Budapesti Hírlap, 1855. február (634-656. szám)

1855-02-21 / 650. szám

Pest, Szerda, BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Országot, 6 sz. a. (Kriewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik a lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat ki­véve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félév­re: 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben: fél­évre : 8 frt., évnegyedre 4 frt. — A­ hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr, számíttatik — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a l a­p kiadó hivatalában Herz János könyvnyomdájában (Országut.Kunewalder­­ház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czím­, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesít­­v­e egyenesen a k­i­a­d­óhi­­­v­a­t­a­l­h­o­z.utasítandók Előfizetés február és martini hóra Helyben : 2—két pft 40 kr Vidékre : 3 —három pft 40 kr. HIVATALOS RÉSZ­ E cs. k. Apostoli Felsége f. hó 16-án kelt legf. kézirata által, Császárné Ő Felsége közelgő lebetegedése alkalmából, Bécs fő- és szék­város szegényei számára, és pedig névszerint a munkás osztálynak és a jelen drágaságban külö­­nösen szenvedő szemérmes szegénységnek gyámo­­lítására tízezer forintnyi legmagasb kegyajándékot határozni legkegyelmesebben méltóztatott. A vallás-és oktatásügyi ministernek 1855. január 1-jén kelt rendelete,a­ mely által a magyar-, erdélyországi s a szerbvajda­sági és temesi bánsági gymnasiumokban a nyelv­­viszonyok szabályoztatak. Az 1854. december 16-kán kelt rendelettel kö­z­hírré tett legfelsőbb határozatok (birod. tervlap 315 sz. 2 point) alapján, a fönn kijelölt koronaor­szágok gymnasiumaira nézve a nyelvviszonyok tár­gyában következő rendeltetik: 1. §. A német nyelv minden gymnasiumokban, minden osztályokra nézve föltétlenül köteles tan­­­tárgykép tekintendő. 2. § Ott is,a hol a német nyelv a tanítványok -­­ nak nem­ anyanyel­ve, mihelyest a tanítványok azt annyira megtanulták, hogy nehézség nélkül megér­tik, legalább is néhány tárgy németül, s német tan­könyvek alapján tanítandó.A német nyelvnek e végre szükséges ismeretébe a tanítványok oly helyeken is, hol ezen oktatás eddig elő egészen elhanyagoltatott, jövendőre mindenesetre az al-gymnasiumban beve­­zetendők, úgyhogy minden körülmények között a fő-gymnasiura első osztályában néhány tárgyak németül taníttassanak, melyeknek száma annakutá­­na évről évre úgy szaporítandó, hogy a német nyelv a legfelsőbb osztályokban kiváló oktatási nyelv le­gyen, s hogy a tanítványok abban, nehéz tárgyak­ra alkalmazva is maguknak tökéletes jártasságot szerezzenek. Kívánatos azonban, hogy a német­nyelvnek az oktatásnál a­ használata már az al­gym­­názziumban elkezdődjék,a­mi most már semmi nehéz­séggel nem küzdhet, midőn a tanítványok már a fő­­isko­lban a német nyelvben némi oktatást nyernek, vagy midőn alkalmuk van ezen nyelvet társalgási nyelvkép megszerezniük. 3. §. A német nyelven kívül ott, hol a tanu­lók nagy többségének más anyanyelve van, ez s ennek irodalma is, a gymnasium mai len osztályai­ban, minden tanulókra nézve föltétlenül köteles tantárgykép tekintendő. 4. §. Ezen nyelvre s a német nyelvre együtt véve, hetenkint öt óra fordítandó, melyeknek el­oszlásánál egyrészről a mind a két nyelv alapos megtanulására szükséges gyakorlat, más részről az irodalom képző tartalmának gazdagsági fokozata figyelembe veendő. 5. §. A tanítványok túlnyomó többségének anyanyelve mindenesetre oktatási nyelvként hasz­nálandó mindaddig, m­ig az alapos megértés csak ez által közvetí­ttethetik; de ez az oktatásnál továbbá is használtathatik, a menny­iben az a 2. alatt kijelölt szabálylyal megegyeztethető. 6. §. Két élő nyelvnél több sohasem használ­tathatik egy gy­mnasiumban oktatási nyelvkép.Egy harmadik élő nyelv, azon tanítványokra nézve, kik abban még semmi ismerettel sem bírnak, a főgymna­­sium első osztályánál hamarább tantárgyul nem szolgálhat. 7. §. A köteles tanszakok (1 és 3 §§ ) az átté­teli és érettségi vizsgál­tnál is elengedhetlen tárgy­­kép tekintendők, s egy tanítvány sem nyilváníttat­hatik érettnek, ki mind a két nyelvet oly mérték­ben nem birja, hogy azt írásban s beszédben nyelv­tanilag és szókötésileg­ helyesen használni nem ké­pes. 8. §. A nyelvtanításnál általában,különösen pe­dig ott, hol két élő nyelv köteles tantárgy, a meny­nyire lehet, összehasonlító módszer alkalmazandó, s ezen nyelveknek nemcsak egymással, hanem a classicus nyelvekkeli összehasonlítása is keresztül­­viendő , mi végett, mihelyest lehetséges, vagy a latin, vagy a görög nyelv, német nyelvtan alapján anilandó. Bíró tervlap 1855. jan 13—ki III. db 7. 82. 9. §. Annak meghatározása, hogy a fennebbi elvek az egyes gymnasiumokban a tényleges viszo­nyok figyelembe vételével mikép érvényesitendők, a vallás- és oktatásügyi ministeriumnak tartatik fönn. 10. §. Egy oly gymnasiumnak sem adathatik vagy hagyathatik meg a nyilvánosság jelleme s a­­zon jog, hogy álladalmilag érvényes bizonyítvá­nyokat adhasson ki, mely magát a fönnebbi elvek­hez képest nem szervezi, vagy ezen szervezetben meg nem marad. 11. §. Jövendőre egy oly tanító sem alkalmaz­­tathatik a gymnasium­ban, ki abbeli képességét tör­vényesen be nem bizonyította, hogy ő a kérdéses gymnasiumban behozott oktatási nyelveket hasz­nálni tudja, s ki ennélfogva az általa választott tan­szakok közöl legalább egyre nézve a német nyelv és irodalom elegendő ismeretével nem bir. T­h­u­n s. k. F. hó 7, 9 és 11-én 2130,1689,115­­,1314 és 1923 sz­­. kelt igazságügyministeri bocs­átvány által az ügyvédség ideigl. gyakorlására kineveztet­­tek : a debreczeni orsz. főtörvsz. kerületben Aradon P­o­p­o­v­i­c­s Zsigmond ;a pozsoui orsz. főtörvsz. kerületben hivatalhelyly­el Balassagyar­­matban Botassek János ; a hivatalhelynek a po­zsoui orsz. főtörvsz. által leendő meghatározása mel­lett Go­lián György; Nyitrában B­oc­z Zsigmond; a hivatalhely kijelölése nélkül Berczányi József. Az egyesülve fennállott magyar cs. ki orsz. pénzügyigazgatóság a félegyházi cs. k. adóhivatal­hoz II. oszt. tisztté P­au­l Fülöp cs. k. pénzügyőr­ségi utámnézőt a cs. ki fővámhivatalnak­ szolgálat­ban Bécsben, ideiglenesen kinevezte. A nagyváradi cs.k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Schuck János és k. pénzügyőrségi fő­felügyelőt II.oszt. adóhivatali segéddé ideiglenesen kinevezte. F. é. feb. 17-n a cs. k. udv.. és államnyom­dában Bécsben megjelent és szétküldetett a birod. törvénylap IX-dik darabja. Tartalma: 27 sz. a. az 1855 feb. 3.ki császári rendelet, hatályos Magyar-, Horvát-, Tótországra, a Szerb­vajdaság és Temesi bánságra, az esztergomi érseket, a zágrábi püspököt, most érseket, mint t­opusskai apátot, a győri püspököt,­­a szent-mártoni főapátot és a győri székeskáptalant illetett földesúri örö­­ködési­og tárgyában. 28 sz. a. a pénzügyi és kereskedelmi ministe­­riumok 1855. feb. 5-ki rendelete, érvényes az általános austriai vámterületbe foglalt minden ko­ronaországokra , a festőfa ( Sumach) ki­­s átviteli vám alól fölmentetése tárgyában. 29 sz. a. a pénzügyministerium 1855. feb. 10 ki rendelete, hatályos a lombardvelenczei király­ságra a mértékvizsgáló hivatalok fizetési megbízá­sainak kézbesítése tárgyában. 31 sz. a. az igazságügyministerium 1855. feb. 11­ ki rendelete, érvényes minden koronaországok­ra, a katonai határszél kivételével, azon pénzbünte­tések behajtása és átváltoztatása módjáról, melyeket a törvényszékek büntető eljárás szerint ítélnek. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Paris, feb. 15. —S— Vely pasa török követ az itteni ud­varnál elutazása előtt fényes bált adott, mely pompá­­s fényűzésre nézve egyike volt a legna­­gyobbszerveknek, mert tudni kell, hogy mely roppant vagyonnal bir, s úgy él, mint egy igazi földesur , bár neki nem kevesebbe mint 100,000 franciába került; de aztán meg is kell róla val­lani, miszerint az minden tekintetben igen díszes volt, s csak sajnálni lehetett, hogy két annyi ven­dég volt megíóva, mint a mennyinek a­­termek­ben tér juthatott, s hogy a ruhatárban az átvett darabok visszaszolgáltatása alkalmával némi ren­­­detlenségek történtek, mik ily magas társaság­ban nem voltak előre várhatók. Vely utódja e tekintetben nehezen fogja az ő példáját követhetni, mert Re­aid pasa, atyja az új követnek, nem gazdag,­­ ha mindjárt az volna is, nem lenne neki szabad azt mutatni, a nélkül, hogy oly forrásra ne vezetne, mi elleneinek hatalmas fegyverül szolgálhatna. — Kormányunk sajnálva látja ed­digi követét elválni, ki mind magatartása mind nézetei által igen kedveltté tudta­­magát tenni az itteni udvarnál. Vely a volt Musztafa pasa nagyvezírnek, egy igen gazdag , igen tisztelt egyénnek a fia, ki a Cyprus-szigeten fekvő tel­kek legnagyobb részének birtokosa. Ily független családokat, úgy látszik, Resid pasa nem igen kedvel; a itt azt hiszik, miszerint Vely pasa e­­gyedül csak Resid rendszerén " esett" áldozatul, azon rendszernek, mely szerint min­den magas állomások ez utóbbinak rokonaival vagy párthi­­veivel töltendők be. Tán kevesbbé vennék rész néven Vely visszahivatását, ha azt nem gyaníta­nák, hogy Resid csak vak eszköze az angol kö­vetnek. Addig míg Napoleon hg Konstanti­­nápolyban volt, Redcliffe lordot egyensúly­ban tartotta, s ez által védve volt Vely pasa, va­lamint másrészről Bruck b. is nem keveset tett arra nézve, hogy mind a török mind az angol ál­lamférfi ellensúlyoztassék. Mióta azonban a her­­czeg visszatért Francziaországba s Bruck b. is visszahivatott, az angol követ befolyása többé nem talál ellenállásra, s mely pasa jön az első ál­dozat. Ily körülmények közt természetes, hogy a franczia kormány Konstantinápolybani befo­lyását illetőleg féltékeny kezd lenni s mint ne­künk állíták, komoly szándéka van követet kül­deni Konstantinápolyba­ A franczia kormánynak­­most csak ügyvivője van Konstantinápolyban, ki ugyan bír elegendő képességgel, de kinek nincs elegendő tekintélye arra nézve, hogy­­Redcliffe lord befolyását illő korlátok közé szoríthassa. Egyszersmind azt is erősítik, hogy Cowley lord­nak kellemetlen dolgokat kellett legyen hallania. A Poroszországgali alkudozások nem halad­nak előre, s a­mit ez iránt tegnapelőtti levelünk­­­ben köz­énk,az mind való. Wes­el­­­tnok — mint ezt néhány nap előtt M­a­g­n­e tábornagy tere­mében maga megvallá — azért jött ide, hogy ki­jelentse, miszerint a porosz király meg van győ­ződve, az orosz császárnak a béke helyreállítása iránti őszinte óhajtásáról, s hogy erősítse, misze­rint Poroszország legtávolabbról sem szándéko­­­zik a nyugati hatalmak politikájának ellenszer­­ülni, de másrészről azt sem fogja megengedni, hogy saját érdeke ellen háborúba sodortassák. Azóta sokat beszéltek erre is amarra is. Addig még csak védőleges magatartásról volt szó, Po­roszország hajlandónak mutatkozott a különszer­ződésre; támadó föllépésre azonban nem akarja magát kötelezni. Tehát semleges kíván maradni, é­s ez ellen a nyugati hatalmaknak nincs mit ellenvetniök; de Poroszország, daczára a semle­­­gességnek, ré­st akar venni az értekezletekben, é­s ez ellen van a nyugati hatalmaknak igen sok ellenvetni valójuk, így állanak a dolgok teg­nap est­e. Poroszország elleni fenyegetésekről szó sincs, s ha a bécsi ,,Donauu egyik levelezője azt írja, hogy Hatzfeld gr. lakbérszerződését nem újította meg, akkor nem tudja hogy mit mond. A porosz követségi palota a porosz kor­mány tulajdona. A hír még folyvást úti terveket készíttet a császárral: miután őt először Boulogneba, aztán Bécsbe s később Krímbe akarta utaztatni, most Nancyban a Szaniszló■ palotát készítteti el elfo­gadtatására, hogy innen vezényelhesse a hadse­reget , melynek Metzben kell összevonatnia. Mind az egyik mind a másik hírnek még további megerősíttetésre van szüksége. Fontossággal bír a kormánynak abbeli hatá­rozata , hogy a rendőrügynökök száma ismét 2—3000-rel fog szaporíttatni. Úgy látszik, hogy már előre­ szá­llnak­ azon bekövetkezhető esetre, midőn a párisi hadsereg" tetemesen kevesbíttet­­­ni fogván, a közrend fenntartását majdnem kizá­rólag a rendőrségre kellene bízni. Belga lapokban azt olvassuk, miszerint a törvényhozó testület nem hajlandó az újonszál­­lítási törvényjavaslatot megszavazni. A kormány azonban ez­által nem engedi magát zavartatni, a törvényhozó testület bizonyosan nem fog ellen­zékileg föllépni. Mindazáltal az mégis tény, mi­szerint ugyan a testület több tagjai szívük sugal­lata ellen szavazandnak. Ők ugyanis attól tar­tanak, mikép az új szerkezetnek az lesz a követ­kezménye, hogy csak a gazdag családok fog­nák fiaikat megválthatni Ők meg vannak t­i. győ­ződve arról, mikép az 1000 fr.nyi váltságdíj arány­lag csak kevés katonát fog rábírni, hogy újólag szolgálatba lépjen Ekkor pedig a kormány kény­szerülve lenne a váltságdíjt fölemelni, s hogy ezt tehesse, kénytelen lenne a váltságdíjt igen ma­gasra szabni A törvényjavaslat ellenei elisme­­­rik ugyan az öregkatonák nagy számának hasz­nát, de jobban szerették volna, ha a kormány a szolgálati időt 7 évről 9 vagy 10 évre terjesztette volna ki. Erre azonban gondolni sem lehet, mi­után L. Napóleon elve­ semmi olyast nem lép­tetni életbe, mi az alsóbb osztályokat elkedvetle­níthetné. Lehetséges, hogy Montalemb­ért fog első szót emelni a törvényjavaslat ellen. Nagy botrányt okozott a tudós és politikai világban, hogy Dupin volt törvényhozó-gyű­lési elnök a tudományok akadémiájában Odilon­ B­a­r­r­o­t jelöltsége ellen szavazott. Erre nézve tudni kell, mikép egykor Dupin és O. Barrot igen belső barátok voltak. Azonban O. Barrot nem tartozik a kormánypártiakhoz, Dupin pedig eget földet mozgásba hoz, csakhogy senator lehessen. Nagy együgyűség kívántatik ahhoz, hogy valaki Dupin köznapi­ságán csodálkozzék. Egyébiránt O. Barrot nagy szótöbbséggel megválasztatott; egy neme a fusiónak történt az intézet demokra­ta, orleanista és legitimista tagjai közt a kor­mány barátjai ellen. Spanyolországban nyíltan azon fordulatot veszik a dolgok, mint a­hogy mi előre megjósol­tuk. A szerfölött nagy pénzügyi zavar a forradal­mi kormányt túlhajtja a Rubikonon, s az szorult­ságában az úgynevezett desam­orlisacion-féle ja­valatot, t. i. a papi és községi javak elvételét illető javaslatot terjesztő a cortes-gyűlés elé. A ki­rálynő, ki valóban igazságosabb vagy okosabb e részben,,mint a ministerei, eleinte vonakodott az említett törvényjavaslat előterjesztését jóvá­hagyni, de a s­p­a­r t é­r v­­ őt­­engedékeny­ségre kényszerítő , azonban mégis kijelenté, hogy ő magát a törvényt­ sohasem szentesí­­tendi. A szent székkeli szakadás kimaradhatlan, ha a concordatum megsértetik, már pedig az a papi javak eladása által megsértetik, mert a concordatumban világosan az áll, hogy a papság szerezhet és bírhat javakat. Hogy mily veszélyes azon ösvény, melyre a forradalmi kormány tért, azt ő maga sőt a cortes,-gyűlés is belátja, mert nem meri a szabad vallásgyakorlatot kikiáltani. Hogy ez embereket vallási indokok vezérelnék, azt senki sem fogja hinni, de azt ők igenis jól tudják, hogy a­ szabad vallásgyakorlat behozatala által a szorosan katholikus Spanyolország érzel­meit s előítéleteit megsértenék. Ugyanazon ér­zelmiek s előítéletek lesznek azonban uralkodók akkor is, ha Roma ki fogja mondani ítéletét a concordatum megszegése ellen. A közelgő össze­ütközésnél pedig, mint már korábban is megjegy­­zők, csak a carlisták nyerhetnek. Ha nem hibá­zunk, a szakadás Romával jeladás lesz Monte­vi­lli a gr. fölkelésére. Ki Spanyolország javát kívánja, annak szinte óhajtani kellene, hogy e for­dulás történjék meg, mert alkalmasint csak Mon­­­temolin gr. képes a forradalomnak véget vetni. SzAHiO$-JJjvár (Erdélyben) febr. 7. Városunk, mint úgy nevezett szabad kir. vá­ros az új szervezés után is megtartó politikai ön­­­állását és saját tanácsa által kormányoztatik a polgármester elnöksége alatt; nem a járási, de egyenesen a cs. k. kerületi hivatalnak van alá­rendelve, honnan veszi a felsőbb rendeleteket. A tisztviselők száma leszállíttatott, s csak két tanácsosi állomás jön megerősítve. Polgármes­ternek meghagyatott J­a­k­a­b Bogdan, az alapos műveltségű és sok készültséggel bíró tevékeny férfi, az 1847-ki országgyűlésen a taxás pad is­meretes ékes­zónoka, kinek városunk igen sokat köszönhet Utczáinkat éjjelenkint több mint 100 lámpa világítja — rend, tisztaság s ízlés van mindenütt, sár nélkül, kövezeten járhatni, szóval külsőleg minden meg van té­ve, mi egy város fel­virágoztatására szükséges, csak a belső- vagy szellemi életre nézve lennének némi kívánni va­lóink, hogy p. o. egy casino vagy társalgási egylet, hol a hazai s más lapokat olvasni, nemesebb elvekben részesülni, társalogni lehessen, melynek legyen kölcsönkönyvtára, honnan az olvasásra könyveket lehessen kapni, é­s így a műveltség s közértelmesség terjesztésére munkálni, mire ugyan nagy szükség van, mert jelenleg meg lehet számlálni azon házakat, hol olvasni szeretnek, könyveket vásárolnak vagy hírlapot járatnak, de ellenben annál többet költenek fényűzési czik­­kekre és piperére. A múlt hó végén tartott re- 050. Február 21-n 1855.

Next