Budapesti Hírlap, 1854. szeptember (509-533. szám)

1854-09-17 / 522. szám

nnan & „Stromboli“ s „Dauntless“ hajókon tül- int Brest felé indíttattak. — Gersdorff báró, a szász király része 51 külön megbízatással, Osborneba érkezett, Clarendon gróf ma ugyanoda menend — A ,,fye Bt“-hoz Páriából következő távírdái igény,érkezett: „8-ról kelt berlini levelek szűnt, az orosz császár a porosz királyt összejövésbe hívta meg, mit ez utóbbi elfogadott. Az értkezlet czélja, a béke helyreállításának legczélerűbb eszközeiről tanácskozás.“ — A királynő, Albert herczeg s gyermekeivl együtt,ma Skótországba, a balmorali kasilyba induland. Francziaország, Páris, sept. 10. A „Moniteur“nek egy instantinápolyi levelezője a törökországi keresztnyek helyzetéről következő érdekes adatokat sr5l: „A jelen nagy korszaknak egyik legérdesebb eseménye lenne, ha a Krim meghódítása új időre esnék egy új hattisherif kihirdetsével, a ma gülhanéi hattisherif követezményeit), mely oly méltólag avatá fel a jelen altán kormányát. A tanzimát-nak sokan azt ütették szemére, mikép nem idézett elő örökországban eléggé gyökeres reformokat; de ki ezen politikai tény fontosságát félreismeri, az egész keletet is félreismeri. Hol az emlés, vallás és törvény oly bonyolult és sokszori hálózatot képeznek, mely minden újításnak srályosan ellenszegül, ott minden rögtöni váltztatás lehetetlen. Keletnek főereje annak pasvitásán alapul, s mindannak, mi az európai kegyekben történik, Törökországban nincs hasonása. A Mahmud szultán által létesített refomok egyedül tőle eredtek, s oly merészekoltak, hogy kívüle Törökországban senki sem modhatott olyneműekről A tanzimatot mintegy iszekapcsoló pontnak kell tekinteni Mahmudzultán reformjai közt, melyek különösen az okomásnak az elnyomók megsemmítése általi egszüntetésében állottak, s a jelen szultán rermjai közt, melyek népe haladása s jólétének egállapításában állanak. Következetes eljárás, Ott a tanzimatban foglalt irányt legszékeebb értelmében kifejteni, ahhoz oly uj reformok irat csatolván, mikre a kedélyek már előre elveszítvék. Az államot szabaddá kell tenni a küűböző vallások nyomásától : ezen feladatot kell Knstantinápolyban megoldani, s emlékezhetünk na rettentő kicsisekre, miken Európa legmivelbb nemzeteinek át kelle menniök, ily czél elérése ígétt. Ezért nem csodálkozhatunk rajta, ha egy elvet keleten csak lassan s nehezen lehet halmazni. — A raják jelen helyzete a török irányában, hasonlít ahhoz , melyben Xni. íros korában Francziaországban az alsóbb oszlyok a nemesség irányában voltak; — az erő - okos elnyomás már megszűnt, de még fenn- Lett egy élesen jelölt erkölcsi egyenlőtlen, s az összes társadalmi jogok nem az elvontból, hanem különféle kiváltságokból eredtek, aszinte a személyek tűrhetőleg biztosítva volt is, a dolgokkal ez nem így állott. Törökozágban nincs születési nemesség, mivel ott senkem viseli atyjának nevét; ellenben ama vallási smesség érzete uralkodik, mit a muzulmánok eltvez és kölcsönöz. Konstantinápolyban a vallási tönbség csak a rajáknak a muzulmán irányárai bizonyos szokásos tiszteletét idézte elő, de a tartományokban a távolság sokkal föltűnőbb, s a kizárólag muzulmán nevelés, melyben a török ifjúság szinte mindenütt részesíttetik, fenntartja az előítéletét. Azonban a dolgok ily helyzete épen nem javíthatlan, s ama türelmetlenek, kik Törökország halálát jósolták, bel-s külesemények által tökéletesen meg fognak czáfoltatni. Törökország reformjai által élni fog, s az európai keresztény s az ázsiai török lakosság közt köteléket képezend. Keleten minden kezdeményzésnek a kormánytól kell eredni, mihelyt ez kifejezi haladás iránti erélyes akaratát, bizonyosan követtetni fog, ha csak szerfölött nem siet. Azonban nem kell feledni, mikép ha keleten az elvkérdések kedvező téren vannak, az anyagi javításokra nézve épen nem így áll a dolog. A törökök csupán európai oktatótisztek segélyével tudtak hadsereget alakítni, épen igy csupán a nyugati eszmék s egyénekre a hivatkozás által lesznek képesek, szabályszerű közigazgatást, rendezett pénzügyet, s általában szabályos államgazdászati rendszert alapítni. Bizonyos számú európaiak bekebeleztetése, a török sereg magvát képezé annak megalakításakor, anélkül, hogy ezért a birodalom gyöngült volna. Épen igy leend ez minden más téren is, s Törökország jövőjét csak ezen áron lehet biztosítai.. . — Sept. 12. A „Moniteur“ Ducas tengerészeti ministernek egy jelentését, s ennek következtében a császárnak egy oly rendeletét közli, melynél fogva a tengerészeti gyalogság ujraszerveztetik. Továbbá jelenti, miképes, rendeletnél fogva, Cucheval-Clarigny ama bizottmány tagjává neveztetett ki, mely I. Napóleon munkáinak közzétételével van megbizatva. — Ugyane lap nem-hivatalos részében, Boulogneból kelt sürgönyök után tudatja, mikép a császár tegnap meglátogatá az equitemi tábort, ma pedig az ambleteuse-i táborban tartott szemlét. — Az aix-i „Mémorial“ szerint, d’Hautpour gróf, a déli tábor főparancsnoka, 10-kén Aixbe érkezvén, meglátogatá a hatóságokat s az érseket. A tábornok reményt nyújtott az iránt, mikép October folytában a császár Aix vidékén utazást teend. Ez utóbbi a búcsú-audientián így szólt volna hozzá : „Isten önnel tábornok, a viszontlátásig, jövő hóban, a déli táborban.“ A tábornok ugyanazon napon a cabres-i síkra ment, hol a tábor fel van állítva. Főhadiszállását a déli táborban veendi, lakásául egy nagy sátor fog készíttetni. A csapatok létszáma 6,000 főre megy föl, s mint mondják, rövid időn 10,000 főre fog emeltetni. — A katonák készülnek az általános szemlére. — Cs. rendeletnél fogva la Hitte és Grouchy osztály-tábornokok a tartalék-osztályba tétetnek át, az előbbi tovább is a tüzérségi bizottmány elnöke marad. — Walewski gróf, londoni franczia követ, jelenleg Páriában van. — Hír szerint Barrot Ferdinánd váltandja fel Mouatier t, a berlini követségben. — Az „I. Miklós“ angol gőzös, mely sept. 2-kán indult el Bomarsundból 168 gyógyulófélben levő franczia katonával, tegnap a calais-i kikötőbe érkezett. Útközben 7 ember halt meg, még csak néhányan gyöngélkednek, a többiek igen jó egészégben vannak, s ideiglenesen a fellegvárban fognak elhelyeztetni. Németország, Berlin, sept. 12. A többször említett porosz körsürgöny tartalmát a „Düsseld. Z.“ közelebbről érintvén, ennek lényeges része itt következik: ,,Hahogy a fejedelemségek lehetséges viszszafoglalását a német érdekek tartós veszélyeztetéséül lehetne tekinteni, abból katonai kötelezettségeket következtetni, akkor ez azon eredményre vezethetne, hogy most azt casus bellinek vegyék, miután egész Európa, bezárólag a nyugati hatalmakkal együtt, azoknak orosz seregek általi megszállását még nem vette casus belli gyanánt. Az april 20-ai kötmény pótczikke tehát teljesítettnek tekintendő. De a német érdekek további védelmének szükségét illető kérdésre adandó válasz, a kötmény 2. cikkének határozmánya szerint, a szerződő felek előleges értekezését föltételezi. A közsürgöny egyszersmind azon kérdést tárgyalja, vájjon a négy pont megfelel-e azon mértékben a német érdekeknek, hogy azokat a jövő békealkudozások kizárólagos alapjául lehetne tekinteni ? Ez nem állítható, habár azokat ajánlhatóknak találták is. A fejedelemségek és raják fölötti közös véduraság a német érdekekre nézve könnyen kedvezőtlen kimenetelű lehet. Habár az austriai seregek benyomulása a fejedelemségekbe biztosítékot nyújt is a német érdekekre nézve, de mégis a török s más idegen seregeknek egyidőbeni bevonulása — ilyen elemeknek ottani megalapítása, nem tekintve a katonai bonyodalmakat, a német érdekeknek nem használhat. A négy pontnak olyszerű elfogadása tehát, hogy abból terhek és kötelezettségek származzanak, miket a kötmény szélemés czélja nem parancsol, nem lenne tanácsos. A király szilárdul ragaszkodandik a kötményhez, mint a német hatalom önálló kifejlődésének biztosítékához; azonban attól távol szükség tartani mindent, mi a jólértett német érdekeket nem illeti, s az austriai Császár ezen felfogást bizonyára egész „lélekből és szívből“ méltánylandja, s mint „német fejedelem“ osztandja. A Császár be fogja látni, hogy államai biztosítják minden megtámadás ellen orosz részről, s minden támadó állást Oroszország ellenében elkerülend, valamint minden bonyodalmakat, mikre a német érdekek oltalma nem kényszeritne, s mikre a kötmény 2-dik czikke alkalmazható nem lenne. A porosz szövetségi követ ilyen értelemben fog működni, s a német udvaroknál a követek azon óhajtásukat fejezendik ki, hogy azok követei hasonló utasításokat nyerjenek." — Sept. 14. O k. fels a badeni herczeg régens ma délelőtti 101/ órakor a berlin-anhalti vaspálya gyorsvonatával érkezett ide s a királyi várban megszállott. O k. fens, minden elfogadási Ünnepélyességet magától visszautasított, minélfogva, az uralkodó urak érkeztekor, különben szokásos tisztelgések elmaradtak. — Frankfurt, sept. 11. A „Journ. de Francfort“-nak Bécsből a „Preusz. Wochenblatt“ azon nyilatkozatára, miszerint Austria jelenlegi állása Porosz, Németország és Európa érdekeinek nem felel meg, írják, mikép ha ez érdekeket úgy értik, hogy Oroszország hatalma megsemmisítendő , akkor Austria jelen állása erre nézve semmiféle biztosítékot nem nyújt; de ha úgy érzik, hogy Oroszország véduraságával egyszersmind az alkalom is elessék, Európa békéjét Törökország elleni rendszabályokkal jövőre háborgathatni, akkor Austria állása valóban igenis megfelel Európa érdekeinek. Austria nem egyezik bele abba, hogy a fejedelemségek orosz véduraság alá visszahelyeztessenek; e tekintetben erősen ragaszkodik a négy békeponthoz. Lehetséges, hogy ha az angol-franczia expeditió a feketetengeren nem sikerül, Oroszország az austriaiakat a fejedelemségekben megtámadja, vagy akkér fenyegeti, hogy azok kénytelenek lesznek támadólag föllépni; de ha Porosz - és Németország a kérdéses alapokat magukéivá teszik, úgy hogy nemcsak az austriai birtok, hanem a dunafejedelemségekbeni austriai seregeik elleni minden támadást is önterületük megtámadásául tekintenek, akkor legjobban biztosítanák Német- s Poroszország és Európa érdekeit. Mihelyt Oroszország végkép képtelennek látandja magát az elveszettek visszanyerésére, kétségkívül bele fog egyezni, hogy az, ami most tényleg fennáll, véglegesen szerződés által is megállapíttassék. HHMBBnBaBBBSaaBBCBSB történelmi tankönyvek ismertetése. IV. (Vége.) Az ókorbeli földirat és történelm alaprajza feltanodai s magánhsználatra. Németből Pütz Vilmos tán némi adalékokkal bővítve, magarítá Thüringer Jimbró bölcsézettudor. Első füzet. Pest 1853. Asszyria történetében a Galliában született imái Trogus Pompejust ,,f r a n c z i á„-nak neszi Augustus korában, miben tisztelt Thur, önszárnyalta még Vincze urat is! Ugyanitt azszág és birodalom közt nem ismer különbségt, Asszyrországhoz sorozván Arabiát, mely ahoz ugyan soha sem tartozott. Mit Asszyria földjza és történelméhez hozzáadott, a fennebbiekez hasonló hibás előadás. Sardanapált öszvezavarja ilobussal; oly tévedés, melyet Pütz gondosan kiürált. Derketo istennőt Deketonak nevezi, s Semimissal a vizek tetejére építtet városokat. Hogy, welche die Stiftung eines eigenen unabhängigen edischen Reiches zu Folge hatte“ mikép tehetie ez sem azok (t. i. medok) függetenségét nem vonta maga után“, képilmi bajos. Itt Asszyria által ,,tönkre hozat“a kisebb államokat. (61 — 65.) Sokat beszél Thur a mosuli Birs-Nimrod stb. írnokról, s mégis mint látszik azt sem tudja, mi az azervirás, „Nachricht“ nem teszi „értesitén ”.“ A persa birodalom fekvését igy írja le: s középtengertől Indus- és Pontus uxinus Kaukazig, és ha spi-tengerig az ind-tengerig terjed e.“ Mi ez? minő sographiai zagyvalék ? Azt sem tudja Thur, hogy lyriához Mesopotámiát csak hozzászámították és a sztő nem mindegy. A 76-ik laponi adalék valósáos galimathias. A „plateau“ nem „térmagaság“, „Thalgrund“ nem „völgyi földrész.“ A persa történelmet bevezető adalék fölösleges, növendék s magánhasználóra nézve értelemzava 5« »Ceru »“ (írja 1. 81) „valamennyi persa törzsek vezérévé lett, kinek segitségével“.... helyett „ezeknek segélyével“ ... Az ütközetet mióta tartják? Gyönyörű földrajzi ismeret az is, hogy Babylonia Cyrus korában Szíria-, Palesztina- és Phoeniciából állott. „Wie est ich bis auf den heutigen Tag erhalten hatte“ „mint ez maiglan divik.“ Mit tesz ez? Hát azt melyik íróból fogja megbizonyítani, hogy Phoenicia 50 s nem 25 mf? Astartenak két alakbani tisztelete (Dunokers Gesph. 1) nem áll, s Thur is hihetőleg onnan vette, hogy a görögök néha Aphroditéval párhuzamba teszik. Különben Patz leirását Phoenicia történelméről elveti s helyette egy igen alaptalan czikket közöl. Azon zavaros rendszernélküli kapkodás, mely Thur minden során — mi az úgynevezett adatokhoz tartozik— elömlik, bizonyítja, hogy a hajdani keletről megállapított fogalommal nem bír. Ily körülmények közt bizonynyal czélszerűbb lett volna, Pütz eléggé kimerítő és helyes előadásához ragaszkodni s nem bővíteni oly adalékokkal, mikkel, szinte lehetne mondani: „ignotos fallit.“ Böngészszünk egy kevéssé Európában is. „Európa hegyei . . . csak mértékle ,tes magasságig emelkednek, s így inkább a vizeket mint embereket választják el.“ Nem nagy köszönet van az ily adalékban ! Nyomban utána: „A hercyn (a) i erdő hihetőleg Németországnak Duna forrásától Kárpátokig terjedő hegységek közös neve vala.“ „Wasserseheide“ nem „válaszfal“, „auslaufen“ nem „származni“ „mit dem höhen Vorsprung“ nem „meredek előnyomulással,“ nem „vándorlása feletti“ hanem „vándorlásáról“ mondák. A belien törzseknek „mttve 1tség hiány-szülte vándorlásairól“ beszél, s ezt „bald auch in fernen Ländern“ „de leginkább künn“-nel fordítja. Massalia (a mai Marseille) nem Corsicában de Galliában volt. A főség épen nem fejezi ki a görög hegemóniát. Még sokkal több hibáit lehetne fölhozni Thurnak, ha hihetnék, hogy ennyi idézet is nem elegendő annak kimutatására, mikép tankönyve nagyobbára hasznavehetlen.Kérjük tehát, hogy ha munkáját csakugyan szándékozik folytatni, azt lelkiismeretesebben tegye. Ily kézikönyvekben, milyet ön és Vincze úr nyújtottak, valóban semmi köszönet: ott hol minden nyomon a históriának elferdítésével, a legkönnyebb tárgyaknak értelmetlen zavaros előadásával találkozunk, hol egyszerűsítés helyett minden nehézzé,czikornyássá van téve, nem várhatunk semmi eredményt. A történelem, — ezt meg kellene az illetőknek gondolni, — egy falusi közmondást használva „nem Csáki szalmája“ hogy minden avatatlan székben csépelje. —r. • » * A fennebbi négy bírálat bevégzésével nem lesz szükségfeletti azokat egypár észrevétellel kísérni. A kitűzött és taglalt négy történeti munka közöl kettő, mint talán sokan hajlandók hinni és mondani, igen szigorú, kíméletlen bírálatra talált. A magyar irodalom szerintük oly gyenge és még ápoló kezeket kívánó növény, hogy azt kímélni hazai kötelesség, s igy mértéken túl menő kritika alá vetni, annyi mint a növényt még csírájában elfojtani, s ezért ott is, hol az irodalom gyengeségeivel, fiaival, botlásaival találkozunk is, ezeket ha nem kellene is tán egyáltalában palástolni, vagy szépíteni, de legalább oly szelíd alakban tüntetni elő, hogy a nemzeti irodalomnak még zsenge, úgy is sok nehézséget, akadályt mutató pályáján a kezdő szorgalom, buzgóság és jóakarat vissza ne rezzentessék. Különösen a ki gondolóra veszi azon különös viszonyokat, melyek közt van jelenleg a magyar irodadalom — ha jó indulattal viseltetik a nemzet székem! jövője iránt — nem fog e részben oly eljárást követni, mi által a gyom mellett könnyen maga a nemes növény is a földből kiszaggatva leend. Van jelenleg egy bizonyos irányi —nem akarunk ennek jellemzésére többet mondani, a mely a magyar irodalomnak ilyforma védése és ápolására van intézve,mely iránynak pártolói és bajnokai a nemzetiség és nemzeti műveltség érdekében apostoloskodnak (ha szinte azzal más érdeket palástolnak), e kötelességet, e feladatot tartják hivatásuknak, mindent dicsérnek, mi magyar és a magyar irodalom körébe tartozik, semmi részat abban nem találnak, nem keresnek, s igy mindent gondosan távolitnak, mi tán annak gyenge oldalát tüntetné ki, ennélfogva a szoros, ha szinte igazságos kritikától is visszaborzadva, minden ily törekvéstől elfordulnak , még pedig hazafi buzgóságból, következőleg csak jót, csak szépet mondanak a magyar irodalomról, csak tömjénezést, panegyricust ismernek annak irányában. Ha valahol itt igaz Tacitus mondása: „pessimum inimicorum genus laudantes !“ Ez elv és irány — tartózkodás nélkül ki kell mondani — épen oly rész és helytelen, mint kártékony s veszélyes, hasonló a majomszeretethez, a szép tehetségű és reményű gyermekeknek a kényeztető nevelési rendszer által elrontásához, s e szempontból tekintve a dolgot, azt nem lehet a magyar nép javára törekvő iránynak mondani. E ferde irány dicsérő monopólium, ez önző törekvés; s a nemzetiség és magyar irodalom érdekét ürügy gyanánt használás, vagy inkább azzal visszaélés ellen felszólalni, sz ilynemű iparkodást és ártalmas bálványozást visszautasítni. Valóban annál sürgetőbb szükség volna, minél érthetlenebb és sajnosabb azon elnézését hallgatás, mi részben csak buzdítja, bátorítja a visszás eljárást, s a rosznak terjedését és mindinkább meggyökerezését eszközölheti. Mivel épen a nemzeti irodalom és műveltség nem mellőzhető érdekében a lehető tökélyre kell törekedni, azért mindkettő köréből a roszat, hiányost, gyengét száműzni s nem egyesek kímélését, de a nemzet szellemi életének emelését, s igy az egésznek gyarapítását,» nemes, szép és jó czélja felé vezetéssel tenni hazafi feladatul,—épen az előadott tekinteteknél és indokoknál fogva a magyar nép becsületének szem előtt tartásából folyó kötelesség, az irodalom mezején előforduló rosz termékek ellen alkalom szerint szigorú, de igazságos bírálattal lépni fel, s ha valahol és valamikor,itt a „principiis obsta“ elvét annál sürgetőbb szükség a magyar nép szellemi és erkölcsi haladása ellen irányzott métely elfojtására alkalmazni, minél becsesebb kincs az, mit félteni lehet, s halaszthatlanabb és hon iránti tartozás kivált a nemzet beléletét átalakító uj viszonyok közt annak nemesedését és magas tökélyre emelését előmozdítni. S z e rk. ----- 2949 Belgium, Brüssel, sept. 10. A kir. család ma reggel Courtroi-ba utazott. — Tegnap este itt tökéletes csend uralkodott, a nap folytában több oly egyének fogattak be lakásaikon, kik a legutóbbi kihágásokban részt vettek. — Oud e n ar de-ban tegnapelőtt a munkások tömegesen jelentek meg a gabna-piacon, s minden összevásárlókat s gabna - kereskedőket erőszakosan elűztek, úgy hogy az eladásnak csupán a fogyasztási szükségletre kelle szorítkoznia. Szokás szerint, nők voltak a népcsapatok élén. A rendes csendőrség igen nagy kímélettel jártak el, csupán egyetlen személy fogatott be. A piacz közelében egy hadcsapat volt felállítva. ■—Sept. 13. Az „Independance beige“ ma következő jegyzéket közli : „Mint halljuk, Delfős se, a képviselő kamra elnöke, múlt hétfőn Laekenbe hivatott, s a királylyal értekezletet tartott. Ha jól vagyunk érsülve, Delfosse-nak ajánlat létetett, kabinet alakítása iránt Delfosse azonban nem fogadta el ezen megbízatást.“ Ma a brüsseli polgármester egy falragasz által kihirdeté, mikép 4 nap óta a közcsend megháborítása végett semmi kísérlet sem létezvén, a f. hó 7-ki polgármesteri rendelet visszavonatik. — K is s e 1 eff németországi útjából Brüsselbe visszaérkezett Olaszország. F. hó 8-káról jelentik Turinból, miszerint a Szardinia szigetet Afrika északi partjaival egybekötendő tengeralatti telegramnak 3-ik tagja már el van helyezve. —Néhány nappal ezelőtt a Goffredi Mamelli forradalmi hírlapnak egyik száma lefoglaltatott. — Rómából érkezett hir szerint az ottani diplomatiai testület sept. 1 - ső napjaiban a cholera miatt, különböző irányokban elutazott. A spanyol követ Castello y Ayenca a spanyol forradalmi mozgalmak hírére elküldé lemondását Madridba, de ebben már megelőzteték, s helyébe Narcisso Infante tábornok küldetett, azonban ennek kinevezése is, úgy látszik, visszavonatott. — A „Messagiere Modenese“ egy ministeri rendeletet hoz , melyben a Massa és Carrarában foglalkozó számos idegen márvány-bányászokra nézve alkalmas elővigyázati rendszabályok adatnak ki, az idegen beköltözőknek különböző, a közcsendet fenyegető egyesületeik meggátlására.