Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)

1855-04-05 / 688. szám

Peg/, Csütörtök. Megjelenik e lap, vasárnapot, és az ünnepnapokat kivéve­ mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre : félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben: félévre : 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr. BUDAPESTI Szerkesztői Iroda van: Országút, 6. sz.a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben* Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Herz János könyvnyomdájában (Országút,Kunewalder­­ház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál.Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesít­v­e egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók­. A „Budapesti Hírlap“ szerkesztőségéhez ma dé­li 1 óra 24 perc­kor kö­vetkező távirati magán­­tudósítás érkezett. B­é­c­s, april 5. Drouyn de Shuya meg­érkezése péntekre van jelentve. Canrobert b­ok mart. 29-n kelt sürgönyében jelenti, misze­rint a támadó hadiműködések april 3-kán veen­­­dik kezdetüket s név szerint a nyilt táborban álló oroszok ellen lesznek intézve. Az „Oesterr. Zig“ sürgönye tehát, mely a nagy hadiműködéseket már elkezdetteknek állítá, alaptalan volt. HIVATALOS RÉSZ Buda, april 5. Boldogult Mária Dorottya föhgasszony a cs. k. fensége magas hullájának három napi kité­tele után tegnap délutáni 1 órakor az ünnepélyes beszentelés az evangelica vallás szertartása szerint, s közvetlenül­ azután, mindkét város minden harang­jainak zúgása közben az ünnepélyes eltemető a cs. k. várbeli sírboltba Budán, végbement. Múlt hó 21 és 22-n 5564, 5675 és 3222. sz. a. kelt .igazságügyminiszeri bocsátvány által az Ügyvédség ideiglenes gyakorlására kineveztettek ; a debreczeni orsz. fötörvsz. kerületben Ma­jor József volt ideigl. járásbiró Makón ; a p­e­s­t­i orsz. fötörvsz. kerületben Bene Sándor Kecske­méten; a soproni orsz. fötörvsz. kerületben hi­­vatalhelylyel Veszprémben Szalatkay György volt járástervsz. segéd Zirczen. A budai cs. k. orsz. pénzügyigazgatóság 1) ideiglenes tisztekké a cs. k. megyei hatóságoknák­ adóügyletekhez Valenta Venczel cs. k. adóhiv. tisztet,­Leop­o­l­d Kornél lugosi, Wobesz Já­nos tatai, Kantsky János reichenaui, Merz József schremsi cs. k. adóhivatali segédeket, és Hahn József a joachkrasthali cs. k. járásfőnökség cs. k. segédtisztjét; 2) ideiglenes segédekké Aig­ner Vilmos schlanderi, Hudnitzka Rudolf trencséni cs. k. adóhiv. gyakornokokat, továbbá D­a­u­b­r­a­v­a Gusztáv segédmunkást a németbrodi cs. k járásfőnökségnél , kinevezte. A Heves és Borsod megyék pénzügyi igazga­tása végett Miskolczon felállított cs. k. pénzügy­­kerületi igazgatóság hivatalhelye, a cs. k. pénzügy­­i Ministerium 1854. dec. 1-n 6809/1102. sz­­a. kelt bocsátványa következtében, f. é. ápril 24-n E­g­e­r­­b­e tétetik át, miért is a­ kijelölt időponttól kezdve minden a nevezett hatósághoz intézett beadványok Egerbe küldendők. NEMHIV­AT­ALOS RÉSZ. Bu­da, april 4-épen most végződött a cs. k. várban Budán a gyászünnepély, melylyel a felséges császári háznak egy elhunyt fenséges' tagja,­ Mária Dorottya fölgasszony ő és. fensége örök nyugalomra tétetett. „Ápril 2-tól fogva ma déli 11 óráig mindennap a legmagasb holttest a cs. k. várpalota középosztá­lyának egy földszinti termében ünnepélyesen ki volt tétetve — e végett az egész terem feketével volt bevonva, csilárok és fal­világokkal ellátva, a falakra a legmagasb elhunytnak egyesült­ ozimerei voltak alkalmazva; a gyászravatal szintén feketével volt bevonva, a mellett kétfelől 3 sor ezüst gyer­­tyatartó helyezve, a főtől jobbfelől a főherczegi ko­­rona; nyugodott arany szegél­yzetü fekete párnán, hallétól a herczegi korona, lábainál egy ezüst feszü­let,­­ a mellett a hamvveder, az elhunyt főherczeg­­né szive és belrészeivel. A gyászágy mellett 6 tiszt őrködött kivont karddal, s a terem falai hosszában altisztek álltak. Főherczegi belső személyzet tarta az imaórákat. Mind a 3 napon át, reggel, délben és est­­e mind a két városban az összes harangok gyászhang­ja megszólalt. Ma déli 12 órakor a koporsó bezáratott,s csak­hamar azután , és­v.cs. vilitek a kitétel­­teremben a működő protestáns papság, a cs. k. titkos tanácso­sok, kamarások és asztalnokok, a magas tábornoki kar, a helyőrségek tisztikarával, a cs. k. hatóságok, nemesség, a rom. kath. clerusnak, és minden hitfe­­lekezetüeknek tagjai. 1 óra előtt megjelent a magas gyászoló Jó­­zsef ferigő cs. fensége , az elhunytnak fens, fia, kisérve ő cs. k. fenségeik Albert, Károly Fer­­dinánd és Vil­m­o­s főherczegek, továbbá Hil­degard főherczegasszony által, mindnyájan az ő cs. fenségeik, a legmagasb elhunyt és a boldogult fenséges leányának E­r­z­s­éb­e­t főherczegasszony­­nak, ki betegágyából még nem gyógyult fia annyi­ra, hogy a gyászos ünnepélyen jelen lehetett volna, kíséretét képező urak és úrnőkkel. Továbbá jelen­­ voltak a Budapesten létező összes udvarképes úrnők — mindnyájan mély gyász-díszöltönyben. Mihelyt a legmagasb uraságok beléptek , tisz­telendő evangel, hitszónok Bauhofer igen meg­ható halotti beszédet tartott, mely,a magas elhunyt­nak kitűnő előnyeit és magas erényeit méltóan ki­emelő, és a legláthatóbb benyomást idézte elő. Azután kezdődött a többi evangélikus papság segédlete mellett a magas hulla ünnepélyes beszen­­telése, e hitvallás szertartása szerint. Ezután a ma­gas hulla 8 főherczegi házi tiszt által a szent­­ Mihály­­lovára tétetett, mire a menet a testvérváros minden harangjainak szólása közt, a várlak fiúkapuján, a vártéren keresztül a sírbolthoz következő rendben indult meg. Elül egy főherczegi házitiszt. A fóherczegi szolgaszemélyzet, fáklyákkal. A magas,elhunyt fóherczegi szolgaszemélyze­tei, gyászban, fáklyákkal. A fóherczegi házi tisztek­, díszöltönyben , fák­lyákkal. * A működő protestáns papság. A cs. k. asztalnokok, valóságos kamarások és titkos tanácsosok. Egy házi tiszt a szivet tartalmazó ezüst urnát egy párnán víve. Egy házi tiszt a be’ö rés­­eket tartalmazó ur­nával. A főherczegi házi tisztek által vitt legmagasb hulla, oldalt kisérve hat főherczegi belsőszolga által fáklyákkal, melyeken a magas czímerek voltak al­kalmazva, s 6 liszt által kivont karddal, kiknek ol­dalánál altisztek mentek. A legmagasb uraságok (­udvarmestereikkel vagy azok helyetteseikkel oldaluk mellett. A magas elhunyt udvarszemélyzetebeli, vala­mint a magas gyászoló Erzsébet fölgasszony udvari személyzetebeli úrnők. Egy század gyalogság­a zászlóval zárta be a menetet, miután azt maga mellett elhaladni enge­dő, s közben a várőrséggel együtt fegyvertisztel­gés és a zászló meghajtása m­el­lett a feketével be­vont, tompára hangolt doboz pergető. Keresztül a vártéren, egyik főkaputól a mási­kig gyalogságból sorfal volt felállítva. A sírbolthoz bemenetelnél a főtisztelendő vár­prépost , segédletével fogadá a magas hullát s kisérte azt a sírboltba, hova csak a fenséges főher­­czegek mentek, mig a többi kiséret az ünnepélyes eltakarittatásig a kápolnaud­varban várt. A testvérváros minden rendű lakosainak ezrei, kik mind a magas holttest kitétele alatt, mind a be­szentelés és eltemetés ünnepélyénél mélyen érzett benső részvétüket tanusíták, a leghangosb bizony­ságául szolgálnak, hogy mily általánosan gyászol­­tatik a keserű veszteség, melyet felséges császári Házunknak, boldogult Mária Dorottya fölg­asszony halálával, gyászolnia kell. Levelezések. Pest, ápril 5. Helytelen i­r­á­ny.*­ A sajtónak, különösen a hírlapi sajtónak, az eszmék e hatalmas köz­lönyének fontos voltát ma említni, szükségfeletti volna. A­mit egy német drámairó mondott: *) Tisztelettel figyelmeztetjük olvasóinkat e czik­­kel kapcsolatban álló ily czimű nyilatkozatra: „Az igazság érdekében“ , mely mai számunk m­a­g­á­n­h­i­r­d­e­t­é­s­e­i közt az első helyen olvasható. S­z­e­r­k. „Zwar reicht die Kanone weit, doch weiter noch die Feder“, azon messze a tágas körben hatást, mit a hírlapi sajtó gyakorol, igen jelentőleg kife­­jzi. Hasonló az a tűzhöz, mely melegít és per­zsel, világít és gyújt, egyaránt áldást és átkot terjeszt. Ha valaha úgy jelenleg, egy végzetteljes idő­pontban a sajtó feladatáról szólani, igen korszerű. E feladat minden bizonynyal,jelesen a hírek köz­lésében, az igazságnak hódolással a közvéleményt felvilágosítni, helyes irányba vezetni, józan esz­méket terjeszteni, a kedélyeket megnyugtatni, általában a társasági rend c­élját előmozdító legális irányban működni. Vájjon már egy ellenkező irány , mi „nem üzérkedési czéloknak, nem is múlékony népszerű­ségnek vadászása“ ellen nagy szájjal tiltakozás mellett is bizonyos ózdira kiszemelt hírlapi tudó­sításoknak mesterségesen és egyoldalúlag össze­állításával,­­ nem az igazságnak keresésével, de többnyire épen az igazságnak elter­ülésével s minden, olykor kézzelfoghatólag hamis híreknek egybeszedésével és az olvasók elé terjesztésével azokat tévútra vezeti, megfelel-e azon feladatnak, mit egy maga becsét és méltóságát érző s leyális szellemben működő sajtótól a felsőség, úgy mint a közönség érdekében kívánni és megvárni lehet? ezt a fogulatlan olvasók ítéletére bízzuk. Anyagi hasznot szabad sőt kell a sajtónak keresni, de úgy, hogy azt eszköznek használja, ne a neme­sebb és magasabb érdekeket kizáró vagy háttérbe szorító főczéljává tegye. A hírlapi sajtónak, az igazságot kereső ő­­szinte akarat mellett is, sokszor igen nehéz hely­zete­ van, bajosan tudja olykor az igazat a hamis­tól megkülönböztetni, s magát az események ro­hanó árjában a botlástól megóvni. Nem egyszer éreztük mi is e nehézséget, nem egyszer kellett ilynemű és a dolog természetéből folyó akadá­lyokkal küzdenünk, s legjobb szándékunk mellett is, ezt őszintén bevalljuk, a tisztán nem láthatás miatt tévedésbe jutottunk. Annál szorosabb és lelkismeretben járó kö­telessége a hírlapi sajtónak s minden ezt kezelőnek egyedül csak az igazság érdekét tartani maga szeme előtt, csak attól vezéreltetni, általá­ban azon legális irányban működni, mi a napi fontos eseményeket lehető tiszta és valódi színben mutassa, a közvéleményt egy különben is végsőre hajló időpontban a tévútra botlástól meg­óvni, csalfa és hamis combinatiókra s ezekből e­­redő kellemetlen kiábrándulásokra alkalmat nem adni, s meg nem engedni,­ annál kevésbbé elő­mozdítói, hogy hibás meggyőződés, balvélemény gyökeret verhessen. A magánéletben sem teszünk semmi szolgálatot az igazság ellen cselekvéssel, így a hírlapot olvasó közönség iránti tisztelettel sem fér egybe, sem annak javára nincs, ha szinte tán kedvelt vagy örömmel olvasott, de nem va­lódi és hamis közlésekkel azt ámítni akarni. Minden, a­kinek a keleti háborúnak európai érdekű nagy czéljáról helyes fogalma van; ki érzi azon ügy szentségét, melyet Urunk Császárunk , Felsége magas kormányának bölcs, valamint egész Európától méltán tisztelt leyális politikája gyámolít, bizonyosan más eredményét óhajtotta volna a krími táborozásnak, mi két nemes és vi­téz nemzetnek annyi áldozatába s erőfeszítésé­­­be került. De azt kérdjük, mi hasznára voltak a közönségnek a folytonosan eléje tálalt szebasz­­topok­ különböző kacsák, hamis győzelmi tudó­sítások , bátran lehet mondani koholt távirati sürgönyök, minden hónapban k­ét-három napnak kitűzése, melyen e pontnéi sziklavárat megro­hanják és halomra döntendik, midőn fájdalom! a valóság és események még eddig az ily csalfán kecsegtető híreket mindannyiszor oly keserűen megc­áfolták? Nem lenne nehéz megmutatni, hogy az ily szél­em és­­irányban működés a jó ügynek ártott, s inkább az orosz érzületet moz­dította elő. A hírlapi sajtó iránya legyen azért — ismé­teljük — egyedül s lehetőleg az igazságnak hó­dolni, ily módon hitelét s azzal egybefüggő be­csületét megóvni és hatását azzal biztositni, nem csupán üzérkedési vagy más mellékezések eléré­sében keresni érdemet és dicsőséget, mert csak az igazság ösvényén maradással tesz olvasó kö­zönségének valódi szolgálatot, s felel meg hozzá méltó feladatának; míg ellenben azzal,hogy tar­kánál tarkább hírek felszedése által egyedül az újságkivánást kívánja csiklandoztatni, s olvasói könnyen hivésére építve azokat az események ál­­színbe öltöztetésével, némi kedvenc, de álnéze­teknek hizelkedéssel félrevezeti, balvélemény és hamis nézetek terjedését előmozdítja,m­ily műkö­déssel nem helyeselhető kártékony irányt kö­­vet. " 1­­ , • S­z­e­r­k. Pest, ápril 5. Előttünk fekvő tudósítások sorozata azon nehéz látogatások szomorú leírását tartalmazza, melyek alatt február folytában Magyarország több helysége és vidéke a nagyváradi és kas­sai közigazgatási kerületben kiterjedt v­i­z­á­r­a­­dások következtében oly erős csapásokat szen­vedett, melyek leginkább Békés-Csanád,Arad- és Szathmár megyékre terjedtek ki, így Gyula váro­sa (Békés-Csanád megyében) a kiáradt két Körös­folyó nagy vizei által febr. 15-én északi, és 20-n, midőn az első kiöntés vizei sem folytak még leg­­kevésbbé is vissza, a déli oldalról öntetett el. Az épületek száma, melyek febr. végén kelt­ tudósí­tások szerint nagyobb vagy kisebb mértékben víz alatt állottak, körülbelül tett „felszámítás szerint 1072-re ment, ezek közt 300 tanya. A védgátak részint átszakíttattak, részint a hullámtól elöntet­tek, a lakosság nagy része kénytelen volt házait elhagyni s magasban fekvő városrészekbe mene­külni 23 ház omlott össze, mind többé vagy ke­vésbbé megrongáltatok, sok most fenyeget be­­omlással, miután mind agyagból és puha anyag­szerekből vannak építve. A végkép félbeszakadt közlekedés következtében tüzelő és élelmiszerek­ben nyommasztó szükség állt be, emberélet nem veszett el, legalább erre nézve semmi rész­­letes­ nem tudatik, minthogy az elöntött házakból egy női hullát vonszoltak elő. Más későbbi tudó­sítások szerint Gyulán két ember találta a hul­lámok közt halálát, hanem annál több háziállat és nyáj veszett el, s az egyéb kár is, melyet a szerencsétlen vízkárvallottak szenvedtek, oly te­­retemes, hogy jóllétük bizonyára sokára alá lesz ásva és megsemmisítve marad A szárazmalmok viz alatt álltak és jó időre haszonvehetlenek, mi annál sajnálatosabb, miután ott a csabai gőz­malmon kívül, melylyel a közlekedés pillanatra félbenszakadt, vízimalmok nem léteznek. — Vári községben, Gyulához közel, 108 laképület s csak­nem az egész külső határ a lakosság igen érzé­keny kárára viz alatt állt. A makói járásban a Maros több helyütt, nevezetesen Makón alul és Csaradon felül a védtöltéseket részint elöntötte, részint elszakította. Békánál a keresztülszakítás 200 öl hosszú volt; minélfogva M. Csarad és Apáthfalva helységek viz alá kerültek... Az Ungh folyó kiöntése által Unghvár városa te­temesen szenvedett, s az azon vidéken és Ungh­­megyében különben is uralkodó szükség ez által igen érezhető módon növeltetett. Az új-aradi járásban Schöndorf, Bodrog, Zaderlak, a Maros által elöntettek. Schöndorfon 100 személy a­ leg­nagyobb veszélyben forgott ;­a modosi járásban a kicsapó Bega és Berzova-csatorna O­ Telek, Újfalu és Lecseczfalvát vidékeikkel együtt víz alá borította. Aradnál az építési falakhelyt és Zsig­­mondházát öntötte el az árvíz. A kis­jenői járásban a fehér körös jég­­ menete következtében a főherczegi uradalmat ön­­­tötte el a víz, a közlekedés több helyütt részint e­­gészen el volt zárva, részint fenyegetve volt. A Körös vidék az élesdi és a szalontai járásban Dél- Bihar megyében szintén nagyrészt árvíz alatt volt. Szalontán 500 háznál több volt víz alatt. Nagyváradon a víz több házakba betört. Agyán egy odavaló lakos még most is hiányzik, ki haza­felé jővén, két lovával együtt a hullámtól elso­dortatott. Szathmár megyében a hirtelen be­állt engedő időt is a hónak ezáltal okozott sebes elolvadása a lapályon úgy ,mint a hegyekben, nem kevésbbé a hirtelen megindult jég miatt a Szamos s a megye többi vizei oly mértékben ön­töttek ki, hogy e vidék egy tengerhez hasonlított, s az összeköttetés végkép el volt vágva. Minden kisebb hid el volt hordva, s az utak járhatatla­nok valának. Febr. 14. éjjel a Szamos a Vetés és Óvári közti töltést mintegy 80 ölnyire keresztül­­szakította, új ágyat képezett magának, s elön­tötte Szathmár határát, Vetést, továbbá Zsadány, Szamos-Dob, Cs.-Bagos, ,Cs.-Újfalu, Ura és Ó­­vári községeket, oly mértékben, hogy a legma­­gasban fekvő földek is 7 lábnyira álltak viz a­­­latt. Vetésen 19 ember életének megmenté­sét, kik folytonos halálfélelmek közt egész az Április 5-n 1855*

Next