Budapesti Hírlap, 1855. február (634-656. szám)
1855-02-23 / 652. szám
forgatás óta pártjának őrültségétől e pillanatban távolabb áll mint hosszú évek óta. * Azon hir, hogy Napóleon császár személyesen menendő a krími hadsereghez, itteni diplomatiai körökben kevés hitelre talál. * A zarándokutazás innen Jeruzsálembe végérvényűleg el van határozva. A résztvevők már elegendő számmal jelentkeztek, ezenkívül mart. 3-ig még további jelentkezések is elfogadtatnak az itteni Severinus egyletnél. Az elutazás Triestből mart. 9-kén d. u. 4 órakor fog megtörténni. * A cs. k. belügyministeriumnak egyetértésben a legf. cs. k. rendőrhatósággal 1855. feb. 15—ki, a katonai határvidék kivételével minden koronaországokra érvényes rendelete szerint, ki nyilvánosan boszankodást gerjesztő módon állatokat, legyenek ezek bár sajátjai vagy nem, kinéz, a politikai hatóság, és oly helyeken ahol os. k. rendőrhatóság van, ettől büntetés alá vonatik. Ha efféle bántalmak bizonyos nemei gyakrabban vétetnének észre, vagy az ipar forgalomban szokásosokká váltak volna, az országhatóságnak hagyatik fenn, hogy ezek ellen külön tilalmakkal járjon el. * A f. hó 20-ról 21-kére menő és folytában Prágából érkezett távírdai sürgöny szerint az égés a császári palotában még mindig tartott, mintegy 10 óra tájt azonban sikerült a tűzvész által pusztított palotarész mindkét végén a tűz tovább harapódzását meggátolni. Éjfél tájban a tűz mindkét végponton eloltatott, s annak közepén is erőteljesen lehetett ellene működni. Az oltó eszközök egész erőfeszítéssel használtattak s a katonaság valamint a polgárság feláldozó odaadással tüntették ki magukat. Egy további távirati sürgöny szerint a vész '11/* órakor reggel csaknem végkép megszüntetett. Ő Felségeik Ferdinand császár és a császárné az élét a herczegpüspöki palotában töltötték. Egy későbbi Prágából 10 óra után elindult sürgöny azt a hirt hozza, mikép a veszélynek elejét vették s a tűz nem sokára egészen el lesz oltva. Egyébiránt arról is tudósit, hogy 2 órakor reggel a második terem teteje az első emeletben s később az első emelet tetejének egy része is beomlott. D. u.21/* órakor: A veszély meg van szüntetve. Az omladék s az alatta fekvő gerendák eltakarításán folytonosan dolgoznak. 0 cs. k. Felségeik jól érzik magukat. * Az „Agrameritg“ Károly városból f. hó 16- tól az ottani vidékek vízáradásának következő rajzát adja: Városunk északi részéről egy víztenger látható csak, a vidék falvai egészen el vannak különözve. A legidősb emberek sem emlékeznek ily áradásra. Az 1824 és 1852-ki sokkal csekélyebb volt, mert akkor a hótoratok a viznek egyforma terjedését a mezőkön nem gátolták. Magassága 27* 7 m a rendes vízálláson felül. A külváros nagy piacza csaknem egészen viz alatt van s a Város e részében a közlekedés csak talpakon és csolnakokon lehetséges. Több raktár és boltban a viz már több nw t »1^" "«“Ír nao¡na»KAKK arAfaszitéssel és rendkivüli költségekkel lehet valamit a vagyonból menteni. Egy utóirás azon örvendetes hirt közli, mikép a beállott északi szél következtében a viz apadásnak indult. * Temesvár, feb. 16. A Szerb-vajdaság és Temesi-bánság közigazgatási kerületében a nemz. kölcsönre 20,236,330 ft íratott alá; pénztárhivatali kimutatások szerint e részletekre eddigelé 2,860, 973 Ft, tehát 837,339 fttal több fizettetett be, mint a lefolyt részletekre járt volna. KÜLFÖLD. Tudósítások a harettérekről. Délkeleti csatatér: Herczeg Mencsikoff a jan. 31-ről február 1-re menő éjjel létesített kirohanásról a franczia táborlatvonalak jobb szárnya ellen azt jelenti, miszerint a kirohanók száma 350 ember volt, kik Hiruleff hadnagy vezénylete alatt szuronynyal rohantak az ellenségre s azt elűzték állomásáról. Az erős puska- és kartácstűz daczára, mi a franczia és angol tüztelepekből rájok intéztetett, Brueff hadnagy még hatszor rohanta meg a T A R CZ A. Gróf Teleki József. A Teleki ivadékok egy kis tábort képeznek; minden bajnok mellén függ valami disztel. Sokakén pedig egész csoportja az erénynyel szerzett erderakereszteknek. Bajza. Martiushó 4-kén gyászünnepélyt fog hirdetni a,138ti ref. egyház harangja. Az ünnepély gr. Tereki József emlékének lesz szentelve. Szemünkben könynyel,szivünkben bánattal,hallgatjuk majd a vigasztaló szót, hogy a szenvedők száma kevesedett. A halál jótétemény volt e szenvedő testnek igaz, de szellemével a küzdésnek, az értelemnek, az akaratnak egy fáklyája aludt ki. És kialudt e fáklya, midőn lángolása legszebb, legragyogóbb kezdett tanni, midőn világánál egy hosszú munkás élet fáradalmait, s nemzetünk múltjának legfényesebb időszakát reméltük áttekinthetni! E hazában kevés ember emelkedett oly magasra mint gr. Teleki József, megfutott pályáján a legmagasabb királyi kegy, s a nemzet birodalma, a hatalom palotáját adta kezébe, fejére az értelmiség tett koszorút. Amazt mint hű alattvaló, hű polgár hordozta kezében, ez örökzöldként virult homlokán. Tisztelet, szeretet környezé mint hivatalnokot, s az Academiában neve feledhetetlen marad. A haza egyik legnemesebb fiát , az Academia egyik legmunkásabb tagját vesztette el benne. Gr. Teleki József Pesten született 1790 oct.24-n, Kolosvártt nyerő első képezését; 1806-ban a pesti egyetemhez jött, törvénytanuló pályája után mint aljegyző Pest-megyénél volt törvénygyakorlaton; 1810-ben a budai kir. helytartótanácsnál lépett szolgálatba, s itt még ez évben fogalmazó lett; 1812-ben külföldre utazott. A göttingai egyetemen töltött két év után bejárta Németországot, Hollandot, Angolországot, Schweizot, s északi Olaszországot. 1815-ben visszatérte után ismét elfoglalta előbbi hivatalos állását. Most már gyorsan emelkedett hivatali pályáján; 1818-ban helytartósági titoknok, 1824-ben kir. tábla bárója, 1827-ben Csanádi, 1830-ban szabolcsi főispán, 1832-ben udv. cancelláriai előadó tanácsos lett; 1840-ben koronaőrré emelte az országgyűlésen egybegyült országrendek tisztelete, politikai pályáját 1842—48-ig mint Erdély kir. kormányzója végezte be. Ezeken kivül hitsorsosainak tisztelete 1818-ban a pesti reform, egyházmegye algondnokává, 1824-ben pedig a tiszamelléki egyházkerület és sárospataki főiskola főgondnokává választotta, és 1827-ben a rendszeres munkálatok kidolgozására kiküldött országos bizottmány tagjává neveztetett. Ez röviden, egyszerűen a pálya, melyet gr. Te -leki mint hivatalnok megfutott. Mit mondjunk, mit mondhatunk most e pályáról, mely az új idő küzdelmei közt véget ért ? Hallgatunk. De nem feledjük el, hogy pályája évszámai többnyire apró időszakokat jelölnek a nemzet történetében is, mert kísérte ezt emelkedésében. Elevenen fogunk emlékezni hivatalnoki erényeire, arra a pontosságra, szorgalomra, lélekismeretességre, mely gr. Telekinek fő jellemvonása volt. Hajdan szokás volt nálunk hivatalért ezereket pazarolni, mert szerették a fényt, hatalmat, tekintélyt; bevallhatjuk,ogy a dicséret, a közelismerés, melyet egy egy szorgalommal s pontossággal kiváló hivatalnok nyert, az akkori hivatali erényeknek nem igen nagy magasztalása. A munka mindig sok volt, mert sokat nem végeztek el. Gróf Teleki József nem fényért, nem hatalomért, nem tekintélyért szerette a hivatalt, a fény nem vakította meg, a hatalommal nem élt vissza, tekintélyt csak az,ügy javára gyakorolt. Róla elmondhatjuk, hogy hivatalnoki erények példánya volt. Szerette az erényekért, melyeknek mint hivatalnok apostola lehetett. Nevét egyedül ezzel is feledhetetlenné tette volna. Míg egyfelől mint hivatalnok nemesen futotta pályáját,másfelől mint hazafi a nemzet kifejlődésén, elhaladásán működött. Külföldről haza jőve, nagy irodalmi tevékenységet fejtett ki, számos czikkeket iktatott a „Tudományos gyűjteménybe“. 1816-ban és 1817-ben két pályairattal nyert jutalmat a Marczibányi-alapítványból. E pályairatok czime : A magyar nyelv tökéletesítése uj szavak és új szólásmódok által.“ A másodiké: „Egy tökéletes magyar szótár elrendeltetése s készítése módja.“ E két mű időszakot képez irodalmunkban. Az első jelentékeny volt azért, mert segíté diadalmaskodni az ügyet, melynek érdekében íratott, a második, mert később az Academia a nagy szótár készítésénél alapul fogadta el. E művek bizonyítványai, hogy mi része volt gróf Telekinek a nyelv s azzal együtt a nemzeti öntudat kifejtésében; ehhez jön még a tevékenység, melyet a magyar Academia alapítása, annak szervezése, s Utóbb mint elnöke annak vezetése körül mutatott; továbbá pénz alapítványa,s a 30 ezer darab könyv és kéziratból álló nagyszerű ajándék. A mit a magyar nyelvészet körül tett,az hálára, tiszteletre kötelez, de a mivel mint történetíró ajándékozta meg a nemzetet, a tisztelet és hálán fölül bámulatra ragad. Történettudományi első kísérleteit 1822—23-ban a Kisfaludy Aurorájában bocsátotta közre. 1825-ön kezdve egész azon perczig, melyben a halál kivette kezéből a tollat, hivatalkodástól szabad idejében nemzetünk múltjával foglalkozott. Nemzetünk nagysága, dicsősége iránt lelkesülve fölkereste az időt,melyben az legnagyobb, legdicsőbb volt. Lelke a múlt legragyogóbb képén,a Hunyadiak korán csüggött. Midőn a hivatalszobákból szabadulhatott, midőn a szenvedélyek harcza után megőrzött nemzeti érzületével tűzhelyéhez menekült, midőn a betegség miatt másnak kellett a tollat kezébe adni, mindig, mindig e képen osztogött. Híven, igazán akarta ezt nekünk lerajzolni. E kor nagyszerű alakjai által hazaszeretetre, önfeláldozásra, a családi élet s szokások rajzaival nemzeti érzelemre akart tanítani, ő igazán szerette hazáját, senki sem teljesítette jobban kötelességét. Legyen áldott emlékezete!*) Szerk. *) Gr. Teleki Józsefnek „Hunyadiak kora“ czimü classikai becsű a nevét a legkésőbb maradék előtt is mindig tisztelettel koszorúzó történeti munkájából eddig ele megjelent négy darab, és a 10-dik, mely az okleveles gyűjteményt foglalja magában. Amint tudjuk, még a következő négy darab kéziratban készen van, a halál a nyolcadikra dolgozásának közepette ragadt el. Remélhetőleg az utolsóra is, mely a 9-dik , az öszvegyüjtött anyag nem hiányzik, s igy hazánk irodalmának e valódi kincse csakugyan befejeztetni fog — írójának „monumentum aere pszennies.“ legközelebbi táborlatvonalakent, s az ellenségnek oly veszteséget okozott, miszerint az említett táborlatvonalak egyike tele volt francziák holttesteivel. Elfogatott 3 franczia tiszt és 7 közember. Az oroszok közöl egy zászlótartó s 3 közember öletett meg s 34 megsebesült. B. Osten-Sacken főhadisegéd, e nagysikerű vállalatróli jelentésében kiemeli Brueff hadnagy fényesbátorságát és eszélyességét, ki már harmadik ízben vezényelt ily fényes sikerrel kirohanásokat. A „Journa des Débats“ a Kamiesöbölből febr. 3-tól némely közléseket hoz, melyek némileg más tudósításokkal ellenkeznek. A hmet pasa török admirál két gőzfregáttal a mondott öbölbe megérkezett, s azon hírt hozta, hogy Eupatoriában 20,000 ember volt partra szállva, kik számos lovakat hoztak magukkal. Omer pasa nem jő Krímbe. E hadtestet Ahmed Fehi pasa vezénylendi. Pélissiernok veszi át az ostromlóhadtest parancsnokságát, Bosquet tábornok pedig a ügyelőhadtest parancsnoka lesz. Az Alduna mellől érkezett közlések szerint Izmail pasa január végén még Sumlában volt, hol törzskara és katonai tanácsa volt. A török csapatok Várnába vonulása a Krímbe szállíttatás végett, igen lassan történt, mert a vonómarhábani nagy hiányhoz erős havazás és fagy is járult. Ruscsukban több ezer szállítókocsi állott, melyekbe nem volt mit befogni s a város környékét elhullott lovak és ökrök borították. Brunettnok, a 9. franczia hadosztály parancsnoka, hadisegéde és törzsfőnökével Krímbe utazott Canrobert tábornokkali értekezés végett. Azon tudósítás, miszerint az orenburgi hadseregből egy kozák ezred, Medvedjeff alezredes alatt Riga felé elvonult, mutatja, hogy még azon távol részekről is a nyugatoni háborúhoz rendelik a csapatokat s egyelőre az orenburgi hadtestnek Perovszki alatt Khiva elleni expeditiójára komolyan nem gondolnak. Anglia, London, febr. 17. Az alsóház tegnapi ülésében Palmerston lord — mint már említők — miután előbb az új ministérium megalakulásának történetét előadó, s annak tagjait dicséretekkel halmozá el, az eddig elé létesített s még létesítendő tetemes reformok előszámlálásával igyekezett bebizonyítni a Roebuck-féle vizsgálat szükségtelenségét. Erre Disraeli emelvén szót, többek közt így nyilatkozott: „A nemes lord ma este kötelességének vélte tiszttársairól dicsérő beszédet tartani. Szerinte, ezek minden jeles tulajdonokkal bírnak, éleslátásuak s szabadelvűek. A nemes lord beszédéből azt vélhetnők, hogy az új kormány oly jeles és tapasztalt államférfiakból áll, kik egy idő óta az ügyek kezelése - s íeikot • ATQnlmn ha megemlékezünk arról, mikép ezen kormány, melynek éleslátását s közigazgatási tehetségét a nemes lord dicsőíti, ugyanazon miniszerekből áll, kik csak néhány nap előtt közigazgatási gyöngeségük s politikai rövidlátásuk által tüntették ki magukat, valóban különös a nemes lordtól oly szavakat hallani, miket az ünnepélyes hallgatás oly jól helyettesített volna. (Tetszés).— Én a nemes lord helyén inkább a jövő mint a múlt- s jelenről beszéltem volna ; s nem helyeselhetem azon eljárását, miszerint a parliament bizalmához s jogczimekül oly miniszerek ügyességét s politikai éleslátását idézte, kik legújabban gyöngeségük miatt ítéltettek el, s kik az országot igen komoly helyzetbe juttatták. (Helyeslés). — A nemes lord mindennemű sajátszerü védvekkel azt akarja nekünk bebizonyítni, mikép a háznak legutóbbi határozatát vissza kell vonnia. Előszámlálta minden reformjait, miket ő haladásoknak nevez. De ha ezen reformok valóban sürgetős, szükséges és becses haladások, minő gúnyt képeznek azok az előbbi kabinet irányában? (Helyeslés). — Mit kell akkor vélnünk az előbbi kabinet tagjairól, kik oly sokáig elmulaszták ezen kötelességek teljesítését, s kik a végperczig azt állíták, mikép minden reform, minden vizsgálat szükségtelen, s mikép minden parlamenti vizsgálat a kabinet irányábani bizalmatlanságot s megrovást foglal magában? (Tetszés). — Gondolja meg a ház, hogy mit teend A legszebb seregek egyikét, miket Angolország valaha táborba küldött, rejtélyes módon elveszni láttuk, nem az ellenség fegyvere, hanem oly eszközök által, miket a kabinet egyik tagja kifejthetleneknek nevezett. (Tetszés). A ház nem feledendi, mikép a jelen helyzet nem valamely rögtön fölmerült zavar eredménye, minőt bármely független tag előidézhetne, az ország nevében vizsgálatot kívánván. Nem! A korona első ministere ezen házban, azon ember, kit keblében birhatni a ház legnagyobb büszkeségének tartja, hajdan számos éveken át Angolország első ministere, oly ember, kit tiszttársai, áldozatai kénytelenek voltak igen fontos küldetéssel bízni meg, ezen ember belép a parliamentbe s arról értesít bennünket, hogy nagy nemzeti csapás történt, hogy szerinte vizsgálatra van szükség. Az alsóház ezen felhívásnak engedvén, s a közvélemény viszhangjává tevén magát, szinte példátlan többséggel parlamenti vizsgálatot rendel meg a feljelentett tények iránt; s most azt akarják, hogy a ház tíz nap után visszavonjon egy ünnepélyes határozatot, hagyja el az általa megszerzett tért, és saját tekintélyén csorbát ejtsen! (Helyeslés). S miért akarja ezt a nemes lord ? Mivel a vizsgálat megszavaztatása már a javítások egész sorát idézte elő. De ha már a vizsgálat egyszerű megszavaztatásának is ily szép gyümölcsei lettek, hát még maga a vizsgálat által mily sokat fogunk nyerni ? Nem tudom mit fognak tenni az érdemes tagok ezen alkalommal, de azt tudom, hogy én részemről egész erőmből fenntartani ügyek rendem a ház határozatát, mit az ország határozatának tekintek. Csak annyit tudok, hogy ha ezen szavazat után választóim előtt újra megjelenendek, a fölötti örömömet nyilvánítandom. (Tetszés). — A nemes lord a béke helyreállása iránt némi reménynyel kecsegteti magát. Valóban e reményt az ország jól fogadandja , mivel azt hiszi, hogy senki sem képes Angolországhoz méltatlan békeföltételekbe egyezni. A nemes lord azt mondá, mikép ha a békét nem lehetne létesítni, ő a házs az országra hivatkoznék, hogy őt az erélyes hadfolytatásban támogassák. Ezen felhívása nem lesz sikeretlen,(helyeslés) azonban ő sem nyerhetne tőlünk teljesebb s szívesebb támogatást mint előde. Soha minister nem részesült az ellenzék részéről őszintébb támogatásban mint Aberdeen lord. Soha ministerium nem kezdett meg háborút ily nagy előnyökkel. Hogy miként lehetett ily előnyökkel ily baleseteket létesítni,ezt majd egykor talán a história fejtendi meg. De legalább reméljük, mikép ha ugyanazon miniszereket megtartjuk, ezen emberek, kik meg set net előtt páratlan ügyetlenséget tanúsítottak, nagy államférfiakká fogtak lenni. (Tetszés.) Reméljük, hogy azok, kik roppant segélyforrásokkal ezen baleseteket idézték elő, sikerek s diadalok váratlan sorát fogják megnyithatni, s biztosítsuk őket arról, mikép mindaddig, mig kötelességüket teljesítni ügyekrendnek, számíthatandnak ama támogatásra, melyben elődeik részesültek, úgy hogy ha nekik szintén meg kellene bukniok, ezt ne az ellenzéknek, hanem saját hibájoknak, s az ország igazságának tulajdonítsák.“ (Zajos és hoszszas tetszés.) Roebuck szintén a vizsgálat létesítése mellett nyilatkozván, többek közt megjegyzi : „Minő okokra alapítja a nemes lord azon kivonatát, mikép határozatunkat visszavonjuk ? Arra, mikép új kormány létezik. De vájjon uj kormány létezik-e ? A kártyák összekeverhettek, de folyvást ugyanazon kezekben vannak. (Helyeslés.) A nemes lord dicsérő beszéde daczára, tökéletesen be van bizonyítva, hogy ezen államférfiak egyáltalában nem képesek kötelességeiknek megfelelni. Egy nagy tekintély kijelentő, mikép egyetlen kormány sem lenne magától képes, egy ilynemű vizsgálatot szervezni. Ezért én azt óhajtom, hogy az alsóház segélykezet nyújtson ezen vizsgálat létesítésére. Én azt hiszem, hogy midőn a vizsgálat létesítését indítványozom , épen a kormány érdekében járok el, s a nemes lordnak segédkezet nyújtok, az önmaga által óhajtott czél elérésére, mely czél az ország intézményeinek újraszervezésében, s a közigazgatásban uj erély behozásában áll. Ezen erélyt, melyre a kormánynak szüksége van, a nemes lord az alsóház közreműködésében találandja fel. Ekkép támogattatva a nemes lord képes leend, az általa szándéklott reformokat létesítni, mi, félek tetre, hogy saját erejére szorítkozva, soha sem fogna neki sikerülni . Végül szónok kijelenté, mikép jövő csütörtökön indítványt teend a vizsgálóbizottmány kineveztetése iránt. Duncorabe kapitány az admiralitás első lordjához interpellátiót intézvén, a lord - mayor lakomáján Napier által tartatott beszéd iránt, Graham kijelente, mikép az admirál által felhozatott állítások kimerítő cáfolatába nem bocsátkozhatik, mivel ekkor oly sürgönyöket s leveleket kellene közölnie, mik a balti-tengeren legközelebb megújítandó tengerészeti intézkedésekre vonatkoznak. Napier már előbb is kifejezé panaszát a hajóhadi legénység fegyelmetlensége iránt, azonban az admiralitásnak azon kérelmére, mikép az illető hajókat nevezte meg, adós maradt a válaszszal, e szerint maga is bevallá, hogy panasza elsietett volt, mit az összes tisztek is megerősítettek" — Hogy ő hadfolytatására vonatkozólag megrovatott volna, nem igaz, csupán az admiralitás irányábani udvariatlansága által vont magára az utóbbinak részéről szigorú rendreutasítást. Hogy ő letétetett, nem igaz; midőn parancsnoksága bevégződött, ő is — valamint előtte számos főparancsnokok — parancsot kapott, lobogójának levétele iránt, s a jelen admiralitásnak senki sem veendi rész néven, ha nem gondol arra, hogy valaha ismét feltüzelse vele lobogóját. A lord - mayori lakomán tartott híres beszéde miatt, az admiralitás nem fogja őt feleletre vonni, mivel mindig szokásban volt, a félzsoldban levő tisztek számára — s Napier most ezekhez tartozik — tetemes szólásszabadságot engedni. ,,Napier“ — úgymond szónok — ,,a lord-mayor né hősnek nyilvánító magát, a kormánynak nincs kedve neki alkalmat adni arra, hogy még vértanú gyanánt is tüntesse föl magát."* A „Times,“ noha azt hiszi, hogy Poroszország most már hajlandó a nyugati hatalmasságokkal oly külön szerződést kötni, mely őt tettleges közreműködésre kötelezné, mindemellett nem tartóztathatja meg magát egy baljóslatú visszatekintéstől . Szerinte, az ügyek jelen helyzete föltűnőleg hasonlít a Poroszországgali viszonyokhoz 1796-ban, miután ez utóbbi a baseli béke által a Francziaországgali háborúból kivonta magát. Akkor Hammond al-államtitkár, úgy hiszik, nagyatyja ama gentleman-nek, ki most ugyanazon hivatalt viseli, küldetett P 11 által Berlinbe, hogy — ha lehet — a porosz királyt arra bírja, mikép legalább fegyveres semlegességi állást foglaljon el, s erőfeszítéseit Angolországéival egyesítse, a béke helyreállítása végett. Haugwitz a porosz minister, elveti ezen javaslatokat, mivel — mint mondá —■ Poroszország nem fegyverkezhetik föl anélkül, hogy kikerülhetlenül az egyik Vagy másik hadfolytató fél oldala mellé ne sodortassák, s Hammond— mint ama korszak történetírója mondja — Bécsbe ment, meggyőződvén arról, mikép semmi sem változtatandja meg a porosz udvar hangulatát mindaddig, míg Haugwitz s annak titkára Lombard, egy hatalmas párt által támogatva, a király bizalmát bírják. A „Times“ szerint, a jelen helyzet az akkorihoz annyira hasonlít, mikép azt lehetne hinni, hogy Haugwitz és Lombard még most is a kormányon vannak.