Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)
1854-05-03 / 410. szám
lapok tulajdonítanak, sőt ellenkezőleg az igen fontos és tartalomdús okmányt képez , a keleti kérdéshez. E levélben a porosz király ő felsége elismerését nyilvánítja mindazért, mit a császár a béke érdekében tett, de egyszersmind szilárdan és határozottan figyelmeztet a béke végetti feladatokra, mik a porosz monarchiára nézve akkor is megmaradnak, ha Francziaország háborúba ereszkedik, olly feladatok, melyek Poroszországot egyáltalában gátolják abban, hogy egy Oroszországgal a háború esetére gondoljon. Továbbá Austria, kétségkívül a nyugati hatalmak részérőli hasonló követelések tekintetéből Párisban kijelenttette volna, hogy azon kívánatnak, mikép az austriai cshadseregnek Oroszország elleni háborúba vezetése szóba jöhessen, mindaddig egyáltalában figyelem nélkül kell maradnia, míg a nyugati hatalmak egy a czélnak megfelelő hadsereg (állítólag 100,000 ember) felállítása által meg nem mutatják , hogy, a fegyver általi eldöntés komoly akaratuk. Megjegyzendő, mikép Austria azzal, ha Párisban ily választ adatott, még nem nyilvánítá magát késznek, a nyugati hatalmak általi oly haderő felállítása után Oroszország ellen harczba kelésre, csak csattanó indokot akart felhozni, a nyugati hatalmak követeléseinek egyelőre elutasításához." A f. évi ápril 25-én tartott berlini első kamrai ülésben olvastatott fel a bizottmányi jelentés az 1854-ki rendkívüli pénzszükségletre vonatkozó törvényjavaslat ügyében. A bizottmány kebelében, mikép a jelentésből kivehetni, ministerelnök b. Manteuffel ar ekkép nyilatkozott: A bonyodalmak Orosz- és Törökország és további kiterjedésükben Oroszország és a nyugati hatalmak közt ismeretesek. A kormány azt hívé, mikép Poroszország állása s érdeke kívánja, ezen bonyodalmakat kifejteni, s a keletkezett viszályokat kiegyenlítni. Azonban minden törekvései s fáradozásai siker nélkül maradtak. Különös balcsillagzat lengett ez ügyek fölött. Soknak, mi a viszongások kiegyenlítésére valóban alkalmas lett volna, semmi eredménye nem volt, részint mivel kellő módon, részint mivel alkalmas időben nem történt, s ekkor az egyenetlenségek egész a háborúig fokozódtak és terjedtek. Poroszország és Austria törekvéseiből, a békét fenntartani, magától egy vezérfonal képződött, mely mindig újabb kapcsul szolgált. Ez a bécsi értekezlet. Ezen értekezletben a kormány szüntelen és szakadatlanul a békére közreműködött. Habár engesztelőleg, de komolyan és határozottan s nagyhatalmi állásának öntudatában lépett föl e törekvésekben. Épen, mivel nem érdekelt fél, s mivel ezt a többi hatalmak elismerték, erélyesen és nyíltan szólhatott. Fáradozásait és szolgálatait mindkét fél majd hálával, majd elégületlenséggel fogadá. Ez azonban a kormányt meg nem zavará. A nagyhatalom első föltétele önállóságban fekszik. Ezen önállóságát pedig a kormány az által tanusítá, miszerint a békére vezető lépéseket megtette, nem gondolván azzal, vájjon azok e vagy ama hatalomnak épen tetszenek -e vagy nem ? Miután azonban a viszonyok fenyegetőbb alakot öltöttek, a kormány azt híve, miszerint általános béketörekvései mellett különösen a porosz és német érdekeket kell szem előtt tartania. E végre Austriával egyesülés indíttatott meg, mely rövid időn be fog fejeztethetni. Ezen egyesüléshez hihetőleg a többi német kormányok is hozzájárulandnak, úgy hogy Austriával és a többi Németországgal együtttartásra számíthatni. Ezen nyugszik a kormány nézete szerint legközelebb az egyesült német hatalmak legbiztosb oltalma. Ezen szoros egyesülés mellett Poroszország és Austria további közössége a nyugati hatalmakkal a bécsi értekezlet alapján megmarad. Poroszország nem távolíta el magát a nyugati hatalmaktól, bármit állított legyen is az angol sajtó, mikép az e hatalmakkal egyetértés nem létezik. Az ezen egyetértést nyilvánító jegyzőkönyvet az ez oldali követek Bécsben már is aláírták, azonban az még elő nem terjeszthető. Ebben a négy hatalom eddigi állása egymás irányában továbbra is fenn van tartva, s a béke megőrzésére célz a törekvések tovább is folytattatnak, habár e hatalmak közöl kettő már háborús eszközökhöz nyúlt is. Mi Oroszországot illeti, legújabb időben engesztelődő s békülő nyilatkozatokat ten, melyek bárha ez idő szerint gyenge békereményeket gerjesztenek, mégis nyújthatnának csatlakozási pontokat új békealkudozásokra. A porosz kormány a békeremények iránt egész utolsó perczig hajlandónak fog mutatkozni; míg csak egy csilláma marad a béke iránti reménynek, mindaddig folytatandja törekvéseit s fáradozásait annak elérésére. Ha megérkezett az eldöntő pillanat Poroszországra nézve, akkor a kormány haladék nélkül teljes határozottsággal lép a cselekvés terére. Ezen pillanatra már most kell készen lennie; szava legfontosb leend úgy, ha készen állandó kardját kivonni. Midőn az Orosz- és Törökország közti öszszeütközés kitört, a nyugati hatalmak egészen határozottan léptek föl, s a portát erősítették. Poroszországnak nem feladata ezen összeütközésnél bírói tisztet gyakorolni, egy harmadik hatalom megsértett jogán kívűl midenekelőtt saját jóllétét kell fontolóra vennie. Az ő érdeke a keleti kérdésben távolabbi. Austriának sokkal közelebbi érdeke van, s Poroszországot sürgetőleg fölkérte, hogy ne vonja meg közremunkálását Poroszország s Austria ugyanazon czélt követték, mindkét irányban az igen messze menő s a békeügyet nehezítő törekvéseket mérsékelvén. Ezen ügyekezetekből keletkezett a bécsi értekezlet, mely akkor szerencsének tartatott. A kormány még folyvást törekszik ki nem lépni azon viszonyból, mely még befolyást enged a nyugati hatalmakra. Ez által egy középtag létezik a nyugati hatalmak részére, mely a békeremények képviselőjének tekinthető. Mi a négy hatalom által az orosz kormánynyal közlött jegyzéktervet illeti, erre meg kellett jegyezni, mikép egyrészt Oroszország az értekezletet el nem ismerte, másrészt ezen jegyzékterv egyéb közbelépett körülmények következtében Törökországra nézve el nem fogadhatóvá lön. A legújabb bécsi jegyzék ismét utat nyitott egyezkedésre, a háború eltávolítását Porosz- és Németországra nézve lehetségessé tette. Mi Austria előbbi kívánságát illeti, miszerint a szövetséggyűlésen Poroszországot is lekötő szigorú semlegesség terjesztessék elő, magától értetik, mikép ebbe Poroszország bele nem egyezhetett, ha nagyhatalmi független önállósága s határozatai szabadságával felhagyni nem akart Azonkívül egy ily semlegesség ürügyet adandott a többi hatalmaknak ellenséges magatartásra, ha ezt czéljaikra vezetőnek találták volna. A dolog mai nap a nyugati hatalmak föllépése következtében lényegesen különbözik az akkoritól. Legkedvezőtlenebb esetben a béke természetesen mindezen törekvések által sem fog elévetni; kedvezőbb esetben azonban mind ama nagy sanyarúságok, miket a háború maga után von, hazánktól el lesznek távolítva, és ez nagy s megbecsülhetlen tény. A fentebbi nyilatkozatokat miniszerelnök úr azon megjegyzéssel vezeti be, miszerint a státuskormány politikáját illetőleg teljes szabadságot igényel ugyan, de e mellett a kamrák jogát a kívánt pénzek helybehagyása vagy megtagadására nézve tökéletesen elismeri. Miután a kamraülésben a bizottmány indítványt ten a törvényjavaslatnak a 2-dik kamra által határozott szerkezetben elfogadására, miniszerelnök Manteuffel úr ezeket mondá : „Uraim! szabadjon önök tanácskozásait csak kevés szóval bevezetnem. A kormány harminc millió tallérnyi hitelkéréssel lépett a magas kamra elé. Ezen kérés indokai azon fenyegető viszonyok, melyekben Európa politikai helyzete létezik. Nem szükség közelebbről kimutatni azon veszélyeket, melyek most fenyegetnek. Világszerte tudva van, mikép a legnagyobb seregtömegek vannak mozgásban, hogy ellenségesen lépjenek föl egymás irányában. Világszerte tudva van, mikép két tengeren nagy hajóhadak mozognak harczias czélból. A kormány azt hive, mikép ilyen veszélyeknek közepette Poroszországnak teljes védállapotban kell lennie. A kormány nem késett eddigi politikája folyamát Önök bizottmányában nyíltan előadni, s én ugyanarra vonatkozom, mit e tekintetben annak jelentése tartalmaz. Ez nem azért történt, hogy a kormány egy politikát szabasson magának a jövőre nézve, hanem hogy az országos képviselet előtt nyíltan előadassék, mikép áll a kormány jelen pillanatban. A kormány törekvései a béke fenntartására nézve most is folyvást tartanak, de a kormány jól ismeri azon mondatot: „si vis pacem, para bellum", s e tekintetben reméli e magas ház támogatását. Mióta a bizottmányi tanácskozások befejeztettek, egy fontos tény következett be. Ez az austriai császári állammali szerződés megkötése, melynek megerősítése rövid időn várható. Ezen szerződés czélja is a béke lehetőleges fenntartása, de ezen szerződés kötésénél is a harczias esetlegességeket tekintetbe kellett venni, s ezen szerződés is kötelességévé teszi a kormánynak, készen és fölfegyverkezve állam. Remélhető, mikép egy szövetkezés, melyben Poroszország és Austria részt vesznek, és melyhez hihetőleg a többi német államok is csatlakozandnak, lényeges súlyt képezend a béke fenntartására nézve. Habár a két néplét nagyhatalom szabad elhatározását jelen szerződés nem gátolja, mégis, mikép már szerencsém volt előadni, bizonyos esetlegességekre nézve komoly természetű kötelezettségek vannak kitűzve. Mivel komoly időben Poroszországhoz méltó leend komoly szót és komoly tényt hallatni. (Hangos bravó.) Önök szavazata által, uraim, reméli a kormány azon állásba juthatni, miszerint azon sürgetős szükségleteken, melyek netán előfordulandnak, segíthetend, s azért kérem önöket, ne tagadják meg megegyezésüket a kormány indítványától." (Élénk bravo.) Erre gr. Itzenplitz és gr. Blankensee emelvén szót, mindketten a hitelnek egyhangú helybehagyását ajánlván, még Stahl képviselő hallatá magát. (Az érdekes beszédet jövő számunk ismertetendő.) Korlátlanul nyitva leend. Nagy feszültséggel várják e szerződés előterjesztését, mely az egyik legközelebbi postagőzössel érkezend meg Amerikába. A kalózhajóknak orosz lobogó alatti fölszerelése, puszta mese. A sajtó s a közönség átalános hangulata mellett, a kormány ellen-rendszabályait nem is említve, nem igen fognak találkozni oly vakmerőek, kik egy ilynemű vállalatot csábítónak tartanának. Egyébiránt tévedés lenne azt hinni, mikép Amerikában ily esetekre nem léteznének büntető-törvények. Az 1818-ik ápril 20-ai congressus-határozatban ez iránt igen határozott pontok találhatók, így 2.000 dollárra fölmehető pénzbírság, s három évig terjedhető fogsággal büntettetik mindaz, ki szárazon vagy tengeren, egy Amerikával barátságos viszonyban álló állam ellen szolgál. Aki pedig valamely barátságos állam ellen hajókat szerel föl, vagy segít fölszerelni, 3 évi fogság , s 10,000 dollárnyi bírsággal büntettetik; az ily célokra fölszerelt hajó, minden azon levő tárgyakkal, felerészben a kormány, s felerészben a feladó, javára elkoboztatik. Washingtonban azt beszélik, mikép az angol kormány azon szándékát nyilvánította volna, hogy az ellenségeskedések megkezdése után tüstént ostromzár alá vetendi a csendes tengeri öszszes orosz kikötőket; noha e kikötők fenn északon esnek, mégis ezen rendszabálynak kellemetlen hatása lehetne némely californiai kereskedőkre nézve. Amerika, New-York, ápril 12. A képviselőház folyvást az úgynevezett Nebraska-billel foglalkozik. A senatus a Gadsden-féle szerződéshez egy oly módosítványt fogadott el, mely szerint a 31-dik párhuzamos fok képezendő az egyesültállamok s Mexico közti határvonal. A mexicói követők szerint ezen módosításba is beleegyezett. A „New-York Herald" szerint — mint már említők — az angol s amerikai kormányok közt oly szerződés köttetett, melynél fogva az egyesültállamok a jelen háborúban szigorú semlegességre kötelezik magukat , s viszont Angolország elismeri azon elvet, mikép a semleges lobogó a hajót s árut megoltalmazza, ezenkívül az egyesültállamok irányában lemond a matróz -fogdosás s a hajókutatás jogáról, s az amerikaiaknak bizonyos kedvezményeket ad , az ostromzárolt kikötőkre vonatkozólag. Ha a „Herald" ezen közlése alapos, ekkor méltán mondhatja, hogy Angolország igen fontos engedményeket tett, amennyiben az egyesült államok semlegessége nincsen külön szerződésekhez kötve, s a háború alatt az amerikai hajók előtt minden tengeriut 2311 Legújabb posta, London, ápril 28. A tegnapi ülésben Ellenborough gróf interpellátiót intézett a kormányhoz azon roszintézkedések tárgyában, melyek a 11 poltban az expeditionális csapatok elhelyezése iránt létettek. Newcastle herczeg azt válaszolá, mikép a kormány minden létező intézkedést megtett; a „Times“-nak evvel ellenkező közlései nagyrészint alaptalanok. Ezenfelül a gallipolis angol consul jelentésében kijelenti, mikép maga a város minden szükséges segélyforrásokkal bír. Digby Seymour az alsóházban ugyanazon tárgyról interpellációkat jelentett be. — Newcastle herczeg nyilatkozatai daczára, a „Times“ ragaszkodik állításaihoz, s újabb részleteket közöl, annak bizonyítványául, mikép a franczia főnökök sokkal jobban gondoskodtak katonáikról. — Az alsóházban Russell lord Seymour ingóságainak állítólagos lefoglaltatása tárgyában kijelenté, mikép a legutóbbi tudósítások szerint az orosz kormány csupán azt tiltá meg, hogy ezen tárgyak azon hajón hagyassanak, melyre azokat az angol követ viteté. Távirati sürgönyök Genua, apr. 29. Mazzini ittlételének hírére házmotozás tartatott, minek azonban semmi eredménye nem lett. Bukarest, apr. 28. Paskievitshga gabnakivitelt mind a tenger felé, mind a vizen felfelé valamennyi austriai hajókra nézve, melyek a szulinai sorompón belül vannak, megengedő. Miután azonban a szulinai torkolat járhatlanná tétetett, ennélfogva a hajóknak a kiliai torkolaton át kellene menniök. Bukaresti, ápr. 28-ai távirati tudósítások következő részleteket hoznak Odessza Üldöztetéséről: A franczia-angol hajóhad 7 háromfedezetű és 11 fregátból állt. A két admirál az összes orosz járművek kiadatását kívánta, s ez megtagadtatván, a város ellen a tüzelés megkezdetett. A Woronzoff-palota meggyűlt, a Richelieu -szobor és a Palais-Royal rommá lettek. A futár elindulásakor a lődözés még tartott. Egy 1800 ember partraszállítása végett tett kísérlet nem sikerült. Négy gőzfregát a partütegektől sokat szenvedett. A porosz kir. főconsul Bukarestben, ki tudomás szerint hivatalos viszonyait az ottani hatóságokkal, egy védelme alatti egyén ügyében tett reclamatióinak figyelembe nem vétele miatt, fiél beszakítá, Berlinbe hivatott. Eljárását a porosz kir. kormány helyeselte. Vegyes hírleg A Nemzeti színház. Stéger kedvelt vendégünk a múlt héten még „Lammermoori Luciában lépett föl. Az operaelőadások közt „Lucia“ ezúttal ismét a legsikerültebb volt. Mi természetes, ha a jeles vendégművész mellett Lesniewska és Fitredink kezére vannak a főszerepek bízva. Stéger ma némely keményebb észrevételek folytán, melylyek hangkitöréseit illették, láthatólag mérsékelte magát, de előadása ezzel egyszersmind halványabb lett:a hősies megrendítő erő az ő énekének jelleme, addig, míg más, művészetileg szintén ily hatalmas tulajdon ennek helyét el nem foglalja, amazt korlátolni annyit tesz, mint erejéről lemondani.— A kritika úgy látszik hatott e tenorista Sámsonra, de ez a kritika a Delila ollója volt, mely Sámsont hajától foszta meg. Mindazáltal a csonkított bravourával a művészi öszhang nem szenvedett és Stéger zajos tapsokat aratott, valamint a többi főszereplők is. A 2-dik felvonási nagy hatost közkívánatra ismételni kellett. Ugyane felvonásban a " maledetta" Stéger urnak sokkal művésziebben sikerült mint első alkalommal. A ház tele. 29-ben Szigeti József javára először került színpadra „Jean Claude“ 6 felvonásos dráma, Boucharditól, a „Lázár a pásztor" szerzőjétől. E színdarab félreismerhetlenül testvére ama párisi külvárosi drámáknak,melyekben az események játszák a főszerepet, melyekben a hatályos helyzetek legfőbb eszközei: a véletlen, a nem várt fordulatok, a titkok halmaza, a meglepetések stb. S e részben ugyanazon iskola szüleménye, mint a „Narancsárusnő“, a „Néma*", sőt alapeszmében egészen egy a „Bohócz és családjáéval. Itt is mint étt egy főrangú család leányai titkos származásánál fogva, mely csak később derül föl, egy szegény emberhez megy férjhez; később férjének vélt halála s egy ármányos ember cselfogásai következtében visszaadatik magasb helyzetének; a férj, ki visszakerül és szegény ember marad, értesül neje sorsáról, de nem akarván őt jobb sorsában háborgatni, hírnevét koczkára tenni, példás önfeláldozással megtagadja múlt viszonyukat — míg per centum ambages, ismét összekerülnek és máig is boldogul élnek, ha meg nem haltak. Hogy az ily mesék mennyi drámai értékkel bírnak, az már sokszor elmondatott; itt azonban az írónak dicséretére szolgál, hogy a zsúfolt mese legombolyítása mellett, egy-két alakjába tudott némi jellemet önteni, egykét helyzete némi költőiséggel van kiszínezve és ittott a kedélynek is szép nyomaira találunk.. Mi az előadást illeti : Szigeti hatással játszta a czímszerepet és méltó tapsokban részesült. Általában hol a drámai szenvedélyek csak oly futólagosan s úgyszólván csak rövid képletekben vannak feltüntetve, hol egyszerű jószívűség, bizonyos természetes nyerseség képezik a jellem főalkatrészeit, hol az alak az alsóbb körökben mozog, mint e darabban is. Szigeti mindig legjobban van helyén, és ha még több odaadással fog behatni a kedély és érzelmek valóságába, művészi poletra tehet szert. Mellette sok comicai erővel és nagy tetszésre adta a bárgyú, jószívű Pierott szerepét László, kivévén, hogy néha komoly perceit is úgy tünteté föl, mintha azok önmaga előtt is tréfának látszanának; a bárgyú ember jószívűsége, szolgálatkészsége igen gyakran nevetségesen tűnhet föl másoknak, de azt ilyenkor nem szabad a színészen észrevenni, hogy e nevetségességet önmaga akarta és önmaga is érezi. E megjegyzés Lászlóra igen sokszor alkalmazható. A kisebb szereplők közt dicséretet érdemelt ee ki, ki Roger ezredesből jó egyéniséget teremtett. Komlóssy Ida is élénken játszta Jeanettet, egyedül azt óhajtanék, hogy az élénkséget simasággal, egyszerű mozgásokkal, világosan szólva: keresetlen naivsággal tudná párosítani; ő túl van a gyermekség korán és azért a túlvitt naívság nála rendesen a segélyességbe vág át. Legkevesebb kedvet mutatott szerepéhez Jókainé (Genoveva), ő úgy látszik túlvitt művészi simaságból épen az ellenkező hibába szokott esni mint előde, és az efféle franczia darabok drastikus drámai lelki állapotától az erélyt, az erősebb kifejezést néhol kelletén túl megvonja; nem illeti e megjegyzés 2-ik felvonási jelenetét, hol Pierottól — múlt boldogságára emlékezve— távozik;a hely után méltán részesült kihivatásban. — Május elsején „Szeleburdi" helyett az „Angolosan" czímű vígjáték került színre. Felvonások közt és után egy 12 éves hegedűvirtuóz leányka hallatta magát, s a kis Teréz — nem Milanolio Teréz — tetszésben részesült. *Stégelyre hét folytában kétszer fog jótékony czélra énekelni. Sietünk a közönséget a a derék művészet előadásaira figyelmeztetni. *] A szorgalmas s derék rozsnyói tanár Batizfalvi István bevégezte általunk már egyszer említett iskolai kézikönyvének („Vezérfonal az első történelmi oktatásnál, a gymnasium és ipartanoda alsóbb osztályai számára") I. részét, mely „az ókori történelem és föld“ elemeit foglalja magában. Szerző jelen könyvecskéjét egy a magas kormány „Tantervezete" által ajánlott mű nyomán irta, s azzal az ifjúság kezébe oly kézikönyvet ad, melyből a történet alapvonalait, kora s értelmi fejlődöttségéhez képest, könnyen és jó sikerrel megtanulja. A munkának kéziratban olvasása után lelkiismeretesen állíthatjuk, mikép az igen értelmes, világos s egyszerű styllel van írva, s az ókori történeteket, alkalmas útmutatással a tanító számára, ügyesen dióhéjba szorítva adja elő. Meg van tehát a tér a tanítónak hagyva, de sőt kijelölvék azon pontok, hol az aztán bővebb kutforrások nyomán, oktató elbeszélésekkel, kedves belátása szerint kiterjeszkedhetik. Egy ilyen munkácskát tudomásunk szerint még nélkülözünk, s azért óhajtanék, hogy bár mielőbb kiadóra találna. A rozsnyói gymnasium részéről, mint halljuk, a kézikönyv használata maga utján eszközöltetni fog. *] Arany váry k. a. kedves, és fiatal magyar tánczművésznőnk, holnap lép föl a nemzeti színházban „A szerencsétlen szerelem“ czimü uj hallétben. A kisasszony föllépéséhez kötött szép remények teljesülését bizton várhatjuk. * Vahot Imre előfizetést hirdet egy 1855 -ik évre kiadandó új képes naptárra, mely 40)—50 díszes fametszettel lesz ékesítve s többi közt a keleti háborúból is érdekes illustratiókat adand. Ezenkívül 20 sűrűn nyomott ívet, változatosan az irodalom minden ágába vágó czikkeket tartalmazand. Előfizetési dij — junius hó végéig — 1 pft. * Közelebb az Europa teremében Singer és Wolf urak búcsú-hangversenyt adtak, úgyszintén Seidner pesti német journalista, egy humoristikai fölolvasással összekötött akadémiát, melyekről társaséleti szemlénk bővebben fog szólani, valamint azon pókhálóra festett olaj-tájképről is, mely 10 pkr. bemenet mellett Péter Vendel úr zongoratárában a Dorottya-utczában látható. * A Magyar- és Erdélyország képekben“ozimű vállalat 3-ik kötete, gazdagon kiállított tartalommal már megjelent s érdekességére nézve még az előbbieket is fölülmúlja. Ismertetőnk bővebben is figyelembe ajánlandja e jeles vállalatot. Börzei árfolyamot tegestve nem kaptunk Bécs, május 1. Agro : arany 41y4 ezüst 37^ Dunavízállás. Május 2. (reggel 7 óra) 6' 11“ 00' 0 fölött