Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)
1854-05-23 / 427. szám
Pecsenyánszky János apáti jegyző , ismert zeneköltőnk, kinek néhány szerzeményeivel nemrégiben is a Patikárusok saját nevük alatt fénylettek, a közelebb múlt farsangon is több igen jó darabokkal gazdagító zeneirodalmunkat, mint halljuk, a napokban szándékozik Pestre, egy pár legjobb darabja kiadását most már maga eszközlendő. E derék zeneszerző jeles műveit költészet, helyes szerkezet és eredetiség jellemzik. Hivatalnokaink változtak, az újak e hó 1-én foglalák el állomásaikat.Koszolgabiránk, járási kapitány czímmel Moravcsik György, segéde egyik volt s. járásbirónk Makó Gergely. Megyei törvényszékünk szervezését is várják. A múlt év mostohaságát eddigi levelei ms hűn jellemezték; jelen soraimnak tehát nem czélja a hegedő sebeket felszaggatni, csupán egy esetet, a régi deák példabeszéd „nulla calamitas sola“ igazságát tahusitól felemlíteni. Ugyanis magló sertéseinket, félve,hogy azokat pénzes élelmen kiteleltetni nem bírhatjuk, a gyöngyösi makkos erdőre hajtottuk fel, se magyar példaszó : szegény embernek a szerencséje is szegény, igazsága rajtunk beteljesedett; mert a sok hó, főleg a sok ólmos eső miatt sertéseinket, egy negyede oda maradásával ideje korán haza kellett hajtani. S mi legkülönösebb, köztünk még olyak is találkoztak, kik a szegény károsultak szomorú sorsán örülni tudnak. Ilyen a magyar ember, más kárán örül, s a magáén Vonul .*) — Tíz hétig tartó mostoha időjárás okozta jövőnk feletti kételyünket e hó 6. és 7-ki esős napok eloszlatták, mert most már mind az őszi vetéseink igen szépen felvették magukat, mind a tavaszi vetések részint neki zöldültek, részint kikeltek, s igy a szántás végeztével mondott jó kiválhatunk: verje meg a meleg eső, valahára teljesedett. A gabona-ár is most már valamivel lejebb szállt, jelesül a tiszta búza köble 26 — 27, kukoriczáé 16, árpáé 15, zabé 12, kölesé 20 vízért kapható. Marhahús fontja 20 okr. v. 1. Nagy-Körös. máj. 19. Főtiszt. Báthory Gábor ur városunk derék és a helybeli reformátusok szeretett lelkipásztora elnöklete alatt az egyháztanács mai napon összeülvén, jelentetett az orgona mikénti behelyezése tárgyában kinevezett választmány által, hogy a gyülekezet tagjait önkéntes ajánlásra felszólítván, Fitos István úr és neje megajánlották, hogy a nagy templomnak az orgona által szükségelt fellebb emelése költségeit 4000 pft erejéig magukra vállalják; szintén jelentetett, hogy a közönségnek több lelkes és buzgó tagjai sietnek a gyűjtő íveken az Isten házának bel- és külelrendezése, csinosítása által igényelt költségek fedezéséreönkéntes ajánlataikat beírni; hasonlóan jelentetett, fajkép Gaál János ur tisztelt hazánfia és Pestmegye levéltárnoka azoniskola könyvtárának szaporítására, melyben ő is tanítást nyert, minden könyveit átengedő, — mindezek hallására a tisztelt consistorium tagjai, részint kedves meglepetés, részint örömtől áthatva, az illetők áldozatát hálás kebellel fogadták, s a nemeskeblü honfiaknak az egyház köszönetét jegyzőkönyvileg is kijelenteni elhatározók. Nagy G. Sajó völgye, máj. 9. Engedje tisztelt szerkesztő úr! hogy ezentúl innen intézhessem tudósításaimat kegyedhez. Arra, hogy Sajó völgyéről czimezzem leveleimet,engem csupán azon kegyelet bírt, melylyel e hírneves folyó irányában viseltetem. Hamis víz ez a gyászemlék. Sajó , Gács helysége közelében oly nagy harapást tett a mellette békésen nyugvó országútba, milyet bőszült viadalban a mesés sárkány tenne ellenségén. Maholnap, ha gyors segély nem érkezik, a hidat is el fogja nyelni, s akkor kompon leszünk kénytelenek átvitorlázni a két ölnyi szélességű patakon, mely kis medrében oly könnyen fékezhető volna, mint a Szelesteyur által megénekelt czigány lova. *) Helyesebben lehetne ma mondani : nem tanifi. Szer. A képek. 1. Vannak, kik a ruházatról ítélik az, embert, pedig ennél nehezebb és helytelenebb bíráskodás alig lehet, mert azon nagyhatalmasság, mely divat név alatt uralkodik, az egész civilizált emberiséget, most frakkba, majd kábáiba, most tompa, majd hegyes orrú czipőkbe, de mindig egyenruhába öltözteti. Hogy lehessen a csaknem teljes egyformaságból egyéniséget ismerni ki ? !Ne keressétek föl az embert Saját lakában, s minthogy egyebet vizsgálni, mint a fali képeket , az illedelmi törvények tiltják, nézzétek csak saját választású fali képeit. Nem tanulhatjátok-e ki a szobatulajdonos gondolkozását, érzületét, kegyeletes ízlése mértokát ? Ha oly díszterembe lépünk, hol az egész falat híres hadnagyok és csaták képei borítják, hol Napóleon életnagyságú képének táborkarát a koszorúzott Julius Caesar, a nagyon élesszemű s tán ravasz tekintetű Hannibal, az egy ismeretlen vasasezred egyenruhájába öltöztetett macedoni Nagy Sándor stb. személyesíti, hol a kényelmes diván fölött egy utolsó csep vérig oltalmazott vártető horizonján a röpülő bombák útja vörös krétával vagy kiáltó ozinoberral van kuszált vonásokban oda karczolva vagy festve, s a nagy füstgomoly és a rohanó tömegek hacsából alig látszik ki egyéb, mint egyrészről a lángba borult háztetők, s az ágyugolyók által leharapott falrés, másik részén egy dobos, egy halott, egy sebesült, s a látásöve által megjelölt fővezér, ■s ha mondom egy ily képekben gazdag díszterembe lépünk, szükséges-e kérdenünk, ki lehet csak tulajdonosa, mik napja ábrándjai, s éje álmai ? Más salonban ott a falon látjuk... azaz, nem is látunk falat az irodalom hőseitől. Hajoljatok meg mélyen a miveit szép lélek előtt, melyet vagy a házi ur, vagy a házi nőben tisztelni szerencsétek van; vagy költőt, vagy irodalombarátot fogtak föltalálni benne, mindkettő egyaránt méltó a tiszteletre. Ott függnek a vallásos ember falán a komoly szentképek, a családi érzettől ihletetten az ősök arczképei, hogy a gyermek még magányban se merjen e falakon belül csínyt követni el s megemlékezzék a családi fény és becsület nagy nevéről! Ha most a gyors képzelet régi vasutján egy szoba kellő közepére helyezünk titeket, hol a nagy tükörtől jobbra seniora Oliva miniatur-mellképét, attól balra Pepitának hasonlókép miniatűr-alakját látod kibontott hajakkal, s két, csörgővel rakott kezét a legbájosabban magasra tartva; hol a jobboldalon minden képzelhető állás és higlongásban ■ változatos kiadásokban ugyanazon Pepita fogg; baloldalon a hétköznapi, földig érő ruhába burkolt felejthetlen seniora komolykodik: nem világos-e, mikép) vagy Buda-Pesten, vagy Bécsben, 2) mindenesetre egy férfiúnál, 3) egy nőtlennél vagytok ? Messzebb menni a következtetésekben nehéz volna, mert ki egyetlen adatból nagyokat akar következtetni, rendesen nagyokat csalódik. Hisz még azt sem lehetne egész bizonyossággal meghatározni, hogy a lakó ifjú ■ e vagy agg legény. Ó! csak egy kép volna még hozzá — azonban kikötjük, hogy az ne Pedro Camara legyen — mi könnyű volna tovább következtetnünk! Csak egy Taglionit még, ha máshova nem, a kályha mögé , s azonnal zajlós a meggyőződés, miképp egy műkedvelő, a dicső tánczművészet egyik kedvelőjénél találjuk magunkat. Vannak esetek, midőn a képek tévedésekre vezethetnek. Ki hinné, például mikép az, kinek szobáját tengeri csaták s nagy sorhajók díszítik, nem más, mint egy alföldi lelkész; hogy kinél gyöngéd anyák, szép aranyhaju gyermekek mosolyognak a romák közöl, család-és gyermektelen ? De ez esetben is föllelhetjük a látszó ellenmondás okát. E képek nem a küléletet, hanem a szív titkos vágyait ábrázolják. Bennükegész hoszszú történet, egész életfája olvasható. A csalódások, a tévesztett pálya, meghasonlott kedély tükrözi ott magát! Vannak ismét oly képgyűjtemények, melyekben a nagy tarkaság sem kiváló jellemet sem Ízlést nem tanúsít, — meg lehetünk győződve, mikép azok tulajdonosai egyebekben is csak a szokás rabjai, izlés s jellem nélküli hiú nők és hiú férfiak. He az így takart falak is jobbak a leplezetleneknél, melyek igen ritkák! Hol a falak egyhangúságát egyetlen képecske sem zavarja, ott a körükön belül dobogó szív is kétségkivül rideg és kihűlt, azt, mint e hajdan hófehér falat a kellemetlenségek mindennapi füstje, a remeteéletnek pókhálói borítják. Ők kivül esnek vagy kivül teszik magukat a civilisatio körén. Mert civilisatio képek nélkül soha és sehol sem létezett— ezen istenasszony holtig szerelmes a képekbe — s a mai kor dicséretére legyen mondva — a képek iránti hajlam nem fejlett ki soha annyira mint most, midőn a legmindennapibb tárgyak s eszközök is képek alakjában jelennek meg. így a pipák bizonyos fajtája török fejet ábrázol, más faja ismét igen szép színes arcképekkelcsábítja magához a vevőket; a gyertyát egy fölemelt bronzkar lobogtatja, qu a gyertyatartó; a tányérok fenekén gyönyörű tájkép jutalmazza azt, a ki a dessert-halmon, ezüst kanállalkezében, keresztülásott; a szivarhamu egy csinos porozellán-ozipótón tartatik; a falórák része nem efette.-írtja h Egy Minap Dobsinán levőn, alkalmam voltak ott virágzó bányászattal némileg megismerkedik. Gyönyörűk ott azon mély üregek, szürke kotiálmazak és gépek, miket a várost környező érezdné hegyek roncsolt oldalain láthatni. Az ut Sztraceno felé * épen a világhírű Zenberg nevű bánya mellett viszen. E műről utitársam következőket beszéle : Zenberg a dobsinai bányák közt első helyet foglal, mert a leggazdagabb kohált érczet szolgáltatja,és pedig évenkint mintegy 1360 — 1400 mázsát. E mennyiségből legtöbbet vesz Evans Broocke nevű angol, kinek ügynöke Modrach Otto nevű porosz, jelenleg lőcsei lakos, azon érczet hordókban szállítja Krakó városon keresztül Angliába, jelesen Birmingham városába. E vállalkozó angolnak 1 mázsa kobalt .Dobsinán 28 pftba kerül; átszállítása pedig,melyet leginkább egy szepesi gazdag fuvaros eszközöl, 10 pfrtba, ebben foglaltatik már azon három pfrt is, melyet a határon kiviteli díj és vám fejében fizet. Ez évetből leginkább álezüstet, pakfongot és jeles kék festéket készítnek, mely utóbbit finom porczellán-edény színezésére használják. A József nevű bányából nyert kobaltot többnyire Losonczra Adler urnák szállítják és pedig mázsáját 26 porton az útiköltségen kívül, ki abból hasonlag álezüstöt készíttet. A zenbergi bányában napon kint 120—140 ember foglalkodik; egy férfi munkás napdija 20-30, gyermeké pedig 12—18 kr. pp. Van Dobsinán és környékén ezenkívül számos vasgyár, melyek folytonosan módot nyújtanak a lakosságnak élelemkeresésre. Általán mondva, *) Hazánk legregényesebb, legszebb tájai közé tartozik a strapenói völgy. Sötét fenyvesek zúgnak a magasan fekvő völgyekben, míg óriási sziklák merészen emelkednek az ég felé. Dobsinától az úgynevezett Hosszúhegy tetejére érve, az itt meredek sziklafalak közt vezet le a hasonnevű faluba, melynek házai szétszórva feküsznek. Itt egy mélán folyó patak vonja magára az utazó figyelmét, mely medrében csendesen hömpölyög, miután a herczeg Coburg-Koháry-féle vasgyárak gépeinek forgatásában elfáradt. Itt még bájolabb a völgy, még regényesebbek a schweizi alatti sziklarétegek, melyek helyenkint óriási torony gyanánt büszkén állanak. A karcsú örökzöld fenyőfákkal díszített bérczeken sasok fészkelnek, mik sikoltva repdesnek a táj fölött. A zöldelő völgyek aljában kövér marhák legelnek, miknek kolompjai oly sajátságosan hangzanak, a méla csendben. Müller, herczegi tiszt itt néhány házat schweizi modor szerint építtetett, melyek nem csekély részt nyújtanak, a gyönyörű panoráma pompás kiegészítéséhez. Oh mi boldogok itt, a nagy világ zajától elvonulva, az egyedül családoknak élő békés emberek, kiknek egész birtokuk egy kicsi faházból, hegyi rétből, s néhány marhából áll. Öröm s megelégedés, bár folytonos munka közt, múlnak napjaik. Az izmos férfiak leginkább érczfuvarozással és bányászattal, a szép termetű egésséges asszonyok pedig marhatenyésztéssel foglalkoznak. E falutól északra a rengeteg belsejében egy toronyalakú, havran — holló — nevezetű szikla közelében van egy sajátszerű forrás (fons periodicus), mely minden huszonnégy órában csak egyszer önt vizet nyílásából, de oly mennyiségben, hogy a zúgással kiömlő víz elegendő egy malomkerék forgatására. Egy vaskalapács ütései adják tudtul a víz érkeztét az azt nyugtalanul váró vendégeknek, kik e végett egész karavánokba szoktak a vidékről ide rándulni, s fakunyhókban bor és vígság közt dévaskodva, időzni. Innen nem messze fekszik Istvánfalva, melynek rengetegeiben a lethanfalvi határban van az úgynevezett Lapis refugii, mely hely nevét onnan vette, mivel IV. Béla alatt a tatárok pusztításai elől szepesi németek ide vették magukat s itt három esztendeig tanyáztak.. Hajdan egy karthauzi kolostor is állott itt, melyet 1540 dik évben a szepességiek hánytak szét, mivel több ízben menedékhelyül szolgált a vidékeket prédáló rablócsapatoknak, különösen akkori időben Baro Mátyás murányi rablófőnöknek, kit 1548-ban gróf Sam Fridisk császári hadvezér, miután Murányt elfoglalt, lenyakaztatott. Level. Gömörmegye legtöbb vasat termeszt. Hogy itt a bányászat és érczásás már a 17-dik században is nagy divatban volt, kitűnik a zendülő Rákóczy Ferencznek (ki a hámorosoknak vagy pártfogójok volt) azon leveléből, melyet 1706-dik évben bizonyos Lányi Pálhoz irt, s én mint történeti nevezetességet ide, sajátságos írásmódja miatt,szóról szóra iktatok. A levél czime következő : „Generoso Paulo Lányi Salio Nitri ac ferri Inspectori fideli, nobis directo. Rosnyó. — Generose fidelis nobis dilecte! Salutem et Principalis gratiae nostrae, propensionem. Veszszük Kr md Levelét, melyből értyük némely Salitromosok és iVas-Hámorosok iránt való informatioját. Lévén pedig Tiszántúl való Földön Commendo T. N. Károlyi Sándor Generális és Senator Ur Kltiáé, Kassai Districtusban pedig Vice- Generalis T. Szetes Bertholy Ferencz Senator Ur, és a Fiscalitásoknak Instantiája Oeconomicum Consiliumunk, oda recurálván ez iránt tesznek elégséges Rendelést. In reliquo eundem bene valere desideramus. In castris nostris ad Possessionem Miksi positis ibidemus. Mens. "Oct. A. 1706. F. Rakoczy m. p. Martinus Pinter m. p.“ Dobsinán megtekintem a mult évben alakult s nagy pompával megnyitott kisdedovó -intézetet , melynek czélszerü elrendezése valóban meglepett. Ennek életbeléptetését egyedül a városi tisztviselő uraknak köszönhetni, kik arra, a jelen kornak haladásra intő szellemétől buzdítva, szép áldozatokat tevének. Adja az ég, hogy ez intézetben elsőoktatást nyerendő gyermekekből egykor ez országnak jó, nemeslelkű polgárai neveltessenek. Rozsnyón, a naponkint mindinkább emelkedő püspöki városban is megfordultam. Itt sok újításokat vettem észre, mik közelebb lefolyt évek alatt tétettek A pompás püspöki lak előtti tér fákkal diszittetett, valamint a temető is, melynek leomlott falait most építik. E helyen, Bonfin szerint, a 16-dik században csehek által birtokolt erősség állott Az utczák csinosbultak. A kisdedovó és lámpák eltűntek. A papnevelde mögötti mezőkből vásárpiacz alakíttatott. A magyar nyelvből több szláv szó készíttetett és viszont. Szóval: sokban változott,jóllehet a mulatóhelyekre nézve, előbbi lethargiai állapotában maradt. Van ugyan a városban két úgynevezett Casino, de ezek csak a férfiaknak nyújtanak némi élvezetet; a helybeli hölgyeknek, ha házaikon kívül keresnek szórakozást, nem marad más helyük, mint vagy a Sajó bájoló partjain andalogni, vagy a városhoz közel eső, gyönyörű fekvésű fürdőt meglátogatni. Ez intézet tavalyi évben szép haladást tett. Itt a szenvedő emberiség javára, s mulatni vágyó közönség használatára nevezetes újítások történtek. Számos fürdő- és lakszoba, ét- és tánctterem emeltetett , így nagyítás nélkül mondhatni, hogy e zöldelő havasoktól, lombos erdőktől környezett fürdő maholnap bármely honival fog versenyezhetni, miután a fürdésre használtatni szokott vizének gyógyereje tudva, s lehető kényelemről czélszerűen gondoskodva van. E jeles, s mindinkább nagyobb hírre terjedni kezdő fürdőnek bővebb leírását más alkalomra halasztom. Püspökünk Kollárcsik István őmaga bécsi utjából, hova a Felső pár egybekelésének megünneplése végett utazott, szerencsésen visszaérkezett. Flora, a tavasz, avirágok istennője, most tartja ünnep örömnapjait, bárhova pillantsunk, mindenütt illatos virág tűnik szemünkbe. A határok zöldelnek, a vetések bő aratást ígérnek. Adja Isten! Tódor. Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Május 23. * A légszesz világítás ügye újra fölmerül,s mint hírlik, a többi ajánlatok közt a Wodianer nagykereskedőházzal fognak további alkuba bocsátkozni. Úgy látszik, ez ügy azok közé tartozik, melyekben nagyon hátrafelé mentünk, a teremtés első napján csak egy szó kellett annak valósításához, hogy „legyen világosság“ most évek kellenek. * Az újólag állítandó ujonczok számából mintegy 20,000 esik Magyarországra. Az ujonczok kiállítását e város területén eszközlő hatóság utánzásra méltó intézkedéseket ten, hogy ez gyorsan és tökéletesen végbemehessen. * Nagy Mihály temesvári borkereskedő, kinek mutatvány-borai a pesti terménykiállitáson és több helyeken, a kezelés tisztasága, nemes művelés s a zamatAmisitlan eredetisége által közelismerést vívtak Ht legjobb fajtákból egy gyűjteményt, „alföldi emlék“ czímirattal ellátva fog a müncheni tárlatban kiállítani. * A magyar borokból Scherzer bécsi borkereskedő az idén tetemes mennyiséget küldött Olaszországba, hol e bor igen kapós. A legutóbbi szállítmányt mintegy 10,000 adóra becsülik. Mint olasz lapok írják,a magyar bor Olaszországban nevezetes kereskedelmi czikkcé válhatik. * Pár nap óta a jég igen meghíresült.*' Utálok beszélik, hogy f. hó 19-kén Érsekújvár körül igen nagy jégzápor volt, miáltal a gyors időváltozás legtermészetesebben megmagyarázható. * A jégkár ellen kölcsönösen biztosító magyar egyesületet az idei jégkár elleni biztosítás kezdete óta 155 félnek 181,440 pft értékű termése biztosíttatott jégkárosítás ellen. * A budapesti lánczhid jövedelme 1854. január 1 - től april 30-káig. 1854. január 1-től mártius 31-éig 56,073 ft 46 kr., april 1-től 30-káig . 602,480 a hídon átkelt gyalog személytől 1 pkrjával 10,041 ft 20 kr. Járművektől, mint talicska, taliga, különféle kocsi, szekér, sat.; továbbá teherhordó gyalogoktól, kik szintén a kocsiúton járnak, szabadon hajtott vonómarhától 7961 ft 24 kr; 1368 darab szarvasmarhától 5 pkrjával 114 ft; 2112 db apró baromtól 2 pkrjával 70 ft 24 kr; 23,883 akó bor, pálinka, sör, s egyéb ilyes a kereskedésben előforduló folyadéktól akója 4 pkrival 1592 ft 12 kr*. Különféle vámilletéki megtérítésekből 6212 ft 48 kr; 25,992 ft 8 kr. Összesen 82,065 ft 54 kr. E kimutatásba különféle a cs. k. kincstár részéről még pótlólag megtérítendő vámilletékek nincsenek befoglalva. Gyász h r. — Aba (Fehér megyében), május 13.— Ma egy megindító érzékeny gyászünnepély tanúi valánk. — Fiáth György Ur, cs. k. kamarás s nyugalm. kapitány, több jeles vitézi rendek birtokosa, a derék hazafi, hű alattvaló, közhasznú és számos érdemekkel kitüntetett éltét annak 67-ik évében. május 4. Bécsben bevégezvén, földi maradványai ma takaríttattak el az itteni kath. egyház mellett elő közös családi sírboltba. Az Utolsó tisztességtétel megyei püspökünk főtisztj, Farkas Imre urunga és papi kísérete által történt, s az egyházi, katonai mint világi főrendből többen csatlakoztak a nagy tömeget képző gyászmenethez, mit a cs. k. nehéz lovas-ezrednek félosztálya gyalog, a másik fele lóháton követett katonai zene közben. A sírnál a vallásos szertartásoknak végződése után a felállított lovasság egy üdvlövést tett, és a zenekar a szívreható néphymnust háromszor játszotta el. — E nap örökké emlékezetes leend előttünk, de a derék férfinak legmaradandóbb emlékoszlopát szivünkben fogjuk emelni. — A gyászmise az idvezült lelkéért jövő junius 8-kán fog tartatni. Béke porainak! * Czegléden az ottani dalárda és több pesti művész és műkedvelő közremunkásával egy hangverseny rendeztetett, melynek tiszta jövedelme — 120 pft — Garay és Nagy Ignácz elhunyt jeles íróink síremlékeinek fölállítására szenteltetett. * Szt.-Márton, Hermann és Horsehek hadrendőrök f. hó 8 - án Thurócz megyében a pribóczi után egy vízkórban szenvedő, árvamegyei bielepotoki lakost, Murha Józsefet, segélytelen és éhség miatt egészen meredt állapotban találták, miután a velük levő élelmiszerekkel éhségét csillapították, általuk fogadott kocsin Szt.-Mártonba vitték és a szolgabirói hivatalnak adták át. Közbirodalmi napló Bécs, május 21. Az „Oest. Corr.“-ben olvassuk : „Néhány kül- és azok után belföldi lapok is azon hírt közlötték, miszerint a krakói püspökségre vonatkozólag az orosz császári és austriai császári kormányok közt eltérő nézet és meghasonlás keletkezett volna. E hírt képesek vagyunk tökéletesen alaptalannak nyilvánítani.“