Budapesti Hírlap, 1854. szeptember (509-533. szám)

1854-09-12 / 517. szám

Beteg soraiban betegségek által történt hézagok pótlására. Pest, sept. 11. —Kr.— A budapesti kereskedelmi s ipar­­kamra legközelebbi havi ülésében két igen fontos tárgyban tett indítvány hitelesíttetett, s kérvény alakjában innen a kereskedelmi m. ministerium­­hoz fölterjesztetett. Az egyik a pest városi kikötő, másik az ugyanitt állítandó átmeneti raktár ügyét illeti. Meg vagyunk erősen győződve, mikép mind­két vállalat szükségessége s hasznos volta iránt osztatlan a vélemény mindenrendű ügyemberek közt, valamint hogy a közvélemény orgánumai is minden előforduló alkalommal buzdító s pártfo­góig emelték szavukat a kikötő úgy mint az át­meneti raktár mellett. De egyszersmind el kell ismernünk, mikép e két vállalat létesítésére a mos­taninál alkalmas­, kedvezőbb időpont eddig elő még nem létezett, és az okok, mik e mellett min­denkor felhozhatók valának, most leghatályo­sabban, legmeggyőzőbben fejtik ki erejüket. Mi az első tárgyat, vagyis a pesti kikötőt il­leti, erre nézve tudjuk, mikép az említett czélra kitűzött hely a kereskedelmi m. ministérium ré­széről leküldött vizsgáló érdemes tagok tetszését megnyerte, s már az előmunkálatok is ki vannak e vállalatra nézve dolgozva; s ha netán valami anyagi segély vagy biztosítás kivántatnék, akkor a kamra kedvezőbb időpontot nem választhatott volna a közhasznú vállalat sürgetésére, föltéve, hogy a szükség, mely annak létesítését kivántat­­ja, a h­a­l­a­d­ó idővel csak mindinkább növekszik. A tapasztalás bizonyítja, mikép az óbudai hajógyár kikötője már-már nem képes a duna­­gőzhajózási társaság folyvást szaporodó jármű­veinek téliszállást adni; ezenkívül a cs. k. dunai flottilla annyira növekedett, miszerint aggódva kell gondoskodni a téli szállásról, hacsak a jégzaj­lás veszélyeinek kitéve lenni nem akar. De ha ezt és­­a társaság hajóit mind befogadhatná is az emlí­tett kikötő, a többi hajók, mik a Dunát járják, innen természetesen ki vannak zárva,­­ az egész Dunán itt semmi biztos menhelylyel nem bírnak. Pedig ugyancsak a pesti kamra idei jelentéséből tudjuk, mikop egy év alatt mintegy 1200 gabna­­hajó halad el Budapest közt, és hogy a forga­lomba tett (négy millió mérőt meghaladó) gab­­na legnagyobb része evezőhajókon érkezik Pestre. Megfontolván azon körülményt, hogy e gabnamennyiség a lassú cséplés és nyomtatás mellett évenkint nagyobbára késő őszszel szál­­líttatik fel, s hogy a cséplésnek, bármikép javít­tassák is, a termelés évenkénti növekedése mel­lett tetemesen haladnia kell, miszerint a ter­mesztő a szállításra alkalmas időből ki ne fogy­jon , nagyon természetesnek találjuk, hogy mi­után a hajótulajdonosok biztos visszamenetelre nem számíthatnak, épen egy téli kikötő hiánya riasztja őket vissza a viszontagságos úttól. Innen közvetlenül a szállítás költségessége, s a felhozott termesztmény árának emelkedése szár­mazik, s e különbség végelemzésben ismét csak a fogyasztót nyomja. Tehát a fogyasztó közönség érdekében in­­tézi leginkább kérvényét a kamra felsőbb hely­re, s igen helyesen jegyzi meg fölterjesztésében, miszerint a vállalat kezdetben a tervezettnél ke­vesebb költséggel is létesíthető, s a lassankinti javítást, szépítést, kényelmesbítést az időre s a vállalat joggal remélhető jövedelmezésére bíz­hatni. Hasonló fontossággal bír fővárosunkra, de különösen Pest város kereskedelmének felvirá­goztatására nézve a másik vállalat, t. i. az át­meneti raktár. Egy városnak sincs nagyobb szük­sége ilyen emeltyűre. Austria s Németország folyó­ vész emelkedő gyármunkássága távol országok­ban keres magának piaczokat. Erre természetes kalauzul szolgál a Duna, mely hazánkon foly vé­gig, s mely a dunai fejedelemségeket legbiztosb és jövedelmesebb piaczaiul jelöli ki az austriai iparnak. És e tekintetben átmeneti raktár helyéül egyedül Pest kínálkozik, úgy hogy az minden ol­­dalróli igényeknek legszorosabban megfelel. Egy dunai pont sem alkalmas­ e vállalatra. Legalább a közlekedési vonalak a birodalom kéz- és gyár­­műves részeiből alább sehol sem találkoznak oly mennyiséggel s oly alkalmasan össze, a f­ö- 1 e b­b pedig sehol oly kedvező állomás nincs a dunai hajózás számára, mint Pesten. A kereske­s iparkamra nyilván az idő inté­sét követte, midőn kérvényét most újólag fölter­­jeszté. Pár nap előtt Oláhország fővárosába vo­nult be a császári hadsereg, s a dunai fejedelem­ségek az orosz megszállástól fölmentve, piaczai­­kat az austriai kereskedésnek újra megnyitották. Szabad lévén remélnünk, hogy e fölmentés állandó marad, nem óhajtunk hazai kereskedésünk s fő­leg Pest város érdekében jobbat és sürgetőbbet egy minél nagyobb kiterjedésben szervezett át­meneti raktárnál, a birodalmi kéz- és gyárműipar minden czikkei számára; mert hogy ez­által vá­rosunk forgalma rendkívüli élénkséget nyereni, azt bővebben mutogatni fölösleges. Mindkét tárgyra nézve tehát az időpont igen alkalmasan van választva a kamra által, s bátran azon reménynyel kecsegtetjük magunkat, mikép az általa felhozott nyomós okokat a ma­gas kormány érdemlett megfontolás alá veendi, azok következtében Austria által követendő po­litika tárgyában. A nyugati hatalmak azon állást,melyet Austria a legkö­zelebbi időre el akar foglalni, töké­letesen a körülményekhez mértnek elismerik;sem Angol-sem Franczia­­ország nem vártak Austriától azon­nali hadüzenetet Oroszország ellen. A fennebbiekhez a „Br. Z.“ után hozzáte­hetjük, miszerint a bécsi kabinet az orosz leg­utolsó választ egyszerű bevezető jegyzékkel küldé el a nyugati hatalmaknak, és nem érzi ma­gát felhíva, az orosz jegyzéket el­fogadás végett valamikép ajánlani, vagy azon szándékát kifej­ezni, mint­ha azok alapján békealkudozásokat akarna megkísérteni, azokat a nyugati hatalmaknak egyszerűen tudomásukra juttatá.­­— Császárné Ő Felsége September második felében fog Ischlből Bécsbe visszatérni. Császár Ő Felsége napokban indul Schlen­­brunnból Isohlbe, s Császárné ő Felségével együtt fog megérkezni Bécsbe. — Az aláirás eddigi eredményére nézve hal­lani, miszerint mintegy 100 millió pft íratott alá 20—50 ftnyi részletekben. — L e t a n g franczia tbnok szerencsés volt a császári ebédre meghivatni. — Ma érkezett jelentés szerint Albert fő­­­herczeg ó os. fens, egésségi állapota folyvást ör­vendetesen javul. Jakobeny falu, hol 6 os. fensége megbetegedett, déli Bukovina vad hegyvidékei közt valódi vázát képezi a műveltség és civilisationak. A falu marienseei Manz urak tulajdona, kik ott szép kastélyt építtettek. Több mint 2000 szepessé­­gi német telepedett le a kastély körül, kiknek szá­mára a tulajdonosok építtettek házakat. A magas hegyek közepett az utazó Jakobenyben váratlanul minden kiránatait egy kellemes életnek feltalálja. Vidtor katonai zene, mely a törzskar (Schauffgotsche altnagy) tisztjeinek a különben is kellemes ott tar­tózkodást szépíteni segít, fogadja most ott a touris­­tákat,kik jelenleg igen gyakran felkeresik Jakobeny szép vidékét. — Gr. Eszterházy austriai cs. ideiglenes követ Berlinben, sept. második felében onnét Bécs­­be visszatérend, minthogy gr.Thun szabadságide­je addig letelik, s ez utóbbi állomása átvételére oda megérkezik. — A bécsi „Lloyd“ban ezt olvassuk: „E hír­lapot, mely Oroszországban már hosszabb idő óta el van tiltva, Westphalen porosz belügyminiszer most az egész porosz területen is eltiltotta, s ez igen természetes következése azon politikának, me­lyet e pillanatban a berlini kabinet követ. Sajnálat nélkül megnyugszunk azon sorsban, hogy lapunk a porosz államból mindaddig ki legyen zárva, míg ennek politikája oroszból németté nem vál­­tozik. A „Sieb. Bote“ 164. sz. következő haditör­vényszéki ítéleteket közöl: 1. Benkóné sz.Lázár Rozália,erdélyi,dalnoki sz., 38 éves, reform., özv., gyermektelen, nemes asszony, zoltáni földbirtokosnő; 2. Erdélyi József, erdélyi, felvinczi sz., 23 éves, reform, nőtlen, volt egyházfi a bukaresti re­form. községnél; 3. Ap­or József, erdélyi, zaláni szül., 27 éves, reform., nőtlen, nemes, földbirtokos ugyanott­; 4. 016 Dániel, erdélyi, árkosi sz . 40 éves, unitárius, nős, 6 gyermek atyja, szabó Árkoson; 5. Dimény József, erdélyi, tordai sz., 64 éves,özvegy, reform, lelkész Bukarestben; 6. B­a­r­ab­á­s József, lisznyói sz., 30 éves, re­form., nőtlen, a forradalom kitöréséig 1841/s ta­nuló ; 7. Rákosi Domokos, erdélyi, felső-csernáto­­ni szül., 38 éves, reform., nőtlen, szabólegény Bu­karestben ; 8. Kiss Mihály, erdélyi, tordai szül., 45 éves, unitárius, nős, 4 gyermek atyja, unitárius pap Ár­koson ; 9. B­etzó Miklós , erdélyi, matizfalvi szül., 42 éves, református, özvegy, egy gyermek atyja, nemes földbirtokos ; 10. Veres Dániel, erdélyi, árkosi születés, 32 éves, unitárius,nős,egy gyermek atyja,11.sz. Würt­temberg huszárezredbeli kiszolgált káplár, árkosi la­kos, a törvényesen bebizonyított tényállás mellett, az első öt vádlott a körülmények találkozásánál fog­va elmarasztaltatott, továbbá a 6.és 7.sz. közel gya­nú alatt állónak találtatok, hogy a menekült felség­­i áruló Kossuth Lajos terve szerint s a híres Kossuth-féle küldött Makk ügynök megbízásából a felségárulási vétekkel terhelt V­á­r­a­d­y József által Erdélyben folyamatba tett, s Erdély és Ma­gyarországra vonatkozólag a cs. k. kormány felfor­gatására czélzó fölkelési vállalatban részt vettek, és pedig: 1. Benkőné Róza, a forradalmi honvédseregnek a székelyföld számára külföldről Makk által reorga­­nisátorul küldött, ennek következtében a fennebbi fölkelési czélra egy guerilla-csapat felállításával megbízott Vá­rady Józsefet házába fölvette, en­nek, habár a fölkelési vállalatról tudomást szerzett s a cs. k. kormány megbuktatására czélzását tudta, a feljelentést egyetértéssel és szántszándékkal elmu­lasztva, házában, honnan Makkal egyleti levelezés folytán a fölkelésre intézkedéseket tett, 1853ban nyári lakást adott az ott, valamint Bibarczfalván, hová a cs. k. hadrendőrség üldözése­­következtében 1853. augustusban menekült,­ a fennebbi czélra pénzsegélyt nyújtott, végre női, társával Bálint Áronnal együtt a meghiúsult fölkelési vállalat után is menekülésük közben hosszabb ideig szállást adott. 2. Erdélyi József, a fölkelési vállalatról ér­tesült, az egyleti futárok Bartalis Ferencz, Bogyor Sámuel és Váradi József által Makknak Bukarestbe hozott egyleti iratokat kézbesítette, a futároknak alkalmat szerzett Makkal beszélni, s Makknak Vá­­rady számára rendelt írásbeli utasításait, melyek közt egy guerilla-csapat fölállításának elrendelése is volt, kézhez juttatta. 3. Apor József, a vállalatról s annak a cs. k. kormány megbuktatására c­élzó irányáról értesült, egyetértve és szántszándékkal nem jelentette föl, az egyleti levelezés helyrejuttatásánál a Makkhoz küldött Bartalis Ferencznek e futaridíj átadásával tudva segített, s a meghiúsult fölkelési vállalat után több Váradi által hozzá küldött társaknak s a szét­szórt guerilla-csapat tagjainak szállást adott. 4. 016 Dániel, a fölkelési vállalatról s annak a cs. k. kormány megbuktatására c­élzó irányáról értesült, egyetértve és szándékosan nem tett jelen­tést, a meghiúsult fölkelési vállalat után Váradi Jó­zsefnek és társainak menekülés közben szállást adott és tovább futásukról gondoskodott. 5. Dimény József, a fennebbi fölkelési vál­lalatról, mely neki a hírneves Kossuth-féle ügynök Makk és az e közben a székelyföldön működő Vá­­rady József közt a társulati ügyben folytatott leve­lezés útján jutott tudomására, értesült, és róla, bár nem akadályoztatok, följelentést tenni elmulasztott. G. Barabás József, a menekült felségáruló Kossuth Lajos által a cs. k. kormány megbuk­tatására terjesztett összeesküvésben, illetőleg az e czélra Várady József és társai által folyamatba tett fölkelési vállalatban mint értesített és tevékeny tag részt vett. 7. Rák­osi Domokos, az említett felségáruló tervekről értesült, s bár nem akadályoztaték, följe­lentést nem tett. Végre 8. Kiss Mih., Betző Miklós a körülmények találkozásánál fogva és Veres Dani vallomása foly­tán törvényesen elmarasztaltattak, hogy a két előb­bi a meghiúsult fölkelési vállalat után,a­nélkül, hogy előbb arról tudomásuk lett volna, a menekülő Vá­rady és társainak, kiket mint politikailag kompro­­mittált és felette veszélyes egyéneket fel kellett is­merniük, segélyt, Veres pedig hasonló körülmények közt Várady több társának szállást adott. A fennebbi vádlottak felett törvényesen vég­rehajtott haditörvényszéki vizsgálat következtében egyhangú ítélet folytán az 5. hadi­tör­vén­yczikk s ennek függeléke, nemkülönben a k. r. k. t. k. 3. és 61. czikk, valamint a Győrött 1849. jul. 1. kibo­csátott proclamatiohoz képest Benkőné Rozália a felségárulásban tudomás,segély-és előnynyújtás ut­­jáni részesség miatt 9 évi várfogságra, Erdélyi Jó­zsef 8 évi sánczmunkára nehéz, vasban, Apor József 6 évi várfogságra vasban, Ütő Dániel 5 évi sáncz­munkára nehéz vasban, Dimény József 3 évi vár­fogságra vasban ítéltettek, Barabás József és Rákosy Domokos a felségárulásbani részességtől ab instantia fölmentettek; végre a Nagy-Szebenben január 15. 1852. kiadott hirdetvény folytán Kiss Mihály és Betző Miklósnak a politikailag kompromittált és fe­lette veszélyes egyének elszállásolása miatt, az el­sőnek 6 havi, a másiknak 5 havi, s a harmadiknak 7 havi vizsgálati fogsága büntetésül betudatott. Ez ítéletek megerősíttetvén,kegyelem útján a fennforgó szelídítő körülmények mellett az Erdélyi József el­len hozott 8 évi sánczmunka 4 évi sánczmunkára könnyű vasban változtatott, s Dimény József 3 évi várfogsága egy évre, mindkettőnél vizsgálati fog­sága betudatásával szelidíttetett. Mely szerint az íté­let kihirdettetett és végrehajtatott. A cs. k. nagy­szebeni haditörvényszék, sept. 4. 1854. KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. Délkeleti csatatér. Az austriaiak sept. 6-kán történt bevonulásáról Bu­karestbe, mit már távirdailag jelentettünk, a „Wiener Zig“ következő rövid közlést hoz : A cs. kir. csapatok bevonulása ma reggeli 11 óra­kor történt. O­mer pasa, egy osztály törököt, és egy szakasz oláh-militziát állított fel a podu-mo­­gosov sorompónál. A magas kathol. és görög cle­rus, a rendkívüli közigazg.­tanács, a legtekinté­­­lyesb bojárok és kereskedők mentek ki a sorom­póhoz. Gr. Coronini. Omer pasától kisérve, lovagolt a csapatok élén Bukaresten végig, s a Mavros palotában leszállásakor a főbojárok és méltóságok által fogadtatott. A város magatar­tása fölöttébb ünnepies. A „CZC.“ a fennebbiekhez következő részteket hoz : Valamivel 11 óra előtt vonultak a csapatok zengő muzsikával be a sorom­pón. Az oláh zenekar az austriai néphumuvet j­átszta. Gr. Coronini alt­. mellett, ki fényes kísé­rettel a csapatok élén lovagolt, Omer pasa, to­vábbá Omer bey török törzskari ezredes és W­o­i­­n­e­s­cu oláh ezredes lovagoltak, a két utóbbi gr. Coronini altnagy mellé van rendelve szolgá­lattételre. A sorompótól a Mavros-palotáig a nép folytonos hurrahkiáltásai hangzottak A csapa­tok a mondott palota előtt sorba álltak, a aztán a számukra készen állott szállásokra elosztattak. A palotában az altnagyot Kantakuzeno a vaskoronarenddel díszítve, Szadik pasa várpa­rancsnok, R­o­s­e­t1­­ rendőrfőnök, L­a­u­r­i­n cs. k. min. tan. és főconsul s más főméltóságok üd­vözlök. A nép közt a legvidámabb hangulat ural­kodott. A bevonulás alatt az ablakok ki voltak nyitva, s azokból kendőket lobogtattak, s minde­nütt a legélénkebb örömnyilatkozatok hallatszot­tak. A bevonuló csapatokat képező S­c­h­w­a­r­z­­- dandár kitűnő kinézését és harczias magatartá­sát általánosan bámulták. 5. • ' Moldvaorr­ég'-a az austriai cs-­k csapatok bemenetelét sept. 20-ka körül várják, meddig az oroszok legnagyobb része ki fogott vonulni a fe­jedelemségekből. A moldvai cs. k. megszállóhad katonai parancsnokává Paar al­nagy van kine­vezve, kinek főhadiszállása Jasszyban lesz. Mi az említett orosz kivonulást illeti, noha legújabb erdélyi lapok Jasszyból azon feltűnő hírt közlik, miszerint az ellenparancs a visszavonuló oroszokat ismét O­­láhország felé indította volna, da­czára az ily híreknek, minek már többször ter­jesztettek, de mint kisül, mindig alaptalanul, az folyton s eddiginél kissé gyorsabb modorban foly. Jasszyt sept. 24-ig az oroszok végkép el­­hagyandják, s e napon ideiglenesen a moldvai igazg.­tanács veendi át a fejedelemség kormá­nyát. — Legszólóbb bizonysága pedig az oroszok komoly kivonulási szándékának, mikép már Ga­­laczot és Brailát is elhagyták. L­ü­k T­e­r­s­tnok főhadiszállását sept. 4 kén R­e n i b­e (Besz­­szarábiába) tette át. Ugyane napon a Brailában volt orosz csapatok a partütegek és erődök el­rontása után Galacz felé elhúzódtak A brailai és galaczi kikötőkben volt hajók. sept. 4-kén mind Renibe szállíttattak; fedezetükön többnyire orosz tulajdon volt. Hy Gorcsakoff főparancsnok főhadiszállása sept. közepétől fogva Iz­man­­ban (Bessz­arábia) lesz, mi leg­világosabban mu­tatja az orosz hadsereg homlokállásának változ­tatását. — Brailát az oroszok elvonulásukkor megkímélték. Csak néhány elmaradozott e­­gyén próbált itt-ott rabolni. Sept. 1-jén mindkét város tökéletesen oda volt az oroszok részéről hagyva, s távirati közlés szerint a posta össze­köttetés Bukarest és Braila­s Galacz közt már helyre van állítva. A nagy expeditióról a tudósításokat ma Saint-Arnaud m­agynak aug. 25-kén kelt napi parancsával nyitjuk meg, melyet már táviratilag említettünk; az egész terjedele­­mében így hangzik: „Katonák! A szomorú viszonyok közepett, miket el kell felednünk, szép példáját adatok a ki­tartás-, nyugalom- és tetterőnek. A barát és győ­zelem órája elérkezett. Az ellenség nem várt min­ket a Dunánál. Demoralizált és betegségek által megritkult hadai fáradsággal távoznak azon vidék­ről, és talán maga a gondviselés az, mely minket azon egésségtelen tájaktól meg akart óvni. Az hív bennünket a Krímbe, oly egésséges országba, mint a miénk, és Szebasztopolba az orosz ha­talomnak székhelyére azon vizeken, hova most fordulunk , zálogot keresve a békére és a hazai tűz­helyhez visszatérésünkre nézve. — A vállalat nagy és hozzátok méltó, azt a legnagyszerűbb katonai és tengeri erővel, minőt valaha láttak, létesítendjük. Az egyesült flották 3000 ágyúik és 25,000 derék matrózaikkal, veletek versenyző bajtársaitokkal, a Krímbe oly angol hadsereget szállítandanak, mely­nek magas becsét őseink tisztelni tanulták, egy osztály török katonaságot, mely szemeink előtt tévé próbáit, és egy franczia sereget, melyet büszkén és méltán nevezek az egész hadsereg színének. Ezek­ben én többet látok a győzelem zálogainál, a győ­zelmet magát látom. Tábornokok, hadtestfőnökök, minden rang és fegyvernembeli tisztek! ti osztjátok azon bizalmat, mely engem eltölt s azt a katonákba is becsepegtetni tudandjátok. Nem sokára Sze­­basztopol bástyáin üdvözlendjük a három egye­sült zászlót, e nemzeti kiáltásunkkal: Éljen a csá­szár! — Kelt Várna-főhadiszálláson augustus 25. Saint-Arnaud, trigy és főparancsnok.“ Az expeditio sept. 1-jén (más tu­dósítás szerint 2-dikán) indul ki Várnából egészen. Ahhoz foghatót még a fekete tenger nem látott. A hadsereget 90,000 emberre teszik, i. i. 40,000 franczia, 20,000 an­gol, 10,000 török, 10,000 egyiptomi, 5000 tunisi, és 5000 egyéb török segédcsapatok. A flottán 25,000 matróz és 3000 ágyú van. Máltából aug. 30-kan harvavicz új ágyúnaszád érkezett. A Kon­stantinápolyban állott hajók és csapatok Vár­nánál csatlakoznak a fő expeditióhoz. Várnában azt erősítik, hogy Szebasztopol bevétele még ez évben sikerülene, ha lehetséges lesz az expeditió­­sereget sept. első napjaiban a kiszállásra rendelt pontokon partra tenni s összegyűjteni. Egyébiránt, ha magántudósításoknak hihetni, az egyes hadosztályok parancsnokló tábornokai és St. Arnaud­­­agy közt a legnagyobb egye­netlenség uralkodik, mely annyira ment volna, mikép a tnokok szükségesnek látták levelet in­tézni a császárhoz, s előadva a keleti sereg álla­potát, a főparancsnok visszahivatását kérni. E le­velet előbb Konstantinápolyban Napóleon hg­­nek kelte aláírni, s aztán volt az Párisba indu­landó. St. Arnaud­­nagy várnai főhadiszállá­­sáról aug. 8-kan egy napiparancsot intézett a hadsereghez, melyben a tisztek és közkatonákat megdicséri azon legyőzhetlen erélyért s kitartás­ért, melyet a cholera-j­árvány pusztításának ideje alatt tanúsítottak. A „Morn. Chronicle“-nek Konstantinápoly­ból aug. 20-tól távírják. A hadseregi szállítók­nak meghagyatott, hogy a szebasztopoli öm­börbe semmi élelmiszert ne szállít­sanak. Konstantinápolyból írják aug. 29- ről, miszerint S­z­a­i­d pasa tulajdonkép nem mint alkirály, hanem mint magy vezir (t.i.czim­­zetes) invesziáltatott, a szokott fényes pompával. — K­i a m­i­­ pasa, az államtanács tagja és tárcza­­nélküli minister kereskedelmi, földmivelési és köz­­munkaministerré neveztetett ki N­a­m­i­k pasa he­lyébe. — Szarim pasa, ki korábbi időbeli a legfontosb államhivatalokat viselte, meghalt. A tunisi bey a nagy medzsidrenddel diszíttetett fel Austriai birodalom, B­é­c­s, sept. 10. Távirati után már a nyugati hatalmaktól válasz érkezett az austriai kabinet motificatiójára a legutolsó orosz határozatok és a* 2918

Next