Budapesti Hírlap, 1854. június (434-456. szám)

1854-06-11 / 442. szám

állapíttatván, közzététett. E szerint a két király­ság a zágrábi helytartóság közigazgatási területét és az ott boni tábla név alatt felállított orsz. fő­­törvényszék kerületét képezi. E közigazgatási terület öt megyére osztazik, a megyei hatóságok következő székhelyeivel: Zágráb, Varasd­, Fiume, Pozsega, Eszék. Zágráb főváros közvetlenül a helytartóság alatt áll. A megyék ismét járásokra oszlanak. Első­ folyamodású törvényszékeket ál­líttatnak fel az orsz. törvényszék Zágrábban, a megyei törvszék Varasdon, Fiuméban és Eszéken. A zágrábi orsz. törvsz. kerülete magában fog­lalja Zágráb várost és megyét; az eszéki megyei törvsz hatósága kiterjed Eszék és Pozsega me­gyékre ; a varasdi és fiumei a hasonnevű me­gyékre. A kereskedelmi törvényhatóságot minden első­ folyamodású törvszék a maga kerületében kereskedőrendi ülnökök meghívásával gyakorolja. A fiumei megyei törvényszék egyszersmind ten­gerügyi törvényszék a horvát partvidékre nézve. A zágrábi orsz. törvsz. gyakorolja a lány­­ügyi törvényhatóságot Horvátországra, az eszéki me­gyei törvszék Tótországra nézve. A politikai ü­­­gyeket Zágráb, Varasd, Eszék és Fiume vidéki járásokban az­ országfejedelmei politikai járásható­ságok, Károlyváros, Kaproncza, Körös, Buccari és Pozsega környékén az e városokban állított vegyes járási hivatalok látják el, míg maguk az összes nevezett városokban, (Zágráb, Varasd, Eszék, Fiume, Buccari, Pozsega, Károlyváros, Kaproncza, Körös) az a városi tisztviselőkarra bizatik. Minden többi járásokban az illető tör­vényhatóságot és politikai hivatalkodást az azok­ban felállított járáshivatalok gyakorolják. — Vizsgálóbiróságokut, bűnök és vétségek fölött az illető megyékben részint a zágrábi orsz. törvsz., részint a három megyei törvényszék, részint végre a járáshivatalok Károlyváros, Sziszek, Csáktornya, Krapina, Pozsega, Verovitics és Vukovárott ren­­delték. „Ö. C.“ Erdély nagyfejedelemség szintén azon a ponton áll, hogy végérvényű közigazga­tási és törvénykezési szervezését megkapja. Ezt a nagyszebeni helytartóság kormányzati területe képezi, s az ugyanott létező országos főtörvény­­­szék vidéke, és 10 kerületre oszlik, a kerületi ha­tóságok székhelyeivel Nagyszeb­enben, Brassó, Udvar­hely, Marosvásárhely, Besztercze, Deézs, Szilágy-Som­l­yó, K­o­l­o­z­s­v­á­r, K­á­r­o­l­y-F­e­h­é­r­v­á­r és S­z­á­s­z­­városon. Az ország fővárosa Nagy-Szeben közvetlenül a helytartóság alá rendeltetik. A nagyszebeni kerület, 320,266 lélekkel és 277 községgel 12 járásra oszlik; e 12 járás : Szász-Sebes (városi­ és vidéki járás), * Szerda­hely, Orlát, Nagyszeben (vidéki járás), Újegyház, Felek, Nagy-Sellyk, Medgyes, Erzsébetváros (városi és vidéki járás), Segesvár, (városi és vi­déki járás), Nagy-Sink és Sz. Ágota. A brassói kerület 274,709 lélekkel és 216 községgel, 10 járásra osztozik, u. m. Kőhalom, Fogaras, Sárkány, Törcsvár, Földvár, Brassó (vá­rosi- és vidéki járás), Hosszufalu, Sepsi-Sz.­­György, Barátos és Kézdi-Vásárhely. Az u­d­v­ar­h­e­ly­i kerület 174,127 lélekkel, és 200 községgel 6 járásra oszlik : Baróth, Koz­mác, Csik-Szereda, Gyergyó-Sz.-Miklós, Szitás- Keresztur és Udvarhely. A marosvásár­helyi kerület 194,533 lélekkel és 289 községgel 6 járásra: Marosvásár­hely (városi és vidéki járás), Makfalva, Mező- Madaras, Záh, Radnót és Dicső-Szt-Márton. A beszterczei kerület 178,344 lélekkel, 236 községgel 10 járásra osztozik: Görgény-Szt- Imre, Szász-Régen, Teke, Nagy-Sajó, Besztercze (városi és vidéki járás), Borgó-Prund, Bethlen, Lekentze, Rodna és Naszód. A d­e­é­z­s­i kerület 340 községben 193,793 lélekkel 8 járásra oszlik : Magyar -Lápos, Kapol­­nok-Monostor, Nagy-Somkut, Retteg, Semesnye, Deézs, Szamos-Ujvár (városi és vidéki járás) és Mócs. A szilágy-somlyói kerület 265 község­ben 174,086 lélekkel 6 járásra oszlik : Tasnád, Zovány, Szilágy-Somlyó, Szilágy-Cseh, Zilah és Hidalmás.­gerész tökéletesen hasonlít a phrenologhoz, a ki ez utóbbi által szeretteték, vájjon azt viszont szereti-e vagy nem, s ha csak a testvér iránti emlékezetért is közelében oly boldognak érzi magát, miért uta­sítja vissza annak kezét? nincs sehol feltüntetve. , Hogy e kényes helyzet felfoghatóvá legyen, An­­toinette-nek igen határzottan kinyomott s finomul kivitt jellemmel kellene bírnia. E beszély írója a meseszövést fontosabbnak tekinté a jellemzésnél. " B . Balázs Sándortól két beszély jelent meg a Hó­­ban". Egyik az „Alvajáró“, másik „Árnyalatok a házaséletből“. Szerzőjük könnyűséget tanúsít előa­dásában s a közönség egy része kétségkívül érdek­kel olvasta beszélyeit. Csupán két megjegyzésünk van; egyik, mikép az érzékire épen nincs szükség a művészetben, s a mi közönségünk e tekintetben nincs oda „művelődve“ (?), hova a franczia.(Ezt fő­ként az „Alvajáró“-ra mondjuk). Másik megjegyzés, mit tenni akarunk, mikép az indokolásban gyenge­séget látunk, — a mesére nem pedig jellemfestésre van figyelem fordítva. (S ezt inkább az „Árnyala­­tok“ra kívánjuk értetni.) A „Divatcsarnok“ is egy új nevet mutat be az irodalomnak — egy élénk phantasiájú nőt. Költői eszmék és érzelmek nem hiányoznak művében, mi reményekre jogosít de a színezés olykor szerfölött élénk. Alakjaira nézve nem ajánlhatjuk eléggé, mi­­kép azokat a valódi élethez hűbben igyekezzék idomítani. A szerfölött jó emberek épen oly kevéssé bűk az élethez, mint a szerfölött roszak. Azonban, hol a költészet két főelemnek, az érzelem- és phantasiának nyomait látjuk, nem vonhatjuk kétség alá a tehetséget é s csupán önbírálatot és ta­nulmányt ajánlunk. „Dzsem herczeg“ Jókaitól igen érdekes törté­neti kép, a jeles szerző kedvelt egyszerű modorában adva elő. A fordított beszélyekre nézve még megjegyez­zük, hogy a fordítók lelkiismeretlenül bánnak a nyelvvel. Megrovandónak tartjuk még, mikép a „spanyol novella“ fordítója mint azon beszélynek szerzője adja ki magát. Ha nevén akarjuk ez eljárást nevezni, ki kell mondanunk, mikép ez chajla­­tanság, s a dicsbabért ezennel ünnepélyesen szalmakoszorúnak nyilvánítjuk. A fennebb előszámlált beszélyekben tán untig való a refrain ismételve, miszerint beszélyíróink az indokolásra nem forditnak figyelmet. Ennek okát igen közel találjuk — mi abban áll, hogy e beszé­­lyek írói nem­­igyekeznek egyéniségek-jellemekből fejteni ki a cselekvényt. Az alakoknak tiszta kinyo­­matú plasztikával kell birniok, hogy följajdulásuk, Szerelmük, tetteik megfelelő rokonérzetet s élénk részvétet kelthessenek az olvasóban — mi mind az érzelemre mind a képzeletre mélyebb hatást tesz, mint azon úgynevezett költői ábrándok, melyek ködfátyolképekként vonulnak el előttünk s inkább altatólag mint elevenítően hatnak a kedélyre, vagy azon hiú érzelgések, melyek már rég elkoptatott phrasisokká váltak. De a jellemzéseknek adva túl­súlyt a főelőny az, mikép az indokolást soha sem kell keresni, az meg van adva, s minél következe­tesebben tartja magát az író a jellemek fejlesztésé­hez, annál kevesebb hiba van művében. Az egyének, jellemek festője részén áll: mű­vészi tökély, hatás, érdekesség. A mesegyártóén : botlások, közöny, unalmas­ág, s gyakran képtelenségek. Múlt hóban kiemeltük a színhely külföldre té­telének kárát, most könnyen megfejthetjük annak okát, mely ismét abban áll, hogy a beszélybró nem alakokat tart szem előtt, melyeket könnyebben föl­­­lelne saját környezete s élete, eleven benyomásai közt, mint az olvasott regények után, hanem a mese összetűzését tartja fődolognak, mit tüskén-bokron,a lélektani törvényeken s az élet minden valószínűsé­gein átgázolva, a csomóig s megoldásig kell vinnie. Ekkor aztán valóban mindegy, akár hazai, akár kül­földi tárgyat választunk — s az, ha tán ez utóbbira több hajlamot látunk, oda mutat, mikép a kül­földet kevésbbé ismerő olvasó előtt épen a való­színűtlenségeket akarjuk eltitkolni. Szóljunk még az újdonsági rovatokról. E tekin­­­tetben a „Divatcsarnok“ a régi maradt. A „Hölgy­futár“, mit napilapnál igen helyesnek találunk,, te­temesen bővíté e rovatot, nemcsak, hanem a tárgyak megválasztásában is haladást látunk. — A „Visz­hang“ , újdonságait, mint hetilap nagyobb czikkek­be foglalja össze, s nem annyira biráló észszel, mint életekkel s satirával fűszerezi. De a gyakran czél­­talan személyeskedést, s a tárgytól messzetérő pár­beszédeket jobb volna kizárni. A színi bírálatokban a „Hölgyfutár“ rendes és szakismerettel kezelt ro­vatot viszen. Ezt az „Új magyar m­úzeum“ tárcza­­írója, kit nemsokára más oldalról is lesz szeren­csénk bemutatni, nem helyesli. Azt mondja, mikép a H.-ba nem illik e komolyság. Minő észjárás! Ma­gánkörben, gyermekes tréfának csak megjárná, de egy oly iszonyúan komoly folyóiratban, olvasni ne­vetséges Ha a hasznost gyakran fűszerezzük mu­­lattatóval, miért ne igyekeznénk a mulattatót hasz­nossal vegyítni?— különben is e szinbirálatok érdek * késen vannak írva. • A „Divatcsarnok“ a könyvbirálatokra nagyobb figyelmet kezd fordítni — de főleg csak az azon lap szerkesztője által kiadott könyvekre terjeszkedik ki, és pedig szakismeret, avatottság nélkül, mit bebizo­­nyítni épen azért nem akarunk, mert azt igen szá­mosan önmaguk beláthatják. Párvonalat szépirodalmi lapjaink közt azért nem akarunk húzni, nehogy részrehajlással vádol­­tassunk, minek csupa árnyékától is őrizkedünk. •—11 'WiAWRiW*'' 2481 A kolozsvári kerület 254 községben 178,891 lélekkel 6 járásra osztatik fel, u. m. Vá­laszút, Kolozsvár (városi és vidéki járás), Bánfy- Hunyad, Gyalu, Torda és Bágyon. A károlyf­eh­érvári kerület 189 köz­ségben 172,335 lélekkel 6 járásra oszlik : Tövis, Nagy-Enyed, Balázsfalva, Károly-Fehérvár, Al­­gyógy és Abrudbánya. végre a szászvárosi kerület, 435 köz­ségben 213,118 lélekkel 9 járásra: Halmágy, Kő­rösbánya, Illye, Sólymos, Déva, Vajda -Hunyad, Hátszeg, Puj és Szászváros (mezővárosi és vidéki járás). Mint első­ bírósági törvényhatóság e nagy­fejedelemségben a nagyszebeni országos törvény­szék,­ezenfölül 9 kerületi törvényszék a többi ke­rületekben, a nagyszebenit kivéve, és pedig a ha­sonnevű székhelyeken, a szilágy-Somlyóit kivéve, állíttatik fel; az utóbb említett kerületben a ke­rületi törvényszék Zilahon állíttatik. Az országos törvényszék és a kerületi törvényszékek vidékei a hasonnevű kerületekkel együvé esnek. A polgári törvénykezési szabályzat és a büntetőperrend meghatározzák az eseteket, melyekben a törvény­­hatóságnak az egész nagyfejedelemségre ki kell terjednie. A nagyszebeni, brassói, maros­vásárhelyi, beszterczei, kolozsvári és szászvárosi vidéki járá­sok, továbbá az udvarhelyi, derzsi, zilahi és ká­­rolyfehérvári járások járáshivatalai csupán a po­litikai ügyvitelre határ­ozvák. Nagyszeben az ország fővárosa, továbbá Brassó, Besztercze, Kolozsvár, Maros-Vásárhely, Szász-Sebes és Segesvár vá­rosokban, valamint Szászváros mezővárosban, s Erzsébetváros és Szamos-Ujvár sz. királyi váro­sokban a politikai igazgatást a várostanácsok, az ország fővárosában a helytartóság, a többiekben a kerületi hatóságoknak közvetlen alárendelve teljesítik. Egyéb járásokban a politikai hiva­taloskodás és az illetékes törvényhatóság, az e czélra állított vegyes járáshivatalok által gyako­­­roltatik. Mint vizsgáló­ törvény hatóságok bűnök és vétségekre, részint a nagyszebeni országos tör­vényszék, részint az illető 9 kerületi törvényszék, részint végre a szászsebesi, medgyesi, segesvári, nagysinki, kőhalmi, fogarasi, sepsi-sz.-györgyi, barothi, csik-szeredai, dicső- sz. -mártoni, szász­­régeni, naszódi, nagy-somkuti, számos-újvári, szilágy-Somlyói, tordai, nagy-enyedi, abrud­­bányai, kőrösbányai, dévai és vajda-hunyadi já­ráshivatalok egy vagy több járásra kiterjesztett hatósági körrel vannak kijelölve. K­ÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. A b­u­k­a­r­e­s­t­i tudósítások jun. 6-ig ter­jednek. Szilisztriánál semmi változás nem történt. Pawsow altn. jun. 2-kán Lüders bnokkal egyesült. O­m­e­r pasa jun. 1-ig semmi támadó lépést nem tett. Hir szerint a segédhadak Sumlá­­ba küldésének terve megváltoztattatott, s azok Pravadába fognak menni. — Kisoláhországban a törökök apró hidakat készítenek, az Oltón átke­lésre. A Szilisztria ostrománál megsebesült gróf O­r­­­o­ff Bukarestbe vitetett, az orvosok remélik életét megmenthetni. Kotzebue egy hid-al­­katrésznek összeomlása által a Dunában lelte halálát. B. Budberg jun. közepére váratik Jasszyba; ugyanoda fogna menni a most be­tegeskedő P a s k i e v i c s­ig is. — Az orosz se­regbe besorozott cserkesz tisztek nagy része át­­szökött a törökökhöz. — Oroszországban új u­­jonszállítást várhatni. — Montenegróban jun. 3- ig a csend nem zavartatott, de a dolgok ott foly­vást komolyabbakká válnak. A „Wand.“ bukaresti levelezője jun. 1. tu­dósításában azt írja, mikép nem igaz, hogy a tö­rökök Turtukai várat elhagyták és azt az oroszok elfoglalták volna, hanem csak a vártól több mint egy órányira a Dunaparton fekvő falut kell az elfoglalás alatt érteni, hol k­­rábban a törököknek néhány partütegeik voltak. Éz oly kevéssé hagy­ták el a törökök Nikápolyt és Szisztovot. Továbbá említi levelező az oroszok megveretéseit máj. 27-kén Simniczánál, s 28, 29, 30-kan Oltezza (Kis-Olt) és Brankoveni közt, a Karakalból Szla­­tinába vivő postaúton és az Olt sikvölgyén, s e megveretéseket az orosz vezérek könnyelműen intézett hadiműveleteinek tulajdonítja. Viddini jun. 3--i tudósítások szerint az oro­szok némely pontokon, de csak csekélyszámu csapatokkal az Oltón gyakran átkelnek, várjon újra megszállási vagy csak kémiá­i czélból-ez nem tudni. Egy török hadijelentésben, mely a szilisztriai máj. 19—21 —ki eseményekről Várnában kiada­tott, az mondatik, hogy egy az ostromlók által­­ készített és 19-kén felvetett lőakna, valamint a felvetés után történt török kirontás az oroszok­­­nak igen sok kárt tett. Mussza pasa, Szilisztria parancsnoka, t. i. egy lőaknát készíttetett, és si­került az oroszokat azon helyig csalnia, hol az rejtve volt, a „Mahmudie“ ágyutelep tüzelését megszüntetvén. Ez történt 19-bén. Az ellenség nagy tömegben rohant elő, de a föld ingadozott alattuk, a fellobbanás következett és 3,000 orosz repült a légbe. E pillanatban az egész 14—15,000 főnyi helyőrség kirohant. Az orosz katonák leg­nagyobb zűrzavar közt igyekeztek menekülni. A törökök hevesen űzék őket. D. u. 3 órakor Szi­lisztria szabad volt. Másnap az oroszok a jobb part megtartásának szándékát mutaták. A szi­lisztriai parancsnok elhatározta a fényes győzel­met használni, s őket a túlpartra űzni. A csapa­tai közt uralkodó lelkesedés ezt kötelességévé tette. 21-kén minden csapataival kivonult s a harcz elkezdődött, az néhány óráig tartott, az el­lenség futásnak eredt, sok fegyvert és pogyászt hagyva a csatatéren. Az oroszok veszteségét a két csatában, halottak és sebesültekben többre teszik 12,500-nál. (?) A „Pr. Corr.“ bukaresti levelei szerint ott az összes oláh militziának a dunai orosz hadse­regbe besorozása szóban volt ugyan, de e tárgy­ban a közigazgatási tanács még határozatot nem hozott. Szófiában, máj. 27-ről 28-ra menő éj­jel két földrengést éreztek, melyek elsőbbike erő­sebb, másodika gyengébb volt. Konstantinápolyból már 29-ről ír­­ják a „Wand.“nek: St. Arnaud­­nagy harmad­nap előtt R­­­z a pasával Gallipoliba utazott a csapatoknak a harc­térre indítását siettetni. El­utazása előtt azt nyilvánította volna, hogy 3 hét alatt a franczia hadsereg az ellenséggel szemben álland. Eddig Várnában alig van egypár ezer franczia, de mondják, hogy tengeren két hadosz­tály szállíttatik oda. Napóleon hg hadosztálya Konstantinápolyba indíttatott. Az angol hadsereg, mely tegnapelőtt volt Várnába indulandó, kedden vagy szerdán vitorlázik el. A késedelem okául e­­legendő élelemszerek hiányát és előbb Várnában élelmi raktárak állításának szükséges voltát mondják. A panaszok, miket O­m­e­r pasa az angol­­franczia parancsnokok előtt emelt, ez utóbbiak­nak Konstantinápolyba visszatérése óta élénk ér­tekezlet tárgyai ezek és a porta közt. Omer pa­sa t. i. előterjesztette a ministeriummal folytatott levelezését, melyben az állíttatik, hogy ő és ka­tonái megfoghatlanul elhanyagoltatnak. A leg­font­osb sürgönyök hónapokig válasz nélkül ha­gyattak, sürgető kérelmek csapat- és hadiszer­­erősítvényért, vagy nem vagy csak tökéletlenül vétettek figyelembe stb. A lord Redcliffe visszahívásáról keringett hírek Konstantinápolyban elnémultak. Szirkasszia­­s Georgiából a hírek az oro­szokra nézve nem igen kedvezők. Mindkét nép­törzs elhatározta, az oroszok által elűzött feje­delmek utódait visszahívni. Az ázsiai harcztérről a konstantinápolyi máj. 29-ki posta tökéletesen megerősíti, miszerint a török csapatok máj. hó elején Karszt és Erzerumot elhagyták és eloszlottak. Árpácsaynál előőrsi harcz volt oroszok és törökök közt. Hir szerint Samyl 18 órányira van Tiflisztől, és a török hadsereggel combinált támadásra készül e város ellen .Másrészről az elő­nyomuló cserkeszek számát 40,000-re teszik. A janinai kikötőben, honnan, valamint Pre­­vesából folyvást rendes tudósítások érkeznek, je­lenleg a Prometha franczia hadigőzös, és két török hadigőzös van. Az Arethusa austriai és hadigoelette jelenléte, mely most az epirus-albá­­niai parton czirkál, ott igen kedvező benyomást tett. Parancsnokát Kí­­­n­t kapitányt a kormányzó legnagyobb megelőzéssel fogadta. Sz. Pétervárról írják, miszerint a finn tengeröböl felé fekvő városrészekben a Néva minden nyilatai 10, 12 és 18 nehéz ágyús tele­pekkel vannak ellátva, a laktanyák telvek kato­nákkal, s azonkívül magánházakba 6-, 10-, 20-, 50-, sőt 100 ember is van beszállásolva. A kato­naság önkénytes ellátásában sok hazafias buzga­lom tapasztalható. Kronstadt még erősebben föl van fegyverezve, hol a várban öt erősségben és a tenger felőli ágyúsánczvonalon néhány ezer ágyút számítnak, szintúgy megerősítvék Narva, Reval, Wyborg, Helsingfors, Sveaborg, Abo és más ke­leti-tengeri helyek. Számos hajók, melyek Rigába menni pró­báltak, az angol czirkálók által visszautasíttattak s ezért jun. 4-kén Memelbe érkeztek. A franlandi parancsnok legújabb jelentései szerint máj. 28-ig a parti pontok meg nem tá­­madtattak. Anglia, London, jun. 5. A „Times“ arra tesz c­él­­zást, mikép a nyugati hatalmasságok nem hagy­nák el Görögország földét a­nélkül, hogy „tete­mes változtatásokat ne eszközölnének az 1832-ki tökéletlen alapon.“ Szerinte, az orosz befolyást Görögországban örökre meg kell semmisítni. Másrészről a nyugati hatalmasságok arról is gon­doskodni fognak, hogy Thesszalia- s Macedóniá­ban a török pasák zsarolásai s kegyetlenkedései meg ne újulhassanak. A Gibraltárból kelt levelek szerint számos orosz kereskedő­hajók nemrég a T­a­j­ó­n eladattak, s a legénység (mely mintegy 100 főből állott) hollandi hajókon C­h­i­n­á­b­a küldetett volna, az ottani orosz tengerészeti állomás erős­­bítése végett.­­ A T­i­g­e­r hajónak Odesszában fog­ságban tartatott legénységétől több magán­le­velek érkeztek Angolországba. E levelek egyi­­­kében ez olvasható: „A hajó­t orvos, D­o­m­i­n 11 e tudor, mielőtt az égő fregátot elhagyná, négy tag­­­metszést vitt végbe, s a sebesültekről­ gondos­kodása mellett szinte utoljára távozott el a hajó­­­romról. G­i­ff­o­r­d kapitány ballábát elvesztő, s jobblábán súlyos sebet kapott. Három óra hosz­­száig az égető nap heve alatt legnagyobb fájdal­makat kell­ kiállania. Igen szerencsés körülmény volt, mikép az orvos francziául beszél, s néhány orosz tisztekkel meg tudta magát ,értetni­­, ez u­­tóbbiak a városból gyógyszereket stb. hozattak. A kapitány most oly jól érzi magát, a­mint csak ez az ő helyzetében lehetséges. Azon midship­man, Gifford kapitánynak vére­s névrokona, kinek mindkét lábát ellőtték, a parton, s egy ma­tróz a város felé tett út közben halt meg. Az o­­roszok a foglyokkal igen emberségesen bánnak; ezeknek azt is megengedték, hogy a hajóról va­gyonukból, a mennyit csak lehetett, megment­hessenek. Osten-Sackenné szívéből sajnálta a szerencsétlen fiatal midshipmant; 8 halála után egy hajfürtöt vágatott le annak fejéről, hogy azt megküldje a midshipman angolországi barát­­jainak.“ Francziaország, P­á­r­i­s, jun. 5. A „Moniteur“ a földközi­tengeri franczia hajóhad főparancsnoka H­a­m­e­­lin al-admirálnak egy oly jelentését közli, mely máj. 2iről a Ville de Paris hajóról, B a 11 -­­­k látkörében kelt. Ezen jelentés szerint az egyesült hajóhadak ápril 17-kén a havarnai öbölből elindultak, s máj. 20-kan Baltsikban vetettek horgonyt, hogy vizet s élelemszereket vegyenek föl. 20 napi czirkálás alatt a hajóhad egyetlen ellenséges hajóra sem talált, azonban másrészről sikerült annak tetemes számú, orosz lobogó alatt vitorlázott hajókat, ezek közt két orosz csapato­­­s utasokkal (összesen 400 személylyel) megrakott görög brigget martalékokul megszerezni. To­vábbá a hajóhad észre­véve, mikép az oroszok ma­

Next