Budapesti Hírlap, 1855. május (709-733. szám)

1855-05-10 / 717. szám

Pesti Csütörtöki Megjelenik e lap, vasárnapot, és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt., évnegyedre : 5 ft. 20 kr. Ugliíben, félévre: 8 frt., évnegyedre 4 írt.—4- h ir de téssel ötször halálozott sorénak egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, számíttatik — Egyedszám 20 pkr Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Herz János könyvnyomdájában (Országút,Kunevalderház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. —Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Országút, 6. sas,a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizetési felhívás. Az előfizetés évnegyedre: Helyben : 4 pft. Vidékbe :5 pft 20 kr. Előfizetni lehet Festene lap kiadó hivatalában (Országút Kunewalderház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. Múlt hó 26-n 8555 és 7713. sz. a. kelt igazságügyministeri bocsátvány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlására kineveztettek : a debreczeni orsz. főtörvsz. kerületben, hivatalhelylyel Debreczenben Csató István ; az eperjesi orsz. fötörvszéki kerületben S A. Ujhelyben Vadászi Dániel volt ideigl. járástörvszéki segéd. A felügyeletére bízott kecskeméti kerület népiskolaügye körül nagy érdemmel biró czimzetes kanonok és kerül, iskolai felügyelő Mack Ferencz az austriai néphymnust sok ezer példányban kinyomatta, az iskolai ifjúság közt elterjesztette, s az énekoktatást az alatta álló minden iskolákba behozta. Feker József irsai lelkész az ottani iskola kijavítására 200 pártot ajándékozott és az iskolás gyermekeket iskolakönyvek és írószerekkel gazdagon ellátta; és Hinfner József gazdatiszt a vacsi pusztán saját házában maga költségén iskolát nyitott, a tanítót fizeti s maga is a legsikeresebben részt vesz a gyermekek oktatásában, mi a legteljesb elismerés kifejezésével ezennel köztudomásra juttatik. Buda, máj. 4. 1855. A cs k. helytartósági osztály. A levélbérjegyek behozatala óta a levélgyűjtő szekrényekben olykor levelek találtattak, melyek nem a kiszabott levélbérjegyekkel hanem bélyegjegyekkel voltak bérmentesítve. A cs. k. kereskedelmi és pénzügyi ministériumok magas utasítása következtében a levelező közönség arra tétetik figyelmessé, hogy a bélyegjegyeknek a levelekre levélbérjegyek helyetti használata nincs megengedve. Pest, máj. 2. 1855. A cs. k- postaigazgatóság. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. London, máj. 5. J Nehány nap óta igen sokat beszélnek az Austria által a keleti viszály megoldása végett tett végjavaslatokról. Mint tudjuk, Palmerston s Clarendon lordok a parliament előtt tett legutóbbi nyilatkozataikban e tárgy iránt semmi határozott felvilágosítást sem akartak adni. Annál szélesebb tér nyílik a lapok számára, egymással ellenkező gyanítgatásokra, így a torysticus „Press“, mely nagyon szeret meglepő leleplezésekkel állani elő, noha ezek sokszor alaptalanoknak bizonyulnak be, azt állítja, mikép Austria bizonyos lévén afelől, hogy újabb javaslataiban Oroszország meg fog nyugodni, a nyugati hatalmasságoknak már világosan kijelenti,ogy ha azok részükről hozzá nem járulnak ezen javaslathoz, ő magát a dec. 2--i szerződésben vállalt köteleztetések alól fölmentettnek tekintenék E lap hozzáteszi, mikor Francziaország már csatlakozott a kérdéses javaslatokhoz. Azonban a torysticus lapnak ezen verziója hihetőleg nagyításon alapul. Hogy Oroszország már formaszerint csatlakozott volna Austria végjavaslataihoz, ez még nem látszik bizonyosnak, hogy következőleg Austria a nyugati hatalmasságokhoz oly hivatalos értesítéseket intézett volna, minekről a „Press“ beszél, ez még kétségesebbnek látszik. Végre ha szinte megtörténhetik is, hogy Francziaország — mint ezt néhány nap óta ismétlik — Angolországnál hajlandóbbnak mutatkozik Austria végjavaslatait elfogadni, épen nem hihető, hogy Angolországtól külön fogna ahhoz csatlakozni. E szerint a „Press“ legalább is nagyítja a tényeket, midőn azt állítja, hogy Franziaország már csatlakozott a bécsi kabinet javaslataihoz. Egy másik versió szerint, melynek komoly politikai egyének is hitelt adnak, a nyugati hatalmasságok már elfogadták volna az Austria által Oroszországhoz intézendő ul timátumot, ellenben ezen utóbbi hatalmasság nem igen hajlandónak mutatkoznék annak elfogadására , úgy hogy Franczia-s Angolország most már bizonyosnak tartanák Austria tettleges közreműködését. De miben állanak valósággal ezen austriai végjavaslatok, miket némelyek szerint Oroszország elfogadott, a nyugatiak pedig elvetettek, míg mások épen az ellenkezőt állítják ? Ez iránt szintén igen különböző versiók szárnyalnak. A „Press“ azt állítja, mikép Austria Oroszország ellenjavaslatait veszi alapul, azon hozzátétellel, mikép a nyugati hatalmasságok két fregatjának megengedtessék, hogy a fekete-tengeren czirkálhassanak. Ezen állítás azonban nem látszik alaposnak. Hitelesebbnek látszik azon versió, noha ennek alapossága iránt sem lehet távolról is kezeskedni, miszerint Austria elégtételt akarván adni az orosz tengerierő korlátoztatása iránti elvnek, mely a 3-dik biztosítékpontban felállíttatott, azt javasolván, mikép Oroszország arra kötelezze magát, hogy nem fog erősebb hajóhadat tartani annál, melylyel a háború kiütése perczében bírt; a tengeri hatalmasságok részükről ezzel egyenlő haderőt tarthatnának a fekete tengeren. Továbbá az „Economist“ szerint az austriai javaslat elve abban állana, mikép a szövetségesek, ahelyett hogy az orosz tengerészetnek a papíroni korlátoztatását, vagy a fekete-tengernek gyakorlatiatlan , kivihetetlen semlegesítését követelnék, a „hulyegyen“ régi eszméjére térjenek vissza, s a fekete-tengeren hajóhadi állomást létesítsenek. Ezen elvet az „Economist“ melegen pártolja. A költség tárgyábani ellenvetésre azon megjegyz®sseí válaszol, mikép egyetlen, t. i. sikeretlen hadjárat épen annyi költségbe kerülne, mint egy hajóhadnak 30 évig fenntartása. S mivel most a fekete-tengereni kikötőkkel űzött kereskedés rendkívül emelkedni fog, szerinte , nem sokat tesz a dologra, hogy várjon az ezen kereskedés oltalmára szükséges hajóhadak a fekete-tengeren, vagy a levantei vizeken állomásozzanak-e. (Arra , hogy talán Törökország valami ellenvetést tehetne, az „Economist“ nem is gondol.) Azonban szerinte, a fődolog Austriának azon ígéretében áll, mikép javaslatának Oroszország részérőli elvettetését végleges casus bellinek akarja tekinteni. Pest, máj. 9. Az ágostai hitvallású evangélikusok bányakerületi conventje f. május 3-kán kezdi meg cs. kir. superintendensi administrator és miskolczi pap főtiszt. Komáromy József ur elnöklete alatt, cs. kir. helytartósági titkár Torkos Kálmán urnak mint országfejedelmi biztosnak jelenlétében, maga tanácskozásait. Miután e superintendentia az ideiglenes viszonyok közt s már hosszas idő óta egybegyűlve nem volt, a függőben levő számos egyházi ügyeknek épen a jelen fontos pillanatban felvétele és eligazítása tagadhatlanul az anyaszentegyház sürgető szükségei közé tartozott, ezért nem ok nélkül feszült figyelemmel várták és kisérték minden édekeltek az említett convent egy bejövetelét. A gyűlés, miután az azt megnyitó főtisztelendő elnöke által üdvözöltetek, egy előleges vitatkozással foglalkozott, s az első kérdés, mi fölmerült, a világi copraesidium ügye volt, tehát egy világi elnök választása, mint ami a protestantismus presbyterialis kormányzásának alapelvét képezné, s régi százados és közelebbről más egyházkerületekben is valósággal gyakorolt szokáson alapul; s igy élénk vitatkozás után, miközölben kimondatott, hogy ily világi elnökség nélkül a convent törvényesen nem is tanácskozhatnék, s a gyűlés már Zs. ülnök úr személyében egy világi copraeses kijelöléséről is intézkedik, az országfejedelmi biztos ur, a kormánytól eléje szabott utasítása értelmében e felsőbb rendeletbe ütköző tényt meggátta, aminek következtében az országfejedelmi biztos ur bejegyezésével határozottá lett, hogy egy küldöttség neveztessék ki, mely cs. kir. altábornagy és kormányzói helyettes gr. Leiningen Krisztián ő főméltó menyén, a Css. kir. kat. és polg. magas kormánytól kérje a világi copraesidium s azzal a protestáns anyaszentegyház egyik lényeges joga fenntartásának megengedését. Az említett küldöttségnek kormányzói helyettes ő főméltóságához folyamodása s majd a kérésnek írásban bendajlása után, másnap reggel a convent azon választ kapta, hogy tartsa magát az egyház- és közoktatás - ügyi minister ur ő exclájának az 1854- ik évi július 3-án 10,106. sz. alatt kelt és császári legfelsőbb parancson alapuló rendeletéhez, melynek 9-ik pontjánál fogva a generális inspectorok és világi curatorok hivatala teljesen megszüntetve vár. E válasz a conventnek tudtára adatván, mivel az első napi határozat értelmében csak világi elnöktárs választása után lehetne a conventnek mint ilyennek tanácskozni, megkísértetett e kérdésnek elhalasztása, azaz, hogy előbb menjenek minden tárgyon keresztül, a valuták azokat eligazították, tanácskozzanak és határozzanak a convent törvényes alakja felől. A papságnak több hagjuk azonban felszólaltak ez eljárás ellen, msmt ami idővesztéssel lenne egybekötve, s mindenek fölött tisztában akartak lenni azon kérdésbenűzve, mi által a tanácskozás eredménye biztosítatik.Így a convent jónak látta, az első napon e részben kimondott nézetének módosításával az említett formasági kérdést mellőzni, és az egyházi , iskolai ügyek felőli tanácskozásra átmenni, legelőbb is Kubinyi Ágoston cs. k. tanácsos és nemz. múzeumi igazgató ur indítványára elhatároztatott, hogy az az előtti napon, az üdvözült nádornő Mária Dorottya főherczegasszony ő cs. k. fensége emlékére a pesti egyházban tartott gyászistentiszteletet a kerületi gyűlés magáévá teszi, s azt ilyenné canonizálja , egyszersmind mind az itteni, mind a budai egyházban tartott gyász-emlékbeszédek prtk emlékül kinyomatván , az ezek eladásából begyülendő összeg első alapját képezze egy „Mária Dorottya“ nevet viselendő kegyes alapítványnak, s végre hogy e gyásztisztelet azonkívül bizonyos napon az egész kerület minden egyházaiban tartassák meg. — Az iskolai ügyek kerülvén ezután szőnyegre, ezek a kerületi gyűlés teljes figyelmét vonták magukra. Tapasztalván az előterjesztett adatokból, miszerint a békés-szarvasi ágaszvallásai egyház és illetőleg a békési esperesség a szarvasi felgyronasium számára a kivont 12 tanító fizetését megállapította, ennélfogva annak részére a nyilvánossági jog elnyerése végett a szükséges lépések megtételeben elhatározva.— Miután a tanácskozás tárgyát, s a gyűlés főbb gondjainak egyikét képezett iskolaügy e pontra nézve közmegelégedéssel elrendeztetek, a többi három, u. m. selmeczi, ipsonczi és bácsverbászi tanodák szervezése került tárgyalás alá, melyek közöl, miután az első máris tíz tanárral bír, a többi kettő pedig még távol tanárok szükséges számától, határoztavan a tett, miszerint addig ifi, míg kivetés utján mind a két utóbb nevezett iskola fölsegíttethetnék, a kerületi pénztár tiszta jövedelminek egyharmada a szarvasi, kétharmada pedig a selmeczi létesítendő felgymnasiumra fordíttassék; egyébiránt gondoskodva van arról, hogy a 3Q0,000 léleknyi superintendentiában létező minden 1Q0 lélek után a felsőbb megyei esperességekben, u. m. Nógrád, Hont, Bars és Zólyomban egy, az alsóbb megyék esperességeiben pedig, u. m. Pest, Békés, Bánát és Bácskában két ezüst forint vettessék ki az iskolák mielőbbi teljes rendbehozására. Ennek kivetése s általánvéve a superintendentialis iskolák szervezése egy b. Fodmanitzky János ur alatti külön választmányra bízatott. — Szojka Sámuel kerületi pénztárnok hivataláról lemondván, helyébe Fuchs Rudolf választatott meg két pénztárnoknak, s a kerületi pénztár szemmeltartása s illetőleg ellenőrzésére nézve. Podmaniczky László elnöklete alatt egy állandó gazdászati bizottmány neveztetett ki, végre több szegény papnőknek és szegény tanítóknak a kerületi pénztár állapotához képest nyugdíjak fizettetni rendeltettek. Általában örömmel kell azt megemlíteni, miszerint e gyűlésre nagy számmal összesereglett papok többsége nem akarta magát a világi urakkal ellentétbe hozni, kik is általában a közoktatás és nevelés ügyét hős buzgó érzéssel pártolták, mi az egész ülés folyamában igen szépen kitűnt.— Végre valamint a világi copraesidiumnak függőben maradt ügyére nézve, úgy, más az anyaszentegyház érdekével kapcsolatban álló, alázatos kérelmeknek a cs. felső trón előtt előterjesztése végett, egy küldöttség neveztetett ki, mely a gyűlés alázatos esedezését és folyamodását Bécsbe felvigye. így folyt le e három napig tartó egyházi gyűlis, melynek hogy az anyaszentegyház javára és üdvére való eredménye és sikere legyen, azt minden buzgó és loyális érzelmű protestáns méltán óhajtja. 717. Május 10-n 1855, Austriai birodalom, Bécs, máj. 9. Egy idő óta szinte hasztalan fáradság lenne a politikai helyzetet rajzolni akarni. Minden napnak más színezete van; ha tegnap minden harcziasan volt hangolva, ma ellenkezőleg sokat beszélnek békéről,és holnap talán a pillanat helyzetérőli nézetek olyanok, hogy üzéreink nem tufiják „vegyenek-e vagy eladjanak.“Egy ily állapotot nem igen nehéz megmagyarázni. Mindenekelőtt azon tényt kell szem előtt tartani , hogy a jelen pillanatban egyesek nem urat többé a helyzetnek, s ennélfogva az irányadó körökben is gyakran változik a hangulat. Másrészt pedig bizonyosan téved az ember, ha azt hinné , hogy elhatárzó helyeken a nézetek változása ép oly gyors és gyakori, mint az napilapjaink átnézetekor látszik. Minden békehír vagy harcztudósítás egynéhányszor újra meg újra előkerül, részint bizonyos időközök után , részint a hírlapirodalom különböző fokozatai szerint, ahhoz képest, a mint e vagy ama lap többé vagy kevesbbé „jól értesült s ennélfogva több nap szükséges, míg egy hír mindazon köröket bejárja, melyek a nyilvánosságra befolyást gyakorolnak. Ma ismét több hangadó lap az eddigi harczias hangulat helyett békésen nyilatkozik, és mégis alig hiszszük, hogy a felsőbb társaságok nézeteit tükröznék viszsza; alkalmasint nem csalódunk,azt mondva, mikép anélkül hogy a béke reményéről egyenesen lemondanánk, e pillanatban itt a szükséges harazias rendszabályokkal mégis többet foglalkoznak, mint a még mindig teljes folyamatban levő diplomatiai békekísérletekkel. Az itteni török követséghez — mint azt az egyébiránt nem mindig biztos tudomásu „Wanderer“ jelenti — azon tudósítás érkezett volna , hogy Resid pasának mint a porta rendkívüli követének megérkezése legközelebbre váratik. Resid pasa nem ármány által bukott volna meg, hanem saját óhajtására mentetett fel állásától, s Bécsbe küldetését elfogadta volna. Azt is akarják tudni, hogy Drouyn de Lhuys rövid időn Bécsbe mint Francziaország külön teljhatalmazottja érkezendik. A „Vossische Zeitungénak írják innen május 6-r”, miszerint a nyugati hatalmasságok válasza az austriai cs.udvartól eléjük terjesztett legújabb orosz javaslatokra május 4-a este megérkezett volna, minek következtében nem lehet remélni, hogy azoknak alapján a diplomatia a jelen helyzettel ismét foglalkodjék. Más tudósítások szerint az orosz javaslatok lényege abban állana, hogy a fekete-tengeren a hatalmi viszonyok szabályzását a tények és régéli szerződések terére kellene vezetni, s kitüntetni annak fontosságát, ha Oroszország és a porta maguk egyenes érdekeik tekintetéből előleges érintkezésbe jőnének. KÜLFÖLD. Tudósítások a karszterekről. Délkeleti csatatér.A„Gonstit.” a legújabb harczokról irja: Máj. 2-án éjjel Péis ser mnek, miután a veszteglőerőd előtt állomást foglalt, hirtelen a 4. sz. bástya ellen nyomult. Az előretolt művek, melyeket az oroszok e bástya fedezése végett állítottak, szuronynyal foglaltattak el. 12 mozsár jutott a támadók kezébe. A mézpiskejáratok azonnal hozzáláttak a gyors^rkoláshoz s hajnalkor sikerült npk'k a? elfogl^ WÜyekben szilárd állást foglalni. 3-án éjjel a? prp^zok' általános kirohanást tettek az efofili ejtve elvesztett állomások visszafoglalása végett- Elkeseredett harcz után visszavezettek a várba A mi veszteségünk érzékeny, de nincs arányban az ellenségével és a kivívott előnynyel. 4 -én reggel az oroszoknak egy emberük s egy ágyujuk sem volt a vár rendes kőfalán kívül. A „Russ. Inval.“ jelenti, miszerint az ellenség a 4. sz. bástya bal homlokzata ellen ápr. 23- án két lőaknát felvehetett: a tölcsérek e homlok.