Budapesti Hírlap, 1855. március (657-684. szám)
1855-03-21 / 675. szám
Némely politikai körökben tegnap azt beszélték, hogy a szultán egy saját kezével írt levélben előterjesztést tett volna Napóleon császárnak, miszerint a keletre utazása s általában ott tartózkodása személyére nézve a fanaticus görögök részéről veszélyekkel lenne összekötve. Egyszersmind azt is akarták tudni, hogy az austriai kormány az új orosz császárnak népe iránti nehéz állására utalva azon kérdést tette: vájjon nem lehetne-e a Szebasztopol levontatása iránti követelésről lemondani ? Már bizonyos,miszerint a császárné nem fogja császári férjét Krímbe követni. Legnagyobb biztossággal állítják, hogy a császárné megáldott állapotban volna. Az „északi sereg“ a balti tengerre— a keleti pedig Austria rendelkezésére van kijelölve. Austriai birodalom. Bécs. A „D. Volksh.“ szerint a német udvaroknák austriai követek egy mart. 14-diki körsürgöny által megbizattak, az illető helyen közlem, hogy az utasítások az orosz teljhatalmazott számára végre megérkeztek s a békeértekezletek megnyitása másnapra (tehát 15-re) van kitűzve. Egyszersmind utasítvák, a császári kormány bizalmát az óhajtott eredmény elérése iránt annál inkább kifejezni, mivelhogy az értekezletekben résztvevők mindenikénél jóakaratú hajlam nyilatkozik, s e szerint Austria „kibékülésre“ irányzott fáradozásai alkalmasint nem lesznek egészen hiábavalók. Bécs, márt. 20. Biztos hír szerint lord Russel nem fogna a békeértekezletek végéig Bécsben mulatni, sőt már rövid idő alatt visszatér Londonba, hogy ott állását mint gyarmatügyi minister elfoglalja. Lady Russel egyelőre itt marad s később egy austriai fürdőt látogatand meg. KÜLFÖLD. Tartósítások a harcterekről. Délkeleti csatatér. A legújabb krími tudósítások azon fontos jelentést hozzák, mikép a Malakoff-toronynál újan állított sánczokon belül táborozó orosz csapatok előbbre vitt védművek által már az összeköttetést a szárazi oldalon az északi erőddel helyreállították az által, miszerint az úgynevezett kozáktűztelepet (most varacsot) Inkermannál tökéletesen fedezni képesek. Különösen ezen erődök ellen voltak a febr. 23 — 211—ki nagy harczok intézve, melyeket az oroszok szerencsésen kiállottak. Az egyesültek erőfeszítései naponkint növekednek, a kitűzött czél elérésére, de ugyanoly arányban növekedik az oroszok jól számított ellenállása is, kiknek bátorságát a febr. 23—24-ki csata szerencsés kimenetele nem kevéssé emelte. A szövetségesek számára erősítőcsapatok naponkint érkeznek, a 10. franczia hadosztályt Herbillen bnokkal naponkint várják; a 9-dik, Brunek bok alatt már orosz földön van. Azon hír folyvást erősbül a táborban, hogy még e hó végéig általános támadás fog Szebasztopol ellen intéztetni. A „Times“ is azt írja, krimi tudósításai eredményéül , miszerint a kicsis igen közel van. Azt várták, hogy a jelen perczig, 48 órai bombázás után, mire már minden készen volt, a vár ellen több pontokon tervezett roham megtörtént. Az angolok a Redan és a kerek tornyot ostromlandozták, egyszersmind Balaklavát az oroszok diversio-kísérlete ellen védelmezvén. A rohamoszlopokat England és Sir C. Campbell vezénylendik. Brunt admiráltól febr. 27-ről jelentés érkezett, mely következő tartalmú : „A „Fulton“ , kapitánya Le Bris, ki Keres felé küldetett ki, Ramiesbe visszaérkezett, együtt Giffard kapitánynyal, a „Leopard“ angol hajó parancsnokával ő szemrevételt intézett Anapa és Kaffa ellen. A „Fulton“ Kaffa felé evezvén, kis távolnyira a part mentében haladt; nem vett észre egyebet néhány kozák őrállomásnál, miket már Keresnél is látott. A „Leopard“, mely Anapa felé vette útját, azon kis nyilás előtt haladván el, melyen a Kurban-tó vize a fekete tengerbe ömlik, egy orosz hadoszlopot fedezett föl, mely azon homokrészen utazott, mely a tavat a tengertől elválasztja. A hajó vezágyúi e hadoszlopot megszalasztották, és a „Leopard“ naszádjai képesek voltak fegyveresnépet partra tenni, kik néhány házat lerontottak és tetemes mennyiségű élelmi készletet fölégettek; ezek e ponton szintén 4 ágyút találtak (24 fontost). A rendkívüli hideg, és a szakadó hó a Leopard kapitányát kényszeríték csolnakjait visszaparancsolni és visszatérni Keres partjaihoz, hol ugyanazon estre Fultonnal újra találkozott. 23—24-re éjjelén a két hajót jég véve körül, mindamellett reggeli 6 órára kikészülhettek; harmadfél órával később a tó nyilata előtt voltak. Le Bris magára vállalta egy csapat kozák távoltartását; a „Fulton“ a parthoz közeledett, elűzte a lovasokat azon faluból, mely a tó szélén fekszik, és vezágyuinak sikerült felgyújtani a házakat, melyeket még hó fedett. Ezalatt a „Leopard“ fegyveresei visszavertek Anapa felől egy század gyalogságot, mely Tauran felé látszott ügyekezni. A tó mindkét oldalának urai lévén, fegyveres csapat partra tételét eszközték, mely mindent lerontott, mit e ponton talált, tiz 24 fontos ágyút, 1850—51 -diki öntésüeket, használhatlanná tettek; egy kétszersültkészlet elégettetett. Nem dicsérhetem eléggé a tevékenység és értelmességet, mit Le Bris kapitány ez alkalommal tanúsított: Fiatal tiszt már múlt nyáron a balti tengeren szolgált.“ Lord Raglan legújabb sürgönye mart.3- ról szól, s tartalma következő : „Mylord! Feb. 27-ke óta ismét több hajók sülyesztettek el, mint mondják , bizonyosságot az iránt nem szerezhettem, de amennyire szemmel tarthattam, a kikötőt elzáró új korlát tegnap este azon ponton túl terjedőnek látszott, meddig az két nappal előbbi megszemlélésem alkalmával kiterjedve volt. Az ellenség erélyesen foglalkozik egy védmű felállításával, mely a franczia tűztelepekhez a legszélsőjobboldalon közelebb fekszik , mint az, melyet szövetségeseink 24-n reggel megtámadtak. Az ellenség úgy látszik haderőit Szebasztopol közelében, mind annak északi oldalán, mind a Tsernajánál szaporítja. A vasút kielégítőleg halad előre, s azt már készletek, kunyhóalkatrészek stb. szállítására sikerrel használjuk Eadikonig. E falutól főhadiszállásomig a távírda kész. Az idő ismét rendkívül hideg , tegnap havazott, s ma reggel is egy kissé stb.“ L yon a admirál pedig Ahhmed pasának az Eupatoria alatti török hajóraj parancsnokának hozzá intézett levelét küldé meg, melyben a nevezett pasa dicsérőleg emlékezik az angol katonák segélyéről a török csapatok és hadikészletek partraszállításánál, s azon segítségről mit a város védelmezésében febr. 27-n nyújtottak , s általában az angol tengerészet tevékeny készségéért hálás elismerését nyilvánítja. Konstantinápolyból írják, miszerint a Burgasban állott franczia lovasság tetemes része már Balaklavában kiszállt. A „Thabor“ franczia gőzös az ottani kikötőbe megérkezett, fedezetén volt Bouville ezredes, Napoleon császár szárnysegéde. A nagybritanniai hadbiztos keleten Gallipolit választotta a török-angol dandár toborzóhelyévé. A „Milit. Z.“ jelenti, miszerint Lamarmóratnok a piemonti krim-expeditio főparancsnokságát véglegesen elfogadta. Az eupatoriai nagy lovascsata előörsi csetepatévá olvadt le. Ázsiából értesülünk, hogy William pasa, az anatóliai sereg új parancsnoka, a lázadó kurdok egy kerületét már meghódította, s most a többi lázongók ellen nyomul. T A R C Z A: Északamerikai költészet és Longfellow. Az angolszász faj különös erélylyel törekszik szellemi tehetségeinek eredetiségével kitűnni, s szereplése két színpadon látható. Angolországban Shelbey hagyományos befolyása alatt, s Amerikában ily befolyástól függetlenül; és ha nyilatkozataikon ugyanazon faj hasonvonásai feltűnők is, lehetetlen a lényeges különbségeket is észre nem venni. Az agg Európa legújítóbb, legteremtőbb szellemén is felfedezzük minden nyomon a múlt bélyegét; ellenben az uj világ legművészibb íróinál ez többnyire hiányzik. A természetet, melyet az európai mint vigasztalót, fáradalmai és fájdalmai után menhelyül tekint, nem úgy szereti, nem úgy ismeri az amerikai. Az amerikai a természetből származva, azt ismeri és szereti, de nem bízza meg gondjaival,s nem kér tőle nyugalmat. Ha nagy fájdalma van, nem félrevonulástól, hanem munkától vár erkölcsi gyógyulást, s gondjait feledni nem megy a magányba, hanem inkább az ügyszobák zajába s szellemi foglalkozással igyekszik fájdalmaitól menekülni. A munka a legfőbb törvény egy gondolkozó amerikai előtt, ki örömest elmondaná Goethével : „Egyedül az érdemli meg az életet és szabadságot, ki mindennap tesz érette valamit.“ Önként érthető, hogy a mit mondánk általánosan alkalmazva az írókra, kik a szász és német faj szellemi ihletének a két félgömböm képviselői, minden következtetés önkényes volna, ha kivételek nem férnének hozzá. Például egyfelől Goethe a tevékenységet nyugat fiaiként tiszteli, és Jean Paul ugyan nem sebeit gyógyítani vonul a természetbe, de azért ezt melegen, igazán szereti. Másfelől Longfellow amerikai költő felruházva fajának minden kiváló tulajdonaival, néha álmodozó mint Bellini. Csak nem kell szem elől téveszteni, hogy a formák alatt, melyek néha az ó világra emlékeztetnek, czéljában, melyre szemeit függeszti, mely felé törekszik, a legellenkezőbbnek tetsző utakon mindig amerikai marad. Az Élet dala és Hyperion csak oly ember tollából kerülhettek, kinek elve a múltat és jövőt a jelennek alárendelni. ,,A jövendő, legyen bármily ragyogó, ne szédítsen el! A múltat feledd, nem hozhatod vissza! Tégy, tégy a jelenben, az időben a mely van, a mely él.“ Ím ez Longfellow oktatása, melylyel ellenkezőt oly valódi költő mint ő koronkint nem fog papolni, ez nála alapeszme, ez ihlet. A jelen költészete mily idegenen cseng fülünkbe, és nincs fogalmunk róla, mit kereshet ily durva körben a finom istenség, melyet mi napról napra megfoghatatlanabbá törekszünk tenni,és száműzni a végtelen Űrbe. Hajdan a költészet nem volt valami külön dolog, valamely hozzáférhetlen églakó, sőt ellenkezőleg elevenített mindent, mint a lélek a testet, s minden emberi tettnek,minden gondolatnyilatkozatnak megvolt saját múzsája, más szókkal, költészete. Ha a hajdan kor ismerte volna az ipart, ahelyett hogy kizárja az Olympról, kétségen kívül feltalálta vona számára az ihletet, fél istenét. Eléggé megtisztelte azzal, hogy a legfelségesebb szépséget a rut, a sánta Vulkánusnak, a korunkbeli kovácsok ősapjának adta nőül. Egy német ítész állítá, hogy Vulkán kiválólag a jövendő költészetének tárgya, és hogy jó idő, midőn ennek is akad Homerja,ki megéneklendi. Ha a jóslat teljesül, százat lehet tenni egyre, hogy a megjósolt költő amerikai lesz. Ezen szempontból, és nem feledve, hogy az eszményt még az anyagi világban is megőrzi szükséges jogait, nekem úgy tetszik, hogy az amerikaiak jóval megelőzték az angolokat, s határozottabban a jó utón vannak. Azt mondom megelőzték, kimagyarázom magam: úgy hiszem, az északamerikai irodalom iránya a jövendő szellemével megegyezőbb, és jobb után jár mint az angol, de a szellem még nincs abban az arányban kifejlődve, és husz érdemes íróra, kiket Angolország felmutat, alig esik egy az észak-amerikaiEgyesült államokban. Ezt elvileg feltéve, hasonlóan méltányos kimondani, hogy ha a szellem általános fejlődésének színvonala magasabban áll is az ó világban, Amerika azt valódi fensőséggel egyensúlyozza. Emerson és Longfellow művei úgy tetszik nekem, egyet kettőt kivéve fölötte állnak mindennek, mit az angolszász faj Angolországban 15 év óta teremtett. Míg tovább folytatnak, kutassuk fel némely amerikai sajátságok okait, némely jellemvonást, mely nyugat lakóit őseitől megkülönböztetik Mondók, a munka vallása az amerikaiaknak, — azt felelnék nekem, hogy az angol is munkás; igen, de egészen más szellemtől vezetve. Az angol dolgozik, hogy ezért érjen, s hogy végül megpihenhessen; az amerikai dolgozik azért, hogy dolgozzék, hogy ne pihenjen soha, a munkában czélja az erélyt, mely benne van, alkalmazni, hogy kifejlődjék, hogy nyilatkozzék, egy szóval hogy tevékeny életet éljen. Az angol, kinek ősei nem biztosítottak társadalmi állást, igyekszik magának teremteni politikában és iparban, mindkét esetben gyakorlati és prózai ember lesz, tekintete mindig munkája eredményén C függ,ettől vár mindenekig Amerikában magas munka tiszteletet és tekintélyt eredményez. Önként értetik, hogy, a legkülönbözőbb jellemvonás rejlik ki ebből. Míg a czélhoz jutott angol megálló szerzeménye megtartásán törekszik , vetélytársa mindig halad , s előbb becsüli a küzdelem fáradalmait az eredmény élvezésénél. Az amerikai gyermekkorától fogva öneszén járva utat tör magának az életen, épen mint őserdőin keresztül, hangosan kiáltva „kiki magának“. Győzelemre vágyva, de győzelme gyümölcsére nem gondolva, életét, vagyonát egyenlő könyüséggel kockáztatja,mintha mindkettőt meg lehetne újítani; a legkevésbbé lovagias, de legkalandosabb népe a mindenségnek. Nagyon csalatkoznék, ki oly hibákat tulajdonítna neki, amelyek a mi európai öreg társadalmunkban rendes követői a könnyű gazdagodásnak. Az amerikai sokkal kevésbbá önző, mint az angol. A folytonos bizonytalanság őt társai segítésére hívja fel, kiknek viszont segítségével adandó alkalommal ő is reá szorul. „Férjem bizonyosan nem tudja hány milliója van ma“ mondá nekem közelebbről egy nő, kinek fényűzése Párisban is feltűnnék, „de holnap tudósítást kaphatunk,hogy egy fillérünk sem maradt. Ekkor elül kell kezdeni, de kevesebb küzdéssel mintön gondolja : nekünk oly sok jó barátaink vannak.“ Annyi jó barát! próbáld csak meg erre a biztosítékra néhány ezer forintot kapni a londoni és manchesteri piacon, ha egyszer bukásod bizonyos ! Ebben vannak elemei aztán azon regényszerűségnek,melylyel az amerikai nejét választani szokna. A herczegnek vagy pairnek, ki érdekből elveszi egy fakereskedő leányát, gyermekei is polgári rendűek, mondá Ligne herczeg, míg a magyar nemes, ki szerelmével paraszt nőt ajándékozott meg, csalhatlanul nemes gyermekek atyja lesz. Ily szempontból Amerikában nincs egyenetlen házasság. Egy uj-yorki , vagy bostoni milliomos a nélkül , hogy viszonszerelmen kívül egyébre gondolna, ha ez egyben bizonyos, szive választottjának lábaihoz rakja kincseit, s biztos benne, ha a bukás bekövetkezik, neje örömmel s bátorsággal osztozik új küzdelmeiben, és hogy aki társa volt a bőségben, nem fog panaszkodni akkor, midőn társnak kell lennie a szerencsétlenségben. A házastársi kötelék talán legerősebb a dolgozó népeknél. Korán szokva családi bensőséghez, csaknem elszigetelve a nyugat határtalan magányában, az amerikai valódi társat nején kívül nem ismer. Ezért ritka az érdekbeli házasság. Az angol az amerikainál gyakrabban lesz férje és rabszolgája olyanféle delnőnek, ki iránt a megvetést felednie kell, de kevesebb eset van arra, hogy ifjú és szép, szegény és szerény leányt, vegyen kt a hit tisztel. (Vége követk.) Anglia, London,mart. 17. A felsőház tegnapi ülésében Albemarle gróf kimutatás előterjesztetését indítványozá a vitorláshajókon s gőzösökön Krímbe szállított lovak száma iránt. A vita folytában,mely az indítvány visszavételével végződött — Panmure lord bevallá,mikép nagy távolságoknál a gőzösökön iszállítás czélszerűbb. — A criminal-justice-bili harmadszor felolvastatott. Az alsó házban tegnap a kincstár kanczellárja jelentés, mikép ő a budgetet csak husvét után terjesztendi elő. Erre Pakington egy bilit terjesztett elő, az Angolország s Walesbeni népnevelés emelése iránt. Palmerston lord pártolván az indítványt, ez első ízben felolvastatott. Végre Hall engedélyt nyert egy oly bili előterjesztésére, mely a londoni helyi önkormányzást egyszerűsíti, s egyöntetűbbé teszi. (Az „Indépendance beige“ távirdat sürgönye). A ,,Morning-Post“ a bécsi értekezletek tárgyában egy látszólag beküldetett czikket közöl. Megerősíti, mikep az értekezletek csütörtökön délben nyittattak meg. Ezen ülésben az orosz meghatalmazottak szóval hozzájárultak az alaphoz, úgy a mint azokat a szövetségesek magyarázták. Az értekezlet péntekig elnapola magát, hogy egy jegyzőkönyvet szerkeszszen, melynek szombaton kell aláíratnia. E lap hozzáteszi, mikép ezen tényeknek nem kell túlzott fontosságot tulajdonítni, a mennyiben Oroszország folyvást kitérő válaszokat ad, s a 3- dik biztosítékpont,mely a fekete-tengereni orosz túlsúly kevesbítésére vonatkozik,még most sem lévén értelmeztetve. Ugyane lapnak Parisból is jól távírják: „Wede 11 tábornok küldetése tökéletesen meghiúsult, Poroszország nem akar a szövetségesekkel szerződéshez járulni, s ezért nem fog az értekezletekbe fölvétetni.“ A „Times“ tegnap egy czikkében azon hitét fejezé ki, mikép mártius végén, vagy ápril elején a háború újabb lendületet fog kapni. Szerinte, Oroszország, melynek serege „kiszámíthatlan szenvedések“ következtében leapadt, elég ravasz teend arra, hogy általánosságban elfogadja a békealapot, s a szövetségesek közti egyetértést folytonos ellenjavaslatok által igyekezzék aláásni. „Diplomatiai ellenállása“ — úgymond — „szintoly makacs és ravasz, de semmi esetre sem oly hoszszas teend , mint Szebasztopol ellenállása.“ A „Morning Post“ a bécsi értekezletek tárgyában tegnap így nyilatkozik:,, A bécsi congressus előleges tanácskozásának tárgyát azon alapok szabályozása, mik szerint ezen értekezletek vezettetni fognak, s azon mód képezendik, melyen a nyugati hatalmasságok ezeket magyarázandják. A meghatalmazottak által megvitatandó 3 első feltétel hihetőleg nem akadályozandja az egyetértést. A botránykő a 4-ik biztosítékban áll, melynek tartalma szerint Oroszországnak a fekete-tengereni hatalmát korlátozni kell. Ezen korlátozás csupán Szebasztopol feladatása vagy odahagyásában állhat. Úgy hiszszük, ez ama válasz, mely az orosz követeknek fog adatni, ha ők azt kérdenék, hogy a minő határig terjed az előleges értekezletek lehetsége. Azt kívánandják tőlük, hogy szerződésileg engedjék át azt, mit fegyverrel makacsul védnek. Egyedül ez adhat nekünk becsületes és szilárd békét. Ez kétségkívül lényeges és előleges föltétel leend. Úgy hiszszük, az orosz politika tárgyában szerzett tapasztalásunk megkívánja, hogy először is ezen feltétel irattassék alá, s csak később foglalkodjanak az alkudozásoknak adandó határozott kiterjedéssel.“ A „Daily News“ a közönség kiábrándulását fejezi ki a Roebuck-féle vizsgálat modora fölött. Szerinte, a bizottmány bírálatában nem akar az ügy mélyébe bocsátkozni. Kitűnik ugyan, mikép Filder már a félszigeti háborúban sem volt képes egyén, s Cambridge herczeg megerősíti, mikép a sánczások ostrom-szerszámai már C h o b h a m-ban roszaknak ismertettek el, s a bizottmány mégsem úgyekszik kitudni, hogy ki felelős, Filder alkalmaztatása vagy a rosz szerszámok használatáért. Ha a bizottmány Hardinge lordot, s a ministereket elő nem idézi, a vizsgálat lassan kint el fog szunnyadni, s a gyökeres hadseregi reform iránti kiáltozás eredménytelenül fog elhangzani. St. Germans lord az eddigi izlandi helytartó tegnapelőtt reggel netes kíséretével együtt Dublint elhagyd. Az elutazás egész csendben történt s a volt helytartó tiszteletére legkisebb demonstratio sem rendeztetett. Carise lord Kingstown-ig elkisérte őt. Izlandban összesen 13,600 főnyi sorkatonaság, mely Krímbe van szánva, váltatott fel a helyőrségi szolgálatban néphadezredek által. A „Times“ szerint Indiába parancs küldetett az iránt, hogy a 10x20-dik,bombay-i gyalogezredek, a60-dik bombay-i karabélyos ezred 1 - fő zászlóalja, s a 75 - dik bengálai gyalogezred a harcrtérre indíttassanak. Ezen ezredek, mindegyikük 600 főből állván, a Krím felé már útban levő többi ezredekkel együtt összesen 10,000 főre mennek föl. Mint mondják, India északi tartományaiból tetemes lovassági haderő fog a nyár folytában az oroszok ellen használtatni. A „Daily News“ már gyakran állítá, mikép a peeliták s ezek tanulékony utánzói a doctrinair whigek arra törekednek, hogy a kormánynak az alsóháztóli függését tágítsák,s a ministerek számára az alsóházban ex officio-helyeket szerezzenek. E lap szerint a Wrightson által múlt kedden előterjesztett bili (melynél fogva a ministerek állomáscsere alkalmával nem lennének többé új választás alá vettetve) ezen után tett első lépés gyanánt tűnik föl, s legmakacsabb ellenzést érdemel. Wrightson, ki évek óta sohasem emelt szót, bizonyosan a miniszerek által ösztönöztetett indítványának előterjesztésére. Nevezetes körülmény, mikép az új választás szüksége oly korban ismertetett el, midőn 3 éves parlamentek voltak. Jelenleg pedig az alsóház 7 évre választatik. Mily sokszor változtathatja színét egy tag ezen idő alatt! A „Press“ azt állítja, mikép Napoleon császár el van tökélve egy elsőrangú franczia sereg élére állani, s a tavasz kezdetén a Krim invasióját kísérteni meg. A császár elutazása egyelőre elhalasztatott, nagyrészint leghívebb barátja Persigny komoly előterjesztései következtében. Szebasztopol ostroma hihetőleg meg fog szüntettetni. A krími utazás előtt, Napóleon császár neje kíséretében látogatást teend Angolországban. Ugyane lap tudni akarja, mikép Palmerston lord rövid időn peerségre fog emeltetni, valamint hírszerint Lacy Evans tábornok is. Egyeeds-i meetingben legközelebb elhatároztatott, mikép Cardigan lord a balakjava