Budapesti Hírlap, 1855. január (609-633. szám)
1855-01-26 / 629. szám
kr oly élénken foglalkoztatja a kedélyeket, hogy még a bécsi értekezletek sem részesíttetnek kellő igyelemben. Csupán a „Times“ említi meg egyik ■ezérczikkében ama fontos sürgönyt, mikop a nyugati hatalmasságok Pécsben levő,követei teljesratalmat kaptak az alkudozások megkezdése vérett. Ami Aberdeen lordot illeti: sokan a rámára szánt térdszalag-rendet úgy tekintik, mint egy keserű labdacs megaranyozását szerintük, ő felsége a hűt, de aggkora miatt elgyöngült szolgát kegyelmesen akarja elbocsátni. Még maga a „Herald“ sem sajnálja tőle kitüntetést, csakhogy ezért az ország megmenkülhessen tőle. Hogy Palmerston lord nem élt jelen a tegnapi kabineti tanácsülésben, azt okán szintén annak jeléül tekintik, hogy alami van készülőben. Palmerston lord sosem szokott ok nélkül náthás lenni. Ha a rövid iő óta igen miniszeriálissá vált , „Daily News“ 51 van értesülve, fensőbb körökben azon megyőződésre jutottak, mikép Aberdeen lordnak igjobb szándékai vannak ugyan, de nincs akaratreje. Ő nem ül saját házában, s utasításaiban lányzik a kellő hatály. Végre vannak oly jósok, ik a „Times“ Cassandra-modorában, nevezetesen sereg kétségbeesett helyzetéről, czikkeiben nem irnak egyebet, mint a kabinet roskadozásának izonyítványát. Cobden és Bright urak tegnap este gyéb diadalok iants hiányukért egy a manchesteri börzén adatott „estéllyel kárpótolák magukat. Wilson elnökölt, M. Gibson pauszt emelt az 1854-ben meghiúsult számos remntervek miatt, s megjegyzé, mily nevetséges olog, Cobdent egyetlen béke-apostol gyanánt vitetni föl, holott maga Palmerston lordizonyos Nich Off- ot államköltségen bérelt ki ly czélból, hogy az angol s amerikai sajtó útján zon véleményt terjeszsze el, mikép Angolország ligha fogna valaha ismét fegyvert fogni. Maga Jibson természetesen a 4 pont orosz részrőli elagadtatásával megelégedés mellett nyilatkozott valamint Bright és Cobden is; az előbbi almerston lordot, mint szájhőst, s minden sabadság ellenségét támadd meg. Végül C - ben a 4 pont alapjáni békét bizonyos tény gyant tünteté fel, hozzátévén, mikép Oroszország őrülete, csorbítatlan maradand. Miután a kormány szándéka ebben áll, ennek részéről kétszerűen vétkes eljárás, mikép a főparancsnoknak szélességévé téve a Szebasztopol elleni rohamot, ekkér rettentő s hasztalan öldöklést idézendő, a szövetségesek előrelátható veszteségét Cobín pontosan 20,000 emberre számítván. Mivel isztán rokonérzelműek voltak jelen, a kölcsönös tűzés roppant volt. A hadkészületeket illetőleg egy Bomayból kelt levél szerint a „fáradhatlan“ eeke ellenadmirál a „Punjab“nak, mint 1800 inna terhű vitorlás szálltóhajónak fölszerelésésl foglalkozik, hogy e hajón a 10-dik huszáríred E 11 e r b e -r'--4..-- W*?*? fáit ütött zaj megtette hatását. A southampni vámhivatalnokokhoz parancs küldetett azért, hogy ha jövőben a Krímből betegek fognak állíttatni, egyetlen sebesültnek tarisznyáját se okozzák meg, hogy így a szenvedők ne tartózhassanak fel. Kétes esetekben a motozásnak arházban kellene eszközöltetnie. A „Canain“ csavargőzös tegnap Portsmouthba vézett, hogy mintegy 1200 embert szállítson imbe. A Tower-nél tegnap tetemes mennyied, sajátlag készített nyoszolyák szállíttattak jóra sebesültek és betegek számára. A „Times“ párisi levelezője azt állítá, miképey Evans tábornok az indiai táborkarnálkalmaztatással kínáltatott meg. A „Globe“ ezen ülést egészen alaptalannak nyilvánítja; valalt azon állítást is, mintha deRos lord Raga lord óhajtása ellenére neveztetett volna ki zallásmesterré. Raglan lord maga választá őt, magára vállalá a választásérti felelősséget. Kettős gyilkosság miatt elítéltetett franczia Athélemy kivégeztetése jövő hétfőre tűze Francziaország. Pária, jan. 21. A „Moniteur“tegnap nemhivatalos részében következő jegyzéket közlött : „A pénzügyministernek a császárhoz jan. 17-kén intézett jelentéséből tudjuk, mikép az 500 milliónyi kölcsönre gyűlt aláírások összege 2175 millióra, s az aláírók száma 177.000-re ment föl. Egyszersmind e jelentésben nyilváníttatott, mikép további értesülések bizonyos arányban még növelendik az aláírók számát, s a tőkepénzek öszszegét. Ezen értesítések már megérkeztek a kormányhoz, és azokból kitűnik, mikép az aláírások öszzegének 23 millióval kell növekednie, e szerint az összesen 2198 milióra megy föl. Az aláírók száma összesen 179,300-ra rúg fel. A 23 milliónyi szaporodás 14 millióig, az 500 fr. - nyi s ezen aluli rente-aláírásokra alkalmaztatik, melyek összege ekkér 836 helyett 850 millióra megy föl.“ Ma ugyane lap hivatalos részében jelenti, mikép Hübner báró, az austriai Császár ő Felsége rendkívüli követének ma szerencséje volt a császár által magán-audientián fogadtatni, s annak Ő cs. kir. Apostoli Felségének egy levelét nyújtani át. Az „Indép. berge“ frankfurti levelezője szerint Drouyn de Lhoys-nek Moustier marquis berlini követhez intézett sürgönye a jan. 5-ki ismeretes porosz sürgöny vázlatával kezdődik, s erre egy másik még ismeretlen okiratot érintvén meg, igy folytatja : ,,M ane uffe urnak egy további jegyzéke még határozottabban kiemeli amafőpontokat, melyekben Poroszország kijelenti, miképp minél határozottabban sánczolja el magát saját kötelezettségeinek szigorú magyarázata mögé, ellenállván azon követelésnek, miszerint azok akarata ellenére szót lesbíttessenek, ellenkezőleg annál hajlandóbb lesz azokat alkudozás útján szélesbizmen föltéve, hogy helyzete s nagyhatalmassági méltósága tekintetbe vétetnek. — A párisi kabinet a Manteuffel úr sürgönyeiben foglalt előadásban két egymástól egészen elkülönzött eszmemenetet lát, melyek közöl az egyik saját mag a porosz udvarnak a bécsi kormányhozi viszonyaira vonatkozik, a másik pedig az európai helyzet egyetemével van összeköttetésben. Az első pont iránt Francziaország el van tökélve nem avatkozni oly kérdésekbe, melyek kizárólag a német szövetséget érdeklik; a második pont iránt pedig a párisi kabinet egészen hajlandó nyilatkozni. . A párisi kabinet nem gondol arra, hogy kétségbe vonja azon rangot, melyre Poroszország emelkedett. Sőt a mi több, két év óta igen gyakran emlékeztető azt ama magas ranggal járó kötelezettségekre, melyre az méltán mutatkozik büszkének. Azonban kötelességének tartja megjegyezni, mikép a nagyhatalmassági minőség állandó ,nem tehet azt levetpijpj, újra fölvegyük, mihelyt már csak előnyöket nyújtana. Ily nagy fontosságú jogok s kötelességek tökéletes viszonhatásban állanak egymással; egyiket a másiktól nem lehet különválasztani. Nem hihető, mikép Austria s Angolország ezen dolgokat másként, tekintsék mint Francziaország, de annyi bizonyos, mikép Francziaország nem engedendi meg, hogy egy oly hatalmasság, mely saját akaratából a világon történő nagy események körén kívül maradt, ragaszkodjék azon követeléséhez, mikép később azok következményeit szabályozza. A háború hasznai csak a hadfolytatókat illethetik. Márpedig a jelen háború haszna, mely lényegesen erkölcsi haszon, a béke szabályaiban európai érdekbeli részvétel jogában álland. Poroszország e czélra még eddig semmit sem tett. Nem akarta semlegességét nyilvánítai. Ezen határozat becsületére válik. De vájjon valóban melyik részen van? Ha az ellenségeskedések tovább tartanak, vájjon e a szövetséges hatalmasságokkal, vagy ellenük leend-e? Ez az, mit még nem lehet tudni. Vájjon Poroszország szemére vethetné-e Francziaországnak Austriábani bizalmát ? De az eljárások nagyon különbözők. Oroszország egy oly mozdulatnál fogva, mit egyedül stratégiainak nyilvánít, odahagyja a fejedelemségeket; Poroszország tüstént kielégítettnek nyilvánítja magát; míg Austria mindjárt ama napot követő napon, melyen ezen odahagyás vele közöltetett, Franczia-s Angolországgal az aug. 8-ai jegyzéket cseréli ki. Nov. 28-kán Görcsakofszg jelenti udvarának a 4 ponthozi csatlakozását. Poroszország szerencsét kiván magának ahhoz, mikép törekvéseinek czélját elérte ; mig Austria dec. 2-kán aláírja a nyugati hatalmasságokkal szövetségi szerződést, jan. 7-kén Oroszország tudatja a biztosíték magyarázatáhozi hozzájárulását. Poroszország saját politikájának teljes sikerét vélvén látni, visszautasítja Austriának az april 20-ai szerződés tárgyábani méltánylását, s nem akarja hadjutalékát kiszolgáltatni, míg Austria készséggel önkényt elismeri, mikép a dec. 2-ki szerződés 5-dik czikkében kijelölt eset előállott, mikép a béke helyreállítása nincs biztosítva," s arra ajánlkozik, hogy a szövetséges, hatalmasságokkalöszhangzólag létesítendő saját, hadműködési terveit. — Lehetne-e azt állítni, mikép Austria a dec. 2-ki szerződésben megállapított szövetségben oly előnyöket talál, mikkel Poroszország nem bír ? Minek ezen előnyök ? Ezen Poroszország által tett észrevétel kétségkívül nem foglal magában beleegyezést, de mégis mivel az austriai szerződés mellett egy porosz szerződés kötése javasoltatik, tudatni kellene, hogy sajátkép mit jelent e javaslat ? Vájjon ebben állott-e Usedom úr londoni küldetésének czélja? Ezen küldetés oly gondossággal volt diplomatiai formákba burkolta, hogy annak titka még nem jutott el a párisi kabinethez. De minél inkább , igyekeztek azt tőle elrejteni, annál inkább igyekeznie kellett azt kitalálni. Már az, mit ebből megtudhatott, abban áll, mikép Poroszország minden erejét megfeszíti oly czélból, hogy a szövetségeseket meggátolja, a háborút ellenségüknek legmegsebesíthetőbb pontja ellen intézni, s hogy azok csapatjaitól megtagadja a Németországon keresztülmenetelt. Mit ajánlott ő kárpótlásul ? Azt, hogy a lengyel határszélre egy, hadtestet helyezend. E szerint Poroszország egyik kezével elfordítná a szövetséges hatalmasságok bárdját, s másik kezével Oroszországot pajzszsal fedözné. Várjon nem méltán hihetnők-e, miképp Usedom különböző szerződéseket hordott tározójában, s abból tévedésből vették ki Londonban azt, mit csak Sz. Pétervárott kellett volna kivennie ?:-7-, A franczia kormány bizonyosan nem szándékozik Poroszországot megsérteni, a kormány legális és őszinte indulattal nyilatkozik ekkép, s ha azt óhajtja, hogy észrevételei Berlinben jelentessenek , az azon reménybe történik, mikép Poroszországot végre egy oly állásbeli kilépésre kirándja’, melyben, ha törekvései sikerülnek, az jelenleg nem lenne.“ . TÁRCZ A zépirodalmi szemle. I. (Vége.) Még egy utolsó állításom fejtegetésével van adós, melyre nagy súlyt helyezek azon észnél fogva, melyeket érint. Szabadjon hosszasabbnak lennem, mint talán me. Okom van türelmet remélni oly közönségmelyet polémia ürügye alatt annyi magányel fárasztottak. Mindez nem az én magáním. Én a „P. N.“ szerkesztőjének mindig ked-ize voltam, költői és stészi műveimet folytonadicsértette, személyemet oly bókkal tisztelte , melyre önérzetem pirult, de hálám soha sem vissza. Mindez közügy, mennyiben az ítészetkép lényeges befolyással van az irodalomra közönség ízlésére, s felszólalnom csak egyetlen szenvedély készt: a nyegleség gyűlölete, és őaz irodalmat érdeklőleg, melynek hogy becsü- munkása lehessek, legfőbb ezésem, egyetlen keségem. A „P. N.“ itészi eljárásának elvtelenségét, és osságát egy szent eszme varázsával szokta feli." a nemzeti érzéssel , mely tulajdonkép nem íb, mint a nemzeti hiúság tömjénzése a tudóy és ízlés rovására. Ez néha az elvtelenség in-s dókául szolgál, a mint a pillanat érdeke hozza magával, néha a pártosság palástjául, a mint a szükség parancsolja, de mindig csalétekül. A „P. N.“ szerkesztője nagy magyar, túltesz mindnyájunkon, ápolni látszik a nemzeti érzést, hogy hiú hegykeségbe játszsza, s míg czafrangjain babrál, a lényeget morzsolja szét, öntudatosan vagy öntudatlanul, az eredmény egyre megy ki. Elég az, hogy megvannak az ő fennhangzó phrasisai „fajvak“ dicsőítésére, de mintha nem volna komoly akarata vagy képessége művelni a nemzeti ízlést s az irodalom való érdekeinek szolgálni. Azt kell hinnünk, hogy a szerkesztő a múltak minden emlékét kitörölte elméjéből, minden ruháját széttépte testén, csak kettőt tartott meg : a sujtást és nagy szót, melyekre soha sem volt szükségünk. Széchenyi úgynevezett tanítványa épen úgy nem követi, most, mint nem követte hajdan e nagy férfiút, kinek nevével anynyira visszaél, és sehol sem kevésbbé, mint az irodalmi ügyekben. Azonban nemzeti érzés megvesztegetése és szépirodalom, ítészet, nagy szavak kicsiny dologhoz !—mondhatják sokan. Úgy látszik, és nincs úgy, Ki a nemzeti műveltség és művelt nemzetiség eszméjének horderejét nem fogja fel, s azon eldöntő befolyást, mit rájuk az irodalom bármely ága s az ítészet gyakorolnak, nem érti, annak én itt, e tárcza szűk hasábjain, hiába magyaráznám. Mindamellett, talán fejtegetéseimből mindenki meggyőződhetik, hogy nem épen üres szavakat mondottam. A „P. N “ egyik sziomjáhont) Toldy Ferencz, Horvát István emlékének áldozván, igen gyöngéden kikelni bátorkodott azon irány ellen, melyet őstörténetünket illetőleg ő nagy növű, de a nemzeti lelkesülés monomániája által annyi ábrándba tévedt történetnyomozónk oly divatossá tett történetirodalmunk kárára. . Átszerkesztő, mellőzve minden tudományos indokolást, jegyzetében Horvát Istvánt a magyar őstörténet Columbusának nevezi, tanait nem hajlandó valódi értéküktől megfosztani, s a tőle öröklött történetnyomozó irányt épen nem tartja kártékonynak. Miért? nem mondja meg, de sejtetni engedi, mert alkalma van játékot űzni a nemzeti érzéssel, mert kardot köthet ősdicsőségünkért,tudományos tévedéseket védve, mert anynyi korcs iró közt magát,mint egyedüli magyart mutathatja be, ki teljes lelkéből hiszi, hogy őseink háromezer év alatt a Nílus forrásán kezdve a legészakiabb Lapplandig, az Indus folyó és sinai birodalomtól fogva Afrika és Európa legnyugatiabb partjáig uralkodtak, ők az egyiptomiakellen, a római műveltség alapítói, a keresztény vallás legfőbb terjesztői, a pyramisok magyar építmények, Horrier a jászok közt énekelt, s Horvát Istvánnak több ily boldog ábrándjait. S lapját e történeti iskola híveinek azóta is folyvást megnyitja. Mit neki a tudomány érdeke, ha a nemzeti hiúsággal kaczérkodhatik, midőn az oly kevésbe, csak korlátoltságba került . Lásd „P/II.“ 41. Bt. I. félév 1854. Ezzel rokon irány vonul át a Szépirodalm művek bírálatain is. Ha ellenszenv nem 'hnyitj'a pedáns feddezésekre vagy Szenvedélyes kifakadásokra a ,,P. N.“ ajkait, akkor rendesen harsány trombitába fú, hogy minden semmiség fölött va magyar szellem dicsőségét hangoztassa. Minden ‘gyönge munka védelmére tud mondani valami mesterséges, valami nagy kínnal kikeresett gondolatot. Az ál tala epigoninak nevezett korszakban pazaran fedezi föl a shakspearei és goethei nőalakokat2) oly könyvekben;3) melyek tulajdonkép, a legközönségesebb irodalmi színvonalra sem emelkedtek, forrongó lelket,tanulmányt mélybeható elméletet talál; egyik írónőnkről4) oly dolgokat mond, melyeket Goethéről nem lehet elmondani; *t. S hogy a társadalmi forrongások minden elméletén átonen- ve a legmagasb tárgyilagosságra emelkedett,«igy tovább. Hátha még valamely mű kiválón magyar tárgyú,legyen bár a leggyöngébb. Ekkor eletében van, ekkor jobbra balra szórja azon tulipános phrasisokat,amelyek sokkal kártékonyabbak, mintsem, pusztán csak unalmasak lehetnének , mert nevetségessé teszik a nemzeti önérzetet, melyet csak tiszteltetm szabad és kell. " A „P. N.“ "Jelesebb drónnk csarnoka“ czim alatt egy rovatot nyitott, mely nagy részt régibb íróink emlékét újítja; vll. Ez igenderék;gondolat ! Lásd „P. II” ill regény- novellabirálatait. 3) Lásd „P- N.“. 154 sz. 1854. stb. 1 *) Lásd „P- N.“ 4 ti. I. félév 1854. 3494 tett ki. A rendőrség minden zavarok s balesetek megelőzése végett, rendkívüli előintézkedéseket tett. Németország. Berlin. A jan. 5-ki, porosz jegyzék, mely Bécsbe ,gr. Árpimhoz intéztetett, válaszul a dec. 24-ki austriai jegyzékre, igy hanfirzige.(Jind találja másolatát egy un. évi dec. 24-kén gr. Eszterház,yhoz intézett bocsátványnak, melylyen a cs. austriai kabinet azop katonai rendszabályokat közelebbről kijelöli,a melyek nézete szerint a m. é. apr. 20-kis szerződvény és nov. 26-ki pótezikk alapján mind Poroszország, mind a többi szövets. kormányok részéről,, foganatba veendők lennének. Gr. Bus 1 igen helyesen jegyzi meg, mikép az a fődolog, hogy‘a szerződőfelek egyetértése a beállott szükségességre, nézve megállapíttassék, mitől a porosz részről esetleg elvállalt katonai kötelezettségek hatálybalépte függ. Király 6 fels., mint exclád könnyen megítélheti, e szempontból a viszonyok fejlődését mindig szabad,kadatlan figyelemmel kisérte, és sokkal előbb, mintsem az ügy oly módon mint a m. u. dec. 24-ki sürgönyben történt, megpendíttetett volna, azon kötelezettségeket lelkismeretesen megvizsgálta, melyek teljesítésével ő ige tartozik. Én nem tekinthetem feladatomut, itt közelebbi bocsátkozni azon rendelkezésekbe, melyeket király ő fels. Országa és nép érdekeinek tekintetbevételével, de egyszersmind az idő komolyságára is folytonos figyelemmel jön, hogy zajtalan előháladásban hadsergének hadkészenlétét és gyorsított hatalomkifejtését biztosítsa. Ezzel el van érve, mikép nagyobb csapattestek hadkészenléte tetemesen rövidebb időhatár alatt elévethetik, mint az, melyet a m. évi ápr. 20-ai katonai kötvény esetleg megállapít, s mi azt hihetnők, hogy, ez által gr. Buell,az orosz haderő által az austriai császári állam ellen intézendő erős csapásoktóli félelmére nézve még akkor is némileg megnyugtathatnék, ha osztani tudnék azon nézetet, mikép orosz részről támadó működés van szándékban. Ámde erőszakot kellene tenni meggyőződésünkön, hogy az általános ügyállás elfogulatlan megvizsgálása után azon eredményre jussunk, mikép Oroszország, ha meg nem támadtatik, maga részéről támadólag fog föllépni. Nem egyszer voltam azon helyzetben, expládat az austriai cs. kabinethez bizalmas közlésekkel megbízni, melyek ezen föltevést, nézetünk szerint a leghatározottabban megczáfolták. Továbbá az orosz, csapatmozgalmakróli tudósításaink sem olyanok,melyek a felhozott aggodalmakat igazolnák. Ennek litt kimondására annál nagyobb súlyt helyezek", mivel úgy látszik, hogy a sajtó egy része maga feladatává tette a közvéleményt e tekintetben félrevezetni. Valóban az állás, melyet Oroszország legújabb időben a békealkudozások előidézésére irányított törekvések irányában elfoglalt, olyan, mikép az elfogulatlan méltánylatnak nehéz lenne abban az egyezkedés őszinte óhajtását félreismerni. Orosz?rország a négy pontot tartalék nélkül "elfogadta, a mint neki ajánltattak. Ez elfogadást a deci, 2-ki szerződvény megkötése után nem csak vissza nem, Ivette, hanem a hg. Gorcsakoffnak adott terjedellmes teljhataloma által békekészségét bebizonyította. Király ő feli, azon megnyugtató, öntudattal bir, mikép saját személyes és diplomatiai befolyását Sz.Pétervártt mindig arra fordítá, hogy az orosz kabinet a 4 front alapjáni alkudozásra készneknyilatkozzék, noha e békealap, túlmegy azon, mi az ápril 20-ai szerződés megkötésekor mint közösen elegendő czél a két szerződő hatalmasság szemeelőtt lebegett. Már bizalmas beszélgetés történt a négy pont közelebbi megállapítása végett. Annak eredményét nem ismerjük, de épen azért, mertazt nem ismerjük, s mindaddig mig " azt nem ismerjük, parancsoló kötelességnek tekintjük a szerződvény egyszerű s magukban kétségtelen határozmányait magunk megszeghetlen zsinórmértékévé tenni, kötelezettségünk körét minden tökéletes-tisztán be nem látható kiterjesztésektől távoltartani, s név szerint a katonai teljesítményeket illetőleg, amennyiben azokat ránk nézve köteleztetésekül akarják kijelölni, az aprilszerződvény vezérgondolatánál szigorúan megállapodni, mely a katonai kötvény aláírásakor is kifejezést nyer, s a kölcsönös segítség czéljául a megtámadás visszaverését jelöli. Még Poroszországnak a m. é. nov. 26-ki pótczikk által elvállalt köteleztetései is, noha jól tudva túlmennek az aprilszerződés alapgondolatán, ■megtartják e védelmi jellemei. Azok ezenkívül elválaszthatlanul a 4 pont érvényesítése végétti kö*t»»-i.'vŕSDyk' deluHeteléhhez csatolvák. Hogy ily közösség, nem létezik, mindaddig mig, Poroszország e pontok , közelebbi meghatározásában részt nem vesz, s azokrai befolyását nem érvényesíti, világos. j^^vödelkezi jogosságot pedig, amennyiben az oly megállapításokra vonatkozik, melyek, habár az európai súlyegyen fenntartásának folytonosan emlegetett szándéka mellett,, az európai egyetemes népjogi viszonyokat átalakítani, s szerződéseket,melyeket Poroszország is aláírt,módosítani akarni látszanak, e jogát Poroszország nem csak a jelen keleti bonyodalomra vonatkozó e vagy ama kötvénybeni részvételéből menti, hanem azon európai nagyhatalmi minőségéből, mely szerint azon szerződvényeket, melyek Európa közjogi állapotát szabályozták, saját igazságosan szerzedő,jogánál fogva ő is együtt kötötte. Hogy király Ő felsze felfogáshoz rendithetlenül ragaszkodik, és annak érvényesítése végett, ha az korlátoztatással fenyegethetnék, semmi áldozat és veszélyektől, miket fia népe próbált feláldozással, s a valódi hazafiság egész ereje és kitartásával fogna osztani, nem fogna vieszprettenni, ezt alig szükség erősíteni. Legkevésbbé szükséges ez király ő felső magas rokona"és szövet,ségese Ferencz József Császár Ő Felsége irányában.