Budapesti Hírlap, 1854. október (534-559. szám)

1854-10-10 / 541. szám

Pest, Kedd. Megjelenik e lap, hétfőt a a főbb f­nnepek utáni napokat ki­véve, mindennap reggel. Előfizetési díj: Vidékre : félév­re: 10frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben: fél­évre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések 81 ezer hasíbzott sorénak egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr. szémíttatik. — Egyes szám 20 pkt. 5413 BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. á. (Kunevalderházi 2-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivataliban Herz János könyvnyomdáéban (Országot Kuneval­­derhez), vidéken minden cs. kir. p­os­tahiva­t­a­lnél. — Az előfizetést tartalmazd levelek a pzlm. lak­hely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz mt»­­■ftandőki Előfizetési feltételek A „BUDAPESTI HÍRLAP“ October-decemberi évnegyedére. Helyben : 4 ft pp. Vidékre : 5 ft 20 kr. pp. Az előfizetés Pesten a lap kiadó hivatalában (Országút Kunewalderház földszint) Herz János könyvnyomdá­jában, vidéken minden cs. k. postánál történik. — Az előfizetésnek mielőbb be­küldését kérjük. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügyi cs. k. minister, az első birósá­­gi­­székek f. é. jan. 10-ki legf. határozat által el­rendelt rendezése következtében a nagy­váradi országos főtörvényszék területébe Stefanovics Áron 14. sz. cs. k. határezredbeli cs. k. főhadna­gyot a segédhivatalok igazgatójának segédévé az aradi megyei tervszéknél kinevezte. A magas cs. kir. pénzügyi ministerium a ma­gyar országos pénzügyi igazgatóság új szervezeté­ben segédhivatali segédekké Dr. Schreder Jó­zsefet , ideiglenesen nyugalmazott felső-ennsi ügy­védsegédet a soproni, — S­z­m­o­­­k­a Benedeket, a magyarországi pénzügyi igazgatóságnál segédhiva­­tali segédet a pozsonyi, —Hau­man­n Lászlót, a magyarországi pénzügyi igazgatóságnál irodai tisz­tet a budai, — V­á­r­a­d­y József pénzügyi fogalma­zót a kassai,— és S­z­é­c­e­l­y­i Lajos magyarországi pénzügyi igazgatósági irodatisztet a nagyváradi osztályhoz kinevezte A CS. k. magyar országos pénzügyi igazgató­ság Tóth Gusztávot cs. kir. délkeleti vaspályás számtisztté ideiglenes minőségben kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, oct. 9. i. s. Szent István-társu­l­at. Az idő köz­fontosságú jelensége, mely e társulat életnyilatkozatai által fejezi ki magát, késztet arról érdemleg s azon helyen szólani, hol a nyil­vánosság jelentékenyebb ügyeit tárgyalni szok­tuk. Az említett tár­­lat már­s kivitta magának azon jelentőségét, hogy az által­a képviselt ügy fi­­­gyelmet érdemlő közügynek tekintessék. Még nem folyt el egy évtized, hogy e társu­lat, melynek előbb „Olcsó könyvkiadó társaság“ czime volt, életbe lépett. Első pro­­grammja gyanítni hagyá azon széles terjedelmű kört, mit az folyton fejlődő iránya mellett, a szellemi munkásság, vallásos s erkölcsi műveltsé­get terjesztő hazai irodalom terén elfoglalni hi­vatva van. E téren évenkint több „nyomásokat“ igyekszik a társulat a parlag alól felszabadítani, s immár most azon ösvényen van, melyen halad­va, virágzásának óhajtott fokát elérheti. Mi úgy fogjuk fel a sz. István-társ­ulat hiva­tását, hogy az a társadalmi élet legnem­esb virá­gait, a valódi műveltséget s polgárisodást, a v­a­l­­lás, erény és felebaráti szeretet égi­­ harmatával fölelevenítve, az emberiség boldogí­­tására gyümölcsözővé tenni iparkodik A kor,, melyben élünk, valóban szükségli a­­ é­l­e­k fölépi­­­­tését. A legalsóbb néposztálytól kezdve, hova tu­­j­datlanság s műveletlenség a babona s balvélemé­­y­nyek sötét árnyait viszi be, a felsőbb körökig, hol; általános közöny uralma terjedez, a hit malasztja­­ által felvilágosult s polgári kötelességei fölisme-­­ rése mellett a felebaráti szeretet melegétől átih­­letett kebel áldása az, minek meghonosítása leg­inkább kívántatik. Ez oly magasztos, nemes és nagyszerű hiva­tás, minélfogva kétségbe nem vonhatni, hogy a­­zon társulat, mely e feladat megoldásán buzgól­­kodik, a társadalom legfontosb érdekeit mozdítja elő, s az államkormányzat nehéz munkáján is segít, a­mennyiben elsőrendű kötelezettségei közé so­rolja, keresztény szellemű iratai által az államnak és hazának hű, engedelmes, tisztalelkű polgáro­kat nevelni azon bibliai elv nyomán: „a­dj­á­t­o­k meg a császárnak a mi a császáré.“ Magyarország kath. papsága történeti nevet vívott ki magának a fejedelem és Lón iránt a ny­e­gyiszer s oly fényesen tanúsított hűsége s azon buzgalom által, melylyel az egyház magasztos czéljait az állam és hon legszentebb érdekeivel egy­befűzni tudta; ennélfogva biztosan remélhet­ni, miszerint szellemi munkásságának azon moz­zanatai által is, miket a magáévá tett Sz. István­­társulat közvetítésével kifejezend, újabban be fogja bizonyítani régi hűségét s tántoríthatlan elveit a törvényesség, a műveltség­­ és polgáriso­­­dás érdekében, — újabb koszorúkat szerzene régi érdemeihez, így fogja méltóvá tenni az általa képviselt társulatot ősi nevezetére, melyhez az első király által terjesztett nemzeti műveltség s civilisatio kedves emléke fűződik. Hatalmas világu fáklya az a magyar kath. egyház Szionján, üdvös lobogványát az egész hazára kiterjesztve. Mint oly tényezőtől, mely kitűzött üdvös czéljait ily kiterjedt eszközökkel űzi, nem tagad­hatni meg a társulattól sem ama fontosságot, melyre az sikeres tevékenysége által máris emel­kedett, sem a méltó részvétet, mit a kor igényeihez alkalmazott, türelmi szellemével s közbizalom ébresztésével mindenfelé kiérdemelni törekszik. Bevallott hit fájáról eredve bár, gyümölcseit minden más felekezetbelieknek is osztja, mert a vallásos érzületen kivül a szív, kedély és értelem képzését is előmozdítja. Azon öszpontosított hatáskörből, mely a Sz. István-társulat teendőit magában foglalja, elég e három feladatot kiemelnünk, melyek is: 1) a vallásos érzület terjesztése; 2) a szellemi munkásság ébresztése; 3) a nemzeti műveltség s polgárisoddá elő­mozdítása, s illetőleg fejlesztése.­­ Hogy ezek közöl az életrevaló s reál­ismeretek terjesztése nincs kizárva, ezt a társulat legközelebbi közgyű­­­­lése nyilván elismeré, valamint hogy ez alkalom­mal is újabban fényesen bebizonyult, miszerint a társulat szellemi törekvésének kiváló gondját a néposztály lelki állapota képezi. Legújabb s mondhatni valóban örvendetes nyilatkozata a Szent István -társulat életrevaló­­­ságának az, hogy képesnek érezte magát ál­landósága kijelentésére, mire azt nemcsak az eddig hozott áldozatok sokasága, hanem kétség­kívül magasztos feladatának, s a folyvást haladó közműveltség igényeinek szem előtt tartása is határozta. Pillanatig sem kétkedünk azon, mikép a tár­sulat élén álló derék férfiak annak szellemét úgy mint eddigelé nemesen irányozva, vallásos érzel­mek ápolása, mellett a testvériség szent lángjának élesztését mindenkor szemük előtt tar­­tandjik, hogy a társulat e tekintetbeni johí­ nevét tovább is megőrizze, s közműveltségi czéljait, minden versengéstől menten, annál biztosabban elérhesse. így lesz az méltó részesülni azon öröm­­teli s öntudatban, hogy mig a távol keleten véres harczot vínak egy nemzetért, miszerint az a műveit európai népcsaládba helyeztessék, itt , a kelet előkapujánál, mi áldott béke közepett raine­­renkkel emelkedünk a polgárisoddá­s művelt­ség határai közé S ez érdem egyik osztályosa lesz a Szent István - társulat. Levelezések, Bécs, oct. 8. A Szebasztopol bevételének hamis híre a legszebb politikai bohózat, mely a legtréfásabb situatiókat idézte elő. Ha nem tartanánk attól, hogy a „Zuschauer" modorába esünk, magunk is szemlét tartanánk mindazon remek conjecturák, politikai tervek, országok alkotása s földarabo­­lása fölött, mikben lapjaink oly leleményesek voltak , de valójában ez méltánytalan eljárás­­ lenne, épen a mi lapjainkat megróni akarni oly­­ hiszékenységért, melyben egész Európa részt ven.­­ — Az e perczig terjedő tudósításokból azt kö­­­­vetkeztethetni, hogy az almai ütközet várakozás­a ellenére nem dönté el távolról is a Kr­i­m sorsát, s hogy az egyesült hadak nem lévén képesek lovas­­­­ság hiányában a megvert ellentűzőbe venni, Vár­nából várnak segítséget, még­pedig lehet, hogy Omer pasa seregének tetemes részét; azalatt a­­­­zonban az oroszok segédhada is megérkezhetik, h­ogy még nagyon kétes koc­kán fordul a Krím sorsa. Mások ellenállhatlannak tartják az egye­sült hadakat, miután ezeknek működését a hajó­had lényegesen könnyíti, s őket képesekké teszi az­­oroszokat, oly oldalról megközelíteni vagy megkerülni, melyre legkevésbbé számítanak, mi által kényszerítve vannak a partok s­zebasz­­t­o­p­o­l védelmének fölhagyásával a tartomány belsejébe vonulni. Ez utóbbi nézet általánosabb, s száz közel 99 en várják egy esttől a másikig Szebasztopol „valóságos“ bevételének hírét.­­ A napi vélemények történetéhez járul még, hogy a világtörténeti tatár mythologiai szín­ben kezd föltűnni, valamint azon bizonyos „fran­­czia hajóskapitány“, ki egy másik ha­jós­­kapitánynak tudtára adta volna, mit ő tudja a mindenható hányadik „hajóskapitányától hallott, — szóba se jő, s ki orosz ki franczia cselező­­ vényt sejt a dologban, a mi ugyan nekünk kis­sé nagyon rejtelmes s furfangos magyarázat — a prés coup. Pária, oct. 3. —L.— Szebasztopol meg van véve, a tudó­sítás bizonyos és hiteles. — Szebasztopol nincs megvéve, a tudósítás el­hamarkodott és nem hivatalos. — De a Havasféle ügynökség sürgönyt kapott. — Jól van, de a hadastyánpalota ágyúi nem e­­rősítették meg azt. Bármerre menjen, bármely oldalra figyeljen is az ember Párisban, két nap óta nem hallani más párbeszédet mint a fönnebbit vagy ahhoz hasonlót. Most csak két párt létezik a fővárosban: egyik, mely a legutóbbi sürgönyök valóságában hisz, másik, mely nem hisz azokban; de meg kell val­lanunk , mikép az előbbi túlnyomó többségben van. Az egész Páris két nap óta várja a hadas­tyánpalota ágyúinak dördülését, sőt még olyanok is vannak, kik azt már vasárnap esti 7 órakor hallották, mikép ezt az oct. 2-ki­t Indép. betgeb­ben olvashatni. De mióta Bomarsund megvételét hirdették, a hadastyánpalota ágyúi mély hallga­tásban vannak, mely még a jelen pillanatban, délelőtti 11 órakor, sem szűnt meg. Minthogy önök e levél megérkeztéig a dolgok folyamát már tudni fogják, ennélfogva tartózkodom minden valószínűségi számítástól. Csak azt közlöm önök­kel, miszerint a „Constitutionnel“, mely tegnap­előtt Szebasztopol bevételét mint valami kétség­telent adá elő, félhivatalos megintést kapott , s hogy tegnap a távirdahivatalban minden magán­­­sürgönyök elnyomattak, mik a tudósítást mint hivatalost állították elő. Azon beszéd, melylyel a császár a boulognei táborbani seregektől búcsút vett, nem csupán a politikai világban, hanem a közönségben is nagy benyomást idézett elő. A beszédet Poroszország elleni fenyegetéskép magyarázzák; ez ugyan té­vedés lehet, mindazáltal mégsem szabad magun­kat azon fordulat iránt, melyet a dolgok vehet­nek, illusióknak átengednünk. Nem ismerjük III. Napóleon terveit, de ismerjük a francziákat. Ama hivatalos zajnak a francziák lelkesedéséről egy Oroszország elleni háború iránt minél kevésbbé lehetett hitelt adni, s mindenesetre a franczia fegyverek fényes sikerére lesz szükség, hogy a nemzet hítvágyláza, melyet eddigelé a nyereségláz tartott lenyomva, ismét előidéztessék. Azonban­­ nyugatra, akkor egy háború a Rajnánál egészen más visz­­hangra találna mint minőre a keleti háború talált. Mi legjobb véleménynyel vagyunk II. Napoleon szándéka felől, de a tények nem en­gedik magukat eltagadni. Valóban őszintén és becsületesen cselekedett a császár, midőn azt­­ állítá, hogy az alkotmánynál marad, midőn de-­­­cember 2 ha után kijelenté, mikép a köztársaság megtartandó, s midőn Bord­auxban a császár­ságot békének nevezte — és mégis a körülmé­nyek és elfordíthatlan viszonyok őt lassan lassan államcsínyre, császárság és háborúra kénysze- sítették. Ki áll jót azért, hogy őt nem kész­­tendik egy napon a körülmények és úgy az 1815 diki szerződések átvizsgáltatására, mint a körülmények az 1848-diki alkotmány meg­semmisítésére kényszerítették ? A francziák előtt, ez kedves lenne. Hisz tegnap a börzén — mond- l­juk, a börzén, hol azon álhír terjedt el, hogy a hadastyánok ágyúi Szebasztopol bevételét mege- e­rősítették, nyomorult nyerészkedőktől, kiknek fe­ !­jében mint örököt kísértet jár az árszökkentés és csökkentés, e felkiáltásokat hallók: „most a né­meteken van a sor, le Poroszországgal­­ a csá­szár ezt Boulogneban megmondta.“ Mi azonban ez érintések által, miknek fejtegetése nem ide-­­ való, csak azon veszélyekre akarunk utalni, mik A Dana mellől, oct. 8. # Már régebben hallatszott, hogy a szö­vetségesek Balaklavából fognak Szebasztopol el­len nyomulni, 8 orosz részről is minden intézke­dések megtétettek, azon oldalróli megtámadásnak hatályos visszaverésére, midőn egyszerre híre jött az Eupatoriánál, tehát ellenkező oldalon történt kiszállásnak. Ekkor egy ideig úgy látszott való­­sággal, mintha az egyesültek korábbi tervükkel egészen felhagytak volna, az almai csata, az északi erődig előnyomulása a francziáknak, alig hagyott többé kétséget az egyesültek legköze­lebbi működése iránt, midőn néhány nap előtt a nehéz ágyuk Balaklavánál partratétele a gyaní­­tásoknak egészen más irányt adott. A legújabb jelentések a Krímből e gyanításokat bizonyos­sággá változtaták. Szebasztopol megtámadásának egész terve a déli oldalróli előnyomuláson alapul, és csak hogy a déleni kiszállást háborítlanul lé­tesíteni lehessen, történt a Kacsa és Alma vizek­­­néli eddigi diversio. Az egész csapattö­meg, mely a vártól északra szállt partra,újra h­aj­óra tétetik,­­ hogy az eldöntő harczot néhány nap múlva az előre meg­állapított módon újra megkezdjék. Ez intézkedé­sek az egyesülteket oct. 2-ig igénybe vették. — M en c s i­k o ff hg ez alatt úgy látszik már némi erősítést vont magához, és az egyesültek megvál­toztatott állása szerint visszavonulási útja a Krím belsejébe nyitva marad; ez előny azon­ban nem sokat ér, ha az egyesültek czélja csak a flotta megsemmisítése és Szebasztopol várművei­­nek lerontása. St. Arnaud tábornagy sept. 28- kán történt halála a hadiműködésekben sem vál­toztatást sem félbeszakítást nem okozott. F. hó 5 kén tarta S­t­i­r­b­e­y fejedelem be­vonulását az oláh fővárosba, s ezzel alkalmasint be lesz zárva az elfogadási ünnepélyek hoszszu sora, melyeknek Bukarest ez évben színhelye volt. Gr. Coronini altábornagy fogadá a fejedelmet palotájában, hol az ország katonai és polgári ha­tóságai is össze voltak gyűlve. Hogy a fejedelem kormány rálépte következtében a közigazgatási körökben némi változások fognak történni, alig szenved kétséget, s már emlegetik, hogy herczeg­­ Kantakuzeno hosszabb utazásra készül Oroszország belsejéből folyvást nagy töme­gekben vonulnak csapatok a birodalom déli hatá­rához Róni, Izmailba stb., de török részről is a Balkántól minden erősítőcsapatok a folyamhoz küldetnek. Ekközben a Duna oly kicsiny, minő 10 év óta nem volt. October 10-n 1854. Németországot fenyegetik, ha a német kormányok magukkal a helyzet iránt szorosan számot nem vetnek. Austria eddigelé következetesen határo­zott és lejális politikát követett, nem oly vilá­­­gos ellenben Poroszország politikája, és talán még sincs többé távol a pillanat, midőn a német ha­talmak szilárd összetartására lesz szükség. B o­d i s­c­o tábornok egy vidéki laphoz in­tézett levélben azon különféle szavak ellen, miket szájába az újdonsággyártók adtak, méltóság és erélylyel tiltakozott.Valóban kedvetlen benyomást tesz, és visszatetsző olvasni, mily kimélytelenül szólnak a vidéki lapok az elfogott oroszokról. Még nem egy tárgyalni s közleni valónk len­,­ne, de minthogy az a háború-kérdésre nem vo­natkozik, ennélfogva fenntartjuk azt magunknak, míg a Szebasztopol okozta lármának vége lesz. Cabrera spanyol tábornok Párisban mu­lat. Don Carlos állítólag meghalt. Austriai birodalom. Bécs, od­­a. Londonból és Párisból kelt távirati tudósítások jelentik, hogy a két kabinet részéről a legélénkebb megelégedés fejeztetett ki Austriának a sept. 30 -i, Berlinbe intézett jegy­zékben kifejezett magatartásával. Azon remény, hogy a többi német szövetségi államok Austria szándékaihoz csatlakozni fognak, a legújabb nyi­latkozatokból sokkal világosaban kitűnik, sem­­hogy­ az iránt kételkedni lehetne. Csak két kisebb szövete, állam csatlakozott a porosz kir. kabinet politikájához. Bécs, oct. 7. Öcs. k. Apostoli Felsége sajátkezűiig aláirt oklevéllel dr. H­e­­­f­e­r­­ József *) Alább a harottér rovatban sok azt nem erősítik meg. olvasható tudósító- Szerk.

Next