Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)

1855-04-28 / 707. szám

yardokon s az austerlitzi hídon át, a r­i­e­a­n -­i vaspálya in­dóházáig menend. A szajna-megyei­ főnök, s a község-tanács londoni utjokból tegnapelőtt visszatértek. Ray név al gróf római franczia követ, 17- ken M­a­r­s­e­i­ll­e b­e érkezett. Hirszerint Londonban aláirás terveztetik oly czélból, hogy Franczia- s Angolország átellenes partjain két oly torony építtessék, mik megörö­­kítnék ezen két nép szövetségének emlékét. Ezen tornyok, egyike Alma, s másika Inkerman nevet viselne; az aláírásból bejövendő összeg fö­löslege, a sebesültek s a háború áldozatai özve­gyeinek számára lenne szánva. A császár keletre­­ni­­­ú­s, mint mond­ják , határozottan május 1—10-re van ki­tűzve, azonban mindaz, mit Victoria ki­rálynőnek Párisba utazásáról beszélnek, elsietett volt. Most azt állítják, mikép ez utóbbi csak au­­gustus vége felé jövend Párisba, hogy így a csá­szár addig bevégezhesse a személyes főparancs­noksága alatt megkezdendő hadjáratot. Azonban nehéz a háború eseményeit ekkor előre bizonyos időpontra szabni ki,­­ ezért hihetőbb, hogy még semmi véghatározat sem hozatott az angol királynő látogatásának időpontja iránt. A „Constitutionnel" szerint, a császár tábori bútorai ma délben a lyoni vaspályán bizonyos számú szőnyegesek vezetése alatt elindíttattak. Ez utóbbiak azzal vannak megbizatva, hogy az utazás alatt elrendezzék a császár sátrát, s hogy az egész után arról gondoskodjanak, mikép a császár szállását mindenütt kellőleg elkészítve találja. Hírszerint a „Moniteur"* legközelebb egy oly czikket hozand, mely az értekezletekre vo­natkozó tényeket előadandja, valamint egy a se­­­reghez intézendő császári proclamatiót is­ fedeztetett föl. Úgy látszik, hogy a compromit­­tált személyek közt némely igen előkelő egyének is vannak; néhány befogatás történt. A pápa Sz. Felix vértanú testét küldé meg a spanyol királynőnek, az ez utóbbi által neki a­­jándékozott nagybecsű tiafa viszonzásául. A t­ö- 1 e d o i érsek hozá meg ezen ereklyét, mely 15- én az ar­an­j­u­ezi kápolnában ünnepélyesen le­­tétetett. . A c­u­b­a­i főkormányzó egy febr 12 ■ től kelt b­an­do­n­á­l fogva, ezen gyarmatot ostrom-ál­lapotba s annak partjait zárlat alá helyzé, az amerikai fribusterek részérőli újabb meg­támadás veszélyeinek elhárítása végett. Olaszországi. Most megint egész határozottsággal állítják, hogy a piemonti csapatok ápril 22-n mind hajó­­ra ültettetnek, s a márványtengerre elindulnak. — .21 -n a genuai laktanyákban nagy vizsga tarta­tott, s a katonák fegyverei s ruhái szigorun meg­vizsgáltattak. A hadiszer ápril 21 ig csaknem e­­gészen hajón volt. 23-kan fogják a 2, 7 és 8 üte­get hajóra szállítani. A Piemontban maradó tisz­­tisztek az elr­enőknek nagy búcsúlakomát ren­deznek Nizzában. Romából írják a ,,D. Volksh.“nak apr. 14-ről, miszerint monsign. Chigi diplomatiai küldetéssel van megbízva Sz. Pétervárra. Távirati sürgönyök. Varsóból, april 14. (26)-ról következő távirati sürgöny érkezett: „Hy Gorcsakoff jelenti april 1n. (22)ről, miszerint 8 napi rendkí­vül heves ágyúzás és bombázás után az ellenség, erőlködéseinek sikeretlenségét belátván, tüzelé­sével lassan kint alábbhagyott, 10. (22)-n az már sokkal gyengébb lett. Az utóbbi napok alatt a mi veszteségünk háromszorta csekélyebb, mint az előbbi napokon volt. A félsziget többi részé­ben semmi új nem történt." Alexandria, apr. 21. Egy angol huszár­ezred két gőzösön Krímbe elment, egy másik elő­futár által jelentetett. Az alkirály az Egyiptomon átszállítás minden költségeit elvállalta. A lókivitel eltiltatott. Az alkirály a pusztábóli visszatérése után a Ramadant Candiában akarja tölteni. Bombay, april 2. Az északnyugati hatá­ron folyvást tart a nyugtalankodás. A nizamál­­lamokban szintén csendzavarások fordultak elő. Hongkong, mart. 15. Shangait a felke­lők elhagyták. Japánban borzasztó földrengés volt. A ,,Diana" orosz fregát az által csaknem elpusztíttatott. A Japán és Amerika közti keresk. szerződés febr. 21 -n ratifi­áltatott. Napi hírek és események- Pest, april 28. * A ,,P. Lloyd" a Horváth Edmund ur ál­tal alapított énekiskola teljes föloszlásáról értesíti a közönséget. A hazai művészet érdekében e ké­­pezde­­ly gyors összeomlását méltán lehet sajnál­nunk, mert a nemzeti színpad, mint már többször mondtuk, előadásai folytán kellő figyelemmel nem képezhet művészetet; először nem, mert az egé­szen kezdők itt a kész tehetséghez szokott közön­ség előtt csak jövőjök koc­káztatásával léphetné­nek föl; másodszor mert a szerződésben levő mű­vészek közt van olyan, a­ki érdek, és irigységből az utána következő , vagy növekedő tehetség gya­korlati terét oly szűkre szabná, a­­mint csak lehetsé­ges; művészek közt akad oly telhetetlen , ki min­dent maga akarna játszani , mindent játszik is , s még akkor is folyvást mellőzésről panaszkodnék az igazgatónak, ha sikerült egy lapot orgánumává tennie, s panaszai országos sérelemmé emelkednek. Ezek oly hátrányok, melyek bizony nagyon örven­detessé teszik , ha egy művészképezde alakul, s ha az aztán ismét elenyészik egy vagy más okból, a nemz. művészet érdekében méltán lehet sajnálnunk. Az iskola feloszlásával az említett lap szerint: Br­en­n­er k. a., H­o­fb­au­er, Fektér és Hor­váth urak a pesti német színházhoz szerződtettek. B­ach­m­a­n­n Prágába, Garzó Aradra megy, s Friedrich asszony még nincs szerződésben, Gentiluomo az énektanár visszatér Bécsbe. Horváth úr, mint a nevezett lap tudja, 18.000 pftot áldozott eddig ez intézetre. Újabban beszélik, hogy a jeles­ tagok a nemz.­színházhoz szerződtet­nének. A több nap óta tartó hideg az itteni­, szőllő­­birtokosok közt a legkomolyabb aggodalmakat idézte elő a jövő termésre nézve. A borág nem hajt­hat, s hol a kis levelernyők mutatni kezdék magu­kat, a hideg azonnal ipegesiéle i­s megfeketedtek. Ha az idő még néhány nap igy tart, akkor a bor­­ára ép azon mértékben fog emelkedni, mint a ga­bonáé leszállt. * Mint értesülünk, Pest mészárszékei annyiban szabályozás alá vonatnak, hogy a közönség igé­nyeihez alkalmazva, az egyes városrészekben el fognak osztatni. Nevezetesen a városháza körül lévő mészárszékek száma kevesbíttetni fog. * A városliget fenntartására egyike a különösb jövedelmi forrásoknak : a halászat az ottani tóban­­ oly haszonvétel, mely évenkint a legtöbbet ígérő­­nek adatik bérbe. E haszonbér most már végére siet, s ennélfogva f. hó 30-kan új bérbeadási árve­rés fog tartatni. Teljes kilátás van, hogy a jövede­lem az idén, mint az összes városi haszonvételeké, tete­mesen emelkedni fog. * A Lipót külváros végre ismét elveszti egy é­­pületét, amely a különben oly szép és szabályosan épített városrész arányosságát igen zavarta. Az „orosz császárnéhoz" czimzett ház el fog tűnni, s an­nak helyén a bálvány- és fürdő utcza szögletén egy uj nagy lakház épülend. * A fürdő- és gyógyintézet, melyet Haus­ner úr a telkén fölfedezett keserű-sós - forrás mellett építtet, mindazon kényelemmel elrendeztetik, mely az ily intézetet a jelenkorban megilleti. Az ét-, fürdő- és lakház a legfényesebben lesznek kiállítva. Juh­­savó is készen állatid a közönség szolgálatára. * Tegnapelőtt egy a kalaputczán menő szé­nás-szekér rögtön meggyuladt, valószínűleg egy arra menő által gondatlanul belédobott égő szivar­csutaktól. A cs. k. flottillahadtesthez tartozó két egyénnek köszönheti a szekér tulajdonosa , hogy a tűz még idejekorán eloltatott, a nélkül hogy a szé­nából sok elégett volna. * A pesti jótékonynőegyesü­let bevé­teleiről és kiadásairól 1854 évi január 1-től 1855- ki mart 31-ig a következő kimutatás jelent meg. A bevételek rovatában : Pénztár-maradvány 1853- ik évi dec. 31-ről 4948 ft 29 kr. A tartalékalap­hoz csatoltatott 4460 ft. 53 kr. Maradt rendelke­zésre 1854. jan. 1-jén 487 ft 36 kr. Az évenkinti kegyes adományok:­­ cs. fenségeik Albert főhg és Hildegard főherczegnő adományával (1854- re 1200 ft, 1855-re mart. végéig 300 ft.) összesen a fennebbi öszveggel 4134 ftot tőnek, ide sorozván az ajándékokból és hagyományokból, ezenkívül különféle (hangversenyek, újévi köszöntések meg­váltása stb.) bevett jövedelmeket: a bevétel egész öszvege 19,830 ft 38 kr. Kiadás: Háziszegények s a szemgyógyintézet számára öszvesen 3302 személy fölsegélésére 1854-ben fordíttatott 8026 ft 18 kr; 1855-ben három hónapra martiusig, 914 személy számára 2485 ft 42 kr. Különféle kiadások (gyógy­szertári, szolgálati stb.) s a haszonhajtólag elhelye­zett hagyományi alapítványok és visszafizetett tő­kék, kitesznek öszvesen 4518 ft 37 krt, a segély­­öszvegekkel tehát 15,712 ft 8 krt, s így a pénztár­maradék 1855/6 évi szükségletekre 4118 frt 30 kr. A sz­emhárog gyógyintézet a lefolyt 1854- ik évben is 20 egyént bocsátott el visszanyert szemvilággal. Végre az egyesület egyik választmá­nyi nő felügyelete alatt oly szegényeknek, kik a nehezebb munkát meg nem bírják, harisnyakö­téssel nyújt keresetet. Készítményeik raktára Lie­denmann B. Ferencz ur boltjában a városház tér szeg­letén. — Az egyesület vagyoni állapota alapítvá­nyok és tartaléktőkékben összesen 30,262 ft. A pesti jótékony nőegyesület legfőbb védasszonya Hildegard főhgnő ő­cs. fensége. Elnök: a lel­kes B o h u s-S­z ö g­y é n­y Antonia assz. Választmá­nyi nő van 20. Helyettes 7. Gondnok, pénztárnok és titoknok. * Pepita de Oliva assz. a madridi kir. színház első tánczosnője, a nemz. színpadon hétfőn ápril 30-án­­ kezdi meg tánczelőadását.. A­ színlap előleges jelentése szerint csupán hatszor lé­­pend­ő föl. — Kimut­atása, a budapesti­ lánczhid jö­vedelmének 1855. január 1-től mártius 31-éig. Át­tett öszveg az előbbi kimutatásból 1855. január 1- től február 28-áig 33,523-ft 23 kr. 1855. mártius 1-től 31-éig: 577,800 ft. A hídon érkelt gyalogsze­­mélytől 1 pkrival 9630 ft. Járművektől, mint ta­licska, taliga, különféle kocsi,­­szekér, sat. továbbá teherhordó gyalogoktól, kik szinte a kocsiúton jár­nak, szabadon hajtott vohómarhától stb. 8075 ft 33 kr. 2493 darab szarvasmarhától 5 pkrjával 207 ft 45 kr. 1583 darab apró baromtól 2 pkrjával 52 ft 46 kr. 23,617­4 akó bor, pálinka, sör s egyéb ilyen a kereskedésben előforduló folyadéktól akója 4 pkr­jával 1574 ft 29 kr. Különféle vámilletéki megtérí­tésekből 2418 ft 32 kr. Összesen 21,959 ft 5 kr.— 55,482 ft 28 kr. E kimutatásba különféle, a cs. kir. kincstár részéről még pótlólag megtéritendő vám­­­illetékek nincsenek befoglalva. Budapesti lánczhid­­társaság igazgatósága. * P o z s.o n, april 25. A kötelesség teljesítésé­ben áldozatul esett iránt szép példáját mutatja a kegyeletnek egy emlékkő, melyet az 5-és 18-ik csendőrezred legénysége 1854 ápril 20-án Miava közelében szolgálata teljesítésében elesett társuk­nak Kozourek János altizedes és Liberszky József csendőrnek állított, s mely egy itteni szobrászati műhelyben látható, mielőtt rendeltetése helyére szállíttatnék, hol e derék csendőrök halálukat ta­lálták. Az emlék egy tört oszlopot ábrázol, mely egy oltárszerü talapon fekszik, egy pajzson az el­estek neveit viseli s fegyverekkel van elmés cso­­portozatban körülvéve. A­ talap főoldala az állítok neveit viseli e föliratban : ,,V. és XVIII-ik csend­­őrezredbeli társuk által." Németország, Berlin, april 25. Az első kamrának tegnap tartott ülésében a kamrák neveinek, megváltozta­tását, valamint az első kamra végzésképességét tárgyazó ismeretes törvényjavaslat 96 szózattal 8 ellen elfogadtatott. A második kamrának mai ülésében több a­­dókhoz, jelesen pedig a jövedelmi és osztályadóhoz járuló pótlékot tárgyazó törvényjavaslat került napirendre. Az illető bizottmány a törvényjavas­lat elfogadását ajánlá, de azon módosítással, hogy annak határideje ne mint a kormány kivánó, jövő 1856. április 1-je napja legyen, de csak a jövő év januárius 1-jő napjáig maradjon hatály­ban. A kamra 157 szózattal 103 ellen a kormány javaslatát fogadá el. München. Az ,,Allg. Z."nak írják : A ba­jor hadsereg az elindulásra tökéletesen ké­szen áll. Név szerint a tüzérség és lovasságnál a fölszerelés oly teljesen be van végezve, hogy a vett parancs után kevés óra múlva az elindulás megtörténhetik; a gyalogságnál még csak a sza­badsággal hazabocsátott legénység egy részét kell beszólítani, hogy az is egészen indulókészen álljon. E beszólításra minden előkészületek már rég megtétettek. Spanyolország, Madrid. A c­or­tes-gy­űlé­s ápr. 20-ai ülésében elfogadá az egyházi javak eladatására vonatkozó törvényjavaslat 2-ik czikkét, s meg­­kezdé a 3-ik czikk tárgyalását. A módosítványok száma, úgy látszik, nem akar fogyni, azonban nagyon hihető, hogy ezek is az előbbiek sorsára jutandnak. — Egy 23-ról kelt távirdai sürgöny szerint, a kamra elfogadta a­z első czikket. B­a­y­­­e a herczeg palota kormányzóvá, s Perales marquis nagy­kamarássá neveztet­tek ki. Madridban egy, a carlisták s a palaco­k agy­mérsékletiek által koholt új összeesküvés büszke és parancsoló ifjú most is minden szeszélyei­det teljesíti, s nem gondolhatsz, nem kívánhatsz oly csodálatost, melynek kész engedelmességgel alá ne vesse magát. A mely nap a fejedelmi székbe ülne, te büszkén fedezhetnéd föl nagy titkodat, s ő egy perczig sem engedné többé, hogy magaddal és szent kötelességeiddel meghasonlásban élj. — Igaz igaz kedves Annám ! de addig mit te­gyek ? Tudod harmadnapon kezdődik a karácson, és Elemér, én Istenem! Elemér beteg. — De hátha te is beteggé lennél ? — Mint a múlt húsvétkor? Nem, arra rá nem fogok állni, inkább egyúttal meghalok. . — Ugyan miért vonakodol egy kevés ágy­­ban fekvéstől ? — Kevés? ... Hisz­ hús­véton is csak más­nap reggelig akartam fekünni, de Rákóczyné néni, az egész héten ágyban tartott. Örökké , vánkosom­­ előtt ült, s magával hozta a főudvarmesternőt, a vén Petnaházinét is, kit én egyáltalában k­i nem állhatok. Együtt nézték nyelvemet, literemet, e­­gyütt töltötték számba a keserű orvosságot, s e­­gyütt imádkoztattak szüntelenül a Csulai uram által számomra készített könyörgésekből. Nem, Anna! én eltökélettem, hogy életemben többé roszul nem fogok lenni. — Már úgy, angyalkám, csak egy módot tu­dok a zavartól megmentésedre. — Ah! mondd hát hamar el, akarom hallani : sürgető hévvel Zsófia. — Van egy derék unokaöcsém, kit Gyulai Ferencznek hívnak.­­­ — Ki a „nemesi társaság" zászlója alatt szol­gál : közbeszólt Zsófia. ■­­”. — Csak szolgált, kisasszonykám! mert most már belső kamarási tisztet visz. Ferencz öcsém bá­tor jellemű, hallgatag, leleményes eszü és gyors­­­kezű ifjú. Nincs szemfényvesztő, ki az ezermester-­­­séget jobban értené, mint ő; azonban indulatja ne­mességével Elemért is felülmúlja, s éretted kész volna tüzbe-vizbe rohanni. Hátha őt kevernék tit­kunkba. Hallgatására bizton támaszkodhatsz: — Isten őrizzen ! kiáltá Zsófia, inkább beteg leszek. — De miért vonakodol, herczegném? — Már úgy is ketten vannak, kik uralkod­hatnak rajtam az által, mert árulóimmá lehetnek : a magammal hozott álruhás pap, kit Rákóczy bácsi Erdélyből elűzött, és ... és a jó Elemér, kitől még sem tartok. Nem, benne kétkedni vétek volna. A­­zonban a te Ferenczed, mint gyanítom, hiú és ud­varlásokhoz szokott egyén, kit valamelyik szép palotanőnk fecsegésre csábíthatna. — Attól ne tarts, berezegném! Hisz ő egé­szen rám támaszkodik, még vagyonilag is. Pedig az csak kétségtelen, hogy ha a titkot elárulná, te helyzetednél fogva könnyen ki tudnád magadat menteni, de én börtön vagy hóhérpallos elé mennék. Zsófia gondolkozásra vonta össze homlokát, melyen annyi szeszély játszott. — Ah ! sokasta, mily rémítő vadállat az ember! Egymást tépi és marczangolja. Rákóczy bácsi meg akarja zsoldosai­val magyarországi hitsorsosaimat gyilkoltatni, a­­zon ürügy alatt, hogy nem engedik az evangéliku­sokat eleget imádkozni; de szabad-e nekem csak bár egy fohászt küldeni vallásom szabályai sze­rint az égbe ? — Ez azért van, herczegném , mert te át­tértél. — De erőltetve anyám és leendő apám által. Ki nem látta szememben a könyeket ? — Ne szóljunk erről többet, kedvesem, mon­da a nevelőnő. Azt határozd el, hogy tetszik-e ne­ked Gyulai Ferencz öcsém segélye ? — Tetszik , rebegő Zsófia. De hátha jobb vol­na beteggé lennem ? Ah! az orvosság és Petnahá­­ziné arcza kiál­lhatatlan . . . Beszélj, igazíts Fe­­renczczel. — Tehát ő fog a karácsom communio­­kor, mint szolgálattevő kamarás hátad mögött ál­­lani. Te a szent kenyérszeletet, melyet­ Csulai uram nyújt, az ajkad elé vont zsebkendőbe rejted, hogy hirtelen átadhasd Ferencznek, ki azt a tiszteletlen­ség és botrány kikerüléséért elégetendi. *) — Igen , történjék meg .... Ah! tizenegy óra, érkeznek kínzóim , sohajtá Zsófia uj aggodal­mak közé vetve magát. Gyorsan járt a teremben körül, m­ig az asztal­­ára kalapácsa elverte a tizenegyet. Minden ütés idegeit rázta meg. Midőn az óra alkalmatlankodni megszűnt, két palotahölgy nyitott a szobába. Az egyiknek kötelessége volt a herczeg-kis­­asszony haját fonni be, a másikon a többi fölöltöz­­tetés terhe és felelőssége feküdt, mi Petnaháziné szigorát tekintve, nem volt tréfa. Az egész piperézet idejére egy teljes óra volt szabva, sem több, sem kevesebb. De hogy a her­­czegkisasszony meg ne unatkozzék , a hajrendezés alatt az öltöztető, s az öltözés alatt a fodrász palo­tahölgy olvasott vallásos oktatásokat föl, melyek­nek czélja vala az áttértet uj hitének szeretetéhez­­ szoktatni, es a szent beczkék elöl, s a fejdelmi lakban tovább­­ folytatjuk vándorlásunkat. *) Az egykoruak ezt egyezőleg állítják. S­z e­r z­ő: A bástyaszárnyat, hol Báthori Zsófiát találtuk, egy kertté alakított mellvédfal — mely eredetileg Gyulafehérvár kerítéséhez tartozott, de később a fejdelmi udvarhoz jön foglalva —,köté össze az öreg fejdelemné palotájával. Ezen épület, mint már láttuk , régen szintén bástyaszárny volt, s most is magán hordja az egy­­szerűség azon jellegét, mely a puritán erkölcsi Lóránd­ Zsuzsannának,Rákóczy György életpárjá­nak , nemes de költö­tlen ízlésével teljesen ŐSZ' hangzók. Itt nem akarunk senkivel találkozni, hogy ha­mar léphessünk az első udvarba, mely a ki­rályi palota büszke. czimét hordja, s ha jó emlékszünk, még Zápolya Zsigmond által diszítte­tett karcsú oszlopsorokkal, tág folyosókkal, réz ku­pákkal, fényes elfogadó­ termekkel, s a termekbe gyönyörű falfestvényekkel föl. A királyi palota tornyokkal és pavillonok­kal ellátott ötszeg, két emeletre. Piaczra nyíló kapuja, melyen a béké­­s had pártból vegyült tömeg berontott, egész pavillonos túl a testőrség őrhelyéül szolgál. .Magában a főépületben a fejdelem és az udva­ri marsall lakásán kivül csak oly dísztermek vannak melyekben tanácskozások tartatnak, s az idegen ha­talmak követei vagy más magas vendégek számára van szállás rendelve. Nem szükség tehát mondanom, hogy „az evan­­gelikus rendek" nyilatkozványa felett tanácskozn­i, ide gyűltek össze a figurák, még pedig a fejdelen kisebb audienoziás termébe, melynek ablakai, min láttuk , az őrhely udvarára nyitnak. S most figyeljünk az audienoziás teremben tör­téntekre. Kemény Zsigmond: 3905 Színházi előadások. Nemzeti színpadon: „Lammermoori Lucia" Opera 3 felv. Zenéje Donizettitől. Pesti német színpadon: Miss Ella amerikai műlovaglónő és társaságának utolsó­ előtti előadása. Előbb: ,,Der Pariser Taugenichts." Lust­spiel in 4 Aufz. Budai városi színpadon: „Die drei Eichen." Romantisch-komisches Charakterbild mit Gesang in 3 Aufz. B­é­c­s, april 27. Agio arany: 30%, ezüst 26%. Dana vízállás. April 28. (reggeli 7 óra) 11' 4­0 fölött. Bécsi börze april 27-röl. Státuskötelezvény . ...... 80 Vs 4'/*% dto . . . .. . . . .P* 1834—ki sorjegyek 100 ftos .... — 1839-ki „ 100 ..... . — Bankrészvény.............................. . 973 Északi vaspálya 1000 .....................— Dunagőzhajózás......................... . 541 Augsburg 100 126% Hamburg . . . . . . . . . 92% London . . . 0 ...............................12—24 Államvasutrészvény 500 ft.......................314% Nemzeti kölcsön ....................................84%

Next