Budapesti Hírlap, 1854. április (383-408. szám)
1854-04-26 / 404. szám
tek, míg a négy hídfő szintén ízletes facsoportokkal volt díszítve. A hídon mindkét felől négy emelvény állt, kizárólag nők által elfoglalva, melyekhez a város felé eső részen még egy ötödik csatlakozott. A menet lépésben haladt a hídon keresztül. A polgármester úr a községtanács és magistrátussal Bécs városa hódolatát fejezi ki, mit a kir. fens, fejének legbájosabb meghajtásával legkegyesebben elfogadni méltóztatott. A karinthi kapu, a külváros felé néző egész homlokzatán füzérek, lobogók és czimerekkel gazdagon volt díszítve. A kapu fölötti párkányzaton egy mennyezet alatt, egy Gasser Hans szobrász által szellemdúsan felfogott, köböl faragott szobor volt felállítva, mely egy női fiatal alakban „a város hódolatát“ jelképező, mely szárnyakon vitetve a város kapujánál leereszkedett, hogy mintegy az arany virágkoszorút a császári ara lábaihoz tegye. Bal kezében a szobor Bécs város czímervértjét tartja. E szobor kitűnő, tisztán művészi ékét képezte a kapunak és környékének. A kapu belseje zöld füzérekkel volt díszítve. Sűrű növényszőnyeg boríta a földet, és a falak is zöld ágakkal voltak befedve. Annak, mit a belváros lakosainak szeretete és lelkesedése tön, a bevonulási utczák méltóan feldiszítésére, már a városfalakon kivűl látható felsőbb emeletek mutatványát adák. Egyik ház vetekedett a másikkal, hogy zászlók és szőnyegek, virág és zöldágdiszítmények, függönyzetekkel, miknek némely részéhez a legdrágább kelmék szolgáltaták az anyagot, a legmagasb névjegyekkel és elmés mondatokkal, a hosszú karinthi utczát egy ünnepi corridorrá változtassák. Nem volt egy párkányzat, mely díszesen bevonva, nem egy kiálló fedélzet, mi gazdag ékítményekre föl ne használtatott volna. A látványok, kik a kapuk alatt állítottak maguknak emelvényt, azt el nem mulaszták illőleg földíszítni; némelyek, névszerint a boltokban, maguk nemében igen csinosak voltak, s méltók, hogy a nagy ünnepi füzérben pompázzanak. Hasonlóan díszlett a gazdag toilette, melylyel a város e boldogító napot ünneplé, a többi utczák és tereken is. Névszerint mindenütt az erkélyek tűntek ki legdusabb pompában; igen kellemes benyomást tettek a nagy néző-emelvények is a Grabenen, Mihály téren stb. Ha minden egyes házat ki akarnánk emelni, melynek külseje a néző szemét magára vonta, az épületek nagyobb részét meg kellene neveznünk, mely előtt a menet elhaladt, míg a császári palotába bevonult. A városkapunál K. Kempen altnagy katonai kormányzó várta ösfenségeiket, és lebocsátott karddal a diszhintó mellett lovagolva kiséré a várpalota bejárásáig, az u. n. „Theater-Schwibbogen*cig. A mint a menet a belső palotatérre érkezett, a császári királyi udvari hadirnak a sorból kilo* vágoit, a cs. k. főszertartásmesternek ő k. fenségeik érkezését jelenteni. Ez utóbbi a jelentéssel a cs. k. első főudvarmesterhez ment ki arról a cs. k. Apostoli Felségét értesítő. "A beliáriára érkezvén, a vonatnak a diszhintón kívüli része balra a bástyára vonult el, s onnan kiki a programaiban közlöti rendben kijelölt helyére ment, — a disz- , hintó a főcsarnokon hajtott be, hol a két főudvarmester ö kir. fenségeiknek a kiszálláskor segítőkezet nyújtott. Ő cs. k. Apostoli Felsége és az összes császári család, valamint Max bajor hg és a fens, ara fens, nővérei Ő kir. fenségeiket a bejáratnál fogadók, mely előtt a diszhintó megállt, aztán mindnyájan az Amalienhof lakosztályon keresztül, melyben a cs. k. tábornoki és tisztikar, továbbá a cs. k. férfi udv. személyzet és a nők elhaladáskor tisztelkedtek, a belső termekbe vonultak, s ezzel az ünnepély berekesztetett. BÉCS, ápr. 24. o. C. A „Wiener Zeitung“ ma megjelent száma ismét becses bizonyítványait jegyzé föl azon véghetetlen jóság és kegyelemnek, melylyel Öcs. k. Apostoli Felsége valódi hazai érdemet jutalmaz. A gazdagon osztogatott kitüntetések minden osztály és rendre kiterjednek, a birodalom legfőbb méltóságaitól kezdve, minden más érdemre, lett légyen az akár az állam szolgálatában, akár tudomány, művészet vagy gyakorlati, közhasznú munkásság által bebizonyítva. Boldognak hirdethetjük azon államot, melynek általánosan ünnepelt Uralkodója oly késznek mutatkozik a birodalma jólléte körüli komoly és buzgó fáradozásokat, és a közszolgálat rendes, kötelességi buzgósággal teljesítését jutalomban részesíteni. Ez ösztönül szolgál egyszersmind minden előbb törekvő erőknek és hatalmas ingerül mindeneknek. Ő Felsége legkegyelmesebb Urunk dicső jelszavát megvalósítani, és egyesült erőkkel az Istentől megáldott nagy Austriának magasztos épületét az isteni Gondviselés segélyével évszázadokra előrevinni segíteni, hogy mindig virágzóbbá és dicsőbbé fejlődjék, mint azt világhivatása igényli, és mint azt szeretett Császárt a maga élete és fáradhatlan működésének feladatává tette. Levelezések: London, ápr. 20. () Westminster palotájának szentélyét, az alsóház tanácsteremét, a britt parliamenti élet következő 12 apostolának, azon férfiaknak műszobrai ékesítik, kik e házban szónoklat és kormányzásban kitűntek : Seden , Hampden, Falkland, Clarendon, Somersett, Walpole, Chatham, Mansfield, Burke, Fox, Pitt, Grattan. Haki West 2278 minster palotáját ma, a törvényhozás húsvéti szünete alatt meglátogatja, s megáll az elsorolt nagy férfiak emlékezetét örökítő szobrok előtt, annak lelkét a mozdulatlan márványajkak néma szónoklata mélyebben meg fogja rázni, mint hatottak talán egykor keblére a britt törvényhozás élő hőseinek beszédei. Miért van ez így? Azért-e, mivel a szellemi világban, ellenkezőleg a természetivel, a távolban óriásodnak az alakok, a sírban nyernek varázst, a túlvilágban zománczot; s mert élő nagyságokkal úgy van koruk, mint azoknak „■valet de chambre“-e (komornyikja), ki a franczia közmondás szerint, mert közelről spongyolában látja tömjénzett urát, azt nem akarja a köznapok közt ünnepi jellemnek elismerni ? Nem. A múlt s jelen közt nem egyedül a képzelet von választó falat. Angliának ma nincsenek nagy, hanem csak jeles státusférfiai, kiken úgy szólva a classicitásnak csak mázát hagyá meg nemzetük önző s csak magának bálványozó iránya. Nincsenek törvényhozói hosszú sorában — a politikai erkölcsben szegény D’Israelin, s a szeszélyben és külpolitikai kisszerű csapásokra törő hajlamban gazdag Palmerstonon kivül — geniusok, hanem csak talentumok, minők Gladstone s Macroahry; tehetségek, minők Russell, Graham, Grey, Weods' hajthatlan elmék, minők Cobden, Bright, routineemberek, minő Humes volt Inglis s mások, nagyravágyóéban nagyok, de szívben kicsinyek. Ily elemekből álló kormányzó osztály eleget tehet ugyan némileg az ország igényeinek, de azon nagyszerű feladatnak, a civilisatio és felvilágosodás előmozdításának megfelelni nem képes. E nem képességnek jelei mind sűrűbben tűnnek fel az angol politikai láthatáron. Különösen az ez évi parliament úgy áll a világ előtt, mint nem örvendetes képe Nagy-Britannia erkölcsi hanyatlásának, s neve varázsereje — gyengülésének. Vagy Angliát a hatalom kihatásának nem azon alanti fokán hagyá el népe s a nemzetek véleményében jelen parlamentje, hol azt február havában találta volt? Tud-e ma ez ország, tud-e a világ a háború czéljáról többet, mint tudna, ha a britt törvényhozás nyolcz hétig együtt sem is ült volna ? — „Békét akarunk“ — úgy mondá Palmerston lord legközelebbről a lord-mayor lakomáján — „de olyant, mely szilárd alapra fektesse Európa szabadságát, mint a mihez Anglia érdekeinél fogva elválaszthatlanul kötve van.“ Szép szavak, de lényükben üresek. Mert phlegmateljes bosszankodás, mint az Európa közjogát és a közbékét megsértő orosz kormány ellenében az angol kabinet s parliament eddig kifejtett, lassú önbecsülés s félénk önérdek, minővel az egész erővel fellépőt visszaszorítni a britt törvényhozó és végrehajtó hatalom magát elhatárzó; a lágymeleg s követelésekben túl szigoru barátság, milyet az angol státushatalom délkeleti szövetségese iránt tanúsít akkor, midőn segédseregének vezéréit, lovas- s tüzér erejét még mindig késlelteti,, s midőn vészteljes oly reformokra sürgeti a szultánt, milyeneket Mentsikofflig nem követelt —ily eljárás tehát hosszú s anomáliák tömkelegében járó háborút szülhet, de Európa szabadságát szilárd alapra fektetni nem fogja, amit egyedül csak a nyugati hatalmakkal egyetértő összes Németország eszközölhet. De inkább ki van-e faragva a nyugati s középeurópai nagyhatalmak négyes szövetségének talpköve, mint vala a parliament megnyitásakor? Elmondható ezért az 1854- ks parliamentről az, mit e testületről 200 év előtt énekeltek : „Many things complained of, few things mended : A subsidy granted, and Parliament’s ended !** Sok el van panaszolva, de kevesen segítve : Az adó megszavazva, s a parliamentnek vége!“ Ekként sújtja a szétoszlott parliamentet több oldalról a túlkemény közvélemény. — A kormánynak s a jelen parliamentnek szelidebb bírái, kikhez a „Daily News“ is tartozik, így ítélnek : Az angol nagyhatalom, mint minden eddigi nagy háborút, úgy azt, mely most kiütött, olyformán kezdi meg mint a paripa, mely versenyfuttatások alkalmával hibásan bomlik meg, de azért mégis pályanyertes. Mi a kormányközlönyöket illeti, ezek magasztalják a parliament azon hazafi indulatát, melynél fogva készebb volt áldozni, mint a végrehajtó hatalmat a háború mikénti vezetésében megkötni, s a háború czélja iránt a kormányt zaklatásaival gyötörni. Egyébiránt e közlönyök sem tagadják, hogy a státushatalom hibásan kezdi meg futását a had versenypályáján , de másrészről azt erősítik, hogy ma már helyes irányban megyen a czél felé. Ennek bebizonyítására hozza fel ma a „Times“, hogy az orosz máris védelmi, sőt veszélyes állásba szoríttatott vissza, míg ellenben Anglia s Francziaország elvben ugyan védőleg, de tényben támadólag működnek, azon napon több száz munkás az elyseei palotának a másnap tartott nagy tánczvigalom számára elrendezésével volt elfoglalva.Különös eset úgy hozta magával, hogy épen e napon olvastatott fel valamennyi templomban a párisi érseknek a vasárnap megülésére vonatkozó pásztori levele. Ezen pásztori tevélben a főpap kiemeli, mikép a kormány a vasárnap megülésére nézve legdicséretesb példával jár elő. A „Moniteur“ jelentése szerint seregeink a Gallipoli előtti táborban jól vannak elhelyezve. Egyébiránt itt nem ámítják magukat a helyzet nehézsége iránt, s a hadügyministériumhoz tartozó személyek mondják, mikép az első hadjárást Törökországban elhibázottnak kell tekinteni. De különösen nyugtalanítja a kormányt a görög mozgalom, s ez a görögök kiutasítását Törökországból nem örömest vette. Bizonyos, hogy minden kiutasított görög, újoncz a fölkelés számára. Ehhez járul, hogy a görögök eltávolítása Konstantinápolyból, végcsapást teend a kereskedésen. A „Gazette du Midi“-ből olvassuk, mikép a franczia követ s a latin érsek fáradozásainak sikerült, a katholikus görögök számára a maradási engedélyt kieszközölni...— Az utolsó konstantinápolyi posta indultakor azon hir keringett ott, miszerint a szultán egy nemzeti kölcsönt akart nyitni« Hübner úr Bécsbe utazott, a császári nászünnepélyen jelen lenni. Párig, apr. 20. — S.— Már tizenkét püspök rendelt el imákat a hadseregért. A laoni főpap köztéveléből kiviláglik, mikép a kormány a püspököket felhivá, a bosnyák kapuczinus Paskalits atya pénzgyűjtéseit a konstantinápolyi kath. szlávok számára építendő kápolnát és kórházat illetőleg tehetség szerint gyámolítani. Több főpapok t. i. név szerint a párisi, imákat rendeltek kl esőért, s talán Sibour úr már az epemirigyeken is imádkoztatna, ha a kormány tanácsosnak tartaná ezen rémletes vendég ismért megjelenését tudatni. Az epemirigy valósággal mutatkozik Páriában , de a lapok nem szólanak erről. Nagyon tetszett a papságnak, hogy a császár és császárnő húsvétvasárnapján a st. germain-auxerrois-i templomban az úri szent vacsorában részesültek,de nem tetszett az, hogy ugyan Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Ápr. 26. *ó cs. k. Apostoli Felsége legmagasb egybekelési ünnepélyének napját — f. hó 24-két — Budapest színházai díszelőadással ünnepelték. Az e napra kitűzött sini előadásokat az uj néphű tanús éneklése előzte meg az öszves személyzet által. A nemzeti színház külső erkélyén a birodalmi, császári és nemzeti zászlókkal volt ékesítve; a színterem fényesen kivilágítva és számos bársonytartókban virágbokrok illatoztak a páholysorok alatt. A függöny felgördültével, nagyszerű látványt nyújtott a nemzeti díszruhába öltözött s elmés csoportozatokban felállított összes sziniszemélyzet, mely a hit, dicsőség és szeretet nemzeivel s virágfüzérekkel környezett Felséges császári pár arczképei előtt a néphymnust énekelte; az egyes versszakokat Üdvharsona és az összes sziniszemélyzet hódolatteljes meghajlása követte. E díszelőadáson a színterem minden helye igen nagy és fényes közönséggel volt megtelve, mely tiszteletteljesen vett részt ezen örömünnepélyben, s azután is látható örömélvezettel hallgató végig Császár „Kunok“ czímű operájának kitűnő előadását, melynek Stéger jeles vendégünk szereplése új fényt kölcsönzött. A német színházban, hol a „Nachtlager von Granada“ czímű opera adatott, hasonló nagyszerűséggel és magasztos hódolattal ünnepeltetett meg e nap, melynek emlékezete örökre fog élni a hűt alattvalók szivében ! * A cs. k. Apostoli Felsége átalános örömet gerjesztett legmagasb egybekelése alkalmából Herzfeder D. és fia pesti nagykereskedőház jótékony czélokra, az itteni cs. k. rendőri igazgatóságnak 100 pftot kézbesített. * A magyar- és erdélyországi kegyes tanitórend örömszózatul O és k. Apóst.Fesége menyegzői ünnepélyére Horváth Cyrill kegyes tanitórendi gymnasiumigazgatótól egy magyar, és Ruth János selmeczi kegyesrendi tanártól egy német üdvözlő költeményt adott ki egy díszesen kiállított füzetben. (Közbirodalmi napló.) Bécs, ápril 24. Hallomás szerint az austriai-porosz szövetségi szerződvény már a közelebbi napokban a német Szövetséggyűlés elé fogna (újabb hírekkel ellenkezőleg) terjesztetni. Egyszersmind minden német államokhoz felszólítás intéztetik, hogy a szerződéshez csatlakozzanak. A szerződés tartásideje addig van kitűzve, míg az egyfelől Orosz-, másfelől Török-, Angol- és Francziaország közt kiütött háború tart; abban meg van továbbá állapítva, hogy a békekötési fáradozások közösen minden adandó alkalommal folytattassanak. — Tirolból szerencsekivánó küldöttség érkezett Bécsbe Császár Ő Felsége egybekelése alkalmára. — Nagy megelégedéssel jelenthetni azon tényt, miszerint a szombati és vasárnapi nagy ünnepélyeket a legkisebb szerencsétlenség vagy valamely hivatalos föllépést kívánó rendetlenség sem zavarta meg. Ez örvendetes tény becse kitűnik, ha meggondoljuk, mily roppant embertömeg vett részt ez ünnepélyekben, legnagyobb részük több órákig várakozván egy helyen. * II.Szebenből a müncheni ipartárlatra eddig mintegy 12 kiállító jelentkezett. Mint a „Heti lap“ írja, Brassóban a részvét csekély s más helyeken sem lehet nagyobb, miből azt következtethetni, hogy Erdély általában gyengén lesz képviselve a német tárlat versenyén. * Kolozsvár cs. k. Apostoli Felsége egybekelési ünnepét f. hó 23-kán egy tánczestélylyel ülte meg, melynek tiszta jövedelme a házi szegények közt osztatik ki, hogy teljesedjék a legmagasb óhajtás, miszerint ,,e nap a legszegényebbnek is ünnepnapja legyen.“ (Külföldi napló ) London, ápril 19. A Waterfordban (Izlandban), fekvő „Észak“ orosz hajó matrózai lázadást terveztek kapitányuk ellen, úgy hogy ez kénytelen volt néhányat közölük a helytartóságnak adni át. A matrózok védelmükre azt hozták fel, mikép a hajó jogszerű vételi szerződésnél fogva, egy angolkereskedőnek adatott át, ezért Oroszország irányábani alattvalói hűségük alól feloldottaknak vélték magukat, s ezentúl Angolország mellett akartak harcolni. Ezen nyilatkozat daczára, kapitányuk iránti engedetlenség miatt, két napi fogságra ítéltettek. Szabadon bocsáttatásuk után Londonba indultak. Páris, april 19. A saint-flour-i püspök, f.. orteaux-i s nancy-i püspökök példájára, orevelet adott ki, melyben nyilvános imákat rendel, a franczia fegyvereknek keleteni sikeréért. Azot dandártábornok, a polytechnicum parancsnoka, a keleti sereghez tartozó hadmérnökség főparancsnokává neveztetett ki. A „Journal des Economistes“ megintetett egy oly czikk miatt, melyben - a ministeri rendelet szavai szerint — magánérdekek javára hitelétől megfosztani igyekezett egy közérdekben létesített intézményt. — April 20. Marseilleből máról kelt távírdái sürgöny szerint, Saint-Arnaud tábornagy oda megérkezett. Freiburg, (Baden) apr. 18. A „D. V. H.” jelenti, miszerint a rendőrség, miniszeri parancs következtében, az érsek által hittanulók számára felszerelt seminarium épületét megszállotta. A seminaristáknak az abba belépés erőhatalommal meg fog gátoltatni. Sz.Péter vár, april 14. A „J. de St. Péter sb.“ irja, miszerint az orosz követ a perzsa udvarnál, hg Dolgorucky, saját sérelmére, állomásáról elhivatott. KÜLFÖLD. Tudósítások a harez tév ékről. A fekete-tengerről Konstantinápolyon az apr. 14-ről „Presse“hez azon hir érkezett, miszerint Odesszát az angol-franczia hajóhadosztály már bombázta. Az orosz partiütegek a tüzet eleinte ugyan élénken viszonozták és a lőkörükbe jött hajókban némi kárt tettek, de végre mégis elhallgattattak. A város egy része lángokban állt. A „Lloyd“ brody-i levelezője ápril 20-ról közli : „Épen most érkezik az odesszai utolsó posta. Annak elindulásakor Odessza előtt 4 gőzös horganyzott az egyesült hajóhadból, és 12 sorhajó volt látható. 3 orosz megterhelt párthajót vettek el martalékul. Egy Parlamentar küldetett el, annak sikerét azonban a posta elindulásakor még nem tudták. Ember és ingóság menekülésben keresett biztosságot netáni ellenségeskedés esetére. Ugyane lap jó forrásból a fennebbieket megerősítő következő tudósítást hoz. Egy angol hadigőzös, mely Odesszába rendeltetett, hogy az angol és franczia consult fedezetére vegye.. . azon pillanatban, midőn a kikötő közelében megjelent, golyólövéseket kapott, noha a parlatinén, tarzászló a gőzösre föl volt tűzve. Úgyszintén... egy hajó, mely szintén a parlamentarzászlót tűzé föl, és sürgönyöket vivén a két consul számára, parthoz akart jutni, az orosz ágyuk által ellenségesen fogadtatott. (A czár parancsára a kérdéses consulok egy vitorláshajón Odesszát elhagyták s 8kan Konstantinápolyba érkeztek.) Ez esemény egy Odessza elleni expeditióra adott alkalmat, „mely az orosz battériákkal a népjog e megsértését és a parlamentar zászló nem tisztelését komolyan akarja tárgyalni.“ “ Bukaresti ápr. 14-ei tudósítások megerősítik azon hírt, miszerint a törökök a Trajánsáncz védelmével fölhagytak, és az oroszok e nagyfontosságú vonalat megszállták s ellenállás nélkül Mangiliáig, Kavarnán fölül czirkálnak. Lüderstnok főhadiszállása Murallurban van, Karasszutól néhány mfdnyire. Karasszu és Raszovánál naponkint vannak apróbb csaták. A tábornok terve, amint látszik, a Duna túlpartján álló Chruefftnok hadtestével az összeköttetést létesítni, aztán Blaezovát bekeríteni. A Trajánsánczot az oroszok apr. 7-kén szállották meg. Ápril 19-kén egy török czirkáló had (mintegy 6000 fő) Szisztovnál átkelt a Dunán s a tulparti orosz sánczokat megrohanta; véres, de eredménytelen csata után azonban a törökök a maguk partjára visszamentek. A „Tr. Z.“ azon fontos közlést hozza, miszerint a gabnakivitel Oláhországból a Dunán felfelé is máj. 1-től fogva eltiltatott, így a számos austriai alattvalók minden reménye elenyészik, hogy a dunai kikötőkben hosszú idő óta felhalmozott gabnakészleteiket megkaphassák. A porosz főconsul tudomás szerint néhány nap előtt bevonta lobogóját. Ez félreértés következtében történt, de mely miatt K. Meusebach Bukarestet elhagyandja. T. i. egy porosz alattvaló és consulsági hivatalnok elfogatott és a határon kikisértetett, a nélkül, hogy a porosz consul ez elleni protestatióira hallgattak volna. Szalonikhit kereskedőlevelek ápril lékéről jelentik, miszerint nem ok nélkül félnek e városban is a görögök felkelésétől. Annak minden jelei bekövetkeztek. A Szalonikhiban levő consulságok illető kormányaiktól hadihajók elküldését kérték saját alattvalóik védelmére. Egy várnai tudósítás, mely egy bécsi kereskedőház ügynökétől érkezett,Bulgária szilisztriai kerületében a dolgok állását igen sötét színekkel festi. A raják általános felkelésétől félnek; gyilkosági jelenetek törökök és görögök közt, és megfordlva, napirenden vannak, aki menekülhet, menekül- Bazardzsik és Szilisztriából a legtöbb kereskedők Várnába érkeztek, a legelső hajóval Bulgáriát elhagyandók. Legújabban az orosz emissariusok igen merészek tettek, nyíltan hirdetik a szent háborút. A franczia angol segédhadakat óhajtva, de eddig híjába várják. Néhány száz angol-franczia tengerész katona kiszállt ugyan Várnában, de néhány nap múlva, mind visszatért a hajó - hadhoz.