Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)

1854-05-18 / 423. szám

2379 fő­ ve, ezt még seta kényszerítendi a békére. A szö­vetségesek az orosz sereget kiűzhetik a fejede­lemségekből ; Transkaukasiát s a Krímet elfog­lalhatják , de nem képesek ezen tartományokat megtartani. Először is Angol-­s Francziaország ünnepélyesen lemondtak a netaláni birtok­szerzé­­sekről, s Európa keresztény érzülete alig engedné meg, hogy Georgia, Mingrelia, s Imeretia népe muzulmán uralom alá helyeztessék. Ezen tarto­mányok függetlensége pedig csak névszerinti len­ne. Déli Oroszország rónái legyőzhetlen nehéz­ségeket gördítnek egy invasionális sereg elé, úgy hogy Oroszország, ha a háborút hosszúra nyújtaná, Angol-­s Francziaország pénzügyi ne­hézségeire számíthatna. Szóval, bármennyi győ­zelmet vívjanak is ki a szövetségesek, még­sem juthatnak közelebb czéljukhoz.“ „Oroszország“, így írja az „Advertiser“, „csak két ponton megse­besíthető, Finnland- s Lengyelországban. Ezért az angol népnek szót kell emelnie, s a kormányt kényszerítnie kell azon egyetlen eszköz haszná­lására, mely által a békét ki lehet vívni, t.­­ Len­gyelország s Firnnlandban forradalom előidézé­sére.“,— Az „Advertiser* ‘nek ezen kétségbeesett szavazata a legközelebb tartandó st. marti­n’s­­h a 11 i meetingben hihetőleg bővebben fog tár­gyaltatni — Máj. 12. Az „Adv.“ igyir: „Egy, Erze­­r­u­m­ból apr. 5ről kelt levél azon fontos tudósítást hozá,mikép oda két oly magas állású persa érkezett, kik a sah által rendkívüli megbízással küldettek az angol udvarhoz. Teherán s Sz. Pétervár közt a diplomatiai viszonyok tökéletesen félbenszakad­­tak, s Persia a nyugati hatalmasságok szövetsé­géhez szándékozott csatlakozni Oroszország el­len. Az orosz követ, úgy látszik, annyira meg­csalta a sah tanácsosait, mikép elhiteté velük, hogy a nyugati hatalmasságok a czárral egyetér­­tőleg működnek Törökország ellen; midőn végre­­az angol követ audientiát kért a salitól, s annak szemét fölnyitá, a fejedelem igen heves ingerült­ségbe jött Dolgorucki herczeg valótlan állí­tásai fölött, úgy hogy ez utóbbi jónak látta, rög­töni gyöngélkedés szine alatt, útlevelét kikérni, s Oroszországba haza utazni.­­ Az alsóház tegnapi ülésében, a kincs­tár kanczellárj­a egy interpellátióra vála­szolva kijelente, mikop a május 2-án aláirt kincs­­tár­jegyek összege 1,600,000 ft sz.-re ment föl; a többi május 8-án íratott alá. — Palmerston lord jelenté, mikép legközelebb egy bilit terjesz­­tend elő, a magán ipariskolák felállítására ser­kentés iránt, a fiatal elitélt egyének javítása vé­gett. — Otway kérdé, ha vájjon igaz-e, mikép némely porosz tisztek a tengerészeknek, kormá­nyuk kérelmére, megengedtetett, hogy a balti - tengeri angol hajókon szolgálhassanak; azon föl­tétel alatt,hogy ha e hajók az oroszokkal ellensé­geskedésbe jönnének, azon tisztek a tengerészek elhagyandják a hajóhadat ? (Nevetés) Graham elismeri ugyan, mikép a porosz kormány kérel­mére, némely porosz tiszteknek megengedtetett, hogy a balti angol hajóhadon szolgálhassanak, de arról semmit sem tudott, hogy ilynemű föltétel köttetett volna ki. Azonban megígérte, hogy ez iránt tudakozódni fog, s holnap válaszoland az érdemes tagnak. Francziaország, Pár­is, máj. 12. Hamelin al admirálnak Odessza bombáztatásáróli hivatalos jelentése igy hangzik : „Ville de Paris haj­ón, az odesszai kikötőből, april 24.1854. Minister ur! — Mint szerencsém volt excádat ápril 16-ról kelt távirdai sürgönyöm által értesítni, a két hajóhad Kavarnából Odesszához ment, hogy ezen vá­ros hatóságaitól elégtételt kívánjanak ama hal­latlan megtámadásért, mit a kikötőbeli ütegek egy oly angol fregát s egy oly naszád ellen in­téztek, melyek parlamentári­ lobogót tűztek föl. Három napi szerencsés út után, hajóink april 20- kán horgonyt vetettek 3 mérföldnyire keletre Odesszától, melynek kikötőjét a hajóhadak a ten­ger sekély­essége miatt nem igen közelíthetik meg. April 21-kén Dundas admirálnak egy, az ő felkeresésére indult angol fregát egy oly, april 14-ről kelt levelet adott át, mit Os­te­n-S­a­c­k­en báró -tábornok , Miklós császár hadsegéde s O­­­dessza főkormányzója, intézett hozzá Exclád azon ide mellékelt levélből átlátandja, mikép ezen tá­bornok saját védelmére oly tagadási rendszert követett, mely nem csak az ágyúztatott fregát kapitánya­i tisztjeinek, hanem az odesszai kikö­tőben horgonyzott kereskedő­hajók kapitányai­nak állításaival is ellenkezik. E szerint számunkra nem maradt egyéb hátra, mint a kormányzót ha­tározottan felszólítni, hogy néhány óra alatt elég­tételt adjon amaz eljárásért, mit egy az egyesült hajóhadakhoz tartozó hajó irányában követett. Egyébiránt előre kell­ készülnünk egy oly meg­támadás eventualításaira, mely másnap reggel ápril 22-kén az odesszai cs.­kikötő ellen való lé­tesítendő, ha felszólításunkra naplementig válasz nem fogna érkezni. Nem­ lehetett szándékunkban, legkisebb kért is tenni Odessza városának, vagy kereskedelmi kikötőjének, mely telve van minden nemzetbeli kereskedő­hajókkal. Az orosz császár küldöttje egyedül volt bűnös egy népjog-ellenes merényben, e szerint Dundas admirál s én egye­dül a császári kikötő, az abban volt raktárak s hajók, s az azokat oltalmazó ütegek megtámadá­sát , lerontását határoztuk el. Ezen eredmény elő­idézése végett azt véltük, hogy csupán gőzösöket s nevezetesen 5 angol gőz-fregátot, s ama 3 fran­­czia gőz-fregátot kell használnunk, melynél több­ nem maradt nálam, mióta a kormány rendeleté­ből a hajóhadunkhoz tartozó többi gőz-fregátok az Algir­s Gallipoli közti csapat­szállításra hasz­náltatnak. Ápril 21-kén estig Osten-Sacken tá­bornoktól nem érkezvén válasz felszólításunkra, a megtámadás másnap reggelre határoztatott. Az általam s Dundas admirál által egyetértésig tett intézkedések következtében, a Vaubans Des­­cartes két franczia fregát, a Tiger­s S­amp­­son angol fregátokkal együtt reggeli 10­/1 óra­kor 9 —10 horgonykötél távolságra érkeztek a cs. kikötő ütege elé, mely ágyú­lövéssel fogadá azo­kat. A fregátok élénken válaszolanak, azonban a mi ágyúink nagyobb öblűek lévén az ellenség ütegeinél, lövéseink biztosabbak voltak, mint az övéi. Ezen első harcz folytában a Sans-Pareil angol hajó, a Highflyer gőz-corvette-el az ütegek lőtávolának szélső határán vet horgonyt, hogy szükség esetében, támaszpontul szolgáljon a harczoló fregátoknak. Ugyanezen­ peresben a M­o­g­a­d­o­r francziai gőzf­regát, a T­e­r­r­i­b­­­e an­gol gőzfregát, a F­u­r­i­o­u­s­sa Retribution a harcz színhelyéhez közelednek, hogy abban részt vegyenek, mihelyt erre nekik az admirálok jelt adandottak.­­ A tüzelés másfél óra óta tart, mi­dőn a V­a­u­b­a­n három iszó golyót kap, melyek egyike kerekének néhány küllőjét összetöri, a többiek pedig kerék­ládáját gyújtják meg; szi­vattyúkkal igyekeznek a tikét eloltani; de hiá­­ban, az izzó­ golyók egyike behatott a hajófal bordái közé, s ezt lassú tűzzel elemészté. Bouet- W­i­ll­a­u­m­e­z hajókapitány, a hajóhad táborkari főnöke, kinek meghagyom, hogy a C­a­t­o­n hajón a harcz minden phasisít agam­nael tartsa, és sür­­getős szükség esetében intézkedjék, ekkor a Vauban hajóra érkezik, mely megállapodott, s ezen fregat parancsnokának meghagyja, mikép pillanatnyira hagyja el a harca színhelyét, s a ha­jóhadak közepébe vonuljon, hogy ott a szükséges segélyben részesülhessen. — Kevés idő múlva a 4 gőzfregátból álló 2 - dik osztály parancsot kap a harczba bonyolult 3 első fregátnak segélyére jönni, mit 11 óra felé hatályosan kezd létesítni. A hét fregát bombái zápor ként hullanak a cs ki­kötő ütegére, s az abban levő raktárak- e hajókra, hol már az égésnek elég komoly előjelei kezde­nek mutatkozni. Az odesszai dombokon levő üte­gek egyesítik tüzelésüket a cs. kikötő ágyúiéval. Nem messze a fregátoktól hat angol naszád kö­zelít ezen kikötőhöz, a kikötőgát észak-nyugati részében, hol az ellenség nem állított fel ágyúkat, s tömérdek congrove-röppentyűket szór, melyek jó hatást látszanak tenni. — Már dél van, a V­a­u­b­a­n, melyen a tűz eloltatott, újra egyesül a többi angol s franczia gőzfregátokkal, melyek a tüzelési gyorsaság-­s ügyességben versenyeznek egymással, sőt pillanatnyira még a C­a­t­o­n fran­czia gőzcorvette is részt vesz a tüzelésben. — 1 órakor a cs. kikötő raktárai a laktanyái tökélete­sen lángba borulnak. Ugyanezen peresben e ki­kötő ütegének lőpor­kamrája légbe repül, a fran­czia hajónépnek „éljen a császár!“ kiáltásai, s az angol matrózok burrahji közt. — A cs. kikötő le­rombolásának műve gyorsan halad , a fregátok megkettőztetik tüzelésüket, s a lőpor­kamra fel­­lobbanása által a szárazon előidézett rendetlen­séget felhasználván, két horgonykötélnyi távol­ságra nyomulnak elő, hogy a kikötő belsejében fekvő mintegy 15 kis orosz hajót annál gyorsab­ban összehúzhassák. A­mint ekkép a kereske­delmi kikötő ütegeihez közelitnek, ezen kikötő ágyúi, melyek egy perczig elhallgattak, újra é­­lénken kezdenek tüzelni fregátainkra, mely tü­zeléshez az odesszai dombokon felállított mozsa­raké is csatlakozik. De ezért a fregátok nem ke­­vésbbé siettetik rombolási művüket, s a mozdula­tok s ágyúzásban vetekednek egymással. Ezen mindinkább szűkebbre szorított körben, melyben­­9 gőzös mozog, egyetlen hamis hadmozdulatot sem lehet észrevenni. — Egy perozig ezen fre­gátok egy részének tüzelése megváltoztatja irá­nyát , hogy visszavonulásra kényszeresen egy oly tábori üteget, mit az ellenség azoktól jobbra a parton állított fel, melyhez közeledtek a congrove­­röppentyűket szóró naszádok. 14 órakor ezen, a fregátok vézágyúi által rendetlenségbe hozatott üteg a száraz belseje felé visszavonult, miután alkalmat adott arra, hogy a vezágyuk egy falunak néhány házait felgyújtsák. Erre minden lövéseink a cs. kikötőben volt s még össze nem vontatott orosz hajókra irányoztattak, melyek csakhamar 5 óra felé a lángok által fel is emésztettek. Szóval, a kikötő tökéletesen összevontatott, s bizonyosan Odessza városával is ugyanez történt volna, mely­nek sorsa e perczben tetszésünktől függött, ha gőzöseinknek erre jelt adunk. De kitűzött czélunk tökéletesen eléretett; s ezért ellenkezőleg Dundas admirál s én ama gőzösöknek arra adtunk jelt, hogy tüzelésüket szüntessék meg, de ismét lobo­góinkhoz csatlakozzanak.­­ Az ellenség embe­­­rekbeni veszteségének tetemesnek kelle lennie, amaz explosiók a égések következtében, melyek mindenütt mutatkoztak. Gőzöseink vesztesége igen csekély volt, noha a Descartes 5­, a Vauban s Mogador pedig 4 —4 golyót kaptak; azonban mégis a V­a­u­b­a­n-on 2 ember halt, s kettő sebesült meg, egyik ágyújával történt baleset következtében. Az angol fregátokon a veszteség egy holt-, s 10 sebesültből áll. Még hozzá akarom tenni, mikép több kereskedő­hajók a megtámadás által okozott zavart arra használták fel, hogy a kereskedelmi kikötőből megmenekül­jenek , nevezetesen ezt téve az ott letartóztatott két franczia hajó. Tegnap ápril 23-án a cs. ki­kötő műhelyei még mindig égtek. A Fur­y cor­vette, melyre első hadsegédemet, Garn­au­t hadnagyot k­üldem, avval bízatott meg, hogy a cs. kikötőben tett pusztításokat von­tatírozza. E corvette észrevette, mikép a gát végén felállított üteg többé nem létezett, s mikép az admiralitás épületei szétvontattak, vagy tökéletesen elpusz­títtattak, útközben a Fury néhány bombát ve­tett a partra, ott, hol tegnap a tábori üteg mutatá magát,­­ hol némely föld­ védművek készítésével foglalkoztak. Ezen bombák a munkások egy részét lezázták, s a többieket futásra indíták. Egyetlen nevet sem idézendők txeládnak, mivel ezen kis csatában mindenki jól teljesíté kötelességét; a tisztek a legénység rendkívüli buzgalmat s lelke­sülést tanúsítottak.“ Belgium, Brüssel, máj. 12. Az „Emancipation*1 ma­­gy ír : „Némely személyek azon nézethez ragasz­kodnak, mikép a sz­ omeri tábor felállítása Poroszország irányában bizalmatlanságot tanúsít, sőt még azt is állítják, mikép a porosz kabinet e tekintetben nyilatkozatokat kívánt. (Mint tudjuk, a „Moniteur“ ezt már megc­áfolta.) Alapos okunk van hinni, mikép Poroszország helyesen fogja fel ezen csapat-összevonás czélját. E tábornak nincs más czélja, mint a csapatok begyakorlása, melyek talán a keleti-tengeri expeditióra vannak rendeltetve. Brüsselben, hol ezen rendszabály iránt bizonyosan szintúgy érdekeltették, mint Berlin­ben, arra vonatkozólag legcsekélyebb aggodalmat sem éreznek.“ Németország. Berlin. A .Preutz. Corr.“ nyilatkozatát, mely a kabineti változásra vonatkozik , a minis­­teri „Zeit“ közölvén, ahhoz következő szavakat csatolt: „Mi nem vagyunk közelebbről értesülve hadügyminister úr kilépésének okairól; de hogy azok a Poroszország által megtartandó politikai állást illetőleg megváltozott elhatározásokra vi­tethessenek vissza, okunk van leghatározottabban kétségbe vonni. Miután Poroszország az ápr. 9- ki jegyzőkönyvet Bécsben aláírta, miután a szer­ződ­vényt Austriával megkötötte, s miután e szer­­ződ­vény a német szövő­államok kormányaival tudomásvétel és csatlakozás végett közöltetett: mi a porosz politika alapját oly világosan és szi­lárdan felállítottnak tartjuk, mikép a csalódás ar­ra nézve ép oly kevéssé lehetséges, mint mi egé­szen rendkívüli és előre nem látott körülmények bekövetkezése nélkül, az abbani fordulatot lehet­ségesnek nem hiszszük. A Párisi levelezők né­met lapokban mindenféle kellemetlen benyomá­sokról tudtak mindjárt beszélni, miket B­o­n­­­n kitépte a tuileriákban előidézett, sőt egész ko­­­molysággal erősíték, hogy a francziák csá­szárja által elrendelt sz­­omeri tábor nem e­­gyéb, mint Poroszország elleni demonstratio és válasz a porosz hadügyminiszer lelépésére. E következtetéseket mi egészen hamisaknak tartjuk. Sőt inkább a legkétségbevonhatlanabb jelek a mellett szólanak, hogy a franczia kormány, a csá­szár személyét sem véve ki, nem szűnt meg a po­rosz politika őszintesége és szilárdságában bizal­mat helyezni.­­ Bármily nagy tiszteletet tudott is magának Bonin úr a maga állásában kivíni, de tényleg ő még sem volt a porosz politika kép­viselője, és mint hadügyminister, természetesen nem is lehetett. Poroszország állása a külföld irá­nyában ezenfelül nem egy egyes minister lelépte vagy maradásától, hanem a királytól függ“. — Az „Augs. Alig. Ztg“ néhány érdekes adatot közöl Bonin elbocsátásáról. A volt had­ügyminister nem is sejtette azt. Két főrangú tiszttel együtt előadáson volt a királynál Midőn eltávoztak, Bonin visszahivatott, s ekkor közlé vele király ő felsége az elbocsáttatást. A tábor­nok nem veszté el méltóságos magatartásit, egy­szerűen meghajolt s kijelenté, mikép erejét bár­mely állomáson is a király szolgálatára szenteli. Másnap egy magasállásu tiszt látogatá meg őt, s mondá neki, mikép a király szerfölött megindult azon modor miatt, melylyel Bonin a kamrában nyilatkozott s egy két helyet idézett a magasállásu tiszt annak beszédéből. Bonin ezeket mint egé­szen elferdített s hamisítottakat visszautassá. Erre a látogató ama beszéd egy leiratát közlé vele, mely hallomás szerint egy előbbi minister­­nek, ki a titkosan működő párthoz tartozik, fiá­tól eredt. A király, szemei gyengesége miatt, nem olvashat maga, mindent felolvasnak neki, s jól­lehet a választás igen nagy ellenőrséggel vitetik, mégis az határoz. Bonin úr hirtelen elbocsátása, valósággal mondva, büntetési jellemet visel ma­gán. Nemcsak elesett a hatalom, tekintély és ha­táskörtől mint minister, hanem fizetése is felényi, azonkívül oly tiszt (gr. Waldersee) közvetlen parancsai alá lő, ki nálánál sokkal alább állván, egyike a legfiatalabb vezérőrnagyoknak De Bo­nvi­er mindezen veszteséget nagylelkű türelem­mel viseli; a közvélemény mellette van ; a po­rosz herczeg ő fens, közvetlenül az elbocsátás u­­tán több órai kihallgatásra méltatta őt, de sőt az erre tartott nagy katonai szemlén sem jelent meg. Bonin még az­nap, midőn elbocsáttatott, a kirá­lyi asztal­hoz hivatva, kedélyesen mulatott s ma­gaviselete nem árulta el a történteket; sőt most is azzal tüntette ki őt a király, hogy nyert négy havi szabadsága élvezetére várainak egyikét a­­jánlá neki nyári lakus. Innen is kilátszik, mikép nem a király szive,hanem egy párt működése volt a játékban a tényező. dulatot vitt ki s az oroszokat egy oly lesbe csalta, hol 1200 ember esett el a török fegyver alatt. Az oroszok Wogayába vonultak vissza, s ké­sőbb nevezetes erősítésekkel Rusvedéből ismét Turnuba tértek vissza. A törökök­­azonban ez a­­latt legszebb rendben Nikápolyba visszavonultak.­­ Felsőbb rendelet következtében minden közlés a nyilvános lapokban s egyéb nyomtatvá­nyokban a cergek mozdulatáról a cs. k. terüle­ten, azok erejéről és felállításuk helyéről, hadi­ szükségletek szállításáról és fenntartási helyéről, s általán véve minden más közlés, mely katonai működések terve­ és irányának fölismerésére ve­zethetne, föltétlenül tiltazik, s ezen tilalom alól csak azon tudórí­tások vannak kivéve, melyek a hivatalos lapokban jutnak nyilvánosságra. Az il­lető felsőbb rendeletet holnap egészen köz­­lendjük. London, máj. 13. A felsőház tegnapi ülésében, a néphad-bill másodszor felolvastatott. ( — Az alsóházban D.­Stuart azon teg­nap délután elterjedt hirt hozó szóba, mikép Kronstadt rohammal bevetetett,s ez alkalom­mal 3,000 angol s franczia elesett volna. G­r­a­­h­a­m e hirt egészen alaptalannak nyilvánító, mi­­­vel ő tegnap reggel Napier­től egy levelet kapott, melyben még szó sem volt Kronstadt ellen intézett megtámadásról.­­ Ellenben ez hiteles tény, mikép Serpenti szigetnél 12 orosz szállító­hajó (csapatok nélkül) elfogatott. Lucas kérdésére Graham kijelente, mikép a hadihajókon egyetlen kath. matróz sem kénysze­­­ríttetik az anglican isteni tiszteleten részt venni. Páris, máj 13. Most már nincs kétség az iránt, mikép franczia csapatok szállandják meg Görögországot. — Az „Indép. beige“ levelezője így ír: „Néhány nap óta azon hit szárnyal, mikép egy neme az államcsínynek van készülőben. Ezen ál­lamcsíny természete­s czélja mindenki előtt titok. Az tény, s ezt legnagyobb bizonyossággal állít­hatom, mikép a császári nyomdában titokban va­lami igen fontos nyomtatvány készült.“ Legújabb posta: Bécs, május 17. A „Pressé“ 16-kán késő este még egy levelet kapott az Al-Dunáról máj. 14 kéről, melyben ezek állanak: N­i­k­á­p­o­l­y sTurnunál ápr. 28-kan heves ütközet volt, mely az oroszoknak Turnuból visszavonulásával végződött, miután előbb nevezetes veszteségeket szenvedtek.— Szali panha igen ügyes hadi for­ Távirati sürgönyök. A „Presse" következő táv. sürgönyöket hoz: Bukarest, máj. 13. Orosz tudósítások szerint Szilisztria bombázása máj. 11-kén valósággal elkezdődött, és pedig egyszerre Q.p­a mare,Opa­mika és Guraborcs felől. Még csak L­ü­d­e­r­s­tnok megérkezését várják, hogy a formaszerinti ostromot a hadi mesterség szabá­­­lyai szerint megkezdjék. Berlin, május 16. Tegnap óta kering azon hir, hogy gróf O­r­­­o­ff a legközelebbi na­pokban egy újabb küldetésben ide fog érkezni. Kopenhága, máj 15. Napier admirál hajóhada 7-kén Gotska-Sandétől délkeletre to­vább vitorlázott. A franczia hajóhad 11-én Frie­­denshagent elhagyta. Vegyes hírle* * n­e m éti sz in h­á­z. F. hó 15-én „Leg­jobb az egyenes út“ és „Párisi adós" vígjáték. Mint Krumm Illés és Párisi adós Egressy Gábor feledhet­­lenül áll a magyar nemz. színház közönsége előtt; az elsőben művészi parricatura, a nélkül hogy az illő korlátokat átlépné, a másodikban a bonvivant és dandyt igen élénk kedélylyel állítja a néző elé, kü­lönösen jeles itt a B­­ur­bik­­­onok történetének elbe­szélésében és azon jelenetben midőn az Amerikából hazaérkezett apának gondolják, a tettetett és a valódi üres gyomor mulattató ellentétes komi­­kumát nagyon jól fejezte ki. Egressy többször hivatott. Az előadás azonban kivált az első darab­nál nem volt pontos, összevágó, nem mutatott é­­letre, kedvre, buzgó törekvésre, pedig a közön­ség igen szép számmal volt jelen . Kovácsáé karri­­katúráját különben kiveszszük e megrovás terhe alól. Salamon János erdélyi zenekara igen vonzó de­lejtű volt a mai előadásra nézve. De meg is érdemel­te. E kis zenetársaság oly erőt, oly lelkes játékot fejt ki, mintha minden egyes embere maga egy ze­nekar lenne. Vezérük, Salamon, nem csak czi­­gány,hanem valódi hegedűművész,ki varázsszerüleg hat hangszerére és hangszerével a közönségre; ke­sergő és szeszélyes oláhnótáiban hegedűje egy poly­­phonná lesz,mely minden hangszert képes utánozni; ezek az oláh dalok egy Milánódéhoz méltó technikát kívánnak az egyszerű, ideges arctó, ábrándos czi­­gánytól, ki hangszerének valóban kitűnő mestere. A­ közönség lelkesen fogadta, igen sokszor megtapsol­ta és kihívta őket; egypár darabot ismételniük is kellett. A czigány és műzenész kellékei alig is e­­gyesülnek együtt oly ritka természeti adomány­ban mint Erdély e barna gyermekénél. Fővárosunk mindenesetre kitűnő zenekarral szaporodnék általa. Bécsi börze május 17-től. Státus kötelezvény 5%.....................fá'/it dto 4%. ... • . 76*/a 1834—ki sorsjegyek 500 frtoB . . . 230 1839-ki „ 350 .....................1220* Bankrészvény darabja . . . • 1210 Éjszaki vaspálya 1000 ftos . • • 2125 Dunagőzhajózás . . . . • • . 543 Amsterdam 100 tallér . . . • — Augst­urg 100 tallérért bco. . 137% Hamburg............................ s 102 London i ft sterlingért . . ... 1^,24. Bécs, május 16. Agio : arany 41‘/­1 ezüst 36. ““ 1 ■ 1 ■ 1 1 —* 1 1, * 1 « 1 ——— Danit vízállás. Május 17. (reggel Vár.) V 7" 0‘" fölött.

Next