Budapesti Hírlap, 1855. január (609-633. szám)

1855-01-14 / 619. szám

vagy boszúvágy semmi szenvedélye által sem ősz -­tönöztetve folytatták. Végül a „Times“ azt ál­lítja, m­ikor az alkudozás alatt a hadműködések „ha lehet, még nagyobb erély­ű gyorsasággal“ fognak folytattatni, mivel a szövetségesek ismé­telve kimondák, hogy semmi, az ellenségeskedé­sek felfüggesztése iránti javaslatot sem hallga­­tandnak meg, mielőtt egy végleges békeszerződés előzményei aláíratnak, s a decemberi szerződés­nek egyik czikke hasonló intézkedést foglal ma­gában. E lap reméli, hogy mielőtt a táborba meg­érkeznék az alkudozásokról a tudósítás, Szebasz­­topol be leend véve. (?) A királynőt s Albert­ herczeget Os­born­ebó­­ ma várják vissza Windsorba. Russel lord nejével együtt, tegnap Páris­­ba utazott, mint némelyek vélik, politikai külde­téssel, mások szerint pedig azért, hogy Miss Blr­­­o­t-ot, Russelné testvérét, ki Párisban be­tegen fekszik, meglátogassa. Az angol tisztek becsületének megmentése végett, kiknek katonai képessége a legutóbbi­dőben több oldalról kétségbevonatott, most Can­­r­o­b­e­r­t tábornoknak Raglan lordhoz ad­. 24- ről intézett következő levele tétetik közzé : „Mylord! Van szerencsém a katonai szabályok Értelmében, egy oly okiratot kézbesitni önnek, melyben kijelölvék ama körülmények, melyek közt Tugh Rose dandár­tábornok, s ő britt felségé­­nek biztosa a franczia sereg főhadiszállásán megse­besült. Engedje meg ön, hogy ezen hivatalos bizo­­nyítványhoz hozzácsatoljam ama nagyrabecsülés áfejezését, mit az említett tábornok, s Clare­­nont s Foley őrnagyok vitézségük, becsületes ellemük, s tett szolgálataik által szereztek maguk­zámára A britt sereg a szövetséges seregnél nem ehetett volna méltóbban képviselve. Fogadja ön stb. Canrober­t,“ Dundas al- admiral engedélyt kapott arra, hogy Francziaországon keresztül hazatérhessen, s hihetőleg a folyó hó vége előtt Angolországba megérkezendik. Az ujonczozási hivatal egy 1 hó 5- ről tett körlevélben közzéteve, mikép további ren­­deletig nem szabad 17 éven aluli újonczokat to­­borzani. Ma délután a külügyi hivatalban kabinett­anács-ülés tartatott. A „Chronicle“ szerint, C­a­mb­r­i­d­g­e her­­ceg egy-két nap múlva Londonba érkezendik. A bécsi értekezletek megújulásáról a tudósí­ás következtében, minden orosz czikkek árai le­­zájlottak. Francziaország, P­á­r­i­s, jan. 9. Mint a „Moniteur“ nemhiva­­alos részében jelenti, ma délben a császár a had­­igy­minister Regnault de St. J­ean d’ A­n­­n­ely, Rolin, de Cotte­s Mellinet tábor­nokok kíséretében a T­u­i­l­e­r­i­á­k udvarán szem­et tartott a cs. testőrségnek azon csapatjai fölött, melyeknek a Krímben levő keleti sereghez kel­­sne csatlakoznak, s jan. 10. s 11-kén elindul­tak. Ezen csapatok Ulrich tábornok parancs­­noksága alatt egy hadmérnöki arkasz század-, az 1-80 s 2-dik gránátos-ezredek-, s az 1-ső s­edik könnyüvadász-ezredek egy része­, a gya­­ogvadászoknak egy fél­ zászlóalja-, s 2 lovas üzérütegből állattak.­­ A gyalogság 3 vonal­­ban csatarendben volt felállítva, mögötte lévén a üzérség*. A császár, miután a csapatok homlok­z­­ata előtt elhaladt, a Lavillon de l’horloge közelében foglalt helyet, hol a zászlóaljak négy­­zöget képeztek. A császár a négyszög közepén megállván, szilárd s meleg hangon, ezerszer is­­mételt „vive l’Empereur!“ kiáltások közt követ­kező beszédet tartott: ,Katonák­ a franczia nép felségi akaratánál ogva sok oly dolgokat élesztett föl, miket örökre meghaltaknak hittek, s jelenleg a császárság újra ne°­ van alakítva. Benső szövetségek léteznek hajdani ellenségeinkkel. Francziaország zászlója becsülettel lobog ama távol partokon, hova sasaink merész röpte még nem jutott el. A cs. testőrség, a katonai dicsőség s becsület hősies képviselője itt van előttem, úgy környezvén a császárt, mint haj­­­dan, ugyanazon formaruhát, ugyanazon zászlót hordván, s mindenek fölött szivében a hon iránti hűség ugyanazon érzelmeit táplálván. Vegyétek tehát ezen zászlókat, melyek győzelemre vezetend­­nek benneteket, mint győzelemre vezeték , atyái­tokat, s győzelemre vezeték legközelebb bajtár­saitokat. Menjetek részt venni abban , mi még megmaradt a legyőzendő veszélyek­, s az ara­tandó dicsőségből. Rövid időn részesülni fogta­tok ama nemes keresztségben, melyre vágytok, s közre fogtatok működni sasainknak Szebasztopol falaira felfűzésében.“ Ezen beszéd után, a császár lováról leszáll­­ván, átadá a zászlókat a gránátosok s könnyűva­­dászok ezredes parancsnokainak. Ekkor az erké­lyen jelen volt császárné a négyszögbe lépvén, azt a császár karján megkerülte. A cs.­pár több­ször megállott, hogy­­­ katonákkal beszéljen . Ezen katonák, látván a császárné felindulását, megkettőzteték lelkesült üdvkiáltásaikat. A csá­szár, miután a császárnét visszavezető, ismét lóra ült, s az elléptetés megkezdődött. A tömérdek nézők mindnyájan bámulták ezen szép csapatok harczias tekintetét s hevét, valamint mozdulataik pontosságát. Mint ugyane lap közli, a császár elhatároz­ván, mikép a Rómában levő franczia csapatok létszáma ama biztonság fokához képest fog ke­­vesbíttetni, mit jelenleg a pápai államok élvez­nek, az egyház­i szent­szék ügye iránti gondos­kodásából megegyezett abban, mikép újabb ren­deletig a megszálló­ hadtest 3.500 főnél keve­sebbre ne szállíttassák le. A franczia követ, ki­nek meghagyatott, hogy ezen határozatot a szent­­atyának tudomására juttassa. A­u­t­o­n e 11­­ bibor­­noktól következő levelet kapott : „Roma, dec. 28. 1854. Excod szokott udva­riasságával szíveskedett nekem s hó 18-ról kelt levelében jelenteni a császár azon határozatát, mi­kép újabb rendeletig a pápai államokban levő fran­czia megszálló-hadtest 3,500 főnél kevesebbre nem fog leszállíttatni, kik közel 3,000-en Rómában, s 500-an Civita­ Vecchiában leendnek hely­őrségen. A szent­atyának, kit erről értesítettem, lehetetlen volt velem együtt, nem méltányolnia ön felséges fejedelmének ezen jóindulatú határozatát, mely igen kellemes a szent atya kormányára néz­ve, s mely ama tökéletes egyetértés érzelmei által sugalltatott, mely oly szerencsésen uralkodik a két kormány közt. Ugyanekkor ő szentsége abban ve­lem együtt , oly újabb buzgalmi s ragaszkodási bizonyítványt látott, melylyel Francziaország je­lenleg nevelni akarta ama számos kitűnő tetteket, mikkel kivált a legutóbbi időban, az egyház irányá­ban oly jól érdemesíté magát. Ezért a szent­atya egész háláját s azon óhajtását nyilvánitá, mikép a legélénkebb köszönet fejeztessék ki ő felsége előtt. Ezen parancsot most, mély megelégedéssel telje­sítem, s exciádat arra kérem, hogy szíveskedjék ezen érzelmek kifejezését ő felségéhez juttatni.“ Az „Indép. beige“ levelezője szerint, Can­­c­o­u osztály­tábornok, ki Algírban kitüntető ma­gát, valamint Pelissier tábornok algíri főkor­mányzó is, ki vannak jelölve Krímbe küldetés végett B­o­ur­b­ak­i tábornok, ki az inkermani csatában lábán sebet kapott, néhány nap óta Pá­risban van. Hír szerint a törvényhozó­ testület hat hétre, vagy két hónapra el fogna napoltatni, azonban e hírnek megerősítésre van szüksége. Berryernek az akadémiába felvétele jan. 25 - re tűzetett ki. A „Constitutionnel“ szerint, a Krímbe szánt testőr­­­csapatok elindulása holnap esti 9 órakor fog megkezdődni. Az első hadoszlop a gránáto­sok, s a hadmérnök-század egy részéből álland. A 2-ik hadoszlop, könnyüvadászokból s a gya­logvadász zászlóalj 4 századából állván, holnap­után induland el. A testőri tüzér-ütegek elindu­­­lása néhány nap múlva fog történni. Németország, Berlin, jan. 12. A diplomatiai moz­galmakra vonatkozólag innét a „Frankf. Post-O­zig“nak írják: „Man­teuffel ezredesi jelenté­­­seiből kitűnik, hogy az austriai császári kabinet­ a nagyszerű hadikészülettétel iránt Porosz­­országhoz intézett kívánat mellett hatályosan kiemeli, mikép csak háború vethet véget azon szerencsétlen bonyodalomnak, melybe­­Poroszor­szág már beragadtatva van. Poroszország Aust­­riának e nézletre és a felszólításra válaszolni kö­teles. Előleges válasz már küldetett Bécsbe, mely azonban azon orosz manifestumra vonatkozás nélkül van szerkesztve, mely legközelebb a hír­lapokban körutat ten. Nem messze eshetik attól időre nézve egy orosz jegyzék, mely Austria, Po­roszország s talán más kormányokhoz is, me­lyekkel Oroszország háborúban nincs, intézve van, s melyben a császár azon meggyőződését fejezi ki, mikép a régi szövetségek, melyek a bé­két a világnak oly soká megtarták, azon kicsi­­sekben sem fognak megrendíttetni, melyek a napi nézetek s azon véleményekből keletkeztek „me­lyek állíttatnak és tagadtatnak.“­­ Poroszor­szágnak — írják egy másik lapnak — semmi ki­fogása az ellen, hogy Austria a mozgóváté­­t­e­l ügyét a szövetség elé hozza, s ezt már a jan. 5—6-kán Bécsbe küldött jegyzékben is ki­mondá. A dec. 24-ki austriai második sürgöny­ről következő további részleteket hallani : Po­roszország a dec. 19 ki Bécsbe küldött sürgönyt, mely, a dec. szerződés megkötését jelentő dec. l6ki bécsi sürgönyre válaszolt, néhány formai pontban máskép szerkesztő, mint az ugyane na­pon Páris és Londonba küldötteket. Az austriai sürgöny ezt kiemeli, de nem tulajdonít annak fontosságot. Austria Poroszország nyilatkozatát nem úgy fogja fel mint elutasítást, hanem úgy, hogy Poroszország a maga határozatát fenntart­ja A magyarázat visszatartóztatása azzal indo­­koltatik, miszerint az egyesség e tekintetben még nincs teljesen elérve. Nem titkolja a jegykék, hogy most még csak előleges praeliminárék iránt lehet megegyezni. — A „Tourn.de Franks “ ezen pontot így formulázza : ,Ez egyességben minden békefeltételeket megállapítani nem le­het, mert egyfelől a háború még foly, másfe­lől a békealkudozások a hadfolytató hatalmak közt még el sem kezdődtek.“ — A „Schlos. Z.“-nak Bécsből jan. 7-ről viszont azt írják, mi­szerint a diplomatia eddigi fáradozásai Poroszor­szágot az orosztól elválasztani, sikeretlenek vol­tak. Jan 4. és 5-kén a porosz kabinettől két jegyzék érkezett, melyek szerint kevés remény van hozzá, hogy a bécsi szerződvényhez csatla­kozásra nézve Poroszországgal később egyetér­tés éressék el. Ellenben azon tárgyalások, me­­­lyeket Manteuffel porosz ezredes hg Grov­­csakoffal folytatott, nem maradtak siker nél­kül. Azok által Porosz­ és Oroszország közt azon egyesség éretett volna el, miszerint Orosz­ország Austria ellen támadólag nem fog föllépni, hanem bevárja Austria hadüzenetét és támadását, mi­által Poroszországra nézve lehetségessé lesz a v­é­d­ szövetséghez ragaszkodni. (Ez állítást azonban több felől kétségbe vonják, mint az a­­lábbi düsseldorfi közlés is mutatja.) Manteuf­fel ezredes utasíttatott, hogy addig maradjon Bécsben, míg Oroszország válasza a garantia­­pontok magyarázatáróli értesítvényre meg nem érkezik. A „Staatsanz­ für W.“-nek Frankfurtból ír­ják, miszerint Francziaország válasza, a londoni s párisi udvarokhoz intézett dec. 9-ki porosz sürgönyre Berlinbe közelebb megérkezett. Az dec. 27-től kelt, és általában éles hangon van tartva. Drouyn de Lhuys csípős kérdések tétele mellett a porosz kabinetnek megmutatni igyekszik, mily fölöslegesek és időnkívüliek azon missiók, melyek által Poroszország egy második szövetségi szerződés kötésére akar eljutni. Mi­nek, úgymond, új időrabló alkudozásokat kezde­ni, hogy eléressék az, mi egészen egyszerűen, és idővesztés nélkül e kritikus időpontban, a dec. 2-ki szerződvényhez járulás által megtörténhe­tik, mire Poroszország minden részről felhiva­tott. Vagy talán Poroszország többet akar adói, mint Austria? Ha egy ily második szer­ződést ugyanazon czélra megkötnénk, nem vá­dolhatnának-e azzal, mit oly gyakran ok nélkül szemünkre vetettek, hogy Németországban sza­kadást akarunk előidézni ?Drouyn de Lhuys tiltakozik minden oly föltevés vagy gyanúsítás ellen, mintha Francziaország a dec. 2-ki szer­­ződvény megkötése után egy második hasonló szerződvényt köthetne Austria teljes beleegyezése nélkül s annak ugyszólva háta mögött; e mellett értésül adja, hogy Poroszország illető lépései az utóbbi ellenében bizalmatlanságot foglalnak ma­gukban. A hivatalos „Leipz. Z.“ jan. 3-kán egy min­den látszat szerint felsőbb helyről sugart czikket hozott Drezdából Németország jelen helyzeté­ről. Annak végén ez mondatik : „A pénzáldozatok , melyeket nagyobb csapattöme­gek öszpontosítása s a hadikészületek kívánnak, hacsak azokat a legparancsolóbb szükség nem kívánná, financziai nyomást gyakorolnának a la­kosságra és hátrányos befolyást a közhitelre. A hitelpapírárfolyamok minden hullámzásaitól meg­védett hitel pedig kis kiterjedésű államokra néz­ve oly nagybecsű, mikép azok kötelessége, annak megtartására minden gondot fordítani, még ha pénzügyeik oly jó rendben vannak is mint Saxo­­niáé. Azok teljességgel nem köteleznek oly rend­szabályokhoz nyúlni, min­ket például Austria előrehaladt állása a keleti kérdésben kíván. S bi­zonyos lehet benne mindenki, hogy kormányunk semmi oly rendszabályhoz nem adandja egyezé­sét, mely a közhitelt érinti — hacsak arra a legparancsolóbb szükség és legel­fogadhatóbb okok nem szorítanák.“E nyilatkozat igen kétértelmű. Egyfelől az az or­szágot látszik megnyugtatni akarni a mobilisatio iránt, másfelől azt úgy is magyarázhatni, misze­rint előre igazolni akarja magát a kormány azon esetre, ha Saxonia a szöv­­gyűlésben teendő mozgóvátételi indítványhoz nem­ csatlakoznék. Végül azon czélja is lehet a czikknek , hogy a tőkéseket a mobilisatio ellen hangolja. A „Düsseld. 2 “-nak írják : Oly szerződés­ről, mely Porosz- és Oroszország közt köttetett volna, s melyben Oroszország ígérné, hogy Aus­­triát nem fogja megtámadni, itt semmit sem hallani ; azt ép úgy kétségbe vonják, mint azon hírt, miszerint Austria és Francziaország közt az olaszországi birtokokra vonatkozó különszerződ­­vény köttetett volna. Ellenben A „Württemb. Staatsanz.“-nek a Po mellől írják , miszerint az Austria és Francziaország közti külön szerződvény, mely Olaszország nyu­galmát biztosítja, csakugyan aláíratott volna. Hallomás szerint, szóban van minden po­rosz váraknak tá­virdahálóza­ttal összeköttetése. Az e végett benyújtott terv szerint annak kivitele csak csekély költség­be kerülne. Hallomás szerint a német szövetséggyűlés elé javaslatok vannak terjesztve, hogy az összes német szövetségi államok közös maguktartása éressék el, idegen államok törekvései ellenében, nem német katonai szolgálatra német államalatt­­valókat toborzani. Mellőzve azon általános állam­jogi elvet — úgymond a „Voss. Z.“ — miszerint egy semleges állam sem engedheti meg alattva­lóinak, hogy két más állam közti háborúban részt vegyenek, a német szöv. okmány 18. czikke is, mely világosan csak egy másik német állam pol­gári és katonai szolgálatába lépést engedi meg, támpontul szolgálhatna ily általános rendsza­bályhoz. Pesti levélkék, IX. 1855. Január 13. a farsang physionomiaja. — Békekinézések és harcz— szomjas ifjúság. — Degré Salvator Rózája és egy poli­tikai lap legújabb botránya. — Pantheon és Bedlam. — Ritter Johann legújabb szerepe : ,,Ugocsa vármegye.“ — Ügyetlen barát. — Salvator toilettje. — Müller E­­mil.— Harmincz éves kártyás 1855-ben. — Gr. Ráday a színház, Numája — Kipödört bajusza Egeria. — A navarrai királyné regéi és az orleansi szűz. Régen volt a fővárosnak oly élénk képe, mint most, és minden oda mutat, hogy a farsang vigabb, zajosabb, fényűzőbb és általánosabb lesz, mint a legközelebb lefolyt években volt. A fiataloknak már most is tele van az ég hege­dűkkel : szabók, divatárusnők, fodrászok, czipészek, keztyűsök áthatva vannak fontosságuktól, és vi­dám arczokat öltenek; ügyvédek, hivatalnokok s egyéb e fajú boldogtalanok, kik a lúd szárnyából élnek,kevesebbet dolgoznak­­ egyedül a zálogház ír­nokai körmölnelé kettőzött szorgalommal; a­ kávé­­házakban kevesebbet beszélnek Szebasztopol sánczairól, és­ annál­ többet a színházi r­e d­o a 11 e f­okról, s mig a lapok tele vannak békekinézésekkel, melyek Tamás bátyára emlékeztetnek, a csataszom­jas ifjúság harczra készül, édes és fáradhatlan harcz­­­ra örök meggyőzőjük a szép nem ellen. Könyvek és hírlapok háttérbe szorulnak, s legfllebb a bálhirdetéseket tartalmazó óriási falra­gaszok dicsekedhetnek nagy olvasóközönséggel. Ilyen körülmények közt jeles legyen a mű, és nem kis mértékben érdekes a hírlapi tárgy, mely igénybe merheti venni a közfigyelmet. És valóban, ezt elérni csak kettőnek sikerült: Degré (bocsánat az összeállításért) Salva­tor Ros­ajának, és egy politikai lap legújabb botrányának. Degré ismét közeledett egypár lépéssel a P­a­n­t­h­e­o­nhoz ; azon politikai lap pedig bizonyos édes versek közlésével, mi a közlőnek oly keserű gyümölcsöt hozott, újra bebizonyította, hogy Bed­lam nem az elérh­etlen távolságokban fekszik.­­Salvator Rosa zaj nélkül lépett a világba, és geniális nevéhez illőleg szokott otthonossággal el­foglalta a salonok és boudoirok tisztelethelyeit. Pedig egy két lap még csak abbeli köteles­ségét is alig teljesíté, hogy megemlítse, s míg a legismeretlenebb nevek legközépszerűbb munkái is naponkint kürtöltetnek, csak itt-ott lehet talál­kozni népszerű nevével Degrének, ki egyike leg­termékenyebb, legünnepeltebb és legkedveltebb íróinknak. De úgy kell neki. Miért nem jár a Jeune Hongrie tanyá­jára dominózni,s az „adósok börtöné­­b­e“ vacsorálni, s a­helyett hogy a fiatalság biza­lomteljes felszólítására azon művésznő kitünteté­sében vesz részt, kinek irányában Ritter Jo­hann Ugocsa *) vármegyét játsza, miért nem szövetkezik „ur­am­bátyámmal“, hogy se­gítse isteníteni „honunk tiszta életű leányát“ **) kinek magasztalására legbuzgóbb bálványozója is, „eszélyes úr létére“ hasábnyi dicséretekkel és ti­zenegy év előtt hozzá írt versekkel untatja becsü­letes és jobb sorsra érdemes, készpénzzel fizető elő­­­fizetőit. Szerencsére Salvator Rosa nem szorult semmi bemutatásra. Toilettjéről a derék Müller Emil úgy gon­doskodott, hogy finom ízlésű borítéka, ragyogó fe­hér papírja és gyönyörű betűi után ítélve Parisból vélnéd jöttnek ; tartalmáért pedig, ha lefekvéskor veszitek kezetekbe, és egyhamar nem tudjátok le­tenni, Degrével veszekedjetek, ki irta, és ne ve­lem, ki csak figyelmeztetlek benneteket. Még csak azt mondom,, hogy színház előtt ne kezdjétek olvasni, kivévén ha holmi „30 éves kár­tyást“ és „Vas álarczost“ adnak, mert akkor úgyis tudom, hogy benn maradtok. De kinek is juthat eszébe ily elkopott „r ü b r s t ü c k ek et“ színpadra hozni! Parbleu méltóságos gróf úr! Én önt mindig egy derék, egy tökéletes nemesembernek ismertem, ki tiszteli a régiségeket; de sohasem hittem, hogy e ritka erényt újdonságok rovására is képes legyen gyakorolni. tovább megyek, és nyiltan megvallom, — pedig a hízelgés nem erényem — mikép a grófot a szinházfejedelem-igazgatók, vagy igazgató-feje­delmek közt valóságos Numa Pompiliusnak tekintettem, ki, mint tudva van, a római királyok legjelesbjei közé tartozott; de ha igaz a­mit mon­­danak, hogy önnek Eg­er fája egy pödröttba­­juszú, magát minden hatalomnál behízelgő, bizonyos elvcserélő egyéniség, akkor jó ízlése felől némi okom lenne kétségbeesni, ha azt nem hinném, hogy csak finom humanitása és rendkívüli udvariassága következtében tűri el a gróf azon chameleon fel­­tolakodását, ki — mióta ildomosnak és eszél­­­y­e­s­n­e­k gúnyoltatik, a legsikerteljesebben i­­gyekszik a közönség előtt az ellenkezőt bebizonyítni. Ezt egyébiránt csak alkalmilag mondom ki, mert jól tudom, hogy az említett két régiség szín­­rehozatala más oldalról jó, de bár kitől jöjön az, balfogásnak tartom, kivált most, midőn a közönség kitűnő pártolását tanúsítja­ a drámának. Hogyan! Színre kerülnek a navarrai ki­­rályné regéi; ezen csupán helyi érdekkel bíró s még mint ilyen is épen nem jeles darabja Seribe - nek, és a bevétel bérletszünetben közel négyszáz pengő forintot tesz. — Színre kerül az orleansi szűz — mellesleg érintve a czimszerep — a király Sores Agnes és Dunois szerepeit kivéve, a legha­nyagabb előadással és a botrányig készületlen ren­dezéssel — és a bevétel bérletszünetben jóval fe­­lülhaladja — mi évek óta hallatlan tünemény — a hatszáz pengő forintokat­ és most ezen közönség­nek jutalom fejében harmincz évet adni egy kár­tyás életéből, ez annyit tesz, mint kísérteni türel­mét. Igaz, hogy az első darab Komló­ssy Idának, a második Bulyovszkynénak adatott juta­­lomjátékául, és e körülmény — miután a jutalma­­zottak maguk választották az előadott darabokat — mentségül szolgál, de ép azért kötelessége az igaz­gatóságnak legalább ott, hol keze nincs megkötve, újdonságokról gondoskodni, nem­ pedig régiségek­kel előállani, mikkel különben is saturálva va­­gyunk. Cucaracha. *) Ugocsa nem koronáz. C u c a r **) Mondhatom furcsa bók bánunk többi leányaira, és az illetőre nézve még furcsább, hogy az i 1 -­iomoi u­r mint különös érdemet hozza fel, mi­nek természetes tulaj­donnak kell lenni. C u o » r, 3449 1 ■■TMWflWP»rr~

Next