Budapesti Hírlap, 1855. február (634-656. szám)

1855-02-25 / 654. szám

lett a falusi fiatalságot oktatják; mily sikerrel azonban, fölösleges mondanom. De legyünk igazságosak,váljon ki az,aki joggal kivánhatna oly jövedelemért, melyből alig tengődhetni, minden tökéletességekkel teljesen biró tanitót ?.. . Hogy ez ügyben más adatokat mellőzzek, például csak Sz.... városát említem. Ez 5.600 lakost számláló városban a többséget a katholikusok teszik, s elhiszik- e kegyes olvasóim, hogy itt az évenkint 70— 80-ra menő mindkét nembeli növendékeket csupán egy férfi oktatja, ki tanítása mellett még a kántor tisztségét is teljesíteni köteles. És ezért jövedelme annyira csekély, hogy alig tengődhetik, alig tarthat egy fiút, ki őt, ha kántori hivatása az iskolából kiszólítja, a tanításban helyettesítse. Ily körülmények közt a népnevelés nem haladhat a kívánt czél felé.......... Azonban jól tudjuk, s reményünket s egy jobb jövő iránti kinézésünket abban helyheztetjük, hogy a magas kormány, mely gondos figyelmét a legcsekélyebb tárgyra is örömest kiterjeszti, e tekintetben is üdvös intézkedéseket tett már és tesz naponkint; ezek azonban csak úgy fogják az óhajtott gyümölcsöket termeni, ha lelkiismeretes szigorúsággal foganatba vétetni fognak, ha a községek maguk is készek és szívesen fognak áldozatokkal járulni e szent czélra emelt oltárhoz. A magas kormány meg van győződve az egykori római nagy államférfiu elvének valódisága felől, ki sokszor mondá: „ha azt akarjátok, hogy a nemzet boldog legyen, segítsétek fiait oktatni !"* A nép neveletlensége s ennek folytán butasága, nem egyszer tévútra, balitéletekre vezeti azt, így minap G.. . . helységében egy asszony a köszvény fájdalmai ellen nadragulyát s más zsibbasztó vad gyökereket gyógyszer gyanánt használván, megtébolyodott, s ily állapotában egy uraság élésboltjába lopódzott, hol tolvaj gyanánt letartóztatták. A hiányos nevelés és oktatás következtében még sok helyeken gyülöletszülte beszuállások, verekedések s tolvajságok a nép közt gyakran előfordulnak, így B. Váralján nem régen egy kondás pajtását az utón meggyilkoló. Másutt ismét boszuból egy zsidónak több hordóit kifúrván, a bort azokból kieresztették. Múlt hónapban megyénk rengetegjeiben annak erélyes főnöke nsgos Mariassy Ádám cs. k. helytartósági tanácsos Ur az elszaporodott vadállatok kiirtására nagyszerű hajtóvadászatokat rendezgetett, jelesen Telkibányán és Kenyheczen. A vadászatokon,melyeken számos minden rangu lövészek és fényes vendégek megjelentek, főlig Ernesztő cs. fensége is részt vett. Itt ő fens, ritka lövész ügyességének számos példáját adta: többek közt egy állásban négy rókát ejtvén el. A néhány napi vadászatnak százra menő nyúl, számtalan róka s más kisebb vadak estek áldozatul. Múlt napokban megyénkben a marhahús fontja egy váltó krajczárral felemeltetett, s így az most 19 kr. De a többi élelmi czikkek ára is naponkint feljebb hág, így például a gabona, és bor. Itt egykor csak néhány év előtt is, mint mondják, annyira olcsó volt a szőllő nedve, hogy azt víz gyanánt itták, különösen a Hegyalja közelében; most a legközönségesebb bornak is az ára 15 ftop. A gabona szerfelett drága; mint értesültem, a búza mérője már 40 vízon is belül kelt el. Csakugyan beteljesültnek látom azt, mit a tapasztaltak nemrég jövendöltek, hogy t. i. jövend idő, midőn hazánkban is mint más tartományokban, a váltópénz pengőre fog változni. Ez most valóban beteljesedett, sőt most pengőben sem kaphatjuk azt, minek értékét egykor váltóban fizettük. Hogy nálunk is farsang van, úgy hiszem, fölösleges említenem; tudja azt minden ember, a csendes falukban épen úgy, mint a fényes városokban. Mindenütt zeneszóval találkozunk; vigadnak a náddal födött sirhalom-tekintetű csárdákban épen úgy, mint a diszes városi büszke termekben. — Nálunk — a közelgő nehéz idők daczára — tánczol és mulat minden ember, mintha szent kötelessége volna. A milyen szokásszülte kötelesség nagypénteken mákos laskát és lencselevest enni; a milyen kötelesség husvétkor piros tojást főzni s szagos rózsavizzel locsolni, karácson estéjén éjfélig dióra kártyázni, ép oly lelkiismeretes feladat az egész farsangon át mindvégig tánczolni, végig hegedülni, akár van az embernek kedve, akár nincs. Azt olvastam valahol, de valóban úgy is van, hogy az ember önként elhiteti magával, hogy most vigadni kell, mert farsang van és vigad. Fejébe veri magának, hogy most meg kell házasodni, mert farsang van és megházasodik, s három nap múlva azután következik a böjt. A múlt évben e környéken a meghaltak száma tetemesen fölülhaladta a szülöttekét. Nagyszerű és rideg telünk van. A mostani rendes időjárát következtében a mezei gazdák, szőlőmivelők bő és áldásdús esztendőt jósolnak. Két hét óta állandóan oly kemény tél uralkodik itt, milyenre alig emlékeznek. Különösen pár nap óta a hideg oly iszonyú, hogy a szabadban tanyázó madarak annyira elgyengülnek, miszerint azokat élve lehet megfogni. Volt eset, hogy ily módon az után élő fogoly madarat is kaptak Másfelől egy kocsisnak félóra alatt, füle és lába elfagyott. Hó csak múlt napokban esett, s a legjobb szánkózást eredményezte. A jolsvai időjósnak tehát január hónapra mondott jövendölése nem teljesedett be. A hideg és meleg gyorsan nem váltakozik, és a légmérsék jelleme állandó. Az általa megjövendölt köd és felhőket pedig a folyvást derült és csillagos égen, épen nem látjuk. Matilda. T A R C Z A. A besorozott. Flamandi beszély. Conscience Henriktől. (Folytatás.) III. Egy szép őszi napon Katinka szökdécselve távozott a faluból haza felé. Arcza kellemes vidámságtól Szépítve boldogságot árult el, könnyű léptekkel haladott a kavicsos után, koronkint érthetlen szók suhantak ki ajkain, mintha magában beszélt volna. Egyik kezében két levél író papírt tartott, a másikban irótollat, s egy kis üveg tintát, melyet a segrestyéstől kapott. Útközben a szép Johanna jött vígan dalolva egy ösvényről eléje, s e szókkal állítá meg :— Hé Katinka! hová szaladsz azzal a papírral? Mennyire sietsz, mintha égés volna valahol? Mondd csak, hogy van János ? — János! Felel Katinka, az Isten tudja kedves Johannám. Mióta elment csak háromszor tudósított, akkor jól volt, most már hat hónapja nem tudunk róla semmit. — Tud- e írni Katinka ? — Tudott, hiszen mikor iskolába jártunk- engem is tanított. De azóta elfeledhette mint én. — És mit akarsz te ezzel a papírral ? — Oh Johanna! két hónap óta ismét megtanultam írni. Meg akarom próbálni, tudok-e levelet írni. Nem tudom mi lesz belőle, írtál te valaha levelet ? — Nem, de hallottam olvasni eleget; testvérem a városból majd minden hónapban küldött. — Ugyan milyen az a levél? Mivan benne? Olyan, mintha az ember valakivel beszélne ? — Oh nem, Katinka! Valami igen szép! mindenféle szép bókok és szavak, melyeket alig lehet érteni. — Oh Istenem, Johanna, hogy fogom én ezt végezni ? De hátha például ezt imám : „János, mi szomorodunk, mert nem tudjuk te miként vagy, tudósíts minket hamar, különben anyád beteg lesz*'; ugye ő ezt meg fogja érteni. — Bohó! az nem lesz levél !«az egész világ úgy beszél, legyen okos vagy oktalan. Várj egy kissé! Ez mindig így kezdődik : „Igen tisztelt szüleim! reszketve fogom a tollat kezembe, hogy .... hogy . . . . hogy“ nem tudom tovább. — „Hogy nektek írjak.“ — Oh te jobban tudod, mint én. Te gunyolódol velem, s az nem szép tőled Katinka! — Hol az eszed Johanna ? Hiszen csak nem veszi azért senki a tollat kezébe, hogy kenyeret vágjon vele. Bízón mindjárt kinevetlek együgyüségedért. De azt még sem értem, hogy miért reszket testvéred, valahányszor levélhez kezd. Ugye mert nem tud jól hőni? S ez nagy baj, mert ha reszket, még roszabbul ir. — Nem, nem azért. Jacquis egy kissé vígan él, ezért mindig pénzt kér, ezért reszket, mert apám nem szeret adni! No de hagyjuk ezt, mondd meg Katinka, hogy van a tehenetek? — Tűrhetően. Szegény állat, kissé beteg volt, de most már jó étvágygyal eszi a luezernát. Bornyát eladtuk. Az olyan tarka, szép, szép kicsi állat volt! Ez utolsó szavak alatt már néhány lépést távoztak egymástól. —Jó utat Katinka, kiált Johanna,igyekezz megírni a levelet, s köszöntsd tőlem Jánost. —Vasárnap a nagy mise után meg tudom neked mondani, mi lett belőle .... kívánj tőlem jó napot testvérednek. Katinka félig szaladva, félig tánczolva folytatta útját. A két özvegy az asztal mellett ülve nyugtalanul várta érkezését. A nagyatya kissé gyöngélkedve lefeküdt, de azért fölemelt fővel akart tanúja lenni a mindjárt kezdődő nagy munkának. Mihelyt a fiatal leány belépett, a két özvegy lekapdosott mindent az asztalról, s letörölgették kötényük szélével. — Jöj ide Katinka, szólt a János anyja, ülj a ■ngyapó székébe, az elég kényelmes. A fiatal leány hallgatva foglalt helyet az asztal körül, maga elé tette a papírt, s álmodozón a toll hegyét ajkai közé fogta. Ez idő alatt az asszonyok és a nagyapa, különös kíváncsisággal nézték a gondolataiba mélyedt leányt. A kisfiú mindkét könyökével az asztalhoz támaszkodva, nyitott szájjal, bámulón vizsgálta Katinkát, ki akarván találni, hogy mit akarhat azzal a tollával. De Katinka fölkelt, mindig szótlanul, a szekrényből egy kávés csészét vett elő, beletöltötte a tintát, s ismét az asztalhoz ült s forgatta s visszaforgatta a papírt. Végre tintába marta a tollat, s elhelyező magát mintha írni akarna. Egy percz múlva fölemelte fejét és kérdező: — Nos, mondjátok hát mit kell írnom. ■ A két özvegy kérő tekintettel összenézett, s egyszersmind a beteg nagyapára fordíták szemeiket. — Hát írjad csak, hogy mindnyájan jól vagyunk, szól az öreg köhécselve, a levelet mindig úgy szokták kezdeni. — Ez ugyan szép dolog, mond Katinka rászaló mosolylyal, hogy mindnyájan jól vagyunk , s te már két hete betegen fekszel. — Azt azután majd megemlítheted a levél végén. — Nem leányom,tudod- e mit kell tenni? Szól a János anyja. Kérdezd először hogy van ő, s miután ez megvan, apródonkint bele teszünk egyebet. — Nem gyermekem, szól a másik özvegy, írjad először, hogy kezedbe veszed a tollat tudakozódni az ő egésségéről. — Helyes, ugyanezt mondta Johanna, de talán mégsem teszem, igen gyermekes, felelé Katinka békétlenül. János maga fejétől is kitalálja, hogy a lábammal nem írhattam. — Ne csak írd először nevét a papírra oda felül, szólt a nagyapa. — Melyik nevét? Braems-et? — Dehogy, Jánost ! — Igazad van nagyapa, szól a fiatal leány. Menj Pali, vedd le karjaidat az asztalról. És te anyám üj egy kissé odább, mert bizonyosan meg fogsz taszítani. A tollat a papírhoz értette, s míg a helyet kereső hova írnia kell, alig hallhatóan szótagolta a távollevő kedves nevét. A János anyja hirtelen fölkelve megragadta a kezet, mely a tollat tartá. — Várj egy kissé Katinka, szól ő. Nem tetszik, neked igen rövidnek csak ennyit írni : „János. Valamit hozzá kell tennünk. Nem jobb volna-e a helyett kedves fiam vagy kedves gyermekem? Katinka alig ügyelt e beszédre, a papír törülgetésével volt elfoglalva, s félig boszankodva felszólalt. — Ládd mit tettél! Egy nagy tintafolt a papíron, akármennyit törülöm sem megy ki. Más levelet kell elővennem. — No de hát mit mondasz Katinka? Kedves fiam, szép megszólítás ugye? — Nem, én azt sem akarom írni, szól Katinka elkedvetlenedve. — Irhatok- e Jánosnak úgy mintha anya volnék ? — Mit akarsz hát írni? Szemérmes pirolyá el arczát, midőn felelé: — Ha azt írnám kedves barátom? Nem volna- e jobb mindeniknél. — Nem, én azt sem szeretem, szól az anya, inkább tedd csak Jánost magára. — Kedves szeretett Jánosom? kérdő a fiatal leány. — Igen, ez már jól van,szóltak egyhangúan jó kedvvel örvendve, hogy a nehézség igy meg van oldva. — Maradjatok csak mind távol az asztaltól, szól Katinka, s tartóztassátok vissza Palit, hogy meg ne taszítson. (Folyt, következik.) Austria birodalom. Bécs. Amint a „Vossische Zeitung‘‘-nak Bécsből febr. 20-ról írják, németalföldi követ Heckeeren az azelőtti napon hosszabb értekezletet tartott a külügyminiszériumban , s azt hiszik, hogy annak tárgyát Hollandiának a decemberi szövetséghez hozzáállása tette. Hogy ez állam is, mint Svézia, Dánia és Belgium a nyugatiakhoz csatlakozástól nem idegen,bizonyosnak tartothatik, mit a Hágában levő austriai cs. követ le. Dobblhof tudósításai is erősítnek. Mind ez államok azonban, míg e részben határozott nyilatkozatot tennének, előbb elvárják a bécsi értekezletek végét, leginkább azért is, mivel remélik, hogy Poroszország viszonyai Austriához és a nyugatiakhoz addig tisztába jőnek. A mint tudva van, darab idő óta több austriai tisztekkel együtt Persiában mulat, és ott tábornoki rangra emeltetett hajdani austriai cs. k. haditiszt gr. Karacsay. Ennek közelebbről Teheránból Bécsbe érkezett levele szerint Persia belügyei nem állanak roszul, ellenben azon hir, mintha azon udvarnál az orosz befolyás csökkent volna, alaptalannak mondatik, mely ott jelenleg túlsulylyal bir, mit azon körülmény is bizonyít, mikép a nyugatiak iparkodása Persiát rávenni, hogy semlegességéből a porta kedvéért lépjen ki, kívánt siker nélkül maradtak. Persia maga hadierejét folyvást szaporítja, s a határszélen Bayazidnál felállított serge 20/ 1OO 3612 emberből áll 50 ágyúval. A persa sah vagy király az austriai tiszteket, kik serge tanításával foglalatoskodnak, a naprend díszjelével ruházta fel. Bécs , febr. 23. Császár Ő Felsége a híres oroszlán vadász Gerard hadnagynak Algírban egy bécsi kétcsövű vadászfegyvert és egy vadászkést szolgáltattatott át. * Császárné Ő Felsége közelgő szülésének boldogító eseménye alkalmából, a f. hó 15-diki legt. kézirat értelmében, a belügyimnister úrhoz általa kijelölendő jótékony czélokra újabban következő kegyes adományok érkeztek : Rothschild bárótól négyezer forint— Perissutti Frigyes Alajos cs. k. szab. nagykereskedőtől 1000 ft— Weitersheim M. H. és társa nagykereskedőháztól 1000 ft, azon rendeltetéssel, hogy a keresztény és izraelita községek jótékony czélaira fordíttassanak, mindenik résznek öt-öt száz fokint juttatván. E kegyes adományok hova fordítása a maga idején köztudomásra fog hozatni; a hazafi adományozóknak jótékony érzelmük ez örvendetes nyilvánulásáért azonban eleve is a leghőbb köszönet fejeztetik ki. * A hivatalos veronai lap három, Radeczky tábornagy által aláírt rendeletet tartalmaz. Az első a vadászati és fegyverviselési "engedélyt illeti, a második a fegyverek készítésére és eladására, és a harmadik a salétrom készítésének ellenőrzésére vonatkozik. Minélfogva a kivételes állapot által e tekintetben hozott határozványok i. é. márczius végével hatályon kívül léteznek, s ellenben az 1818 - ki jan. 18 - ki nyilt parancs az 1854—ki ápril 21-ki határozványokkal érvénybe léptetik. 4 Biztos hallomás után, a cs. k. szab. nemz. bank elhatározta Salzburgban 500,000 ft adományalappal egy fiókbankot állítani. KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. Délkeleti csatatér. A „Patrie“ a Szebasztopoli táborból febr. 6-ról hoz egy levelet, melyben helyreigazítólag megjegyzi, miszerint az oroszok febr. 1-jéni támadásukkor nem vesztettek oly sokat, mint eleinte beszélték, de veszteségük mégis kétszer annyi volt mint a francziáké. Ezeknek halottjai közt van Sáránt mérnök zászlóalj főnök is, és a súlyosan sebesültek közt három százados. Továbbá levelező helyreigazítólag írja, mikép az oroszokhoz legújabban érkezett erősítő csapatok mennyisége nem 201’,001 hanem csak mintegy 2,(100 ember, kik útban vannak, de febr. 6 ig még az Osten-Sacken hadtesttel nem csatlakoztak. A török csapatok hajóraszállítása Várnából Eupatoriába gyorsabban történnék, ha a lovasságnak nem kellene késlekednie, mert a jelen pillanatban 4—5000 ló élelmi kellékét Eupatoriában előteremteni nehéz feladat A Szebasztopol előtti táborban is nagy hiány van lótáp dolgában, azonban a „Constitutionnell”nek írják, hogy már több zab-s szénaterhelt hajó útban van s eddig már meg is érkezendett Krimbe. A ,,Daily News1" levelezője kiemeli a tábori viszonyok tetemes javulását. Febr. 2-ki tudósítása igy szól: Az éghajlat kedvező minőségét a hadsereg physicai és szellemi állapotának megfelelő emelkedése követte; a felállításban levő faházak száma szaporodik. Az új telepekből a tüzelés még nem kezdetett el, noha azt napról napra várják. Azon 5 ágyús régi tűztelepünket, mely az ostrom elején oly hatályosnak bizonyult be a „kerek torony” ellen, de azóta csaknem egészen összeomlott, most szövetségeseink erős váraccsá alakítják át, melynek „Viktoria“ nevet adtak. Jan. 28-n egy roppant hosszú kocsisor vétetett észre, mely észak felől a várba bevonult. Kocsi kocsit ért rendes sorban, s az egész felszerelés mutatta, hogy kormányt szállítóeszközök s nem paraszttaligák. Minden járműben ló volt fogva, melyek egyikén a postakocsis ült. A szekerek száma 600-tól 2000-ig mehetett. A készleteken kívül az oroszok a lovaknak is igen meg fogtak örülni, mert mint mondják sokat elvesztettek. Tegnap reggel Bosquettnek a maga hadtestét fölriasztatá. Egy percz alatt minden talpon volt. Kivált a zuavok, ezek a harczias erő és fürgeségnek valóságos megtestesítvényei.A tábornok számos törzskarral és egy afrikai vadászkisérettel maga jelent meg csapatai közepett. A tisztek, valamint a franczia tüzérség lovai kitűnő állapotban látszottak lenni. Azt beszélték, hogy az oroszok közt gyanús mozgalmat vettek észre. Bosquettnek azonban csak szemrevételt intézett, s mivel daczára a zuávok khivó gúnyjeleinek az oroszok nem mozdultak, semmi sem történt. Csak midőn a francziák viszszamentek, kezdődött erős ágyúzás a várból. Mencsikoffág, a nagyhgekkel febr. fikán Szebasztopolban volt, hol nagy örömriadal uralkodott. Ezen napon osztattak ki a császár által küldött rendjelek, emlékpénzek, továbbá pénzajándékok és más jutalmak. A császári ukáz ágyudörgés közt olvastatott fel. A négek most Kamüsliben vannak a Belbeknél. Czernoviczból jelentik febr. 22-ről, miszerint az orosz vámhivatal febr. 19-n minden iratokkal s pénztárral együtt Chotynból és Dinoviczéból Novoselitzkába visszatért, míg a többi vámhivatalok Moldva felé az ország belsejében maradnak. Anglia, London, febr. 19.A Roebuck-féle indítvány létesítése iránti viták — úgy látszik — tetemesen veszélyeztethetik a Palmerstonkabinet lételét, vagy pedig egy a jelen körülmények közt szintoly kellemetlen eredményt idézendnek elő, t. i. a parliament szétoszlatását kikerülhetlenné teendik.— Roebuck nem látszik hajlandónak az általa javaslatt vizsgálatról lemondani , sőt inkább — mint már említek — legközelebb közzéteve ama tagok névsorát, kikből, a vizsgálati bizottmányt alakíttatni óhajtaná; s az általa kijelölt 11 tag közöl 8-an olyanok, kik a múlt hónapi tárgyalás folytában a kormány ellen szavaztak, mely körülmény nem igen indíthatja a kabinetet arra, hogy a rendszabályt ellenzem megszűnjék. A vizsgálat — mint mondják — csupán a múltbeli tényekre, a krími angol sereg szenvedéseinek kinyomozása s constatírozására szoríttatnék. Azonban ez talán a legkényesebb tárgy, s a jelen perekben legtöbb bajt idézhet elő, mivel ezen múlt meg jelen; ezen szenvedések még csak alig szűntek meg, ha ugyan megszűntek ; e szerint arról lenne szó, hogy gyanúba hozassanak, megrovassanak, sőt talán vádállapotba helyeztessenek oly hivatalnokok s tisztek, kik még most is inkább vagy kevésbbé fontos hivataloks parancsnokságokkal ellátvák; s hogy ez egy táborban levő seregnél történjék, azaz, hogy a katonák szivében bizalmatlanság gerjesztessék tisztjeik irányában, s ugyanazon tiszteknél igen komoly aggodalmak idéztessenek elő; mig jelenleg mind a katonák, mind a tiszteknek egyedül arra kellene gondolniuk, hogy miként teljesítsék kötelességüket az ellenséggel szemben.