Budapesti Hírlap, 1855. március (657-684. szám)

1855-03-21 / 675. szám

Némely politikai körökben tegnap azt be­szélték, hogy a szultán egy saját kezével írt le­vélben előterjesztést tett volna Napóleon császár­nak, miszerint a keletre utazása s általában ott tartózkodása személyére nézve a fanaticus görö­gök részéről veszélyekkel lenne összekötve.­­ Egyszersmind azt is akarták tudni, hogy az aus­­triai kormány az új orosz császárnak népe iránti nehéz állására utalva azon kérdést tette: vájjon nem lehetne-e a Szebasztopol levontatása iránti követelésről lemondani ? Már bizonyos,miszerint a császárné nem fogja császári férjét Krímbe követni. Legnagyobb biztossággal állítják, hogy a császárné megáldott állapotban volna. Az „északi sereg“ a balti tengerre— a keleti pedig Austria rendelkezésére van kijelölve. Austriai birodalom. Bécs. A „D. Volksh.“ szerint a német ud­­varoknák­ austriai követek egy mart. 14-diki körsürgö­ny által megbizattak, az illető he­lyen közlem­, hogy az utasítások az orosz teljha­­talmazott számára végre megérkeztek s a béke­értekezletek megnyitása másnapra (tehát 15-re) van kitűzve. Egyszersmind utasítvák, a császári kormány bizalmát az óhajtott eredmény elérése iránt annál inkább kifejezni, mivelhogy az érte­kezletekben résztvevők mindenikénél jóakaratú hajlam nyilatkozik, s e szerint Austria „kibé­külésre“ irányzott fáradozásai alkalmasint nem lesznek egészen hiába­valók. Bécs, márt. 20. Biztos hír szerint lord Rus­sel nem fogna a békeértekezletek végéig Bécsben mulatni, sőt már rövid idő alatt visszatér Londonba, hogy ott állását mint gyarmatügyi minister elfog­lalja. Lady Russel egyelőre itt marad s később egy austriai fürdőt látogatand meg. KÜLFÖLD. Tartósítások a harc­terekről. Délkeleti csatatér. A legújabb krími tudósítások azon fontos jelentést hozzák, mikép a Malakoff-toronynál újan állított sánczokon belül táborozó orosz csapatok előbbre vitt védművek által már az összeköttetést a szárazi oldalon az északi erőddel helyreállították az által, miszerint az úgynevezett kozáktűztelepet (most varacsot) Inkermannál tökéletesen fedezni képesek. Külö­nösen ezen erődök ellen voltak a febr. 23 — 211—ki nagy harczok intézve, melyeket az oroszok sze­rencsésen kiállottak. Az egyesültek erőfeszítései naponkint növekednek, a kitűzött czél elérésére, de ugyanoly arányban növekedik az oroszok jól számított ellenállása is, kiknek bátorságát a febr. 23—24-ki csata szerencsés kimenetele nem ke­véssé emelte. A szövetségesek számára erősítő­csapatok naponkint érkeznek, a 10. franczia had­osztályt Herb­illen bnokkal naponkint várják; a 9-dik, B­r­unek b­ok alatt már orosz földön van. Azon hír folyvást erősbül a táborban, hogy még e hó végéig általános támadás fog Szebasz­topol ellen intéztetni. A „Times“ is azt írja, krimi tudósításai e­­redményéül , miszerint a kicsis igen közel van. Azt várták, hogy a jelen perczig, 48 órai bombá­zás után, mire már minden készen volt, a vár el­len több pontokon tervezett roham megtörtént. Az angolok a Redan és a kerek tornyot ostrom­­landozták, egyszersmind Balaklavát az oroszok diversio-kísérlete ellen védelmezvén. A roham­oszlopokat England és Sir C. Campbell ve­­zénylendik. Brunt admiráltól febr. 27-ről jelentés ér­kezett, mely következő tartalmú : „A „Fulton“ , kapitánya Le Bris, ki Keres felé küldetett ki, Ramiesbe visszaérkezett, együtt Gi­ffard kapi­tány­nyal, a „Leopard“ angol hajó parancsnoká­val ő szemrevételt intézett Anapa és Kaffa ellen. A „Fulton“ Kaffa felé evezvén, kis távolnyira a part mentében haladt; nem vett észre egyebet néhány kozák őrállomásnál, miket már Keresnél is látott. A „Leopard“, mely Anapa felé vette út­ját, azon kis nyilás előtt haladván el, melyen a Kurban-tó vize a fekete tengerbe ömlik, egy orosz hadoszlopot fedezett föl, mely azon homokrészen utazott, mely a tavat a tengertől elválasztja. A hajó vezágyúi e hadoszlopot megszalasztották, és a „Leopard“ naszádjai képesek voltak fegyveres­népet partra tenni, kik néhány házat lerontottak és tetemes mennyiségű élelmi készletet fölégettek; ezek e ponton szintén 4 ágyút találtak (24 fontost). A rendkívüli hideg, és a szakadó hó a Leopard kapitányát kényszeríték csolnakjait visszaparan­csolni és visszatérni Keres partjaihoz, hol ugyan­azon estre Fultonnal újra találkozott. 23—24-re éjjelén a két hajót jég véve körül, mindamellett reggeli 6 órára kikészülhettek; harmadfél órával később a tó nyilata előtt voltak. Le Br­is ma­gára vállalta egy csapat kozák távoltartását; a „Fulton“ a parthoz közeledett, elűzte a lovasokat azon faluból, mely a tó szélén fekszik, és vezá­­gyuinak sikerült felgyújtani a házakat, melyeket még hó fedett. Ezalatt a „Leopard“ fegyveresei visszavertek Anapa felől egy század gyalogságot, mely Tauran felé látszott ügyekezni. A tó mind­két oldalának urai lévén, fegyveres csapat partra tételét eszközték, mely mindent lerontott, mit e ponton talált, tiz 24 fontos ágyút, 1850—51 -diki öntésüeket, használhatlanná tettek; egy kétszer­­sültkészlet elégettetett. Nem dicsérhetem eléggé a tevékenység és értelmességet, mit Le Br­i­s ka­pitány ez alkalommal tanúsított: F­iatal tiszt már múlt nyáron a balti tengeren szolgált.“ Lord Raglan legújabb sürgönye mart.3- ról szól, s tartalma következő : „Mylord! Feb. 27-ke óta ismét több hajók sü­lyesztettek el, mint mondják , bizonyosságot az iránt nem szerezhettem, de a­mennyire szemmel tarthattam, a kikötőt elzáró új korlát tegnap est­e azon ponton túl terjedőnek látszott, meddig az két nappal előbbi megszemlélésem alkalmával kiter­jedve volt. Az ellenség erélyesen foglalkozik egy védmű felállításával, mely a franczia tűztelepekhez a legszélső­jobboldalon közelebb fekszik , mint az, melyet szövetségeseink 24-n reggel megtámadtak. Az ellenség úgy látszik haderőit Szebasztopol kö­zelében, mind annak északi oldalán, mind a Tser­­najánál szaporítja. A vasút kielégítőleg halad előre, s azt már készletek, kunyhóalkatrészek stb. szállí­tására sikerrel használjuk Eadikonig. E falutól fő­hadiszállásomig a távírda kész. Az idő ismét rend­­­kívül hideg , tegnap havazott, s ma reggel is egy kissé stb.“ L y­o­n a admirál pedig Ahhmed pasának az Eupatoria alatti török hajóraj parancsnokának hozzá intézett levelét küldé meg, melyben a ne­­­vezett pasa dicsérőleg emlékezik az angol kato­nák segélyéről a török csapatok és hadikészletek partraszállításánál, s azon segítségről mit a város védelmezésében febr. 27-n nyújtottak , s általá­ban az angol tengerészet tevékeny készségéért hálás elismerését nyilvánítja. Konstantinápolyból írják, miszerint a Bur­­gasban állott franczia lovasság tetemes része már Balaklavában kiszállt. A „Thabor“ franczia gő­zös az ottani kikötőbe megérkezett, fedeze­té­n v­olt B­ou­v­i­lle e­z­r­e­d­e­s, Napole­on császár szárnysegéde. A nagybritan­­niai hadbiztos keleten Gallipolit választotta a tö­rök-angol dandár toborzóhelyévé. A „Milit. Z.“ jelenti, miszerint L­a­m­a­r­­mór­a­tnok a piemonti krim-expeditio főpa­rancsnokságát véglegesen elfogadta. Az eupatoriai nagy lovascsata előörsi csete­­patévá olvadt le. Ázsiából értesülünk, hogy William pasa,­­ az anatóliai sereg új parancsnoka, a lázadó kur­dok egy kerületét már meghódította, s most a többi lázongók ellen nyomul. T A R C Z A: Északamerikai költészet és Longfellow. Az angol­szász faj különös erélylyel törekszik szellemi tehetségeinek eredetiségével kitűnni, s sze­replése két színpadon látható. Angolországban Shelbey hagyományos befolyása alatt, s Ameriká­ban ily befolyástól függetlenül; és ha nyilatkoza­taikon ugyanazon faj hasonvonásai feltűnők is, le­hetetlen a lényeges különbségeket is észre nem venni. Az agg Európa legújítóbb, legteremtőbb szellemén is felfedezzük minden nyomon a múlt bélyegét; ellenben az u­j világ legművészibb íróinál ez többnyire hiányzik. A természetet, melyet az európai mint vigasztalót, fáradalmai és fájdalmai után menhelyül tekint, nem úgy szereti, nem úgy ismeri az amerikai. Az amerikai a természetből szár­mazva, azt ismeri és szereti, de nem bízza meg gondjaival,s nem kér tőle nyugalmat. Ha nagy fáj­dalma van, nem félrevonulástól, hanem munkától vár erkölcsi gyógyulást, s gondjait feledni nem megy a magányba, hanem inkább az ügyszobák zajába s szellemi foglalkozással igyekszik fájdal­maitól menekülni. A munka a legfőbb törvény egy gondolkozó amerikai előtt, ki örömest elmondaná Goethével : „Egyedül az érdemli meg az életet és szabadságot, ki mindennap tesz érette valamit.“ Önként érthető, hogy a mit mondánk általá­nosan alkalmazva az írókra, kik a szász és német faj szellemi ihletének a két félgömböm képviselői, minden következtetés önkényes volna, ha kivételek nem férnének hozzá. Például egyfelől Goethe a te­vékenységet nyugat fiaiként tiszteli, és Jean Paul ugyan nem sebeit gyógyítani vonul a természetbe, de azért ezt melegen, igazán szereti. Másfelől Long­fellow amerikai költő felruházva fajának minden kiváló tulajdonaival, néha álmodozó mint Bellini. Csak nem kell szem elől téveszteni, hogy a formák alatt, melyek néha az ó világra emlékeztetnek, czéljában, melyre szemeit függeszti, mely felé tö­rekszik, a legellenkezőbbnek tetsző utakon mindig amerikai marad. Az Élet dala és Hyperion csak oly ember tollából kerülhettek, kinek elve a múltat és jövőt a jelennek alárendelni. ,,A jövendő, legyen bármily ragyogó, ne szé­dítsen el! A múltat feledd, nem hozhatod vissza! Tégy, tégy a jelenben, az időben a mely van, a mely él.“ Ím ez Longfellow oktatása, melylyel el­lenkezőt oly valódi költő mint ő koronkint nem fog papolni, ez nála alapeszme, ez ihlet. A jelen költé­szete­ mily idegenen cseng fülünkbe, és nincs fo­galmunk róla, mit kereshet ily durva körben a fi­nom istenség, melyet mi napról napra megfoghatat­­lanabbá törekszünk tenni,és száműzni a végtelen Űrbe. Hajdan a költészet nem volt valami külön dolog, va­lamely hozzáférhetlen églakó, sőt ellenkezőleg ele­venített mindent, mint a lélek a testet, s minden emberi tettnek,minden gondolatnyilatkozatnak meg­volt saját múzsája, más szókkal, költészete. Ha a hajdan­ kor ismerte volna az ipart, a­helyett hogy kizárja az Olympról, kétségen kívül feltalálta vona számára az ihletet, fél istenét. Eléggé megtisztel­te azzal, hogy a legfelségesebb szépséget a rut, a sánta Vulkánusnak, a korunkbeli kovácsok ősa­pjá­nak adta nőül. Egy német ítész állítá, hogy Vul­kán kiválólag a jövendő költészetének tárgya, és hogy jó idő, midőn ennek is akad Homerja,ki meg­­éneklendi. Ha a jóslat teljesül, százat lehet tenni egyre, hogy a megjósolt költő amerikai lesz. Ezen szempontból, és nem feledve, hogy az eszményt még az anyagi világban is megőrzi szük­séges jogait, nekem úgy tetszik, hogy az amerikaiak jóval megelőzték az angolokat, s határozottabban a jó utón vannak. Azt mondom megelőzték, kimagya­rázom magam: úgy hiszem, az északamerikai irodalom iránya a jövendő szellemével megegyezőbb, és jobb után jár mint az angol, de a szellem még nincs abban az arányban kifejlődve, és husz érdemes író­ra, kiket Angolország felmutat, alig esik egy az észak-amerikai­­Egyesült­ államokban. Ezt elvileg feltéve, hasonlóan méltányos kimondani, hogy ha a szellem általános fejlődésének színvonala magasab­ban áll is az ó világban, Amerika azt valódi fenső­­séggel egyensúlyozza. Emerson és Longfellow mű­vei úgy tetszik nekem, egyet kettőt kivéve fölötte állnak mindennek, mit az angol­szász faj Angol­országban 15 év óta teremtett. Míg tovább folytatnak, kutassuk fel némely amerikai sajátságok okait, némely jellemvonást, mely nyugat lakóit őseitől megkülönböztetik Mon­dók, a munka vallása az amerikaiaknak, — azt felel­nék nekem, hogy az angol is munkás; igen, de egé­szen más szellemtől vezetve. Az angol dolgozik, hogy ezért érjen, s hogy végül megpihenhessen; az amerikai dolgozik azért, hogy dolgozzék, hogy ne pihenjen soha, a munkában czélja az erélyt, mely benne van, alkalmazni, hogy kifejlődjék, hogy nyilatkozzék, egy szóval hogy tevékeny életet él­jen. Az angol, kinek ősei nem biztosítottak társa­dalmi állást, igyekszik magának teremteni politi­kában és iparban, mindkét esetben gyakorlati és prózai ember lesz, tekintete mindig munkája ered­ményén C függ,ettől vár mindenekig Amerikában ma­gas munka tiszteletet és tekintélyt eredményez. Ön­­ként értetik, hogy, a legkülönbözőbb jellemvonás rejlik ki ebből. Míg a czélhoz jutott angol megáll­ó szerzeménye megtartásán törekszik , vetély­társa mindig halad , s előbb becsüli a küzdelem fáradal­mait az eredmény élvezésénél. Az amerikai gyer­mekkorától fogva öneszén járva utat tör magának az életen, épen mint őserdőin keresztül, hangosan kiáltva „kiki m­ag­á­n­ak“. Győzelemre vágyva, de győzelme gyümölcsére nem gondolva, életét, vagyonát egyenlő k­önyüséggel koc­káztatja,mint­ha mindkettőt meg lehetne újítani; a legkevésbbé lovagias, de legkalandosabb népe a mindenségnek. Nagyon csalatkoznék, ki oly hibákat tulajdonítna neki, a­melyek a mi európai öreg társadalmunkban rendes követői a könnyű gazdagodásnak. Az ame­rikai sokkal kevésbbá önző, mint az angol. A foly­tonos bizonytalanság őt társai segítésére hívja fel, kiknek viszont segítségével adandó alkalommal ő is reá szorul. „Férjem bizonyosan nem tudja hány milliója van ma“ mondá nekem közelebbről egy nő, kinek fényűzése Párisban is feltűnnék, „de holnap tudósítást kaphatunk,hogy egy fillérünk sem maradt. Ekkor elül kell kezdeni, de kevesebb küzdéssel mint­­ön gondolja : nekünk oly sok jó bará­taink vannak.“ Annyi jó barát! próbáld csak meg erre a biztosítékra néhány ezer forintot kapni a londoni és manchesteri piac­on, ha egyszer buká­sod bizonyos ! Ebben vannak elemei aztán azon re­­gényszerűségnek,melylyel az amerikai nejét válasz­tani szokna. A herczegnek vagy pairnek, ki érdek­ből elveszi egy fakereskedő leányát, gyermekei is polgári rendűek, mondá Ligne herczeg, míg a ma­gyar nemes, ki szerelmével paraszt nőt ajándéko­zott meg, csalhatlanul nemes gyermekek atyja lesz. Ily szempontból Amerikában nincs egyenetlen há­zasság. Egy uj-yorki , vagy bostoni milliomos a nélkül , hogy viszonszerelmen kívül egyébre gondolna, ha ez egyben bizonyos, szive választott­jának lábaihoz rakja kincseit, s biztos benne, ha a­­ bukás bekövetkezik, neje örömmel s bátorsággal osztozik új küzdelmeiben, és hogy a­ki társa volt a bőségben, nem fog panaszkodni a­kkor, midőn társ­nak kell lennie a szerencsétlenségben. A házastársi kötelék talán legerősebb a dolgozó népeknél. Korán szokva családi bensőséghez, csaknem elszigetelve a nyugat határtalan magányában, az amerikai va­lódi társat nején kívül nem ismer. Ezért ritka az érdekbeli házasság. Az angol az amerikainál gyak­rabban lesz férje és rabszolgája olyanféle delnő­nek, ki iránt a megvetést felednie kell, de keve­sebb eset van arra, hogy ifjú és szép, szegény és szerény leányt, vegyen kt a hit tisztel. (Vége követk.) Anglia, Lon­d­on,mart. 17. A felsőház tegnapi ü­­lésében Albemarle gróf kimutatás előterjeszte­­tését indítványozá a vitorláshajókon s gőzösökön Krímbe szállított lovak száma iránt. A vita folytá­­­ban,mely az indítvány visszavételével végződött — Panmure lord bevallá,mikép nagy távolsá­goknál a gőzösökön i­­szállítás czélszerűbb. — A criminal-justice-bili harmadszor felol­vastatott. Az alsó házban tegnap a kincstár kanczellárja jelentés, mikép ő a budgetet csak husvét után terjesztendi elő. Erre P­a­k­i­n­g­­ton egy bilit terjesztett elő, az Angolország s Walesbeni nép­nevelés emelése iránt. Palmers­ton lord pártolván az indítványt, ez első ízben felolvastatott. Végre Hall engedélyt nyert egy oly bili előterjesztésére, mely a londoni helyi ön­­kormányzást egyszerűsíti, s egyöntetűbbé teszi. (Az „Indépendance beige“ távirdat sür­gönye). A ,,Morning-Post“ a bécsi értekezle­tek tárgyában egy látszólag beküldetett czikket közöl. Megerősíti, mikep az értekezletek csütörtökön délben nyittattak meg. Ezen ülésben az orosz meghatalmazottak szóval hozzájárultak a­z alaphoz, úgy a mint azokat a szövetségesek magyarázták. Az értekezlet péntekig elnapola magát, hogy egy jegyzőkönyvet szerkeszszen, melynek szombaton kell­ aláíratnia. E lap hozzá­teszi, mikép ezen tényeknek nem kell túlzott fon­tosságot tulajdonítni, a mennyiben Oroszország folyvást kitérő válaszokat ad, s a 3- dik biztosí­tékpont,mely a fekete-tengereni orosz túlsúly ke­­vesbítésére vonatkozik,még most sem lévén értel­­meztetve. Ugyane lapnak Parisból i­s jól táv­­írják: „W­e­d­e 11 tábornok küldetése tökéletesen meghiúsult, Poroszország nem akar a szövetsé­gesekkel­ szerződéshez járulni,­ s ezért nem fog az értekezletekbe fölvétetni.“ A „Times“ tegnap egy czikkében azon hitét fejezé ki, mikép mártius végén, vagy ápril elején a háború újabb lendületet fog kapni. Szerinte, Oroszország, melynek serege „kiszámíthatlan szenvedések“ következtében leapadt, elég ra­vasz teend arra, hogy általánosságban elfogadja a béke­alapot, s a szövetségesek közti egyetértést folytonos ellen­javaslatok által igy­ekezzék alá­ásni. „Diplomatiai ellenállása“ — úgymond — „szintoly makacs és ravasz, de semmi esetre sem oly hoszszas teend , mint Szebasztopol ellen­állása.“ A „Morning­ Post“ a bécsi értekezletek tár­gyában tegnap így nyilatkozik:,, A bécsi congressus előleges tanácskozásának tárgyát azon alapok sza­bályozása, mik szerint ezen értekezletek vezettetni fognak, s azon mód képezendik, melyen a nyugati hatalmasságok ezeket magyarázandják. A meg­hatalmazottak által megvitatandó 3 első feltétel hihetőleg nem akadályozandja az egyetértést. A botránykő a 4-ik biztosítékban áll, melynek tar­talma szerint Oroszországnak a fekete-tengereni hatalmát korlátozni kell. Ezen korlátozás csupán Szebasztopol feladatása­ vagy odahagyásában áll­hat. Úgy hiszszük, ez ama válasz, mely az orosz­­ követeknek fog adatni, ha ők azt kérdenék, hogy a minő határig terjed az előleges értekezletek le­hetsége. Azt kívánandják tőlük, hogy szerző­dé­­sileg engedjék át azt, mit fegyverrel makacsul védnek. Egyedül ez adhat nekünk becsületes és szilárd békét. Ez kétségkívül lényeges és előle­ges föltétel leend. Úgy hiszszük, az orosz politika tárgyában szerzett tapasztalásunk megkívánja, hogy először is ezen feltétel irattassék alá, s csak később foglalkodjanak az alkudozásoknak adandó határozott kiterjedéssel.“ A „Daily News“ a közönség kiábrándulását fejezi ki a Roebuck-féle vizsgálat modora fölött. Szerinte, a bizottmány bírálatában nem akar az ügy mélyébe bocsátkozni. Kitűnik ugyan, mikép Filder már a félszigeti háborúban sem volt képes egyén, s Cambridge herczeg meg­erősíti, mikép a sánczások ostrom-szerszámai már C h o b h a m-ban roszaknak ismertettek el, s a bizottmány még­sem úgy­ekszik kitudni, hogy ki felelős, Filder alkalmaztatása vagy a rosz szer­számok használatáért. Ha a bizottmány H­a­r­­­dinge lordot, s a ministereket elő nem idézi, a vizsgálat lassan kint el fog szunnyadni, s a gyö­keres hadseregi reform iránti kiáltozás eredmény­­­telenül fog elhangzani. St. Germans lord az eddigi izlandi hely­tartó tegnapelőtt reggel nete­­­s kíséretével együtt Dublint elhagyd. Az elutazás egész csendben történt s a volt helytartó tiszteletére legkisebb demonstratio sem rendeztetett. C­a­r­­­i­s­­­e lord K­i­n­g­s­t­o­w­n-ig elkisérte őt. Izlandban összesen 13,600 főnyi sorkatona­ság, mely Krímbe van szánva, váltatott fel a helyőrségi szolgálatban néphadezredek által. A „Times“ szerint Indiába parancs küldetett az iránt, hogy a 10x20-dik,b­ombay-i gyalog­ezredek, a­­60-dik bombay-i karabélyos­ ezred 1 - fő zászlóalja, s a 75 - dik bengálai gyalog­ezred a harcrtérre indíttassanak. Ezen ezredek, mindegyikük 600 főből állván, a Krím felé már útban levő többi ezredekkel együtt összesen 10,000 főre mennek föl. Mint mondják, India északi tartományaiból tetemes lovassági haderő fog a nyár folytában az oroszok ellen használtatni. A „Daily News“ már gyakran állítá, mikép a peeliták s ezek tanulékony utánzói a doctrinair whigek arra törekednek, hogy a kormánynak az alsóháztóli függését tágítsák,s a ministerek szá­mára az alsóházban ex officio-helyeket sze­rezzenek. E lap szerint a Wrightson által múlt kedden előterjesztett bili (melynél fogva a ministerek állomáscsere alkalmával nem lennének többé új választás alá vettetve) ezen után tett első lépés gyanánt tűnik föl, s legmakacsabb el­lenzést érdemel. Wrightson, ki évek óta so­hasem emelt szót, bizonyosan a miniszerek által ösztönöztetett indítványának előterjesztésére. Ne­vezetes körülmény, mikép az új választás szük­sége oly korban ismertetett el, midőn 3 é­v­e­s parl­amentek voltak. Jelenleg pedig az alsóház 7 évre választatik. Mily sokszor változtathatja színét egy tag ezen idő alatt! A „Press“ azt állítja, mikép Nap­ole­on császár el van tökélve egy elsőrangú franczia sereg élére állani, s a tavasz kezdetén a Krim invasióját kísérteni meg. A császár elutazása egy­előre elhalasztatott, nagyrészint leghívebb ba­rátja Persigny komoly előterjesztései követ­keztében. Szebasztopol ostroma hihetőleg meg fog szüntettetni. A krími utazás előtt, Napóleon császár neje kíséretében látogatást teend Angol­országban. Ugyane lap tudni akarja, mikép Pal­merston lord rövid időn peerségre fog emel­tetni, valamint hírszerint Lacy Evans tábor­nok is. Egy­­­e­e­d­s-i meetingben legközelebb elha­tároztatott, mikép Cardigan lord a balakjava

Next