Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)
1854-05-31 / 433. szám
▼an, és annak okát a hadügyminiszeri személyváltozásból kell származtatnia. — A legújabb „Kassel. ..“ egy levelezésben a bambergi értekezlet jelentősége és irányáról ezt írja: „Újra ki kell emelnem, hogy ott, mint a legbatobb kútfőből értesítenek, épen nincs szó az austriai- porosz frigyszerződés anyagi tartalmának megvizsgálásáról, illetőleg annak el- vagy el nem fogadásáról, hanem hogy azon tanácskozások csak a csatlakozás formájára és tökéletesen egybehangzó utasítások elérésére vonatkoznak azon nyilatkozatokat illetőleg, melyek a különböző követek részéről a szövetséggyűlésen adandók lesznek. Ezt már azért is feltehetni, mert a többi szövetségi államok, miután Austria és Poroszország közös álláspontot választottak, alig lehetnének többé azon helyzetben, hogy a nagy háborúkérdésben elkülönölt állást foglalhassanak el, és oly rokonszenveknek kölcsönözhessenek kifejezést, mik a két német nagyhatalom támogatása nélkül semmiesetre sem számolhatnak sikerre, de minden felé nem csekély részhangulatot idéznének elő.1' — „Biztos kútfőből“ Írják a „Schw. M.“-nak, miszerint a négy szabad városoknak a porosz-austriai szerződvényhez csatlakozása már Berlinben hivatalosan jelentetett. Freiburg, május 23. A „Bad. Landesz.“ irja. Tegnap reggel az érsek sajátkezű levelet irt Frankfurtba a szöv. gyűléshez, B é é s b e az austriai Császárhoz és Romábian pápához. — Az érseki lak előtt összegyűlt néptömeget rendőrségnek kellett eloszlatni; az érseki palota előtt egy osztályvadász állíttatott fel. — Az érsek hír szerint Smitt és Lamey üdv. törvényszéki ügyészékét választotta védelmezőiül. Karlsruhe, máj. 25. A „Fr. J.“-nak jelentik, hogy Brunner államtan. ezelőtt a kath. főegyháztanács igazgatója, Romába elment, a függő egyházi virályban a pápai székkel alkudozandó. Minő viszonyban álland missiója a gr. Leiningen és ez ? nem mondatik. — 25-ken d. u. 1 zászlóalj gyalogság és 2 eskadron lovasság érkezett Mannheimból Heidelbergbe, s azonnal tovább ment, hogy még az éjjel Adelsheimet katonailag megszállhassa, s az Odenwald községeiben minden csendzavarást meghiúsítson. Stuttgart, máj. 23. A hivatalos lap alaptalannak nyilvánítja azon hírt, mintha azon alapok, melyeken a kormány és a rottenburgi püspök közti ideiglenes egyesség létrejött, a pápai szék helybenhagyását és szentesítését meg nem nyerték volna. Drezda, máj. 24. Beust államminister tegnap Bambergbe elutazott. Wiesbaden, máj. 23. A limburgi püspök és az állam közli egyházi viszály már az itteni kamrák elé került. Egy követ interpellálta a ministort e tárgyban, ki azt válaszolá, hogy mi a püspöki hivatalos lap egy számának lefoglalását illeti, az azért történt, mert az illető szám oly püspöki bocsátványokat közlött, melyek állami s polgári viszonyokba vágnak, ily bocsátványoknak pedig az állam helybenhagyására van szükségük, mi ez esetben nem kéretett. Mi a többi interpellációkat illeti, azok tárgya „nem tartozik a kamrai viták körébe.“ Bamberg, máj. 25. Az értekezleti tagok egy része már tegnap megérkezett, u. m. V. d. Pfordten k. állam- és külügyminister, dr. Daxenberger k. min. tan. és Msyst k. titk. min. titkár kíséretében Münchenből; Benst államminister Drezdából; Dalwigk államtan. és Griffe min. tan. Darmstadtból; Meyer titk. kabineti tan. Kásáésból. Ma érkettek: Rüdt állammin. Karlsruhéból; Lenthe állammin. és Knesebeck Hannoverából; Neurath államtan. Stuttgartból; és hg Wittgenstein állammin. Nassauból. Mindnyájan a ,»Bamberger Hofban“ szállásolvák. Japán megnyitása. E már századok óta a világtól elszigetelt szigetországnak legközelebbről az északamerikai egyesült államok hadjárata következtében legalább némileg megnyitása fontos és mondhatjuk világra kiható eseménynek tekintethetik, kivált ha azt a világ előtt hasonlag nem régen megnyílt chinai birodalmat hihetőleg átalakító mostani nagy zendüléssel kapcsolatba teszszük. Az európai kereskedés és így az európai civilisatio előtt megnyílt ez események folytán keleti Ázsiának két nagy birodalma, melyek az embert a föld porába szegző és a lélek minden szabad mozgását s felemelkedését gátló zsarnokság által, lehet mondani, a szellemi világosság elől egészen elzárva valának. Az azokat megnyitó nagy változás a műveltség, csinosodás, és szabadságnak terjesztésére, s igy az emberiség sorsára földünk legnagyobb vlamint leggazdagabb, de a hatalom által elnyomott és rabszolgaságban tartott részében Ázsiában — nem fog bizonyosan messzeható következések nélkül maradni. Keleten tehát, hol leghamarább feljő a dicső nap, de a népek azért szomorú sötétségben tartva valónak, felderül a világosság boldogító és áldást hintő napjai Japán a természettől sok gazdagsággal és különböző termékekkel megáldott tartomány, s munkás szorgalmatos népe a földművelésben, valamint az ipar és művészet némely ágaiban kitűnő elhaladást tett, s nincs tudományos ismeretek díjával is. Sajátszerű hierarchiai kormányformájánál fogva két fejedelme van, egy papi és egy vil-ági. Papi fejedelme, a Dairi a tulajdonképi uralkodó, ki az egyházi, mint világi hatalom czimével bír, midőn a hatalom valódi birtokosa a Szsogun vagy mások szerint Dzsogun, mi fővezért teszen. Már a 12 ik század végével kezdődött az uralkodók és a vezérek között a hatalom fölötti versengés» mígnem a 10-ik század végén» jelesen 1585-ben történt forradalom által a Daim csak a hatalom képviselésére és annak czimére lön szorítva, a teljhatalom egészen a Sziogun kezébe ment által. \ ' Kevéssel azelőtt a keresztény vallás a portugáloknak a szigetre kiszállása és a jezsuiták, azok közt a híres Xaverius Ferencz buzgó térítése következtében csakhamar igen nagy kiterjedést nyert, s mint mondják 1552-től 1586-ig (tehát 34 rövid év alatt) csaknem fele a japániaknak megkeresztelkedett. De e szép előmenetelt meggátolta s majd az egész nagy munkát semmivé tette részint a hollandiak irigysége, részint pedig a jezsuitáknak uralkodási vágyuk és az ország ügyeibe avatkozásuk, mi által a kormánynyal úgy mint a papsággal súrlódásba jöttek. Az 1586-dik évben a keresztény vallás az egész országban halálos büntetés alatt megtiltatott, mely parancsolat, mivel ellenszegülésre talált, s majd a jezsuiták által szított zendülésekre is alkalmat adott,, a legszigorúbban s vért árasztó üldözések közt végrehajtatott. Mint mondják, csak az 1590-dik évben. 20,570 keresztény konczoltatott fel, és végre 1630-ig a keresztény vallásnak az egész szigetországról kiirtása végrehajtatott. Sajnálva kell említni, hogy e gyászos eredményt a portugálok és katholicismus iránt ellenséges indulattal viseltető hollandiak is előmozdították. A portugáloknak a keresztény vallással együtt Japánból örökösen száműzése mega után vonta az országnak minden idegen nemzetek előtt teljesen elzárását. Valamint a japániaknak a legszorosabb sőt halálos bűntés alatt megtiltatott idegen országba menni, úgy minden idegen hajók az ország kikötőiből kitiltottak, és azok a külföldi kereskedés előtt egyáltalában bezárattak. Csupán a chinaiak és hollandiak valának e tilalom alól, de szerfelett megszorító és lealázó feltételek mellett, kivéve, mennyiben nekik bizonyos időben él bizonyos mennyiségű portékának bevitele megengedtetett. A hollandiak jelesen 1634-től fogva a Dezima szigetén eső Nangasaki város kikötőjére vannak szorítva, hova évenkint egy hajót küldhetnek, de míg ott mulatnak, a legnagyobb vigyázatot ellenőrködés alatt tartatnak s kivált a benszülöttekkel érintkezésük a lehetőségig akadályoztatik. A hollandiak, mint írják, e kedvezést azzal is nyerték volna, mivel tagadták, hogy keresztények lennének, legalább egy alkalommal e kérdésre „keresztények vagytok-e?“ azt felelték: „korántsem, mi hollandiak vagyunk.“ Újabb időben több próbák történtek az angolok, oroszok s maguk az amerikaiak által e tiltó és kizáró rendszer megszüntetését eszközölni, de mindig sikertelenül, mígnem végre az utolsóknak most legközelebbről sikerült két kikötőnek legalább maguk simára megnyitását kieszközölni. Hogy e még keskeny körbe szorított szabadság az idő hatalma által majd nagyobbra is terjed, s így a világkereskedés és a keresztény műveltség előtt egy tj és tágas tér fog nyílni ,ezt bizton lehet remélni. KÜLFÖLD. Tudósítások a harártérekről. A Dunamellőli legújabb tudósítások is már sok ellenmondást tartalmaznak. A „Satellit“nek az Al-Duna mellől május 18-ról ezt írják: „16-kan Szilisztriától 3 órányira a Lüdershadtest és 18,000 török közt, mely utóbbiakhoz 4500 franczia csatlakozott, véres ütközet volt, mely által Szilisztria az ostrom alól felmentetett (?) és az orosz cernirozó sereg a Dobrudzsába visszamenni kényszerült. Véres egy nap volt. A harcz estig tartott s mindkét fél sokat vesztett. Az orosz sebesültek száma, kik Braila és Galaczba vitettek, igen nagy. A sebesült harczosok közt 33 altiszt, 7 százados és 4 őrnagy van.“ A „Wanderer“ e hírnek alaposságát azért vonja kétségbe, mert későbbi 22-ig terjedő távirati sürgönyök (igaz, hogy orosz forrásból eredők) ily fontos eseményről nem szólanak, valamint egy 21-ről szóló bukaresti levél sem tesz arról említést. Az „ODP.“ nagyszebeni levelezője pedig ugyanerre vonatkozólag ezt írja: Az igendusphantaeiával megáldott levelezők Lüders orosz tnokot 12,000 franczia által Bazardzsiknál 16-án egészen tönkre veretik, úgyszintén Pawl off tnokot Oltenizzanil semmivé tétetik stb. A „sumál csatá“róli óriási hazugság már vissza van vonva. Láthatni ebből, mily óvatosan kell az ily ikreket felvenni stb. A „Presse“ egy bukaresti máj. 22-ki levél után írja, miszerint Szili sztoriit az oroszok még folyvást siker nélkül ostromolják ; hallomás szerint a Lüdershadtest a támadást a száraz felől május 20-kán kezdte. (Ha 16-kán oly keményen megverték s a Dobrudzsába visszanyomták volna e hadtestet, alig kezdhette volna meg Szilisztria ostromát 20-án. A két hir közöl egyik mindenesetre valóban.) A törökök erélyesen ellenállnak. A „Lloyd“ viddini május 27-ről szóló távirati aik- iénye szintén azt erősíti, hogy Szilisztria mégolyvárt vitézül tartja magát. Ugyane lap ugyanonnan levelezője már 23-ról írja, miszerint minden ellenkező, bármily határozottan hangzó hírek daczára Szilisztria, biztos tudósítások szerint, e napig az oroszok által egészen be sem volt kerítve, sőt inkább a vár déli oldalánál csak időnként mutatkoztak őrjáró kozákcsapatok. A május 22-ről szóló távirati sürgöny, melyet tegnap közlöttünk, a várnak erélyes és hatályos ostromát, sőt egy elővárműnek az oroszok általi elfoglaldását is jelenti. Ennek valószínűségére mutat a következő nagyszebeni máj 25 - ki tudósítás Sziliszra ostromáról. A négy vámos és a vár homlok megtámadása a víz felőli oldalról nagy messzeségről történt; az orosz báldunaparti és középsziget ütegek a török ágyúkat 19—20-ban leszerelték, s az említett elővárműveken két rést lőttek. Az oroszoknak határozott szándékuk volt, az átkelés után már 21-kén az úgynevezett „sebes rohamot “ elkezdeni, s úgy is lön — a roham megtörtént, mindkét fél sokat vesztett, s a két hadvezér alkudozni kezdett Szilisztria átadása iránt; a capitulario - feltételek elfogadására Massza pasának 24 órai idő engedtetett, annak lefolyta után, ha Massza pasa nem enged, az ostrom újra kezdődik. A „Lieb. Bote.“ bukaresti május 20-ai tudósítása határozottan állítja, hogy ha Paskievics egész törzekarával s a mérnöktest egy részével Kalarasnál a jobbpartra átkelt, a még Bukarestben volt csapatok végmaradékát magához vonta, és azóta Szilisztria ostromát erélyesen intézi. A törökök a partütegekből erősen lődözik a 4000 orosz által megszállt szigeteket, de siker nélkül. A „CZC.“ legújabb tudósítása végre Szilisztria ostromáról ezt írja: Miután a máj. 16-ki capitulario alkudozások semmi eredményre nem vezettek, az oroszok 22-kén a dunai oldaloni elővármű ellen állított lőporaknát szerencsésen fellobbantották, s a nyílás felé borzasztó ágyúzást kezdtek, mialatt a második parlamentár ment Mussza pasához; ez hallomás szerint 4 napi megfontolási időt kért (26-ig) és nyert. Viddini máj. 26-ki tudósítások a máj. 22 -i szilisztriai eseménynek nem nagy fontosságot tulajdonítanak. A „Krönst. Z.“ a szilisztriai — fennebb említett — véres eseményekre nézve, hol az oroszokkal a törökök és francziák keményen összecsaptak, jelenti, hogy azokat foksáni levelek is ismétlik. A szilisztriai ütközetről, tudósítással egy futár ment keresztül Foksánon máj. 17-ken Sz. Pétervár felé. Azon két ellenkező hír, melyek egyike szerint Szilisztria elesett, másika szerint a törökök és angol-francziák az oroszokat a Dobrudzsában bekerítették, és oly üres koholmányok lesznek, mint a Sumla véletlen megrohanásáról volt. — E lap szerint a Kalarasnál összevont orosz haderő 120,000 emberre menne. E roppant erő nem kis gondot adand a törökéig és barátaiknak. Kisoláhországnak a törökök általi elfoglaltatását annyi ellenkező hír után most bevégzett ténynek lehet mondani. Viddini már 23- ai tudósítás szerint Halim pasa, a kisoláhországi török csapatok parancsnoka, összes törzskarával Krajovába bevonult, hova a volt viddinkalafári helyőrség nagyobb része is indulóparancsot kapott. A pasa kémlőutat lőn, s egész az Ostig egy oroszt sem talált. Iskender bég 20- kan vonult be Balosba 2000 lovassal és 4 ágyúval, s utasok állítása szerint 32.000 ember van rendelve, Kisoláhországban egész Szlatináig gyors előnyomulás végett. Izmail pasa következő proclamatiót intézett máj. 18-kán (ószer. 6) a. krajovai lakosokhoz: „Miután felsutunk csapatai e fejedelemségeket nem azért szállták meg, hogy a lakosok valamelyik osztályának érdekét megsértsék, hanem stratégiai tekintetekből, és a törvényes rend helyreállítása végett, ezennel mindenkinek tudomására juttatom és sietek rendelni, hogy mindenki nyugton maradjon s lásson foglalatosságaihoz, a földmivelést Baját és bérelt földjein szorgalmatosan folytassa. Senkinek sem szabad másokat érdekeiben csorbítani, ellenkező esetben a csendzavarók ellen az országtörvények egész szigora fog alkalmaztatni.“ A törökök előbb a Skylnél táboroztak, hova az előhadat vezénylő Izmail pasa a két német consulsági ügynököt értekezletre meghiva, és azok segélyét kérte ki a lakosok és védenczeik javára teendő több -helyi-rendszabályokra nézve; a lakosok száma azonban 32.000-ről 1500 ra olvadt le, mert a netán visszatérhető oroszoktól rendkívüli félelem a hatóságok s más lakosokat a maradásvagy visszatéréstől eltartóztatja. Az ügynökök a rend fenntartására a szükségeseket megtették s az nem is háboríttatott meg. A török csapatok példásan viselik magukat, s az oláh nép teljes hajlamát bírják. —A ,Wand.‘ levelezője irja: A törökök Krajovánál tábort ütöttek és előőrseik e városon túl 2 órányira vannak felállítva. — Kalafát és környékébe számos szökevények érkeznek az oláh militziából, kiket az oroszok erővel magukkal vittek. — Orsovai máj. 22-ki tudósítás jelenti, hogy Krajovában 20-kan, a fennálló országtörvények és szerződések alapján a török csapatparancsnok ideiglenes oláh országos kormányt léptetett életbe. A „Lloyd“ Viddinből máj. 27-ke estvéjéről szóló távirati sürgönyt hoz, mely szerint Kisoláhországból tetemes számú török csapatok, köztük igen sok lovasság és tüzérség, érkezik Kalafáton át Viddinbe, valamint Sumlából ugyanide egyik futár a másikat éri. E haderők kivonása Kisoláhországból mutatja, hogy Omer pasa a balszárnyi és tetemes erősítő csapatok elvonásával többé nem késedelmez. Kalafátból biztos tudósítások szerint 30,000-nél több török ment két irányban az oroszok után a Shyl vizén át. Omer pasa most, miután az oroszok az Olt mögé vonultak vissza, s Kisoláhországba egyhamar visszatérésük nem valószínű, a Shyl és Olt közt 15—18,000 főnyi figyelőtestet hagy, a többi kisoláhországi haderőt pedig Viddinen át Sumlába magához vonja. A Kisoláhországban volt orosz haderőből a Liprandi- hadtest legnagyobb része már útban van Oltenizza és Kalaras felé, s csak Baumgartennek tartja még, az alig 15,000 embernyi jobb szárnynyal az egész hosszú Olt-vonalat Szlatinától Turnuig. Folyvást hiszik, hogy az oroszok Nagyoláhországot is el fogják hagyni, s a Pruthot teendik hadiműködésük középpontjává, mivel úgy látszik, hogy a feketetenger partja fogna lesniük eldöntő harci tere. Sőt strategikusok állítása szerint a oroszok egészen vissza fognának Besszarábiába húzódni a a Dobruzsát elhagyni, hol állandó maradásukra semmi intézkedést nem tettek. Bukuresti máj .22-ki tudósítás azon elterjedt hírt, mintha a belga consul a bukuresti kormányhatóságokkali viszonyait megszüntette volna, egészen alaptalannak mondja. Belgrádból írják máj. 12-ről, hogy a szerb kormány Angol-s Francziaország képviselőinek azon hivatalos nyilatkozatát tette, mikép Szerbia a montenegrói fejedelemnek harczias terveit nem osztja, azokat kárhoztatja, Montenegróval semmi összeköttetésben nem áll, és a portával a legjobb egyetértést fenntartani mindig törekedni fog. A „Pr. Corr.“ legújabb tudósítása szerint, Szerbiából, a vajdák, kik az öt katonai kerület élére állíttattak, azon utasítást kapták, hogy a határ minden átlépésének, bármely oldalról történjék is az, a legerélyesebben ellenálljanak. A szerb kormány, ez intézkedésre nézve a külföldi diplomatának azon nyilatkozatát tette volna, mikép azzal nem czéloz Austria vagy Oroszország elleni valamely demonstrátiót, minthogy e hatalmak részéről megtámadástól nem tarthatni, hanemcsak a féktelen török néphad ellen akarja a határokat védelmezni. Konstantinápolyi máj. 20-ki tudósítások jelentik, hogy az Agamemnon angol, és a Charlemagne franczia csavargőzös több angol és franczia fregattal máj. 10-kén a kaíkai kikötő előtt a Krímben megjelentek, és az orosz hajóknak, melyek közt két fregát is volt, kiadatását kívánták A követelést megtagadtatván, a kikötő két egész nap bombáztatott. (Egy másik, de kétségbe vonható tudósítás szerint a kikötő és város egészen leromboltatott volna.) — Batumot, e stratégiai és kereskedelmi tekintetben fontos helyet,a török-persa kereskedés kulcsát, az angol csapatok máj. 10-kén elfoglalták. E diversio által egyelőre az oroszoknak a karszerzerumi után működése gátolva van. Omer pasa, konstantinápolyi máj. 19 a ki biztos tudósítás szerint utasíttatott,hogy a segédcsapatok Drinápolyba megérkezése után semmi hadiműködést ne kezdjen az angol a franczia fővezérekkeli egyetértés nélkül. E czélból Sámliban mint működő hatóság haditanács állíttatik, angol, franczia és török tisztekből. Május 18-kán már 9000 főnyi angol-franczia segélyhad érkezett meg Ruscsukba. B. Osten-Sacken főhadisegéd jelentése a „Tiger“ angol gőzösről lényegesen következő : „A legélénkebb hálaérzettel a gondviselés iránt, mely a felső császár fegyvereit újra megáldá, sietek a 400 lóerejü Tiger angol gőzfregát kormánylobogóját és nemzeti zászlóját megküldeni, mely gőzös zátonyra futott s magát megadta, de annak lebegővé tétele s a kikötőbe vitelére az eszközök hiányozván s két más ellenséges gőzös sietvén segítségére, általunk elégettetett és jégbe röpíttetett. A gőzös t. i. april 30-kan (máj 12.) szokatlan fürd ködben Szebasztopol körül czirkált és a Kartazzi-jószág meredek tengerpartjánál homokzátonyra futott 6 verstnyire délre Odesszától. Idején oda érkezett két nehéz ágyú, 2 század gyalog és egy osztály dzsidás fedezettel, még a Tiger segítségére sietett hajók megérkezése előtt keresztüllőtték a fregát falait, (mely alkalommal a kapitány egyik lábszára ellövetett) s a hajót megadásra kényszeríték. A gőzös lövései az ágyuütegen túlmentek. A lobogó lebocsáttatott, s a hadnagy, ki időközben a parancsnokságot átvette, hozzám jött, a hajónépet hadifoglyoknak nyilvánítván. Parancsomra a legénység partra tétetett, hol az letette fegyverét és a vesztegszállásokban elosztatott a sebesültekkel együtt, kiknek száma 5. Ez alatt Odesszából 8 ágyú érkezett egy zászlóalj gyalogsággal s megfelelő számú lovassággal. De még a Tiger sebesültjei kiszállításával készen sem voltunk, midőn a ködben 2 más ellenséges gőzös mutatkozott. Mivel azok jelenlétében, melyeket még több ellenséges jármű is követhetett, nem volt mód benne a magát megadott fregátot lebegővé tenni, és a kikötőbe juttatni, azért a sebesültek kiszállítása után azt azonnal felgyújtattam. Erre azonnal az ellenséges gőzösök ágyulőtávra jöttek, s ágyúink ellen a tüzelést elkezdték, de ezek két óráig oly jól irányozottan lőtték a két gőzöst,hogy azok megrongálva elvonultak a lőkörből. D. u. 2 óra tájban vége volt a barcznak. Közölünk 2 közember és 3 ló esett el. Hadifoglyainkká lettek Grifford kapitány, 24 tiszt és 201 testőrtengerész és matróz. A hajó légberöpülése esti 7*/* órakor történt.“ A görögországi kicsisről a „Tr. Z.“ nak Athénéből máj. 19-ről ezeket írják: A nyugati hatalmak két jegyzékének vétele után, melyekre adandó válaszra 5 napi időhatár engedtetett, több miniszertanács tartatott, de mik eredményre nem vezettek. A napon, melyen a határidő letelt, a külügyminiszer itt a két követnek, s a határidőnek 21-ig meghosszabbítását kérte. A követek válasza rövid volt; abban mondatik, hogy a követek ismerik az okot, melyből a határidő - hosszabbítás kéretik, és ez nem más mint időt nyerni a már gyűjtött önkényteseknek a határra szállítására, de mely szállításnak meggátlását, és így a megállapított kényszerítő rendszabályok egyikének végrehajtását elhatározták. E jegyzéknek a külügyminiszer kezébe jutása után egy óranegyed múlva másik jegyzék érkezik hozzá, melyben jelentetett, hogy az angol-franczia hajócsapat parancsot kapott, minden görög hajót, melyet nyílt tengeren találnak, elfogni és Máltába vinni. A A tengerészministérium azonnal körlevelet intézett a hadihajók parancsnokaihoz, hogy a kikötőt elhagyják. —A király ellen a« házától*