Budapesti Hírlap, 1855. január (609-633. szám)
1855-01-14 / 619. szám
vagy boszúvágy semmi szenvedélye által sem ősz -tönöztetve folytatták. Végül a „Times“ azt állítja, mikor az alkudozás alatt a hadműködések „ha lehet, még nagyobb erélyű gyorsasággal“ fognak folytattatni, mivel a szövetségesek ismételve kimondák, hogy semmi, az ellenségeskedések felfüggesztése iránti javaslatot sem hallgatandnak meg, mielőtt egy végleges békeszerződés előzményei aláíratnak, s a decemberi szerződésnek egyik czikke hasonló intézkedést foglal magában. E lap reméli, hogy mielőtt a táborba megérkeznék az alkudozásokról a tudósítás, Szebasztopol be leend véve. (?) A királynőt s Albert herczeget Osbornebó ma várják vissza Windsorba. Russel lord nejével együtt, tegnap Párisba utazott, mint némelyek vélik, politikai küldetéssel, mások szerint pedig azért, hogy Miss Blrot-ot, Russelné testvérét, ki Párisban betegen fekszik, meglátogassa. Az angol tisztek becsületének megmentése végett, kiknek katonai képessége a legutóbbidőben több oldalról kétségbevonatott, most Canrobert tábornoknak Raglan lordhoz ad. 24- ről intézett következő levele tétetik közzé : „Mylord! Van szerencsém a katonai szabályok Értelmében, egy oly okiratot kézbesitni önnek, melyben kijelölvék ama körülmények, melyek közt Tugh Rose dandártábornok, s ő britt felségének biztosa a franczia sereg főhadiszállásán megsebesült. Engedje meg ön, hogy ezen hivatalos bizonyítványhoz hozzácsatoljam ama nagyrabecsülés áfejezését, mit az említett tábornok, s Clarenont s Foley őrnagyok vitézségük, becsületes ellemük, s tett szolgálataik által szereztek magukzámára A britt sereg a szövetséges seregnél nem ehetett volna méltóbban képviselve. Fogadja ön stb. Canrobert,“ Dundas al- admiral engedélyt kapott arra, hogy Francziaországon keresztül hazatérhessen, s hihetőleg a folyó hó vége előtt Angolországba megérkezendik. Az ujonczozási hivatal egy 1 hó 5- ről tett körlevélben közzéteve, mikép további rendeletig nem szabad 17 éven aluli újonczokat toborzani. Ma délután a külügyi hivatalban kabinettanács-ülés tartatott. A „Chronicle“ szerint, Cambridge herceg egy-két nap múlva Londonba érkezendik. A bécsi értekezletek megújulásáról a tudósíás következtében, minden orosz czikkek árai lezájlottak. Francziaország, Páris, jan. 9. Mint a „Moniteur“ nemhivaalos részében jelenti, ma délben a császár a hadigyminister Regnault de St. Jean d’ Annely, Rolin, de Cottes Mellinet tábornokok kíséretében a Tuileriák udvarán szemet tartott a cs. testőrségnek azon csapatjai fölött, melyeknek a Krímben levő keleti sereghez kelsne csatlakoznak, s jan. 10. s 11-kén elindultak. Ezen csapatok Ulrich tábornok parancsnoksága alatt egy hadmérnöki arkasz század-, az 1-80 s 2-dik gránátos-ezredek-, s az 1-ső sedik könnyüvadász-ezredek egy része, a gyaogvadászoknak egy fél zászlóalja-, s 2 lovas üzérütegből állattak. A gyalogság 3 vonalban csatarendben volt felállítva, mögötte lévén a üzérség*. A császár, miután a csapatok homlokzata előtt elhaladt, a Lavillon de l’horloge közelében foglalt helyet, hol a zászlóaljak négyzöget képeztek. A császár a négyszög közepén megállván, szilárd s meleg hangon, ezerszer ismételt „vive l’Empereur!“ kiáltások közt következő beszédet tartott: ,Katonák a franczia nép felségi akaratánál ogva sok oly dolgokat élesztett föl, miket örökre meghaltaknak hittek, s jelenleg a császárság újra ne° van alakítva. Benső szövetségek léteznek hajdani ellenségeinkkel. Francziaország zászlója becsülettel lobog ama távol partokon, hova sasaink merész röpte még nem jutott el. A cs. testőrség, a katonai dicsőség s becsület hősies képviselője itt van előttem, úgy környezvén a császárt, mint hajdan, ugyanazon formaruhát, ugyanazon zászlót hordván, s mindenek fölött szivében a hon iránti hűség ugyanazon érzelmeit táplálván. Vegyétek tehát ezen zászlókat, melyek győzelemre vezetendnek benneteket, mint győzelemre vezeték , atyáitokat, s győzelemre vezeték legközelebb bajtársaitokat. Menjetek részt venni abban , mi még megmaradt a legyőzendő veszélyek, s az aratandó dicsőségből. Rövid időn részesülni fogtatok ama nemes keresztségben, melyre vágytok, s közre fogtatok működni sasainknak Szebasztopol falaira felfűzésében.“ Ezen beszéd után, a császár lováról leszállván, átadá a zászlókat a gránátosok s könnyűvadászok ezredes parancsnokainak. Ekkor az erkélyen jelen volt császárné a négyszögbe lépvén, azt a császár karján megkerülte. A cs.pár többször megállott, hogy katonákkal beszéljen . Ezen katonák, látván a császárné felindulását, megkettőzteték lelkesült üdvkiáltásaikat. A császár, miután a császárnét visszavezető, ismét lóra ült, s az elléptetés megkezdődött. A tömérdek nézők mindnyájan bámulták ezen szép csapatok harczias tekintetét s hevét, valamint mozdulataik pontosságát. Mint ugyane lap közli, a császár elhatározván, mikép a Rómában levő franczia csapatok létszáma ama biztonság fokához képest fog kevesbíttetni, mit jelenleg a pápai államok élveznek, az egyházi szentszék ügye iránti gondoskodásából megegyezett abban, mikép újabb rendeletig a megszálló hadtest 3.500 főnél kevesebbre ne szállíttassák le. A franczia követ, kinek meghagyatott, hogy ezen határozatot a szentatyának tudomására juttassa. Auton e 11 bibornoktól következő levelet kapott : „Roma, dec. 28. 1854. Excod szokott udvariasságával szíveskedett nekem s hó 18-ról kelt levelében jelenteni a császár azon határozatát, mikép újabb rendeletig a pápai államokban levő franczia megszálló-hadtest 3,500 főnél kevesebbre nem fog leszállíttatni, kik közel 3,000-en Rómában, s 500-an Civita Vecchiában leendnek helyőrségen. A szentatyának, kit erről értesítettem, lehetetlen volt velem együtt, nem méltányolnia ön felséges fejedelmének ezen jóindulatú határozatát, mely igen kellemes a szent atya kormányára nézve, s mely ama tökéletes egyetértés érzelmei által sugalltatott, mely oly szerencsésen uralkodik a két kormány közt. Ugyanekkor ő szentsége abban velem együtt , oly újabb buzgalmi s ragaszkodási bizonyítványt látott, melylyel Francziaország jelenleg nevelni akarta ama számos kitűnő tetteket, mikkel kivált a legutóbbi időban, az egyház irányában oly jól érdemesíté magát. Ezért a szentatya egész háláját s azon óhajtását nyilvánitá, mikép a legélénkebb köszönet fejeztessék ki ő felsége előtt. Ezen parancsot most, mély megelégedéssel teljesítem, s exciádat arra kérem, hogy szíveskedjék ezen érzelmek kifejezését ő felségéhez juttatni.“ Az „Indép. beige“ levelezője szerint, Cancou osztálytábornok, ki Algírban kitüntető magát, valamint Pelissier tábornok algíri főkormányzó is, ki vannak jelölve Krímbe küldetés végett Bourbaki tábornok, ki az inkermani csatában lábán sebet kapott, néhány nap óta Párisban van. Hír szerint a törvényhozó testület hat hétre, vagy két hónapra el fogna napoltatni, azonban e hírnek megerősítésre van szüksége. Berryernek az akadémiába felvétele jan. 25 - re tűzetett ki. A „Constitutionnel“ szerint, a Krímbe szánt testőrcsapatok elindulása holnap esti 9 órakor fog megkezdődni. Az első hadoszlop a gránátosok, s a hadmérnök-század egy részéből álland. A 2-ik hadoszlop, könnyüvadászokból s a gyalogvadász zászlóalj 4 századából állván, holnapután induland el. A testőri tüzér-ütegek elindulása néhány nap múlva fog történni. Németország, Berlin, jan. 12. A diplomatiai mozgalmakra vonatkozólag innét a „Frankf. Post-Ozig“nak írják: „Manteuffel ezredesi jelentéseiből kitűnik, hogy az austriai császári kabinet a nagyszerű hadikészülettétel iránt Poroszországhoz intézett kívánat mellett hatályosan kiemeli, mikép csak háború vethet véget azon szerencsétlen bonyodalomnak, melybePoroszország már beragadtatva van. Poroszország Austriának e nézletre és a felszólításra válaszolni köteles. Előleges válasz már küldetett Bécsbe, mely azonban azon orosz manifestumra vonatkozás nélkül van szerkesztve, mely legközelebb a hírlapokban körutat ten. Nem messze eshetik attól időre nézve egy orosz jegyzék, mely Austria, Poroszország s talán más kormányokhoz is, melyekkel Oroszország háborúban nincs, intézve van, s melyben a császár azon meggyőződését fejezi ki, mikép a régi szövetségek, melyek a békét a világnak oly soká megtarták, azon kicsisekben sem fognak megrendíttetni, melyek a napi nézetek s azon véleményekből keletkeztek „melyek állíttatnak és tagadtatnak.“ Poroszországnak — írják egy másik lapnak — semmi kifogása az ellen, hogy Austria a mozgóvátétel ügyét a szövetség elé hozza, s ezt már a jan. 5—6-kán Bécsbe küldött jegyzékben is kimondá. A dec. 24-ki austriai második sürgönyről következő további részleteket hallani : Poroszország a dec. 19 ki Bécsbe küldött sürgönyt, mely, a dec. szerződés megkötését jelentő dec. l6ki bécsi sürgönyre válaszolt, néhány formai pontban máskép szerkesztő, mint az ugyane napon Páris és Londonba küldötteket. Az austriai sürgöny ezt kiemeli, de nem tulajdonít annak fontosságot. Austria Poroszország nyilatkozatát nem úgy fogja fel mint elutasítást, hanem úgy, hogy Poroszország a maga határozatát fenntartja A magyarázat visszatartóztatása azzal indokoltatik, miszerint az egyesség e tekintetben még nincs teljesen elérve. Nem titkolja a jegykék, hogy most még csak előleges praeliminárék iránt lehet megegyezni. — A „Tourn.de Franks “ ezen pontot így formulázza : ,Ez egyességben minden békefeltételeket megállapítani nem lehet, mert egyfelől a háború még foly, másfelől a békealkudozások a hadfolytató hatalmak közt még el sem kezdődtek.“ — A „Schlos. Z.“-nak Bécsből jan. 7-ről viszont azt írják, miszerint a diplomatia eddigi fáradozásai Poroszországot az orosztól elválasztani, sikeretlenek voltak. Jan 4. és 5-kén a porosz kabinettől két jegyzék érkezett, melyek szerint kevés remény van hozzá, hogy a bécsi szerződvényhez csatlakozásra nézve Poroszországgal később egyetértés éressék el. Ellenben azon tárgyalások, melyeket Manteuffel porosz ezredes hg Grovcsakoffal folytatott, nem maradtak siker nélkül. Azok által Porosz és Oroszország közt azon egyesség éretett volna el, miszerint Oroszország Austria ellen támadólag nem fog föllépni, hanem bevárja Austria hadüzenetét és támadását, miáltal Poroszországra nézve lehetségessé lesz a véd szövetséghez ragaszkodni. (Ez állítást azonban több felől kétségbe vonják, mint az alábbi düsseldorfi közlés is mutatja.) Manteuffel ezredes utasíttatott, hogy addig maradjon Bécsben, míg Oroszország válasza a garantiapontok magyarázatáróli értesítvényre meg nem érkezik. A „Staatsanz für W.“-nek Frankfurtból írják, miszerint Francziaország válasza, a londoni s párisi udvarokhoz intézett dec. 9-ki porosz sürgönyre Berlinbe közelebb megérkezett. Az dec. 27-től kelt, és általában éles hangon van tartva. Drouyn de Lhuys csípős kérdések tétele mellett a porosz kabinetnek megmutatni igyekszik, mily fölöslegesek és időnkívüliek azon missiók, melyek által Poroszország egy második szövetségi szerződés kötésére akar eljutni. Minek, úgymond, új időrabló alkudozásokat kezdeni, hogy eléressék az, mi egészen egyszerűen, és idővesztés nélkül e kritikus időpontban, a dec. 2-ki szerződvényhez járulás által megtörténhetik, mire Poroszország minden részről felhivatott. Vagy talán Poroszország többet akar adói, mint Austria? Ha egy ily második szerződést ugyanazon czélra megkötnénk, nem vádolhatnának-e azzal, mit oly gyakran ok nélkül szemünkre vetettek, hogy Németországban szakadást akarunk előidézni ?Drouyn de Lhuys tiltakozik minden oly föltevés vagy gyanúsítás ellen, mintha Francziaország a dec. 2-ki szerződvény megkötése után egy második hasonló szerződvényt köthetne Austria teljes beleegyezése nélkül s annak ugyszólva háta mögött; e mellett értésül adja, hogy Poroszország illető lépései az utóbbi ellenében bizalmatlanságot foglalnak magukban. A hivatalos „Leipz. Z.“ jan. 3-kán egy minden látszat szerint felsőbb helyről sugart czikket hozott Drezdából Németország jelen helyzetéről. Annak végén ez mondatik : „A pénzáldozatok , melyeket nagyobb csapattömegek öszpontosítása s a hadikészületek kívánnak, hacsak azokat a legparancsolóbb szükség nem kívánná, financziai nyomást gyakorolnának a lakosságra és hátrányos befolyást a közhitelre. A hitelpapírárfolyamok minden hullámzásaitól megvédett hitel pedig kis kiterjedésű államokra nézve oly nagybecsű, mikép azok kötelessége, annak megtartására minden gondot fordítani, még ha pénzügyeik oly jó rendben vannak is mint Saxoniáé. Azok teljességgel nem köteleznek oly rendszabályokhoz nyúlni, minket például Austria előrehaladt állása a keleti kérdésben kíván. S bizonyos lehet benne mindenki, hogy kormányunk semmi oly rendszabályhoz nem adandja egyezését, mely a közhitelt érinti — hacsak arra a legparancsolóbb szükség és legelfogadhatóbb okok nem szorítanák.“E nyilatkozat igen kétértelmű. Egyfelől az az országot látszik megnyugtatni akarni a mobilisatio iránt, másfelől azt úgy is magyarázhatni, miszerint előre igazolni akarja magát a kormány azon esetre, ha Saxonia a szövgyűlésben teendő mozgóvátételi indítványhoz nem csatlakoznék. Végül azon czélja is lehet a czikknek , hogy a tőkéseket a mobilisatio ellen hangolja. A „Düsseld. 2 “-nak írják : Oly szerződésről, mely Porosz- és Oroszország közt köttetett volna, s melyben Oroszország ígérné, hogy Austriát nem fogja megtámadni, itt semmit sem hallani ; azt ép úgy kétségbe vonják, mint azon hírt, miszerint Austria és Francziaország közt az olaszországi birtokokra vonatkozó különszerződvény köttetett volna. Ellenben A „Württemb. Staatsanz.“-nek a Po mellől írják , miszerint az Austria és Francziaország közti külön szerződvény, mely Olaszország nyugalmát biztosítja, csakugyan aláíratott volna. Hallomás szerint, szóban van minden porosz váraknak távirdahálózattal összeköttetése. Az e végett benyújtott terv szerint annak kivitele csak csekély költségbe kerülne. Hallomás szerint a német szövetséggyűlés elé javaslatok vannak terjesztve, hogy az összes német szövetségi államok közös maguktartása éressék el, idegen államok törekvései ellenében, nem német katonai szolgálatra német államalattvalókat toborzani. Mellőzve azon általános államjogi elvet — úgymond a „Voss. Z.“ — miszerint egy semleges állam sem engedheti meg alattvalóinak, hogy két más állam közti háborúban részt vegyenek, a német szöv. okmány 18. czikke is, mely világosan csak egy másik német állam polgári és katonai szolgálatába lépést engedi meg, támpontul szolgálhatna ily általános rendszabályhoz. Pesti levélkék, IX. 1855. Január 13. a farsang physionomiaja. — Békekinézések és harcz— szomjas ifjúság. — Degré Salvator Rózája és egy politikai lap legújabb botránya. — Pantheon és Bedlam. — Ritter Johann legújabb szerepe : ,,Ugocsa vármegye.“ — Ügyetlen barát. — Salvator toilettje. — Müller Emil.— Harmincz éves kártyás 1855-ben. — Gr. Ráday a színház, Numája — Kipödört bajusza Egeria. — A navarrai királyné regéi és az orleansi szűz. Régen volt a fővárosnak oly élénk képe, mint most, és minden oda mutat, hogy a farsang vigabb, zajosabb, fényűzőbb és általánosabb lesz, mint a legközelebb lefolyt években volt. A fiataloknak már most is tele van az ég hegedűkkel : szabók, divatárusnők, fodrászok, czipészek, keztyűsök áthatva vannak fontosságuktól, és vidám arczokat öltenek; ügyvédek, hivatalnokok s egyéb e fajú boldogtalanok, kik a lúd szárnyából élnek,kevesebbet dolgoznak egyedül a zálogház írnokai körmölnelé kettőzött szorgalommal; a kávéházakban kevesebbet beszélnek Szebasztopol sánczairól, és annál többet a színházi re do a 11 e fokról, s mig a lapok tele vannak békekinézésekkel, melyek Tamás bátyára emlékeztetnek, a csataszomjas ifjúság harczra készül, édes és fáradhatlan harczra örök meggyőzőjük a szép nem ellen. Könyvek és hírlapok háttérbe szorulnak, s legfllebb a bálhirdetéseket tartalmazó óriási falragaszok dicsekedhetnek nagy olvasóközönséggel. Ilyen körülmények közt jeles legyen a mű, és nem kis mértékben érdekes a hírlapi tárgy, mely igénybe merheti venni a közfigyelmet. És valóban, ezt elérni csak kettőnek sikerült: Degré (bocsánat az összeállításért) Salvator Rosajának, és egy politikai lap legújabb botrányának. Degré ismét közeledett egypár lépéssel a Pantheonhoz ; azon politikai lap pedig bizonyos édes versek közlésével, mi a közlőnek oly keserű gyümölcsöt hozott, újra bebizonyította, hogy Bedlam nem az elérhetlen távolságokban fekszik.Salvator Rosa zaj nélkül lépett a világba, és geniális nevéhez illőleg szokott otthonossággal elfoglalta a salonok és boudoirok tisztelethelyeit. Pedig egy két lap még csak abbeli kötelességét is alig teljesíté, hogy megemlítse, s míg a legismeretlenebb nevek legközépszerűbb munkái is naponkint kürtöltetnek, csak itt-ott lehet találkozni népszerű nevével Degrének, ki egyike legtermékenyebb, legünnepeltebb és legkedveltebb íróinknak. De úgy kell neki. Miért nem jár a Jeune Hongrie tanyájára dominózni,s az „adósok börtönébe“ vacsorálni, s ahelyett hogy a fiatalság bizalomteljes felszólítására azon művésznő kitüntetésében vesz részt, kinek irányában Ritter Johann Ugocsa *) vármegyét játsza, miért nem szövetkezik „urambátyámmal“, hogy segítse isteníteni „honunk tiszta életű leányát“ **) kinek magasztalására legbuzgóbb bálványozója is, „eszélyes úr létére“ hasábnyi dicséretekkel és tizenegy év előtt hozzá írt versekkel untatja becsületes és jobb sorsra érdemes, készpénzzel fizető előfizetőit. Szerencsére Salvator Rosa nem szorult semmi bemutatásra. Toilettjéről a derék Müller Emil úgy gondoskodott, hogy finom ízlésű borítéka, ragyogó fehér papírja és gyönyörű betűi után ítélve Parisból vélnéd jöttnek ; tartalmáért pedig, ha lefekvéskor veszitek kezetekbe, és egyhamar nem tudjátok letenni, Degrével veszekedjetek, ki irta, és ne velem, ki csak figyelmeztetlek benneteket. Még csak azt mondom,, hogy színház előtt ne kezdjétek olvasni, kivévén ha holmi „30 éves kártyást“ és „Vas álarczost“ adnak, mert akkor úgyis tudom, hogy benn maradtok. De kinek is juthat eszébe ily elkopott „r ü b r s t ü c k ek et“ színpadra hozni! Parbleu méltóságos gróf úr! Én önt mindig egy derék, egy tökéletes nemesembernek ismertem, ki tiszteli a régiségeket; de sohasem hittem, hogy e ritka erényt újdonságok rovására is képes legyen gyakorolni. tovább megyek, és nyiltan megvallom, — pedig a hízelgés nem erényem — mikép a grófot a szinházfejedelem-igazgatók, vagy igazgató-fejedelmek közt valóságos Numa Pompiliusnak tekintettem, ki, mint tudva van, a római királyok legjelesbjei közé tartozott; de ha igaz amit mondanak, hogy önnek Eger fája egy pödröttbajuszú, magát minden hatalomnál behízelgő, bizonyos elvcserélő egyéniség, akkor jó ízlése felől némi okom lenne kétségbeesni, ha azt nem hinném, hogy csak finom humanitása és rendkívüli udvariassága következtében tűri el a gróf azon chameleon feltolakodását, ki — mióta ildomosnak és eszélyesnek gúnyoltatik, a legsikerteljesebben igyekszik a közönség előtt az ellenkezőt bebizonyítni. Ezt egyébiránt csak alkalmilag mondom ki, mert jól tudom, hogy az említett két régiség színrehozatala más oldalról jó, de bár kitől jöjön az, balfogásnak tartom, kivált most, midőn a közönség kitűnő pártolását tanúsítja a drámának. Hogyan! Színre kerülnek a navarrai királyné regéi; ezen csupán helyi érdekkel bíró s még mint ilyen is épen nem jeles darabja Seribe - nek, és a bevétel bérletszünetben közel négyszáz pengő forintot tesz. — Színre kerül az orleansi szűz — mellesleg érintve a czimszerep — a király Sores Agnes és Dunois szerepeit kivéve, a leghanyagabb előadással és a botrányig készületlen rendezéssel — és a bevétel bérletszünetben jóval felülhaladja — mi évek óta hallatlan tünemény — a hatszáz pengő forintokat és most ezen közönségnek jutalom fejében harmincz évet adni egy kártyás életéből, ez annyit tesz, mint kísérteni türelmét. Igaz, hogy az első darab Komlóssy Idának, a második Bulyovszkynénak adatott jutalomjátékául, és e körülmény — miután a jutalmazottak maguk választották az előadott darabokat — mentségül szolgál, de ép azért kötelessége az igazgatóságnak legalább ott, hol keze nincs megkötve, újdonságokról gondoskodni, nem pedig régiségekkel előállani, mikkel különben is saturálva vagyunk. Cucaracha. *) Ugocsa nem koronáz. C u c a r **) Mondhatom furcsa bók bánunk többi leányaira, és az illetőre nézve még furcsább, hogy az i 1 -iomoi ur mint különös érdemet hozza fel, minek természetes tulajdonnak kell lenni. C u o » r, 3449 1 ■■TMWflWP»rr~