Budapesti Hírlap, 1855. január (609-633. szám)

1855-01-26 / 629. szám

k­r oly élénken foglalkoztatja a kedélyeket, hogy még a bécsi értekezletek sem részesíttetnek kellő igyelemben. Csupán a „Times“ említi meg egyik ■ezérczikkében ama fontos sürgönyt, mikop a nyugati hatalmasságok Pécsben levő,követei teljes­ratalmat kaptak az alkudozások megkezdése vé­rett. A­­mi Aberdeen lordot illeti­: sokan a rámára szánt tér­dszalag-r­en­det úgy te­­kintik, mint egy­ keserű labdacs megaranyozását s­zerintük, ő felsége a hűt, de aggkora miatt el­­gyöngült szolgát kegyelmesen akarja el­­bocsátni. Még maga a „Herald“ sem sajnálja tőle kitüntetést, csakhogy ezért az ország megme­­nkülhessen tőle. Hogy Palmerston lord nem élt jelen a tegnapi kabineti tanácsülésben, azt okán szintén annak jeléül tekintik, hogy alami van készülőben. Palmerston lord so­­­sem szokott ok nélkül náthás lenni. Ha a rövid iő óta igen miniszeriálissá vált , „Daily News“ 51 van értesülve, fensőbb körökben azon meg­­yőződésre jutottak, mikép Aberdeen lordnak igjobb szándékai vannak ugyan, de nincs akarat­­reje. Ő nem ül saját házában, s utasításaiban lányzik a kellő hatály. Végre vannak oly jósok, ik a „Times“ Cassandra-modorában, nevezetesen sereg kétségbeesett helyzetéről, czikkeiben nem irnak egyebet, mint a kabinet roskadozásának izonyítványát.­­ Cob­den és Bright urak tegnap este gyéb diadalok iants hiányukért egy a man­­ch­e­s­t­e­r­i börzén adatott „estél­­lyel kárpótolák magukat. Wilson elnökölt, M. Gib­son pa­uszt emelt az 1854-ben meghiúsult számos re­­mntervek miatt, s megjegyzé, mily nevetséges olog, Cobdent egyetlen béke-apostol gyanánt vitetni föl, holott maga Palmerston lord­izonyos­­ N­i­c­h O­ff- ot államköltségen bérelt ki ly czélból, hogy az angol s amerikai sajtó útján zon véleményt terjeszsze el, mikép Angolország ligha fogna valaha ismét fegyvert fogni. Maga Jibson természetesen a 4 pont orosz részrőli el­­agadtatásával megelégedés mellett nyilatkozott v­alamint Bright és Cobden is; az előbbi almerston lordot, mint szájhőst, s minden sabadság ellenségét támadd meg. Végül C - b­­­e­n a 4 pont alapjáni békét bizonyos tény gya­­­nt tünteté fel, hozzátévén, mi­kép Oroszország őrülete, csorbítatlan maradand. Miután a kor­­mány szándéka ebben áll, ennek részéről kétsze­­rűen vétkes eljárás, mikép a főparancsnoknak szélességévé téve a Szebasztopol elleni rohamot, ekkér rettentő s hasztalan öldöklést idézend­ő, a szövetségesek előrelátható veszteségét Cob­­ín pontosan 20,000 emberre számítván. Mivel isztán rokonérzelműek voltak jelen, a kölcsönös tűzés roppant volt. A hadkés­zületeket illetőleg egy Bom­­ayból kelt levél szerint a „fáradhatlan“ eeke ellenadmirál a „Punjab“nak, mint 1800 inna­ terhű vitorlás szálltóhajónak fölszerelésé­­sl foglalkozik, hogy e hajón a 10-dik huszár­íred E 11 e r b e -r'--4..-- W*?*? fáit ütött zaj megtette hatását. A south­a­m­p­­­n­i vámhivatalnokokhoz parancs küldetett az­ért, hogy ha jövőben a Krímből betegek fognak állíttatni, egyetlen sebesültnek tarisznyáját se okozzák meg, hogy így a szenvedők ne tartóz­hassanak fel. Kétes esetekben a motozásnak a­rházban kellene eszközöltetnie.­­ A „Cana­­in“ csavargőzös tegnap Portsmouthba vézett, hogy mintegy 1200 embert szállítson imbe. A­ Tower-nél tegnap tetemes mennyi­ed, sajátlag készített nyoszolyák szállíttattak jóra sebesültek és betegek számára. A „Times“ párisi levelezője azt állítá, mikép­­ey Evans tábornok az indiai táborkarnál­kalmaztatással kínáltatott meg. A „Globe“ ezen ülést egészen alaptalannak nyilvánítja; vala­lt azon állítást is, mintha deRos lord Rag­­a lord óhajtása ellenére neveztetett volna ki zallásmesterré. Raglan lord maga választá őt, magára vállalá a választásérti felelősséget. Kettős gyilkosság miatt elítéltetett franczia Athélemy kivégeztetése jövő hétfőre tűze­ Francziaország. Pária, jan. 21. A „Moniteur“tegnap nem­­hivatalos részében következő jegyzéket közlött : „A pénzügyministernek a császárhoz jan. 17-kén intézett jelentéséből tudjuk, mikép az 500 mil­liónyi kölcsönre gyűlt aláírások összege 2175 millióra, s az aláírók száma 177.000-re ment föl. Egyszersmind e jelentésben nyilváníttatott, mikép további értesülések bizonyos arányban még nö­­velendik az aláírók számát, s a tőkepénzek ösz­­szegét. Ezen értesítések már megérkeztek a kor­mányhoz, és azokból kitűnik, mikép az aláírások öszzegének 23 millióval kell növekednie, e szerint az összesen 2198 milióra megy föl.­­ Az aláírók száma összesen 179,300-ra rúg fel. A 23 milliónyi szaporodás 14 millióig, az 500 fr. - nyi s ezen aluli rente-aláírásokra alkalmaztatik, melyek összege ekkér 836 helyett 850 millióra megy föl.“ Ma ugyane lap hivatalos részében jelenti, mikép Hübner báró, az austriai Császár ő Fel­sége rendkívüli követének­ ma szerencséje volt a császár által magán-audientián fogadtatni, s an­nak Ő cs. kir. Apostoli Felségének egy levelét nyújtani át. Az „Indép. berge“ frankfurti levelezője szerint Drouyn de Lhoys-nek Moustier marquis berlini követhez intézett sürgönye a jan. 5-ki ismeretes porosz sürgöny vázlatával kezdődik, s erre egy másik még ismeretlen ok­iratot érintvén meg, igy folytatja : ,,M an­­­e u­ff­e­­ urnak egy további jegyzéke még határozottabban kiemeli ama­­főpontokat, me­lyekben Poroszország kijelenti, miképp minél hatá­rozottabban sánczolja el magát saját kötelezettsé­geinek szigorú magyarázata mögé, ellenállván azon követelésnek, miszerint azok akarata ellenére szót lesbíttessenek, ellenkezőleg annál hajlandóbb lesz azokat alkudozás útján szélesbizm­en föltéve, hogy helyzete s nagyhatalmassági méltósága tekintetbe vétetnek. — A párisi kabinet a Manteuffel úr sür­gönyeiben foglalt előadásban két egymástól egészen elkülönzött eszmemenetet lát, melyek közöl az egyik saját mag a porosz udvarnak a bécsi kormány­­hozi viszonyaira vonatkozik, a másik pedig az eu­rópai helyzet egyetemével van összeköttetésben. Az első pont iránt Francziaország el van tökélve nem avatkozni oly kérdésekbe, melyek kizárólag a német szövetséget érdeklik; a második pont iránt pedig­ a párisi kabinet egészen hajlandó nyilatkozni. . A pá­risi kabinet nem gondol arra, hogy kétségbe vonja azon rangot, melyre Poroszország emelkedett. Sőt a mi több, két év óta igen gyakran emlékeztető azt ama magas ranggal járó kötelezettségekre, melyre az méltán mutatkozik büszkének. Azonban köteles­ségének tartja megjegyezni, mikép a nagyhatal­­massági minőség állandó ,nem tehet azt levetpijpj, újra fölvegyük, mihelyt már csak előnyöket nyúj­­tana. Ily nagy fontosságú jogok s kötelességek tö­kéletes viszonhatásban állanak egymással; egyiket a másiktól nem lehet különválasztani. Nem hihető, mikép Austria s Angolország ezen dolgokat másként, tekintsék mint Francziaország, de annyi bizonyos,­ mikép Francziaország nem engedendi meg, hogy egy oly hatalmasság, mely saját akaratából a vi­lágon történő nagy események körén kívül maradt, ragaszkodjék azon követeléséhez, mikép később azok következményeit szabályozza. A háború hasz­nai csak a hadfolytatókat illethetik. Már­pedig a jelen háború haszna, mely lényegesen erkölcsi ha­szon, a béke szabályaiban európai érdekbeli rész­vétel jogában álland. Poroszország e czélra még eddig semmit sem tett. Nem akarta semlegességét nyilvánítai. Ezen határozat becsületére válik. De vájjon valóban melyik részen van? Ha az ellensé­geskedések tovább tartanak, vájjon e a szövetséges hatalmasságokkal, vagy ellenük leend-e? Ez az, mit még nem lehet tudni. Vájjon Poroszország szemére vethetné-e Francziaországnak Austriábani bizalmát ? De az eljárások nagyon különbözők. O­roszország egy oly mozdulatnál fogva, mit egyedül stratégiainak nyilvánít, odahagyja a fejedelemsége­ket; Poroszország tüstént kielégítettnek nyilvánítja magát; míg Austria mindjárt ama napot követő napon, melyen ezen odahagyás vele közöltetett, Franczia-­s Angolországgal az aug. 8-ai jegyzéket cseréli ki. Nov. 28-kán Görcsakofszg jelenti udvarának a 4 ponthozi csatlakozását. Poroszország szerencsét kiván magának ahhoz, mikép törekvé­seinek czélját elérte ; mig Austria dec. 2-kán alá­írja a nyugati hatalmasságokkal­ szövetségi szerző­­­dést, jan. 7-kén Oroszország tudatja a­­ biztosíték magyarázatáhozi hozzájárulását. Poroszország saját politikájának teljes sikerét vélvén látni, visszauta­sítja Austriának az april 20-ai szerződés tárgyábani méltánylását, s nem akarja hadjutalékát kiszolgál­tatni, míg Austria készséggel önkényt elismeri, mi­kép a dec. 2-ki szerződés 5-dik czikkében kijelölt eset előállott, mikép a béke helyreállítása nincs biztosítva," s arra ajánlkozik, hogy a szövetséges, hatalmasságokkal­­öszhangzólag létesítendő saját, hadműködési terveit. — Lehetne-e azt állítni, mi­kép Austria a dec. 2-ki szerződésben megállapított szövetségben oly előnyöket talál,­ mikkel Porosz­­ország nem bír ? Minek ezen előnyök ? Ezen Po­roszország által tett észrevétel kétségkívül nem foglal magában beleegyezést, de mégis mivel az aus­­triai szerződés mellett egy porosz szerződés kötése javasoltatik, tudatni kellene, hogy sajátkép mit je­lent e javaslat ? Vájjon ebben állott-e Usedom úr londoni küldetésének czélja? Ezen küldetés oly gondossággal volt diplomatiai formákba bur­kolta, hogy annak titka még nem jutott el a párisi kabinethez. De minél inkább , igyekeztek azt tőle elrejteni, annál inkább igyekeznie kellett azt ki­találni. Már az, mit ebből megtudhatott, abban áll, mikép Poroszország minden erejét megfeszíti oly czélbó­l, hogy a szövetségeseket meggátolja, a há­­­­­borút ellenségüknek legmegsebesíthetőbb pontja ellen intézni, s hogy azok csapatjaitól megtagadja a Németországon­ keresztülmenetelt. Mit ajánlott ő kárpótlásul ? Azt, hogy a lengyel határszélre egy, hadtestet helyezend. E szerint Poroszország egyik kezével elfordítná a szövetséges hatalmasságok bárdját, s másik kezével Oroszországot pajzszsal fe­­dözné. Várjon nem méltán hihetnők-e, mikép­p Use­dom különböző szerződéseket hordott tározójában, s abból tévedésből vették ki Londonban azt, mit csak Sz. Pétervárott kellett volna­ kivennie ?:-7-, A franczia kormány bizonyosan nem­­ szándékozik Po­roszországot megsérteni, a kormány legális és ő­­szinte indulattal nyilatkozik ekkép, s ha azt óhajtja, hogy észrevételei Berlinbe­n jelentessenek , az azon reménybe­­ történik, mikép Poroszországot végre egy oly állásbeli kilépésre kirándja’, melyben, ha törekvései sikerülnek, az jelenleg nem lenne.“ . TÁR­C­Z A­­ zépirodalmi szemle. I. (Vége.) Még egy utolsó állításom fejtegetésével va­­n adós, melyre nagy súlyt helyezek azon ész­nél fogva, melyeket érint. Szabadjon hosszasabbnak lennem, mint talán me. Okom van türelmet remélni oly közönség­melyet polémia ürügye alatt annyi magán­­­yel fárasztottak. Mindez nem az én magán­­ím. Én a „P. N.“ szerkesztőjének mindig ked-­­­ize voltam, költői és stészi műveimet folytona­­dicsértette, személyemet oly bókkal tisztelte , melyre önérzetem pirult, de hálám soha sem­­ vissza. Mindez közügy, mennyiben az ítészet­kép lényeges befolyással van az irodalomra közönség ízlésére, s felszólalnom csak egyetlen szenvedély készt: a nyegleség­ gyűlölete, és ő­­az irodalmat érdeklőleg, melynek hogy becsü-­­ munkása lehessek, legfőbb ezésem, egyetlen keségem.­­ A „P. N.“ itészi eljárásának elvtelenségét, és osságát egy szent eszme varázsával szokta fe­li." a nemzeti érzéssel , mely tulajdonkép nem íb, mint a nemzeti hiúság töm­jénzése a tudó­­­y és ízlés rovására. Ez néha az elvtelenség in-s dókául szolgál, a mint a pillanat érdeke hozza ma­gával, néha a pártosság palástjául, a mint a szük­ség parancsolja, de mindig csalétekül. A „P. N.“ szerkesztője nagy magyar, túltesz mindnyájunkon, ápolni látszik a nemzeti érzést, hogy hiú hegyke­­ségbe játszsza, s míg czafrangjain babrál, a lénye­get morzsolja szét, öntudatosan vagy öntudatlanul, az eredmény egyre megy ki. Elég az, hogy meg­vannak az ő fennhangzó phrasisai „fajvak“ dicső­ítésére, de mintha nem volna kom­oly akarata vagy képessége művelni a nemzeti ízlést s az irodalom való érdekeinek szolgálni. Azt kell hinnünk, hogy a szerkesztő a múltak minden emlékét kitörölte el­méjéből, minden ruháját széttépte testén, csak ket­tőt tartott meg : a sujtást és nagy szót, melyekre soha sem volt szükségünk. Széchenyi úgynevezett tanítványa épen úgy nem követi, most, mint nem követte hajdan e nagy férfiút, kinek nevével any­­nyira visszaél, és sehol sem kevésbbé, mint az iro­dalmi ügyekben. Azonban nemzeti érzés megvesztegetése és szépirodalom, ítészet, nagy szavak kicsiny dolog­hoz !—mondhatják sokan. Úgy látszik, és nincs úgy, Ki a nemzeti műveltség és művelt nemzetiség eszméjének horderejét nem fogja fel, s azon eldöntő befolyást, mit rájuk az irodalom bármely ága s az ítészet gyakorolnak, nem érti, annak én itt, e tár­­cza szűk hasábjain, hiába magyaráznám. Mindamel­lett, talán fejtegetéseimből mindenki meggyőződ­hetik, hogy nem épen üres szavakat mondottam. A „P. N “ egyik s­ziomjáhont) Toldy Ferencz, Horvát István emlékének áldozván, igen gyöngé­den kikelni bátorkodott azon­ irány ellen, melyet őstörténetünket illetőleg ő nagy növű­,­ de a nem­zeti lelkesülés monomániája által annyi ábrándba tévedt történetnyomozónk oly divatossá tett törté­netirodalmunk kárára. . Átszerkesztő, mellőzve min­­­den tudományos indokolást, jegyzetében Horvát Istvánt a magyar őstörténet Columbusának nevezi, tanait nem hajlandó valódi értéküktől megfosztani, s a tőle öröklött történetnyomozó irán­yt épen nem tartja kártékonynak. Miért? nem mondja meg, de sejtetni engedi, mert alkalma van játékot űzni a nemzeti érzéssel, mert kardot köthet ősdicsősé­günkért,tudományos tévedéseket védve, mert any­­nyi korcs iró közt magát,­­mint egyedüli magyart mutathatja be, ki teljes lelkéből hiszi, hogy őseink háromezer év alatt a Nílus forrásán kezdve a leg­­északiabb Lapplandig, az Indus folyó és sinai­ biro­dalomtól fogva Afrika és Európa legnyugatiabb partjáig uralkodtak, ők az egyiptomia­kellen, a római műveltség alapítói, a keresztény vallás leg­főbb terjesztői, a pyramisok magyar építmények, Horrier a jászok közt énekelt, s Horvát István­nak több ily boldog ábrándjait. S lapját e történeti iskola híveinek azóta is folyvást megnyitja. Mit neki a tudomány érdeke, ha a nemzeti hiúsággal kaczérkodhatik, midőn az oly kevésbe, csak kor­látoltságba került . Lásd „P/II.“ 41. Bt. I. félév 1854. Ezzel rokon irány vonul­ át a Szépirodalm művek bírálatain is. Ha ellenszenv nem 'hnyitj'a pe­dáns feddezésekre vagy Szenvedélyes kifakadások­­ra a ,,P. N.“ ajkait, akkor rendesen harsány trom­bitába fú, hogy minden semmiség fölött va magyar szellem dicsőségét hangoztassa.­­ Minden ‘gyönge munka védelmére tud mondani valami­ mesterséges, valami nagy kínnal kikeresett­ gondolatot. Az ál­­ tala epigoninak nevezett korszakban pazaran fe­dezi föl a sh­akspearei és goethei nőalakokat2) oly­ könyvekben;3) melyek tulajdonkép, a legközön­ségesebb irodalmi színvonalra sem emelkedtek, for­rongó lelket,­­tanulmányt mélybeható elméletet talál; egyik írónőnkről4) oly dolgokat mond, me­lyeket Goethéről nem­ lehet­ elmondani; *t. S hogy­ a társadalmi forrongások minden elméletén átonen-­ ve a­­ legmagasb tárgyilagosságra emelkedett,«igy tovább. Hátha még valamely mű kiválón magyar tárgyú,legyen bár a leggyöngébb. Ekkor eletében van, ekkor jobbra balra szórja azon tulipános phra­­sisokat,amelyek sokkal kártékonyabbak, mintsem, pusztán csak unalmasak lehetnének , mert nevetsé­gessé teszik a nemzeti önérzetet, melyet csak tisz­teltetm szabad és kell. " A „P. N.“ "Jelesebb drónnk csarnoka“ czim alatt egy rovatot nyitott, mely nagy részt régibb íróink emlékét újítja; vll. Ez igen­­derék;gondolat ! Lásd „P. II” ill regény-­­ novellabirálatait. 3) Lásd „P- N.“. 154 sz. 1854. stb. 1 *) Lásd „P- N.“ 4 ti. I. félév 1854. 3494 tett ki. A rendőrség minden zavarok s balesetek megelőzése végett, rendkívüli előintézkedése­­ket tett. Németország. Berlin. A j­an. 5-ki, porosz­ jegy­zék, mely Bécsbe ,gr. Ár­pimhoz intéztetett, válaszul a dec. 24-ki austriai jegyzékre, igy hanfirzige.(Jind­ találja másolatát egy un.­ évi dec. 24-kén gr. E­s­z­t­e­r­h­á­z,y­hoz intézett bocsátványnak, melylyen a cs. austriai kabinet azop katonai rendszabályokat közelebbről kijelöli,a me­lyek nézete szerint a m­. é. apr. 20-kis szerződvény és nov. 26-ki pótezikk alapján mind Poroszország, mind a többi szövets. kormányok részéről,, foga­­natba veendők lennének. Gr. B­u­s 1 igen helyesen jegyzi meg, mikép az a fődolog, hogy‘a szerződő­­felek egyetértése a beállott szükségességre, nézve megállapíttassék, mitől a porosz részről esetleg el­vállalt katonai kötelezettségek hatálybalépte függ. Király 6 fels., mint exclád könnyen megítélheti, e szempontból a viszonyok fejlődését mindig szabad,­­kadatlan figyelemmel kisérte, és sokkal előbb, mint­sem az ügy oly módon mint a m. u. dec. 24-ki sür­gönyben történt, megpendíttetett volna, azon kö­telezettségeket lelkismeretesen megvizsgálta, me­lyek teljesítésével ő i­ge tartozik. Én nem tekint­hetem feladatomut, itt közelebbi bocsátkozni azon rendelkezésekbe, melyeket király ő fels. Országa és nép érdekeinek tekintetbevételével, de egyszer­smind az idő komolyságára is folytonos figyelem­mel jön, hogy zajtalan előhála­dásban hadsergének­­ hadkészenlétét és gyorsított hatalomkifejtését biz­tosítsa. Ezzel el van érve, mikép nagyobb csapat­testek hadkészenléte tetemesen rövidebb időhatár alatt elévethetik, mint az, melyet a m. évi ápr. 20-ai katonai kötvény esetleg megállapít, s mi azt h­ihetnők, hogy, ez által gr. Buell,az orosz­­ haderő által az austriai császári állam ellen intézendő erős csapásoktóli félelmére nézve még akkor is némileg megnyugtathatnék, ha osztani tudnék azon néze­tet, mikép orosz részről támadó működés van szán­dékban. Ámde erőszakot kellene tenni meggyőző­désünkön, hogy az általános ügyállás elfogulatlan megvizsgálása után azon eredményre jussunk, mi­kép Oroszország, ha meg nem támadtatik, maga részéről támadólag fog föllépni. Nem egyszer vol­tam azon helyzetben, expládat az austriai cs. kabi­nethez­ bizalmas közlésekkel megbízni, melyek ezen föltevést, nézetünk szerint a leghatározottab­ban megczáfolták. Továbbá az orosz, csapatmoz­­galmakróli tudósításaink sem olyanok,­­melyek a felhozott aggodalmakat igazolnák. Ennek litt ki­mondására annál nagyobb súlyt helyezek", mivel úgy látszik, hogy a sajtó egy része maga feladatá­­­vá tette a közvéleményt e tekintetben félrevezetni. Valóban az állás, melyet Oroszország legújabb idő­ben a békealkudozások előidézésére irányított tö­rekvések irányában elfoglalt, olyan, m­ikép az el­fogulatlan méltánylatnak nehéz lenne abban az egyezkedés őszinte óhajtását félreismerni.­ Orosz?­rország a négy pontot tartalék nélkül "elfogadta, a mint neki ajánltattak. Ez elfogadást a deci, 2-ki szerződvény megkötése után nem csak vissza nem, Ivette, hanem a hg. Gorcsakoffnak adott terjedel­­lmes teljhataloma által békekészségét bebizonyítot­­­ta. Király ő feli, azon megnyugtató, öntudattal bir,­ mikép saját személyes és diplomatiai befolyását Sz.­­Pétervártt mindig arra fordítá, hogy az orosz kabi­net a 4 front alapjáni alkudozásra késznek­­nyilat­­kozzék, noha e békealap, túlmegy azon, mi az ápril 20-ai szerződés megkötésekor mint közösen ele­gendő czél a két szerződő hatalmasság szeme­­előtt lebegett.­­ Már bizalmas beszélgetés történt­ a­ négy pont közelebbi megállapítása végett. Annak eredményét nem ismerjük, de­ épen azért, mert­­azt nem ismerjük, s mindaddig mig " azt nem ismerjük, parancsoló kötelességnek tekintjük a szerződvény egyszerű s magukban kétségtelen határozmányait magunk megszeg­hetlen zsinórmér­tékévé tenni, kötelezettségünk körét minden­ töké­letes-tisztán be n­em látható kiterjesztésektől távol­­tartani, s név szerint a katonai teljesítményeket illetőleg, a­mennyiben azokat ránk nézve kötelezte­­tésekül akarják kijelölni, az aprilszerződvény vezér­­gondolatánál szigorúan megállapodni, mely a katonai kötvény aláírásakor is kifejezést nyer, s a kölcsönös segítség czéljául a megtámadás visszaverését je­löli. Még Poroszországnak a m. é. nov. 26-ki pótczikk által elvállalt köteleztetései is, noha jól tudva túlmennek az aprilszerződés alapgondolatán, ■megtartják e védelmi jellemei. Azok ezenkívül el­­választhatlanul a 4 pont érvényesítése végétti kö­­*t»»-i.'vŕSDyk' d­eluHeteléhhez csatolvák. Hogy ily közösség, nem létezik, mindaddig mig, Poroszország e pontok , közelebbi meghatározásában részt nem vesz, s azokrai befolyását nem érvényesíti, világos. j^^vödelkezi jogosságot pedig, a­mennyiben az oly megállapításokra vonatkozik, melyek, habár az európai súlyegyen fenntartásának folytonosan emle­getett szándéka mellett,, az európai egyetemes nép­­­jogi viszonyokat átalakítani, s szerződéseket,­­me­lyeket Poroszország is aláírt,­módosítani akarni lát­szanak, e jogát Poroszország nem csak a jelen ke­leti bonyodalomra vonatkozó e vagy ama kötvény­­beni részvételéből menti,­ hanem azon európai nagyhatalmi minőségéből, mely­ szerint azon szer­­ződvényeket, melyek Európa közjogi állapotát sza­bályozták, saját igazságosan szerzed­ő,jogánál fogva ő is együtt kötötte. Hogy­ király Ő felsze felfogás­hoz rendithetlenül ragaszkodik, és annak érvénye­sítése végett, ha az korlátoz­tatással fenyegethetnék, semmi áldozat és veszélyektől, miket fia népe pró­bált feláldozással, s a valódi hazafiság egész ereje és kitartásával fogna osztani, nem fogna vieszpret­­tenni, ezt alig szükség erősíteni. Legkevésbbé szükséges ez király ő felső magas rokona"és szövet­,­ségese Ferencz József Császár Ő Felsége irányában.

Next