Budapesti Hírlap, 1854. április (383-408. szám)
1854-04-30 / 408. szám
kezzék. Ezen Dundas admirált nem kell összetéveszteni, a fekete-tengeri hajóhad főparancsnokával, ki amannak még csak nem is rokona, s kinek valódi neve Whitley Deans, a Dundas melléknevet neje után vevén föl. — A spanyol hajóhad 15'-ben Barcellonából keletre indult. Turin, A „Gaz. di Veti.“ szerint, a piemonti ministertanács egy rendkívüli ülésben egy Francain- i Angolországtól távirati úton érkezett jegyzék fölött tanácskozott, melyben Piemont Anglia által felszólíttatik, hogy az olasz eszme minden támogatásától tartózkodjék. Francziaország pedig a sajtó visszaélései ellen uj hatályos törvényt sürget. Sz.-Pétervár, apr. 20. A mai „J. de St. Péter sb.“ következő sorokat közöl: „Több külföldi hírlap, s kivált a „Times11 apr. 1 - ki számában, azt állította, hogy azon ingóságok és egyéb becses tárgyak, miket volt angol követ Oroszországban Sir Hamilton Seymour Sz.Pétervárott hagyott, a császári kormány által lefoglaltattak. Fel vagyunk hatalmazva a tényt forma szerint meghazudtolni. Konstantinápolyba az angol-franczia consulok Odesszából megérkeztek. New-York, april 8. A senatus folyvást a Gadsden-féle szerződéssel foglalkozik; az elnök, s miniszereinek törekvései dactára , bizonyosnak tartják, hogy e szerződés nem fog módosítás nélkül elfogadtatni. . A külügyi bizottmány mégsem hozott határozatot a Black-Warrier ügyében. A Connecticuts Rhode-Island államokban legközelebb a senator-választások nagyrészint ellenzéki szellemben ütöttek ki. A tennessee-i törvényhozó testület egy oly törvényt fogadott el, melynél fogva ezentúl minden felszabadult néger az állam költségén Afrika nyugati partjára, a virágzó libériai köztársaságba fog átszállíttatni. . KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. Legújabb (ápril 25-ki) tudósítások azt írják, hogy az oroszok Oltenizzánál két hídhoz való készletet állítottak fel, és a török partütegek erős ágyúzása daczára egy hídfő felépítését bevégezték. Az Oltenizzánál öszpontosított orosz haderőt 50,000- re teszik. — Krajovából ápr. 24-kén külön uton érkezett tudósítás jelenti, hogy a Kisoláhországba útban volt csapatok ellenparancsot kaptak, s mind a Nagy-Oláhországban összevont főhadtesthez csatolhatnak. Ugyane napi tudósítások jelentik, hogy ha Paskievics főerejét nagy gyorsasággal Nagyoláhországban vonja össze, és néhány nap múlva hadiműködéseit egy Shumla elleni csapással kezdendi meg. A közelebbi napok tudósításait feszülten várják. Szilisztria 22-kén még a törökök kezében volt. Omerpasha a balkánvonalnál erélyes védelemre készül. Nem kételkednek benne, hogy csapatai a segédhadak megérkezéséig tartani fogják magukat. Orsovából ápril 25-ről érkezett magánlevelek jelentik, hogy az oroszok részenkint a Dunánál fölfelé Kalafattól a Timok torkolata felé vonulnak, s több nap óta mindenféle mozdulatokat tesznek, nyilván hogy a törököket ámítsák. V id d i n i apr. 21 -ki levelek jelentik, hogy az ottani tartalékcsapatokból apr. 19-kén 4000 ember Kalafátba,4000 pedig Shumlába elment. (Orsovában apr. 23-kan még az oroszok Kisoláhországból kivonulásáról semmit sem tudtak.) Orsovai apr. 25-ki tudósítások megerősítik azon közlést, miszerint utóbbi napokban Kalafátnál komoly ütközetek voltak. A törökök kísérletet tettek az orosz bekerítőhadat oldalról megtámadni, és apr. 21-kén Florentinen fölül átkeltek a Dunán. Az oroszok a partról visszavonultak, de bizonyos távolságra ismét állást foglaltak, s annyira megerősödtek, hogy a törökök hosszabb ütközet után kénytelenek voltak visszavonulni. Ugyanekkor a törökök Grujánál is átmentek a Dunán, és hosszasabban csatáztak az oroszokkal. 22-kén is több pontokon volt harcz a Timok és Viddin közti vonalon a Dunánál. — Szilisztria ellen az ágyúzás még 20-kán folytattatott. Hyraskievics ápril 20-kán Kalarashban volt, s 21-kére visszavárták Bukarestbe, honnan Dzsurdzsevos Oltenizzába folyvást csapatok küldetnek. Ápril 16-kán az oroszok egy tetemes czirkáló csapata Oltenizzánál átkelt a Dunán, a török sánczokat megtámadta, és oldalról Turtukait egy óráig, de eredmény nélkül,lődözte. A törökök állomásukat vitézül védték és az oroszokat tartós tüzelés és erélyes szuronyszegzéssel visszavonulni kényszerítők. Az oroszok sok halottat és mintegy 60 sebesültet vesztettek, kik apr. 19-kén érkeztek Bukarestbe. Bukarestből apr. 25-től a „Presse“ következő távirati sürgönyt hoz : Hgy askevice ma ide érkezett. 19 és 20-kan Kalafát és Kalarashnál véres ütközetek voltak, de eldöntő siker nélkül. Az orosz csapatok a Trajánsáncznál e pillanatban oly hadi mozgást tesznek Raszova felé, melynek czélja az látszik lenni, Musztafa pashát Szilisztriától egészen elvágni. Garaczi apr. 16-ki tudósítás jelenti, hogy ott Besszarábiából a Dobrudzsába még folyvást mennek keresztül orosz hadak, és minden erős pontokon elhelyeztetnek, a korábban beérkezett csapatok pedig a Bazardzsikba vivő utat foglalják el. A csapatokat ezer meg ezer ökrös szekér kíséri,egybe 4—6 ökör is van fogva, mert az ökrök, ha a helyszínére érkeznek, a csapatok számára levágatnak. Lüders bnok mart. 23-ka óta, midőn a Dobrudzsába átkelt, többé Galaczba vissza nem tért. Galaczban csak igen csekély helyőrség van, de igen terjedelmes katonai kórház, melybe az előnyomuló csapatok betegei viszszahozatnak. E betegek azt beszélik, hogy Karaesztnál igen komoly ütközetek voltak, melyek 4-kén kezdődtek és több napig tartottak; az oroszok Szilisztria és Várna felé nyomulnának elő, a törökök a legtöbb, pontokon visszahúzódnak. — Egy legújabb braiai tudósítás szerint a törökök ápr. 18-kán Raszovát, mint az oroszok hadimozgalmai következtében tarthatlanná tett helyet, elhagyták, és Bazardzsik felé visszavonultak. — Szófiából minden nélkülözhető haderő Shumla felé indíttatott. A Dobrudzsában állítólag történt nagy csatáról keringett hírek alaptalanoknak bizonyulnak be. A „Wanderer“ ismeretes oláhországi tudósítója egészen ellenkező dolgokat állít. Szerinte teljesen valótlan, hogy a törökök a Dobrudzsából egy puskalövés nélkül kivonultak, hogy az oroszok a Trajánsánczon túl lennének, s már Várnát fenyegetnék. Sőt inkább az oroszok ápril 19. estig egy lépést sem tettek a Trajánsánczon túlra; legutóbbi napokban a Csernavoda melletti földzugban húzódtak össze, s alkalmasint Raszova felé fognak vonulni. A tengerpartróli visszavonulásuk tény, mely nem önkénytesen történt. A küsztendzsei és karasszai(körülbelül a Trajánsáncz közepén) csaták az oroszok veszteségével végződtek, mely még a tulcsait is fölülmúlja; ez ütközetek, és pedig a küsztendzsei, Brailas Galaczból érkezett levelek szerint, ápr. 9-kén kezdődött s 10-kén az oroszok megveretésével végződött, kik közöl sokan a Karamurat és tenger közt fekvő mocsárokba vesztek; a karasszui csata 12. vagy 13-kán volt, s szintén az oroszok visszavonulásával végződött. „E tényekért jót állok“ írja levelező, „de a további felvilágosítást a túlpartról várja az olvasó.“ Eddig az oroszok minden kísérletei, ágyúik védelme alatt Szilisztriánál partra szállhatni, meghiúsultak. A porosz királyi consulság diplomatai viszonyainak az oláh és moldvai kormányokkal történt félbeszakításáról a „Wand.“ következő hitelt érdemlő felvilágosítást hoz : Már régebben fordultak elő esetek, hogy porosz kir. alattvalók, valamint vámegyleti állambeliek (kik itt szintén porosz védelem alatt állanak) az oláhországi hatóság által különféle módon megsértettek, olykor a porosz kir. főconsul tudta és helyeslése nélkül, tehát a fennálló szerződvényekkel ellenkezőleg, bezárattak, és önkényesen megbüntettettek. Mivel a porosz főconsul b. Meusebach titkos tanácsos által — ki itt köztiszteletben áll — tett minden kísérletek védettei részére elégtételt nyerni, eredmény nélkül maradtak, Berlinben panaszt tett, s kormányától azon meghagyást kapta, hogy megújuló esetben mindazon rendszabályokhoz nyúljon, miket a porosz kir. lobogó jogainak védelme kíván. Most történt, hogy múlt héten, egy württembergi születésű egyént, állítólag politikai beszélgetés miatt, a rendőrség elfogott, anélkül, hogy, mint a szerződések kívánják, a porosz főconsulságnak jelentést tett volna. Azután az elfogott ellen kiutasító parancs adatott ki, és az oláh államtitkárság a porosz kir. főconsulsághoz fordult a kiutasító útlevél kiadása végett. A főconsul természetesen azt kívánta, hogy az elfogott egyén, mint porosz kir. védett, neki kiadassák, hogy a főconsulság a vádat megvizsgálja, s ha bebizonyul, a büntetést kimondhassa. Mivel az oláh államtitkárság a kiadást makacsul megtagadta, b. Meusebach véghatárnapot tűzött ki, a diplomatiai viszony félbeszakításával fenyegetve. A határidő eltelt, s a fogoly ki nem adatott. B. Meusebach erre levétette a porosz czimert, bevonta lobogóját s a diplomatiai összeköttetést félbeszakító. A consulsági iroda még egyelőre hatályban marad, a kereskedelmi s más folyóügyek vezetése végett. Montenegrót csakugyan sikerült az oroszoknak nyílt harczra bírni a törökök ellen. Az egész kis ország készen áll, csak az utasítást várja Sz. Pétervárról. Oroszország ereje ez által 20,900 derék harczossal növekedik, mely csaknem közepette a török területnek, ha elegendő hadsereg nem állíttathatik ellenébe, a szomszédos tartományokat fellázíthatja. Ez látszik Oroszország terve lenni, t. i. a szomszéd számos szláv törzseket Törökország ellen fegyverre bírni. Délszláv lapok Dániel montenegrói fejedelemnek egy proclamatióját közlik, melyben alattvalóit élethalál harczra szólítja a „halálos ellenség“ ellen. E proclamatio következtében már 6.000 önkénytes várja készen a fejedelem parancsát. — Az „Agr. Z.“ apr. 14-ről a montenegrói határról ezt írja : Montenegro minden kerületében egy bizottmány volt kinevezve, azon férfiak összeírására, kik koruk és képességüknél fogva a törökök ellen legközelebb megkezdendő expeditióban részt veendők. Négyezer kiszemelt férfi esküdött meg oltár előtt, hogy csak dicsőséggel tetézve tér vissza hazájába. A zenirijai archimandrita megszenteli a zászlókat, miken e felirat olvasható : „A hitért és hazáért.“ Az expeditio két irányban terveztetik, Herczegovina fele Niksics és vidéke, Albánia felé pedig Zablyak fognának megtámadtatni. Montenegróban remélik, hogy a szomszéd török faluk keresztény lakossága ez új keresztes hadjárathoz csatlakozni fog, és e mind növekedő mozgalomnak sikerülene Albániát és Herczegovinát felszabadítani. Mellőzve a kitűzött nagy czélokat, e mozgalom mindenesetre hátrányos a portára nézve, mert hadereje kénytelen lesz egy diversiót tenni. Az Albániába menő expeditio vezérévé PetrovicsGyörgy vajda neveztetett ki, a herczegovinait maga Dániel fejedelem vezeti. Mindenik szárny legalább 12 darab negyedfélfontos ágyút visz magával. A támadás időpontját még nem tudni, mivel Kovalevsky orosz ezredes érkezését várják, ki Sz. Pétervárról e tárgyban utasítást hoz. Montenegro lőszerrel bőven el van látva, az ennivalót illetőleg pedig a török tartományokban második Mezsopotámiát remélnek találni. De ebben csalódni fognak, mert kivált Herczegovinában még nagyobb az éhínség, mint Montenegróban. Dániel fejedelem proclamatiója így hangzik: „Mi Danio Petrovics, Cernagora és a Barda fejedelme. Köszönjük a kapitányokat. Kívánom, hogy mi cernagorok is most, mint mindig, vitézek—, és hősöknek mutassuk magunkat, mint a görögök és más nemzetek, hasonlóan mindig győztes nagy- és ősapáinkhoz, kik örökségül hagyák nekünk a szabadságot, melyre most oly büszkék vagyunk a világ előtt. Azért ismerni akarom azon katonákat, kik korábban összeirattak, hogy tudjam,bízhatom-e bennük, s parancsolom nektek kapitányoknak, hogy minden törzs gyűljön össze. Minden katona mondja meg szabadon, akar-e velem harczolni a török ellen, hitünk és törvényeink ez átkozott ellensége ellen? A kapitány írjon föl minden ily önkénytest, s nekünk tegyen jelentést írásban Cettingébe. De azt kinek kinek előre megmondom: ki velem együtt nem kész a halálra, azt a nagy Istenre kényszerítem, hogy maradjon otthon, és a ki velem akar jőni, az felejtse el nejét,gyermekét és mindenét, a mivel e világon bir. ■— Avvagy nem vagyunk-e mi, drága testvéreim, fiai amaz és pernagorai győzteseknek, kik három török vezért győztek le egyszerre, kik a franczia hadakat megverték és a szultán várait rohammal bevették ? Ha nem vagyunk a haza lenéző, ha ősi hőseink dicsőségét meg nem vetjük, úgy gyűljünk össze és harczoljunk Isten nevében. — Legyetek jó egésségben.“ A montenegrói fejedelem e föllépése könnyen új bonyodalmakra adhat okot. Cettinyer ápril löki tudósítások szerint ez uj kereszteshad kiindulása nem sokára kezdetét veendi. Fegyver és lőkészlet, orosz ajándék útján, bőven van. Konstantinápolyból ápril 17-ig terjednek a hírek. 14-kén hozta az óriási Himalaya angol csavargőzös az első segédcsapatokat Konstantinápolyba, t. i. 2000 angolt Adams bnok alatt.400 év óta ez az első keresztény fegyvereshad a török fővárosban. — Napoleon hg apr. 26-ra váratik Gallipoliba. A franczia követ Baraguay d’Hilliers a levantei consulságokhoz következő tartalmú körlevelet intézett: „Pora, mart. 30. Uram! A hellén kormány, távol attól, hogy Franczia- s Angolországgal a keleti kérdésben egyesülne, a török birodalom határaira ellenséges beütése által, és a magas porta alattvalóit felkelésre izgatván,Oroszország szövetségesévé tette magát. Eközben a hellének azon hírt terjesztik, hogy az athenei kormányt e megtámadásra Angol- és Francziaország bátorította, s remélik, hogy e két hatalmak azon pillanatban, midőn a porta és Görögország közt egy igen sajnálatraméltó háború keletkezett, a helléneket és vagyonukat védelmük alá veeni. Szükséges uram, ez álhitet eloszlatni. Franczia- s Angolország a porta szövetségesei, s Oroszország igazságtalan megtámadásait segítenek visszaverni. E czélra szárazi és tengeri hadaikat keletre küldék, így tehát nem vehetik védelmük alá azokat, kik Oroszország párthíveivé teszik magukat, s maguk valamint vagyonuk az általuk előidézett háború minden következéseinek kitéve maradnak. Fogadja ön stb. (Aláírva) Baraguay d’Hilliers:“ A franczia hadigőzös, Napoleon rggel, a viharos idő miatt Zantéban kikötött, remtette sem pedig azt, honnan azon rosz szellem, mely Oroszországot mindezektől megfosztja ? De nemcsak a külsőre terjed ki ezen részletes beavatkozás, hanem az orosz parasztnak minden szokásait is szabályozza, ki saját falujában ugyanazon életet élt, mit a katona egy laktanyában.4) Haxthausen báró egy helyen egy falusi jelenetet ír le, mely rá, úgy látszik, nagy hatással volt. A falu minden lakosai ugyanazon óraütésre indulnak ki napfölkeltével házaikból s bizonyos jelre mindenik ekéjével és fogatával a legszebb rendben megy kijelölt helyére dolgozni. Mindenik ugyanannyi órát dolgozik, mint másik,s határozott órában nyugosznak. Az ember gyakorlatra menő katonákat vél maga előtt látni! Nehéz volna megmondani, melyik nagyobb teher az orosz parasztra nézve: a földesúr-e, ki szorgalmát kibányászsza, vagy pedig a hivatalnok, ki tevékenységét szabályozza ? Oroszország úgy szólva két hadsereggel bír, s az országra nézve nem a katonák hadserge rettentőbb, hanem a középponti kormány kiküldöttjeié, mely az egész birodalom területét elborítja s a bureaukratia legtulságosb kötelékei közé hálózza. A sok közöl egyetlen példát hozunk föl annak kimutatására, mily szelleműek e hivatalnokok. Tauris pusztáin,mint általán déli Oroszország területén,számtalan elszórt tanya létezik, melyeket azonban a rendőrségnek figyelemmel kell kisérnie. Történt egykor, miképp hivatalnokok egy folyamodványt küldenek Sz.Pétervárra,fölkérni a kormányt,hogy egy ukáz által ezen szétszórt tanyák lakosait helységekbe gyűjtse össze, hogy a hivatalnok tisztébeni eljárása e közelebb hozatal által megkönnyíttessék! Azonban el kell ismernünk az orosz kormányról, mikép sokkal méltányosabb volt a magánosok iránt, mint hivatalnokai. Egész határozottsággal jön a válaszban kifejezve, mikép nem a nép van a kormány kedvéért, hanem megfordítva a kormány a népéért. De mindemellett ez adat világosan jellemzi az orosz hivatalnokok szellemét. Nincs szomorúbb, untatóbb látvány a szem és a lélekre nézve, mint az orosz társadalom, mely a megmérhetlen birodalom színén oly egyhangúan terül el, mint annak havashol semmi tárgy sem emelkedik a látkörben föl; hol nem látni egyebet gyöngeség, tehetlenség, és sivatagnál; hol az egyén az egybefolyó tömeg közt elenyészik ; hol a nép természetes valódi életét feszes, hivatalos élet helyettesíti; hol a rendszabály a tehetségnek, a symmetria a rendnek, az engedelmesség az eszmének pótolja helyét; hol mindenki szenved, de mindenki hallgat, mivel remeg; hol mindenki remeg egyfelől a katona s másfelől a hivatalnokok előtt; hol maga a fájdalom is egyhangú, mert általános, s mert azok kik szenvednek névtelen atomok; s végre, hol egyenlőség uralkodik, a nyomor egyenlősége. Ezen társadalmi viszony képe igen szomorú; de ha elgondoljuk, mikép e 60 millióból álló nemzet egyetlen ur parancsának hódol, hogy e közöl legalább 50 millió ugyanazon nyelven beszél, ugyanazon szokásokkal bír, ugyanazon vallás követője, s midőn Haxthausentől azon jóslatot olvassuk, mikép e sajátságos demokratiának, melyet Europa miveletlennek s barbárnak tart, s melyet ő civilizáltabb és boldogabbnak tart, mint a többi népek, hivatása volna, nem a nyugat mivelődését venni föl, hanem a magáét terjeszteni ki ezen irányban , akkor ezen orosz társadalom nem szomorító, hanem ijesztő rémkép előttünk! Haxthausen könyve oly nagy következetlenségeket mutat, hogy ugyanazon lapon, melyen az orosz társadalomról ily kínos benyomású képeket mutat föl, azon véleményt látjuk kifejezve: mikép az orosz nép épen nem boldogtalan. Az igen könynyen fölfogható, mikép ezen nagy szláv tömegek, ha összegyűjtőinek (mi másként történik, mint a nagy hadsergek táborában és egyes nagy városokban), mint minden néptömeg hajlandó a lelkesülésre : a haza és vallás mindenikkel közös; de mondhatjuk-e jóknak ezért a társadalmi viszonyokat ? — E tekintetben sokkal hitelesebb bíró ítél eldöntőleg, mint mint Haxthausen és olvasója: e bíró nem más mint maga az orosz nép. Hogyan ismernek el e német utazóval, mikép az orosz paraszt meg van sorsával elégedve, midőn látjuk, hogy a föld mivelése iránt, melyre utalva van, legyőzhetlen ellenszenvet tanúsít; midőn látjuk, hogy ezen egy perezig is meg nem szűnő ellenszenv uralma alatt örömest hagyja oda a gazdálkodást bármely más még oly kevéssé jövedelmező foglalkozásért is; midőn látjuk, hogy ez ellenszenv annyira uralkodó, mikép ha egyszer oda hagyták falujokat, mely rájok nézve a rabszolgaságot személyesíti, sohasem térnek abba vissza; *) midőn számosan vannak, kiknek oly kiállhatatlan az, hogy mintsem rabszolgák a földhöz legyenek kötve, örömestebb vitetik magukat Szibériába, csak hogy helyzetükből kimeneküljenek ? S minő élet vár rá Szibériában,melyet az orosz paraszt gyakran többre becsül, mint előbbi állapotát? — „Szibériában“, igy ír Haxthausen, „minden falu feje egy katona, legtöbb esetben kozák. Ez tartja fönn a gyarmatosok közt a rendet, s ez szolgáltatja ki ütlegekben az igazságot. . Az orosz paraszt előnyt ad ez életmódnak, s csupán egy okból, mivel Szibéria földén megszűnik jobbágy lenni. Ha mindezek után még több adatra is volna szükségünk, bebizonyítandók, mikép az orosz paraszt nem oly elégült, minőnek festik, csak azon népszerűtlenségét kellene fölemlítnünk, melyben az orosz büntető törvények állanak. E törvények a legmélyebb gyűlölet tárgyai, s a közvélemény a legnagyobb részvétet tanúsítja az elítéltek, s főként a Szibériába küldöttek irányában. Ez legbiztosabb jele a hibás társadalmi szerkezetnek, hol a nép szenved, és általános sympathia tiszteli meg azokat, kiket a törvény keze sújt. Vannak ugyan,kiknek nézetük e szavakba foglalható. Egynéhány egyén, néhány család, sőt néhány generatio föláldozása hogyan jöhet tekintetbe, ha annak árán állandó jóllétet s egy nemzet hatalmassá fejlődését lehet megvásárolni ? Ki aggódnék egyesek nyomorán és szenvedésein, ha azok egy birodalom virágzását s egy hatalmas és dicső állam emelkedését eszközük? — Ezen elmélet ellen számos kifogás tehető..Először is minő lelkiismerettel áldoztatnak föl az egyének az egészért, s a jelen generatio a jövőért? Nem jobb-e a Bossuet által kimondott elv ; „a politika végcélja nem egyéb,mint az életet kellemessé és kényelmessé, a népeket boldogakká tenni ? Minő joggal nyomatnak el némelyek,hogy mások boldoguljanak? A dicsőség általános, közvagyon, s kárpótolhatja-e egyesek szenvedéseit.?“. De tekintsük a tárgyat csak államgazdászati szempontból. g p 4 Ezen szabályozási mániára oly meglepő példát tudunk kimutatni, mikép azt hűségéért fölhoznunk, nem tudunk az idézési ingernek ellentállani. Kemény Zsigmond egyik közelebbről megjelent beszélyében, („Ködképek a kedély láthatárán“) Jenő Eduárd gr. ezen egész rendszernek igen hű személyesítője, a lehető legbuzgóbb apostola és megbukott végrehajtója. S. F. ') „Általánosan el van ismerve“, így ír maga Haxthausen, mikép, ha egyszer az orosz paraszt a földmivelésről lemondott, soha sem tér vissza előbbi foglalkozására. 2297 - - n ri WfliWrSWH1 1 - *