Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)

1854-05-02 / 409. szám

Pest, Kedd,­ ««gjelenik « l«S­ó hittől s « főbb ünnepek ottal napokat ki­téve , mindennap reggel, síőftetéss­el]. Vidékre: f 4 1 4 v- 10 írt., évnegyedre: 5 ír. SO kr. Helyben, f 4 1 - évre:8 írt., évnegyedre: 4 Irt. — A hirdetések CrtiSr hssSbrott lók­nak egyszeri beiktattanért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr, izfrak­tatik. — «gyei Kim 20 pk». BUDAP 409. Özerkedat* »i iroda van: Ország-ut, 8. sz. a. C­unewalderhás) 2-ik emeletben. HI L A P. ■lefizethetni - ktlibia­i lapkiadó hivataliban, L ■ k 4 e I L. és már a'könyvnyom­dijiban(Omígnt Kune­­walderhi­ban,) vidéken minden or. kir. pollahíjve. I a in íj). — Az előfizetési tartalmaié levelek a film. lak­kéig ■ utolsó porta feljegyzése mellett, a pénn­el együtt bérmantailtve egyenesen akiadd blvelalboi ita ittaaddl.­ HIVATALOS RÉSZ. ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. april 28-ki legf. határozata által, igazságügyi ministe­­riumi osztálytanácsos B­e­k­e Kálmánt minister ta­nácsossá legk. kinevezni, s egyszersmind helyben­hagyni méltóztatott, hogy az ez által megürült rendszerezett osztálytanácsosi állomást az 1852 - ik május 24 diki lggt. határozattal számfölötti osz­tálytanácsossá kinevezesét^Ab­ristiani-Kron­­w­al(jl Tódor lovag foglaLSzet '__­­ *. fi f Az igazságügyi mí/cs. kir. ministerium f. hó 17. 20. és 21—ki, 381b.' 939.' 4160. 3375.5328. 4456. és 5957. sz. alatti kibocsátvány következté­ben az ügyvédség ideiglenes gyakorlatára kine­veztettek . A pesti fótörvényszék kerületében, hivatali székhelylyel előlegesen Pesten: Takáts István; Miskolczon Rácsok István; Csáthon Orosz János. A soproni fótörvényszék kerületében, hivata­li székhelylyel Nagy-Kanizsán : K­o­c­h Mihály és H­o­ll­ó­s­y József; Pécsett S­t­e­­­n­d­l László. A pozsoni főtörvényszék kerületében, hivatali székhelylyel Nyitrán: K­u­b­i­n­yi­­Zsigmond, Besz­­terczebányán Predanóczy­ János. A cs. kir. magyar országos pénzügyi igazga­tóság Szubbotits Jenő irodai segédet III. osz­tályú irodai tisztté , s V­a­v­r­a Ferdinand dijnokot 11. osztályú irodai segéddé ideiglenesen kinevezte, s aug. 2-ki törvények 46. §-ánál s ezen törvények 53. és 89. tarifta tételeinél fogva teljesítendők. 107. sz. A bel- és igazságügyi ministeriumok 1854. ápril 27-ki rendelvénye, mely a katonai vég­vidék kivételével valamennyi koronaországra néz­ve érvényes, — a forradalmi propaganda pénzjegyei s hitelpapirosai behozatalát, forgalmát, tulajdonná­­tételét, elterjesztését és magánál­ tartását, valamint azoknak át nem szolgáltatását illetőleg. 108. sz. A pénzügyministerium 1854. ápr. 27- ki kibocsátványa, némely gabna- és hüvelyes-ve­­temény-fájaknak a vogrőcei vámhivatalon át vám­mentes behozatalát illető ideiglenes engedélyről. F. 1854. ápr. 27-kén a bécsi cs. kir. udvari s államnyomdában megjelent s szétküldetett a biro­dalmi törvénylap XXXV. darabja, melynek tartal­ma következő : 99. sz. A pénzügyi s keresk. ministerium 1854. april 18—ki rendelvénye, mely az általános vám­területben foglalt összes koronaországokra nézve érvényes, — egy másod osztályú ideigl. fővámhi­­vatalnak Trausenauban állítását, s a königshani mellékvámhivatalnak mint első osztályú mellék­­vámhivatalnak további fennmaradását illetőleg. 100. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1854. apr. 20-ki rendelvénye, mely által, egyetértésben a keresk. ministeriummal, a kereskedői jegyzőköny­veknek behozatalát illető 1853. aug. 12-ki 166. sz. a. rendelvény hatálya a tiroli herczegített gróf­ság azon részeire is kiterjesztetik, melyekben a ke­reskedelmi codex érvénynyel bir. 101. sz. Az igazságügyi ministerium 1854. ápril 22-ki rendelvénye, mely Tirol és Vorarlberg­­re nézve érvényes, s mely által kijelentetik, mikép egy fekvőség tulajdonának megszerzésére szüksé­ges az illető okmánynak az eladási könyvbe ig­­tatása. . . 102.SZ. A bel-s igazságügyi ministeriumok és a legfelsőbb rendőrhatóság 1854. ápr. 25-ki rendel­vénye, mely a lombardvelenczei királyságra nézve érvényes, — a politikai rendőrhatóságoknak a ren­deletek s végzések foganatosításában úgy mint hi­vatali tekintélyük megőrzésében gyakorlandó hi­vatali hatalmat illetőleg. F. 1854. apr. 29-kén a bécsi cs. k. udv. s ál­lamnyomdában megjelent és szétküldetett a biro­dalmi törvénylap XXXVI. és XXXVII. darabja, melyek tartalma következő, és pedig a XXXVI. darabé . 103. sz. A bel-, igazság- és pénzügyministe­­rek 1854. apr. 21—ki rendelvénye, a morvai mark­grófság politikai s törvényszéki szervezését il­letőleg. 104. sz A bel-, igazság- és pénzügyi minis­­terek 1854. apr. 21-ki rendelvénye, a felső- s al­­só-austriai herczegség politikai s törvényszéki szer­vezését illetőleg. A XXXVII. darab tartalma: 105. sz. Az igazság- és pénzügyi ministeriu­mok 1854. apr. 20-ki rendelvénye, mely Alsó- és Felső-Austria, Salzburg, Styria, Karinthia, Krajna, Görz és Gradiska latnával,­Triest, Tirol és Vorarl­berg, Cseh-, Morvaország, Felső- s Alsó-Szilézia koronaországokra nézve érvénye­s, s mely által az árva-, gyám - és letétvagyon pénztárszeril kezelésé­re vonatkozó 1850. n­ov. 16-ki (a birodalmi lap 448. száma alatti) utasítás némely határozmányai módosíttatnak. 106. sz. A pénzügyministerium 1854. ápr. 24- diki rendelvénye, mely valamennyi koronaországra nézve érvényes, azon hivatali tényeket illetőleg, melyek a törvényszékek által az 1850. febr. 9-diki NEMHIVATALOS KÉSZ. Budit, május 1. * l « Albert föherc/^g*ka^Mb polg. kormányzó Urunk ő cs. fensége ma^délbént a parancsai alatt ál­ló 9-dik gyalog-h&dtestt megszemlélése végett hi-^ vatalos útra elindult. . ** V :/--------■ , BÉCS,­­pr. 29.­­ Az „Oesterreichis^h^pSorr.“ követező czik­­ket hoz . A potto* ünnepélyek hete, miknek öröm­teljes tanúi joalánk, végéhez közéig. Bécs lako­sainak?* Hojtélyében e napjai a megilletődésnek, elragadtatásnak, a kebel legmélyéből ellenállhat­­lan hatalommal fölfakadó örömriadalnak, feled­­hetlenü­lni fognak; de szintoly mélyen bevésve maradnak azok a s széles austriai birodalom min­den népei és országai, minden rendei és osztá­lyainak emlékezetébe. A hódolat, melyet Austria, számos fényes küldöttségek által, szeretett Feje­delmének és az ünnepelt felséges nőnek, kinek erényei és kitűnő tulajdonai méltók, hogy a világ leghatalmasb trónjainak egyikén ragyogjanak,leg­mélyebb tisztelettel lábaikhoz tőn, a legszebb és legnemesb jelentésű tény. Austria népei egyete­mesen elismerik és érzik, mikép Ők legkegyelme­sebb Császárjuk és Uruk ernyedetlen működésé­nek és magas teremtő bölcseségének, jól megfon­tolt, törvényes intézményeknek tartós alapokon felépítését és az által boldogságuk és jóllétük ál­dott, virágzó kifejlődésének minden kezességeit köszönik. Ezen, most teljes világosságra jutott érzelmek, ezen a népek öntudatába mind mé­lyebben és bensőbben begyökeredző belátás mel­lett,szilárd és nyugodt tekintettel nézhetünk a jö­vő elé, bár­mikép alakuljon is az. Szívemelőbb alkalom, szebb pillanat a mostaninál valóban nem volt ez érzelmek méltó és ünnepélyes módon be­bizonyítására, és azért legyen most megengedve, örömtelien, büszke öntudattal kimondani, hogy a Bécsben tartott ünnep nemzeti ünnep volt, a szó legszebb, legmagasztosb jelentésében. Annak utóhangja soha el nem enyészik; a küldöttségek, melyek a nagy birodalom minden részeiből a fő- és székvárosba siettek, hogy itt az általuk képviselt országok és népek nevében a tántoríthatlan hűség és ragaszkodás biztosítását a legmagasb trón lépcsőihez tegyék, visszatérnek, öröm és elragadtatással eltelve az Ő császári Fel­ségeik részérőli kegyes, megható fogadtatástól, és a lelkesedést, mi sziveiket dagasztja, a birodalom minden részeibe szétviszik annak minden népei, és a lakosság minden osztályai közé. A napok, melyek fölöttünk elhaladtak, egy emlékkövet alkotnak­ Austria történetében, melyre gyönyörteljes emlékezéssel fognak mindig vissza­tekinteni mindazok, kik azokat megérék, s melyet az éghez bensejökből fakadó hálával fognak az utánunk következők üdvözleni. PEST, május 1. A keleti ügy és Törökország. II. A portának a rásúlyosodott háború következté­ben ingadozó veszélyes helyzetét nehezíti a gö­rög zendülés Epiros, Albánia­ és Thesszáliá­­ban. E nemzeti és vallásos mozgalom még eddig ugyan nagy haladást nem tett, azonban nem csak a török állam erejét megosztó, s így gyengítő belháboruságoknak kedvetlen új eleme, de kül­­súrlódásokat s diplomatiai bonyolódásokat is idé­zett elő, miknek kártékony­ hatása ki nem ma­­­radhat, miután a nyugati hatalmak e lázadás el­fojtására erélyes rendszabályokhoz nyúlván, ez­által a kereszténység ügyét pártoló eljárásukat illetőleg némileg ferde állásba tették magukat, másfelől pedig azon zendülési mozgalmak az o­­roszoknak nem csak igen hasznos diversiót esz­közölnek a harcztéren, de nekik a vallásos sym­pathia felébresztésével a török föld szívében igen hatályos erkölcsi gyámolításul szolgálnak, s al­kalmat adnak egy a portára nézve veszélyes belellenséges elemet táplálni. A keresztények mé­­szároltatása közelebbről a Dobrudzsában, a török rendetlen katonaság által, igen alkalmas eszköz a görögök gyűlölségét az őket kínzó török kor­mány ellen felzaklatni, mert érzület, hogy az o­­roszoknak igen hasznos szövetségesük, könnyű érteni. — Hogy ezt az oroszok használják, bizo­­nyítja gr. Nesselrodenak a görög lázadásra vo­natkozó, idei ápril 14-kén kelt és e lapban is köz­­lött, diplomatiai körlevele. Az oroszoknak a Dunán megtámadólag át­kelésük, a bolgár földön nagy erővel s eddig élő sikerrel előnyomulásuk — míg az angol-fran­­czia segédhadak késedelmezve csak lassan szál­lingóznak — könnyen vészteljes fordulást adhat a háborúnak, ha kivált a magára hagyott Omer Ipasha serege, mint újabb hírek szerint látszik, a jóval tetemesb orosz hadtesttel szembeszállani képes nem volna, s így defensív állásba vonulva majd kénytelen lenne a csatát elfogadni, melynek elvesztése sergének szétbomlását húzná maga u­­tán, s egy ily csapás fel nem számítható követke­zéseket szülhetne, s a legnagyobb hihetőséggel az oroszoknak az utat a török birodalom belse­jébe, s tán a fővárosig nyomulásra megnyitná. A portát fenyegető külső veszélyekhez járul a pénz szűke,általában pénzügyi ínséges helyzete. Rész karban lévő s az ismeretes „pasha-kezelés“ által megrongált kincstára kiürült, a se­reg fize­tése igen rendetlenül történik, néha hónapokig elmarad, h­a nagyobbára három évre felszedett adó a tartományokat teljesen kimerítette, általá­ban a had következtében igényelt áldozatok, ter­hek és a birodalom erejének a legfelső fokig meg­feszítése,a­mikhez járul az, hogy hitel hiányában a török kormány sem Francziaországban sem An­gliában kölcsönt nem kapott — mind e körülmé­nyek a jövendőt igen komor színben mutatják, valamint oly sülyedésnek előjelei, miből a háború szerencsés kimenetele esetében is a porta alig fog kivergődni. Nem lehet tagadni, az egyesült nyugati ud­varok tekintélyes hatalommal léphetnek fel, és a háború mérlegében sokat nyomó tengeri s szá­­razi seregről rendelkezhetnek, általában a had­folytatás számos segédforrásaival bírnak. De ré­szint inkább csak tengeren mint szárazon működ­hetnek, melyen nagyszámú sergek szállítása sok bajjal és költséggel van összekötve,s igy szárazon Oroszországot nagy tömeggel megtámadni nem­ képesek;részint, tavaly mint ez évben,a drága időt nem használták úgy mint kellett volna, mig az orosz temérdek hadikészületeit szakadatlanul foly­­­tatta, s már is a harcztéren roppant erőt öszpon­­tosított, melyet a Pruthon visszavonulásra kény­­szerítni nem épen könnyű feladat leend. Mellőz­zük azt, hogy a most tagadhatlanul „szíves egyet­értés“ a keleti ügyben ugyanazon érdekkel bíró, s így versenytárs nyugati két udvar közt nem épen a legbiztosabb alapon áll, azért nem egé­szen természetes szövetségük a kölcsönös félté­kenységet nem zárja ki, — de tán ebben rejlik a kulcsa azon késedelemnek, mi aligha engedi, hogy a nyugati segítségnek, s idei hadjára­tuknak azon sikere legyen, mit óhajtani s Európa érdekében attól várni kellene. Mi lesz e had vége ? mi az Európát fenye­gető keleti kicsis eredménye? e kérdésekre csak az idő felelhet. Úgy látszik, még csak a b­o­­­nyolódás kezdetén állunk. A nagy drá­mában részt vevő felek és azok szereplése nincs még elhatározva és kijelölve, s e részben elég a cselekvés szabadságát maguknak fentartó né­met két főhatalmat és mint látszik, inkább orosz részre hajló Északamerikát hozni fel, melyeknek fellépésük, vagy netalán a viadalban tettleg résztvevésük, roppant kiterjedést és nem vélt fordulatot adhat a keleti ügynek, é­s arra döntő hatást gyakorolhat. A föld egyik legszebb része, a­­ természettől gazdagon megáldott, s a hajdan korban a civili­­satio magas palozán álló országok és tartományok, mikre különösen a görög classikai műveltség ma­ga fényét derítette — már négy század óta egy vad és bárdolatlan nép birtokában vannak, nyo­mó, zsibbasztó, minden csinosodást elfojtó, a szel­lemet porba tapodó, s az emberi méltósággal ösz­­sze nem férő zsarnokrendszer alatt, pusztulás, elszegényedés, ínség, letapodás képét mutatva mindenütt ! Feljön-e újra a civilisatio napja azon szép vidékekre, miket egykor Homeros halhatlan énekei, és a görög classikai műveltség dicsőítet­tek? fölemeli -e üdvözítő , világosságot hintő ha­talmát a szent kereszt az éjt ábrázoló fél­hold fölé ? a jövendő titka. De szabad ezt az emberi­ség és keresztény műveltség érdekében óhajtani, s valóban nem szükség az orosz rendszer és civi­lisatio barátjának lenni, hogy az ember a török vadságtól elforduljon! A hanyatló és roskadásnak indult török bi­rodalom összedőlését az európai diplomatia kés­leltetheti ugyan, de hogy e nagy katastropha be­következését végkép meg nem akadályoztathat­ja — kétséget nem szenved. Miklós császár, mi­dőn „a gyógyíthatlan beteg“ halálát közel levő­nek állította, s­­ez esetre a szükséges intézkedé­sekről gondoskodni kívánt, igen jól látta előre azt, minek meg kell történni, s amit természete­sen annál biztosabban tudhatott, mivel a krisis előidézése tervében s elhatározott szándékában volt. A­mint a dolgok most állanak, emberi szá­mítás szerint, a magát túlélt török birodalom bu­kását sem annak integritását biztosító diplo­matiai phrasis, sem az európai civilisationak az izlamba beoltásával teendő regényes kísérlet *) fel nem tartóztathatják; azért valóban méltó fel­adata volna a diplomatiának, a török földnek — ha nem tetszik, felosztásával — de jövendő sorsa elhatározásával foglalkozni, szem előtt tartva az európai műveltség és politikai súlyegyen érdekét, mely utolsónak a megrémült porta úgy is felette gyenge támasza; minden esetben jobb és helye­sebb volna, ha toll békésen intézné azt el, mit ké­sőbben kard véresen e temérdek ínség és romlás kíséretében fog ketté vágni. Ha a keleti ügyből fejlődött viadal — mint valószínű — török következési háborúvá válna, akkor óhajtani lehetne, hogy egy tanulságos nagy esemény feledve ne legyen. A 18 dik század elején a spanyol követke­zési háború — miután aprólékos érdekek és fél­tékenység miatt a czélba vett osztály meg nem történhetett — 13 évig dühöngött, s temérdek vérontás, több ország pusztítása és leirhatlan ín­ség árasztása után, annak vége mégis azon osz­tály lett, melyet a had kitörése előtt a diplomatia elintézett, de az emberi szenvedély meggátolt. A historia — az élet nagy mestere — példák­kal, s megtörtént eseményekkel, igen nyomós, ta­nulságos oktatást ad. Használják-e mindig a népek s ezek sorsának vezetői a hangosan szóló intő nagy leczkét, az idő szavát ? Ki csak középszerű jártassággal bir a histó­riában, d e kérdésre könnyen felelhet. Szilágyi Ferencz. Május 2-án 1854. Levelezések. Bécs, ápril 28. ) Ma az utolsó küldöttségek — mint hall­juk — a tengerpartról, Morva- s Erdélyország­­ból s a vajdaságból lőnek a cs.Felségeiknek be­mutatva,­­ mindezen képviselői a császári uralko­­­dó palota alatti országoknak legszivélyesb jó in­dulattal fogadtattak. A holnapi napon a Praterban tartandó népünnep tekintetéből óhajtandó lenne, ha a mostani kedvező időjárás megmaradna. A Császárné Ő Felségének fiatal valóban szellem­i dús báját az összes lakosság csodálja. Erzsé­bet császárnő már is „bálványa az itteni lakosság­nak. A prágai útra Ő Felségeik hallomás szerint május végével indulandnak; ott mindenekelőtt Ferdinánd császár ő felsége részesülend a legmagasb látogatásban, s erre, mikép általáno­san gyanítják, a felséges cs. pár időről időre fel­váltva, a cs. állam tartományait szerencsésítendi legmagasb jelenlétével. A most tartott ünne­pélyek fénye Európa komoly politikai helyzetét nálunk kissé háttérbe szorította. Mindazáltal a szilisztriai események, s a kivonulás Kis-Oláh­­országból ismét igen élénken foglalkoztatják a közfigyelmet. — A kivonulás, úgy lát­*) Tudva van, hogy a porta által közelebbről a­­­dott concessio, miszerint keresztények lehes­senek tanuk török törvényszékek előtt — oly mesterségesen irt formánnal történt, hogy an­nak kijátszása épen nem nehéz, valamint hogy a gülhanei híres háti-sherif és úgy nevezett tanzimát is nagyrészint csak papiroson van­nak ; általában a dicsért török haladás és csi­­nosodás a fővároson kívül nem igen messze terjed. S z­e r­k.

Next