Budapesti Hírlap, 1854. június (434-456. szám)

1854-06-24 / 452. szám

München, jun. 15. Az Itteni kerületi tör­vényszék D­i­e­t­e­l Gusztáv „A német jövő kérdése“ czímű könyvét eltiltotta. Frankfurt, jun. 7. A montenegrói missió­­­ról ismeretes Kowalewsky orosz ezredes, Mu­­c­s­i­n orosz államtan­ kíséretében ide érkezett. Drezda, jun. 16. Tegnap poroszországi fő­­kormányzó és kaukázusi »k­ helytartó hg Wo­r­o­n­­z­off nejével és számos kísérettel ide érkezett, s hír szerint néhány napi mulatás után fürdőbe­n al­kalmasint Karlsbadba­­utazik. Hága,jun. 17. Az oktoberben összeülendő kamrában a pártok aránylagos ereje, mint számít­ják, következő leend : 31 ministeriális, 19 Thor­be­k­e-párti , 14 katholikus, 5 forradalom-ellenes. Varsó, jun. 13. A lengyel királyságban még folyvást történnek jószágelkobzások ez ország egy­kori lakosai ellen, kik az 1830-as forradalomban részt vettek. Legújabban e büntetés 21 személy el­len alkalmaztatott, kik a királyságot még 1831-ben elhagyták,­­ távollétüket csak nemrég fedezték fel. A 1 e x a n d r i­a (Egyiptom) jun. 4. N­ ha­mi pasa, az alkirály fia Konstantinápolyból visszatért. A szultán jövendőbeli vejét a kandiai és rhodusi kettős kormányzói állomással ruházta volna fel, kárpótlásul az egyiptomi alkirályi méltóságért, mely atyja óhajtásai daczára, a török birodalomban fenn­álló trónörö­kdési törvény és a Mehemed Ali családja örökösödését illetőleg arra alapított szer­ződés következtében rá át nem szálland. N­e­w - Yor­k, jun. 4 A „New York Herald“ szerint, némely nehézségek támadtak a franczia kö­vet, s az államtitkár közt, a Dellon, san-fran­­c­i­s­c­o i franczia consulon elkövetett beutalósért a­­dandó elégtétel tárgyában. Ugyanis Maroy, no­ha elismeri azon biró helytelen eljárását, ki Dil­ont befogató, egyszerű felvilágosításra kívánná szorítni a franczia kormánynak adandó elégtételt, ellenben a franczia követ Sartiges méltán azt kívánja, hogy a nemzeti lobogó,amely maga az állam­titkár bevallása szerint, a szerződések világos megsérte­­tése következtében bocsáttatott le, — az ily kö­rülmények közt szokásos tisztelgésekkel tűzessék fel ujra, s 21 ágyú­lövéssel üdvözöltessék. AUSTRIA, Bécs, jun. 21. „O. C.“ Az 1853. februárban Poroszországgal kötött kereskedelmi s vámszer­ződés fölötti alkudozásoknál el kelle ismerni an­nak szükséges voltát, hogy a vámok, melyekre nézve a szerződő államok megegyeznek, azon pénzben fizettessenek, melynek becse legkevésbbé változandó, t. i. mindenik állam érezpénzében. A vámoknak a kereskedelmi szerződésben szándé­kolt kimérése megzavartatnék, mihelyt a pénz­nek, melyben azokat az egyik országban fizetni szabad, valódi értéke lényegesen eltér azon ál­lásponttól, melyet a kimérés megtörténtekor el­foglalt De hogy a várat papírpénzben fizetése is lehetővé tétessék, a Poroszországgali szerződés­hez a zárjegyzőkönyvben a nyílt szerződvény 3. és 5. czikkeihez a 6. sz. alatt következő nyilatko­zat adatott: „Ha a szerződő államok egyikében a papírpénz az ezüst érték ellenében, melyre szól, árfolyamában vesztene, akkor az illető állam kö­teles, ez ily papírpénzt az illető vámszedőhelye­ken vagy az elfogadásból kizárni, vagy annak el­fogadása iránt oly határozmányokat hozni, mik által a vám papírbani fizetésének aránytalansága az ezüstbeni vámfizetés ellenében elkerültetik. Austria ez esetben azon értéket, melyben a nála folyamatban levő papírpénz vámsredő hivatalainál elfogadandó, minden hónapban a következőre a bécsi váltónak Augsburgra szóló árfolyama kö­zépállása szerint a közvetlen előttes hónapban meghatározza.“­­ E kötvények következtében, a szerződési időszak beálltakor a földis, mely mel­­­lett a vámok Austriában papírpénzben is fizet­tethettek, minden hónapra előre kihirdettetett. E c­élra, az Augsburgra szóló árfolyam középszá­ma, hogy a valóság lehetségig megközelíttessék, a lefolyt hó közepétől a folyó hó közepéig szá­míttatott. Noha már a legutolsó napokban nálunk a külföldre szóló váltók árfolyamának lényeges leszállása történt, mégis a fennálló szabályok szerint a július havi vámfizetésekre nézve az augsburgi árfolyam középszáma 35 pet marad, s a földíj a legközelebbi hónapra e szerint tétetett közzé. Valamint eddig az ezüst árfolyam emelke­désénél előnyös­ volt a vámokat papírpénzben, a mindig korábban meghatározott földíjjal fizetni, most ellenben azon eset állott be, mikép az érez­­pénzbeni vámfizetések lényeges előnyt nyújtanak, s azért legújabban a bécsi fővámhivatalnál, vala­mint alkalmasint a birodalom más pontjain is, a fizetések éretpénzben történtek. Ha már az ezüst­pénzben történő vámfizetés végett az ezüst utáni tudakozódás annak árának és a váltóárfolyamnak további leszállását netán hátráltathatja is, az ál­tal az nem fog akadályoztatni, minthogy az ősz­ietek, melyek számára a vámfizetéseknél érezpénz használtathatók, csak mérsékelt nagyságúak, és a kereskedés mozgalmaitól, ezek pedig ismét sok más körülményektől függenek. Egyébiránt a vám­fizetéseknél használt érezpénz csak magánosok kezéből az államéba, aztán a nemzeti bank pénz­tárába megy, s ez­ált­a másfelől jótékony hatást gyakorol. KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. Egy brassói jun. f­ő-ki­jelentés azon, ha va­lósulna, nagy jelentőségű hírt közli, miszerint a Leapetznél, a tömösi útszoros közelében (az er­délyi határnál) álló orosz csapatok parancsot kap­tak a visszavonulási vonalba indulni, de onnan az oda érkezendő Liprandi­­nokkal útjukat tovább folytatni. — Orsovai jun. 17—ki tudósítá­sok egybehangzólag jelentik, hogy az oroszok az Olt és Argis közti állomásukat elhagyják, és az Argison túlra vonulnak vissza. 13-káig Szlatinát, Rusezevedet, Turnut, Simnitzát egészen elhagy­ták. Dzsurdzsevót és Bukurec­et csak addig tar­­tandják, míg a visszavonuló csapatok öszponto­­sított állást foglalnak. Az oroszok minden lovat, marhát és a gabnakészlet nagy részét, magukkal viszik. — Szilisztria ostromának a jun. 13—14- ki véres ütközetek utáni abbahagyását újabb tu­dósítások is jelentik; az oroszok a visszavonulási parancsot várván, a várat egyszerűen csak cerni­­rozva tartják. Paskievics herczeg jun. 13-kán reggel egész kíséretével Kalarasból Jasszyba elutazott, hol azonban hallomás szerint nem sokáig marad, hanem Kiewbe megy, hova Miklós császár vá­­ratik. L­ü d e r s unok is igen beteg. G­­o­r csá­kó ff hg szintén betegeskedni kezd. A hg­tnagy távozásának okául az égaljt adják, valódi oka pedig állítólag az orosz fegyverek sikeretlensége, egyenetlenség az orosz unokok közt, bizalomhiány a hadtest-parancsnokok részéről Paskievics és Gór csákó fi­ggek irányában, s különösen Schilder­­nok engedetlenkedése lenne. Azon hir, miszerint Miklós czár Kievbe menend, folyvást kering. Az ifjú Orlotz gróf, ki megsebesíttetett, gőzhajón Galaczba vitetett, onnan anyja után Odesszába utazandó (Halálának kétszer is ke­ringett hite tehát alaptalan volt.) Viddinből jun. 5-ről írják: Tegnap ér­kezett ide azon 4 ágyú, melyeket a törökök Szla­­tinánál foglaltak el. — Egy futár épen most hoz­za azon díszkardot, melyet Omer pasa is ken­­d­e­r beynek ajándékozott, ki a szlatinai ütközet­ben 400 basi-bozukot vezényelt és magát annyira kitünteté. A „Krönst. Z.“ írja: Az oroszok az Olt vizét elhagyták s 4 zászlóalj néhány nap előtt Buka­­resten át Buzeuba, Moldvaország felé vonult. — A törökök, kik jun. 12-kén a Makán-szigeteket megtámadták, nagy veszteséggel Ruscsukba visz­­szavezettek. Lom -palánkai jun. 16-ki tudósítás azt írja, hogy az oroszok még Kisoláhországot egé­szen nem hagyták el, I­z­­­a­s­t még megszállva tartván. A „CZC.“ legújabb hírei következőkbe fog­lalhatók : Viddinijun. 19 -ki tudósítások jelentik, hogy a S­z­a­i­d pasa által Ruscsukból Szilisztria felé indított hadtest­­előcsapataijúnius. 12-kén Turtukai falut (a szilisztriai utón félórá­nyira a vártól, melyet az oroszok sohasem foglaltak el) ellenállás nélkül elfoglalták. Paw-­­ o­ff­onok csapatai az ostromló hadtesthez hú­zódtak vissza.­­ A törökök által a parton Szi­lisztria váron kívül felállított ágyutelepek eré­lyes tüzelést folytatnak az orosz szigeten levő ágyutelepek és a hídfő ellen, s már több ágyút elnémítottak. A törökök azon meggyőződésben vannak, hogy Gorcsakoff bg nem sokára visszavonul a túlpartra, és az egyesült felmentő­­hadak támadását nem várja be. A brassói „Satellit“ számos minden oldalról i­s kétséget nem engedő tudósításokkal ellenkező­leg azt állítja utolsó számában, hogy „Buka­­resttől a brassói határig egy orosz katonát sem láthatni. Kivéve 10—12 o­­láh nem rendes határkatonát és a predjali térpa­rancsnokot, néhány lépésnyire a felső­­tö­mösi cs. k. őrvonalállomástól, ott sehol egy katona sincs.“ Az oroszok veszteségét a Prutban átkelésük óta, tehát egy év alatt az orosz névsorjegyzékek­­­ben 50,000 - re teszik. Prim­onok jun. 6-kán Drinápolyba elu­tazott. Belgrádból Írják a bécsi „Presse“-nek jun. 18-ról: Knicanin tábornok szélhüdést kapott, s reménytelenül ágyhoz van szegezve. A belgrádi szerb hírlap következő félhiva­talos czikket hoz: „Különféle lapokban czikkek olvashatók Szerbia hadi készületeiről, melyekben ez utóbbiak egészen helytelen szempontb­ól ma­gyaráztatnak. A jelen harczias időszakban , mi­dőn még a harcz színhelyétől távol fekvő ál­lamok is szükségesnek találják, rendkívüli ké­születekhez nyúlni. Szerbiának, mely a harcz tőszomszédságában van, nem lehet rész néven venni, ha saját biztonságáról gondoskodik. A hír­lapok megnyughatnak: Szerbia hadikészületei senkit sem fognak háborgatni. Szerbia 1816. óta több ízben felfegyverezve állt, de fegyverei az általános veszély idejében, midőn a forradalom hydráját szuronyok segítségével kellett legyőzni, ha épen nem tetszettek is, de bizonyára senkinek sem ártottak, így Szerbia jelenleg is, midőn há­ború zug köröskörülte, fegyverkészen áll, nem hogy valakit sértsen, hanem hogy saját bizton­sága fölött őrködjék.“ Varsóból jan. 18-ról írja egy magánle­vél : „Egy hónap óta az erős csapatmozgalmak Varsón keresztül folyvást tartanak. Az egész grá­­nátoshadtest, kivéve az első osztályt, keresztül­ment már városunkon; a grodnoi után van az egész első hadtest, Varsón át szintén délfelé ve­endő útját. Ugyanez irányban nyomul a Paniu­­tin gr. alatti 2. d. gyalog­hadtest, s min­den oda mutat, hogy Wolhynia lesz az Orosz­ország által elrendelt új csapatösszevonás kö­zéppontja. E csapatok rendeltetéséről ezt írják : Bizonyosnak látszik, mikép Oroszország többé nem fél attól, hogy keleti tengeri tartományait idegen csapatok szállják meg; az ottani partokat tehát kisebb csapatokra bízván, a többi rendel­kezhető erőt délen vonja össze, hogy mint látszik, új aggodalmakkal, mik e vidékeken támadni látszanak, szembeszállhasson. A délre küldött csapatok rendeltetése, a Zbrutsz folyam menté­­­ben Galiczia keleti határán állomást foglalni. — Ez uj hadsereg főhadiszállása Kamie­­nicz-Podolskiban van, szemben H­u­s­s­­­a­­t­y­n várossal a galicziai határon. — Naponkint várják ide az orosz császárt és a trónörökös­séget, kik Varsón át Kiewbe menendnek.“ Orosz-Lengyelország­ból írják június 16-ról: A birodalom déli és nyugati részeiről jö­vő tudósítások mind Galiczia és Bukovina felé irányzott csapatmozgalmakról beszélnek. A ne­héz lovasság elhagyta telepeit; számos kozákez­red indíttatott délnyugat felé; csaknem az egész 2-dik hadtest útban van oda. 8 ezred gránátos, összesen 16,000 ember, két dandár tüzérséggel, melyek e pillanatban már Varsón alkalmasint keresztül fogtak menni, fogja a csapatfelállítást Lublin, Kielce lengyel határkerületek hosszában Czenstochau és Kalisig kiegészíteni. Konstantinápolyi jun. 10-ki tudósí­tások szintén említik M­u s s­z­a pasa szilisztriai parancsnok halálát; egy gránát vetett véget éle­tének (egyik tudósítás szerint épen midőn imáját mondd) . Midőn O­m­e­r pasa, mond továbbá e tudó­sí­tás, Mussza pasa halálát megtudta, 30,000 főnyi hadtesttel oly hadiműködést tett, mintha csatát akarna elfogadni; ennek következtében a Szilisztria körül vont cernirozó vonal egyfelől megnyittatott, mely körülményt a törökök arra használtak, mikép az ostromlott vár helyőrségét 2000 emberrel erősítsék. Bosquet bnok 20,000 ember élén Driná­polyba vonul. A Dunatorkolatok elzárásáról a „Tr. Z.“ Konstantinápoly­ból­ ezt írja: ,­,Az egyesült hajóhadak admiráljai a dunai torkolatot, melynek elzárását az angol és franczia kormány és az egész sajtó az oroszoknak oly hevesen és méltán sze­mére vetette, most kívülről elzárták, a dunai tor­kolatokat ostromzár alá vetvén. Az illető nyilat­kozat már minden itteni követségekkel hivata­losan közöltetett. De csak a bemenetel tilos A Napóleon-hadosztály bevonulása Konstantiná­­polyba a drinápolyi kapunál ma vette kezdetét. Maga Napoleon hg még Gallipoliban van. “ Athénéből írják, jun. 12-ről, miszerint Karatasszos, miután két ízben csekély előnyt vívott ki, végkép megveretett és elszökött. H­a­d­­zsi Petros 6000 emberrel Trikalát hatalmába kerítette volna.­­ Az Athénéből küldött bizott­mány meghódolásra bírni igyekszik őt becsületes feltételek alatt. (Távirati sürgöny szerint Hadzsi Petros nem akar meghódolni.) 11-kén estve M­a­y­r­a­n­­nok franczia csapatokkal a Piraeus - ba érkezett. — Egy franczia gyalogezred Galli­­­poliba elment. — A felkelés szinhelyéről a hírek kielégítők. Szalonikhiból írják már. 13- (25)-ről: Karatassos Komniczában van. Mintegy 3500 török van vele szemközt. A tengerpartot folyvást gőzösök őrzik. Tegnap az itteni pasa értesült, hogy egy 300 főnyi felkelőcsapat Paleochori fa­luba vonult, s Karatassos maga Larikobába megy. — A felkelés Epirusban bevégeztetvén, a török csapatok nagy része Thesszáliába megy, hol a felkelés még folyvást tart. — A b­a­i pasát Gre­­vena tartományban Z­­ák­os felkelővezér meg­verte volna. Sok sebesült vitetett Janinába. — A „Mercur“ franczia hadi brigg és „Diamond“ angol fregát még folyvást Patrasban horgo­nyoznak. A „Moniteur“ szerint R­e­s­­­d pasa szabad­ságideje daczára folyvást részt veend a diváni ta­­nácskozmány­okban. A „Triest. 7“, mely nem igen áll „török « baráti“ hírben, ezt írja Konstantinápoly­ból jún. 8-ról: Az ázsiai baráttéren, honnan mindennap a nyomort» állapotban levő török had­­­sereg teljes megsemmisíttetésének hírét vártuk, egyszerre az orosz csapatok visszavonulása tör­tént. Hiteles személyek, kik ma a Lloyd gőzössel Trapezuntból érkeztek, azt jelentik, hogy az o­­roszok Alexandropol és Karsz közötti táborukat felszedték. A legénység részint Alexandropol , (Gumri) várba vonult vissza, részint észak felé elment. E hátráló mozgalom okának azt mondják, hogy a cserkeszek nagy erővel támadásra nyo­mulnak elő. Samyllal a törökök az abháziai partok elfoglalása óta folytonos összeköttetésben állnak, és Szukhumkaléban, az oroszok halálos ellene az eddig Törökországban jelzett cserkesz­főnök S­z­e­f­e­r bey nyerte el a portától a várpa­rancsnokságot. Egész Czirka­szia fegyverben van. Beszélik, hogy a hegyi népek tömegekben nyomulandnak­­­elő, mihelyt a szövetséges hatalmak a Krímet megtámadják. S a m­ű­­ tábora európai tisztek ve­zetése mellett erősíttetik. Az emir nemsokára tá­madólag lép föl az orosz ellen. A karszi hadsereg újraszervezése be van vé­gezve. Kopenhágából hallani, miszerint az ot­­tani franczia követ a kieli kastélynak franczia kórházzá fordíttatás végett átadását kívánta vol­na, de ezt a dán kormány azon észrevétellel ta­gadta meg, hogy a kastély most Glücksburg herczegnéé. Gothland valamint Své­zia többi várhe­lyeinek megerősítésén erélyesen dolgoznak. Az országgyűlési választmány e czélra Karlsborg számára 210,000, Karlekrona, Karlsten és Wax­­holm számára 425,000, topographiai munkála­tokra 48,000, ágyuk szerzésére 142,000, ezenki­ 2538 vas felszerelés és fegyverzési szerekre 400,0 tallér utalványozását indítványozza. Angiin London, jun. 17. A hivatalos lap­től Shangaeből ápril 1-től kelt sürgönyöket k­­öl, az angolok é s amerikaiaknak a cs csapatok­kal ott történt összeütközéséről Nevezetesen Shangaeben parancsnokoskodó angol kapitán O’ Collagh m e tárgyban igy ír : „3 kan­dó után azt jelenték nekem, mikép a császáriak en­bereinkre tüzelnek, én az Encounter hajó­­­génységével tengerész -katonáink segélyére el­nyomultam; azon hely, hol a megtámadás törtéi határ­vonalunkon belül esik. Az angol consu­­l-consul jelen voltak, s az előbbinek felszólít­sára tüstént elhatározom magamban, támadós lépni föl; azon tábor ellen nyomultam, honnan megtámadás eredt, azt elfoglaltam­, s felgyújta­tam, részünkről minden veszteség nélkül. Kell a Plymouth (amerikai hajó) com­modore­­szintén a szárazra küldő embereit, s az éjen közösen eszközlöttünk őrjáratokat. Mivel az a­gol consul tanácsosnak tartó további lépéset tenni a telepítvény biztosítása végett,beleegyezi azon javaslatomba, miszerint a chinai hajóhad birtokunkba vegyük, s azt mindaddig megtartsa mig ama tábor máshová nem helyeztetik. Enné fogva a chinai hajókat a Grecian­s Encour tér hajók csónakjai által elvétetém, s ez utód ágyúinak lőkörébe hozatám.“ Ugyanazon tie másnap igy ir : „Ma szerencsém van jelentes mikép az angol consul megkeresésére, a téb consu­lok­kal egyetértő­leg, szükségesnek véltük határ­vonalunkon a csa­táborokat megtámadni, táborok rohammal vitézül elfoglaltattak. A csa színhelyén írok, s ezért nem bocsátkozhatom rész­letekbe. A császáriak — számszerint 4—5000­­ — főtáborukba vonultak vissza. Czélom, a tele­pítvényt megvédni, de igen kevés ember áll ren­delkezésemre s ezért erősítést kell kérnem. A amerikaiakat is ide számítva, nincsen több 3­ emberünknél.“ Az említett jelentés Stirlin admiráli­s főparancsnokhoz van intézve S­i­n­g­a­p­o­r­é­b­a, s ez utóbbi a kapitányhoz intézett vá­laszában kételyeit nyilvánítja az iránt, ha vajoa ez fel volt-e jogosítva arra, hogy egy Angolor­szággal békében levő állam csapatjait megtá­madja. Azonban az angolok Ázsiában ezt mi megszokták, s a kapitány a consulokra fog hivat­kozhatni. — A „Times“ párisi levelezője a Konstanti­nápolyban legújabban történt miniszer-változás­ról így ír : „Midőn St. Arn­aud tábornagy leg­újabban Sumlában meglátogatá a török főha­diszállást, O­m­e­r pasával — mint tudjuk — hos­­szasan beszélgetett. E beszélgetés folytában, szerdár keserű panaszt emelt ama bánásmód irán melyre a had­­s külügy­miniszerek részéről talál Ezek nem csak ama segélyzéseket tagadák me tőle, mikre a seregnek oly nagy szüksége van hanem számos leveleire még csak rém is váls szóltak. — Ő a csapatok fenntartása végett sa­ját segélyforrásait kimeríté, s ezért most kétség­beeséssel kell küzdenie. St. Arnaud tábornag gondosan megvizsgálta a sereg helyzetét, s ele­get látott, hogy meggyőződjék Omer pasa állítá­s­­inak alaposságáról. Nem sokára a tábornag audientián lévén a szultánnál , előadá enne Omer pasa és seregének helyzetét. A szultán fölött nagy ingerültségbe jött, ministereit előhi­vatá, s mint mondják keményen megdorgált őket azért, hogy a sereg szükségeiről oly kevéss gondoskodnak. R­e­s­i­d pasa erre azt válaszolt mikep ő nagyon el van halmozva munkával, ezért nem lehet őt a sereg helyzetéről felelősé tenni. Ez volt a miniszer-változás fő oka.“ " — Az Európa szállító­ hajó elégéséről Tribune fregát kapitányának egy levelébe utólagosan meg kö­vetkező részletek jutottak köz­tudomásra : „Ama 21 szerencsétlen egyének kö­zől, kik vízbe föladtak, az árboczokról, mikbe kapaszkodtak, a babok által elmosattak, a szín­tén elveszett Moore alezredesei csak a többiel megmenekülése után akarta elhagyni a hajót ennek helyébe esett. A megmenekültek Gibral­tárba vitettek.­­ Az elégett hajó kapitánya Gardner azt állítja, mikép a baleset okát épen nem lehet tudni. Éjjel szokás szerint körjárat esz­közöltetett, s minden rendben találtatott. Azon­ban az utolsó vizsgálat után egy óra múlva, rög­tön tüzi­ lárma támadt, ekkor már a tűzvész egy szurok- kátrány, festékmáz s vitorlákkal teli tér­ben dühöngött, s minden erőfeszítés daczára fiál éra alatt mindent megemésztett. Hanyagság épet nem forgott fenn, s a Tribune hajón már vizs­gálat kezdetett meg. A 21 egyén halála, úgy lát­szik, különösen onnan eredt, mivel a szerszámot s kötélzettel megtöltött naszádot lehetetlen volt a tengerbe bocsátni.“ Francziaország, Páris, jun. 18. A „Moniteur“ franczia for­dításban Ban belgrádi tanár által készített két szerb ódát közöl; az egyik a Bonaparte dy­­nastiát, a másik pedig A­b­d u­l-M­e­d­z­s i­d szul­tánt énekli meg. — A „Journal des Débats“ teljes bizalmat­lanságát fejezi ki Pierce elnöknek a C­u­b á­­­lt­al újabb beütés meggátlása végett kiadott pro­­clamatiója iránt. E lap azt puszta manoeuvre­­nek tekinti a végett, hogy az amerikai kor­mány a népjoggal tisztában maradjon; míg ugyanekkor Spanyolországba megbízottakat szán­dékozik küldeni, oly béke­veszélyeztető utasítá­sokkal, melyeknek hatásai könnyen „ürügyet szolgáltathatnának az amerikai spanyol birtokos elleni újabb s rettentőbb vállalatokra.“

Next