Budapesti Hírlap, 1854. szeptember (509-533. szám)
1854-09-12 / 517. szám
Beteg soraiban betegségek által történt hézagok pótlására. Pest, sept. 11. —Kr.— A budapesti kereskedelmi s iparkamra legközelebbi havi ülésében két igen fontos tárgyban tett indítvány hitelesíttetett, s kérvény alakjában innen a kereskedelmi m. ministeriumhoz fölterjesztetett. Az egyik a pest városi kikötő, másik az ugyanitt állítandó átmeneti raktár ügyét illeti. Meg vagyunk erősen győződve, mikép mindkét vállalat szükségessége s hasznos volta iránt osztatlan a vélemény mindenrendű ügyemberek közt, valamint hogy a közvélemény orgánumai is minden előforduló alkalommal buzdító s pártfogóig emelték szavukat a kikötő úgy mint az átmeneti raktár mellett. De egyszersmind el kell ismernünk, mikép e két vállalat létesítésére a mostaninál alkalmas, kedvezőbb időpont eddig elő még nem létezett, és az okok, mik e mellett mindenkor felhozhatók valának, most leghatályosabban, legmeggyőzőbben fejtik ki erejüket. Mi az első tárgyat, vagyis a pesti kikötőt illeti, erre nézve tudjuk, mikép az említett czélra kitűzött hely a kereskedelmi m. ministérium részéről leküldött vizsgáló érdemes tagok tetszését megnyerte, s már az előmunkálatok is ki vannak e vállalatra nézve dolgozva; s ha netán valami anyagi segély vagy biztosítás kivántatnék, akkor a kamra kedvezőbb időpontot nem választhatott volna a közhasznú vállalat sürgetésére, föltéve, hogy a szükség, mely annak létesítését kivántatja, a haladó idővel csak mindinkább növekszik. A tapasztalás bizonyítja, mikép az óbudai hajógyár kikötője már-már nem képes a dunagőzhajózási társaság folyvást szaporodó járműveinek téliszállást adni; ezenkívül a cs. k. dunai flottilla annyira növekedett, miszerint aggódva kell gondoskodni a téli szállásról, hacsak a jégzajlás veszélyeinek kitéve lenni nem akar. De ha ezt ésa társaság hajóit mind befogadhatná is az említett kikötő, a többi hajók, mik a Dunát járják, innen természetesen ki vannak zárva, az egész Dunán itt semmi biztos menhelylyel nem bírnak. Pedig ugyancsak a pesti kamra idei jelentéséből tudjuk, mikop egy év alatt mintegy 1200 gabnahajó halad el Budapest közt, és hogy a forgalomba tett (négy millió mérőt meghaladó) gabna legnagyobb része evezőhajókon érkezik Pestre. Megfontolván azon körülményt, hogy e gabnamennyiség a lassú cséplés és nyomtatás mellett évenkint nagyobbára késő őszszel szállíttatik fel, s hogy a cséplésnek, bármikép javíttassák is, a termelés évenkénti növekedése mellett tetemesen haladnia kell, miszerint a termesztő a szállításra alkalmas időből ki ne fogyjon , nagyon természetesnek találjuk, hogy miután a hajótulajdonosok biztos visszamenetelre nem számíthatnak, épen egy téli kikötő hiánya riasztja őket vissza a viszontagságos úttól. Innen közvetlenül a szállítás költségessége, s a felhozott termesztmény árának emelkedése származik, s e különbség végelemzésben ismét csak a fogyasztót nyomja. Tehát a fogyasztó közönség érdekében intézi leginkább kérvényét a kamra felsőbb helyre, s igen helyesen jegyzi meg fölterjesztésében, miszerint a vállalat kezdetben a tervezettnél kevesebb költséggel is létesíthető, s a lassankinti javítást, szépítést, kényelmesbítést az időre s a vállalat joggal remélhető jövedelmezésére bízhatni. Hasonló fontossággal bír fővárosunkra, de különösen Pest város kereskedelmének felvirágoztatására nézve a másik vállalat, t. i. az átmeneti raktár. Egy városnak sincs nagyobb szüksége ilyen emeltyűre. Austria s Németország folyó vész emelkedő gyármunkássága távol országokban keres magának piaczokat. Erre természetes kalauzul szolgál a Duna, mely hazánkon foly végig, s mely a dunai fejedelemségeket legbiztosb és jövedelmesebb piaczaiul jelöli ki az austriai iparnak. És e tekintetben átmeneti raktár helyéül egyedül Pest kínálkozik, úgy hogy az minden oldalróli igényeknek legszorosabban megfelel. Egy dunai pont sem alkalmas e vállalatra. Legalább a közlekedési vonalak a birodalom kéz- és gyárműves részeiből alább sehol sem találkoznak oly mennyiséggel s oly alkalmasan össze, a fö- 1 e bb pedig sehol oly kedvező állomás nincs a dunai hajózás számára, mint Pesten. A kereskes iparkamra nyilván az idő intését követte, midőn kérvényét most újólag fölterjeszté. Pár nap előtt Oláhország fővárosába vonult be a császári hadsereg, s a dunai fejedelemségek az orosz megszállástól fölmentve, piaczaikat az austriai kereskedésnek újra megnyitották. Szabad lévén remélnünk, hogy e fölmentés állandó marad, nem óhajtunk hazai kereskedésünk s főleg Pest város érdekében jobbat és sürgetőbbet egy minél nagyobb kiterjedésben szervezett átmeneti raktárnál, a birodalmi kéz- és gyárműipar minden czikkei számára; mert hogy ezáltal városunk forgalma rendkívüli élénkséget nyereni, azt bővebben mutogatni fölösleges. Mindkét tárgyra nézve tehát az időpont igen alkalmasan van választva a kamra által, s bátran azon reménynyel kecsegtetjük magunkat, mikép az általa felhozott nyomós okokat a magas kormány érdemlett megfontolás alá veendi, azok következtében Austria által követendő politika tárgyában. A nyugati hatalmak azon állást,melyet Austria a legközelebbi időre el akar foglalni, tökéletesen a körülményekhez mértnek elismerik;sem Angol-sem Francziaország nem vártak Austriától azonnali hadüzenetet Oroszország ellen. A fennebbiekhez a „Br. Z.“ után hozzátehetjük, miszerint a bécsi kabinet az orosz legutolsó választ egyszerű bevezető jegyzékkel küldé el a nyugati hatalmaknak, és nem érzi magát felhíva, az orosz jegyzéket elfogadás végett valamikép ajánlani, vagy azon szándékát kifejezni, mintha azok alapján békealkudozásokat akarna megkísérteni, azokat a nyugati hatalmaknak egyszerűen tudomásukra juttatá.— Császárné Ő Felsége September második felében fog Ischlből Bécsbe visszatérni. Császár Ő Felsége napokban indul Schlenbrunnból Isohlbe, s Császárné ő Felségével együtt fog megérkezni Bécsbe. — Az aláirás eddigi eredményére nézve hallani, miszerint mintegy 100 millió pft íratott alá 20—50 ftnyi részletekben. — L e t a n g franczia tbnok szerencsés volt a császári ebédre meghivatni. — Ma érkezett jelentés szerint Albert főherczeg ó os. fens, egésségi állapota folyvást örvendetesen javul. Jakobeny falu, hol 6 os. fensége megbetegedett, déli Bukovina vad hegyvidékei közt valódi vázát képezi a műveltség és civilisationak. A falu marienseei Manz urak tulajdona, kik ott szép kastélyt építtettek. Több mint 2000 szepességi német telepedett le a kastély körül, kiknek számára a tulajdonosok építtettek házakat. A magas hegyek közepett az utazó Jakobenyben váratlanul minden kiránatait egy kellemes életnek feltalálja. Vidtor katonai zene, mely a törzskar (Schauffgotsche altnagy) tisztjeinek a különben is kellemes ott tartózkodást szépíteni segít, fogadja most ott a touristákat,kik jelenleg igen gyakran felkeresik Jakobeny szép vidékét. — Gr. Eszterházy austriai cs. ideiglenes követ Berlinben, sept. második felében onnét Bécsbe visszatérend, minthogy gr.Thun szabadságideje addig letelik, s ez utóbbi állomása átvételére oda megérkezik. — A bécsi „Lloyd“ban ezt olvassuk: „E hírlapot, mely Oroszországban már hosszabb idő óta el van tiltva, Westphalen porosz belügyminiszer most az egész porosz területen is eltiltotta, s ez igen természetes következése azon politikának, melyet e pillanatban a berlini kabinet követ. Sajnálat nélkül megnyugszunk azon sorsban, hogy lapunk a porosz államból mindaddig ki legyen zárva, míg ennek politikája oroszból németté nem változik. A „Sieb. Bote“ 164. sz. következő haditörvényszéki ítéleteket közöl: 1. Benkóné sz.Lázár Rozália,erdélyi,dalnoki sz., 38 éves, reform., özv., gyermektelen, nemes asszony, zoltáni földbirtokosnő; 2. Erdélyi József, erdélyi, felvinczi sz., 23 éves, reform, nőtlen, volt egyházfi a bukaresti reform. községnél; 3. Apor József, erdélyi, zaláni szül., 27 éves, reform., nőtlen, nemes, földbirtokos ugyanott; 4. 016 Dániel, erdélyi, árkosi sz . 40 éves, unitárius, nős, 6 gyermek atyja, szabó Árkoson; 5. Dimény József, erdélyi, tordai sz., 64 éves,özvegy, reform, lelkész Bukarestben; 6. Barabás József, lisznyói sz., 30 éves, reform., nőtlen, a forradalom kitöréséig 1841/s tanuló ; 7. Rákosi Domokos, erdélyi, felső-csernátoni szül., 38 éves, reform., nőtlen, szabólegény Bukarestben ; 8. Kiss Mihály, erdélyi, tordai szül., 45 éves, unitárius, nős, 4 gyermek atyja, unitárius pap Árkoson ; 9. Betzó Miklós , erdélyi, matizfalvi szül., 42 éves, református, özvegy, egy gyermek atyja, nemes földbirtokos ; 10. Veres Dániel, erdélyi, árkosi születés, 32 éves, unitárius,nős,egy gyermek atyja,11.sz. Württemberg huszárezredbeli kiszolgált káplár, árkosi lakos, a törvényesen bebizonyított tényállás mellett, az első öt vádlott a körülmények találkozásánál fogva elmarasztaltatott, továbbá a 6.és 7.sz. közel gyanú alatt állónak találtatok, hogy a menekült felségi áruló Kossuth Lajos terve szerint s a híres Kossuth-féle küldött Makk ügynök megbízásából a felségárulási vétekkel terhelt Várady József által Erdélyben folyamatba tett, s Erdély és Magyarországra vonatkozólag a cs. k. kormány felforgatására czélzó fölkelési vállalatban részt vettek, és pedig: 1. Benkőné Róza, a forradalmi honvédseregnek a székelyföld számára külföldről Makk által reorganisátorul küldött, ennek következtében a fennebbi fölkelési czélra egy guerilla-csapat felállításával megbízott Várady Józsefet házába fölvette, ennek, habár a fölkelési vállalatról tudomást szerzett s a cs. k. kormány megbuktatására czélzását tudta, a feljelentést egyetértéssel és szántszándékkal elmulasztva, házában, honnan Makkal egyleti levelezés folytán a fölkelésre intézkedéseket tett, 1853ban nyári lakást adott az ott, valamint Bibarczfalván, hová a cs. k. hadrendőrség üldözésekövetkeztében 1853. augustusban menekült, a fennebbi czélra pénzsegélyt nyújtott, végre női, társával Bálint Áronnal együtt a meghiúsult fölkelési vállalat után is menekülésük közben hosszabb ideig szállást adott. 2. Erdélyi József, a fölkelési vállalatról értesült, az egyleti futárok Bartalis Ferencz, Bogyor Sámuel és Váradi József által Makknak Bukarestbe hozott egyleti iratokat kézbesítette, a futároknak alkalmat szerzett Makkal beszélni, s Makknak Várady számára rendelt írásbeli utasításait, melyek közt egy guerilla-csapat fölállításának elrendelése is volt, kézhez juttatta. 3. Apor József, a vállalatról s annak a cs. k. kormány megbuktatására célzó irányáról értesült, egyetértve és szántszándékkal nem jelentette föl, az egyleti levelezés helyrejuttatásánál a Makkhoz küldött Bartalis Ferencznek e futaridíj átadásával tudva segített, s a meghiúsult fölkelési vállalat után több Váradi által hozzá küldött társaknak s a szétszórt guerilla-csapat tagjainak szállást adott. 4. 016 Dániel, a fölkelési vállalatról s annak a cs. k. kormány megbuktatására célzó irányáról értesült, egyetértve és szándékosan nem tett jelentést, a meghiúsult fölkelési vállalat után Váradi Józsefnek és társainak menekülés közben szállást adott és tovább futásukról gondoskodott. 5. Dimény József, a fennebbi fölkelési vállalatról, mely neki a hírneves Kossuth-féle ügynök Makk és az e közben a székelyföldön működő Várady József közt a társulati ügyben folytatott levelezés útján jutott tudomására, értesült, és róla, bár nem akadályoztatok, följelentést tenni elmulasztott. G. Barabás József, a menekült felségáruló Kossuth Lajos által a cs. k. kormány megbuktatására terjesztett összeesküvésben, illetőleg az e czélra Várady József és társai által folyamatba tett fölkelési vállalatban mint értesített és tevékeny tag részt vett. 7. Rákosi Domokos, az említett felségáruló tervekről értesült, s bár nem akadályoztaték, följelentést nem tett. Végre 8. Kiss Mih., Betző Miklós a körülmények találkozásánál fogva és Veres Dani vallomása folytán törvényesen elmarasztaltattak, hogy a két előbbi a meghiúsult fölkelési vállalat után,anélkül, hogy előbb arról tudomásuk lett volna, a menekülő Várady és társainak, kiket mint politikailag kompromittált és felette veszélyes egyéneket fel kellett ismerniük, segélyt, Veres pedig hasonló körülmények közt Várady több társának szállást adott. A fennebbi vádlottak felett törvényesen végrehajtott haditörvényszéki vizsgálat következtében egyhangú ítélet folytán az 5. haditörvényczikk s ennek függeléke, nemkülönben a k. r. k. t. k. 3. és 61. czikk, valamint a Győrött 1849. jul. 1. kibocsátott proclamatiohoz képest Benkőné Rozália a felségárulásban tudomás,segély-és előnynyújtás utjáni részesség miatt 9 évi várfogságra, Erdélyi József 8 évi sánczmunkára nehéz, vasban, Apor József 6 évi várfogságra vasban, Ütő Dániel 5 évi sánczmunkára nehéz vasban, Dimény József 3 évi várfogságra vasban ítéltettek, Barabás József és Rákosy Domokos a felségárulásbani részességtől ab instantia fölmentettek; végre a Nagy-Szebenben január 15. 1852. kiadott hirdetvény folytán Kiss Mihály és Betző Miklósnak a politikailag kompromittált és felette veszélyes egyének elszállásolása miatt, az elsőnek 6 havi, a másiknak 5 havi, s a harmadiknak 7 havi vizsgálati fogsága büntetésül betudatott. Ez ítéletek megerősíttetvén,kegyelem útján a fennforgó szelídítő körülmények mellett az Erdélyi József ellen hozott 8 évi sánczmunka 4 évi sánczmunkára könnyű vasban változtatott, s Dimény József 3 évi várfogsága egy évre, mindkettőnél vizsgálati fogsága betudatásával szelidíttetett. Mely szerint az ítélet kihirdettetett és végrehajtatott. A cs. k. nagyszebeni haditörvényszék, sept. 4. 1854. KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. Délkeleti csatatér. Az austriaiak sept. 6-kán történt bevonulásáról Bukarestbe, mit már távirdailag jelentettünk, a „Wiener Zig“ következő rövid közlést hoz : A cs. kir. csapatok bevonulása ma reggeli 11 órakor történt. Omer pasa, egy osztály törököt, és egy szakasz oláh-militziát állított fel a podu-mogosov sorompónál. A magas kathol. és görög clerus, a rendkívüli közigazg.tanács, a legtekintélyesb bojárok és kereskedők mentek ki a sorompóhoz. Gr. Coronini. Omer pasától kisérve, lovagolt a csapatok élén Bukaresten végig, s a Mavros palotában leszállásakor a főbojárok és méltóságok által fogadtatott. A város magatartása fölöttébb ünnepies. A „CZC.“ a fennebbiekhez következő részteket hoz : Valamivel 11 óra előtt vonultak a csapatok zengő muzsikával be a sorompón. Az oláh zenekar az austriai néphumuvet játszta. Gr. Coronini alt. mellett, ki fényes kísérettel a csapatok élén lovagolt, Omer pasa, továbbá Omer bey török törzskari ezredes és Woinescu oláh ezredes lovagoltak, a két utóbbi gr. Coronini altnagy mellé van rendelve szolgálattételre. A sorompótól a Mavros-palotáig a nép folytonos hurrahkiáltásai hangzottak A csapatok a mondott palota előtt sorba álltak, a aztán a számukra készen állott szállásokra elosztattak. A palotában az altnagyot Kantakuzeno a vaskoronarenddel díszítve, Szadik pasa várparancsnok, Roset1 rendőrfőnök, Laurin cs. k. min. tan. és főconsul s más főméltóságok üdvözlök. A nép közt a legvidámabb hangulat uralkodott. A bevonulás alatt az ablakok ki voltak nyitva, s azokból kendőket lobogtattak, s mindenütt a legélénkebb örömnyilatkozatok hallatszottak. A bevonuló csapatokat képező Schwarz- dandár kitűnő kinézését és harczias magatartását általánosan bámulták. 5. • ' Moldvaorrég'-a az austriai cs-k csapatok bemenetelét sept. 20-ka körül várják, meddig az oroszok legnagyobb része ki fogott vonulni a fejedelemségekből. A moldvai cs. k. megszállóhad katonai parancsnokává Paar alnagy van kinevezve, kinek főhadiszállása Jasszyban lesz. Mi az említett orosz kivonulást illeti, noha legújabb erdélyi lapok Jasszyból azon feltűnő hírt közlik, miszerint az ellenparancs a visszavonuló oroszokat ismét Oláhország felé indította volna, daczára az ily híreknek, minek már többször terjesztettek, de mint kisül, mindig alaptalanul, az folyton s eddiginél kissé gyorsabb modorban foly. Jasszyt sept. 24-ig az oroszok végkép elhagyandják, s e napon ideiglenesen a moldvai igazg.tanács veendi át a fejedelemség kormányát. — Legszólóbb bizonysága pedig az oroszok komoly kivonulási szándékának, mikép már Galaczot és Brailát is elhagyták. Lük Terstnok főhadiszállását sept. 4 kén Re n i be (Beszszarábiába) tette át. Ugyane napon a Brailában volt orosz csapatok a partütegek és erődök elrontása után Galacz felé elhúzódtak A brailai és galaczi kikötőkben volt hajók. sept. 4-kén mind Renibe szállíttattak; fedezetükön többnyire orosz tulajdon volt. Hy Gorcsakoff főparancsnok főhadiszállása sept. közepétől fogva Izmanban (Besszarábia) lesz, mi legvilágosabban mutatja az orosz hadsereg homlokállásának változtatását. — Brailát az oroszok elvonulásukkor megkímélték. Csak néhány elmaradozott egyén próbált itt-ott rabolni. Sept. 1-jén mindkét város tökéletesen oda volt az oroszok részéről hagyva, s távirati közlés szerint a posta összeköttetés Bukarest és Brailas Galacz közt már helyre van állítva. A nagy expeditióról a tudósításokat ma Saint-Arnaud magynak aug. 25-kén kelt napi parancsával nyitjuk meg, melyet már táviratilag említettünk; az egész terjedelemében így hangzik: „Katonák! A szomorú viszonyok közepett, miket el kell felednünk, szép példáját adatok a kitartás-, nyugalom- és tetterőnek. A barát és győzelem órája elérkezett. Az ellenség nem várt minket a Dunánál. Demoralizált és betegségek által megritkult hadai fáradsággal távoznak azon vidékről, és talán maga a gondviselés az, mely minket azon egésségtelen tájaktól meg akart óvni. Az hív bennünket a Krímbe, oly egésséges országba, mint a miénk, és Szebasztopolba az orosz hatalomnak székhelyére azon vizeken, hova most fordulunk , zálogot keresve a békére és a hazai tűzhelyhez visszatérésünkre nézve. — A vállalat nagy és hozzátok méltó, azt a legnagyszerűbb katonai és tengeri erővel, minőt valaha láttak, létesítendjük. Az egyesült flották 3000 ágyúik és 25,000 derék matrózaikkal, veletek versenyző bajtársaitokkal, a Krímbe oly angol hadsereget szállítandanak, melynek magas becsét őseink tisztelni tanulták, egy osztály török katonaságot, mely szemeink előtt tévé próbáit, és egy franczia sereget, melyet büszkén és méltán nevezek az egész hadsereg színének. Ezekben én többet látok a győzelem zálogainál, a győzelmet magát látom. Tábornokok, hadtestfőnökök, minden rang és fegyvernembeli tisztek! ti osztjátok azon bizalmat, mely engem eltölt s azt a katonákba is becsepegtetni tudandjátok. Nem sokára Szebasztopol bástyáin üdvözlendjük a három egyesült zászlót, e nemzeti kiáltásunkkal: Éljen a császár! — Kelt Várna-főhadiszálláson augustus 25. Saint-Arnaud, trigy és főparancsnok.“ Az expeditio sept. 1-jén (más tudósítás szerint 2-dikán) indul ki Várnából egészen. Ahhoz foghatót még a fekete tenger nem látott. A hadsereget 90,000 emberre teszik, i. i. 40,000 franczia, 20,000 angol, 10,000 török, 10,000 egyiptomi, 5000 tunisi, és 5000 egyéb török segédcsapatok. A flottán 25,000 matróz és 3000 ágyú van. Máltából aug. 30-kan harvavicz új ágyúnaszád érkezett. A Konstantinápolyban állott hajók és csapatok Várnánál csatlakoznak a fő expeditióhoz. Várnában azt erősítik, hogy Szebasztopol bevétele még ez évben sikerülene, ha lehetséges lesz az expeditiósereget sept. első napjaiban a kiszállásra rendelt pontokon partra tenni s összegyűjteni. Egyébiránt, ha magántudósításoknak hihetni, az egyes hadosztályok parancsnokló tábornokai és St. Arnaudagy közt a legnagyobb egyenetlenség uralkodik, mely annyira ment volna, mikép a tnokok szükségesnek látták levelet intézni a császárhoz, s előadva a keleti sereg állapotát, a főparancsnok visszahivatását kérni. E levelet előbb Konstantinápolyban Napóleon hgnek kelte aláírni, s aztán volt az Párisba indulandó. St. Arnaudnagy várnai főhadiszállásáról aug. 8-kan egy napiparancsot intézett a hadsereghez, melyben a tisztek és közkatonákat megdicséri azon legyőzhetlen erélyért s kitartásért, melyet a cholera-járvány pusztításának ideje alatt tanúsítottak. A „Morn. Chronicle“-nek Konstantinápolyból aug. 20-tól távírják. A hadseregi szállítóknak meghagyatott, hogy a szebasztopoli ömbörbe semmi élelmiszert ne szállítsanak. Konstantinápolyból írják aug. 29- ről, miszerint Szaid pasa tulajdonkép nem mint alkirály, hanem mint magy vezir (t.i.czimzetes) invesziáltatott, a szokott fényes pompával. — Ki a mi pasa, az államtanács tagja és tárczanélküli minister kereskedelmi, földmivelési és közmunkaministerré neveztetett ki Namik pasa helyébe. — Szarim pasa, ki korábbi időbeli a legfontosb államhivatalokat viselte, meghalt. A tunisi bey a nagy medzsidrenddel diszíttetett fel Austriai birodalom, Bécs, sept. 10. Távirati után már a nyugati hatalmaktól válasz érkezett az austriai kabinet motificatiójára a legutolsó orosz határozatok és a* 2918