Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)
1854-05-30 / 432. szám
tengeri hajóbód számára. Mint mondják, a csapatokkal legújabban elindult hajók nem Gallipoli, hanem egyenesen Várnába mennek. Berlin, máj. 24. A „Sohles. Z.“ következő közlést hoz: „Fel vagyunk hatalmazva kijelenteni, hogy a porosz hg . kiens, elutazásának adott különféle magyarázatok, akár szóbeli közlés akár a sajtó által terjesztettek legyen, anynyiban tökéletesen alaptalanok, amennyiben azok egyrészt, a kir. fensége politikai nézetei és elveivel, melyek a nagyjelentőségű keleti ügyben a Poroszország és Austria közt az összes Németország legfontosb érdekeinek megóvására megállapított véd - és daczszerződvény megkötését tudomás szerint előmozdították, ellenmondásban állanak, másrészt pedig a herczegnek a magas koronás fóközi viszonyában mindig tanúsított lejalitásával össze nem egyeztethetők. Mint halljuk, ő k. fens. jun. 7-kén III. Fridrik Vilmos király halála napján Berlinben jelen szándékozik lenni, és ezüstlakodalmát jun. 11-kén Potsdam melletti Babertsberg kastélyban megtartani.“ — A „Wand.“ bécsi levelezője említést tesz egy rendszabályról, mely Berlinben sok üres politizálásra adott alkalmat, abban politikai jelentést keresvén, mit bizonyára nem foglal magában. A vadaskertben t. i. minden kedden és pénteken nyilvános hangversenyek szoktak tartatni, miket főleg a szegényebb osztályok látogatnak, minthogy belépti díj nem fizettetik. Múlt pénteken már a közönség, mint beszélik, az austriai néphymnus eljátszását követelte, azután meglehetős számban a városba vonult Nagy Fridrik szobrához, e fejedelemnek és a porosz legnek néhány „Lebehooh“-t kiáltani. A dolog csak a rákövetkezett hatósági intézkedés által jutott szélesebb körben tudomásra." Az említett hangversenyek t. i. felfüggesztettek, és a zenészek számára létezett emelvény elhordatott. E csekély okból eredt, de a közrend érdekében mégis szükségesnek talált rendőri intézkedés az utczapolitikusoknak mindenféle okoskodások és következtetésekre nyújt alkalmat. A „Zeit“ szerint a porosz-austriai szerződvény nem terjesztetett a szövetséggyűlés elé, legalább oly ezélből nem, hogy az ahhoz csatlakozás a szövetségtől keressék, mert a két állam e szerződvényt mint nagyhatalmasság, nem pedig mint szövetségi tag, kötötte. Annak tehát semmi jelentősége nem lesz, ha a bambergi értekezleten elhatároztatnék, hogy a szerződvény a német szövetséggyű lésen vétessék határozat alá. — A„N. Pr. Z.“ következő egyszerű nyilatkozatra érzi magát felhivatva: „Az itteni „Zeit“ czi ’ mű hírlapnak többé semmi félhivatalos állása nincs, s azt többé ministerinek nevezni nem lehet.“ M ü n o h e n, máj. 23. Austriai Császárné ő Felsége fenséges anyja, Max bajor hgné ő kir. fens, bécsi utjából tegnap estre ide kivánt egésségben visszaérkezett. — Darmstadtból pedig a hesseni abg és ahgné érkeztek ide. V. d. Pfordten holnap reggel indul a bambergi értekezletre, mely alkalmasint holnapután megnyittatik. " Mannheim, május 22. A „Schw. M.“-nak írják : „Tegnap a katonaság a laktanyákban egész nap consignálva volt; okot erre azon nyugtalanságok adtak, mik a vallási viszály következtében Waldorn és Buchenben az Odenwaldban előfordultak. (A „D. Volksbl.“ jelenti: Brezingenben a Csendőröknek a lelkészt el kellett volna fogniok. Éjszaki panoráma.*) IV. Révai. Ez Esthland fővárosa és Oroszország tengeri kikötőinek egyik legfontosabbika. Népessége mintegy 20—25000. A város közelében a tengerparton Catherinstadt nevű park áll, mely a császárok nyári mulatóhelye. Reval kikötője rendkívül széles, és mély vizű; bír hajógyárral, tengerészeti arsenállal, ágyúöntödékkel, szóval mindazzal, mivel egy hadi kikötőnek bírnia kell. Az orosz flotta egyik része rendesen itt tartózkodik. A vár dombon fekszik és jól meg van erősítve, főként a kikötő felöli oldalon, mely fölött a fellegvár, habár kissé távolabb, emelkedik. A tengeri út,mely hozzá vezet, zátonyok és apró szigetek között nyúlik el,hol bajos eligazodni, ha a sekélyeket mutató jelek elvétetnek, mint ahogy jelenleg elvétették. Mindezen nehézségek és erődítvények daczára az oroszok nem tartják Révait, mint Kronstadtot vagy Sveaborgot, bevehetlennek. Az angol lapok többször említik már Reval közelebbről bekövetkezendő ostromát. Az orosz kormány pedig nagyszerű elővigyázati intézkedéseket ten. Új ágyutelepek lőnek felállítva; a lőirányba eső külvárosok leromboltatának; a nők és gyermekek ki lőnek költöztetve, a várban csak a fegyverfogható lakosok maradtak , a polgári és stélőszéki hivatalok a környékbeli Weissenstein nevű mezővárosba tétettek át, mely mintegy nyolcz mértföldnyire esik a tengerparttól, s végre, mint írják, egy 30,000 emberből álló hadsereg lesz közelebbről Révaiban és környezetében öszpontosítva. V. Riga, Liefland fővárosa, a róla nevezett tengeröbölbe ömlő Dvina jobb partján fekszik, efolyam torkolatánál valamivel feljebb. Lakossága mintegy 50,000, és Odessza után, az orosz birodalom első és leggazdagabb kereskedelmi városa. Kikötője a Dvina torkolata előtt fekvő Dünamünde,nevű tengeri szigeten van. E kikötő mindig tele hajókkal,de nagyobb hadihajók,péld. fregátok számára vize nem elég mély. A terjedelmes erődítvények és a nagy fellegvár Rigát első rangú erősséggé teszik. A tengertől egy mértföldnyire sekélyen víz partján fekvőn, minden vízi oldalróli megtámadás ellen biztosítva van. VI. Aaland szigetek. E szigetcsoport a bothniai tengeröböl bejáratánál és Stockholmtól (Svédország fővárosa) északkeletre fekszik. Ez igen nevezetes hadi állomás és hajdan az említett várost védte s most, mióta az oroszok kezében van, fenyegeti azt. E szigetcsoport mintegy 12 falut és 15000 lakost tartalmaz, kik mind svédek s részint földmivelés, részint parti kereskedéssel foglalkoznak. A legnagyobbik sziget igen csodálatos és számos behajlásokkal bír, mintha több szigetből állana. De mindenik része hosszú és keskeny földszorulatok által frigg egybe. Ezen számos behajlású alak és az azt környező kisebb szigetek több igen jó kikötőt képeznek, de csak kisebb rendű hadihajókat fogadhatnak be. De a nagyobb hajók is horgonyt vethetnek közelükben, hol a szeleket e szigetek föltartóztatják. Ezen szigetek hát, melyek Svédország partjaitól 8, Stockholmtól pedig 20 franczia mértföld, nyíre feküsznek, igen fontosak hadtani tekintetben. Az aalandi szintek mindig Svédország birtokában voltak, mely azoknak több pontját erődíté meg; ott erős helyőrség és nagyszámú hadi flottilla tartózkodott. De 1809-ben Finnland elfoglalásakor az oroszok hatalmába került.A friedrichshammi békekötés után, mely által Finnland Oroszországnak engedteték át, a svéd miniszerek hosszasan ellenszegültek az orosz kivonatoknak az Aaland szigetek tárgyában. De a belviszályok s ez állam kimerültsége képtelenné tevék azt a bátor ellenszegülésre. Később kárpótlásul Norvégiát kapták a svédek Finnland átengedéséért, de az aalandi szigetek elvesztése máig is fáj nekik. Ezen, fekvésüknél fogva Svédországtól függő szigeteket, melyek Oroszország működési körén kívül esnek, Oroszország egészen odahagyta. Ők minden katonai építményeket, laktanyát, műhelyeket, erődítvényi munkálatokat lerombolának,mielőtt kivonultak. Az ezen alkalommal kiadott rendeletek, ugy látszik, ezen sziget lakosságának végromlására valónak számítva. Miklós czár rendeletére minden fegyverfogható férfiúnak ingó vagyonával együtt Finnlandba kelle költöznie; minden található parti hajócskát magukkal kelle vinniök s azokat, melyek nem valának eléggé használhatók,elsülyeszteniök. S igy azon hatalom, melynek az alattvalókat védnie kellene, nyomorral sújtja azokat!S. Az uj tantiéme-rendszer — fájdalom ! — be van hozva. Az író az első előadásból nem kap semmit, a második előadástól kezdve egész az ötödikig egy negyedrészt. Természetesen a tiszta jövedelemből, melybe a bérletek sincsenek betudva. A sovány kosztra szoktatott magyar drámaíró e tan -tiémekkel még úgy csak megelégedhetnék, hogy ha a közönség négyszer-ötször megtöltené a színházat, de így a mostani, naponkint tapasztalt részvétlenség mellett azon tiszteletdíj, melyet a szerző e rendszer szerint reménylhet,0. Közelebbi alkalommal visszatérendünk e tárgyra, 8. akkor egyszersmind meg fogjuk kísérteni azon kérdés megoldását is: miként lehetne a magyar drámának közönséget teremteni? — Most folytatjuk kitűzött tárgyunkat. Ily körülmények közt, ily díjazási rendszer mellett valóban köszönettel tartozunk az oly írónak, ki elég önfeláldozó és szorgalmas, hogy ír, hogy a közönséget az elárasztó idegen színművek mellett, saját tűzhelyünkre is figyelmezteti, hogy megmutatja mikép nem tehetség vagy művek hiánya az oka annak, hogy drámairodalmunk nem virágozhatik. S e köszönettel először is Kövér Lajosnak tartozunk, ki szorgalmát és törekvését e nehéz téren nem engedi megrendíttetni, s daczára azonelőszeretetnek, melylyel a kritika és közönség idegen művek iránt viseltetik, nem hagyja el a sikerrel megkezdett és növekedő sikerrel folytatott pályát. Mert végre is lehetetlen, hogy kitartással és szilárd munkássággal ki ne csikarhassuk az ügyvezetők és közönség jobb érzését. Álljon előttünk Lessing példája, hogy mente meg e nagy férfiú a német drámairodalmat a franczia művek invasiója és a közönség részvétlensége közepett. Maga állított színházat, maga írt s dolgozott át eredeti darabokat, úgyszólván maga tapsolt nekik, és íme a német nemzeti színház felállt és virágzott. Kövér legközelebb erejét és tehetségét a dráma terén próbálta meg, és szerintem oly sikerrel, mely méltóvá teszi, hogy e pályán majd egészen önálló compositiókkal is föllépjen. Legutóbbi művéhez, melyet Bulyovszkiné adott jutalomjátékául, („A szép marquise“) Balzac regényéből kölcsönözte az alapeszmét. Mindenekfelett dicséretet érdemel e darabban szerzőnek ízlése. Nem keresett borzasztót, véletlen halmozást, hamis hatást, bonyolított mesét és közönségest, hanem a romantica elfajzott teréről a szép drámai egyszerűség, a conversationális élet sorompói közé lépve, fölkereste a magasb drámai művészetet, a nemesebb modort, nevezetesen a jellemek compositiójából kifejtett drámai cselekvényt. Nem tagadom, ezen ízlés az, melyhez én Kövérnél legtöbb reményt csatolok, mert annak daczára, hogy műve franczia tárgy, igen sok előnyökben különbözik azon franczia daraboktól, melyeket színpadunkon látni megszoktunk, melyeket a kritika mindenütt ostoroz. A drámabíráló választmány mindenesetre tapintatot tanúsított e mű elfogadásával, vájjon extra muros nem fognak- e tapintat ellen vétkezni ? Másik érdeme szerzőnek, hogy a regényíró merész psychologiáját a marquise és a kedvese a tábornok jellemében a helyzetek folytán sok tekintetben megjavította, természetesebbé tette és szinpadilag is elfogadhatóvá alakította. Mert bár novellában az életbeli valószínűség elég, drámában ezt még színpadilag is motiválni, azaz bizonyos speciális körből egyetemes lélektani érvényességre kell emelni. Szerintem ki Balzac novelláját és a drámát ismeri,meg fog győződni mondatom alaposságáról.Ha a tér hosszabb időzést engedne a cselekvény részletezéséből még világosabban tudnék magyarázni. A jelenetek elhelyezése erőltetés nélküli, a dialog elég könnyű s a franczia társalgás kegyes szellemességét megközelítő. — A salonban egypár epigrammaibb élű helyzet, az emelkedettebb fordulópontokon meggyőzőbb szónoklati eszmék még inkább emelték volna a hatást. A mű igen jól fogadtatott, szerző többször kihivatott. Az előadásra nézve ezúttal a közönség ítéletére kell utalnunk. A jutalmazottat a közönség megindító kedvezésben részesíté, virágokkal fogadván’ kiléptét s játék folytában többször kitapsován; Feleki , Luxócziné, szintén kihívásban részesültek; teljes elismeréssel kell említenünk derék művészünket Szentpéterit is, ki néhány szónyi szerepét a legnagyobb kedvvel játsza el. B. Gyula: Nemzeti színház. ,) Lásd a „Budapesti Hírlap“ 430-dik számát, a lakosok fegyveresen összesereglettek, s a csendőröknek teendőjök teljesítése nélkül kellett elvonulniok.) A katonaság elindulását ma várják. Drezda, máj. 23. A württembergi koronahg 6 kir. fens, és neje Olga ahgné ő cs. fens, tegnap estre Sz. Pétervárról Boroszlón át ide érkeztek és az orosz cs. követségi palotába szálltak. Nápoly. Az itteni k. kormány máj. 17-ki hivatalos hirdetménye megállapítja a tengeri közlekedés elveit a jelen tengeri háborúban, a szigorú semlegesség elvét állítván előtérbe. Florenczbe Mária Luiza Bourbongné és a Szászhgné máj. 25-kén megérkeztek. Pármában a bevitt gabina vámmentessége június végéig meghosszabbíttatott. Genua, máj. 24. A „Francisco d’ Assisi“ spanyol hadi fregát, Mária Amália királynéval fedezetén, Kadixból az itteni kikötőbe megérkezett. Olasz lapok még folyvást a Speziánál történt forradalmi kiszállási kísérletekkel foglalkoznak s jelentik, hogy folyvást fogatnak el annak fényrészesei, kikben a korábbi évekbeli kompromittált egyénekre ismernek. — Május 23-kán reggel 7 m- őr érkezett Genuába a Lepanto spanyol hadigőzös; az Barcellonából jött, hova a Genuában levő spanyol flottilla hir szerint menend. AUSTRIA, Bécs, május 28. „O. C.“ Oroszország, a porta és a nyugati hatalmak közti háború s a tengeri kereskedés és hajózást illetőleg a követendő elvekre nézve a világon határozmányok megállapításának szükségességét is előidézte. Megelégedéssel jutott itt tudomásra, hogy a hadfolytató hatalmak elhatározták az ellenséges vagyont semleges hajón, s a semleges vagyont ellenséges hajón kivéve, a dugárut, stb. tisztelni. Az austriai cs. kir. kormány f. é. máj. 25-ki rendelete most eszélyesen és kimerítőleg kijelöli az austriai hajósoknak a maguk erre vonatkozó miheztartását. E szerint a kalózság s abkani részvét feltétlenül tilos, sőt az mint rablás, vagy illetőleg rablási kísérlet tekintetik és a szerint büntettetik. Kalózok csak a legelhatározottabb tengeri szükség idején s a lehető legrövidebb időre mehetnek be austriai kikötőkbe. Hadidugárut austriai hajókon szállítani nem csak tilos, hanem az kellőleg meg is fenyíttetik. Valamely tengeri kikötő tényleges ostromzárát tiszteletben kell tartani, s az azon áttörést megkísérteni nem szabad. A leyális bánásmód méltányos megvárása mellett austriai kereskedőhajók az úgynevezett kutatás-jog gyakorlásának nyílt tengeren ellenszegülés nélkül kötelesek magukat alávetni. A hadfolytató hatalmak martalékai kizárólag csak a triesti kikötőbe bocsáttatnak be, de az azokon volt tárgyak csak akkor adathatnak el, ha valamely illetékes martalékbíróság ítéletet hozott. KÜLFÖLD: Tudósítások a harczterekről. Az „ODP“ levelezője írja Konstantinápolyból máj. 18-ról, miszerint Namik pasa, ki már franczia követté volt kinevezve, később azonban Véli pasa állomásán meghagyatott, tegnap a marseillei gőzösön megérkezett. Az egész kölcsön, mit létesített, nem megy többre 12 millió franknál. Quid hoc ad tantam sitim! Az állampapírsajtó folytonosan működik. A magas idegen vendégek még mind a török fővárosban vannak, kivéve Prímnokot, ki Sumlába elment, s St. Arnaud tábornagyot, ki útban van Drinápolyba. A dunai harcztérről tett török jelentés szerint az oroszok, minden fáradozásai Szilisztria, Raszova, Turtukai, Ruscsuk, Szisztov és a Trajánsáncznál eddig siker nélkül maradtak. Anatóliában az oroszok az ellenségeskedést még nem kezdték el. A feketetengerről jelentik, hogy Odessza új látogatást kap, mihelyt a cserkeszparton működő flotta-osztály visszaérkezik. Szebasztopolnál, e tudósítás szerint már több erősség tetemesen megrongáltatott volna. Nahimoff nem mozdul rejtekéből. A török lő- és élelmikészlet kiszállítása Batumnál szerencsésen végbement. x. A „Presse“ szerint lord Redcliffe lelépési körlevele már útban volna London felé. A „Soldtord“ Bukaresztből már 20-ig, Sumlából 7, Drinápolyból 16-ig, Konstantinápolyból 15-ig hoz híreket. Ez utóbbi városba az egyesült hadak parancsnokai teltszámban megjelentek. Franczia tüzérség és lovasság folytonosan szállíttatik partra Gallipoliban. Az angol szállítóhajók lő-, élelemszer és csapatokkal a Bosporusban gyűlnek össze, s lord Raglan oly intézkedéseket tett, hogy a 22,000 nyi angol sereg 24 óra alatt tengerre indulhasson. Várnából ugyan a napon egy török törzstiszt érkezett azon jelentéssel, hogy Szilisztriát az oroszok a vízi oldalról ostromolják ; hogy 9-ke óta a közlekedés Várna és Sumla közt félbeszakadt; az oroszok Bazardzsikot elfoglalták volna és Paravadut fenyegetnék, honnan a török haderő 7-kén csaknem futva Várnába érkezett. Omer pasa csakugyan jelentette a hadügyminiszernek, hogy a Bazardzsikból Kavarna és Paravaduba vivő fontos utat az oroszok elfoglalták. Egyenesen Sumlából érkezett levelek e tényt nem említik. 9 nap óta sem Viddin-, Belgrád-, Bécsbe, sem Konstantinápolyba nem érkezett Sumlából tudósítás. — Bukaresti május 20-ai tudósítás szerint az oroszok a Szili SzíriábólBazardzsikba és Turtukaiból Rasgradba vivő utat szállták meg; tovább elő nem nyomultak. — Trapezuntból máj. 8-ig,Karszból ápr. 29-ig mennek a „Soldfr.“ hírei. Az első városba számos cserkeszfőnökök érkeztek, ott Raglan lordot az angol sergek élén bevárandók. A Karsz elleni hadiműködés máj. elején vette volna a törökorosz határszélen kezdetét. Karszban 12,000 nem igen vitéz török áll. A „Med. Woch.“ levelezője csak azon orosz elestek számát a Trajánsáncznál és a Turtukai- Szilisztria - raszovai vonalon, kiket a törökök temettek el, 5000-re teszi. A levél vége igy hangzik : „Szilisztria vár, ha csakugyan az oroszok kezébe kerülne, min nálunk kétkednek, alig fog méltó lenni annyi emberéletre, mennyi ostrománál el fog veszni, kivált ha meggondoljuk, hogy az ott parancsnokló pasa azt csak mint romot fogja átadni az ellenségnek. A segédhadak befolyása már mindenütt mutatkozni kezd. A mindennemű szállítások a főirányokban kijavított utakon szaporodnak, a harczkész és harczedzett önkénytesek száma növekedik. Ha mindjárt az orosz haderő nagy tömegbeni előnyomulásánál fogva, mi most egészen a Ruscsuk-Turtukai - Szilisztria- raszovói vonalon van öszpontosítva, egyes helyeknek el kell is esniök, de annál erélyesebben dolgoznak a Balkán-vonal megtartásán. Az európai tisztek e vonalat jelölték ki 6gy®* dul megvédhetőnek, s csak ebben támadhattak pillanati differentiák a török és az angol-franczia mérnöktisztek közt. De e differentiák soha meg nem zavarták a legfőbb hadvezérek és törzseik legjobb egyetértését. Mindent elkövetnek a dunai várak megtartására, de eszélyesen a főerőt a Balkán-vonalra fordítják. “ A „Satellit“ bukaresti hírei máj. 19-ig terjednek. Oltenizzánál máj. 13-kán véres ütközet volt. Az oroszok 14-kén reggel ott a Dunán átkelni, s hadiműködéseiket Turtukaiból Ruscsuk ellen megkezdeni szándékoztak. Ezt a törökök még jókor megtudták. Egy elszánt török hadosztály átkelt a balpartra, az oroszokat jobb szárnyán megtámadni, míg a török tüzérség kemény tüzelést kezdett az új hajóhídra, és a fáradságos drága művet elrombolta. E nap sok vérbe került a törököknek is. Az oroszok közöl, mint beszélték, 2.300 ember sebesült volna meg. Tény, hogy az oltenizzai máj. 13-ki ütközetből 289 parasztkocsi érkezett tele sebesültekkel Bukarestbe; minden kocsin 3—4 ember feküdt; 22 altiszt, 3 százados és 2 őrnagy létetett harczképtelenné. „Biztos forrásból“ írja ugyan a levelező, hogy a törököket az oroszok Kis-Oláhországból kivonulása nem csalta ki védő állomásukból, melyet Omer vezir szigorú parancsánál fogva meg kell tartaniok, míg a nyugati segély el nem érkezik. Szófiai biztos tudósítás szerint máj. 22-ig egy angolfranczia hadtestnek kell oda érkezni, s akkor a török hadsereg, a segédhaddal egyetértve, támadólag fog föllépni. Várnát nagyszámú angol-franczia sereg tartja megszállva. Azon hír, mintha az oroszok 18 vagy 19-én Oltenizzánál a Dunán átkeltek, és Turtukai kis vár bekerítését elkezdték volna, orosz jelentések alapján, koholmánynak tűnik ki. Az oroszok maguk megváltják, hogy sok áldozatba fog kerülni, míg Oltenizzánál a Dunán átkelhetnek. Egy dzsurdzsevoi máj. 14-ki tudósítás jelenti, hogy az oroszok tüzelése Ruscsuk várában még semmi kárt nem tett, ellenben a török bombák Dzsurdzsevóban soha sem hibázzák el czéljukat. 12-kén az orosz dunai flottilla az orosz szigetkatteriák védelme alatt Szilisztriánál elhaladt a Dunán, és Dzsurdzsevóhoz közeledik, mivel a törököknek a ruscsuki kikötőben szintén nagyszámú hajóik és ágyúnaszádaik vannak, a Dunán Dzsurdzsevónál a flottillák összecsapása várható. Dzsurdzsevo és Bukarest közt minden összeköttetés félbeszakadt. Máj. 16-ki tudósítás szerint Omer pasa Sumlában van, hadai a Balkán szorosok lejtőin Bazardzsik felé, e helytől 3—5 órányira vannak felállítva, a Sumla- és Várnába vivő utak jól el vannak csapatokkal látva. A török főhadtest máj. 16-ig meg nem támadtatott. A törökök megveretéseiről a hírek tehát ismételve koholmányoknak bizonyulnak be. A Dobrudzsában az oroszok megpróbálták kutat ásni, de siker nélkül, az ivóvizet folyvást utána kell szállítani a seregnek. Gallipoli és Drinápoly közt hadiutat építenek. Belgrádba franczia cs postatisztek érkeztek, kik ott Belgrád és Drinápoly közt sürgönyjáratot szerveztek, úgy hogy a két hely közt a sürgönyök szállítása 4 nap alatt történik. A „Wand.“ bukaresti levelezője máj. 19-ről írja : Mussza pasa, a capitulatióra felszólítás. 2426