Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)

1855-04-04 / 687. szám

Pat, Szerda, Előfizetési felhívás. A beállott m­áso­di­k évnegy­ed­ben mielőbb megkezdendjük közked­vességben álló jeles regényírónk­­. K­e­mény Zsigmond urnak egy ere­deti f­­örténeti novelláját, vala­mint Gr­y­u­­­a­y Pál úr szépirodalmi szemléjét is folytatandjuk. Az előfizetés évnegyedre . Helyben : 4 pft. Vid ékre■: 5 pft 20 kr. ‘Előfizetni lehet Festene lap kiadó hivatalában (Országút Kunewal­­d k Árház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZERK. : HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k- Apostoli Felsége múlt bó 20-n kelt legf. határozata által legkegyelmesebben meg­engedni méltóztatott, hogy a budai helytartósági osztály alelnöke magural b. Augusz Antal a pápai krisztusrendet elfogadhassa és Viselhesse.' ' /; Öcs. k«Aposto­l­i F­e­­ Sé­ge f.’é martius 13—ki legfelsőbb határozata által Sztankovics Károly helytartósági­­titkárt helytartósági tanácsos­sá a soproni, és­ Ka­­­li­n­a Ferencz hely­tart. titkárt hely­tart. tanácsossá a budai helytartósági osztály­hoz legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A belü­gyminister b. Handel Zsigmond volt kincstári tanácsost,, továbbá Kalmár Gedeon, Glöckelsthurni nemes Tausch Lipót, Metlicz­­ky János Károly, Odor Rudolf és Tischer Károly megyebiztosokat helytartósági titkárokká Magyarországban kinevezte. A cs. k. bel­ügy­minister egyetértőleg az igaz­­ságügyministerrel, volt járásbiró Wolf Sámuelt járásfőnökké Erdélyben kinevezte. ■ A cs. k. belüigyminister Gronberg József helytartósági fogalmazót harmadik kerü­leti biztossá Erdély nagyfejedelemségbe kinevezte. A kultus- és oktatásügyi minister Kriz Já­nos, Haj­no­vszk­y Norbert, Zenger Venczel, Curen M­rton és Varecka Vilmos helyettes­­tanítókat a beszterczebányai kathol. gymnasium­­nál, rendes tanítókká ugyanazon intézetnél ki­nevezte. Múlt hó 20. és 21-n 5745, 4931, 4924 és 4944. sz. a. kelt igazságügyministeri bocsátvány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlására kine­veztettek : az eperjesi orsz. fótörvsz. kerület­ben, hivatalhely­ly­el Kassán Lángh Frigyes volt ideigl. orsz. törvsz. ülnök ; a p e -­ i orsz. . fótörvsz. kerületben Sándk­ob Pál Budán; hivatalhelylyel Csongrádon Kertész László volt járástörvsz. se­géd ; hivatalhelylyel Székesfehérvárott N­émeth Péter. A bel- és igazságügyi min­i­steriu­m­­ok­nak 1855. j­a­n. 18-kán kelt rendelete*), kiható minden koronaországokra, a katonai határ­őrséget kivéve, melylyel az 1852. május 27-kén kelt­ általános büntető-törvénykönyv 478. §-nak értelmezése bocsáttatik ki. Kétségek támadván azon kérdés iránt : ,,vál­jon az 1852. május 27-kén kelt általános büntető­­törvény 478. §-ban az ár- vagy díjszabásoknak a mérték vagy súly használatában vagy az áruk av­­vagy szolgáltatások minőségében vagy árában való károsítás általi áthágása harmadik esetére szabott büntetés csak akkor alkalmazandó-e, midőn a tet­tes ellen az általa már előbb elkövetett ilynemű két első kihágás miatt a politikai szabályokban ha­tározott legmagasb büntetés már alkalmazásba vé­t) Bir. törvl. 1855. jan. 27. V. db 15. sz. 687. Megjelenik e lap, vanálapat­ás az inc­epnapokat kivéve, minden nap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10.,frt. évnegyedre: fi ft. 20 kr. Helyben: félévre: 8 frt., é­v­n­e­gy­e­d­r­e 4 frt.— A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Herz János könyvnyomdájában (Országúti Kunewalder­­ház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. —Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmente­si­t­­­v­e egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Országút, 0. sz. a. (Kunewalderház) 1í­­k emeletben­­ tetett, mint ez az 1822.. october 3-kán 27,183. sz. a. kelt udvari kanczelláriai rendelvény (politikai törvénygyűjtemény 50 kötet 645 s köv. lap) 1 pontjában világosan rendeltetett? a bel-és igaz- 8®Shgyi ministeriunsok kijelentendőnek találják , hogy miután a most említett udvari kanczelláriai rendelvény az új büntetőtörvény (a kihirdetési nyiltparancs I. czikke) által hatályon kívül léte­tett, s a most érvényes büntetőtörvény 478. §. a kérdésben forgó megszorítást nem vette föl, en­nélfogva a most idézett szakasz szerint, az érintett nemű harmadik kihágás büntetése mindenesetre alkalmazandó, ha a bűnös a politikai hatóság által ilynemű korábbi kihágások miatt már kétszer, csak általában valamely, habár még oly csekély bünte­tésre is jogérvényesen elitéltetett; nem tekintve arra, vájjon ezen korábban szabott büntetések e­­gészen vagy részleg végrehajtottak-e vagy sem. Báró B a eh s. k. Báró K r a u s s s. k. F. é. mart. 29-n a cs. k. egyetemi nyomdában Budán megjelent és szétküldetett a magyar orsz.kor­­mánylap 1. osztályának V. dija, mind egyedül né­met, mind az összes kettős kiadásokban. Tartalma : 33. sz­. a, az 1855. febr. 3-ai császári rendelet, hatályos Magyar-, Horvát- és Tótország, Szerb­vajdaság és Temesi—bánságban, az esztergomi érse­ket, a zágrábi püspököt, most érseket mint thopusz­­kai apátot, a győri püspököt, a szentmártoni főapá­­tot és a győri káptalant illetett rászállási jog eltör­­­léséről. a 34. sz. a. a pénzügyi és kereskedelmi ministe­­riu­mok 1855. febr. 5. rendelete, érvényes az álta­­lalános austriai vámterületbéli minden koronaorszá­­gokra, az eczet-azcatöriznek ki- és átviteli vám a­­lóli felmentetése tárgyában. 35. sz. a. a pénzügyministeriura 1855. febr. 10. rendelete, hatályos a lombardvelenczei király­ságra, az öszmérési hivatalok fizetési megbízásainak kézbesítéséről. 36. sz. a. az igazságügyministerium 1855. feb. 11. rendelete, érvény­es minden koronaországokra, kivéve a katonai határszélt, a pénzbüntetések be­hajtása és átváltoztatása iránt, melyeket a törvény­székek büntető-eljárás folytán kiszabnak. 37. sz. a. belügyministeriumnak egyetértőleg a legfőbb rendőrhatósággal 1855. febr. 15-n kelt rendelete, hatályos m­óden koronaországra, kivéve a katonai határszélt, melylyel az állatkínzás ellen törvényes szabály adatik ki. 38. sz. a. a pénzü­gyministerium­ 1855. febr. 15. kelt bocsát­vány­a, érvényes Tirol és Vorarl­­bergre, a terhelt járműveknek a Bodentó partjához közeledését tiltó határozmányo­kbani változtatást il­letőleg. 39. sz. a. a pénzügyministerium 1855. február 16. kelt rendelete, hatályos minden koronaorszá­gokra, kivéve a lombardvelenczei királyságot, mely­lyel a fináncz ügyészségek számára ideiglenes szol­gálati utasítás hirdettetik ki. 40. az. a. a bel-, igazság- és pénzügyi ministe­­riumok 1853 feb. 17. kelt rendelete, érvényes min­den koronaországban , kivéve a katonai határszélt, a törvényszéki orvosi czélokra alkalmazott egy­ség­­ügyi személyek dijai tárgyában. 41. sz. a. a főhadiparancsnokság 1855. feb. 18 kelt rendelete, mely által, az 1855. feb. 2-ki legf. határozat következtében, a Dalmátiában egy szöke­vény beszolgáltatásáért eddig fennállott polgári ju­talom 22 f. 18 krról 24 ftra emeltetik. 42. sz. a. az igazságügyministerium 1855. feb. 19. kelt rendelete, hatályos Magyar-, Horvát-Tót­­orszász, Szerb-vajdaság, Temesi-bánság és Erdély­re, azon kérdés megmagyarázása végett, mennyiben engedhető meg a birói végrehajtás az alsóbb állam­­szolgák nyug­élvezményeire és azok özvegyei s gyermekei ellátási-, kegy-, és tartáspénzeire. 43. sz. a. az igazság- és pénzügym ministeriumok és a főhadiparancsnokság 1855. feb. 23. kelt rendele­te, hatályos a birodalom egész területére , me­lylyel az 1855. feb. 22-ki legf. határozat a finánczőrszol­­gálatban álló szabadságos katonáknak büntetőjogi esetekben törvényszéki hovatartozását illetőleg, ki­­hirdettetik. Továbbá megjelent és szétküldetett ugyanott az orsz. kormánylap II. osztályának II. dija , az összes kiadásokban. Tartalma 3. sz. a. a cs. k. magyarországi kat. és polg. kormány 1855. jan. 26—ki hirdetménye a posta-ló­­pénzeknek 1855. első félévére kiszabása iránt. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Bécs, ápril 2. /­ Ki az utolsó napokban az udvari cs. k. operaház földszinti helyein megfordult, a rendes színpadi élven kívül a föl­vonásközöket is a szo­kott unalom helyett nagy érdekkel töltő, európai hirű, történeti nevek viselői, Európa jövője elin­tézésének aggodalmától redezött tiszteletgerjesztő arczok veheték figyelmét igénybe. Lord West­moreland — egy magas termetű, őszbeborult dús hajzat alatti kedélyes arczu aggastyán — pá­holyában rendes vendég az ünnepelt franczia ez­redes Le­tan­g, gróf Buo­-Schauenstein páholyában báró Prokesch-Osten. Amaz a szellem­i finomság eszményi képe; emez a sziléziai és,hét éves háború tábornokaira emlékeztető, de a jóakarat s nagy ész vonásai által szelídült arcz, sűrű de ősz hajzat, szemöldök s bajusz alatt élénk­­séget s erélyt sejtető ajakkal. A másodemeleti páholyból világolnak ki az A r i f E­ff e­n­d i barna mélabús arczát, s kísérőit fedő piros fezek. B. Bourqueney páholyából mosolygó grácziák bűvölik oda a látcsöveket; kellemdús leánya, s a fenséges alakú M. herczegnő, a magas körök e ki­­­tűnő hölgyei gyakran láthatók együtt. Lord R­u­s­s­e 11 házi köréből nehezen varázsolja ki a színi élv, az őt látni kiváncsiak a Hotel Muntsch előtt tolonganak, ha hintója készült­sége közel megjelenésével biztat. A mindig élénk B­é eset most szokatlan s fontos korszakot sejtető élénkség jellemzi, a ha nem is a negyven év előtti bécsi congressus fénye, melyet azonban könnyen megélhetünk­nki is, — de van valami a „légben“,­ mi napjaink rendkívüliségét érezteti. Halad-e előre a béke műve ?oly nagy kérdés, melyre mi bátran mondhatjuk : „tantum solo quod nihil solam“, miután a „Zeit“ porosz félhivatalos közlöny utolsóelőtti számának a congressus titkaiba ava­­tottságot affectáló czikke is nevetség tárgya jön, s napfényesen bebizonyította, hogy a közbenjárói szereppel fontoskodó berlini urak annyit tudnak az értekezletek folyamáról, mint azon jelenték­telennek látszó de nélkülözh­etlen egyéniség, ki a conferentia zöldasztalát reggelenkint leporolja, s a tollvivő téntatartóját tele töltögeti. Egyébiránt ha az önmeghazudtolásnak a levelező által elvi­­selhetlen (?) vádjától nem félnék, egy hasábot tele tölthetnék mindazon indokokkal, melyek új­ból a politizálók kicsinye s nagyja szemeiben leol­­vaszták a békeremények Ci­mb­or­ass­óját. E helyett elég legyen azon, figyelemreméltó körökben merített meggyőződést mondani ki, hogy ha va­lami meghiúsítja a békét, az Poroszország béke­politikája leernd. A feszültség ezen kabinettel oly fokra hágott, melyen a közeledés csaknem lehetlen, m­ert a bizalom lehetlen. Poroszor­szág a­ conferentiában résztvevői jogát követeli, az egyesült három hatalmasság még azon esetben is, ha Poroszország egy a dec. 2-ki szerződéshez hasonló kötelékbe ereszkednék, méltán tart attól, hogy ez a conferentiában részvételével a kérdé­seket bebonyolítaná, a­helyett, hogy megoldani segítené, s kétes esetben szavazatát az orosz né­zetek latjába fogná vetni, s így a congressus czélját meghiúsítaná, minek uj háború lenne vége. Más oldalról Poroszország kizáratása által veszt az „európai egyetemesség“ képe, s O­­roszország nem oly hajlandó engedékeny­­ségre, mig egy fél barát ellenségeinek fél el­lensége; pedig Oroszországnak, ha „becsü­lete“ s érdekei leggyengédebb módon fognak is kiméltetni, igen lényeges dolgokban en­­gednie kell, ez elég „unverblümt“ ki van mondva a három hatalmasság nyilatkozataiban. Azonban a mostani értekezlet, ha közvetlenül békéhez nem vezet is, szükséges stádiuma a fönnforgó bonyodalomnak, s egy későbbi békeal­kudozás kiindulási pontját s alapját előkészíti. Paris, mart. 31. —­— Beszélik, hogy Drouyn de Lhuys külügyminister azért küldetett Londonba, mi­szerint meghallja Angliának végszavát, azaz megtudja: várjon el van-e Anglia határozva nagy áldozatokra vagy sem? Az első esetben az­tán Drouyn de Lhuys bizonyos nemű felpánczé­­lozott ultimátummal, a második esetben pedig békeszavakkal menne Bécsbe. Itt általánosan az utóbbit hiszik. Némely körökben azt rebesgetik — ‘Its 4-n 1855, de a mit alig lehet hinni — miszerint a császárt azért hívták volna Londonba, hogy őt a Krímbe Utazástól visszatartóztassák. Austriai birodalom, Bécs, ápril 3. A nemzeti kölcsönből mártius utoljáig történt befizetések öszvege tesz: száz­hatvannégy millió kétszáz­öt­ezer kilencz­­száz­nyolczvannyolcz forintot, és az így sokkal több, mint a kikötött részletek az első befizetési év végéig összevéve. Az egyes koronaországokban történt befizetéseket tüzetesen közelebb adanduak. Ma délben hessen - darmstadti hg Sándor ő kir. fensége, az uralkodó orosz császárné ő fel­­­ségének bátyja, szerencsés volt ő Felsége a Császár által fogadtatni. Sándor herczeg hol­nap Sz. Pétervárra utazik. A m. é. nov. 21-kén f.­­ mart. 31-ig enge­dett kedvezmény a gabna, továbbá a rozs-, búza­liszt, hüvelyes vetemény, kolompár és kukoricza fuvardíjának mérséklésére nézve, ezeknek az ál-­lamvaspályákon a szállításuk alkalmával, további három hónapra meghosszabbíttatott. KÜLFÖLD. Tudósítások, a harertérekről. Délkeleti csatatér. A krími hírek ma is csak mart. 24-ig mennek. 22 — 23 közti éjjel valamint az előbbi napokon általában véres össze­csapások voltak a Malakoff torony közelében, úgy az oroszok mint a francziák szakadatlanul töre­kednek a velük szemközt levő műveket elrontani,­­ de eddig egyik fél sem dicsekedhetik valami­ kü­lönös sikerrel, s a franczia ostromműveknek az oroszok általi — távirdailag jelentett — elpusz­tításáról szó sincs. Az említett harcz históriája egyszerűen az, hogy a francziák túlerővel meg­támad­tattak,s tartalékaikhoz visszahúzódtak, az­tán erősítéssel ismét előnyomultak s az oroszokat szuronynyal erélyesen visszanyomták. 23-kán és következő éjjel a Malakofftoronynál csend volt, ellenben a többi pontokon, csaknem az egész franczia vonalon a véres ingerkedések folytattat­­tak. Azonban ez eredménytelen verekedések nem jelentéktelenek. Azok sok vérbe kerülnek, és kezdetéül tekinthetők a naponkint várt nagyobb hadiműködéseknek. Több lapok egybehangzó közlése szerint hg. Gorcsakoff Krímbe mene­telének czélja az egyesültek ellen rendkívüli ha­divállalat előkészítése, melynek vezérletét a hg. személyesen veendi át. Másfelől jelentik, hogy Jenikale és Keres erődítvényein a legnagyobb ki­terjedésben dolgoznak , mivel az angol-francziák részéről közelebb történt kémszemlékből a keresi szorosban azt gyanítják, hogy a nevezett helyek ellen közelebbről csapás szándékoltatik. Azért Keres és Szimferopol közt futárlánct szerezte­tett, s néhány orosz csapatosztály tovább észak felé rendeltetett, hogy szükség esetén közel legyen a segítség. Általában az orosz seregben nagy mozgalmat vesznek észre, s azt hiszik, hogy a hg Gorcsakov“ által vezérlendő vállalat nincs messze. A két ellenséges fél krimi állásáról Sz. Péter­­várról ezeket írják a „Hamb. Corr.A-nek. A krimi tudósítások mind megegyeznek abban , hogy Szebasztopol bevétele az egyesülteknek ép oly lehetetlen, mint azoknak az orosz földről orosz haderők általi elűzése. A haditörténetben máso­dik ily esetet felmutatni lehetetlen, midőn az egymással szembenálló két ellenséges sereg az egy­szer elfoglalt állomásra leigézve, se előre se hátra nem mozdulhat, a sikerre semmi kilátása nincs, s mégis kitartást parancsol a katonai be­csület. Bármit beszéljenek a lapok , annyi igaz , hogy a szövetséges sergek, melyeknek vitézségét különben az oroszok teljesen elismerik, nem ké­pesek az orosz védműveket megtartani, ha azokat rohammal elfoglalnák is, mert a kikötőnyilat tö­kéletes eltorlaszolása az egyesült hajóhadak rész­vevőjét a harczban lehetlenné teszi, azok segélye nélkül pedig a rohammal elfoglalt állomásokban megmaradni, melyek az északi várrész ágyúinak egészen kitétetvek, teljes lehetetlen. A „Milit. 7.4”írja, miszerint déli Oroszor­szágból folyvást fine csapatok küldetnek Krímbe. Odesszai tudósítás megc­áfolja azon hírt, mintha P a n i u t i n e oszto­tnok a 2-dik gyalog hadtest­tel Krímben volna. E hadtest zitomiri téli szállá­sairól ki sem mozdult. A perekopi szoroson csak a krími csapatok tartalékai mennek keresztül, s mivel e csapatok száma 25.000-re a lovaké 8000-

Next