Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)

1854-05-03 / 410. szám

lapok tulajdonítanak, sőt ellenkezőleg az igen fontos és tartalomdús okmányt képez , a keleti kérdéshez. E levélben a porosz király ő felsége elismerését nyilvánítja mindazért, mit a császár a béke érdekében tett, de egyszersmind szilárdan és határozottan figyelmeztet a béke végetti feladatokra, mik a porosz monarchiára nézve ak­kor is megmaradnak, ha Francziaország háború­ba ereszkedik, olly feladatok, melyek Poroszor­szágot egyáltalában gátolják abban, hogy egy O­­roszországgal a háború esetére gondoljon.­­ To­vábbá Austria, kétségkívül a nyugati hatalmak részérőli hasonló követelések tekintetéből Páris­­­­ban kijelenttette volna, hogy azon kívánatnak, mikép az austriai cs­­hadseregnek Oroszország elleni háborúba vezetése szóba jöhessen, mindad­­dig egyáltalában figyelem nélkül kell maradnia, míg a nyugati hatalmak egy a czélnak megfelelő hadsereg (állítólag 100,000 ember) felállítása ál­tal meg nem mutatják , hogy, a fegyver általi el­döntés komoly akaratuk. Megjegyzendő, mikép Austria azzal, ha Párisban ily választ adatott, még nem nyilvánítá magát késznek, a nyugati hatal­mak általi oly haderő felállítása után Oroszország ellen harczba kelésre, csak csattanó indokot akart felhozni, a nyugati hatalmak követeléseinek egy­előre elutasításához." A f. évi ápril 25-én tartott berlini első kam­rai ülésben olvastatott fel a bizottmányi jelentés az 1854-ki rendkívüli pénzszükségletre vonat­kozó törvényjavaslat ügyében. A bizottmány ke­belében, mikép a jelentésből kivehetni, minister­­elnök b. Manteuffel ar ekkép nyilatkozott: A bonyodalmak Orosz- és Törökország é­s to­vábbi kiterjedésükben Oroszország és a nyugati hatalmak közt ismeretesek. A kormány azt hívé, mikép Poroszország állása s érdeke kívánja, ezen bonyodalmakat kifejteni, s a keletkezett viszá­lyokat kiegyenlítni. Azonban minden törekvései s fáradozásai siker nélkül maradtak. Különös bal­csillagzat lengett ez ügyek fölött. Soknak, mi a viszongások kiegyenlítésére valóban alkalmas lett volna, semmi eredménye nem volt, részint mivel kellő módon, részint mivel alkalmas időben nem történt, s ekkor az egyenetlenségek egész a há­borúig fokozódtak és terjedtek. Poroszország és Austria törekvéseiből, a békét fenntartani, magá­tól egy vezérfonal képződött, mely mindig újabb kapcsul szolgált. Ez a bécsi értekezlet. Ezen ér­tekezletben a kormány szüntelen és szakadatla­nul a békére közreműködött. Habár engesztelő­­leg, de komolyan és határozottan s nagyhatalmi állásának öntudatában lépett föl e törekvésekben. Épen, mivel nem érdekelt fél, s mivel ezt a többi hatalmak elismerték, erélyesen és nyíltan szólha­tott. Fáradozásait és szolgálatait mindkét fél majd hálával, majd elégületlenséggel fogadá. Ez azonban a kormányt meg nem zavará. A nagyha­talom első föltétele önállóságban fekszik. Ezen önállóságát pedig a kormány az által tanusítá, miszerint a békére vezető lépéseket megtette, nem gondolván azzal, vájjon azok e vagy ama hata­lomnak épen tetszenek -e vagy nem ? Miután a­­zonban a viszonyok fenyegetőbb alakot öltöttek, a kormány azt híve, miszerint általános béketö­rekvései mellett különösen a porosz és német ér­dekeket kell szem előtt tartania. E végre Aus­­triával egyesülés indíttatott meg, mely rövid időn be fog fejeztethetni. Ezen egyesüléshez hihetőleg a többi német kormányok is hozzájárulandnak, úgy hogy Austriával és a többi Németországgal együtttartásra számíthatni. Ezen nyugszik a kor­mány nézete szerint legközelebb az egyesült né­met hatalmak legbiztosb oltalma. Ezen szoros­ egyesülés mellett Poroszország és Austria to­vábbi közössége a nyugati hatalmakkal a bécsi értekezlet alapján megmarad. Poroszország nem távolíta el magát a nyugati hatalmaktól, bármit állított legyen is az angol sajtó, mikép az e ha­talmakkal­ egyetértés nem létezik. Az ezen egyet­értést nyilvánító jegyzőkönyvet az ez oldali kö­vetek Bécsben már is aláírták, azonban az még elő nem terjeszthető. Ebben a négy hatalom ed­digi állása egymás irányában továbbra is fenn van tartva, s a béke megőrzésére c­élz a törekvé­sek tovább is folytattatnak, habár e hatalmak kö­zöl kettő már háborús eszközökhöz nyúlt is. Mi Oroszországot illeti, legújabb időben engeszte­­lődő s békülő nyilatkozatokat ten, melyek bárha ez idő szerint gyenge békereményeket gerjesz­tenek, mégis nyújthatnának csatlakozási ponto­kat új békealkudozásokra. A­ porosz kormány a békeremények iránt egész utolsó perczig hajlan­dónak fog mutatkozni; míg csak egy csilláma marad a béke iránti reménynek, mindaddig foly­­tatandja törekvéseit s fáradozásait annak eléré­sére. Ha megérkezett az eldöntő pillanat Porosz­­országra nézve, akkor a kormány haladék nélkül teljes határozottsággal lép a cselekvés terére. Ezen pillanatra már most kell készen lennie; szava legfontosb leend úgy, ha készen állandó kardját kivonni. Midőn az Orosz- és Törökország közti ösz­­szeütközés kitört, a nyugati hatalmak egészen határozottan léptek föl, s a portát erősítették. Poroszországnak nem feladata ezen összeütkö­zésnél bírói tisztet gyakorolni, egy harmadik ha­talom megsértett jogán kívűl midenekelőtt saját jóllétét kell fontolóra vennie. Az ő érdeke a keleti kérdésben távolabbi. Austriának sokkal közelebbi érdeke van, s Poroszországot sürgetőleg fölkér­te, hogy ne vonja meg közremunkálását Porosz­­ország s Austria ugyanazon czélt követték, mind­két irányban az igen messze menő s a békeügyet nehezítő törekvéseket mérsékelvén. Ezen ügye­­kezetekből keletkezett a bécsi értekezlet, mely akkor szerencsének tartatott. A kormány még folyvást törekszik ki nem lépni azon viszonyból, mely még befolyást enged a nyugati hatalmakra. Ez által egy középtag létezik a nyugati hatalmak részére, mely a békeremények képviselőjének te­kinthető. Mi a négy hatalom által az orosz kor­mánynyal közlött jegyzéktervet illeti, erre meg kellett jegyezni, mikép egyrészt Oroszország az értekezletet el nem ismerte, másrészt ezen jegy­zékterv egyéb közbelépett körülmények követ­keztében Törökországra nézve el nem fogadha­­tóvá lön. A legújabb bécsi jegyzék ismét utat nyitott egyezkedésre, a háború eltávolítását Po­rosz- és Németországra nézve lehetségessé tette. Mi Austria előbbi kívánságát illeti, miszerint a szövetséggyűlésen Poroszországot is lekötő szi­gorú semlegesség terjesztessék elő, magától érte­tik, mikép ebbe Poroszország bele nem egyezhe­tett, ha nagyhatalmi független önállósága s hatá­rozatai szabadságával felhagyni nem akart Azon­kívül egy ily semlegesség ürügyet adandott a többi hatalmaknak ellenséges magatartásra, ha ezt czéljaikra vezetőnek találták volna. A dolog mai nap a nyugati hatalmak föllépése következtében lényegesen különbözik az akkoritól. Legkedve­zőtlenebb esetben a béke természetesen mindezen törekvések által sem fog elévetni; kedvezőbb esetben azonban mind ama nagy sanyarúságok, miket a háború maga után von, hazánktól el lesz­nek távolítva, és ez nagy s megbecsülhetlen tény. A fentebbi nyilatkozatokat miniszerelnök úr azon megjegyzéssel vezeti be, miszerint a státus­kormány politikáját illetőleg teljes szabadságot igényel ugyan, de e mellett a kamrák jogát a kí­vánt pénzek helybehagyása vagy megtagadására nézve tökéletesen elismeri. Miután a kamraülés­ben a bizottmány indítványt ten a törvényjavas­latnak a 2-dik kamra által határozott szerkezet­ben­ elfogadására, miniszerelnök Manteuffel úr ezeket mondá : „Uraim! szabadjon önök tanács­­­kozásait csak kevés szóval bevezetnem. A kor­mány harminc­ millió tallérnyi hitelkéréssel lépett a magas kamra elé. Ezen kérés indokai azon fe­­nyegető viszonyok, melyekben Európa politikai helyzete létezik. Nem szükség közelebbről kimu­tatni azon veszélyeket, melyek most fenyeget­nek. Világszerte tudva van, mikép a legnagyobb seregtömegek vannak mozgásban, hogy ellen­ségesen lépjenek föl egymás irányában. Vi­lágszerte tudva van, mikép két tengeren nagy hajóhadak mozognak harczias czélból. A kormány azt hive, mikép ilyen veszélyeknek közepette Po­roszországnak teljes védállapotban kell lennie. A kormány nem késett eddigi politikája folyamát Önök bizottmányában nyíltan előadni, s én ugyan­arra vonatkozom, mit e tekintetben annak jelen­tése tartalmaz. Ez nem azért történt, hogy a kor­mány egy politikát szabasson magának a jövőre nézve, hanem hogy az országos képviselet előtt nyíltan előadassék, mikép áll a kormány jelen pillanatban. A kormány törekvései a béke fenn­tartására nézve most is folyvást tartanak, de a kormány jól ismeri azon mondatot: „si vis pa­cem, para bellum", s e tekintetben reméli e ma­gas ház támogatását. Mióta a bizottmányi ta­nácskozások befejeztettek, egy fontos tény kö­vetkezett be. Ez az austriai császári állammali szerződés megkötése, melynek megerősítése rövid időn várható. Ezen szerződés czélja is a béke le­hetőleges fenntartása, de ezen szerződés köté­sénél is a harczias esetlegességeket tekintetbe kel­lett venni, s ezen szerződés is kötelességévé te­szi a kormánynak, készen és fölfegyverkezve ál­lam. Remélhető, mikép egy szövetkezés, mely­ben Poroszország és Austria részt vesznek, és melyhez hihetőleg a többi német államok is csat­­lakozandnak, lényeges súlyt képezend a béke fenn­­­tartására nézve. Habár a két néplét nagyhatalom szabad elhatározását jelen szerződés nem gátolja, mégis, mikép már szerencsém volt előadni, bizo­nyos esetlegességekre nézve komoly természetű kötelezettségek vannak kitűzve. Mivel komoly időben Poroszországhoz méltó leend komoly szót és komoly tényt hallatni. (Hangos bravó.) Önök szavazata által, uraim, reméli a kormány azon ál­lásba juthatni, miszerint azon sürgetős szükség­leteken, melyek netán előfordulandnak, segíthe­­tend, s azért kérem önöket, ne tagadják meg meg­egyezésüket a kormány indítványától." (Élénk bravo.) Erre gr. Itzenplitz és gr. Blanken­see emelvén szót,­­ mindketten a hitelnek egy­hangú helybehagyását ajánlván, még Stahl képviselő hallatá magát. (Az érdekes beszédet jövő számunk ismertetendő.) Korlátlanul nyitva leend. Nagy feszültséggel vár­ják e szerződés előterjesztését, mely az egyik leg­közelebbi posta­gőzössel érkezend meg Ameriká­ba. A kalózhajóknak orosz lobogó alatti fölszere­lése, puszta mese. A sajtó s a közönség átalános hangulata mellett, a kormány ellen-rendszabá­lyait nem is említve, nem igen fognak találkozni oly vakmerőek, kik egy ilynemű vállalatot csá­bítónak tartanának. Egyébiránt tévedés lenne azt hinni, mikép Amerikában ily esetekre nem létez­nének büntető-törvények. Az 1818-ik ápril 20-ai congressus-határozatban ez iránt igen határozott pontok találhatók, így 2.000 dollárra fölmehető pénzbírság, s három évig terjedhető fogsággal büntettetik mindaz, ki szárazon vagy tengeren, egy Amerikával barátságos viszonyban álló állam ellen szolgál. A­ki pedig valamely barátságos ál­lam ellen hajókat szerel föl, vagy segít fölsze­relni, 3 évi fogság , s 10,000 dollárnyi bírsággal büntettetik; az ily c­élokra fölszerelt hajó, min­den azon levő tárgyakkal, felerészben a kormány, s felerészben a feladó, javára elkoboztatik. Wa­shingtonban azt beszélik, mikép az angol kormány azon szándékát nyilvánította volna, hogy az ellenségeskedések megkezdése után tüs­tént ostromzár alá vetendi a csendes tengeri ösz­­szes orosz kikötőket; noha e kikötők fenn észa­kon esnek, mégis ezen rendszabálynak kellemet­len hatása lehetne némely californiai ke­reskedőkre nézve. Amerika, N­e­w-Y­o­r­k, ápril 12. A képviselőház foly­vást az úgynevezett N­e­b­r­a­s­k­a-billel foglalko­zik. A senatus a Gadsden-féle szerződéshez egy oly módosítványt fogadott el, mely szerint a 31-dik párhuzamos­ fok képezendő az egyesült­államok s Mexico közti határvonal­. A mexicói követ­ők­ szerint ezen módosításba is beleegyezett. A „New-York Herald" szerint — mint már em­lítők — az angol s amerikai kormányok közt oly szerződés köttetett, melynél fogva az egyesült­­államok a jelen háborúban szigorú semlegességre kötelezik magukat , s viszont Angolország elis­meri azon elvet, mikép a semleges lobogó a ha­jót s árut megoltalmazza, ezenkívül az egyesült­államok irányában lemond a matróz -fogdosás s a hajó­kutatás jogáról, s az amerikaiaknak bizo­nyos kedvezményeket ad , az ostromzárolt ki­kötőkre vonatkozólag. Ha a „Herald" ezen köz­lése alapos, ekkor méltán mondhatja, hogy An­golország igen fontos engedményeket tett, a­mennyiben az egyesült­ államok semlegessége nincsen külön szerződésekhez kötve, s a háború alatt az amerikai hajók előtt minden tengeriut 2311 Legújabb posta, London, ápril 28. A tegnapi ülésben El­­lenborough gróf interpellátiót intézett a kor­mányhoz azon rosz­intézkedések tárgyában, me­lyek­­ a 11­­ p­oltban az expeditionális csapatok elhelyezése iránt létettek. Newcastle herczeg azt válaszolá, mikép a kormány minden létező in­tézkedést megtett; a „Times“-nak evvel ellen­kező közlései nagyrészint alaptalanok. Ezenfelül a gallipolis angol consul jelentésében kijelenti, mikép maga a város minden szükséges segély­­forrásokkal bír. Digby Seymour az alsóházban ugyan­azon tárgyról interpellációkat jelentett be. — Newcastle herczeg nyilatkozatai da­­czára, a „Times“ ragaszkodik állításaihoz, s újabb részleteket közöl, annak bizonyítványául, mikép a franczia főnökök sokkal jobban gondoskodtak ka­tonáikról. — Az alsó­házban Russell lord Sey­mour ingóságainak állítólagos lefoglaltatása tárgyában kijelenté, mikép a legutóbbi tudósítá­sok szerint az orosz kormány csupán azt tiltá meg, hogy ezen tárgyak azon hajón hagyassanak, melyre azokat az angol követ viteté. Távirati sürgönyök Genua, apr. 29. Mazzini ittlételének hírére házmotozás tartatott, minek azonban sem­mi eredménye nem lett. Bukarest, apr. 28. Paskievitshga gabnakivitelt mind a tenger felé, mind a vizen felfelé valamennyi austriai hajókra nézve, melyek a szulinai sorompón belül vannak, megengedő. Miután azonban a szulinai torkolat járhatlanná tétetett, ennélfogva a hajóknak a kiliai torkola­ton át kellene menniök. Bukaresti, ápr. 28-ai távirati tudósítá­sok következő részleteket hoznak Odessza Ül­döztetéséről: A franczia-angol hajóhad 7 három­­fedezetű és 11 fregátból állt. A két admirál az összes orosz járművek kiadatását kívánta, s ez megtagadtatván, a város ellen a tüzelés megkez­­­detett. A Woronzoff-palota meggyűlt, a Riche­lieu -szobor és a Palais-Royal rommá lettek. A fu­tár elindulásakor a lődözés még tartott. Egy 1800 ember partraszállítása végett tett kísérlet nem si­került. Négy gőzfregát a partütegektől sokat szenvedett. A porosz kir. főconsul Bukarestben, ki tudo­más szerint hivatalos viszonyait az ottani hatósá­gokkal, egy védelme alatti egyén ügyében tett reclamatióinak figyelembe nem vétele miatt, fiél­ beszakítá, Berlinbe hivatott. Eljárását a porosz kir. kormány helyeselte. Vegyes hírleg A Nemzeti színház. Stéger kedvelt vendégünk a múlt héten még „Lammermoori Lu­ciában lépett föl. Az operaelőadások közt „Lucia“ ezúttal ismét a legsikerültebb volt. Mi természetes, ha a jeles vendégművész mellett Lesniewska és Fit­­redink kezére vannak a főszerepek bízva. Stéger ma némely keményebb észrevételek folytán, mely­­lyek hangkitöréseit illették, láthatólag mérsékelte magát, de előadása ezzel egyszersmind halványabb lett:­­a hősies megrendítő erő az ő énekének jelleme, addig, míg más, művészetileg szintén ily hatal­mas tulajdon ennek helyét el nem foglalja, a­­mazt korlátolni annyit tesz, mint erejéről lemonda­ni.— A kritika úgy látszik hatott e tenorista­ Sám­­sonra, de ez a kritika a Delila ollója volt, mely Sámsont hajától foszta meg. Mindazáltal a csonkí­tott bravourával a művészi öszhang nem szenvedett és Stéger zajos tapsokat aratott, valamint a többi főszereplők is. A 2-dik felvonási nagy hatost köz­kívánatra ismételni kellett. Ugyane felvonásban a " maledetta" Stéger urnak sokkal mű­vésziebben si­került mint első alkalommal. A ház tele.­­ 29-ben Szigeti József javára először került színpadra „Jean Claude“ 6 felvonásos dráma, Boucharditól, a „Lázár a pásztor" szerzőjétől. E színdarab félreismerhetle­­nül testvére ama párisi külvárosi drámáknak,melyek­ben az események játszák a főszerepet, melyekben a hatályos helyzetek legfőbb eszközei: a véletlen, a nem várt fordulatok, a titkok halmaza, a meglepe­tések stb. S e részben ugyanazon iskola szüleménye, mint a „Narancsárusnő“, a „Néma*", sőt alapeszmé­ben egészen egy a „Bohócz és családjáéval. Itt is mint étt egy főrangú család leányai titkos szárma­zásánál fogva, mely csak később derül föl, egy sze­gény emberhez megy férjhez; később férjének vélt halála s egy ármányos ember cselfogásai következ­tében visszaadatik magasb helyzetének; a férj, ki visszakerül és szegény ember marad, értesül neje sorsáról, de nem akarván őt jobb sorsában hábor­gatni, hírnevét koczkára tenni, példás önfeláldozás­sal megtagadja múlt viszonyukat — míg per cen­tum ambages, ismét összekerülnek és máig is bol­dogul élnek, ha meg nem haltak. Hogy az ily me­sék mennyi drámai értékkel bírnak, az már sokszor elmondatott; itt azonban az írónak dicséretére szol­gál, hogy a zsúfolt mese legombolyítása mellett, egy-két alakjába tudott némi jellemet önteni, egy­két helyzete némi költőiséggel van kiszínezve és itt­­ott a kedélynek is szép nyomaira találunk.. Mi az e­­lőadást illeti : Szigeti hatással játszta a czímsze­­repet és méltó tapsokban részesült. Általában hol a drámai szenvedélyek csak oly futólagosan s úgy­szólván csak rövid képletekben vannak feltüntetve, hol egyszerű jószívűség, bizonyos természetes nyer­seség képezik a jellem főalkatrészeit, hol az alak az alsóbb körökben mozog, mint e darabban is. Szigeti mindig legjobban van helyén, és ha még több odaadással fog behatni a kedély és érzelmek valóságába, művészi poletra tehet szert. Mellette sok comicai erővel és nagy tetszésre adta a bárgyú, jószívű Pierott szerepét László, kivévén, hogy néha komoly perc­eit is úgy tünteté föl, mintha a­zok önmaga előtt is tréfának látszanának; a bár­gyú ember jószívűsége, szolgálatkészsége igen gyak­ran nevetségesen tűnhet föl másoknak, de azt ilyenkor nem szabad a színészen észrevenni, hogy e nevetségességet önmaga akarta és önmaga is érezi. E megjegyzés Lászlóra igen sokszor alkalmaz­ható. A kisebb szereplők közt dicséretet érdemel­t e­­­e k­i, ki Roger ezredesből jó egyéniséget terem­tett. Koml­óssy Ida is élénken játszta Jeanettet, egyedül azt óhajtanék, hogy az élénkséget sima­sággal, egyszerű mozgásokkal, világosan szólva: ke­resetlen naivsággal tudná párosítani; ő túl van a gyermekség korán és azért a túlvitt naívság nála rendesen a segélyességbe vág át. Legkevesebb kedvet mutatott szerepéhez J­ó­k­a­i­n­é (Genoveva), ő úgy látszik túlvitt művészi simaságból épen az el­lenkező hibába szokott esni mint előde, és az efféle franczia darabok drastikus drámai lelki állapotától az erélyt, az erősebb kifejezést néhol kelletén túl meg­vonja; nem illeti e megjegyzés 2-ik felvonási jele­netét, hol Pierottól — múlt boldogságára emlékez­­­ve— távozik;a hely után méltán részesült kihivatás­ban. — Május elsején „Szeleburdi" helyett az „An­golosan" czímű vígjáték került színre. Felvonások közt és után egy 12 éves hegedűvirtuóz leányka hallatta magát, s a kis Teréz — nem Milanolio Te­réz — tetszésben részesült. *Stégelyre hét folytában kétszer fog jó­tékony czélra énekelni. Sietünk a közönséget a a derék művész­et előadásaira figyelmeztetni. *] A szorgalmas s derék rozsnyói tanár B­a­­­tizfal­vi István bevégezte általunk már egyszer említett iskolai kézikönyvének („Vezérfonal az első történelmi oktatásnál, a gym­nasium­ és ipartanoda alsóbb osztá­lyai sz­á­m­ár­a") I. részét, mely „az ókori tör­ténelem és föld“ elemeit foglalja magában. Szerző jelen könyvecskéjét egy a magas kormány „Tan­tervezete" által ajánlott mű nyomán irta, s azzal az ifjúság kezébe oly kézikönyvet ad, melyből a történet alapvonalait, kora­ s értelmi fejlődöttségé­­hez képest, könnyen és jó sikerrel megtanulja. A munkának kéziratban olvasása után lelkiismerete­sen állíthatjuk, mikép az igen értelmes, világos s egyszerű styllel van írva, s az ókori történeteket, alkalmas útmutatással a tanító számára, ügyesen­ dió­héjba szorítva adja elő. Meg van tehát a tér a taní­tónak hagyva, de sőt kijelölvék azon pontok, hol az aztán bővebb kutforrások nyomán, oktató elbe­szélésekkel, kedve­s belátása szerint kiterjeszked­­hetik. Egy ilyen munkácskát tudomásunk szerint még nélkülözünk, s azért óhajtanék, hogy bár mie­lőbb kiadóra találna. A rozsnyói gymnasium részé­ről, mint halljuk, a kézikönyv használata maga ut­ján eszközöltetni fog. *] Arany váry k. a. kedves, és fiatal ma­gyar tánczművésznőnk, holnap lép föl a nemzeti színházban „A szerencsétlen szerelem“ czimü uj hallétben. A kisasszony föllépéséhez kötött szép remények teljesülését bizton várhatjuk. * V­a­h­o­t Imre előfizetést hirdet egy 1855 -ik évre kiadandó új képes naptárra, mely 40)—50 dí­szes fametszettel lesz ékesítve s többi közt a keleti háborúból is érdekes illustratiókat adand. Ezenkívül 20 sűrűn nyomott ívet, változatosan az irodalom minden ágába vágó czikkeket tartalmazand. Előfi­zetési dij — junius hó végéig — 1 pft. * Közelebb az Europa teremében S­i­n­g­e­r és Wolf urak búcsú-hangversenyt adtak, úgyszintén S­e­i­d­n­e­r pesti német journalista, egy humoristi­­kai fölolvasással összekötött akadémiát, melyekről társaséleti szemlénk bővebben fog szólani,­­ vala­mint azon pókhálóra festett olaj-tájképről is, mely 10 pkr. bemenet mellett Péter Vendel úr zongo­ratárában a Dorottya-utczában látható. * A M­agy­ar- és Er­délyország képek­ben“­ozimű vállalat 3-ik kötete, gazdagon kiállí­tott tartalommal már megjelent s érdekességére nézve még az előbbieket is fölülmúlja. Ismertetőnk bővebben is figyelembe ajánlandja e jeles vállalatot. Börzei árfolyamot teg­­estve nem kaptunk Bécs, május 1. Agro : arany 41y4 ezüst 37^ Dunavízállás. Május 2. (reggel 7 óra) 6' 11“ 00' 0 fölött

Next