Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)

1854-05-30 / 432. szám

tengeri hajóbód számára. Mint mondják, a csapa­tokkal legújabban elindult hajók nem Gallipoli­, hanem egyenesen Várnába mennek. Berlin, máj. 24. A „Sohles. Z.“ következő közlést hoz: „Fel vagyunk hatalmazva kijelenteni, hogy a porosz hg . k­­iens, elutazásá­nak adott különféle magyarázatok, akár szóbeli közlés akár a sajtó által terjesztettek legyen, any­­nyiban tökéletesen alaptalanok, a­mennyiben azok egyrészt, a kir. fensége politikai nézetei és elveivel, melyek a nagyjelentőségű keleti ügyben a Porosz­­ország és Austria közt az összes Németország leg­­fontosb érdekeinek megóvására megállapított véd - és daczszerződvény megkötését tudomás szerint előmozdították, ellenmondásban állanak, másrészt pedig a herczegnek a magas koronás fóközi vi­szonyában mindig tanúsított lejalitásával össze nem egyeztethetők. Mint halljuk, ő k. fens. jun. 7-kén III. Fridrik Vilmos király halála napján Ber­­­­linben jelen szándékozik lenni, és ezüstlakodalmát jun. 11-kén Potsdam melletti Babertsberg kastély­ban megtartani.“ — A „Wand.“ bécsi levelezője említést tesz egy rendszabályról, mely Berlinben sok üres poli­tizálásra adott alkalmat, abban politikai jelentést keresvén, mit bizonyára nem foglal magában. A va­daskertben t. i. minden kedden és pénteken nyil­vános hangversenyek szoktak tartatni, miket főleg a szegényebb osztályok látogatnak, minthogy be­lépti díj nem fizettetik. Múlt pénteken már a kö­zönség, mint beszélik, az austriai néphymnus elját­szását követelte, azután meglehetős számban a vá­rosba vonult Nagy Fridrik szobrához, e feje­delemnek és a porosz legnek néhány „Lebehooh“-t kiáltani. A dolog csak a rákövetkezett hatósági in­tézkedés által jutott szélesebb körben tudomásra." Az említett hangversenyek t. i. felfüggesztettek, és a zenészek számára létezett emelvény elhordatott. E csekély okból eredt, de a közrend érdekében mé­gis szükségesnek talált rendőri intézkedés az utcza­­politikusoknak mindenféle okoskodások és követ­keztetésekre nyújt alkalmat.­­ A „Zeit“ szerint a porosz-austriai szerződ­­vény nem terjesztetett a szövetséggyűlés elé, lega­lább oly ezélből nem, hogy az ahhoz csatlakozás a szövetségtől keressék, mert a két állam e szerződ­­vényt mint nagyhatalmasság, nem pedig mint szö­vetségi tag, kötötte. Annak tehát semmi jelentősé­ge nem lesz, ha a bambergi értekezleten elhatároz­­­tatnék, hogy a szerződ­vény a német szövetséggyű­­ lésen vétessék határozat alá. — A„N. Pr. Z.“ következő egyszerű nyilatko­zatra érzi magát felhivatva: „Az itteni „Zeit“ czi­ ’ mű hírlapnak többé semmi félhivatalos állása nincs, s azt többé ministerinek nevezni nem lehet.“ M ü n o h e n, máj. 23. Austriai Császárné ő Felsége fenséges anyja, Max bajor hgné ő kir. fens, bécsi utjából tegnap estre ide kivánt egésség­­ben visszaérkezett. — Darmstadtból pedig a hesse­­­ni abg és ahgné érkeztek ide. V. d. Pfordten holnap reggel indul a bambergi értekezletre, mely alkalmasint holnapután megnyittatik. " Mannheim, május 22. A „Schw. M.“-nak írják : „Tegnap a katonaság a laktanyákban egész nap consignálva volt; okot erre azon nyugtalansá­gok adtak, mik a vallási viszály következtében Waldorn és Buchenben az Odenwaldban előfordul­tak. (A „D. Volksbl.“ jelenti: Brezingenben a Csendőröknek a lelkészt el kellett volna fogniok. Éjszaki panorám­a.*) IV. Révai. Ez Esthland fővárosa és Orosz­ország tengeri kikötőinek egyik legfontosabbika. Népessége mintegy 20—25000. A város közelében a tengerparton Catherinstadt nevű park áll, mely a császárok nyári mulatóhelye. Reval kikötője rend­kívül széles, és mély vizű; bír hajógyárral, tenge­részeti arsenállal, ágyúöntödékkel, szóval mindaz­zal, mivel egy hadi kikötőnek bírnia kell. Az orosz flotta egyik része rendesen itt tartózkodik. A vár dombon fekszik és jól meg van erősítve, főként a kikötő felöli oldalon, mely fölött a fellegvár, habár kissé távolabb, emelkedik. A tengeri út,mely hozzá vezet, zátonyok és apró szigetek között nyúlik el,hol bajos eligazodni, ha a sekélyeket mutató jelek elvé­­tetnek, mint a­hogy jelenleg elvétették. Mindezen nehézségek és erődítvények daczára az oroszok nem tartják Révait, mint Kronstadtot vagy Svea­­borgot, bevehetlennek. Az angol lapok többször em­lítik már Reval közelebbről bekövetkezendő ostro­mát. Az orosz kormány pedig nagyszerű elővigyá­­zati intézkedéseket ten. Új ágyutelepek lőnek felállítva; a lőirányba eső külvárosok leromboltatá­­nak; a nők és gyermekek ki lőnek költöztetve, a vár­ban csak a fegyverfogható lakosok maradtak , a pol­gári és stélőszéki hivatalok a környékbeli Weissen­­stein nevű mezővárosba tétettek át, mely mintegy nyolcz mértföldnyire esik a tengerparttól, s végre, mint írják, egy 30,000 emberből álló hadsereg lesz közelebbről Révaiban és környezetében öszponto­­sítva. V. Riga, Liefland fővárosa, a róla nevezett tengeröbölbe ömlő Dvina jobb partján fekszik, e­­folyam torkolatánál valamivel feljebb. Lakossága mintegy 50,000, és Odessza után, az orosz biroda­lom első és leggazdagabb kereskedelmi­ városa. Ki­kötője a Dvina torkolata előtt fekvő Dünamünde,ne­­vű tengeri szigeten van. E kikötő mindig tele ha­jókkal,de nagyobb hadihajók,péld. fregátok számára vize nem elég mély. A terjedelmes erődítvények és a nagy fellegvár Rigát első rangú erősséggé teszik. A tengertől egy mértföldnyire s­­ekélyen víz partján fekvőn, minden vízi oldalróli megtáma­dás ellen biztosítva van. VI. A­aland szigetek. E szigetcsoport a bothniai tengeröböl bejáratánál és Stockholmtól (Svédország fővárosa) északkeletre fekszik. Ez igen nevezetes hadi állomás és hajdan az említett várost védte s most, mióta az oroszok kezében van, fenye­geti azt. E szigetcsoport mintegy 12 falut és 15000 lakost tartalmaz, kik mind svédek s részint földmi­­velés, részint parti kereskedéssel foglalkoznak. A legnagyobbik sziget igen csodálatos és számos be­hajlásokkal bír, mintha több szigetből állana. De mindenik része hosszú és keskeny földszorulatok ál­tal frigg egybe. Ezen számos behajlású alak és az azt környező kisebb szigetek több igen jó kikötőt képeznek, de csak kisebb rendű hadihajókat fogad­hatnak be. De a nagyobb hajók is horgonyt vethet­nek közelükben, hol a szeleket e szigetek föltartóz­tatják. Ezen szigetek hát, melyek Svédország part­jaitól 8, Stockholmtól pedig 20 franczia mértföld­, nyíre feküsznek, igen fontosak hadtani tekintetben. Az aalandi szi­ntek mindig Svédország birto­kában voltak, mely azoknak több pontját erődíté meg; ott erős helyőrség és nagyszámú hadi flottilla tartózkodott. De 1809-ben­ Finnland elfoglalásakor az oroszok hatalmába került.A friedrichshammi bé­kekötés után, mely által Finnland Oroszországnak engedteték át, a svéd miniszerek hosszasan ellensze­gültek az orosz kivonatoknak az Aaland szigetek tárgyában. De a bel­viszály­ok s ez állam kimerültség­­e képtelenné tevék azt a bátor ellenszegülésre. Később kárpótlásul Norvégiát kapták a svédek Finn­land átengedéséért, de az aalandi szigetek elvesztése máig is fáj nekik. Ezen, fekvésüknél fogva Svédországtól függő szigeteket, melyek Oroszország működési körén kí­­vül esnek, Oroszország egészen odahagyta. Ők min­den katonai építményeket, laktanyát, műhelyeket, erődítvényi munkálatokat lerombolának,mielőtt ki­vonultak. Az ezen alkalommal kiadott rendeletek,­ ugy látszik, ezen sziget lakosságának végromlására valónak számítva. Miklós czár rendeletére minden fegyverfogható férfiúnak ingó vagyonával e­­gyütt Finnlandba kelle költöznie; minden található parti hajócskát magukkal kelle vinniök s azokat, melyek nem valának eléggé használhatók,elsülyesz­­teniök. S igy azon hatalom, melynek az alattvalókat védnie kellene, nyomorral sújtja azokat!­S. Az uj tantiéme-rendszer — fájdalom ! — be van hozva. Az író az első előadásból nem kap semmit, a második előadástól kezdve egész az ötö­dikig egy negyedrészt. Természetesen a tiszta jö­vedelemből, melybe a bérletek sincsenek betudva. A sovány kosztra szoktatott magyar drámaíró e tan -­tiémekkel még úgy csak megelégedhetnék, hogy ha a közönség négyszer-ötször megtöltené a színházat, de így a mostani, naponkint tapasztalt részvétlenség mellett azon tiszteletdíj, melyet a szerző e rendszer szerint reménylhet,­­­0. Közelebbi alkalommal visszatérendünk e tárgyra, 8. akkor egyszersmind meg fogjuk kísérteni azon kérdés megoldását is: mi­ként lehetne a magyar drámának közönséget terem­teni? — Most folytatjuk kitűzött tárgyunkat. Ily körülmények közt, ily díjazási rendszer mellett va­lóban köszönettel tartozunk az oly írónak, ki elég önfeláldozó és szorgalmas, hogy ír, hogy a közönsé­get az elárasztó idegen színművek mellett, saját tűzhelyünkre is figyelmezteti, hogy megmutatja mikép nem tehetség vagy művek hiánya az oka annak, hogy drámairodalmunk nem virágozhatik. S e köszönettel először is Kövér Lajosnak tartozunk, ki szorgalmát és törekvését e nehéz téren nem en­gedi megrendíttetni, s daczára azon­­előszeretetnek, melylyel a kritika és közönség idegen művek iránt viseltetik, nem hagyja el a sikerrel megkezdett és növekedő sikerrel folytatott pályát. Mert végre is lehetetlen, hogy kitartással és szilárd munkássággal ki ne csikarhassuk az ügyvezetők és közönség jobb érzését. Álljon előttünk Lessing példája, hogy mente meg e nagy férfiú a német drámairodalmat a franczia művek invasiója és a közönség részvétlen­­­sége közepett. Maga állított színházat, m­aga írt s dolgozott át eredeti darabokat, úgyszólván maga tapsolt nekik, és íme a német nemzeti színház felállt és virágzott. Kövér legközelebb erejét és tehet­ségét a dráma terén próbálta meg, és szerintem oly sikerrel, mely méltóvá teszi, hogy e pályán majd e­­gészen önálló compositiókkal is föllépjen. Legutóbbi művéhez, melyet Bulyovszkiné adott jutalomjátékául, („A szép marquise“) Balzac regényéből kölcsönözte az alapeszmét. Mindenekfelett dicséretet érdemel e darabban szerzőnek ízlése. Nem keresett borzasz­tót, véletlen halmozást, hamis hatást, bonyolított mesét és közönségest, hanem a romantica elfajzott teréről a szép drámai egyszerűség, a conversatio­­nális élet sorompói közé lépve, fölkereste a magasb drámai művészetet, a nemesebb modort, nevezete­sen a jellemek compositiójából kifejtett drámai cse­­lekvényt. Nem tagadom, ezen ízlés az, melyhez én Kövérnél legtöbb reményt csatolok, mert annak daczára, hogy műve franczia tárgy, igen sok elő­nyökben különbözik azon franczia daraboktól, me­lyeket színpadunkon látni megszoktunk, melyeket a kritika mindenütt ostoroz. A drámabíráló választ­mány mindenesetre tapintatot tanúsított e mű elfo­gadásával, vájjon extra muros nem fognak-­ e ta­pintat ellen vétkezni ? Másik érdeme szerzőnek, hogy a regényíró merész psychologiáját a marquise és a kedvese a tábornok jellemében a helyzetek folytán sok tekintetben megjavította, természete­sebbé tette és szinpadilag is elfogadhatóvá alakította. Mert bár novellában az életbeli valószínűség elég, drámában ezt még színpadilag is motiválni, azaz bizonyos speciális körből egyetemes­ lélektani ér­vényességre kell emelni. Szerintem ki Balzac no­velláját és a drámát ismeri,meg fog győződni monda­tom alaposságáról.Ha a tér hosszabb időzést engedne a cselekvény részletezéséből még világosabban tud­nék magyarázni. A jelenetek elhelyezése erőltetés nélküli, a dialog elég könnyű s a franczia társalgás kegyes szellemességét megközelítő. — A salonban egypár epigrammaibb élű helyzet, az emelkedettebb forduló­pontokon meggyőzőbb szónoklati eszmék még inkább emelték volna a hatást. A mű igen jól fogadtatott, szerző többször kihivatott. Az előadás­ra­ nézve ezúttal a közönség ítéletére kell utalnunk. A jutalmazottat a közönség megindító kedvezésben részesíté, virágokkal fogadván’ kiléptét s játék foly­tában többször kitapsován; Feleki , Lu­xócziné, szintén kihívásban részesültek; teljes elismeréssel kell említenünk derék művészünket Szentpéte­­r­i­t is, ki néhány szónyi szerepét a legnagyobb kedvvel játsza el.­­ B. Gyula: Nemzeti színház. ,) Lásd a „Budapesti Hírlap“ 430-dik számát, a lakosok fegyveresen­ összesereglettek, s a csend­őröknek teendőjök teljesítése nélkül kellett elvonul­­niok.) A katonaság elindulását ma várják. Drezda, máj. 23. A württembergi koronahg 6 kir. fens, és neje Olga ahgné ő cs. fens, tegnap estre Sz. Pétervárról Boroszlón át ide­ érkeztek és az orosz cs. követségi palotába szálltak. Nápoly. Az itteni k. kormány máj. 17-ki hivatalos hirdetménye megállapítja a tengeri köz­lekedés elveit a jelen tengeri háborúban, a szigorú semlegesség elvét állítván előtérbe. Florenczbe Mária Luiza Bourbon­­gné és a S­z­á­s­z­hgné máj. 25-kén megérkeztek. Pármában a bevitt gabina vámmentessége június végéig meghosszabbíttatott. Genua, máj. 24. A „F­rancisco d’ A­s­s­i­­si“ spanyol hadi fregát, Mária Amália király­néval fedezetén, Kadixból az itteni kikötőbe meg­érkezett.­­ Olasz lapok még folyvást a Speziánál történt forradalmi kiszállási kísérletekkel foglal­­­koznak s jelentik, hogy folyvást fogatnak el annak fényrészesei, kikben a korábbi évekbeli kompro­­mittált egyénekre ismernek. — Május 23-kán reggel 7 m- őr­ érkezett Ge­­nuába a Lepanto spanyol hadigőzös; az Barcel­­lonából jött, hova a Genuában levő spanyol flottilla hir szerint menend. AUSTRIA, B­é­c­s, május 28. „O. C.“ Oroszország, a porta és a nyugati hatalmak közti háború s a ten­geri kereskedés és hajózást illetőleg a követendő elvekre nézve a világon határozmányok megálla­pításának szükségességét is előidézte. Megelége­déssel jutott itt tudomásra, hogy a hadfolytató hatalmak elhatározták az ellenséges vagyont semleges hajón, s a semleges vagyont ellenséges hajón kivéve, a dugárut, stb. tisztelni. Az austriai cs. kir. kormány f. é. máj. 25-ki rendelete most eszélyesen és kimerítőleg kijelöli az austriai ha­jósoknak a maguk erre vonatkozó miheztartását. E szerint a kalózság s abkani részvét feltétlenül tilos, sőt az mint rablás, vagy illetőleg rablási kísérlet tekintetik és a szerint büntettetik. Kaló­­­zok csak a legelhatározottabb tengeri szükség idején s a lehető legrövidebb időre mehetnek be austriai kikötőkbe. Hadidugárut austriai hajókon szállítani nem csak tilos, hanem az kellőleg meg is fenyíttetik. Valamely tengeri kikötő tényleges ostromzárát tiszteletben kell tartani, s az azon áttörést megkísérteni nem szabad. A leyális bá­násmód méltányos megvárása mellett austriai kereskedő­­­hajók az úgynevezett kutatás-jog gyakorlásának nyílt­ tengeren ellenszegülés nél­kül kötelesek magukat alávetni. A hadfolytató hatalmak martalékai kizárólag csak a triesti ki­kötőbe bocsáttatnak be, de az azokon volt tár­gyak csak akkor adathatnak el, ha valamely ille­tékes martalékbíróság ítéletet hozott. K­ÜLFÖLD: Tudósítások a harczterekről. Az „ODP“ levelezője írja Konstantinápoly­ból máj. 18-ról, miszerint­ Namik pasa, ki már franczia követté volt kinevezve, később azonban Véli pasa állomásán meghagyatott, tegnap a marseillei gőzösön megérkezett. Az egész kölcsön, mit létesített, nem megy többre 12 millió frank­nál. Quid hoc ad tantam sitim! Az állampapírsajtó folytonosan működik. A magas idegen vendégek még mind a török fővárosban vannak, kivéve Prím­­nokot, ki Sumláb­a elment, s St. A­r­n­a­u­d tábornagyot, ki útban van Drinápolyba. A dunai harcztérről tett török jelentés szerint az oroszok, minden fáradozásai Szilisztria, Raszova, Turtukai, Ruscsuk, Szisztov és a Trajánsáncznál eddig si­ker nélkül maradtak. Anatóliában az oroszok az ellenségeskedést még nem kezdték el. A fekete­tengerről jelentik, hogy Odessza új látogatást kap, mihelyt a cserkeszparton működő flotta-osztály visszaérkezik. Szebasztopolnál, e tudósítás szerint már több erősség tetemesen megrongáltatott vol­­­na. Nah­imoff nem mozdul rejtekéből. A tö­rök lő- és élelmikészlet kiszállítása Batumnál szerencsésen végbement. x. A „Presse“ szerint lord Redcliffe lelé­­pési körlevele már útban volna London felé. A „Soldtord“ Bukaresztből már 20-ig, Sum­­lából 7, Drinápolyból 16-ig, Konstantinápolyból 15-ig hoz híreket. Ez utóbbi városba az egyesült hadak parancsnokai teltszámban megjelentek. Franczia tüzérség és lovasság folytonosan szál­­líttatik partra Gallipoliban. Az angol szállítóha­jók lő-, élelemszer és csapatokkal a Bosporusban gyűlnek össze, s lord Raglan oly intézkedéseket tett, hogy a 22,000 nyi angol sereg 24 óra alatt tengerre indulhasson. Várnából ugyan a­­ napon egy török törzstiszt érkezett azon jelentéssel, hogy Szilisztriát az oroszok a vízi oldalról ostro­molják ; hogy 9-ke óta a közlekedés Várna és Sumla közt félbeszakadt; az oroszok Bazardzsi­­kot elfoglalták volna és Paravadut fenyegetnék, honnan a török haderő 7-kén csaknem futva Vár­nába érkezett. O­m­e­r pasa csakugyan jelentette a hadügyminiszernek, hogy a Bazardzsikból Ka­varna és Paravaduba vivő fontos utat az oroszok elfoglalták. Egyenesen­ Sumlából érkezett levelek e tényt nem említik. 9 nap óta sem Viddin-, Belgrád-, Bécsbe, sem Konstantinápolyba nem érkezett Sumlából tudósítás. — Bukaresti május 20-ai tudósítás szerint az oroszok a Szili Szíriából­­Bazardzsikba és Turtukaiból Rasgradba vivő utat szállták meg; tovább elő nem nyomultak. — Trapezuntból máj. 8-ig,Karszból ápr. 29-ig men­nek a „Soldfr.“ hírei. Az első városba számos cserkeszfőnökök érkeztek, ott Raglan lordot az angol sergek élén bevárandók. A Karsz elleni hadiműködés máj. elején vette volna a török­­orosz határszélen kezdetét. Karszban 12,000 nem igen vitéz török áll. A „Med. Woch.“ levelezője csak azon orosz elestek számát a Trajánsáncznál és a Turtukai- Szilisztria - raszovai vonalon, kiket a törökök temettek el, 5000-re teszi. A levél vége igy hang­zik : „Szilisztria vár, ha csakugyan az oroszok kezébe kerülne, min nálunk kétkednek, alig fog méltó lenni annyi emberéletre, mennyi ostromá­nál el fog veszni, kivált ha meggondoljuk, hogy az ott parancsnokló pasa azt csak mint romot fogja átadni az ellenségnek. A segédhadak befo­lyása már mindenütt mutatkozni kezd. A min­dennemű szállítások a főirányokban kijavított utakon szaporodnak, a harczkész és harczedzett önkénytesek száma növekedik. Ha mindjárt az orosz haderő nagy tömegbeni előnyomulásánál fogva, mi most egészen a Ruscsuk-Turtukai - Szilisztria- raszovói vonalon van öszpontosítva, egyes helyeknek el kell is esniök, de annál eré­lyesebben dolgoznak a Balkán-vonal megtartá­sán. Az európai tisztek e vonalat jelölték ki 6gy®* dul megvédhetőnek, s csak ebben támadhattak pillanati differentiák a török és az angol-franczia mérnöktisztek közt. De e differentiák soha meg nem zavarták a legfőbb hadvezérek és törzseik legjobb egyetértését. Mindent elkövetnek a dunai várak megtartására, de eszélyesen a főerőt a Balkán-vonalra fordítják. “ A „Satellit“ bukaresti hírei máj. 19-ig ter­jednek. Oltenizzánál máj. 13-kán véres üt­közet volt. Az oroszok 14-kén reggel ott a Dunán átkelni, s hadiműködéseiket Turtukaiból Ruscsuk ellen megkezdeni szándékoztak. Ezt a törökök még jókor megtudták. Egy elszánt török hadosz­tály átkelt a balpartra, az oroszokat jobb szár­nyán megtámadni, míg a török tüzérség kemény tüzelést kezdett az új hajóhídra, és a fáradságos drága művet elrombolta. E nap sok vérbe került a törököknek is. Az oroszok közöl, mint beszélték, 2.300 ember sebesült volna meg. Tény, hogy az oltenizzai máj. 13-ki ütközetből 289 parasztkocsi érkezett tele sebesültekkel Bukarestbe; minden kocsin 3—4 ember feküdt; 22 altiszt, 3 százados és 2 őrnagy létetett harczképtelenné. „Biztos forrásból“ írja ugyan a levelező, hogy a törököket az oroszok Kis-Oláhországból kivonulása nem csalta ki védő állomásukból, melyet O­mer vezir szigorú parancsánál fogva meg kell tartaniok, míg a nyugati segély el nem­ érkezik. Szófiai biz­tos tudósítás szerint máj. 22-ig egy angolfran­czia hadtestnek kell oda érkezni, s akkor a török hadsereg, a segédhaddal egyetértve, támadólag fog föllépni. Várnát nagyszámú angol-franczia sereg tartja megszállva. Azon hír, mintha az oroszok 18 vagy 19-én Oltenizzánál a Dunán átkeltek, és Turtukai kis vár bekerítését elkezdték volna, orosz jelentések alapján, koholmánynak tűnik ki. Az oroszok­ ma­guk megváltják, hogy sok áldozatba fog kerülni, míg Oltenizzánál a Dunán átkelhetnek. Egy dzsurdzsevoi máj. 14-ki tudósítás jelenti, hogy az oroszok tüzelése Ruscsuk várá­ban még semmi kárt nem tett, ellenben a török bombák Dzsurdzsevóban soha sem hibázzák el czéljukat. 12-kén az orosz dunai flottilla az orosz szigetkatteriák védelme alatt Szilisztriánál elha­ladt a Dunán, és Dzsurdzsevóhoz közeledik, mi­vel a törököknek a ruscsuki kikötőben szintén nagyszámú hajóik és ágyúnaszádaik vannak, a Dunán Dzsurdzsevónál a flottillák összecsapása várható. Dzsurdzsevo és Bukarest közt minden összeköttetés félbeszakadt. Máj. 16-ki tudósítás szerint O­m­e­r pasa Sumlában van, hadai a Bal­kán szorosok lejtőin Bazardzsik felé, e helytől 3—5 órányira vannak felállítva, a Sumla- és Várnába vivő utak jól el vannak csapatokkal lát­va. A török főhadtest máj. 16-ig meg nem tá­­madtatott. A törökök megveretéseiről a hírek te­hát ismételve koholmányoknak bizonyulnak be.­ A Dobrudzsában az oroszok megpróbálták kutat ásni, de siker nélkül, az ivóvizet folyvást utána kell szállítani a seregnek. Gallipoli és Dri­­nápoly közt hadiutat építenek. Belgrádba franczia cs­ postatisztek érkeztek, kik ott Belgrád és Drinápoly közt sürgönyjáratot szerveztek, úgy hogy a két hely közt a sürgönyök szállítása 4 nap alatt történik. A „Wand.“ bukaresti levelezője máj. 19-ről írja : M­u­s­s­z­a pasa, a capitulatióra felszólítás. 2426

Next