Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)

1855-04-03 / 686. szám

mondás ellenében fenntartottunk, e fölött min­denek előtt azért érzünk valódi megelégedést, mert a szenvedélyes izgalom apályában békejelt látunk. Most mindenesetre bizonyosnak mondha­tó , hogy a kormányi körökből azon világátalakí­­tási elméletek kizárvák, melyek, miután a bel­politika terén az alap alóluk elvonatott, a nem­zetközi viszonyokat kísérték meg érdekükben ki­zsákmányolni. Csak a fennálló jogok tisztelete, csak a nemzetek pozitív szükségleteinek tekin­tetbe vétele vezetheti a bécsi tanácskozásokat kielégítő czélra. És Poroszország ? Nincs oka saj­­­nálni a közbejáró, beváró politikánál mara­dását. Az önbizalom nyugalmával nézhet az ese­mények kifejlődése elé. Ha a tárgyalások siker nélkül maradnak , gyengétlen erejét az eldöntés mérlegébe vetheti. Ha pedig az egyesség sikerül, akkor övé az érdem, hogy szakadatlan fáradozá­sai által a béke útját elegyengeté. Mart. 30. A berlini városi magistratus a po­­rosz herczegnek idei születésnapján is egy feliratban kifejezé szerencsekivánatait , s abban kiemelé azon veszteséget, melyet a kir. ház ma­gas rokonának az orosz császárnak elhunyta ál­tal szenvedett. A porosz hg által erre adott válasz így hangzik:­„Jól esett szívemnek“ — írja a hg — „ez óhajtásokat további életemre nézve összeköt­tetésbe hozva látni a visszatekintéssel egy mélyen megrendítő halálesetre, mely a világot a legma­­gasbbelkű uralkodók egyikétől, engem pedig a feledhetlen császári baráttól fosztott meg , é­s pedig azon pillanatban, midőn ta­lán lehetséges lett volna nekie, Eu­rópának a megháborított békét egy nemes tett által visszaadni.“ Meiningen, mart. 30. Sarolta szász­­meiningeni örökös hg György neje (Albert porosz kir. hg legidősebb leánya), idő előtti szü­lés következtében ma délelőtt élte 24. évében (szülei: jun. 21-én 1831. férjhez ment május 18. 1850.) véletlenül meghalt. Az üdvözült kitűrő je­les tulajdonai, egy nőt díszesítő minden erényei által a mint köztisztelet és szeretet tárgya volt, úgy kora elhunytéval átalános részvétet és bána­tot hagyott maga után hátra .­­ Belgium, Brüssel, april 1. Az ún. ministerium ekkép alakult meg: külügy: XIV.V­i­l­a­i­n algróf; belügy: de Decker; igazságügy : Nothomb; had­ügy : G­r­e­­­n­d­­­thnok; közmunkaügy: D­u­­­mon; pénzügy : Mercier. — Az uj kabinet­nek egyetlen egy tagja sem ruháztatott fel mi­nister­elnöki czimmel. A király tegnap este írta alá a kinevezési kir. rendeleteket; az uj ministe­rek ma teendik le az esküt; e czélból ma délben Laekenben a király által el fognak fogadtatni. A kamrák — mint mondják — ápril 23—24-kén fognak összehivatni. Mint az új ministerium név­sorából láthatni, a tisztán papsági párt jutott kormányra. Spanyolország, Madrid. Egy 29-ről kelt távirdai sürgöny szerint, ama napon bevégeztetett az egyházi ja­vak eladatására vonatkozó törvényjavaslat álta­lános tárgyalása. A számos módosítványok tár­gyalásának másnap kell­ megkezdetnie; a minis­térium kijelente, hogy a bizottmány javaslatához csatlakozott. A „Moniteur“ -nek egy 29-ről kelt sürgönye szerint, 27-n éjjel több néphad főnökök össze­gyűltek, hogy a kormánytól a ministériumnak de­­mokrat szellembeni módosíttatását követeljék. Espartero tábornagy szilárdsága, kinek ők kérelmüket átnyújták, meghiusítá ezen rendet­­lenségi kísérleteket. 28-án este egy oly törvény­­javaslat terjesztetett a cortes-gyűlés elé, mely a néphadnak minden politikai tanácskozást meg­tilt. — Madrid tökéletesen csendes. — A néphad szervezése szabályszerüleg foly, és semmi rendet­lenségre nem ad alkalmat. — Az udvar tegnap Aranjuezbe utazott. Schweiz, Bern, mártius 29. Druey, miután nála már tegnapelőtt a tüdőszélhüdés jelei láthatók valának, ma reggel öt órakor meghalt. Holtteste Waadt cantonba vitetik. A tessini nagytanács a milánói egyesség­­hez örömmel ada teljes egyezését. Si­dler lan­­damman, egyike a schweizi követeknek Milanó­ban, a szövetségi városba Bernbe megérkezett. A szövetségtanács márt. 26-ki ülésében el­határozta, a milánói egy­ességet, miután az a tes­sini nagytanács helybenhagyását megnyerte, ma­ga részéről is ratifi­álni, és e megerősítést a szöv. ügyviselő által Bécsben az austriai cs. k. kor­mány tudomására juttatni. Ugyanez ülésben a szöv. tanács a szöv. biztos elbocsáttatását tár­gyalta, s elvileg a biztosság megszüntetését el­határozta. Mivel azonban még némely ügyletek elintézendők, Bourgeois ezredes azok bevég­ére megkéretett. A „N. Z. Z.“ közli a milánói szerződvény végét. Annak főkötvényei ugyanazok, melye­­k lapunk 684-dik számában a „Triest. 7.“ után r röviden közlöttünk: t­i. 1) Tessin kanton­ománya, a capucinusok kiutasításuk általi ká­nk méltányos pótlásául 115.000 frankot fizet iszpénzben. 2) Ez öszveget a tessini kormány­ombardiai cs. k. helytartóságnak Milanóban ,ám egyenlő részletben teendi le; az elsőt két mi a jegyzőkönyv ratificatiója után, a má­­sikat 1856. januárban, a 3-dikat 1857. január­­t, ha csak a tessini kormány az egyszerre le­jtést nem választja. 3) Az austriai cs. k. kor­­ny maga részéről a visszatolást (a tessin pol­gároknak 1853-ban elrendelt kiutasítását) meg­szünteti s a szükséges intézkedéseket megteendi, hogy a cs. k. államokba a tessiniek újra bebo­­csáttassanak, hogy ott tartózkodhassanak és ke­resetet űzhessenek, és pedig a korábbi feltételek és szabályzatok mellett, két héttel a ratificatio megtörténte után. Olaszország, Turin, mart. 26. Lamarmora tábornok Konstantinápolyba elutazása ápril 1 ■ re van ki­tűzve, hol magát a hatóságokkal, és a krimi pa­rancsnoks a­lnokokkal egyetértésbe helyezendi. Mart. 27. A követi kamra mai ülésében a hadügyminister által előterjesztett két törvényja­vaslatot nagy többséggel elfogadott.­­ Az első 13.000 embernek az 1834-ks korosztályból kiállí­tását illette, a második pedig, hogy a Krímbe szánt expeditio sereghez csak egy haditanács neveztessék ki, minthogy az két hadosztályból állván, mindenik hadosztályhoz egy-egy hadita­nácsot kellene különben adni.­A piemonti senatushoz kérvények adattak be a kolostortörvény elvetése mellett, melyek 60.000 aláírással ellátvák; a törvény megsza­va­z­á­s­a melletti kérvények alatt csak 13.000 aláíró van. Törökország. Jeruzsálemben az austriai-német zsi­dók, midőn az austriai Császárné Ő Felsége szerencsés szüléséért Bécsben tartott ájtatossá­­gok híre hozzájok elhatott, rabbijokkal élükön az imatemplom romain összegyűltek, s a Felséges Császárné reményei teljesüléséért hő imákat küldtek ég felé. A buzgó gyülekezet ájtatossága azon szent helyen megható látványt nyújta, s a török lakosság közt sensatiót gerjesztett. Bairutból írják mart. 17-től a „Triest. Ztg“-nak, miszerint brabanti herczeg és her­­czegné ő kir. fenségeik közelebb Szíriába ér­keznek. A „Joum de Constantinople“ márt. 22-ről írja: ,,F. hó 18-án kelt császári rendelet által A­l­­­i pasa külügyminiszer és a tanzimat tanács elnöke, ő Iige rendkívüli küldetésű követel­és teljhatalmazottjává neveztetett ki a bécsi érte­kezletekre. Elutazásához már készületeket tesz. Márt. 15-én török részről Resid pasa, piemon­ti részről báró T­e­c­c­o a török-piemonti véd- és dacz-szerződvényt aláírták." A brusszai földindulás által ínségre jutottak számára a szultán 300,000 piasztert adott, R­e­­s­i­d pasa pedig a főméltóságok közt néhány óra alatt 100,000 piasztert gyűjtött. T­a­b­r­­­sból jelentik, miszerint a sah ta­­vaszszal Szultánéban táborba szállani szándé­kozik. Oroszország. A sz. pétervári dán követhez intézett sür­göny, melynek közlését tegnap ígértük, igy hangzik : „Sz. Pétervár, mart. 9. (2.1) Báró úr! Mi­előtt azon levelet vevém, melylyel onjan. 4-n meg­tisztelt, már hg Mencsikoff a lord Raglan és Canrobert Inok által az inkermani csata után közösen tett lépésekről a császári kabinetet tudósí­totta. Válaszul e közlésre a főunok hg. Mencsi­­k­o­ff azon nyilatkozatot adta, miszerint a védtelen ellenség az orosz zászló oltalma alatt védve van s mindig is lesz. Ez elvnek se kommentárra, se meg­erősítésre nincs szüksége. Midőn azonban arra hi­vatkozom, báró úr, megjegyzendőnek vélem, hogy ha szerencsétlenül ellenséges katonák a csatamezőn egyes, magánosan álló erőszakosságoknak áldozatai lehettek, a hozzánk azóta érkezett tudósítások egy komoly körülményt lepleztek le, melynek okmá­­nyosítása jelentőséggel bír. Mi valósággal azt ta­pasztaltuk, hogy az inkermani napon angol kato­nák, kiket sebesültek és harczképteleneknek hittek, fölemelkedtek, hogy csapatainkra tüzeljenek, midőn ezek a támadás alatt az ellenség üldözése végett mellettük elhaladtak. Katonáink golyótól találva, mely oly kézből jött, melyet fegyvertelennek hit­tek, könnyen elhagyhaták tehát magukat a véres visszatorlásra ragadtatni. A humanitás őket hango­san roszalja, de nem voltak- e némileg az ellenség által ingerelve, kit bizonyára nem lehetett védte­lennek tekinteni, miután még nem szűnt meg fegy­verének gyilkoló hasznát venni ? A háború sorsa törvényeknek van alávetve, melyeket fönn kell tar­tani. Oda tartozik különösen egy, melyet még itt megemlíteni méltó. Az t. i. hogy az ellenségnek a­­zon pillanatban, melyben a fegyvert leteszi, azt nem szabad használnia, hogy azt megölje, ki neki megkegyelmezett. De sajnálattal a hallók egy angol tiszt példáját idéztetni, ki, miután kardját egyik ke­zével egy tisztnek adó, másikkal őt egy egészen közelről elsütött pisztolylyal halva térítő földre. Ha hasonló tények jellemzik egy versengés dühét, azok elegendők azon szomorú hatásokat is megfejteni, miket ezek következéseik gyanánt előidéznek. Ha Ön a jegyzőkönyvet, mely Ön jan. 4-ki leveléhez van mellékelve, még egyszer figyelmesen átolvassa, észreveendi, hogy az ott említett legtöbb esetben az angol katonák által gyakorlott visszatorlás véres volt. Távol a minden viszálkodás­ vagy boszúvágy­­tól, csak azon következtetés vonására szorítkozunk, mikép mindkét seregre nézve kivánatos volna,hogy az emberek ismét az emberiségi törvényeknek a csatamezőn szigorú megtartására oktattassanak. Ha Mencsikoff maga részéről nem késett e tekintet­ben kötelességét teljesíteni, mit parancsnoksága te­kintélye és császár­a felső világos akarata eléje szabott. Hasonló bizalommal számolunk az angol sereg főnö­kének tiszteletreméltó érzelmeire. Nem vonakodom e bizalmat kimondani, midőn Önnek, báró úr, az okmányokat, melyeket velem közleni szives volt , visszaadom. Nem mulasztottam el azokat hg­yencsi­­kotf tudomására juttatni, megkeresvén őt, hogy az a­­zokban foglalt tanúságokat igen komoly megfontolás alá vegye , mikép egész erővel járuljon ahhoz,hogy a jelen viszálynak a mérséklet jelleme adassék, melytől két nemzetnek soha el nem kellene térni, mely egymást becsüli, noha viszályba vannak bo­­­nyolódva, melynek gyors véget vethetni szeren­csések volnánk, ha ő brit felsége kormányának bé­­külékeny szándékai a m­iéinknek megfelelnének. Fogadja stb.“ II. S­á­n­d­o­r császár a porosz király számára az elhunyt Miklós császárnak halála utáni arcz­­lenyomatát küldé meg. Távirati sürgönyök, Pária, apr. 1. A „Moniteur“ jelenti: A franczia krími hadsereg jobb és balszárnyán több éjjeli összecsapások történtek, melyekben min­denütt a franciák maradtak győztesek. A „Pays" szerint Drouyn de Lhuys ápril 2-án indul Bécsbe. Odessza, mart. 16 (28.) A krími tudósí­tások 12. (24)ig terjednek, és az egyesültek ré­széről ismételt ízben, részint tetemes erővel meg­kísértett de eddig sikeretlen támadásokról tudó­sítanak , az oroszoknak a Szapungoráról elűzése végett; azon hír kering, hogy O m­e­r pasa ha­diműködés ej£ megkezdte volna, de e hír bizony­talan eredetű. A „Triester Z.“-nak Bukarestből apr. 1-ről azon Galaczból különfutár által érkezett hírt írják, miszerint a semlegesek összes hajói engedélyt kaptak az elmenetelre. Pénteken sok hajókat láttak Galaczon alul. Napi hírek és események: Pest, april 3* ■** Múlt szombaton mart. 31-én adatott a nemz. színpadon Latkócziné javára: „A ház becsülete" jeles s érdekes, a figyelmet és részvétet folyvást függőben tartó, sok psychologiát tanúsító, a mellett erkölcsi irányú franczia dráma 5 felv. Az előadás kivált a férfiak részéről jobb és kielégítőbb lehetett volna, de a­mit mindenek felett sajnálni kell, az a merőben franczia szellemben írt franczia jellemeket és viszonyokat visszatükröző darabnak magyarosítása. A franczia tengerész magyar alak­ban valódi mythologiai személy volt, ki akaratla­nul eszünkbe juttatá az ismeretes nevetséges phra­­­sist: „Tengerre magyar!“ A jó ízlést mint a ma­gyar nemzetiség iránti kegyeletet vízre viszi, ha ez utolsóból paródiát csinálunk. — A városi r­a­j­z­i­s­k­o­l­áb­a­n m. hó 25-n S­á­g­o­d­y Sándor alpolgármester úr vezénylete mellett egy a városi tanács által kiküldött választ­mány azon tanonczok közt, kik a múlt iskolai évben legkitűnőbb mutatvány-rajzokat készítettek, vala­mint előviselet és szorgalommal jeleskedtek, alkal­mas szózatok mellett ünnepien ily jutalmakat oszta­tott ki : E­g­g­­­e­r Gáspár technikus növendéknek építészi rajzáért egy aranyat; Russ János kőmi­­veslegénynek ugyanazért egy aranyat; Jablonsz­­ky Vincze kővésének díszrajzért, Bernt­haler Adolf és S­t­á­h­l Adolf asztalos tanonczoknak virág és diszrajzért, Szerencsy János képirónak alak­rajzáért egy-egy ezüst tallért, Müller Antal kép­irónak virág és diszrajzáért és Brichta Károly­nál esztergályos tanoncznak mértani és virágrajz­ért egy-egy szép könyvet. — Mi a t. tanácsnak és községtanácsnak atyáskodásáért kifejezett meleg há­lával egyszersmind közrészvét ébresztésül köz­tu­domásra juttatik. Pesten, mart. 27-n 1855. Közli a városi elemi és műiskolák igazgatósága. * Csomortányi hazánkfia a nagy Kristóf­hoz czimzett gyógyszertárban egy távirdát létesí­tett. A gyógyszertári tulajdonos úr szíves készség­gel mutatja azt mindenkinek, kit a dolog érdekel. A gépezet rendkívül egyszerű, mely a távirdai ösz­­szeköttetést a gyógyszertár, a vegykonyha és a lakása közt eszközli. Schernhofer gyógysze­rész úr az első, ki e felséges találmányt nálunk a magánéletben alkalmazta. Csomortányi kész több ily munkát felvállalni. * A császárfürdői szak megnyitása, ha az idő kedvez, valószínűleg húsvét-hétfőn fog meg­történni nagy reunióval A tevékeny bérlő úr a télen át minden helyiségeket újra kijavíttatott és megfelelő kényelemmel látott el * A nemzeti színház belső kicsinosítása erélye­sen foly, az abbeli munkálatokat maga az udvari szinház fődiszítője Lehmann úr vezeti. * A közelebb múlt József­­vásár s az épen most bevégződött aradi vásár a „W. G. B“-­nek al­kalmat ad, Magyarország urainak rosz állapotára, mint egy virágzó vásári forgalom legfőbb akadályá­ra utalni. S ez fáj­dalom, kétségbevonhatlan tény. Nem­­zet-e az ember, épen a csaknem járhatatlan út miatt, jelenleg 12­0 forintot egy mázsa áru után Pestről Erdélybe. Ily körülmények közt elvontan minden más irányadó befolyásoktól — mikép fej­lődhetik ki élénkebb ügyforgalom? ! — Ezért a kö­zeledő debreczeni vásár is alig lehet féligmeddig kielégítő eredménynyel. Az idevaló kereskedők áru­ikat innen Debreczenbe Szolnokon keresztül szál­lítják , innen hajón Csegére. Onnan már aránylag nem messze van ugyan , de a javak tengelyein szál­lítása mégis rendkívül fáradságos és költséges.­­ Valóban nagyon óhajtandó lenne, hogy utaink ja­vításának és a czélnak megfelelő helyreállításának sürgetős szüksége miatt főirányzataikban, mind ág­vonalaikon ne csak felismertessék, hanem a bajon mielőbb saját érdekben — mindenütt a lehető leg­nagyobb erélylyel segítsenek , mert a­meddig Ma­gyarországban a közlekedési eszközök mint más ko­ronaországokban szabályozva nem lesznek, addig, mint a „W. G. B.“ helyesen megjegyzi, tartósan élénk s minden véletlen időjárás következtében fenn­akadással nem fenyegetett ügyforgalomról, virágzó kereskedésről, s a mi ezzel legszorosabban össze van kötve, egy a többi koronaországok földmivelési állapotával egyenlő termelésről szó sem lehet. * J o l s v a, mart. 23. Az ínség a Garam- vidék lakossága közt magas fokra hágott, már több éhhalál­eset fordult elő. Még a mi városunknak is elég oka van, hogy a szegénynek ételt szolgáltasson, mi a czigányokat, miután a falukban az éhhaláltól féltek, hatalmasan arra nógatta, hogy a városba menekül­jenek, annyira, hogy már mintegy 185 ily vendég­gel bírunk. Szánalomra méltó gyarmat, mely a vö­rösön kívül lakik, lopás és koldulásból él s meztelen ádámi állapotban kóborol, kiknek látása minden emberbarátot elszomorít, hogy nem sokára elmúlik a XIX. század, mely magát oly szívesen nevezi felvilágosodottnak, a­nélkül, hogy annyi ezerek szomorú sorsát és szerencsétlenségét, kik magukat keresztényeknek nevezik, megszüntetné, vagy leg­alább enyhítené.­­ Márt. 20-án a jolsvai piaczon a gabonaárak voltak: búza köble 15 ft 20—16 ft­­rozs 11 ft 24— 12 ft; kukoricza 10 ft— 10 ft 24 kr; árpa 10 ft— 10 ft 12; zab 4 ft —4 ft 6 kr. Figyelm­eztetés Az ipolysajóvölgyi vas­út életbeléptetése végett f. hó 17-én felsőbb en­gedély következtében tartott tan­ácskoz­mányi ülés­ben az „előkészítő társaság" megalakulván, egy központi fő­ s hat külső alválasztmány neveztetett ki a forgalom összeírása s az előleges költségekről aláírás szerzése végett. Ezen választmányok tagjai­val s illetőleg azok elnökeivel érintkezésbe lépni fölkéretnek mindazok, kiknek e tervezett vasút ér­dekében akármi teendőjök vagy közlendőjük van.­­ Különben valamint e választmányok közvet­lenül a központi főválasztmány elnökével mú­zeumi igazgató cs. k. tanácsos Kubinyi Ágos­ton úrral állandó összeköttetésben lesznek, úgy minden, ki ez ügyre nézve valamivel közremű­ködni kíván, egyenesen a fönntisztelt elnök úr­hoz is fordulhat. — Az említett választmányok s azok tagjai következők. I. Központi fővá­­l­a­s­z­t­m­á­n­y Pesten : Kubinyi Ágoston, elnök: Ágoston József, Appiano József, Ben­kár Dénes főmérnök Váczon , B­i­r­á­n­y­i Ákos, Gyürky Pál b. t. tanácsos, K­ap­y Ede pestme­gyei főnök, Kar­czagh Sándor, Kozma Vazul, Kubinyi Vilmos, Kunewalder testvérek, Lackenbacher Jakab, Luczenbacher Já­nos, Luczenbacher Pál Szobon, Perger Ignácz, b. Podmaniczky János, b. Prónay Albert, b. Prónay Gábor, Tihanyi Ferencz b. t. tanácsos, W­e­i­s­z Bern. Fér. II.Hont me­­gyei alválasztmány: Bossányi Simon megyefőnök, elnök, Braumüller Sándor Lesze­­nyén, I­vánka Zsigmond Szemeréden , Kalmár Lajos, hg Coburg ügyvéde Nyéken, Laszkáry Miklós Pribelen, Liptay Lajos cs. k. kamarás Szécsenkén, L­u­k­a Antal Deménden, b. M­a­j­t­h­é­­n­y­i László Tompán, M­i­k­u­l­á­s­y Tivadar Ipoly­ságon, Polgár Gábor Nagy-Csalomián, R­e­i­d­n­e­r J. G. haszonbérlő Pozsonban, Ruszegger Jó­zsef cs. k. selmeczbányai erdészet- és jószágigaz­gató, S­á­r­p­y N. kereskedő Ipolyságon, S­e­m­­­bery Imre Szádon, Szentkirályi László, Tersztyánszky Sándor cs. k. tanácsos Nagy­­­faluban. III. Nógrád megyei alválaszt­mány: gr. Pongrácz Arnold megyefőnök, el­nök: Adler Károly Losonczon, b. Balassa An­tal Kékkőn, B­e­k­e Gábor Szécsényben, Be­nic­z­k­y Márton Láziban, gr. Czebryán Ferencz Füleken, gr. Czebryán László Füleken, gr. For­gács József Gácson, Garba István kereskedő B. Gyarmaton, Jeszenszky Sámuel polgármes­ter Losonczon, Kacskovics Károly, Kuchinka Ferencz Czinebányán, Pl­achy Zsigmond Moho­­rán, Pokorny Gusztáv mérnök Losonczon, Pró­nay Pál Apátfalván, Szentiványi Bogomér Szakaiban, S­z­e­r­é­m­y Antal csász. kir. tan. Balassa-Gyarmaton , Szigyártó Sámuel, S­z­o­j­k­a Sámuel Szécsényben , Tomka Sán­dor Balassa-Gyarmaton. IV. Gömör megyei alválasztmány: Koreska János megyefö­­nök, elnök: Benkár József Rőczén, Czibur János Csetneken, D­a­p­s­y Vilmos Rimaszombatban, Draskóczy Gyula Harkácson, Dobsina város birája, Fá­y Gusztáv Hagustyán, G­ö­m­ö­r­y János Pohorellán, Há­mos Antal Tornaiján, Heincz Ádám Csetneken, ifj. Kirinyi János Cset­neken, Kubinyi Rudolf Várgedén , M­i­k­­­o -o­vics Ferencz Rimaszombatban, Sárkány Ká­roly Dobsinán, Schlosser Károly Rozsnyón, Szontagh Pál Csetneken. V. Szepes megyei alválasztmány: Siemianovszky Miksa lovag megyefőnök, elnök: Baltsmann György Iglón, Fest Imre ügyvéd Iglón, Juhos Gyula Lőcsén, P­r­o­b­s­t­n­e­r Adolf Lőcsén, Trangusz Károly cs. k.­ kapitány Iglón. VI. Borsod me­­gyei alválasztmány: Mártonffy Dénes megyefőnök, elnök, Berke Lajos hy Coburg ügyvéde Miskolczon, Horváth ügyvéd Miskol­­czon, Lichtenstein József kereskedő Mis­kolczon, Loson­czy Károly Sz. Péteren, N­a­g­y Gedeon, gr. Pallavicini Roger Miskolczon, Radvánszky Albert Kazán, Szatmáry György Bódván. VII. Alválasztmány Bécs­ben :gr.Czebryán Ferencz,gr. Forgács Gyu­la, Hajnik Lipót herczeg Eszterházy Pál köz­ponti előadó titkára, Schod­ler Sándor nagy­kereskedő, Torkos János hg Coburg központi előadó titkára. Pest,­mart. 31-én 1855. B­irányi Ákos, elök. társulati titkár. 3797 Bécs, april 2. Agio: arany 28Vs, ezüst 25y«. Dunavízállás. April. 20 (reggeli 7 óra) 13­­2,// 0 fölött*

Next