Budapesti Hírlap, 1854. július (457-482. szám)

1854-07-28 / 480. szám

de la Rocha­­nak, törzsétől és az Atarazanas erősség parancsnokától kísérve. A főkapitány kezét kinyújta a zászló fölött, és mondá, mikép­p a nép - és helyőrségnek, valamint a madridi nép­nek kivonatához csatlakozik. Aztán kiált: „Éljen a királynő! éljen az alkotmány!“ A helyőrség többi csapatai másnap reggeli 2 órakor csatlakoztak. A mozgalom első hírére Barcellona tartomány pol­gári főkormányzója Ordonnez és a corre­­gidor megszöktek s egy gőzösön Franczia- vagy Olaszországba illantak. 15-kén a főkormányzó a cataloniaiakhoz proclamatiót intézett, melyben a mozgalomhoz csatlakozását, de egyszersmind azt is kijelenti, hogy a féktelenség kicsapongásait el fogja nyomni, mik a legszentebb ügyet is be­szennyezhetnék. Hogy mihely­t lehet O’D­onnel és Dul­e­­­okkal egyetértésbe helyezi magát az ország hő kivonatainak a trónhoz juttatása vé­gett. E közben számol a lakosok engedelmes tá­mogatására, csend-és hazaszeretetükre. 15-kén ejtve ideiglenes junta alakíttatott. Az az a cortesi gyűlés képviselőiből, az ayuntamiento tagjaiból, unokokból a főkapitány elnöksége alatt. Mar­ch­e­s i bnok ideiglenesen polg. kormányzóvá ne­veztetett ki. A „Courrier de Marseile“ szerint a baleári szigetek a felkelés mellett nyilatkoztak. Valladolidból írják a „La Presse“ lap­nak: A felkelés e városban egyértelmű volt: nép és helyőrség egyszerre s egyetértve cselek­vők. A helyhatóság juntát alakított, két tnok és a legtisztebb személyekből. A junta a főkapitányt és kormányzót őrizet alá vette. A tartomány többi városai követték Valladolid példáját. A nép a juntának tetemes öszvegeket adott rendelkezésé­re. A környéken a parasztok fegyveres csapatokat képeznek e kiáltással: Éljen a királyné! éljen az alkotmány, erkölcsiség, igazságosság! Le a mi­­nisterekkel, el az anyakirálynővel ! Anglia, London, júl. 22. Disraeli közlönye, a „Press“ folytatja leleplezéseit. „A titkos alkudo­­­zások“ — úgymond - „tetőpontokat érték el. A bécsi udvar a nyugati hatalmasságoknak kije­lente nem­csak azt, mikép Austria a fejedelem ■­ségeket még csak fegyveres közbenjáró gyanánt sem akarja megszállani, hanem azt is, mikép ő a berlini udvarral egyetértőleg, az orosz válaszban oly javaslatokat lát, melyek a politikai súlyegyént megalakító európai békére vezethetnek. A bécsi udvar továbbá azt ajánlja a nyugati hatalmassá­goknak, hogy e czélból a bécsi értekezletet ismét ereszszék föl, s jelöljék ki ama föltételeket, melyek alapján a béke iránt alkudozni kellene. A diplo­­matiai személyzetben már mozgást lehet észre­venni, s a harczpárt tagjai visszavonuílásra gon­dolnak. Walewski gróf, a Londonban levő franczia követ, ki a keleti kérdést nagyrészint tannl! Konvnitá le­Pária, jul. 23 Mint a „Moniteur“nek B­i­­arritzból 23-ról jelentik, a császár s császárné ma reggel misét hallgattak az ottani templom­ban. A császár ma reggel H­a­r­i­s­p­e tábornagyot elfogadta. E lapnak Kopenhágából 22-ről ir­— - «».-v • » U­ . 1 . franczia követ, ki a Kelen aeruesv „ lengyelbaráti szempontból tekinti, benyujtá le- hák miké a^Strombo^i^hsjó8!! e 1­s i­n g­e­r­b­e­n mondását, s azt Napoleon császár elfogadta.“­ivolt a két állító - bajéval, s mikép Grey comme­­— A „Times“ ma nevezetes manoeuvre­­ dorebement aKattegatba, visz végbe. D i s r­a e­­­i azt kívánja, hogy a par - _ Ugyane lapnak Alexandriából 12 hament őszi ülésszakot tartson. A,,Daily News“ e , jgl írják : ,,E 1 - H­a­m­i pasa, a­ szultán jövőbeli kivonatot helyesnek találja, s a szabadelvűeket J veje, holnap hagyandja el az alexandriai kikötőt, felszólítja, hogy azt egész erejökkel támogassák. J a „Feyzi-Djehat“ szép egyiptomi gőz-fregáton Nem igy a „Times“. E lap Disraeli javaslatában­­ Egyenesen Londonba menend, s egymás után nem lát egyebet, szónoklási mamánál. Szerinte, meglátogatandja Angol-, Francziaországot, Szár- Disraelt, valamint a boldogult Peel Robert és ■ dim­át, s ha a körülmények engedik, Németor- Hume, soha sem érzi magát oly jól, mint mikor a­sság egy részét. El-Hami pasa, a múlt év óta, az ministen padon, vagy avval szemben ül. Az őszi alkirálynak hadügy­ministere. Ezen hivatalot ülésszak csak hasztalan fáradság lenne. Ebből azt, összekötéseig hihetőleg megtartandja. Ezért főleg lehetne következtetni, hogy a „Times“ teljes­­ katonai kiképzésének kiegészítése végett küldi őt megelégedést s bizalmat érez. Azonban követ- 1­4Kime* naaa Europába. A fiatal herczeg a sereg kező nyilatkozatai ellenkezőre mutatnak : „Mi más valamit remélünk, mi azt reméljük, hogy a mai valluni( folyamáa)­uu­k a kormány pénzünkért, rövid időn ígérni fog ne­künk valamit. Mi angolok kissé hasonlítunk ő és­ felsége, a minden oroszok czárjához, s adunk valamit az anyagi biztosítékokra. Vannak oly po­litikusok, kik erkölcsi győzelmek, a prestige csökkenése, s oly hatalmas csapásokról fecsegnek, melyek az által eszközöltetnének, mikép hajóha­daink épen a látkör fölött tüntetnék föl árbo­­czaikat, s alkalmilag egy finnlandit meglepné­nek. Mi nagyon durva érzékűek vagyunk a had­­folytatás ezen finom médiához. Mi nem akarjuk ! ■ — ... o_ O.U----/w. iii Abbasz pasa Európába. A fiatal herczeg a sereg táborkari főnökét, Szolimán pasát (Léves ezredest) választá ki, hogy számára kalauzul szol­gáljon. Ezenkívül a herczeg kíséretében vannak : K­h a­­­r - Eddin pasa, kereskedelmi minister, Abdallah bey (angol születésű), az átmeneti kereskedés igazgatója; Ar­­ bey tolmács; Laut­­ner bey tolmács (bojár eredetű); s Murad ef­­fendi hadsegéd.“ — Az „Indep. beige“ politikai szemléjében így ír : „Végre megérkeztek hozzánk a 18-kan kelt madridi lapok s levelek. A lapok valóban újra szabadabban beszélnek, miután egy királyi ír | _■---4-1ILi n »mir alflif. ]fj. g, m m — újra Hzauauauuoiu , ______ folytatás ezen finom módjához, mi nem auarjuu , rendelet eltörlé a legutóbbi kormányoknak« ki­­ugyan épen Kronstadtot, vagy Sz. Pétervárt föl­­adott sajtóügyi törvényeket, s a lapokat, a corte­­dig lerontani de túlerőnkre gondolunk - nek összehivatásáig, az 1845. jul. 6-jei törvén­y­ra, rettentően kérked­­ ,A helyed viasza? A lapok e levelek által rész aig leruuLiun­­­­uv­al megemlékezünk arról, hogy rettentően kérked­tünk,­­ hogy a világ előtt nevetség s gúny tár­gyává teszszük magunkat, ha Oroszországot tete­mesen meg nem alázzuk. Mi eddig roppant had­erőnkkel csak vérontás nélküli demonstrátiók had­­­járatát folytattuk, s a harczolást a törökökre bíz­tuk. Mi gyalázzuk a törököket, tisztjeik tudatlan­ságát, kormányzási rendszerük hiányait, s az e­gész népfajnak nevetséges szegénységét. Azon­ban mit teszünk m­i ? Ha a félhold egyedül nyer meg minden babért, ezen Angolország nem fog örülni. Angolország nem rajong puszta dicsősé­­­gért, valamint Oroszország sem, s ha a háború 20—30 milliónkba kerül, győzedelmünknek Eu­rópa térképén szemünkbe kell tűnnie, úgy, hogy minden iskolás gyermek ujjal mutathassa ki a há­ború előtti, s a háború utáni Oroszország közti különbséget. S azért Szebasztopolt tökéletesen le kell rombolni.“ stb. — A fekete-tengeri hajóhadtól, B­al­­­s­­­k­­b­ó­l f. hó 9-ről kelt levelek érkeztek. A „Fury“ Konstantinápolyból orosz hadifoglyokat vitt oda, s tovább indult Odessza felé, hogy azokat a „Tiger“ elfogatott angol legénységéért kicse­­rélje. Az admiral visszahívta a Szebasztopol előtt czirkáló gőzösöket, s ezeket minden órán ____e,____ törvény alá helyezé vissza. A lapok s levelek által rész­letesen közlött tények közöl a főbbeket már táv­írdás után tudtuk. Tudtuk, mikép Madrid 17-kén pronunciamentoját nyilvánító, megtud­ván, hogy Barcelona s Valladolid már előbb ugyanazt tevék. Azt is tudtuk, mikép az éj folytában kihágások követtettek el, s több ho­telek összeromboltattak, s mikép reggeli 3 óra felé harcz fejlődött ki a nép s a katonaság közt, mely utóbbi azonban elég hanyagul működött. A királynő ugyan 17 kén este fontos engedményeket adott, a ministerium elbocsáttatott, a sajtó­szabadság helyreállíttatott, a kényszerített adó visszavona­­tott, két ministeri combinatio kísértetett meg stb. De már ekkor ezen engedmények nagyon elkés­tek, a nép azokkal nem elégedett meg. Dühe kü­lönösen az anya­királynő ellen fordult, kinek pa­lotája 18-kán megtámadtatok, valamint a tüzér­ségi park is, honnan a felkelők fegyvert akartak szerezni. Szinte egész nap folyt a harcz, a kato­nák egyébiránt mindig csak hanyagul harczolván. Végre a nép kiszabadítá Garrigo ezredest, ugyanazt, ki ajun. 30-ki vicalvaroi ütkö­zetben fogolylyá tétetett, s őt a fölkelés főnöké­nek kiáltá ki. A királynő maga is elfogado­tt a madridi lovasság parancsnokául, tábornokká ne­ várták Baltsikba. A „Britannia“ hajón lázadás ür­í­tött ki, azonban csakhamar elnyomatott.­­ Az a­l­s­ó­h­á­z tegnapi ülésében, miután­­ a megvesztegetési bili tárgyalása bevégeztetett,­ Dudley Stuart lord az orosz államkölcsö­­nökbeni részvétel ellen intézett saját bilijét a­­karta tárgyalás alá vétetni. Palmerston lord helyeslé e rendszabályt, mint erkölcsi demonstrá­­tiót, azonban annak gyakorlati hatályossága iránt nem merne kezeskedni. Ellenben Bright, Crik­­son és Henley a bilit vagy kivihetlen, vagy pedig csupán az angol közönségre nézve káros rendszabálynak nyilvánítók. Wilson (kinek az Economist-ban megjelent czikkére utasító Gibson a belügyi államtitkárt) azon nézetét fe­­jezé ki, mikép semmi sem lenne könnyebb s bizo­nyosabb, mint a javaslott törvény kijátszatása. — Erre D. Stuart lord megegyezett a bilt bizott­mányt tárgyalásának elhalasztatásában. — Múlt szerdán W­o­o­l­w­i­c­h-ban Whi­­n­y­a­t­e­s tábornok, a helyőrség parancsnoka, szemlét tartott Townshend kapitány tábori ütege fölött. Ezen, s még négy más üteg paran­csot kapott az elindulásra. Úgy vélik, hogy kö­­zülük kettő még a hét folytában elinduland, a „Jason“ csavargőzössel. „ A ,.Medway“ szerdán este Southamp­ton­ból Woolwich-ba indult, hogy ott föl­vegye a keletre szánt nagy­ágyú ütegek szekeré­­szetét. Némely, Angolországból csapatokkal leg­újabban elindult hajók a földközi-tengeren fog­nak parancsokat kapni, további rendeltetésük iránt.­­ A „Herald“ szerint, a 40 ágyús „Pique“, mely két orosz fregát fölkeresése végett a csen­des-tengerre indult, elérkezett rendeltetési he­lyére, s az ellenségnek nyomában van. A „Pique“ máj. 30-án indult el V­alparaisoból oly szán­dékkal, hogy előbb a Marquesas szigetekbe menjen.­­— Egy Thompson nevű ha 1t-i keres­kedő, az admiralitás első lordjához intézett leve­lében megjegyzé, mikép az orosz kikötőknek rész­­beli s hatálytalan ostromzároltatása, csupán a semlegesek s külföldiek meggazdagítására szol­gál, s az orosz nemeseket képesekké teszi arra, hogy a császár számára pénzt szolgáltathassa­nak, a háború folytatása végett. Végül szigorú ostromzár felállítását kívánta. Múlt csütörtökön e levélre válasz érkezett. Ebben Graham ha­tározottan kijelenti, mikép az angol kormány szi­gorú ostromzárt szándékozik létesítni, vervén ki, s azon perczben, midőn levelezőnk levelét bezárá, 18-án d. u. 3’/2 órakor, az új pa­rancsnoknak sikerült a nép s a katonaság közti vérontást megszüntetni. De szerencsétlenségre úgy látszik, hogy ez nem sokáig tartott. 19-ről kelt sürgönyökből tudjuk, mikop a helyzet újra súlyosbult, a harcz újra megkezdődött, s a nép megtilt­adta a királynő palotáját. Ezóta egyetlen sürgönyt, egyetlen levelet sem kaptunk, noha szabályszerűleg a 19-ről kelt leveleknek már meg kellett volna hozzánk érkezniök. Ezen hall­gatás baljóslatú. Miért kezdődött meg újra a harcz ? Mi lett annak végkimenetele ? Szerintünk a királynő palotája hihetőleg azért támadtatott meg, mivel már 18-kán azon hír kezdett elter­jedni, hogy az anya­királynő ott talált menhelyet. Mindannak, mit ez utóbbinak Madridbeli meg-, szökése , Barcellonábani hajóraülése s Fran­­cziaországba megérkezéséről beszéltek, úgy lát­szik, csupán az volt czélja, hogy a nyomozások tévútra vizessenek, s az anya­királynő visszavo­nulása biztosíttassák. A valóság, mint mondják, abban áll, mikép ez utóbbinak nem sikerült Mad­­­ridból kimennie. I­8 kán este azt hitték, hogy a királyi palotában van elrejtve, s mivel a nép dühe főleg ellene van irányozva, igen valószínű, hogy a nép az ő fölkeresése végett támadta meg 19-én maga a királynő palotáját. A „Moniteur“-nek két nap előtt közlött, s 19-ről kelt sürgönye szerint, azt még nem foglalhatta el, de ezen lapnak azótai hallgatásából , s minden sürgöny s levél hiá­nyából azt lehet következtetni, hogy a fölkelők végre erőszakosan elfoglalták a kir. lakot, a­mint ezen hir tegnap este Párisban általánosan el volt terjedve. Egy hozzánk épen most érkezett táv­­­irdai sürgöny szerint, Párisba érkezett tudósítá­sokból úgy látszik, hogy Esparteronak már be kelle mennie Madridba. Ez kétségkívül sze­rencsés tény lenne, mivel hihető, hogy neki befo­lyása s népszerűségénél fogva sikerülendett, tüs­tént megszüntetni a vérontást, s újabb kihágáso­­­kat meggátolni “ . A „Siecle“ szerint, a spanyol kormány a cataloniai fölkelésről, maga az ottani főpa­rancsnoknak következő lakonikus sürgönyéből értesült.: „Van szerencsém önöknek jelenteni, mikép én a parancsnokságom alatti csapatok s néppel együtt, a fölkelés mellett nyilatkoztam. Isten tartsa meg önöket sokáig!“ • — A „Moniteur“ így nyilatkozik : „A me­gyékből érkezett összes tudósítások jelentik, mi­kép az időjárás általában szép, — mikép a termés mindenütt igen jól mutatkozik, s mikép azon helyeken, hol az aratás megtörtént, az ered­mény a középszerű évbelinél sokkal kedvezőbb“. — Mint a „Moniteur“nek Karszból írják, a Samilhez küldetett emissariusok visszatér­tek. Azt állítják, hogy a cserkeszfőnök tetemes haderőt tart sakkban. A hegyeken több Der­­bent és Kuba közt eső helyeket elfoglalt. Szá­mos muzulmán szökevények mennek át a törökök táborába. Mint mondják, az orosz kormány ázsiai tábornokaival tudata, mikép nem lehet számukra erősbítéseket küldeni, s mikép védőleg kell ma­gukat tartaniok.­­ Ugyane lapnak Barcelonából 21-ről jelentik, mikép a gyárak s áruk fölégetése által okozott veszteségeket a tartomány viselendi. Francziaország. 2696 Olaszorszá­ g Pármában kiütött lázadásról követe­­kező további közlés érkezett: Már 21 -kén hire járt Pár­mában, hogy itt, Piacenzában és Olasz­ország több pontjain forradalmi felkelés fogna közelebb történni. A szükséges elővigyázati rend­szabályok megtétettek. 22-kén a városban korán reggel mozgalmi körjelek mutatkoztak, 9 óra tájban egy őrcsapat a Borgo delle Colonnin, to­vábbá a Ravazzoni kávéháznál Steffanelli cs. k. százados és később K­ö­t­h cs. k. őrnagy kövekkel és puskalövéssel megtámadtattak. Tüs­tént a vára­sot s a sz. Mihály-kaput katonaság szállta meg, a többi cs. k. és a parmai rigi csapa­tok a riadótéren gyűltek össze. A forradalmiak gyorsan elfoglalták az ablakok és háztetőket s onnan a magát mutató katonaságot megtámad­ták, mely a lázadás erélyes elnyomására lőfegy­verét használta. 10 órakor a csapatok a forradal­miak által elfoglalt minden pontoknak urai vol­tak, úgyszintén valamennyi nagyobb terek és ut­­czák elfoglaltattak. Mint már említve volt, Stef­fanelli százados és 5 ember a császár-vadász­zászlóaljból megsebesíthetett. A pármai csapatok közel 1 százados, 1 hadnagy és 2 közember se­besült meg — hála a felkelők rosz lövéseinek, kik közt sok halott és sebesült volt. Még 22-kén következő ministeri proclamatio jelent meg: „Polgárok! A rend állandó ellenségei egy cso­port elszédített fiatal embert béreltek föl s ismét megkísértették,minket anarchia és felforgatásra ve­zetni. Sem azon szerencsétlenség gondolata, mit ők egy jó és csendes lakosságra árasztanak, sem egy szelid kormány törvényei, sem azon tisztelet és szeretet,mit még a legvadabb népek közepett is egy anya és gyermek támasztanak, nem voltak képesek őket visszatartóztatni. A hitszegő terveikről érte­sült kormány­­ katonai erőnek megparancsolta, a csendzavarás gyors elnyomását erélyesen eszkö­zölni, a katonai erő nemes és vitéz küldetését méltó módon hajta végre. A bűnösök az ostromállapot törvényei szerint szigorúan fognak büntettetni. Minden polgár azonnal lakára távozzék ; minden habár csak három emberből is álló összecsoportulás az utczákon erőhatalommal fog széthajtatni; a nyu­godt lakosság bízzék a kormány szilárdsága és 91ai számító* Bécsi börze Julius 27-ről. 822 116 72Vt Staus kötelezvény 5% | dto 4% . . dto 4 . . 1834-ki sorsjegyek 500 frtos Bankrészvény darabja . . Éjszaki vaspálya lfN*­ fitos . Augsburg 100 tallérért bco. Hamburg . . . . . . London 1 ft sterlingért. i ‘ B c o s, julius 26. Agio, arany 28 Vt ezüst 23 V* Dunavízállás. (Julius 27. reggel 7 ór­a 8* 10­0/6­0 fölött, egy ív melléklet van csapolva. 1257 124­4 92 és 12,8 éberségében. További intézkedésig a legszigorúbb ostromállapot hirdettetik ki. Parma, jul. 22. 1854. Enrico Sa­­­ati,Giuseppe Pallavicini, Antonio Lombardin­i.“ Délutáni 2 óráig a csend tökéletesen helyre volt állítva, s minden uj rendetlenség meggátlása végett, bármily kiterjedésben merné is az fejét felütni, a czélszerű rendszabályok megtétettek. Regens-herczegnő Ő k. fens. Salában van, hova félszázad cs. k. vadász rendeltetett. Legújabb posta. Bács, jul. 27. Ő cs. k. Apostoli Fel­sége és Császárné ő Felsége tegnap jul. 26-kán Laxenburgból a cs. k. várpalotába visz­­szatértek. Bukarestből, jul. 24-ről a bécsi „Pres­­s­e“ - nek távirják , Hg Gorcsakoff meggyő­ződvén, hogy Dzsurdzsevot, Ruscsukot s Makán és Raduman szigeteket nem a balkáni sereg, ha­nem csak egy külön hadszakasz szállotta meg, egy hadosztályon kívül középhada főrészét visz­­szavonta Bukarestbe.­­ Hallomás szerint az oroszok a Jalomitza-vonalat elhagyják és a Sze­­reth mögé vonulnak vissza. Fratestiből az Argisz vonalnál útnak indultak. A törökök Parapaniban nyugton vannak. Bukovinai távirati sürgöny szerint b. H­esz tsz. Czernovitzba utaztában oda megérkezett. A határon gr. Schlick unok, a 4. hadsereg pa­rancsnoka, Károly Ferdinánd főhg tü ce. • fens., hg Schwarzenberg és gr. Wen­ge­r 8 k­g ak­i­agyok fogadták. Távirati sürgönyök. N. S z e b e n, jul. 26. Az oroszok a Szulina­­torkolatot mint tarthatlant elhagyták. 20-kán az angoloknak ott az önkénytesekkel csatájuk volt. Az orosz hadijelentés 60 elesett angolról akar tudni. Bukarestnek az oroszok általi elhagyását még folyvást remélik. London, jul. 26. éjjel. Berkeley, Stu­artnak azon vádjára, miszerint Aberdeen a hatályos tengeri működéseket akadályozza, vála­­szolá, mikép az admiráloknak carte blanche-jük van. Napier Sveaborgot és Kronstad­tot a tengeri oldalról bevehetetlen­nek nyilvánít é. Berlin, jul. 26. A Bécsből visszaérkezett kir. szárnysegéd Manteur­el ezredes, és Ma­­­yerhofer urak tegnap Potsdamba mentek. Velencze, jul. 24. Olaszország minden részeiből igen kedvező aratási jelentések érkez­nek. A gabnaár mindenütt alább száll. Parma ostromállapotba helyeztetett. Tries­t, jul. 26. A Lloyd gőzös Görögország­­­ból ma 24 órával később érkezett, mert az Athé­nében kiütött cholera miatt Corfuban annyi ideig kellett vesztegletet tartania. Kopenhága,jul 25. A Daunt­esz be­tegek és sebesültekkel, köztük Corry admirál, a keleti tengerről ide érkezett. Bayonne, julius 24. Madrid csendes. Az 1843-ki municipalitás behelyeztetett. Vegyes bírle. * A „P. Lloyd * által világba bocsátott azon hir, mely azóta mindenfelé megtette körjáratát, mintha M­a­z­z­­­ur, a pesti nemz. színház első te­noristája, Bécsbe az olasz operához szerződött volna 3-ik tenoristának, eddig éle tökéletesen alaptalan, s ha efféle megtörténnék is. M­­ár mint a nemz. színház első tenoristája, nem fogná mostani állását rokonnyelvű művésztárs­ai közt énekesi harmad­rendű állomással felcserélni. Ezt mint helyreigazí­tást a művész úr kivonatára közöljük. Mint értesülünk, kedvelt vendég-tánczművész­­nőnk Arany­vári k. a. múlt szombatról elmaradt jutalomjátéka jövő szombaton fog végbemenni nemz.­színpadunkon. Ez alkalommal egy új nagy ballet kerül színre: „A r­n­y­­­a a rabló márkája.“ * A pesti német nyári­ szinház tág ölele múlt vasárnap 3.500 nézőnek adott helyet, a visszame­nőkből még kitelt volna egy pompás jutalomjáték. Mi igazán meg nem foghatjuk, hogy miért idegenkedik nálunk sok művész a nyári­ szinház eszméjétől, úgy hiszszük, hogy ez nem oly lealacsonyító eszköz, melyet áldozatul ne lehetne hozni az isteni művé­szetnek, s ha a közönség a mai világban a római amphitheatrum kapadai helyett bársony fauteuilleket kíván, Aesphylos tragoediáinak egyszerű színhelyét pedig rojtos és ruganyos páholyokkal cserélte fel, a kényelem haladó igényeinél fogva, miért lenne megvetendő a nyári­ színház? Mért kellene épen csak a művészetet veríték közt kényelmetlen hő­ségben élvezni, ha czélszerűbben is lehet? * A magyar academia abban buzgólkodik,hogy a korán elhunyt nyelvbúvár Körösi Csom­a Sándor hátrahagyott iratait, melyek Ázsiában ismeret­len helyeken őriztetnek, a tudomány érdekében napvilágra hozza.

Next