Budapesti Hírlap, 1854. december (585-608. szám)
1854-12-03 / 587. szám
rttá az ellenséget a jobbszárnyon felállított hadosztályok gyors támadása előtt hátrálni. Midőn erre a 40 gy. hadosztály ezredei a völgytorokba leszállo ttak, a fenn evezettek szintén részt vettek a tüzelés-ben, a harcm változó sikerrel hevesen folyt. Az ellenség több ízben keményen visszanyomatott »t jobbszárnya felé vettetett vissza, de ott aztán egész r ősz pontosított erejével állt ellen támadásunknak. —I Kijí*n4 óra táján érkeztek, a legnagyobb akadál lyok által hátráltatott mars után a többi csapatok a baloldalon a meredek magaslatokra, t.i. azokhotzk-i vadász, a jakutzk- és szelinyinszk ■ gy. ezredes, a 11 tüzérdandár 3. s a 10-dik dandár állomás- ütegei és a 17 dandár 3-dik állomásütegéből 8 ágyú. Ez ágyukat balszárnyunkon állíttatom fel, melynek szélére egymásután 2 üteg 'szörnyü lovas tüzérség érkezett, melyek az ellenség által elfoglalt állomás nagy távolsága miatt a harczban nem vehettek részt. Harczközben ezen ütegek egy része igen sok lovat és embert vesztvén, újakkal cseréltetett fel. A völgytorokba a halszárnyunkon folyton folyt harcz támogatása végett az okhotisk vajdászezredet e pontra rendelem, mely zászlóaljait 3-4 századonkint hadoszlopokba alakítva elszántan nyomult előre, s egy ellenséges váracsot 4 ágyúval elfoglalt, azokból hármat elvitt s a völgytorokba dobott, a többit leszögezte. E támadásnál Bibikoff ezredes, az ezred parancsnoka, sí törzs-és főtisztek legnagyobb része sebet kapott. Az ellenség maga részéről folyvást új csapatokat vezetett a baráttérre, hol most a franczia csapatok egy része is megérkezett, mely az obhotzk-ezredet hátrálni kényszerítő. Egy mély völgytorkot, mely állomásuk balszárnyát fedezte, használva, egymásután, még a jakutzk-és szelingvisk-ezredeket küldöm előre, hogy balszárnyunkat a völgytorokban támogassák. A jakutzk-ezred heves támadást tett az angolokra, kik az okhotzkvadászezredet visszanyomták, de maga részéről, miután előbb az ellenséget nagy sikerrel visszaverte, hátrálni volt kénytelen, a már elfoglalt tűztelepet otthagyni, erős puskatüzelés és az angolok segítségére jött franczia csapatok által visszavonulásra kényszeríttetvén. Mivel a balszárnyon nem volt több tartalék csapatom, a 16. gyalog hadosztály 1 dandárét rendelem oda, egyszersmind azonban az ellenség folyvást különös makacssággal védelmezte magát, s mivel folytonosan fris franczia csapatok érkeztek segítségére, kényszerítve láttuk magunkat haderőik túlnyomósága*) előtt hátrálni. A csapatok, melyek a völgytorokban harczoltak, részint az inkermani völgyön át vonultak s átkeltek a Tsernaján , a többiek a főállomásra húzódtak vissza. Hogy a balszárnynak az inkermani Völgybe vonulása fedeztessék, a Wladimir gyalogezredet rendelem oda, mely küldetését tökéletesen teljesíté. Főnöke K. Delwig ezredes ez alkalommal szintén sebet kapott. Nemsokára az ellenség tüzérségének gyilkoló tüze a városba hátrálni kényszeríte bennünket. E mozdulat akadály nélkül hajtatott végre, a nélkül, hogy az ellenség megtámadott volna. Ez ütközetben minden csapatok a parancsnokoktól a közkatonáig Felséged hadseregéhez méltó lelkesedéssel harczoltak.“ A „Russ. Invalide“ e jelentésen kivül még közli Timosereff vezérőrnagy jelentését az egyesültek balszárnya ellen ugyane napon intézett kirohanás eredményéről, mi 15 ágyú beszegzéséből állott. E jelentés semmi újat nem tartalmaz. Továbbá Mencsikov hynek szintén a nov. 5-ki ütközetről szólt két jelentését nov. 12- ről. Ezek elsejében az orosz hadvezér jelenti, miszerint hg Galiczyn szárnysegéd megbízatását pontosan teljesítette, meglátogatván a bástyák és tűztelepeket, hol a tengerész-csapatok harczolnak Hogy ezek mély megindulással fogadták a császár köszönő és felbátorító szavait, miket hg Graliczyn tolmácsolt. Hogy jámbor bálás szívvel fogadták a császárné ajándékát, egy üdvözítő képet, melyet hg Galiczyn hozott, a mely nagy templomi szertartással s processióval hordoztatok körül a bástyák és tűztelepeken, hogy azok védői megáldassanak. E szent kép a Miklós - tűztelep kapujánál állíttatott fel. A másik jelentésben Ménesikorf hg részletesen rajzolja a nov. 5-ki ütközetben jelen volt Miklós és Mihály nagyhgek vitéz és harczias bátorságát és rettenthetlenségét, s a nagyhgeket a czdrnak megjutalmazás végett ajánlja. A főparancsnok ezen hízelgő nyilatkozata a hadi vitézségről, melyet a nagyherczegek az egész hadsereg szemeláttára tanúsítottak, a császár atyai szivének legbensőbb örömet okozott, aligyencsikoff főhadisegéd ajánlatához képest ő és. fenségeik a 4. osztályú Sz. György-rend lovagjaivá neveztettek ki. Ide igtatjuk még egy angol orvosnak a nov. 5-ki csatára vonatkozó s a „Times“-ban megjelent következő levelét : „Uraim! Mivel a nov. 5-ki csatában az oroszok a kezeik közé került sebesülteket kegyetlenü (savagely) megölték még akkor is, ha kegyelmet kértek, azért igen te lennék kötelezve, ha ön e tényt közlené, hogy a közvélemény az általános boszankodás kifejezése által ily barbár eljárásnak vessen végett. Az Almánál is épen úgy volt. Ott az oroszok még azokra is lőttek, kik azzal voltak megbízva, hogy az orosz sebesülteket a bárói térről elvigyék, és velük történt utolsó találkozásomkor a szegény Cowell ezredes és Mackinnon kapitány is haláluk előtt kevéssel azt állították, hogy halálos sebeik azon vágástól származnak, melyeket az ellenség azután intézett rájuk, mikor már elestek. Semmi esetre nem kegyelmezni, valóban roszul illik azokhoz, kik aszt kürtölik, hogy üdvözítőnk Ügyéért harczolnak. Szebasztopoli főhadiszállás nov. 7. Charles Ricketts, törzs-alorvos.*4 A tatárok lázadás kísérletei által Krim orosz lakosai közt elterjedt rémülét és egy fölkelésből a Szebasztopolnák hadsereget fenyegethető veszély az orosz kormányt ellenrendszabályok alkalmazására bírta. A rögtönítélőszék kihirdettetett, a másfelől a hatóságok, molláhk és orosz lelkészek intőbeszédek és szónoklatok által igyekeznek a népre hatni.Ez utóbbiakhoz tartozik egy jelenleg 1 ezermegezer példányban Oroszországban keringő okmány, melyet az orosz orthodoxegyház tett forgalomba, s hogy annak tagjait vigasztalja s lelkesítse. Az okmány Soferopolban a Nowaki Sándor tempjlomban hirdettetett ki, s a jelen háború legjellimzőbb jelvényeihez tartozik. Mutatványul szolgáljon abból a következő : ,,,Ha szomorkodtok, hogy hazátokat az ellenség előzömi, úgygondoljátok meg, hogy könnyű bejönie, de bajos kimennie a nélkül, hogy a madarak és álatok zsákmánya ne legyen. Emlékezzetek 1812. évre: Gyalázat és megveretés vár most is reátok mint akkor, midőn Oroszország egyik végétől a másikig megrendült, és szive, Moszkau az ellenség kezébe került. Oroszország felkelt s a megsemmisített ellenség kísértkép tűnt el. Megjegyeztétek- s és hogy most épen azon napon jött, melyen Moszkauba bevonult ? S mintha az akkorihoz hasonló sorsot várna. Ha visszaverek, erejét másfelé fordíthatta volna. Most pedig miután egész erejével a mi földünkön van, hatalmunkba került. Most itt semmivé téve, nem lesz módja és kedve a harczot tovább folytatni. Oroszországnak van annyi harczosa, hogy ha egészen befedi is vele a félszigetet, azért határai egyebütt védve maradnak. Viharos felhőként láttam tódulni errefelé a csapatokat. Csak néhány nap még (ezt az érsek sept. 26-kán mondotta) és a világ meglátja, mi éri azt, ki kezében karddal vont be Oroszországba. Most egy szó még a papról. Nem itt van-e kereszténységünk bölcsője ? Nem innen tündökölt-e meszire az ó hit világa ? Nem itt szenvedtek-e martyrjaink? Elfeledheti-e sz. Wladimir ahg, mivel tartozik hazátoknak (itt kereszteltetett meg), és segítség nélkül oda vethető a hitetlen elfajult nyugatról betolakodottaknak ? Ellenségeink sikeréért pedig ki könyöröghet az égben, kiknek elődeik, istentelen Vakságukban, oltárokat és trónokat romboltak le, és az okosság istenasszonyát imádták, testvériséget hirdettek, maguk pedig barátjaik s rokonaik vérében fürödtek ? Továbbá nem a krimi khánok voltak-e, kik e földet kényeikkel és vérükkel termékenyítők ? Halljátok e szavakat, melyeknek bennetek hitet és bizodalmat kell kelteniük." Zárszavában a lakosoknak csak az élelmi- és szállítási eszközökről való szorgalmas gondoskodást ajánlja. Ezen magában nagyon is gyakorlati dolog sajátságosan veszi ki magát a vallásos élőbeszéd mellett. Anglia, London, nov. 28. A „London- Gazette“nek egy melléklete ma hozza a tegnapi titkostanácsülésben kiadatott azon kir. proclamatiót, mely a dec. 12-ig elnapoltatok parliamentet, „különböző fontos és sürgető* okokból“, keddre, dec. 1- re hívja össze, — „több sürgetős és fontos ügyek elintézése végett." Ezen indokoló szavak kivételével , az okirat a szokásos alakban van szerkesztve. Általánosan azt hiszik, hogy a parliament mintegy egy heti ülésezés után, újév utánig elnapolandja magát. Ez több roppant fontosságú ügyeknek igen röviduta elintézését teszi föl, mivel épen nem titok, mikép nem csak a néphadi szolgálat szélesítéséről, hanem szintúgy pénzeszközök előszerzéséről is van szó, mégpedig semmi kétség sincs az iránt, mikép a kormány kölcsönfölvételt akar indítványozni Mivel ez által csupán a közvélemény kívánatét teljesíti, ezen „nagyon sürgető ügy“ hihetőleg nem sokáig tartóztatandja fel a parlamentet. A pénzügyi, valamint a háborúra vonatkozó némely más kérdésekben, az ellenzéknek nyilván igaza lett, azonban a sürgető körülmények tekintetéből, készen tartott keserű szemrehányásait remélhetőleg januárra tartandja fenn, s ennyiben a peclitalap bátran állíthatja, mikép a miniszerek az ülésszak kezdetének félelem nélkül néznek eléje. Hihetőleg mindjárt az ülésszak első napjaiban, nem kezd hiány interpellációkban az Austriáhozi állásra vonatkozóig, s nem lehet róla kételkedni, hogy a kormány reményteljes nyilatkozatokat tart készen; semmi esetre sem fog a „Times" modorában válaszolni az Austria iránti kérdésekre, mivel a többi kormánylapok közöl egyik sem közeledett e tárgyban annyira az ellenzék nézeteihez, mint a „Times“. Úgy látszik, még maga a „Daily News" is rendkívüli diadalt akar tulajdonítsi vagy az eseményeknek, vagy a kabinet diplomatiai ügyességének, s azt állítja, mikép Austria „most végre“ semmi sem óhajt hőbben, mint a nyugati hatalmasságokkal védős daczszövetséget. Végre némi sensatiót gerjeszthet azon körülmény, mikép a „Times" (a „Moniteur4" daczára) nem ad hitelt azon közlésnek, mikép egy franczia hadtestnek a Duna házi elküldetése határoztatott el. „Két franczia hadosztály“ — úgymond e lap — „igen hasznos erősítés volt a krími ostromló sereg számára, ellenben Besszarábiában 20,000 főnyi franczia hadtest, ha csupán Omer pasa segélyére kellene támaszkodnia, tehetetlen lenne, s a megsemmisíttetésnek fogna kitétetni. Omer pasa serege nem az többé, mi a múlt télen volt, midőn vitézsége ált tal a török birodalmat betüszerint végveszélytől menté meg, e sereg leolvadt s elsilányult. E sereget mi most nem tartjuk képesnek, a közös ellenség elleni nagy erőfeszítésre stb.“ — Bizonyosnak lehet tartani, mikép Duny dasad líráinak a fekete tengerem parancsnokisága megszűnt, solobogóa,hajója,a,,Brittanniá“ val rövid időn visal,até rend Angolországba. Hihetőleg a ,,Vedgeance é s „Bellerophon" hajókat is magával hozandja, melyek az „Algiers" s „Hannibal" hatalmas csavarsorhajók által hatályosan fognak helyettesíttetni. Mivel minden britt ad- niiráli parancsnoksága akülföldön , szatályszerűleg három évig tart, s mivel ezen határidő Dun-dasra nézve most kitelik, visszahivatása -szabály- szerv gyanánt tűnik föl, noha mindenki tudja, hogy a kormány meghosszabbította volna pa- rancsnoksága idejét, ha a benne helyzet vára-! hozásnak megfelel. A parancsnokságban utóda' I y on s ad nirál leend, ki eddig is a hajóhad minden működését tényleg igazgatta. — Brown tábornoktól levelek érkeztek, ő sebét jelentéktelennek tartja, s reméli, hogy csakhamar ismét átvehetendi parancsnokságát. — Az angol tisztekért kicserélt orosz tisztek holnap indulandnak vissza Sz. Pétervárra. — D a n z i g b ó ! Írják, mikép az „Imperieuse" több oly orosz hajókat fogott el, melyek a finn öbölbe merészeltek menni. — Ha valósulna is azon közlés, mikép az orosz katonák parancsot kaptak, a megsebesült angolokat és francziákat leszúrni, ezt a szövetségesek épen nem fogják hasonlóval űzetni vissza. Hírszerint a szövetséges tábornokok Mencsikoff herczegnek tudtára adták, mikép ha ő meg nem gátolná ezen gyalázatosságokat, minden fogságba jutandó orosz törzstiszt tüstént fel fogna akasztatni. A Dudley-Stuart lord halála által megürült marylebone-i képviselői állásra nem kevesebb, mint hat jelölt lépett fel; azonban a választás sikeréről még csak megközelítőleg sem lehet bizonyost tudni. — Bright elvileges békeszeretete miatt, néhány nap előtt Manchesterben ismét in eff ige megégettetek. — Jövő csütörtökre kabineti tanácsülés van hirdetve; ugyanezen napra várják Palmerston lordnak Párisbeli megérkezését. Franciiaomág, Paris, nov. 27. A „Journal des Débate“ egy czikkében a legutóbbi spanyolországi eseményeket tárgyalván, többek közt igy nyilatkozik : „Allende Salazarnak ismeretes monarchikus szellemű nyilatkozata után E s portéronak a kamrábani helyzete épen nem javult. Köztes tiszttársai közt megfaasonlás támadt; tiszttársai a „szabadelvű egylet“ által támogattattak, mig Ő kénytelen volt a szélső pártok támogatását fogadni el, melyek egyedül adhaták neki vissza a kamrai többséget. Ekkor a tábornagy fontos lépésre határozá el magát, szétoszlatá ama ministériumot, melynek főnöke volt, fenntartván magának, hogy a kamra elnökségét maga számára megszerezni igyekezhessék. A választások meghitelesítése már messze haladt, s a kamra végleges megalakítására gondoltak. A szabadelvű egylet Infante tábornokot választó elnöki jelöltjéül , miután San Miguel tábornok kijelenté, hogy agg korai gyöngélkedése miatt nem fogadhatja el ezen nehéz a fontos hivatalt. Nyolcz minister közöl hatan elfogadták Infante jelöltségét. Esparteros Salazar azt ellenzék. Továbbá elhatároztatott, mikép mindjárt a kamra végleges megalakulása után egy oly szavazás fog előidéztetni, mely minden vitatáson kivül helyzendi a monarchiai elvet s a dynastiai kérdést, s a miniszerek többsége helyeslett egy Cortina által a czélból készített javaslatot, mit Espartéro s Salazar ellenzettek. Kicsis közelgetett, s ez ki is tört a 21 ki ülésben, Espartéro ismeretes nyilatkozata által, melyben a ministerium lemondását jelenté. — E nyilatkozatot, mely a páholyokban zajos tetszés - kiáltásokat idézett elő, a kamra mély hallgatással fogadta. — A tábornagy eljárásán bámulnak, s a minden színezetű mérsékletiek azon megrémülni kezdenek. Miért vonul ő vissza, mielőtt a kamra tettei által nyilvánítná hangulatát ? Ha ő őszintén ragaszkodik Izabella királynő alkotmányos monarchiájához, be kelle vala várnia, hogy a többség nyilvánuljon, mivel a királynő csak ezután választhatandja meg illően miniezereit E szerint a tábornagy eljárásának más oly oka van, mit ő nem vall be; azonban titkát könnyen átlátták. Míg a tábornagy azt hive, hogy számos és személyéhez hű többségre számíthat, jónak látta megtartani a miniszerelnökséget; valóban ezen segélyeszköz által egyszerre mind a kormány segélyforrásaival, mind a kamra korlátlan hatalmával rendelkezhetett volna; de ha ezen többség kezéből kisiklik, vagy ha függetlenné lesz, ő egyszerre mind a kormány igazgatását, mind saját parliament befolyását elvesztendi Hogy ezen veszélyt kikerülje, Espartero saját jelöltje Heros helyébe téve magát, s jelenleg maga számára kér a kamrai elnökséget., Senki sem mondhatja meg, hogy meddig terjedhet egy oly alkotmánykészítő gyűlés elnökének hattalma, mely tüstént a forradalom után választatott meg a közhatalmak újraszervezése végett. Az elnök mindenhez igényt formálhat, vagy pedig a körülményekhez képest működéseinek bőrébe zárkózik. Az elnökség oly szemlélési állomás, honnan alkalmilag mindennemű előnyökkel ki lehet ütni. A győzelem herczeg, ki idő előtt elhagyja a királynőt, az elnökségre vágyik, s forma szerint kéri a többség szavazatit. Ezeket kétségkívül meg is nyerendi, s elnökké megválaszthatván, azt hihetendi, hogy ő újólag a helyzet ember , két ország ura.“ — Nov. 28. A „Moniteur“ szerint a császér tegnap tartott először szemlét testőrsége fölött A gyalogság, két csendőr zászlóalj, két gránátos -ezred - , két könnyűvadász-ezred-, egy gyalogvadászzászlóalj, s egy hadmérnök-századból állmán, a Tuileriák kertjebeli nagy sétány két oldalán volt felállítva a palotától fogva a Concorde-térig. A lovasság, a guide-ezred, egy vértes-ezred-*,, négy tüzérüteg- s egy csendőrcsapatból állván, az elysépi mező nagy sétányát foglalá el. — Ezen csapatok Regnauist de Saint -Jean-d’Angély osztály-tábornok s Mellinet és Uhrich dandár-tábornokok parancsnokságaalatt állottak. Nagy nép iimét tolongott mind azonpontokon, hol csak élvezhet® ezen nagyszerű katonai látványt, melynek egyébiránt az évszak egyik legszebb napja kedvezett.11 órakor dobpergés s a tömeg üdvkiáltásai a császár megérkezését jelenték. A császárt Vafilant, Magnan s Baraguey d’Hilliers tábornagyok, Randón tábornok, algíri kormányzó stb. kisérték. A császár, miután lassan ellovaglott , a vonalak homlokzata előtt, a pavillon de l’Horoge előtt,a kerttel szemben foglalt helyet. — A császárné az erkélyről szemlélte az előléptetést. Jeromes herczeg, s Mathids,a mi 11 o n herczegnők voltak oldalán. — Palme,rot on lord s neje, Cowley lord s neje, s a császárné által meghivatott több hölgyek a tábornagyok terméből nézték a szemlét. — A csapatok a császári pár előtt elhaladván, egyhangú „vive l’Empereur! — vive l’Impératrice!“ kiáltásokat hallattak, mikhez a nézők meleg üdvkiáltásai vegyültek. Az elléptetés ama pontossággal ment végbe, mely e válogatott csapatokat jellemzi. A tömegre igen nagy hatást tettek ezen szép ezredek, melyek harczias magatartása s formaruhája a dicső emlékű cs. testőrségre emlékeztetett. — A szemlének 21/% órakor lett vége. — A .,vive l’Empereur!“ s „vive l’Impératrice!“ kiáltások megkettőztettek, midőn a szemle után a császári pár az erkélyre lépett, s üdvözlé a kertben tolongott tömeget. Sohasem fogadtatott a császári pár élénkebb lelkesüléssel. — A cs. martalékügyi tanács f. hó 18-tól kelt határozatánál fogva érvényesíté a „Dwina" orosz hajó elfogadását, mely a „Beaumanoir,, brigg által sept. 13-kán a fehér-tengeren fogatott el. — A kormány legközelebb elhatározd, mikép Calais s Boulogne városok vasúttal fognak összeköttetni. — Az „AUg. Z.“nak Páriából 20-ról igy írnak : „Igazam volt, midőn azt állítom, miképp Palmerston lord ittlétének az a czélja, hogy az itteni politika határozatlansága megszüntessék, és mikép ezen czél eléretett. A Besszarábiába teendő expeditio diversio gyanánt a krimi expeditio részére erősen meg van ígérve. Palmerston lord ma délben a császár ministereivel együtt az austriai követnél ebédelt." Belgium, Brüssel, nov. 28. Tegnap a képviselőkamra ülésének kezdetén, az elnök felolvasta ama választ, mit a király a válasz-feliratot neki átnyújtó küldöttségnek adott. E válasz így hangzik: „Uraim! A körülmények valóban nagyon kényesek. A jó egyetértés nagyon szükséges a jelen nehézségek legyőzése végett. Szívemből köszönöm önöknek uraim, hogy ezt annyira felfogták, s hogy kormányom számára logális közreműködést nyújtanak. Ekkor önök sokat teendnek szép honunk jóllétének kifejtésére, s jövőjének biztosítására, nemzeti lételének megszilárdítása által, s újabb igényeket szerzenének bizalmas hálájára. Élénk megelégedésemre szolgál, önöknek szerencsét kívánhatni, hű érzelmeik- s hazafias nyilatkozataikhoz.*4 *) Itt, miután az oroszok 70,000-en, az egyesültek 14,000-en voltak, a túlnyomósig vitézséget és hadi trgyességet jelent. Sz. 3287 Németország, Berlin, nov. 30. Ma délelőtti 91., órakormielőtt a két szamra tagjai a kir. vár fehér teremében összegyűltek a kir. trónbeszéd meghallgattási végett, ünnepélyes istentisztelet tartató, mind az evang. mind a kath. főtemplomban. Ezk után a kamratagok a nevezett terembe mentet, hol a diplomatiai és tábornoki kar is jelen voek Csakhamar ti'/á óra után, midőn a minieterus, a trón balján helyet foglaltak, hirdeté a kiálttel„Király ő felsége!‘‘ ennek közeledését. A gége a királyi ház herczegei kíséretében, a gyűlés háromszori felkiáltása által üdvözöltetve, baki egyenruhában, sisakkal fején, megjelent s helyet foglalt a trónon, mire ő felségének aminiszerelnök a trónbeszédet átnyújtván, ezt ő felsége felolvasá. (Ezen beszéd lényeges kivonatát a távirati közlés után már adtuk, azt terjedelmesebben jövő számunkban fogjuk közölni.) Miután ő felsége a trónbeszédet felolvasta, ministerelnök úr a kamrákat a király nevében megnyitottaknak jelentette ki. Háromszoros éljen kísérte a beszédet az egész gyűlés részéről, mit ő felsége sisakja leemelésével legkegyesben viszonzott. Elhagyván a király a termet, a rainisterelnök jelenté a gyűlésnek, mikép mindkét kamra helyiségei rendelkezésükre állanak s indítványozd a mai elsősülést 1 */* órakor megnyitni. Ezzel bevégződött a megnyitási ünnepély. — Az első kamrában ma az állami minister Mühler, a másodikban Winter követ mint körelnökök elfoglalták az elnöki széket. — A „N. Preusz. Ztg“ a „Preusz. Corr.“ reményét egy közel béke iránt nem oszthatja. Arra emlékeztet, miszerint olvasóit már a sz.pétervári kabinet első nyilatkozatánál idő előtti békereményektől óvta. A „N. Pr. Zig" most a „Pr. Corr.“.