Budapesti Hírlap, 1854. június (434-456. szám)
1854-06-11 / 442. szám
állapíttatván, közzététett. E szerint a két királyság a zágrábi helytartóság közigazgatási területét és az ott boni tábla név alatt felállított orsz. főtörvényszék kerületét képezi. E közigazgatási terület öt megyére osztazik, a megyei hatóságok következő székhelyeivel: Zágráb, Varasd, Fiume, Pozsega, Eszék. Zágráb főváros közvetlenül a helytartóság alatt áll. A megyék ismét járásokra oszlanak. Első folyamodású törvényszékeket állíttatnak fel az orsz. törvényszék Zágrábban, a megyei törvszék Varasdon, Fiuméban és Eszéken. A zágrábi orsz. törvsz. kerülete magában foglalja Zágráb várost és megyét; az eszéki megyei törvsz hatósága kiterjed Eszék és Pozsega megyékre ; a varasdi és fiumei a hasonnevű megyékre. A kereskedelmi törvényhatóságot minden első folyamodású törvszék a maga kerületében kereskedőrendi ülnökök meghívásával gyakorolja. A fiumei megyei törvényszék egyszersmind tengerügyi törvényszék a horvát partvidékre nézve. A zágrábi orsz. törvsz. gyakorolja a lányügyi törvényhatóságot Horvátországra, az eszéki megyei törvszék Tótországra nézve. A politikai ügyeket Zágráb, Varasd, Eszék és Fiume vidéki járásokban az országfejedelmei politikai járáshatóságok, Károlyváros, Kaproncza, Körös, Buccari és Pozsega környékén az e városokban állított vegyes járási hivatalok látják el, míg maguk az összes nevezett városokban, (Zágráb, Varasd, Eszék, Fiume, Buccari, Pozsega, Károlyváros, Kaproncza, Körös) az a városi tisztviselőkarra bizatik. Minden többi járásokban az illető törvényhatóságot és politikai hivatalkodást az azokban felállított járáshivatalok gyakorolják. — Vizsgálóbiróságokut, bűnök és vétségek fölött az illető megyékben részint a zágrábi orsz. törvsz., részint a három megyei törvényszék, részint végre a járáshivatalok Károlyváros, Sziszek, Csáktornya, Krapina, Pozsega, Verovitics és Vukovárott rendelték. „Ö. C.“ Erdély nagyfejedelemség szintén azon a ponton áll, hogy végérvényű közigazgatási és törvénykezési szervezését megkapja. Ezt a nagyszebeni helytartóság kormányzati területe képezi, s az ugyanott létező országos főtörvényszék vidéke, és 10 kerületre oszlik, a kerületi hatóságok székhelyeivel Nagyszebenben, Brassó, Udvarhely, Marosvásárhely, Besztercze, Deézs, Szilágy-Somlyó, Kolozsvár, Károly-Fehérvár és Szászvároson. Az ország fővárosa Nagy-Szeben közvetlenül a helytartóság alá rendeltetik. A nagyszebeni kerület, 320,266 lélekkel és 277 községgel 12 járásra oszlik; e 12 járás : Szász-Sebes (városi és vidéki járás), * Szerdahely, Orlát, Nagyszeben (vidéki járás), Újegyház, Felek, Nagy-Sellyk, Medgyes, Erzsébetváros (városi és vidéki járás), Segesvár, (városi és vidéki járás), Nagy-Sink és Sz. Ágota. A brassói kerület 274,709 lélekkel és 216 községgel, 10 járásra osztozik, u. m. Kőhalom, Fogaras, Sárkány, Törcsvár, Földvár, Brassó (városi- és vidéki járás), Hosszufalu, Sepsi-Sz.György, Barátos és Kézdi-Vásárhely. Az udvarhelyi kerület 174,127 lélekkel, és 200 községgel 6 járásra oszlik : Baróth, Kozmác, Csik-Szereda, Gyergyó-Sz.-Miklós, Szitás- Keresztur és Udvarhely. A marosvásárhelyi kerület 194,533 lélekkel és 289 községgel 6 járásra: Marosvásárhely (városi és vidéki járás), Makfalva, Mező- Madaras, Záh, Radnót és Dicső-Szt-Márton. A beszterczei kerület 178,344 lélekkel, 236 községgel 10 járásra osztozik: Görgény-Szt- Imre, Szász-Régen, Teke, Nagy-Sajó, Besztercze (városi és vidéki járás), Borgó-Prund, Bethlen, Lekentze, Rodna és Naszód. A deézsi kerület 340 községben 193,793 lélekkel 8 járásra oszlik : Magyar -Lápos, Kapolnok-Monostor, Nagy-Somkut, Retteg, Semesnye, Deézs, Szamos-Ujvár (városi és vidéki járás) és Mócs. A szilágy-somlyói kerület 265 községben 174,086 lélekkel 6 járásra oszlik : Tasnád, Zovány, Szilágy-Somlyó, Szilágy-Cseh, Zilah és Hidalmás.gerész tökéletesen hasonlít a phrenologhoz, a ki ez utóbbi által szeretteték, vájjon azt viszont szereti-e vagy nem, s ha csak a testvér iránti emlékezetért is közelében oly boldognak érzi magát, miért utasítja vissza annak kezét? nincs sehol feltüntetve. , Hogy e kényes helyzet felfoghatóvá legyen, Antoinette-nek igen határzottan kinyomott s finomul kivitt jellemmel kellene bírnia. E beszély írója a meseszövést fontosabbnak tekinté a jellemzésnél. " B . Balázs Sándortól két beszély jelent meg a Hóban". Egyik az „Alvajáró“, másik „Árnyalatok a házaséletből“. Szerzőjük könnyűséget tanúsít előadásában s a közönség egy része kétségkívül érdekkel olvasta beszélyeit. Csupán két megjegyzésünk van; egyik, mikép az érzékire épen nincs szükség a művészetben, s a mi közönségünk e tekintetben nincs oda „művelődve“ (?), hova a franczia.(Ezt főként az „Alvajáró“-ra mondjuk). Másik megjegyzés, mit tenni akarunk, mikép az indokolásban gyengeséget látunk, — a mesére nem pedig jellemfestésre van figyelem fordítva. (S ezt inkább az „Árnyalatok“ra kívánjuk értetni.) A „Divatcsarnok“ is egy új nevet mutat be az irodalomnak — egy élénk phantasiájú nőt. Költői eszmék és érzelmek nem hiányoznak művében, mi reményekre jogosít de a színezés olykor szerfölött élénk. Alakjaira nézve nem ajánlhatjuk eléggé, mikép azokat a valódi élethez hűbben igyekezzék idomítani. A szerfölött jó emberek épen oly kevéssé bűk az élethez, mint a szerfölött roszak. Azonban, hol a költészet két főelemnek, az érzelem- és phantasiának nyomait látjuk, nem vonhatjuk kétség alá a tehetséget é s csupán önbírálatot és tanulmányt ajánlunk. „Dzsem herczeg“ Jókaitól igen érdekes történeti kép, a jeles szerző kedvelt egyszerű modorában adva elő. A fordított beszélyekre nézve még megjegyezzük, hogy a fordítók lelkiismeretlenül bánnak a nyelvvel. Megrovandónak tartjuk még, mikép a „spanyol novella“ fordítója mint azon beszélynek szerzője adja ki magát. Ha nevén akarjuk ez eljárást nevezni, ki kell mondanunk, mikép ez chajlatanság, s a dicsbabért ezennel ünnepélyesen szalmakoszorúnak nyilvánítjuk. A fennebb előszámlált beszélyekben tán untig való a refrain ismételve, miszerint beszélyíróink az indokolásra nem forditnak figyelmet. Ennek okát igen közel találjuk — mi abban áll, hogy e beszélyek írói nemigyekeznek egyéniségek-jellemekből fejteni ki a cselekvényt. Az alakoknak tiszta kinyomatú plasztikával kell birniok, hogy följajdulásuk, Szerelmük, tetteik megfelelő rokonérzetet s élénk részvétet kelthessenek az olvasóban — mi mind az érzelemre mind a képzeletre mélyebb hatást tesz, mint azon úgynevezett költői ábrándok, melyek ködfátyolképekként vonulnak el előttünk s inkább altatólag mint elevenítően hatnak a kedélyre, vagy azon hiú érzelgések, melyek már rég elkoptatott phrasisokká váltak. De a jellemzéseknek adva túlsúlyt a főelőny az, mikép az indokolást soha sem kell keresni, az meg van adva, s minél következetesebben tartja magát az író a jellemek fejlesztéséhez, annál kevesebb hiba van művében. Az egyének, jellemek festője részén áll: művészi tökély, hatás, érdekesség. A mesegyártóén : botlások, közöny, unalmaság, s gyakran képtelenségek. Múlt hóban kiemeltük a színhely külföldre tételének kárát, most könnyen megfejthetjük annak okát, mely ismét abban áll, hogy a beszélybró nem alakokat tart szem előtt, melyeket könnyebben föllelne saját környezete s élete, eleven benyomásai közt, mint az olvasott regények után, hanem a mese összetűzését tartja fődolognak, mit tüskén-bokron,a lélektani törvényeken s az élet minden valószínűségein átgázolva, a csomóig s megoldásig kell vinnie. Ekkor aztán valóban mindegy, akár hazai, akár külföldi tárgyat választunk — s az, ha tán ez utóbbira több hajlamot látunk, oda mutat, mikép a külföldet kevésbbé ismerő olvasó előtt épen a valószínűtlenségeket akarjuk eltitkolni. Szóljunk még az újdonsági rovatokról. E tekintetben a „Divatcsarnok“ a régi maradt. A „Hölgyfutár“, mit napilapnál igen helyesnek találunk,, tetemesen bővíté e rovatot, nemcsak, hanem a tárgyak megválasztásában is haladást látunk. — A „Viszhang“ , újdonságait, mint hetilap nagyobb czikkekbe foglalja össze, s nem annyira biráló észszel, mint életekkel s satirával fűszerezi. De a gyakran czéltalan személyeskedést, s a tárgytól messzetérő párbeszédeket jobb volna kizárni. A színi bírálatokban a „Hölgyfutár“ rendes és szakismerettel kezelt rovatot viszen. Ezt az „Új magyar múzeum“ tárczaírója, kit nemsokára más oldalról is lesz szerencsénk bemutatni, nem helyesli. Azt mondja, mikép a H.-ba nem illik e komolyság. Minő észjárás! Magánkörben, gyermekes tréfának csak megjárná, de egy oly iszonyúan komoly folyóiratban, olvasni nevetséges Ha a hasznost gyakran fűszerezzük mulattatóval, miért ne igyekeznénk a mulattatót hasznossal vegyítni?— különben is e szinbirálatok érdek * késen vannak írva. • A „Divatcsarnok“ a könyvbirálatokra nagyobb figyelmet kezd fordítni — de főleg csak az azon lap szerkesztője által kiadott könyvekre terjeszkedik ki, és pedig szakismeret, avatottság nélkül, mit bebizonyítni épen azért nem akarunk, mert azt igen számosan önmaguk beláthatják. Párvonalat szépirodalmi lapjaink közt azért nem akarunk húzni, nehogy részrehajlással vádoltassunk, minek csupa árnyékától is őrizkedünk. •—11 'WiAWRiW*'' 2481 A kolozsvári kerület 254 községben 178,891 lélekkel 6 járásra osztatik fel, u. m. Válaszút, Kolozsvár (városi és vidéki járás), Bánfy- Hunyad, Gyalu, Torda és Bágyon. A károlyfehérvári kerület 189 községben 172,335 lélekkel 6 járásra oszlik : Tövis, Nagy-Enyed, Balázsfalva, Károly-Fehérvár, Algyógy és Abrudbánya. végre a szászvárosi kerület, 435 községben 213,118 lélekkel 9 járásra: Halmágy, Kőrösbánya, Illye, Sólymos, Déva, Vajda -Hunyad, Hátszeg, Puj és Szászváros (mezővárosi és vidéki járás). Mint első bírósági törvényhatóság e nagyfejedelemségben a nagyszebeni országos törvényszék,ezenfölül 9 kerületi törvényszék a többi kerületekben, a nagyszebenit kivéve, és pedig a hasonnevű székhelyeken, a szilágy-Somlyóit kivéve, állíttatik fel; az utóbb említett kerületben a kerületi törvényszék Zilahon állíttatik. Az országos törvényszék és a kerületi törvényszékek vidékei a hasonnevű kerületekkel együvé esnek. A polgári törvénykezési szabályzat és a büntetőperrend meghatározzák az eseteket, melyekben a törvényhatóságnak az egész nagyfejedelemségre ki kell terjednie. A nagyszebeni, brassói, marosvásárhelyi, beszterczei, kolozsvári és szászvárosi vidéki járások, továbbá az udvarhelyi, derzsi, zilahi és károlyfehérvári járások járáshivatalai csupán a politikai ügyvitelre határozvák. Nagyszeben az ország fővárosa, továbbá Brassó, Besztercze, Kolozsvár, Maros-Vásárhely, Szász-Sebes és Segesvár városokban, valamint Szászváros mezővárosban, s Erzsébetváros és Szamos-Ujvár sz. királyi városokban a politikai igazgatást a várostanácsok, az ország fővárosában a helytartóság, a többiekben a kerületi hatóságoknak közvetlen alárendelve teljesítik. Egyéb járásokban a politikai hivataloskodás és az illetékes törvényhatóság, az e czélra állított vegyes járáshivatalok által gyakoroltatik. Mint vizsgáló törvény hatóságok bűnök és vétségekre, részint a nagyszebeni országos törvényszék, részint az illető 9 kerületi törvényszék, részint végre a szászsebesi, medgyesi, segesvári, nagysinki, kőhalmi, fogarasi, sepsi-sz.-györgyi, barothi, csik-szeredai, dicső- sz. -mártoni, szászrégeni, naszódi, nagy-somkuti, számos-újvári, szilágy-Somlyói, tordai, nagy-enyedi, abrudbányai, kőrösbányai, dévai és vajda-hunyadi járáshivatalok egy vagy több járásra kiterjesztett hatósági körrel vannak kijelölve. KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. A bukaresti tudósítások jun. 6-ig terjednek. Szilisztriánál semmi változás nem történt. Pawsow altn. jun. 2-kán Lüders bnokkal egyesült. Omer pasa jun. 1-ig semmi támadó lépést nem tett. Hir szerint a segédhadak Sumlába küldésének terve megváltoztattatott, s azok Pravadába fognak menni. — Kisoláhországban a törökök apró hidakat készítenek, az Oltón átkelésre. A Szilisztria ostrománál megsebesült gróf Oroff Bukarestbe vitetett, az orvosok remélik életét megmenthetni. Kotzebue egy hid-alkatrésznek összeomlása által a Dunában lelte halálát. B. Budberg jun. közepére váratik Jasszyba; ugyanoda fogna menni a most betegeskedő P a s k i e v i c sig is. — Az orosz seregbe besorozott cserkesz tisztek nagy része átszökött a törökökhöz. — Oroszországban új ujonszállítást várhatni. — Montenegróban jun. 3- ig a csend nem zavartatott, de a dolgok ott folyvást komolyabbakká válnak. A „Wand.“ bukaresti levelezője jun. 1. tudósításában azt írja, mikép nem igaz, hogy a törökök Turtukai várat elhagyták és azt az oroszok elfoglalták volna, hanem csak a vártól több mint egy órányira a Dunaparton fekvő falut kell az elfoglalás alatt érteni, hol krábban a törököknek néhány partütegeik voltak. Éz oly kevéssé hagyták el a törökök Nikápolyt és Szisztovot. Továbbá említi levelező az oroszok megveretéseit máj. 27-kén Simniczánál, s 28, 29, 30-kan Oltezza (Kis-Olt) és Brankoveni közt, a Karakalból Szlatinába vivő postaúton és az Olt sikvölgyén, s e megveretéseket az orosz vezérek könnyelműen intézett hadiműveleteinek tulajdonítja. Viddini jun. 3--i tudósítások szerint az oroszok némely pontokon, de csak csekélyszámu csapatokkal az Oltón gyakran átkelnek, várjon újra megszállási vagy csak kémiái czélból-ez nem tudni. Egy török hadijelentésben, mely a szilisztriai máj. 19—21 —ki eseményekről Várnában kiadatott, az mondatik, hogy egy az ostromlók által készített és 19-kén felvetett lőakna, valamint a felvetés után történt török kirontás az oroszoknak igen sok kárt tett. Mussza pasa, Szilisztria parancsnoka, t. i. egy lőaknát készíttetett, és sikerült az oroszokat azon helyig csalnia, hol az rejtve volt, a „Mahmudie“ ágyutelep tüzelését megszüntetvén. Ez történt 19-bén. Az ellenség nagy tömegben rohant elő, de a föld ingadozott alattuk, a fellobbanás következett és 3,000 orosz repült a légbe. E pillanatban az egész 14—15,000 főnyi helyőrség kirohant. Az orosz katonák legnagyobb zűrzavar közt igyekeztek menekülni. A törökök hevesen űzék őket. D. u. 3 órakor Szilisztria szabad volt. Másnap az oroszok a jobb part megtartásának szándékát mutaták. A szilisztriai parancsnok elhatározta a fényes győzelmet használni, s őket a túlpartra űzni. A csapatai közt uralkodó lelkesedés ezt kötelességévé tette. 21-kén minden csapataival kivonult s a harcz elkezdődött, az néhány óráig tartott, az ellenség futásnak eredt, sok fegyvert és pogyászt hagyva a csatatéren. Az oroszok veszteségét a két csatában, halottak és sebesültekben többre teszik 12,500-nál. (?) A „Pr. Corr.“ bukaresti levelei szerint ott az összes oláh militziának a dunai orosz hadseregbe besorozása szóban volt ugyan, de e tárgyban a közigazgatási tanács még határozatot nem hozott. Szófiában, máj. 27-ről 28-ra menő éjjel két földrengést éreztek, melyek elsőbbike erősebb, másodika gyengébb volt. Konstantinápolyból már 29-ről írják a „Wand.“nek: St. Arnaudnagy harmadnap előtt Rz a pasával Gallipoliba utazott a csapatoknak a harctérre indítását siettetni. Elutazása előtt azt nyilvánította volna, hogy 3 hét alatt a franczia hadsereg az ellenséggel szemben álland. Eddig Várnában alig van egypár ezer franczia, de mondják, hogy tengeren két hadosztály szállíttatik oda. Napóleon hg hadosztálya Konstantinápolyba indíttatott. Az angol hadsereg, mely tegnapelőtt volt Várnába indulandó, kedden vagy szerdán vitorlázik el. A késedelem okául elegendő élelemszerek hiányát és előbb Várnában élelmi raktárak állításának szükséges voltát mondják. A panaszok, miket Omer pasa az angolfranczia parancsnokok előtt emelt, ez utóbbiaknak Konstantinápolyba visszatérése óta élénk értekezlet tárgyai ezek és a porta közt. Omer pasa t. i. előterjesztette a ministeriummal folytatott levelezését, melyben az állíttatik, hogy ő és katonái megfoghatlanul elhanyagoltatnak. A legfontosb sürgönyök hónapokig válasz nélkül hagyattak, sürgető kérelmek csapat- és hadiszererősítvényért, vagy nem vagy csak tökéletlenül vétettek figyelembe stb. A lord Redcliffe visszahívásáról keringett hírek Konstantinápolyban elnémultak. Szirkasszias Georgiából a hírek az oroszokra nézve nem igen kedvezők. Mindkét néptörzs elhatározta, az oroszok által elűzött fejedelmek utódait visszahívni. Az ázsiai harcztérről a konstantinápolyi máj. 29-ki posta tökéletesen megerősíti, miszerint a török csapatok máj. hó elején Karszt és Erzerumot elhagyták és eloszlottak. Árpácsaynál előőrsi harcz volt oroszok és törökök közt. Hir szerint Samyl 18 órányira van Tiflisztől, és a török hadsereggel combinált támadásra készül e város ellen .Másrészről az előnyomuló cserkeszek számát 40,000-re teszik. A janinai kikötőben, honnan, valamint Prevesából folyvást rendes tudósítások érkeznek, jelenleg a Prometha franczia hadigőzös, és két török hadigőzös van. Az Arethusa austriai és hadigoelette jelenléte, mely most az epirus-albániai parton czirkál, ott igen kedvező benyomást tett. Parancsnokát Kínt kapitányt a kormányzó legnagyobb megelőzéssel fogadta. Sz. Pétervárról írják, miszerint a finn tengeröböl felé fekvő városrészekben a Néva minden nyilatai 10, 12 és 18 nehéz ágyús telepekkel vannak ellátva, a laktanyák telvek katonákkal, s azonkívül magánházakba 6-, 10-, 20-, 50-, sőt 100 ember is van beszállásolva. A katonaság önkénytes ellátásában sok hazafias buzgalom tapasztalható. Kronstadt még erősebben föl van fegyverezve, hol a várban öt erősségben és a tenger felőli ágyúsánczvonalon néhány ezer ágyút számítnak, szintúgy megerősítvék Narva, Reval, Wyborg, Helsingfors, Sveaborg, Abo és más keleti-tengeri helyek. Számos hajók, melyek Rigába menni próbáltak, az angol czirkálók által visszautasíttattak s ezért jun. 4-kén Memelbe érkeztek. A franlandi parancsnok legújabb jelentései szerint máj. 28-ig a parti pontok meg nem támadtattak. Anglia, London, jun. 5. A „Times“ arra tesz célzást, mikép a nyugati hatalmasságok nem hagynák el Görögország földét anélkül, hogy „tetemes változtatásokat ne eszközölnének az 1832-ki tökéletlen alapon.“ Szerinte, az orosz befolyást Görögországban örökre meg kell semmisítni. Másrészről a nyugati hatalmasságok arról is gondoskodni fognak, hogy Thesszalia- s Macedóniában a török pasák zsarolásai s kegyetlenkedései meg ne újulhassanak. A Gibraltárból kelt levelek szerint számos orosz kereskedőhajók nemrég a Tajón eladattak, s a legénység (mely mintegy 100 főből állott) hollandi hajókon Chinába küldetett volna, az ottani orosz tengerészeti állomás erősbítése végett. A Tiger hajónak Odesszában fogságban tartatott legénységétől több magánlevelek érkeztek Angolországba. E levelek egyikében ez olvasható: „A hajót orvos, Domin 11 e tudor, mielőtt az égő fregátot elhagyná, négy tagmetszést vitt végbe, s a sebesültekről gondoskodása mellett szinte utoljára távozott el a hajóromról. Gifford kapitány ballábát elvesztő, s jobblábán súlyos sebet kapott. Három óra hoszszáig az égető nap heve alatt legnagyobb fájdalmakat kell kiállania. Igen szerencsés körülmény volt, mikép az orvos francziául beszél, s néhány orosz tisztekkel meg tudta magát ,értetni, ez utóbbiak a városból gyógyszereket stb. hozattak. A kapitány most oly jól érzi magát, amint csak ez az ő helyzetében lehetséges. Azon midshipman, Gifford kapitánynak véres névrokona, kinek mindkét lábát ellőtték, a parton, s egy matróz a város felé tett út közben halt meg. Az oroszok a foglyokkal igen emberségesen bánnak; ezeknek azt is megengedték, hogy a hajóról vagyonukból, a mennyit csak lehetett, megmenthessenek. Osten-Sackenné szívéből sajnálta a szerencsétlen fiatal midshipmant; 8 halála után egy hajfürtöt vágatott le annak fejéről, hogy azt megküldje a midshipman angolországi barátjainak.“ Francziaország, Páris, jun. 5. A „Moniteur“ a földközitengeri franczia hajóhad főparancsnoka Hamelin al-admirálnak egy oly jelentését közli, mely máj. 2iről a Ville de Paris hajóról, B a 11 -k látkörében kelt. Ezen jelentés szerint az egyesült hajóhadak ápril 17-kén a havarnai öbölből elindultak, s máj. 20-kan Baltsikban vetettek horgonyt, hogy vizet s élelemszereket vegyenek föl. 20 napi czirkálás alatt a hajóhad egyetlen ellenséges hajóra sem talált, azonban másrészről sikerült annak tetemes számú, orosz lobogó alatt vitorlázott hajókat, ezek közt két orosz csapatos utasokkal (összesen 400 személylyel) megrakott görög brigget martalékokul megszerezni. Továbbá a hajóhad észrevéve, mikép az oroszok ma