Budapesti Hírlap, 1855. január (609-633. szám)

1855-01-16 / 620. szám

Pest, Kedd. Megjelenik a lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kö­­­véve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félév­re : 10 írt., évnegy­e­dr­e : 5 ft. 20 kr. Helyben: fél­­­évre : 8 írt., évnegyedre 4 írt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda van: Országút, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizethetni — h­e­l­y­b­e­n a lap kiadó hivatalában Herz János könyvnyomdájában (Országút,Kunewalder­­ház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesít- *■ re egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. HÍRLAP FIGYELMEZTETÉS. Midőn az előfizetés mielőbb beküldését tisztelettel kérjük, különösen bátorkodunk a neta-*­ián előfizetni akaró cs. k. t. ez. hivatalokat azon körülményre figyelmeztetni, miszerint teljes számú példányokkal már csak igen rövid ideig szolgálhatandunk. Szerk. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i F­e­l­s­é­g­e f. é. jan. 2-ki legf. határozata által gr. Zelénszki László és Papp Vilmos­ politikai várfoglyoknak a rájuk szabott várfogságbüntetés hátralevő részét legke­gyelmesebben elengedni méltóztatott. A főtisztelendő váczi püspök azon számos gyá­­molításokat, melyekben ő eddig az iskolaügyet ré­szeltető, újabban azzal tetézte, miszerint minden elemi tanító évi fizetését Váczon 20 pfttal szapo­rította. A cs. k. helytartósági osztály­­ ismételve édes feladatának ismeri az áldozatkészség et új bi­zonyságáért az iskolai czélok előmozdítására, és ezen utánzásra méltó tettért ezennel nyilvános elismerését kifejezni. Buda, jan. 8 1855.­­ A cs. k. helytartósági osztály. F. é jan. 2-kán 19,869 sz. a. kelt cs. k. okta­tásügyi ministeriumi bocsátványnál fogva ezennel köztudomásra juttatik, hogy a pozsoni városi felső reáltanodánál a cs. k. cultus- és oktatásügyi mi­­nisterium multévi nov. 2-kán 10,999 sz. a. kelt bo­­csátványában közzétett szabályok alapján jelölt­tanfolyam nyittatott alreáliskolai tanítók képzésére, s hogy jelöltek, kik a megkivántató előkészület iránt bizonyítványnyal bírnak,f. é. jan. 15-ig felvétetnek. Buda, jan. 10 1855. A cs. k. helytart. osztály. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Bécs. jan. 13. A Kénytelen vagyok a mai nemzedéket mindenhatólag mozgató gépről — a pénzről szó­lani. Pénzviszonyaink érdeke még a békeérte­kezleteket is háttérbe szorítá; egyáltalán a bé­kemámor, mely csak kevesekre szorítkozók ele­jétől­ fogva, negyednapra tisztulni, józanodni kezd; az oroszok állítólagos átmenete a Dunán rész commentár a békeértekezlethez, amelyről egyébiránt igen nevezetes conjecturák keringe­nek, miket még most érintenünk nem szabad; s hagyjuk tehát a politikát, s térjünk a kedves pénzre. Ki egy oly nagy iparú s kereskedésű vá­rosban él mint Bécs, csak annak lehet fogalma, mennyire veszi igénybe a közönség nagy részé­nek figyelmét a bankállapot kimutatványa, s az ez alkalommal a bankigazgató által elmondott beszéd, melyben a részvényeseknek ragyogó arczczal „gratulál"*, hogy oly felséges geschäfte­­­ket csináltak, s csaknem 15 százlék­ban részesü­­lendnek. Az iparos osztály nagy­ része keserű satk­át lát abban, hogy míg a bank jegyein min­denki 27—30 százlélit veszít, addig a bank rész­vényeseinek ily fényes okuk van egymásnak „gratulálni.“— Népszerűbb esemény nem is tör­ténhetnék hamarjában, mint ha az állam egy­szerre kimondaná, hogy a banknak osztalékait kiadnia nem szabad, hanem azt az alap vagyonhoz kell csatolnia! — mi e kényes ügy felől néhány­szor véleményeztünk, s ez erélyes rendszabály practicai hordereje iránt is.Kétkedni bátorkod­tunk, habár az állam jogát ez iránt kétségte­lennek tartjuk is; ha a bank osztalékokat nem adhat, kérdés, vájjon fog-e a bankkezelés egy­általán többletet eredményezni, é­s megtörtén­hetnek, hogy : se osztalék se alapvagyon nem szaporodik ! — De ha az állam, mint ismételt nyi­latkozatai után legtávolabbról sem vonhatni két­ségbe, ha az állam a nagyszerűen sikerült nem­zeti kölcsönből a kitűzött hányadot, — ha a vasut­­eladásból bejövő csaknem 80 millió pftnyi ezüst és aranyat kellő arányban bankadósságá­nak lefizetésére fordítja, s igy a bankot államin­tézeti színétől, s azon solidari­tás­tól föl­menti, melyben eddig az állam pénzügyi állapo­tával tettleg létezik, ha ezután a bankot arra szorítja, hogy tetemes ezüst- s aranybevásárlás által alapvagyonát jegyeivel kellő arányba hozza, s fokonkint az érempénzzeli készfizetést fölvegye, akkor az agrónak vége Mig ugyanis az állam financziájának habozása,más szóval a politika habozása, a bank hitelére is hatálylyal van, addig nem csoda, hogy oly lényeges s nagyszerű eszközök után is, mint a nemzeti kölcsön, a vas­utak eladása stb. az agró csak alig mozzan. — Ha a banktól különválik az állam, ha jegyeit, miket bizonyos arányon túl ki nem adhat, ércz­­pénzzel beváltja , akkor egykedvűn veendi, vár­jon a békeértekezlet tartós békét vagy tartós háborút eredményezend­ e : az állampapírok in­gadozhatnak, de nem fog ingadozni az ipar él­tető­lege : a váltó folyam­áta, a munkabér stb. Ez százszor el volt mondva, de még ezerszer kell elmondani azok hallatára, kik a mai agrón föl­sopánkodnak, miszerint az még­sem hagy alább daczára ennek s amannak! Eddig a ténynyé vált finanszműtétek csak biztosságérzetet szültek: ki­mutatták, hogy az állam bír elég erővel, vagyon­nal, kincsforrással pénzügyei rendbehozására, de közvetlen hatásuk csak azon percztől fogva lehet, melyben a kitűzött czélokra beruházandó ösz­­vegek tettleges lefizetése kezdetét veendi. A fennebbi kétségtelen, az iparos osztály által ke­gyelt eszméket a kormány többszöri kijelentéssel rég szentesíté , s a foganatbavétel sem halasz­­tatik el továbbra, mint az ily nagysúlyú tárgy igényli, e ha jól értesültünk, egy “tárgyunkra vo­natkozó legközelebbi rendszabály fog nemsokára közzététetni. U. I. Az oroszok állítólagos, eddig be nem bizonyodott átmenete a Dunán, teljesen kiforgatta sarkaiból a mindent „bizonyosan tudni“ akaró optimistákat. Másrészről nagy aggályt gerjesztett Törökország sorsa felől, melynek határai Omer pasa ( 31),01­­0 emberének Krímbe szállítása, s ha­nyag katonai administrate következtében az o­­­roszok berontása előtt védtelenül nyitvák. — Várjon csakugyan oly kétségbeejtő állapotban van-e Törökország,hogy az oroszok sétálva vehe­tik be Várnát, (mi alatt tán a szövetségesek Sze­­basztopolt?) — legalább is kétségbe vonhatni. Gondoltak tán arra mások is. Paris, jan 9. —-S­­ Tegnap óta közönségünk a jövendőt egészen rózsaszínben látja, miután a Bécsből ér­kezett összes sürgönyök egybehangzókig, azt je­lentik, hogy az orosz követ Sz. Pétervárról pa­rancsot kapott legyen a négy pont alapján, úgy mint azok a három nagyhatalmasság által ma­gyaráztattak, alkudozásba bocsátkozni. Sőt még azt is erősítik, hogy Austria és Francziaország megegyeztek, azon követeléstől, miszerint Orosz­ország tengeri ereje a fekete- tengeren bizonyos számú hajókra szoríttassék, elállani, s az orosz tengeri erő korlátozását csak az­által eszközölni, hogy a fekete-tenger nyílt tenger, tehát minden hatalmasságra nézve szabad bejáratú legyen. Vál­jon mindezen békereménynyel kecsegtető hírek teljesülni fognak­­, az más kérdés. Megemlítés­­re méltó, hogy m­ég Krímben is a békealkudozá­sok lehetőségében hisznek, mert mi magunk is kaptunk egy franczia tiszttől levelet, melyben az mondatik, miszerint a főparancsnokok s különö­sen Canpobert­­nok azon utasítást kapta, hogy ,,ne siessen nyakra főre.“ Mihez levelezőnk hozzáteszi: Tudják azt itt méltányolni, hogy a császár gátolni akar fölötte nagy életveszteséget, de azt hiszik, miszerint a diplomatának nagyobb része van azon utasításokban, mint az emberi­,­ségnek. A hadseregre igen rosz benyomást tenne az, ha Krímet el kellene hagynia, a­nélkül, hogy Szebasztopolt bevette volna.“ E levél m.­é. dec. 25-ről szól. Daczára ezen békés jelentéseknek, hitelre találnak azon hírek is, miszerint Olaszorságba franczia csapatok küldetnének. Egy nem csekély hadtest Livornóban fogna partratetetni, s onnét száraz­földön Austriába és a lengyel határszé­lekre­ indíttatni. Ma a császár a testőrség egy része fölött a Tuiferiák udvarán szemlét tartott; mint mond­ják, a harertérre e testőrségi csapatok fognak menni. a görögöknek Konstantinápolyban a fran­czia és angol tisztek élete elleni összeesküvése felfedezéséről­ hír azon családokat, kiknek a hadseregnél rokonaik vannak, nem kevéssé nyugtalanította, s a béke óhajtását méginkább fölelevenítette. Napóleon herczeg e pillanatban már uton lesz Francziaország felé; ő ismeretlen név alatt utazik, s Marseilleben várják megérkezését. A Londonból érkezett levelek mindannyian a közelgő kabinet­változásról beszélnek; szerintük Aberdeen lord ki fog lépni, s Palmerston lord hadügyminister leend. E jelentések kevéssé egyeztethetők össze a békehírekkel, s ha az utóbbiak valósulnak, vagy ha — mi ugyanazt jelenti — az angol túlzás engedni lesz kénytelen Francziaország és Austria mérsékletének, akkor az angol lapok hangja Francziaország irányában csakhamar megváltozik. E tekintetben igazságot­­ foglalnak magukban államférfiaink egyikének eme szavai: „Minthogy a francziák császárja benső viszonyba lépett Austriával, Anglia befo­lyása alól magát fölszabadította “ A piemonti ügyek nyugtalanítják kormá­nyunkat. Miután a szardiniai kormány, a fran­czia constitutante-t utánozván,­­ erőszakos kéz­zel akarja a clerus törvényes tulajdonát meg­támadni, valóban azt kellene hinni, miszerint ar-­­ra törekszik, hogy­­határtalan zavart idézzen elő Olaszországban. Mert nem tekintve magát a tett hamis voltát, a perez sem választathatott ki roszabb időben, mivel komoly olaszországi zava­rok nem lennének visszahatás nélkül a keleti ügyekre is. Míg a kormány s az értelmes­ kö­zönség Piemont politikáját sajnálja, addig a mi ■forradalmi és vakbuzgó ultramontán pártjaink nem titkolják örömüket: az első azt reméli, mi­szerint a mazzinismus nem fog életre kapni, hogy a zavarosban halászhasson ; az utóbbiak pedig azt hiszik, mikép­p vallási­­ zsurlóddá Piemont­ban a kath. Savoyennek Szárdiniátóli elválását idé­­zendi elő. Reméljük, hogy a szárdiniai senatus a törvényjavaslatot,el fogja vetni." Azon hír, mintha a „Silaié“ és „Ubivers“ főszerkesztői a ministérium elé idéztettek volna, nem bírt semmi alappal, sőt e két lap közti polé­mia mindinkább­ növekedő keserűséggel folytat­­­tatik. A kormánynak nincs szándékában közvet­lenül a vitába elegyedni, de minthogy egyrészről nem akar úgy látszatni,mintha az „Univers“ iránt rokonszenvvel viseltetnék, másrészről pedig kí­vánnia kell, hogy a ,,Siécle“ ne sértse meg a derűst: azért nem lehetetlen, miszerint a kor­mány a ,,Siécle“t megvásárolandja, hogy neki más irányt adjon.A piac­okon találtató gabnakészletek oly csekélyek, miszerint a Szajna megyében már több mairek jutalmakat tűztek ki a parasztoknak, hogy gabnát hozzanak a piaczra. U. i. Épen most esik tudomásomra, hogy Russel­lord tegnap óta Páriában van, s hogy remélik, miszerint az angol ministérium változá­sát meg fogják akadályozni tudni. zok, a magyarázatot, melyet a szövetségesek fe­léje tettek, elfogadni, és ez alapon béketárgyalást sokat kezdeni. * Egy idő óta,mint­ az „Austria“ értesül, a keresk. ministeriumban azon gondolattal fog­­lalkoznak , hogy az államvaspályáknál mozdony­­fűtésre turfát használjanak, mely körülménynél leg­inkább a Laibach és Oberlaibach közti vidéknek e fűtőanyagban gazdag telepjeit veszik tekintetbe­. Az e tárgyban tett technikai, valamint helyi vizs­gálatok, sőt már néhány a laibachi turfával megkír­sértett próbamenet is azon láphelyek egy részének e tüzelési czélra használását vaspályáknál annyira kétségen kívül helyezték, hogy a keresk. ministe­rium egy tárfakészítő-intézet felállítására a laibachi láphelyeken az államvaspálya költségén elvileg jó­váhagyását kimondotta. A vállalatot tehát leheti gyorsasággal munkába fogják venni, s már a szük­séges rendeletek meg vannak téve, a szüksé­ges földek megszerzése, a helyiségek fölépíté­sére szükséges tervek kidolgozása, s azoknak­ gé­pekkel s eszközökkel stb. fölszerelése iránt. Bárha óhajtandónak látszik, hogy idővel a déli állampálya egész Il-ik szakaszán behozassák a turfa-tüzelés eleinte mégis az intézet felállításakor legközelet­b csak a laibach-triesti pálya fog tekintetbe vétetni, mindazáltal jövendő nagyobbítására is figyelem fog fordíttatni. * Királyi porosz ezredes és szárnysegéd M­a­n­te­u­ffe­­­ur tegnap reggel innen Berlinbe vissza­ment. Küldetése eredményéről nem tudni bizo­nyost, mindazáltal minden arra látszik­­mutatni, hogy Poroszország ho­zzálépése a dec. 2 - ki szövetségi szerződéshez igen kétséges. m). Austriai birodalom. Bécs, jan. 13. Az „Ind. belge“-nek rende­sen jólértesült levelezője Párisból jan. 9-ről Írja: Nem lesz érdeknélküli azon különbözést megemlí­tenünk, mely az értekezlet és az orosz követ ma­gyarázata közt volt," a harmadik biztosítéki pontot illetőleg, melynek magyarázása a leg­több nehézségre adott alkalmat. E czikk kö­veteli, hogy az 1841-iki­­ jul. 13-ai szerző­dés minden magas szerződők egyetértésével átvizsgáltassék­­ az európai egyensúly érde­kében Francziaország, Anglia és Austria vála­sza Gorcsakoff kérdésére igy hangzott : e szer­ződést oly módon kell átvizsgálni, mely Orosz­ország túlsúlyát a fekete-tengeren megszün­tesse. A herczeg jegyzéke egyszerűn igy szólt: a túlsúlyt kevesbítse. Csak e kérdés akképeni fölfogásának, mint az a nyugati hatalmak kivo­­natának megfelel, újra fölvétele tette azt lehet­ségessé,­­hogy a szövetséges nagyhatalmak képvi­selői vasárnap Gorcsakoff her­czeggel új értekez­letre összeültek. Az orosz követ ez,­­értekezletben oly világosan és föltétlenül adta elő a választ, a­mint azt csak is egyedül így lehetett elfogadni. Kinyilatkoztatta, hogy uj utasításai felhatalmaz­ Január 16-a 1855. KÜLFÖLD. Tudósítások a hareztérekről. Délkeleti csatatér. Két nap óta az Aldunánál történt legújabb mozgalmak ve­szik igénybe a közfigyelmet. Az oroszok be­­­nyomultak a Dobrudzsába. Már távira­tilag közlöttük múlt számunkban az e mozga­lomról keringett híreket. Az oroszok Reninél át­keltek a Dunán — így beszélték — néhány tö­rök­ ezrednek háta mögé kerültek, és azokat ma­kacs harcz után fegyverletételre kényszerítették volna. Mások tudni akarták, Irigy éjjeli megtá­madás történt, mely alkalommal az oroszok több száz törököt, kik magukat kétségbeesetten véd­ték, lemészároltak, aztán a hídfőt elpusztították. Prédával megrakodva, és számos foglyokat hur­­czolva el, az oroszok ismét visszatértek a bessza­­rábiai partra, míg a tulcsai kirablott lakosok fu­­tásban kerestek menedéket. Mind a hírek, kivált a­mi a részleteket illeti, eleinte kétségbe vonat­tak, azonban a „Fremdenbl.” legújabb számában vastag betűkkel jelenti, miszerint az oroszok Dobrudzsába bevonulásának hiva­tal­o­s j­elentés­e,t­á­v­i­r­a­ti­l­a­g m­eg­ér­k­e­­zett. Egyszersmind ezt több tudósítások is meg­erősítik. Hogy tehát a­ dologban valami van, azon alig kételkedhetni. Ugyane lap tudósítása szerint a szóban levő alkalommal a törökök 2000 embert vesztettek volna, s azon fölül tüzérségük legna­­­gyobb részével, az oroszok által űzetve, Baba­­daghig kellett visszavonulniuk. Az átkelt oro­szok számát a követségekhez érkezett első, s igen határozatlan közlések 6000 emberre teszik.­­ Mi már az oroszok ezen új mozdulatának okát és czélját illeti, erre nézve eddig azon gyaní­tás lát­szik legalaposabbnak, miszerint ez iy orosz ma­noeuvre nem egyéb gyenge kísérletnél a­­törö­köknek Várnába vonulását a lehet végig késlel­tetni vagy­­épen megakasztani, s pehjedelem, mikép ha a tény igaz is, annak részletei bizonyo­­san igen nagyítva vannak, s az egész nagy fon­tossággal nembizand, , . 7.“ tudósításai Krímből jan. 1. Várnából 2-ig terjednek. A nedves hideg,­i idő folyvást tartott; csupán reggel képződik Várna és Eupatorianal a partok mellett jég­, az eső és hó nehezíti a csapatok­­és h­ad­is­zü­ks­égle­t­ek partrat­ételét. A török katonák közt Várnában a c­­­ol­tr­a megint kiütött, de lefolyása nem ha­lálos , sokkal aggasztóbban hangzanak a c­ele-

Next