Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)

1854-05-23 / 427. szám

Pecsenyánszky János apáti jegyző , ismert zeneköltőnk, kinek néhány szerzeményei­vel nem­régiben is a Patikárusok saját ne­vük alatt fénylettek, a közelebb múlt farsangon is több igen jó darabokkal gazdagító zene­iro­dalmunkat, mint halljuk, a napokban szándéko­zik Pestre, egy pár legjobb darabja kiadását most már maga eszközlendő. E derék zeneszerző je­les műveit költészet, helyes szerkezet és eredetiség jellemzik. Hivatalnokaink változtak, az újak e hó 1-én foglalák el állomásaikat.Koszolgabiránk, járási kapitány czímmel Moravcsik György, segéde egyik volt s. járásbirónk Makó­ Gergely. Me­gyei törvényszékünk szervezését is várják. A múlt év m­ostohaságát eddigi levelei ms hűn jellemezték; jelen soraimnak tehát nem czél­­ja a hegedő sebeket felszaggatni, csupán egy e­­setet, a régi deák példabeszéd „nulla calamitas sola“ igazságát tahusitól felemlíteni. Ugyanis magló sertéseinket, félve,hogy azokat pénzes élel­men kiteleltetni nem bírhatjuk, a gyöngyösi mak­kos erdőre hajtottuk fel, se magyar példaszó : szegény embernek a szerencséj­e is szegény, igazsága rajtunk beteljesedett; mert a sok hó, főleg a sok ólmos eső miatt serté­seinket, egy negyede oda maradásával ideje ko­rán haza kellett hajtani. S mi legkülönösebb,­­ köztünk még olyak is találkoztak, kik a szegény károsultak szomorú sorsán örülni tudnak. Ilyen a magyar ember, más kárán örül, s a magáén Vonul .*) — Tíz hétig tartó mostoha időjárás okozta jö­vőnk feletti kételyünket e hó 6. és 7-ki esős na­pok eloszlatták, mert most már mind az őszi ve­téseink igen szépen felvették magukat, mind a tavaszi vetések részint neki zöldültek, részint ki­keltek, s igy a szántás végeztével mondott jó ki­válhatunk: verje meg a meleg eső, vala­­hára teljesedett. A gabona-ár is most már vala­mivel lejebb szállt, jelesül a tiszta búza köble 26 — 27, kukoriczáé 16, árpáé 15, zabé 12, kölesé 20 vízért kapható. Marhahús fontja 20 okr. v. 1. Nagy-Körös. máj. 19. Főtiszt. Báthory Gábor ur városunk derék és a helybeli reformátusok szeretett lelkipásztora elnöklete alatt az egyháztanács mai napon össze­ülvén, jelentetett az orgona mikénti behelyezése tárgyában kinevezett választmány által, h­ogy a gyülekezet tagjait önkéntes ajánlásra felszólítván, Fitos István úr és neje megajánlották, hogy a nagy templomnak az orgona által szükségelt fel­­lebb emelése költségeit 4000 pft erejéig magukra vállalják; szintén jelentetett, hogy a közönségnek több lelkes és buzgó tagjai sietnek a gyűjtő íve­ken az Isten házának bel- és külelrendezése, csi­nosítása által igényelt költségek fedezésére­­ön­kéntes ajánlataikat beírni; hasonlóan jelentetett, fajkép G­a­á­l János ur tisztelt hazánfia és Pest­megye levéltárnoka azon­­iskola könyvtárának szaporítására, melyben ő is tanítást nyert, minden könyveit átengedő, — mindezek hallására a tisz­telt consistorium tagjai, részint kedves meglepe­tés, részint örömtől áthatva, az illetők áldozatát hálás kebellel fogadták, s a nemeskeblü honfiak­nak az egyház köszönetét jegyzőkönyvileg is ki­jelenteni elhatározók. N­a­g­y G. Sajó völgye, máj. 9. Engedje tisztelt szerkesztő úr! hogy ezentúl innen intézhessem tudósításaimat kegyedhez. Ar­ra, hogy Sajó völgyéről czimezzem leveleimet,­­engem csupán azon kegyelet bírt, melylyel e hír­neves folyó irányában viseltetem. Hamis víz ez a gyászemlék. Sajó , Gács helysége közelében oly nagy harapást tett a mellette békésen nyugvó országútba, milyet bőszült viadalban a mesés sár­kány tenne ellenségén. Maholnap, ha gyors segély nem érkezik, a hidat is el fogja nyelni, s akkor kompon leszünk kénytelenek átvitorlázni a két ölnyi szélességű patakon, mely kis medrében oly könnyen fékezhető volna, mint a Szelesteyur által megénekelt czigány lova. *) Helyesebben lehetne ma mondani : nem ta­­n­ifi. Szer. A képek. 1. Vannak, kik a ruházatról ítélik az, embert, pedig ennél nehezebb és helytelenebb bíráskodás alig lehet, mert azon nagyhatalmasság, mely divat név alatt uralkodik, az egész civilizált emberiséget, most frakkba, majd kábáiba, most tompa, majd he­gyes orrú czipőkbe, de mindig egyenruhába öltöz­teti. Hogy lehessen a csaknem teljes egyformaság­ból egyéniséget ismerni ki ? !Ne keressétek föl az embert Saját lakában, s minthogy egyebet vizsgálni, mint a fali képe­ket , az illedelmi törvények tiltják, nézzétek csak saját választású fali képeit. Nem tanulhatjátok-e ki a szobatulajdonos gondolkozását, érzületét, kegye­lete­s ízlése mértokát ? Ha oly díszterembe lépünk, hol az egész falat híres hadnagyok és csaták képei borítják, hol Na­póleon életnagyságú képének táborkarát a koszo­rú­zott Julius Caesar, a nagyon élesszemű s tán ra­vasz tekintetű Hannibal, az egy ismeretlen vasas­­ezred egyenruhájába öltöztetett macedoni Nagy Sándor stb. személyesíti, hol a kényelmes diván fölött egy utolsó csep vérig oltalmazott vártető horizonján a röpülő bombák útja vörös krétával vagy kiáltó ozinoberral van kuszált vonásokban oda karczolva vagy festve, s a nagy füstgomoly és a rohanó tömegek h­acsából alig látszik ki egyéb, mint egyrészről a lángba borult háztetők, s az á­­gyugolyók által leharapott falrés, másik részén egy dobos, egy halott, egy sebesült, s a látásöve által megjelölt fővezér, ■s ha mondom egy ily képekben gazdag díszterembe lépünk, szükséges-e kérdenünk, ki lehet c­sak tulajdonosa, mik napja ábrándjai, s éje álmai ? Más salonban ott a falon látjuk... azaz, nem is látunk falat az irodalom hőseitől. Hajoljatok meg mélyen a miveit szép lélek előtt, melyet vagy a házi ur, vagy a házi nőben tisztelni szerencsétek van; vagy költőt, vagy irodalombarátot fogtak föltalálni benne, mindkettő egyaránt méltó a tisz­teletre. Ott függnek a vallásos ember falán a komoly szent­képek, a családi érzettől ihletetten az ősök arczképei, hogy a gyermek még­­ magányban se merjen e falakon belül csínyt követni el s megem­lékezzék a családi fény és becsület nagy nevéről! Ha most a gyors képzelet régi vasutján egy szoba kellő közepére helyezünk titeket, hol a nagy tükör­től jobbra seniora Oliva miniatur-mellképét, attól balra Pepitának hasonlókép miniatűr-alakját látod kibontott hajakkal, s két, csörgővel rakott kezét a legbájosabban magasra tartva; hol a jobboldalon minden képzelhető állás és higlongásban ■ változa­tos kiadásokban ugyanazon Pepita fogg; baloldalon a hétköznapi, földig érő ruhába burkolt felejthetlen seniora komolykodik: nem világos-e, mikép­­­­) vagy Buda-Pesten, vagy Bécsben, 2) mindenesetre egy férfiúnál, 3) egy nőtlennél vagytok ? Messzebb menni a következtetésekben nehéz volna, mert ki egyetlen adatból nagyokat akar kö­vetkeztetni, rendesen nagyokat csalódik. Hisz még azt sem lehetne egész bizonyossággal meghatároz­ni, hogy a lakó ifjú ■ e vagy agg legény. Ó! csak egy kép volna még hozzá — azonban kikötjük, hogy az ne Pedro Camara legyen — mi könnyű volna tovább következtetnünk! Csak egy Taglionit még, ha máshova nem, a kályha mögé , s azonnal zajlós a meggyőződés, mikép­p­ egy műkedvelő, a dicső tánczművészet egyik kedvelőjénél találjuk magunkat. Vannak esetek, midőn a képek tévedésekre vezethetnek. Ki hinné, például mikép az, kinek szobáját tengeri­­ csaták s nagy sor­hajók díszítik, nem más, mint egy alföldi lelkész; hogy kinél gyöngéd anyák, szép aranyhaju gyermekek moso­lyognak a romák közöl, család-és gyermektelen ? De ez esetben is föllelhetjük a látszó ellen­­mondás okát. E képek nem a küléletet, hanem a szív titkos vágyait ábrázolják. Bennük­­egész hosz­­szú történet, egész életfája olvasható. A csalódá­sok, a tévesztett pálya, meghasonlott kedély tükrözi ott magát! Vannak ismét oly képgyűjtemények, melyek­ben a nagy tarkaság sem kiváló jellemet sem Ízlést nem tanúsít, — meg lehetünk győződve, mikép a­­zok tulajdonosai egyebekben is csak a szokás rab­jai, izlés s jellem nélküli hiú nők és hiú férfiak. He az így takart falak is jobbak a leplezetleneknél, melyek igen ritkák! Hol a falak egyhangúságát egyetlen képecske sem zavarja, ott a körükön belül dobogó szív is kétségkivül rideg és kihűlt, azt, mint e hajdan hó­fehér falat a kellemetlenségek mindennapi füstje, a remete­életnek pókhálói borítják. Ők kivül esnek vagy kivül teszik magukat a civilisatio körén. Mert civilisatio képek nélkül soha és sehol sem létezett­­— ezen istenasszony holtig szerelmes a képekbe — s a mai kor dicséretére legyen mond­va — a képek iránti hajlam nem fejlett ki soha annyira mint most, midőn a legmindennapibb tár­gyak s eszközök is képek alakjában jelennek meg. így a pipák bizonyos fajtája török fejet ábrázol, más faja ismét igen szép színes arc­képekkel­­csá­bítja magához a vevőket; a gyertyát egy fölemelt bronzkar lobogtatja, qu a gyertyatartó; a tányé­rok fenekén gyönyörű tájkép jutalmazza azt, a ki a dessert-halmon, ezüst kanállal­­kezében, keresztül­ásott; a szivarhamu egy csinos porozellán-ozipótón tartatik; a falórák része nem efette.-írtja h Egy Minap Dobsinán levőn, alkalmam volt­ak ott virágzó bányászattal némileg megismerkedik­. Gyönyörűk ott azon mély üregek, szürke kotiál­­mazak és gépek, miket a várost környező érezdné hegyek roncsolt oldalain láthatni. Az ut S­z­t­r­a­­c­e­n­o felé *­ épen a világhírű Z­e­n­b­e­r­g nevű bánya mellett viszen. E műről utitársam követ­kezőket beszéle : Zenberg a dobsinai bányák közt első helyet foglal, mert a leggazdagabb kohált érczet szolgáltatja,és pedig évenkint mintegy 1360 — 1400 mázsát. E mennyiségből legtöbbet vesz Evans Broocke nevű angol, kinek ügynöke Modrach Otto nevű porosz, jelenleg lőcsei lakos, azon érczet hordókban szállítja Krakó városon keresztül Angliába, jelesen Birmingham városába. E vállalkozó angolnak 1 mázsa kobalt .Dobsinán 28 pftba kerül; átszállítása pedig,melyet leginkább egy szepesi gazdag fuvaros eszközöl, 10 pfrtba, ebben foglaltatik már azon három pfrt is, melyet a­ határon kiviteli díj és vám fejében fizet. Ez évetből leginkább álezüstet, pakfongot és jeles kék festéket készítnek, mely utóbbit finom por­­czellán-edény színezésére használják. A József nevű bányából nyert kobaltot többnyire Losoncz­­ra Adler urnák szállítják és pedig mázsáját 26 porton az útiköltségen kívül, ki abból hasonlag álezüstöt készíttet. A zenbergi bányában napon kint 120—140 ember foglalkodik; egy férfi mun­kás napdija 20-30, gyermeké pedig 12—18 kr. pp. Van Dobsinán és környékén ezenkívül számos vasgyár, melyek folytonosan módot nyújtanak a lakosságnak élelemkeresésre. Általán mondva, *) Hazánk legregényesebb, legszebb tájai közé tar­­­tozik a strapenói völgy. Sötét fenyvesek zúg­nak a magasan fekvő völgyekben, míg óriási szik­lák merészen emelkednek az ég felé. Dobsinától az úgynevezett Hosszúhegy tetejére érve, az itt meredek sziklafalak közt vezet le a hason­nevű faluba, melynek házai szétszórva feküsznek. Itt egy mélán folyó patak vonja magára az utazó figyelmét, mely medrében csendesen hömpölyög, miután a herczeg Coburg-Koháry-féle vasgyá­rak gépeinek forgatásában elfáradt. Itt még bá­­jolabb a völgy, még regényesebbek a schweizi alatti sziklarétegek, melyek helyenkint óriási to­rony gyanánt büszkén állanak. A karcsú örök­zöld fenyőfákkal díszített bérczeken sasok fész­kelnek, mik sikoltva repdesnek a táj fölött. A zöldelő völgyek aljában kövér marhák legelnek, miknek kolompjai oly sajátságosan hangzanak, a méla csendben. Müller, herczegi tiszt itt né­hány házat schweizi modor szerint építtetett, melyek nem csekély részt nyújtanak, a gyönyörű panoráma pompás kiegészítéséhez. Oh mi boldo­gok itt, a nagy világ zajától elvonulva, az egyedül családoknak élő békés emberek, kiknek egész birtokuk egy kicsi faházból, hegyi rétből, s né­hány marhából áll. Öröm s megelégedés, bár folytonos munka közt, múlnak napjaik. Az izmos férfiak leginkább érczfuvarozással és bányászat­tal, a szép termetű egésséges asszonyok pedig marhatenyésztéssel foglalkoznak. E falutól észak­ra a rengeteg belsejében egy toronyalakú, hav­­r­a­n — holló — nevezetű szikla közelében van egy sajátszerű forrás (fons periodicus), mely min­den huszonnégy órában csak egyszer önt vizet nyílásából, de oly mennyiségben, hogy a zúgás­sal kiömlő víz elegendő egy malomkerék forga­tására. Egy vas­kalapács ütései adják tudtul a víz érkeztét az azt nyugtalanul váró vendégek­nek, kik e végett egész karavánokba­­ szoktak a vidékről ide rándulni, s fakunyhókban bor és vígság közt dévaskodva, időzni. Innen nem mes­­­­sze fekszik Istvánfalva, melynek rengete­geiben a lethanfalvi határban van az úgyneve­zett Lapis refugii, mely hely nevét onnan vette, mivel IV. Béla alatt a tatárok pusztításai elől szepesi németek ide vették magukat s itt három esztendeig tanyáztak.. Hajdan egy kar­thauzi­ kolostor is állott itt, melyet 1540 dik év­ben a szepességiek hánytak szét, mivel több íz­ben menedékhelyül szolgált a vidékeket prédáló rablócsapatoknak, különösen akkori időben B­a­r­o Mátyás murányi rablófőnöknek, kit 1548-ban gróf S­a­­­m Fridisk császári hadvezér, miután Murányt elfoglalt, lenyakaztatott. Level. Gömörmegye legtöbb vasat termeszt. Hogy itt a bányászat és érczásás már a 17-dik században is nagy divatban volt, kitűnik a zendülő Rákóczy Ferencznek (ki a hámorosoknak vagy pártfogó­jok volt) azon leveléből, melyet 1706-dik évben bizonyos Lányi Pálhoz irt, s én mint történeti ne­­vezetességet ide, sajátságos írásmódja miatt,szóról szóra iktatok. A levél czime következő : „Ge­­neroso Paulo Lányi Salio Nitri ac ferri Inspec­tori fideli, nobis directo. Rosnyó. — Generose fidelis nobis dilecte! Salutem et Principalis gra­tiae nostrae, propensionem. Veszszük Kr md Le­velét, melyből értyük némely Salitromosok és iVas-Hámorosok iránt való infor­matio­­j­át. Lévén pedig Tiszántúl való Földön Com­mendo T. N. Károlyi Sándor Generális és Sena­tor Ur Kltiáé, Kassai Districtusban pedig Vice- Generalis T. Szetes Bertholy Ferencz Senator Ur, és a Fiscalitásoknak Instantiája Oeconomi­cum Consiliumunk, oda recurálván ez iránt tesz­­­nek elégséges Rendelést. In reliquo eundem bene valere desideramus. In castris nostris ad­ Posses­sionem Miksi positis ibidemus. Mens. "Oct. A. 1706. F. Rakoczy m. p. Martinus Pinter m. p.“ Dobsinán megtekintem a mult évben alakult s nagy pompával megnyitott kisdedovó -inté­zetet , melynek czélszerü elrendezése valóban meglepett. Ennek életbeléptetését egyedül a vá­rosi tisztviselő uraknak köszönhetni, kik arra, a jelen kornak haladásra intő szellemétől buzdítva, szép áldozatokat tevének. Adja az ég, hogy ez intézetben első­oktatást nyerendő gyermekekből egykor ez országnak jó, nemeslelkű polgárai ne­veltessenek. Rozsnyón, a naponkint mindinkább emelkedő püspöki városban is megfordultam. Itt sok újítá­sokat vettem észre, mik közelebb lefolyt évek alatt tétettek A pompás püspöki lak előtti tér fákkal diszittetett, valamint a temető is, melynek leomlott falait most építik. E helyen, Bonfin sze­rint, a 16-dik században csehek által birtokolt erősség állott Az utczák csinosbultak. A kisded­ovó és lámpák eltűntek. A papnevelde mögötti mezőkből vásárpiacz alakíttatott.­­ A magyar nyelvből több szláv szó készíttetett és viszont. Szóval: sokban változott,jóllehet a mulatóhelyekre nézve, előbbi lethargiai állapotában maradt. Van ugyan a városban két úgynevezett Casino, de ezek csak a férfiaknak nyújtanak némi élvezetet; a helybeli hölgyeknek, ha házaikon kívül keres­nek szórakozást, nem marad más helyük, mint vagy a Sajó bájoló partjain andalogni, vagy a városhoz közel eső, gyönyörű fekvésű für­dőt meglátogatni. Ez intézet tavalyi évben szép hala­dást tett. Itt a szenvedő emberiség javára, s mu­latni vágyó közönség használatára nevezetes újí­tások történtek. Számos fürdő- és lakszoba, ét- és tánctterem emeltetett , így nagyítás nélkül mondhatni, hogy e zöldelő havasoktól, lombos erdőktől környezett fürdő maholnap bármely ho­nival fog versenyezhetni, miután a fürdésre hasz­náltatni szokott vizének gyógyereje tudva, s le­hető kényelemről czélszerűen gondoskodva van. E jeles, s mindinkább nagyobb hírre terjedni kez­dő fürdőnek bővebb leírását más alkalomra ha­lasztom. Püspökünk Kollárcsik István őmaga bé­csi utjából, hova a Felső pár egybekelésének meg­ünneplése végett utazott, szerencsésen visszaér­kezett. Flora, a tavasz, a­­virágok istennője, most tartja ünnep­ örömnapjait, bárhova pillantsunk, mindenütt illatos virág tűnik szemünkbe. A hatá­rok zöldelnek, a vetések bő aratást ígérnek. Adja Isten! Tódor. Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Május 23. * A légszesz világítás ügye újra föl­merül,s mint hírlik, a többi ajánlatok közt a Wodianer nagyke­­reskedőházzal fognak további alkuba bocsátkozni. Úgy látszik, ez ügy azok közé tartozik, melyekben nagyon hátrafelé mentünk, a teremtés első napján csak egy szó kellett annak valósításához, hogy „le­gyen világosság“­ most évek kellenek.­­ * Az újólag állítandó ujonczok számából mint­egy 20,000 esik Magyarországra. Az ujonczok ki­állítását e város területén eszközlő hatóság után­zásra méltó intézkedéseket ten, hogy ez gyorsan és tökéletesen végbemehessen. * N­a­g­y Mihály temesvári borkereskedő, ki­nek mutatvány-borai a pesti terménykiállitáson és több helyeken, a kezelés tisztasága, nemes művelés s a zamatAm­isitlan eredetisége által közelismerést vívtak Ht legjobb fajtákból egy gyűjteményt, „al­földi emlék“ czímirattal ellátva fog a müncheni tár­latban kiállítani. * A magyar borokból Scherzer bécsi borkeres­kedő az idén tetemes mennyiséget küldött Olaszor­szágba, hol e bor igen kapós. A legutóbbi szállít­mányt mintegy 10,000 adóra becsülik. Mint olasz lapok írják,a magyar bor Olaszországban nevezetes kereskedelmi czikkcé válhatik. * Pár nap óta a jég igen meghíresült.*' Utálok beszélik, hogy f. hó 19-kén Érsekújvár körül igen nagy jégzápor volt, mi­által a gyors időváltozás legtermészetesebben megmagyarázható. * A jégkár ellen kölcsönösen biztosító magyar egyesületet az idei jégkár elleni biztosítás kezdete óta 155 félnek 181,440 pft értékű termése bizto­síttatott jégkárosítás ellen. * A budapesti lánczhid jövedelme 1854. ja­nuár 1 - től april 30-káig. 1854. január 1-től már­tius 31-éig 56,073 ft 46 kr., april 1-től 30-káig . 602,480 a hídon átkelt gyalog személytől 1 pkrjá­­val 10,041 ft 20 kr. Járművektől, mint talicska, taliga, különféle kocsi, szekér, sat.; továbbá teher­hordó gyalogoktól, kik szintén a kocsiúton járnak, szabadon hajtott vonómarhától 7961 ft 24 kr; 1368 darab szarvasmarhától 5 p­­krjával 114 ft; 2112 db apró baromtól 2 pkrjával 70 ft 24 kr; 23,883 akó bor, pálinka, sör, s egyéb ilyes a kereskedésben e­­­lőforduló folyadéktól akója 4 pkrival 1592 ft 12 kr*. Különféle vámilletéki megtérítésekből 6212 ft 48 kr; 25,992 ft 8 kr. Összesen 82,065 ft 54 kr. E ki­mutatásba különféle a cs. k. kincstár részéről még pótlólag megtérítendő vámilletékek nincsenek be­foglalva. G­y­á­s­z h­­ r. — A­b­a (Fehér megyében), má­jus 13.— Ma egy megindító érzékeny gyászünne­­pély tanúi valánk. — Fiáth György Ur, cs. k. kamarás s nyugalm. kapitány, több jeles vitézi ren­dek birtokosa, a derék hazafi, hű alattvaló, köz­hasznú és számos érdemekkel kitüntetett éltét an­nak 67-ik évében­­. május 4. Bécsben bevégezvén, földi maradványai ma takaríttattak el az itteni kath. egyház mellett elő közös családi sírboltba. Az Utol­só tisztességtétel megyei püspökünk főtisztj, Farkas Imre ur­u­nga és papi kísérete által tör­tént, s az egyházi, katonai mint világi főrendből többen csatlakoztak a nagy tömeget képző gyász­menethez, mit a cs. k. nehéz lovas-ezrednek félosz­tálya gyalog, a másik fele lóháton követett katonai zene közben. A sírnál a vallásos szertartásoknak végződése után a felállított lovasság egy üdvlövést tett, és a zenekar a szívreható néphymnust három­szor játszotta el. — E nap örökké emlékezetes leend előttünk, de a derék férfinak legmaradandóbb emlék­oszlopát szivünkben fogjuk emelni. — A gyászmise az idvezült lelkéért jövő junius 8-kán fog tartatni. Béke porainak! * Czegléden az ottani dalárda és több pesti művész és műkedvelő közremunk­­ásával egy hangverseny rendeztetett, melynek tiszta jövedel­me — 120 pft — Garay és Nagy Ignácz elhunyt jeles íróink síremlékeinek fölállítására szenteltetett. * Szt.-M­ár­ton, Hermann és Hor­se­h­e­k hadrendőrök f. hó 8 - án Thurócz megyében a pribóczi után egy vízkórban szenvedő, árvamegyei bielepotoki lakost, Murha Józsefet, segélytelen és éhség miatt egészen meredt állapotban találták, miután a velük levő élelmiszerekkel éhségét csil­lapították, általuk fogadott kocsin Szt.-Mártonba vitték és a szolgabirói hivatalnak adták át. Közbirodalmi napló­ Bécs, május 21. Az „Oest. Corr.“-ben olvassuk : „Néhány kül- és azok után belföldi lapok is azon hírt közlötték, mi­szerint a krakói püspökségre vonatkozólag az orosz császári és austriai császári kormányok közt eltérő nézet és meghasonlás keletkezett volna. E hírt ké­pesek vagyunk tökéletesen alaptalannak nyilvání­tani.“

Next