Budapesti Hírlap, 1855. június (734-758. szám)

1855-06-16 / 746. szám

Az al­gyógyi fürdőidőszak kezdetét vette. Erről közelebbről. Időjárásunk kellemes , de rendetlen is , fel­váltva martius, május, junius. A gabona és sző­lő kielégítő. D. G. Austria­ birodalom. B­é­c­s­b­e­n mulat jelenleg szabadsággal, per­­sa szert­b vagy tábornok Dávid b­án (keresz­­tény), ki az 1848-tól fogva uralkodó sah vagy király Nas­sz­er ed-Din mellett az első tolmács fontos állomását bírja és családi ügyek végett alkalmasint még egy darabig itt mulat, annál inkább, mert egy előkelő, bájkellemes és szellem­­dús kisasszonynyal házasságra lépett, s ifjú és szép neje kiséretében fog Teheránba visszatérni. (Csakugyan erősnek és vaknak kell a szerelem­nek lenni, hogy ily nő Bécset a vad Teheránnal felcserélni magát elhatározza.) A c­o­m­o­i püspök, monsign. Carlo Romano, egy pásztori körlevélben élénk panaszt emel Tessin kanton kormánya ellen, mely az egy­­házkerületebeli clerűst már korábbi időben is háborgatá, s az egyház legszentebb jogait és sza­badságát sérté, noha a c­erus ellen legkisebb pa­naszt sem lehet emelni, mivel az mindig úgy vi­selte magát, mint egy jó keresztény és jó polgár kötelessége, s számos vizsgálatok daczára az ál­­lamtörvények elleni vétséget sohasem lehetett ellene bebizonyítani. A körlevél ezután áttér a nevezett kormány egyes önkényes tetteinek fel­sorolására. Majd kiemeli az egyház romlására magától a legfelsőbb törvényhozó hatalomtól eredő rendszabályokat, miszerint a szövetségi tanács javaslata következtében a tessini nagyta­nács, az egyházi hatóság tiltakozása daczára, e­­gyezését adá az úgynevezett politikai egyházi törvényhez, mely törvény szerint egy pap sem foglalhat el valami lelkészi állomást vagy jöve­delmet a kormány placet-je nélkül, melyet tet­szés szerint visszavehet s azzal egyszersmind a hivataltól megfosztást is gyakorolja; a lelkészsé­gek hatósági patronátus alá vettetvék ; a szöv. tanács a papi javadalmak s más fölöslegeseknek talált alapítványok egyesítése vagy eladás­­ fölött rendelkezhetik; vitás és büntetésügyekben semmi templomi tekintély törvényhatóságul el nem is­mertetik ; censura vagy interdictum nem alkal­­maztathatik, bulla, rendelet, pásztori irat stb. kormányi placet nélkül közzé vagy hatályba nem tétethetik. Az ellenkezőleg cselekvőket a legszi­gorúbb büntetés éri. A pásztori levél ezután ke­serű panaszt emel a comoi egyházkerületbeli egy­házon elkövetett méltatlanság és a clerus ellen terjesztett rágalom valamint a­miatt, hogy Isten igéje az emberi szenvedélyeknek alárendeltetik, a pap gyónásügyért kérdőre vonatik, a keresz­ténység legrégibb intézkedései megdöntetnek vagy tetszés szerint szabályoztatnak stb. De mi min­dent fölülmúl, úgymond a körlevél, mit méltán a szentség elpusztításának nevezhetni, az azon kö­vetelés, hogy a lelki vezetők, a keresztény hit szolgái missiójokat ne Krisztus egyházától, ha­nem a kormánytól, tehát világi hatalomtól nyer­jék, mi által a vallás tisztán papi és isteni jelle­me félreismertetik, s oly valaminek tekintetik, mi a világi hatalomnak egészen és kizárólag alá van rendelve, mi által az élet lényegében támad­­tatik meg. Ez elv nem csak elfogadtatik, hanem felkényszeríttetik; a papok személyes szabadsá­gán erőszak tétetik; törvényes büntetések által kényszeríttetnek ezek papi missiójokat világi ha­talomtól fogadni el, s azon alternatívába tétet­nek , hogy vagy apostasiát kövessenek el a ka­­tholicismuson, vagy a törvények szigorának en­gedjenek. Végül a körlevél megemlíti, hogy e­­gyetértőleg a milánói érsekkel, ez eljárás ellen tiltakozás történt; megemlíti a máj. 7-ki püspöki rendeletet, mely által P­e­r­i­c­c­h­i Giacomo pap­nak stabid­ lelkészszé kineveztetése semmisnek nyilváníttatik, s ez ha a kinevezést elfogadná, a divinis felfüggesztetéssel fenyegettetik ; panasz­kodik a körlevél, hogy e pap mégis jogszerű egy­házi hatóságának nem engedelmeskedett, hanem azon állomást elfogadta, miért vétsége a sz. szék T A R C Z A. Könyvismertetés. Erdély nevezetesebb családai. Czimerekkel és leszár­mazási táblákkal. Más fele L. — Z. (jobban L.— W. mi­vel ezzel végződik), Kolozsvárit Barráné és Stein bi­­zománya. 8-adr. 161—278.1. *) Kővári László „Erdély nevezetesebb családai“­­ füzetének e hét ívnyi füzetke csak folytatása „másik fele“; a kettő egészít ki egy ár­va kötetet. • , E füzetke 65 lapján leszármazási táblákkal, csak is 67 család említtetik, valóban elég szegényül. Czimere nem a 67 családnak , hanem csak is 13-nak van lenyomva, s kihagyva a valóban neve­zetesebb családok czimere, mint a Kriszesok­, Kun gr., Lázár gr. , Liszti b., Macskási, Maurer, Mikó gr., Nagy, Nopcsa, Orbán b., Ördög, Pálfi, Pataky, Pécsi, Pekri, Pocsa, Räuber b., Rosenfeld b., Bá­cséi nemes és báró, Sala, Sándor, Simán , Splényi b., Seeberg b., Szentpáli, Toldy gr., Székely gr. s többeké is. Azután igazán nem tudom, mely csalá­dok czimere foglalhatna méltóbb helyet e műben mint a fennebbieké, s épen ezeket, Erdély neveze­tesebb családai czimereit merőben kihagyni, le nem nyomatni, még szárazon sem írni le valódi kontár­kodás , hanyagság. — Tehát épen nem „Erdély nevezetesebb családai. Czimere­k­kel...“, de jobb czime: „Erdély némely ne­vezetesebb családai; némelyikének czimeré­­vel“ sat.— Tekintélyes izó nem él ily mystificatióval. Van e füzetke végén még r­égy czimer önál­lón lenyomva, az Apafi, Földvári, gr. H­a­­­­ler és b. Henter czimer. Az Apafi czimer épen úgy nem jó mint Rákóczié (1. 210.) , mert elsőé kis korona felett egyenes kardtól átszúrt si­sak, melyet szőlőtő árnyékol be ért gyümölcseivel, s utolsóé hármas dombon sas, vagy hármas dombon félig kiálló, fél kereken nyugvó sas (Felmer hist. Levinus Chron. J. S­c­h­o e n wi­s n. Not. Hung. etc., Schm­eizels Erläut., Bruz Lajos „Az Er­délyi n. fejedelmek pecsétjei és czi­mere­i.“ (Erdélyi Naptár 1854.) Legalább a fe­jedelmek közül járna el pontosabban iró. Az említett négy czimert az első füzetben kel­lett volna közölni, az azzal élt családok leírásainál, s nem végül „lexiconok supplementjei­­ké­n­t.“ Jobban rajzolva is így kevéssé érdekesek. Lehet, hogy h­a külön füzetben fogja kiadni az ő munkájából kihagyott czimereket, akkor tán lesz a könyv ,,p­r­o­g­r­a­m­m­j­a“ után egy tömött kötet, mert jelent patriarchalis kabátjában, minden más művekbeli böngészet, acquisitum m­ellett is , kihagyván belőle a nem kihagynivalókat, s beleil­lesztvén a nem oda illesztni valókat — még magas árát is tekintve — igen sovány terjedelmű , tartal­mú s ugyan igénybe veszi az előfizetők béketü­­relmét. Nem is „Erdély nevezetesebb családai. Czi­merekkel és leszármazási táblákkal“, mert e füzetkében is több családok leszárma­zási táblája ki van hagyva. Ilyen Liszti b., Nagy (káli), Ördög, Vájna családok. Miért nem volt szó a fennebbi derék családok czimerei és leszármazási tábláival ismeretes , ellát­va? A tudományos művek kiadása, szerkezete kö­rül nem lehet csak oly nyakra-főre eljárni, s épen csak Büchermachereyt űzni. Bevégezvén iró e füzet 256-dik lapján a ha­­dadi b. Wesselényivel „a nevezetesebb er­délyi családokat“ czimereikkel (?) s a le­származási táblákkal (?) a 257-dik lapon elkezdi: ,,P a 11 é­k“ igy : „pótlékul hozzuk az élő neveze­tesebb családok lajstromát (tehát az azelőt­tiek nem élők?) — nagy részének tüzetes tárgya­lására elégséges adatokkal ellátva nem va-­­ é­k , (mily szerénytelen szerénység) vagy hozzá­­jok csak későre juthattam tehát miokon sie­tett „téli esték unalmaiban a magyar nemzetnek“ csonka művel kedveskedni ? E „Pótlék“ hét kis lapon lelajstromol 73 családot száraz rövidséggel. Közlünk mutatványt: „, B a g o s i cs. (csenger - bagosi) szilágyi család. Bideskuti cs. (ipi) terjedelmes cs. a Szi­lágyban. Több tagja él. István és József testvé­rek gyermekei. Bisztrai, 03. fogarasföld hazája. Él Károly, kinek atyja ottan főkapitány volt. Csanádi cs. (göcsi) Marosszékben. Él köz­tük Samu, kinek fia Albert. Cziko cs. (csik-szentgyörgyi) székely csa­lád, melynek egy ága Belső-Szolnokban él. Könczei cs. (karatnai). Több ágazatok­ban él. Puj cs. — Elek s tán mások is élnek. Szentkirályi cs. többféle van. Három­széken és Küküllő megyében hivataloskodtak. Z­ambler cs. (alsó-csernatoni) több tagok­ban él. Fiatalabb nemzedéke között áll Izsák.“ Gondolom, több mutatvány nem kell, így irva rendre kell vala venni a faluk lakóit s kitelik egy­­egy kötet. Az egész csak H­elenchus. Családi traditio e füzetben csak kettő van, a Löwenthal b. (176. 1.) és Rindsmaul gr. (216.1.) családról. Mindkettő német család­­író az erdélyi magyar családokról tán nem tud traditiot, holott Erdélyben még az öreg pásztor is tud , volt földesura családjáról , egyegy emlegetést. — A nevezetesebb, s az erdélyi családokat jellemző kö­rülmény, hogy azok története, elágazásaiban, az amalgamálás következtében, több traditio , ezóha­­gyomány maradt fenn. A ,,Pó 11 ok­b­a­n“ lesorozott 73 család közül csak 16-nak említi ízó adomány- vagy czímeres le­velét. — S a többi mégis Erdély nevezetesebb családja ? És ezen 73 cs. közös czímerét csak is egyetlenegynek írja le, s ez a Mike cs. (260­1.), melynek leírásánál Mike Sándor úrról ez mondatik : „e munka szerkesztésében *) E munka első fele bírálatát lásd „Budapesti Hír­lap“ 642-dik sz. tárczásában — febr. 11-én 1855.­­ Szerk. 4132 ítélete alá terjesztetett. A körlevél Comoban 1855. jun. 2-n kelt. KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. Délkeleti csatatér. A Russ. Inval. hg. Gorcsakofftól hadijelentéseket hoz a máj. 24-től 29- ig Szebasztopol, Eupatoria, Keres és Genicsinél folyt hadiműveletekről. „S­z­e­b­a­s­z­­topolnál a tüzelés ez idő alatt mindkét részről mérsékelt volt; a­kár­mit az ellenség az 5. és 6. bástyákon és a Schwarz váracson tett, kijavítta­tott ; az 5. és 6. bástya és a váracs közelében uj tűztelepeket építettünk, a közeledő művek lövése végett, melyeket az ellenség a temetőtől kezd építeni, azonkivül 5 új leshelyet készítettünk a Volhynszk és Szelenyinszk vára­sok nagyobb vé­delmére. A földalatti harczot a 4. bástya ellen az ellenség siker nélkül folytatta. — Eupatoria előtt előőrseink máj.: 26—27 éjjelén egy külön álló török őrsöt megtámadtak, mely Szak helység­nél állt. A támadt riadalra az ellenség a városból : 41 zartód­fli, 12 lovasszakasz, 10 ágyú­s é­gy tömeg basikozukból álló erőt rendelt ki; miután egy óráig lövések váltottak , a törökök visszatértek Eupatoriába, 6 halottat s 8 foglyot hagyván hátra; a mi veszteségünk 4 halott. Továbbá keresnek a szövetségesek általi megszállásáról az ,,Invali­de“ következő Wrangcl­­nok jelentésével kissé ellenkező részleteket közöl: máj. 24. egy 70—80 hajóból álló hajóraj mutatkozott a keresi utón; déltájban egy ágyunaszád elvált attól, a Pálerőd­­höz 2500—3000 ölnyire közeledett s tüzelni kez­dett; a tüztelep 68 fontosokból ágyúzott. Egy­szerre e tüzeléssel , mely csak egy óranegyedig tartott, a hajóraj egy része a Kamas-Burun hegy­fokhoz közeledett (a tüzteleptől délnyugatra.) A hajók a parttal egyenkezüleg vettek állást, erős ágyúzást kezdtek, s egyszerre 6. z. a. gyalogsá­got tettek partra, melyek közöl egy a tűztelep háta mögé küldetett. Akkor az utóbbinak parancs­noka, a rangés tónoktól kapott parancshoz képest, az ágyukat beszögezte, a lőporpinczét felvettette, s Teodosia felé visszavonult, a sza­kasz zömével egyesülendő. D. u. 1 órakor az Ak- Burun, Gorodova és Karantinnaja tűztelepek pa­rancsnokai a tüzelést megszüntették, a hadikész­leteket megsemmisítették, az ágyukat használhat­­lanokká tették, s aztán ugyanazon irányban el­vonultak. D. u. 2 órakor két ellenséges csavar­­ágyúnaszád nyomult be a keresi öbölbe , melyből ugyanakkor az „Argonaut“ gőzös , a csernomori partvonal törzsfőnökével fedezetén, ki vitorlázott. Az ellenség tüzelni kezdett, de a jenikaiéi tűzte­lep a naszádokat néhány lövéssel elhallgattatá­s visszavonulásra kényszerűé; az „Argonaut,“ mi­dőn tovább kiért, szintén salvét adott rájuk , s a naszádok egyikében a gép ez alkalommal meg­­rongáltatott. Ekközben hat ellenséges gőzös állt sorba, az „Argonaut“ útját elzárandó , de Jeni­kaiéból, a Tsutska tűztelepből (Taman földnyel­ven), s a „Molodjetz“ gőzösről hármas tűzbe ve­tetve , hátrálniok kellett. Ezután az „Argonaut“ három más gőzössel, melyeken a szállítóhajók le­génysége volt, az azovi tengerre elment. A parti tűztelepek harcza az ellenséges gőzösökkel a keresi szoros útán esti 9 óráig tartott. Az éj beálló I­­akor a jenikaiéi lánczolatok parancsnoka Z­e­­vanovics 17-d. tüzérdandárbeli alhadnagy, felvetteté a lőporpinczét, beszögezte az ágyukat , az azovi tengerhez legközelebb fekvő utón el­vonult. A Kercsben talált, magánosok tulajdonát tevő járművek, melyeken búza, rozs , zab , árpa volt, számra 12—15, elégettettek, a szállítóha­jók terhükkel együtt elsülyesztettek, s a ,,Mo­­guesci, Donetz és Berdjanszk“ gőzösök, melyek a tengerre el nem mehettek, légberöpíttettek. A lakosok, kiknek lehetséges volt, elhagyták a várost; a helyhatóság és rendőrség máj. 24-n ké­ső estre távozott, miután a kormánykészleteket s a magánraktárakat elpusztítá. Máj. 25-én szür­kületkor a Taman földnyelven állított Tsutska­­tüztelep újra megnyitá a tüzelést az ellenséges gőzösökre, de midőn a kiszállott csapatok a tüz­telep ellen megindultak, a helyőrség kényszerítve jön azt elhagyni s légbe röpíteni. Máj. 25-én reggel az ellenség Keres városát megszállta, s Jenikalénál 8009 embert állított fel; ugyanannyi áll Keresnél és Kamas Burunnál; ugyane napon egy 20 vitorlából álló hajóraj ment el az azovi tengerre. A parton álló ellenséges csapatok az ország belseje felé semmi mozdulatot nem tettek. Wrangel oszto­tnok szemmel tartja őket két hadszakaszszal, melyek Keres és Feodosia irányá­ban vannak felállítva. — Mi Genicsit illeti, a hg. Gorcsakoff által odarendelt szárnysegéd L o b a n o f f-R­ostowskie várost egy zászló­alj gyalogsággal s néhány ágyúval megszálló, a Genicsinél állott különféle nagyságú hajókat a Szívásra (holt tenger) s a genicsii útra viteté, mely legkeskenyebb pontján el van zárva. Egy másik tudósítás következő részleteket hoz: Máj. 24-én reggeli 3 órakor a „Spitfire, Ban­shee, Caradoc“ és egy más franczia hajó Keresnél elhaladva Jenikaiéig nyomult , hol a vízisárgák színe az azovi tenger kezdetét jelölé. 3 órakor 30 hajót nehéz ágyukkal Jenikaié előtt, állomást fog­lalt. Nenaty orosz ágyúlövés egy pillanatra ellen­állást gyaníttatott, de már 3­0/­ órakor a lőpor­raktárak borzasztó fellobbanása jelenté, hogy az oroszoknak az nem szándékuk; egyszersmind roppant füstfellegek emelkedtek a raktárakból, száz meg száz bomba pattogott szét minden irány­ban; 36000 zsák gabnát, 100,000 zsák lisztet, 160,000 zsák zabot és szénát, 36 hajót, melyeket sz.-pétervári parancs szerint a tengerszorosban el kellett volna sülyeszteni, csak alig volt idejök az oroszoknak a szűk öbölben, hol voltak , el­égetni. Hasonló sors ért több orosz bárkát, 3 gőzös, mely épen sütött, a feketetengerre megmenekült, öt elégettetett; az oroszok , számra némelyek szerint 2,500 , mások szerint 4000-en, erre el­hagyták a várost. Kercsben nagy mennyiségű mindenféle éle­lemszert találtak az egyesültek, valamint sok e­­gyéb becses tárgyat is. A Kercsben őrzött szén eladásából 200,000 font sterlinget reméltek be­venni, mely öszveg a legénység közt fog kiosz­tatni. Az orosz könyvek és vámlajstromok, mik egy hajó fedezetén találtattak, mint haszontalan teher, tengerbe dobattak.Ugyane járművön Mik­lós császárnak életnagyságú arczképe is találta­tott, melyet Lyons admirál az árverésen 14 font sterlingen vett meg. A „Wiener Z “ közli hg Gorcsakoff jun. 9-ki (táviratilag már közlött) sürgönyét, mely így hangzik: „Az azovi tengeri fa kiszállítási­ hajórajról semmi újság. Azok csapatainak egy része Keres- és Jenikaléban van. Jun. 6-n Sze­basztopol bombázása újra elkezdődött. 7-n há­rom franczia hadosztály, erős tartaléktól támo­gatva, támadást intézett a bal ellenközeledvényen­ műveink ellen. Véres harcz keletkezett. Az ellen­ség, miután e vára­sokat elfoglalta, a Malakoff­­bástya tövéig nyomult. Visszavezetett s az ellen­­közeledvény váracsaiig űzetett, melyek kétszer estek egyik kézből a másikba. Azonban az ellen­ség roppant tulnyomósága miatt a váracsok an­nak kezében maradtak. A harcz nagy elkesere­dettséggel folyt­ a mieink, noha ötször gyengéb­bek voltak, bámulatos vitézséget tanúsítottak. Az ellenségtől 274 fogoly és két tábori ágyú jutott kezünkbe. Az utóbbiakat a támadás támoga­tására hozta magával. Legalább is 4000 embert kelle vesztenie. Ma a fehér lobogót tűzte föl, ha­lottjai eltemetése végett. Mi e harc­ban 2500 embert vesztettünk halottak és sebesültekben. Pélis s­­­er mnok jun. 10-ki s 11—ki — táv­iratilag már közlött sürgönyeit a ma érkezett „Moniteur“ hozza,melyek az említett távirati köz­lésekkel szóról szóra egyeznek,csupán az Anapa el­hagyásáról! közlés bővebb s igy hangzik: Anapa e­­rősséget a helyőrség jun. 5-n elhagyta, azt a cser­keszek foglalják el. Az orosz érdekek ez oldalon igen súlyos csapást szenvedtek. Továbbá Pélissier­­nok megküldé D’ Autemarre­tnok jelentését a keresi expeditió­­ról a következő bevezetőlevéllel: „Főhadiszállás, jun. 2. mnagy úr ! Van szerencsém másolatban megküldeni D’Autemar­re m­ek jelentését Keres és Jenikaié elfoglalásáról. Ez okmány érdekes. Vállalatunk sikerült, s teljessé lesz az oroszokra nézve ép oly gyászos, mint a mi működéseink jövőjét biztosító eredmények által. Genicsi város raktárai és tengeri szállító műveinek elrontása, mely város összekötőpontja a kherzoni és taganrogi utaknak, kiindulópontja az arabati földnyelvvel és Szivassali szárazi közlekedésnek, nagy csapás az oroszokra nézve; kutforrásaik és é­­­lelmezési eszközeiken mély sebet ejtettünk. Fo­gadja stb. P é 1 i s s i­e r.“ .,D’ Autemarre unok a főunokhoz. Keresi főhadiszállás , máj. 28. 1855. Tnokom ! Van sze­rencsém rövid jelentést intézni Önhöz, a hadosz­tály katonai működéséről, Kamiesből elmenetelem óta. A partratétel máj. 24-én történt Étercstól dél felé egy myriametrenyire , ellenállás nélkül az el­lenség részéről, mely visszavonult, az A­rabat felé vi­vő úton foglalván állomást. A siker gyors és tehetsé­gig teljes volt; az oroszok meglepettek , s nem hi­­­vén magukat elég erőseknek az ellenállásra, hirte­len lerontották minden katonai telepeiket, felvette­­ték lőportáraikat s a keresi és jenikaiéi élelemtára­kat felgyújtották. 80 nagy öblü ágyút találtunk a­­zon tüztelepekben, melyek a keresi kikötőt és a jenikaiéi szorost védelmezik ; mind be voltak sze­gezve. Küldöm kivonatát a tüzérség anyagi miben­létének. Brunt admirál, Lyons admirállal e­­gyetértőleg e pillanatban a Pál­ , Fehérfok és ker­esi kórház lefegyverzésével foglalkozik. A hadiha­jókat , melyek a kikötőben voltak s a szorost véd­ték, az ellenség elsülyesztette vagy leégette. E si­etséggel tett pusztítás nem teljesen sikerült s több hajót már tegnap használni lehet­. 26-án reggel 10 angol és 4 franczia gőzös a szoroson át bement az azovi tengerre ; utjukat Arabat és Taganrog felé kelle venniük. Brunt admiral még nem kapott hirt ez expeditioról, de kétségtelen, hogy az jelen­re és jövőre nézve roppant eredményű leend. Az o­­rosz hadsereg, kéréstől megfosztva s Arabatban háborgatva, egyedül a perekopi útra lesz szorítva, mely élelmezésére elégtelen. Ma három kereskedő­hajó érkezett, gabna- és zabbal terhelve az azovi tengerről a szorosba, melyeket a hajóraj vett el. Táborom jó állomáson van s csaknem egész kiter­jedésében nehezen legyőzhető természetes akadá­lyok által védetik ; szándékom azt még erősebbé tenni. Hogy a városba rendet hozzak , térparancs­nokot neveztem ki, ki több nap óta működik. Az ellenség által épen hagyott tárgyak feltárolására bizottmányt neveztem ki; e tárgyak különféle szol­gálati ágakban használhatók lesznek. A megtartott é­­pületek közt van a katonai kórház, melybe 100—150 beteg fér. E ház három egymással összekötött épület­ből állott; kettő azokból levontatott, vagy tűz, vagy a tűztelepek fellobbanása által. Ez összes épületek­ben az oroszok könnyen elhelyezhettek 3—400 bete­get. A kórházban 30 oroszt találtunk, csaknem mind szebasztopok­ sebesültek. A környező falukban szin­tén nagy számú betegek voltak elhelyezve, kik a lakosoknál hadi orvosok által gyógyíttattak. Ez orvosok egyike, szász eredetű, mindjárt megérkezé­sem est­éjén főhadiszállásomra jött , ő meg van bízatva a mozgó­ kórház főnök igazgatósága alatt a kezeink közt levő orosz sebesültek ápolásával. Ez egészségügyi tiszt erősíté előttem , hogy W r­a n­­g el­­nök legújabban lg. G o r c s a k o­f­ftól ren­deletet kapott 10—15000 sebesült számára helyet készíteni. A jenikaiéi félsziget tetemes forrásul szol­gál lótáp és marhára nézve, noha lovasságom nincs, mégis 250 ökröt s ugyanannyi juhot foghattam el, melyek ittlétem alatt a hadosztály táplálására fog­nak fordíttatni. A franczia és angol hajóraj közt is osztattam el ökröket. Brown unok, ki ötven hu­szárt kapott , a környékbeli nyájakat elhajtatni szándékozik. Keres igen gazdag város; a nép, mely iparos és kereskedő, csaknem mind a városban ma­radt , ellenben a jenikaiéi elment a helyőrséggel, azonban tegnap negyven család visszatért. A fél­sziget védelmével megbízott csapatok számát 6000-re lehet tenni. Parancsnokuk Wrangei­­hnek több ízben kért segélyt. Hg. Gorcsak­off egy levele, mely kezünkbe került, értesíti a b­oltot.

Next