamellett ő tervével, az egyesült tartományok fejedelmévé emeltetése, és az örökösödésnek csa­ládjában megtartására nézve, föl nem hagy. A görög felkelés színhelyéről a török tudósítások szerint a felkelők Janina, Arta, Metzovo és Almyrosnál nagy veszteséget szenvedtek, kivált a legutolsó helyen tökélete­sen megverettek, úgy hogy a legnyomorultabb állapotban nyakrafőve Negropontéba kellett me­­nekülniök. Görög tudósítások jelentik : A ke­resztény tábor Petánál, nem messze Artától, na­ponkint erősbül. Márt. 21-kén (ápril 2) egy cse­kélyebb összecsapás rendes csatává fejlődött ki, a törökök t. i. két zászlóalj rendes csapattal, á­­gyuk és nem rendes katonákkal kiütvén Arta vá­rából, a hellének mintegy 1000 emberrel ellenük nyomultak Botzari D., Karaiskaki, The­­melis és Statyropulos alatt. A harcz késő estig folyt és a törökök visszanyom­ásával végző­­ dött. A törökök 30 halottat, a görögök csak 3 ha­lottat és 8 sebesültet vesztettek. Rocca felke­lővezér Tzumerca és Gorista ellen küldetett, on­nan a törököket elűzni. Zervas és Lambros Zicos körülvették Janinát és elvágták a Bito­­liávali összeköttetést. Nassi­ Nica és Velcos Lamavit és Gamarinát szállták meg, s Botza­­r i­s II. Paramythiában volt, hova az albániaiak által felégetett faluk keresztény lakosai mene­­­külhettek. Ez utóbbi helyen is Cascari alatt 300 albániaival összecsapás történt, kiknek lő­­készlete a győző görögök kezébe jutott. Vonitzai april 4-ki, és castransarai april 5-ki levelek sze­rint Grivas Metzovo felé, mely a Pindusnál igen fontos stratégiai pont, vette útját, s miután egy 1000 főnyi török csapatot, mely ellene Janinából küldetett, megvert, győzelemmel bevonult Mes­tzovóba. Hasonló forrású tudósítás szerint a fel­kelés Thesszáliában is igen terjed. A keleti ré­szen márt. 20-kan (april 1) 600 felkelő és a voloi helyőrség közt csata volt; a hellének a törököket­­ visszanyomták; a másik csata mart. 23-kán (april 4) volt Platanosnál 2000 hellén (Papa­­s costas alatt) és egy 3 zászlóaljból álló török csa­pat közt. Heves csata után itt is a görögök győz­tek. A törökök jó rendben Almyrosba húzódtak vissza, 150 halottat hagyva a csatatéren. Athénéből ápril 14-ről jelentik, hogy Angol- és Francziaország képviselői a hellén kormánynak két komoly tartalmú jegyzéket nyújtottak át. Az első tiltakozást tartalmaz a kamrák által nem rég helyeselt új kölcsön ellen, azon megjegyzéssel, miszerint a görög államjö­vedelmek már a görögök védhatalmasságaitól felvett kölcsönök fedezésére le vannak kötve.­­ A másik jegyzékben az mondatik, hogy Franczia­

Next