Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)
1855-04-20 / 700. szám
Francziaország becsületét s Európa érdekét. Mik voltak a háború általános okai ? Minő érdekben küldék el Franczia- s Angolország saját haderejüket s tengerészetüket, saját partjuktól oly messzire ? Minő ponton érinti ezen európai rendet illető kérdés a különböző európai államokat? Mi ama czél, melynek elérését mindenek érdekében magunk elé kell tűznünk? Miként kell érteni az alkudozási alapokul mindkét részről elfogadott négy biztosítékot ? Várjon igazságos s hasznos-e Oroszországot a fekete - tengeren korlátozni ? Mik lesznek a bécsi értekezletek eredményei, a béke vagy a háborúra nézve? Ezeket akarjuk tárgyalni ez értekezés második részében, hogy így a jelen percben készülőben levő eldöntő megoldások küszöbén, a közvélemény tökéletesen felvilágosíttatván, egyenlő bizalommal fogadja el a békét, ha ez lehetséges, s a háborút, ha ez szükséges. Tudjuk, miként kezdődött ezen nagy boroz először egy oly kis perrel, mely Törökország ellen a szentföldi latinok javára általa adatott engedmények alkalmából indíttatott. Oroszország csak ürügyet keresett. Reá nézve, Krisztus sírja csupán saját uralmának zsámolyául szolgált. Azonban ezen szent kövön nem lehetett hajótörést szenvedni a világ békéjének. A francziák császárjának kormánya ezen kérdést a legméltányosabb módon szabályozván, ezáltal a sz.pétervári kabinetet saját valódi szándékának leálarczozására kényszerüé. Ekkor mindenki elismerte, mikép Oroszország csak azon czélból idézte elő ezen viszályt, hogy saját felségjogának megnyissa a Bosporus bejárását. Valóban ama jogellenes magyarázat, mit ő a kainardzséi szerződésnek adott, nem volt egyéb a szultán erkölcsi trónvesztésénél. Ettől fogva a kérdés megszűnt vallási lenni, s politikaivá lett. Egész Európa bele volt vonva e kérdésbe. Azt reá kelle birni, hogy saját érdekét felfogja, jogát védje s erejét kimutassa. Ezen eredmény felé volt irányozva a franczia kormány minden törekvése. Angolország, mely eleinte megcsalatott a kérdésnek állítólagos vallási jelleme által, tiszta s mély belátásával csakhamar felfogta annak valódi horderejét. Ő szintúgy érzé, mint mi,ezen uralom fenyegetését s elbiztatságát, s már felénk nyujtá kezét, midőn Francziaország saját kezét feléje kiterjeszté, hogy megpecsételje ama két nagy ország szövetségét, melyek nyugat polgárisodását képviselik Mind Franczia-, mind Angolországra nézve, a keleti kérdés saját nagyravágyásuknál bensőbb érdeket képviseli. Oroszország Konstantinápolyban akart uralkodni. Ezt meg kelle gátolni. — Oroszország, mint a fekete-tengernek ura, csak kezét kellvén kinyújtania , hogy a Bosporust érintse, a földközi-tengert a szebasztopoli hajóhadak fenyegetése alá helyze. A Dardanellák fé előnyomulván, saját határát a földközi-tenger partvidékéig terjeszté. Mindenütt, hova hajói eljutottak, túlsúlya biztosítva volt. Saját hozzáférhetlen kikötőinek belsejéből, karja minden császárságot s minden királyságot elért. Nem csak hogy Franczia-s Angolország vetélytársra találtak, nem csak hogy Németország leroskadt a reá hajlott colossus súlya alatt, hanem Görög-, Olasz-, Spanyolország, Egyiptom s minden másodrendű állam is ugyanazon csapás által érzék magukat sújtva, biztonságuk s függetlenségükben. Különös! Európa behunyta szemeit ezen, északról a invasio roppant veszélye előtt. 1828- ban Franczia-s Angolország Oroszországgal egyesülve, Navarinnál a török hajóhadat fölégetvén, megsemmisítettek egy oly erőt, mely nyugatot oltalmazta. Ezen korszakban mi szövetségest kerestünk Sz. Pétervárott, ahelyett hogy ott befolyásunk s polgárisodásunk ellenségét látnék. 1840-ben Angol-, Francziaország s Austria, kihagyván a Tuileriák kabinetjét, szintén minden gyanakodás nélkül szövetkeztek Oroszországgal. Szebasztopol minden nyomozásunk elől elzáratva, s hozzáférhetlen kikötőjében elrejtvén hajógyárai s arzenáljainak tevékenységét, senki előtt sem tűnt föl fenyegető színben. Elfeledték, hogy már 1805-ben egy ezen pontról kiindult hajóhad 12,000 embert szállított ki Olaszországba, s a francziákat s oroszokat a földközi-tengeren egymással ellenségesen ,szembe állítá. Holott ezen figyelmeztetés megérdemelte volna, hogy erről megemlékezzenek, mivel azt bizonyíta be, hogy Oroszország a fekete-tenger belsejéből a szorulatok fölötti uralom által, az adriai tenger bejárását is elérheti. Néhány évvel később Oroszország, az Austriával szövetkezett Francziaország ellen kelletvén harczolnia, még világosabban kitüntető terjeszkedési politikáját, a maga elé kitűzött czél, s az e czélra használt eszközök által. Ezen politika terve egészen új fölfedezés. Ezt egy oly hiteles okiratból veszszük, mely legújabban tétetett közzé egy államférfi, Tsitsakoff admirál emlékjegyzeteiben, kihez Sándor császár 1812. ápril 9-kén következő utasításokat intézett : „Austria ravasz magaviselete, mely legközelebb Francziaországgal szövetkezett, Oroszországot arra kényszeríti, hogy minden hatalmában álló eszközt felhasználjon, ezen két hatalmasság ellenséges terveinek kijátszása végett. Legfontosabb dolog saját hasznunkra fordítni a szláv népek, minek Szerbia, Bosznia, Dalmatia, Montenegro, Horvátország s Illyria népei, katonai hajlamait, mely népfajok, ha egyszer fölfegyvereztettek s katonai módon szerveztettek, hatályosan elősegíthetendik működéseinket. A magyarok jelen kormányuk eljárásával elégületlenek lévén, szintén igen jó eszközt szolgáltatnak arra nézve, hogy Austriát nyugtalanítsuk, ellenséges eszméinek más irányt adjunk, s következőleg segélyeszközeit meggyöngítsük. Mindezen népfajok rendes csapatainkkal egyesülve elég tekintélyes haderőt képezendnek, nem csak arra nézve, hogy Austria ellenséges tervei megelőztessenek, hanem arra nézve, hogy a franczia birtokok jobb szárnyán tetemes diversio eszközöltessék, s hogy nekünk biztos eszközünk legyen, Nissza s Sophia felől intézhetni csapásainkat. A Francziaország elleni diversio czélja Boszniát, Dalmatiát s Horvátországot elfoglalni, s ezen tartományok néphadait az adriai tenger legfontosabb pontjai, s különösen Trieszt, s a cattaroi öböl felé indítni, hogy igy ott előadandó alkalommal közlekedés létesíttessék az angol hajóhaddal, hogy egész erőnkből igyekezzünk Tyrol és Schweiz elégületlenségét szítani, s ezen jelen kormányokkal elégületlen bátor népfajokkal közösen működjünk, önnek minden lehető eszközt fel kell használnia a szláv népfajok föllelkesítésére, hogy igy azok czélunk felé vezettessenek ; p. o. ön függetlenséget, szláv királyság felállítását, a köztük legnagyobb befolyással biró egyének számára pénzbeli jutalmakat, a főnökök s csapatok számára rendjeleket s illő czimeket fog ígérni. Végre mindezen eszközökhöz hozzácsatolandja ön azokat, miket azok megnyerésére legalkalmasabbaknak s a jelen körülményekhez legillőbbeknek vélend.“*) Ilyenek voltak már 1812-ben is Oroszország tervei, nem csak Francziaország, hanem Austria ellen is. Ezen lázítási terv nem jöhetett volna napfényre alkalmasabb időpontban a sz.pétervári titkos levéltárakból, hogy Európának, s kivált a bécsi kabinetnek megmutassa, mily roppant érdekében áll mindenkinek, végre gátat vetni egy oly politika elé, mely eszközei s czéljainál fogva oly teljesen igazolta I. Napóleon előrelátását. Ha II. Péter örökösei a fekete-tengernél fogva valaha Konstantinápolyban uralkodhatnának, Austria, Oroszország erős karja által mindenfelől körülvétetvén, védtelenül lenne kitéve *) Az orosz kormány ez utasítása az akkori emlékezetes időből, igen figyelemre méltó s intő szózat — még ma is. Szükségtelen jellemzeni azon politikát, mely ily néplázító eszközökhöz folyamodni" jónak látja. De midőn az említett okiratban említve van, hogy „a magyarok kormányuk eljárásával elégedetlenek“ ez állítás ellenébe teszszük az azt fényesen megczáfoló tényt, hogy három évvel azelőtt, t. i. 1809- ben a győzedelmes és Bécset elfoglaló franczia császárt. Napoleon május 15-től Schönbrunnból magyar,deák és franczia nyelven egy proclamatiót intézett a magyarokhoz, melyben őket a törvényes kormány ellen izgatva, királyválasztásra is felszólította. E szózat, mint tudva van , a loyális és királyához tántoríthatlan hűséggel ragaszkodó nemzet keblében a legkisebb viszhangra sem talált mely arra mély hallgatásával válaszolt. Szerk. egy olynemü vállalatnak, minőt Sándor császár merészsége tervezett. Magyarország a Dunánál fogva Oroszország működése előtt nyitva lévén, ez utóbbi annak emlékeit szabadon fölelevenítheti. Az adriai tenger egy szláv szövetség rögtöni megtámadásának kitételvén, megszűnnék az austriai birodalom árukiszállítási útja s védgátja lenni, s a trieszti öböl kulcsa véletlen meglépésnél fogva Bécsből Sz. Pétervárra juthatna. E szerint semmi sincs jogszerűbb, szükségesebb s igazságosabb Isten s az általános öntudat előtt, mint ezen ellenállás, melyre 1854 áprilben a két nyugati tengeri hatalmasság adott jelt. Angol- s Francziaország minden államok érdekében fogtak fegyvert. Seregeik s hajóhadaik Európa előhadát képezék. Miután nekik jutott azon dicsőség, mikép elsők érkeztek meg a harcz színhelyére, méltán számíthattak arra, hogy oda mások is követendik őket, s bizalommal várták Austriát s Poroszországot, az európai rend súlyegyenes függetlenségének ezen légyottjára. — Austria s Poroszország nem tétováztak elvállalni amaz érdekek közös felelősségét, miknek védelmére Angol-s Francziaország fegyvert fogtak; a Bécsben aláirt jegyzőkönyvekben elismerték Törökország jogait ; visszautasíták a czárnak közeledési lépéseit, ki nem mervén közreműködésüket kérni, csupán arra szorítkozott, hogy a semlegesség resignatióját javasló nekik,egy szerződésnél fogva szövetkeztek egymással, a német érdekek védelmére, seregeiket hadilábra helyezték, s a német szövetséget felhívták példájuk követésére. "Azonban a két német nagyhatalmasság, noha a harezra készületeket tett, tétovázott azt megkezdeni. Nem a bátorság hiányzott náluk, mivel ez soha sem hiányzik oly kormányoknál, melyek saját honuk becsületes javáért felelősek, hanem a bizalom hiányzott náluk. A háború okaiban közösen érdekelteivé lévén, bizonytalanságban voltak annak czélja iránt. Tehát ezen czélt kellett kijelölni , hogy így tétovázásuk s bizalmatlanságuk megszüntessenek. A császár az 1854-ki törvényhozási ülésszak megnyitásakor, beszédében így nyilatkozott : „Európa nem kételkedhetik többé arról, hogy ha Francziaország kardot ránt, ezt azért teszi, mivel arra kényszeríttett. Európa tudja, hogy Francziaország legkevésbbé sem gondol terjeszkedésre; egyedül veszélyes túlcsapongásoknak akar ellenállni. Különben is, s ezt örömmel nyilvánítom hangosan , a hódítások kora már örökre elmúlt, mivel ezentúl egy nemzet nem saját területe határainak terjesztése, hanem az által lehet köztiszteletben állóvá s hatalmassá, ha a nemes eszmék élére helyzi magát, mindenütt a jog s igazság uralmát juttatván érvényre.“ Ezen ünnepélyes nyilatkozat semmi bizonytalanságot sem hagyott hátra, a háború jelleme iránt, semmi bizalmatlanságot sem engedett meg a franczia s angol kormányok szándékai iránt. Ezért midőn Németország azt kérdezteté tőlünk, hogy milyen messze akarunk menni, könnyű volt Drouyn de Lhuys urnak, Clarendon lorddal egyetértőleg, Bourquency úrhoz intézett nevezetes jegyzékében, a császár nevében, azzal válalaszolni,mikép formulázta amaz általános föltételeket, mik alatt a szövetséges hatalmasságok készek lennének a béke helyreállításáról alkudozni. Ezen feltételek azt tartalmazzák, mit közmegegyezéssel a négy biztosítéknak neveznek (Vége követk.) Páris, apr. 16 A „Moniteur“ majelenti, mikép a császár s császárné Calais - ból ma reg gel indulván el, 11 órakor Doverbe érkez- t tek, hol igen lelkesült fogadásra találtak. 6 órakor bementek Londonba, s onnan, miután a roppant tömeg által lelkesülten üdvözöltettek, a windsori palotába indultak. Az ,,Indep berge“ levelezője szerint, Mar-seille- s Toulonból folyvást újabb csapatok indíttatnak keletre. Némelyek május 5-re, mások pedig 10-re tűzik ki a császárnak keletre indulását, a műkiállítás megnyitása után. Több jelek oda mutatnak, hogy ezen utazás csakugyan létesülni fog, így Mehemet bey, kinek Párisba kellett volna jönie , mely pasa helyét elfoglalni, oda utasíttatott, hogy ne távozzék el Konstantinápolyból, hol rövid időn a szultán által be fog mutattatni Napoleon császárnak. — Hozzáteszik, mikép a szultán mindenhová elkisérendi a .A császárt Vely pasa ma reggel Brüsselbe indult, hogy a belga királynak, kinél szintén meg volt hitelesítve, visszahívási levelét átnyújtsa, onnan Párisba visszatérvén Marseillebe induland. A császár távollétében Jeromos herczeg elnököl a ministeri tanácsban, melyben az ismét súlyosan regbetegült Ducos tengerészed minister nem vehet részt. Egy Berlinből ma érkezett távirdai sürgöny szerint, Oroszország határozottan vonakodik a fekete-tengereni tengeri erejét kevesbíteni, s egy oly ellenjavaslatot küldött az értekezlethez, mit elfogadhatónak tekintenek. Itt kételkedni kezdenek arról, hogy Wede 11 tábornok ide vissza fogna térni. Usedomot ma vagy holnapra várják ide Londonból. Diplomatiai körökben azt hiszik, hogy a császár Londonbeli visszatérte után Bécsbe fog utazni, sőt még azt is állítják, hogy Münchenben két napig megállapodandik. TÁR CZ A. Deborah: Történeti novella a XVII- dik századból. II. A püspök úr szenvedélyesen szónokol. Soha nagyobb hangja és közönsége nem volt. A templomba tódult nép ifja és véne mély áhítattal, sőt azon sötét rajongással hallgatja őt, mely a hitújítás korszakának jellemvonásához tartozik. De a külső tömeg , miután keveset érthet a kenetes beszédből, nincs annak varázshatalma alá úgy vetve , hogy a szónok czélja szerint buzduljon föl vagy alázódjék meg, s érezzen keblében törődést vagy elszántságot. A templom előcsarnokán túl csak az erősebb hangnyomatú szavak,melyeket az egyén képzelődése kötött összefüggő gondolatokká , valának tisztán kivehetők. Itt teljes alkalma van az indulatoknak sejtések, gyanítások által fokozódni. Dajka püspök prédikácziójából haljak meg a távolabb állók is, hogy Nagyszombatban nem szabad az ágostai vallást követőknek a megrepedezett, szétdűlő egyházat kiigazíttatni. Oh ! ott bizonyosan a pap fejére hull az eső, midőn épen az evangéliumot kezébe veszi; a consistorium legbuzgóbb tagjainak a hirtelen lemállott vakolat alkalmasint vagy az orrát vagy tán a koponyáját is betörte ; s kétségkívül minden isteni tisztelet kezdetekor külön kell azért imádkozni, mikép a Jehova hatalmas karjaival tartsa fel a boltíveket, hogy a nagy orgona szavára ne dőljenek a szent gyülekezetre. Ez iszonyú helyzet a legrészletesebb vonalakig lebeg a tömeg szeme előtt. Erről suttognak, ezt magyarázzák egymásnak. Megint hangzik a főpap szájából valami tisztán érthető. „Léván nem szabad lelkészt tartani. Ki kereszteli meg a gyermekeket ? kérdé szomszédjától a tömegben egy várandó asszony. Senki, kedves húgom ! válaszolja érzékenyen maga a szíjgyártók ezédmestere, ott a mi szegény hitsorsosainknak még nevük sincsen. „Szakolczán nem adnak temetőhelyet halottainknak“ panaszoló a főpap. Borzasztó! sohajták künn. Vájjon hány halott hever Szakolczán temetetlen ? hányat ástak árkokba be ? hányat kapartak onnan a farkasok ki ? hol pihen az, kinek életében nem vett egy talpalattnyi földre is ? Ily tudakolások zsibongnak a nép alján , terjedve széledve mindig tágabb körben Az elkeseredés nőtt, az áhitatos csend apadt. S ez még szerencse volt, mert legalább a közös csilapítás alatt a főpap néhány panasza megérthető nem volt. Míg a templomnál ezek történnek, a fejdelmi lak kapui előtt hemzsegő tömb sincs izgatások nélkül , mert időnkint akad, ki a főurak értekezletének folyamáról hirt szed föl vagy kohol. — Össze akarják rögtön híni az országgyűlést , hogy hadi segélypénzt ajánljon, szólt az egyik. —*• A fejdelem ő nagysága saját kincstárából a zsoldosok szaporítására nyolcvanezer tallért ígért, erősítő a másik. — A hajduvárosokhoz és a székely nemzethez még az éjjel parancs megy a közfegyverzésre, mondá a harmadik. Természetesen minden ily hírre szembetűnő lehangoltság mutatkozott a kapuk körül csoportozókban, mit mély hallgatásuk s komor tekintetük tanúsít. De a felleg után verőfény jő, a borút derű váltja föl. Csakhamar igy történt itt is. Békeremények kezdettek a palotából kiszivárogni. — Haller Péter és Mikó Ferencz beszélé egy udvari tisztviselő — azt tanácsolják, hogy ő fensége figyelmeztesse ugyan a nádort az evangelicusok vallásszabadságát biztosító bécsi, nikolsburgi és pozsoni béke pontjainak szoros fenntartására; de most ennél még többre ne terjeszkedjék. — S legfölebb néhányat fogasson azok közöl be — mormogák a dühös mérsékletiek — kik a törököt háborúskodásaik által nyakunkra akarják hozni, úgy kell bánni velük, mint Zólyomi Dávid urammal és czimboráival. Van ám börtön a fogarasi várban , s Kőváron is hús helyet lehet a kereskedők számára készíteni. Csak ne kíméljük a nehéz meg a kurta vasat. Olvasztanak eledet hegyeinkből, s marad, a kardon és ekén kívül, bőven békára is. Egymást tüzelgeték pattogó szavakkal fel , s jókora nyugtalanság és zaj támadt, mely a templomm felől sztrakézintéseket hozott mozgásba. — Helyet, helyet! sürgeték most a „kék darabontok“ tért nyitva egy szürke bajuszu s egészen fehér szakállú lovag számára, kit összegörbedt dereka és a pofacsonthoz száradt arczbőre csaknem hetven évesnek, kopott dolmánya pedig csekély fontosságú vidéki urnák gyaníttattak. 3868 Németország, Berlin, april 18. Gr. Eszterházy ide-iglenes austriai cs.követ az itteni udvarnál, napokban magánügyben rövid időre Bécsbe utazandik. Tekintélyes körök erősítik, miszerint a király legutóbbi időben csakugyan küldött egy levelet II. Sándor császárhoz, melyben Oroszországot sürgetőleg engedékenységre szólítja fel, minek az európai béke helyreállítására nézve szükséges voltát kifejti. Münchenből írják, miszerint az országgyűlési választásokat megrendelő kir. leiratot egy kormányi manifestum fogná kisérni, mint ez az 1849-ki választások alkalmával is történt. Gotha, apr. 14. A mai kormánylappal egy törvény adatott ki, mely által az uj koronajószágügyrendezés közzététetik, s a régibb és mostani államalaptörvény III. melléklete eltöröltetik, mely szerint az összes kincstári- és koronajószág 1849- ben államvagyonnak nyilváníttatott, és a herczegtől minden a fölötti intézkedés elvétetett. Az új rendezés szerint a kincstár- és koronajószág az összes gothai ház elidegeníthetlen családi hitbizományának nyilváníttatott. Spanyolország, Madrid A cortes-gyűlés ápr. 12-ei ülésében Lopez Grado a belügyministerhez interpellátiót intézvén a legutóbbi események iránt, Santa Cruz kijelente, mikép ezen ügy már törvényszéki tárgyalás alatt lévén, azzal a cortes-gyűlés nem foglalkodhatik, azonban a kormány el van tökélve erélyesen lépni föl a zavargók ellen; sőt szükség esetében még a törvények körén túl is menne, s később indemnity bilit kérne a kamrától.— A kamra helyeslés jeleivel fogadá a ministernek ezen nyilatkozatát. Erre a kamra a civilliste budgetének tárgyalásába bocsátkozván , Alfonso bizottmányitagnak azon külön szavazatát, miszerint a királynő kényszeríttessék a nemzetnek visszafizetni ama 6() millió reált, mit 1843 óta állítólag jogtalanul vett föl, nem véve tekintetbe, s ezután vita nélkül megszavazd a bizottmányi javaslatot, miszerint a civilliste 28 millió reálra szabatott ki. Hihetőnek tartják, hogy Santa Cruz s Aguirrebel- i igazságügyminiszerek rövid időn le fognak lépni. Olaszország. Turinból ápril 13-tól jelenti az „Armonia“, miszerint a kolostortörvény vitatása a senatusban néhány napig még elhalasztva marad, mivel számos senatorok Alessandriába mennek, a nagy szemlén jelenteendők, melyet a király az expeditiocsapat fölött tartana, míg mások viszont Genuában akarnak az ápr. 16-án kezdődő hajóraszállás tanúi lenni. Turinból az expeditióhoz rendelt csapatok 13-án Alessandriába elindultak. Az expeditio parancsnokai számára gr. Cavour nagy lakomát adott Túrint a szardiniai király ő felső ápril 14- kén hagyta el, hogy Alessandriában az expeditio csapatok közt a zászlókat kioszsza. Délelőtt 11 órakor megérkezvén, fényes kísérettel a fegyvertérre lovagolt, hol a csapatok fel voltak állít -