Budapesti Hírlap, 1855. június (734-758. szám)
1855-06-16 / 746. szám
Az algyógyi fürdőidőszak kezdetét vette. Erről közelebbről. Időjárásunk kellemes , de rendetlen is , felváltva martius, május, junius. A gabona és szőlő kielégítő. D. G. Austria birodalom. Bécsben mulat jelenleg szabadsággal, persa szertb vagy tábornok Dávid bán (keresztény), ki az 1848-tól fogva uralkodó sah vagy király Nasszer ed-Din mellett az első tolmács fontos állomását bírja és családi ügyek végett alkalmasint még egy darabig itt mulat, annál inkább, mert egy előkelő, bájkellemes és szellemdús kisasszonynyal házasságra lépett, s ifjú és szép neje kiséretében fog Teheránba visszatérni. (Csakugyan erősnek és vaknak kell a szerelemnek lenni, hogy ily nő Bécset a vad Teheránnal felcserélni magát elhatározza.) A comoi püspök, monsign. Carlo Romano, egy pásztori körlevélben élénk panaszt emel Tessin kanton kormánya ellen, mely az egyházkerületebeli clerűst már korábbi időben is háborgatá, s az egyház legszentebb jogait és szabadságát sérté, noha a cerus ellen legkisebb panaszt sem lehet emelni, mivel az mindig úgy viselte magát, mint egy jó keresztény és jó polgár kötelessége, s számos vizsgálatok daczára az államtörvények elleni vétséget sohasem lehetett ellene bebizonyítani. A körlevél ezután áttér a nevezett kormány egyes önkényes tetteinek felsorolására. Majd kiemeli az egyház romlására magától a legfelsőbb törvényhozó hatalomtól eredő rendszabályokat, miszerint a szövetségi tanács javaslata következtében a tessini nagytanács, az egyházi hatóság tiltakozása daczára, egyezését adá az úgynevezett politikai egyházi törvényhez, mely törvény szerint egy pap sem foglalhat el valami lelkészi állomást vagy jövedelmet a kormány placet-je nélkül, melyet tetszés szerint visszavehet s azzal egyszersmind a hivataltól megfosztást is gyakorolja; a lelkészségek hatósági patronátus alá vettetvék ; a szöv. tanács a papi javadalmak s más fölöslegeseknek talált alapítványok egyesítése vagy eladás fölött rendelkezhetik; vitás és büntetésügyekben semmi templomi tekintély törvényhatóságul el nem ismertetik ; censura vagy interdictum nem alkalmaztathatik, bulla, rendelet, pásztori irat stb. kormányi placet nélkül közzé vagy hatályba nem tétethetik. Az ellenkezőleg cselekvőket a legszigorúbb büntetés éri. A pásztori levél ezután keserű panaszt emel a comoi egyházkerületbeli egyházon elkövetett méltatlanság és a clerus ellen terjesztett rágalom valamint amiatt, hogy Isten igéje az emberi szenvedélyeknek alárendeltetik, a pap gyónásügyért kérdőre vonatik, a kereszténység legrégibb intézkedései megdöntetnek vagy tetszés szerint szabályoztatnak stb. De mi mindent fölülmúl, úgymond a körlevél, mit méltán a szentség elpusztításának nevezhetni, az azon követelés, hogy a lelki vezetők, a keresztény hit szolgái missiójokat ne Krisztus egyházától, hanem a kormánytól, tehát világi hatalomtól nyerjék, mi által a vallás tisztán papi és isteni jelleme félreismertetik, s oly valaminek tekintetik, mi a világi hatalomnak egészen és kizárólag alá van rendelve, mi által az élet lényegében támadtatik meg. Ez elv nem csak elfogadtatik, hanem felkényszeríttetik; a papok személyes szabadságán erőszak tétetik; törvényes büntetések által kényszeríttetnek ezek papi missiójokat világi hatalomtól fogadni el, s azon alternatívába tétetnek , hogy vagy apostasiát kövessenek el a katholicismuson, vagy a törvények szigorának engedjenek. Végül a körlevél megemlíti, hogy egyetértőleg a milánói érsekkel, ez eljárás ellen tiltakozás történt; megemlíti a máj. 7-ki püspöki rendeletet, mely által Pericchi Giacomo papnak stabid lelkészszé kineveztetése semmisnek nyilváníttatik, s ez ha a kinevezést elfogadná, a divinis felfüggesztetéssel fenyegettetik ; panaszkodik a körlevél, hogy e pap mégis jogszerű egyházi hatóságának nem engedelmeskedett, hanem azon állomást elfogadta, miért vétsége a sz. szék T A R C Z A. Könyvismertetés. Erdély nevezetesebb családai. Czimerekkel és leszármazási táblákkal. Más fele L. — Z. (jobban L.— W. mivel ezzel végződik), Kolozsvárit Barráné és Stein bizománya. 8-adr. 161—278.1. *) Kővári László „Erdély nevezetesebb családai“ füzetének e hét ívnyi füzetke csak folytatása „másik fele“; a kettő egészít ki egy árva kötetet. • , E füzetke 65 lapján leszármazási táblákkal, csak is 67 család említtetik, valóban elég szegényül. Czimere nem a 67 családnak , hanem csak is 13-nak van lenyomva, s kihagyva a valóban nevezetesebb családok czimere, mint a Kriszesok, Kun gr., Lázár gr. , Liszti b., Macskási, Maurer, Mikó gr., Nagy, Nopcsa, Orbán b., Ördög, Pálfi, Pataky, Pécsi, Pekri, Pocsa, Räuber b., Rosenfeld b., Bácséi nemes és báró, Sala, Sándor, Simán , Splényi b., Seeberg b., Szentpáli, Toldy gr., Székely gr. s többeké is. Azután igazán nem tudom, mely családok czimere foglalhatna méltóbb helyet e műben mint a fennebbieké, s épen ezeket, Erdély nevezetesebb családai czimereit merőben kihagyni, le nem nyomatni, még szárazon sem írni le valódi kontárkodás , hanyagság. — Tehát épen nem „Erdély nevezetesebb családai. Czimerekkel...“, de jobb czime: „Erdély némely nevezetesebb családai; némelyikének czimerével“ sat.— Tekintélyes izó nem él ily mystificatióval. Van e füzetke végén még régy czimer önállón lenyomva, az Apafi, Földvári, gr. Haler és b. Henter czimer. Az Apafi czimer épen úgy nem jó mint Rákóczié (1. 210.) , mert elsőé kis korona felett egyenes kardtól átszúrt sisak, melyet szőlőtő árnyékol be ért gyümölcseivel, s utolsóé hármas dombon sas, vagy hármas dombon félig kiálló, fél kereken nyugvó sas (Felmer hist. Levinus Chron. J. Scho e n wis n. Not. Hung. etc., Schmeizels Erläut., Bruz Lajos „Az Erdélyi n. fejedelmek pecsétjei és czimerei.“ (Erdélyi Naptár 1854.) Legalább a fejedelmek közül járna el pontosabban iró. Az említett négy czimert az első füzetben kellett volna közölni, az azzal élt családok leírásainál, s nem végül „lexiconok supplementjeiként.“ Jobban rajzolva is így kevéssé érdekesek. Lehet, hogy ha külön füzetben fogja kiadni az ő munkájából kihagyott czimereket, akkor tán lesz a könyv ,,programmja“ után egy tömött kötet, mert jelent patriarchalis kabátjában, minden más művekbeli böngészet, acquisitum mellett is , kihagyván belőle a nem kihagynivalókat, s beleillesztvén a nem oda illesztni valókat — még magas árát is tekintve — igen sovány terjedelmű , tartalmú s ugyan igénybe veszi az előfizetők béketürelmét. Nem is „Erdély nevezetesebb családai. Czimerekkel és leszármazási táblákkal“, mert e füzetkében is több családok leszármazási táblája ki van hagyva. Ilyen Liszti b., Nagy (káli), Ördög, Vájna családok. Miért nem volt szó a fennebbi derék családok czimerei és leszármazási tábláival ismeretes , ellátva? A tudományos művek kiadása, szerkezete körül nem lehet csak oly nyakra-főre eljárni, s épen csak Büchermachereyt űzni. Bevégezvén iró e füzet 256-dik lapján a hadadi b. Wesselényivel „a nevezetesebb erdélyi családokat“ czimereikkel (?) s a leszármazási táblákkal (?) a 257-dik lapon elkezdi: ,,P a 11 ék“ igy : „pótlékul hozzuk az élő nevezetesebb családok lajstromát (tehát az azelőttiek nem élők?) — nagy részének tüzetes tárgyalására elégséges adatokkal ellátva nem va- ék , (mily szerénytelen szerénység) vagy hozzájok csak későre juthattam tehát miokon sietett „téli esték unalmaiban a magyar nemzetnek“ csonka művel kedveskedni ? E „Pótlék“ hét kis lapon lelajstromol 73 családot száraz rövidséggel. Közlünk mutatványt: „, B a g o s i cs. (csenger - bagosi) szilágyi család. Bideskuti cs. (ipi) terjedelmes cs. a Szilágyban. Több tagja él. István és József testvérek gyermekei. Bisztrai, 03. fogarasföld hazája. Él Károly, kinek atyja ottan főkapitány volt. Csanádi cs. (göcsi) Marosszékben. Él köztük Samu, kinek fia Albert. Cziko cs. (csik-szentgyörgyi) székely család, melynek egy ága Belső-Szolnokban él. Könczei cs. (karatnai). Több ágazatokban él. Puj cs. — Elek s tán mások is élnek. Szentkirályi cs. többféle van. Háromszéken és Küküllő megyében hivataloskodtak. Zambler cs. (alsó-csernatoni) több tagokban él. Fiatalabb nemzedéke között áll Izsák.“ Gondolom, több mutatvány nem kell, így irva rendre kell vala venni a faluk lakóit s kitelik egyegy kötet. Az egész csak Helenchus. Családi traditio e füzetben csak kettő van, a Löwenthal b. (176. 1.) és Rindsmaul gr. (216.1.) családról. Mindkettő német családíró az erdélyi magyar családokról tán nem tud traditiot, holott Erdélyben még az öreg pásztor is tud , volt földesura családjáról , egyegy emlegetést. — A nevezetesebb, s az erdélyi családokat jellemző körülmény, hogy azok története, elágazásaiban, az amalgamálás következtében, több traditio , ezóhagyomány maradt fenn. A ,,Pó 11 okban“ lesorozott 73 család közül csak 16-nak említi ízó adomány- vagy czímeres levelét. — S a többi mégis Erdély nevezetesebb családja ? És ezen 73 cs. közös czímerét csak is egyetlenegynek írja le, s ez a Mike cs. (2601.), melynek leírásánál Mike Sándor úrról ez mondatik : „e munka szerkesztésében *) E munka első fele bírálatát lásd „Budapesti Hírlap“ 642-dik sz. tárczásában — febr. 11-én 1855. Szerk. 4132 ítélete alá terjesztetett. A körlevél Comoban 1855. jun. 2-n kelt. KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. Délkeleti csatatér. A Russ. Inval. hg. Gorcsakofftól hadijelentéseket hoz a máj. 24-től 29- ig Szebasztopol, Eupatoria, Keres és Genicsinél folyt hadiműveletekről. „Szebasztopolnál a tüzelés ez idő alatt mindkét részről mérsékelt volt; akármit az ellenség az 5. és 6. bástyákon és a Schwarz váracson tett, kijavíttatott ; az 5. és 6. bástya és a váracs közelében uj tűztelepeket építettünk, a közeledő művek lövése végett, melyeket az ellenség a temetőtől kezd építeni, azonkivül 5 új leshelyet készítettünk a Volhynszk és Szelenyinszk várasok nagyobb védelmére. A földalatti harczot a 4. bástya ellen az ellenség siker nélkül folytatta. — Eupatoria előtt előőrseink máj.: 26—27 éjjelén egy külön álló török őrsöt megtámadtak, mely Szak helységnél állt. A támadt riadalra az ellenség a városból : 41 zartódfli, 12 lovasszakasz, 10 ágyús égy tömeg basikozukból álló erőt rendelt ki; miután egy óráig lövések váltottak , a törökök visszatértek Eupatoriába, 6 halottat s 8 foglyot hagyván hátra; a mi veszteségünk 4 halott. Továbbá keresnek a szövetségesek általi megszállásáról az ,,Invalide“ következő Wrangclnok jelentésével kissé ellenkező részleteket közöl: máj. 24. egy 70—80 hajóból álló hajóraj mutatkozott a keresi utón; déltájban egy ágyunaszád elvált attól, a Pálerődhöz 2500—3000 ölnyire közeledett s tüzelni kezdett; a tüztelep 68 fontosokból ágyúzott. Egyszerre e tüzeléssel , mely csak egy óranegyedig tartott, a hajóraj egy része a Kamas-Burun hegyfokhoz közeledett (a tüzteleptől délnyugatra.) A hajók a parttal egyenkezüleg vettek állást, erős ágyúzást kezdtek, s egyszerre 6. z. a. gyalogságot tettek partra, melyek közöl egy a tűztelep háta mögé küldetett. Akkor az utóbbinak parancsnoka, a rangés tónoktól kapott parancshoz képest, az ágyukat beszögezte, a lőporpinczét felvettette, s Teodosia felé visszavonult, a szakasz zömével egyesülendő. D. u. 1 órakor az Ak- Burun, Gorodova és Karantinnaja tűztelepek parancsnokai a tüzelést megszüntették, a hadikészleteket megsemmisítették, az ágyukat használhatlanokká tették, s aztán ugyanazon irányban elvonultak. D. u. 2 órakor két ellenséges csavarágyúnaszád nyomult be a keresi öbölbe , melyből ugyanakkor az „Argonaut“ gőzös , a csernomori partvonal törzsfőnökével fedezetén, ki vitorlázott. Az ellenség tüzelni kezdett, de a jenikaiéi tűztelep a naszádokat néhány lövéssel elhallgattatás visszavonulásra kényszerűé; az „Argonaut,“ midőn tovább kiért, szintén salvét adott rájuk , s a naszádok egyikében a gép ez alkalommal megrongáltatott. Ekközben hat ellenséges gőzös állt sorba, az „Argonaut“ útját elzárandó , de Jenikaiéból, a Tsutska tűztelepből (Taman földnyelven), s a „Molodjetz“ gőzösről hármas tűzbe vetetve , hátrálniok kellett. Ezután az „Argonaut“ három más gőzössel, melyeken a szállítóhajók legénysége volt, az azovi tengerre elment. A parti tűztelepek harcza az ellenséges gőzösökkel a keresi szoros útán esti 9 óráig tartott. Az éj beálló Iakor a jenikaiéi lánczolatok parancsnoka Zevanovics 17-d. tüzérdandárbeli alhadnagy, felvetteté a lőporpinczét, beszögezte az ágyukat , az azovi tengerhez legközelebb fekvő utón elvonult. A Kercsben talált, magánosok tulajdonát tevő járművek, melyeken búza, rozs , zab , árpa volt, számra 12—15, elégettettek, a szállítóhajók terhükkel együtt elsülyesztettek, s a ,,Moguesci, Donetz és Berdjanszk“ gőzösök, melyek a tengerre el nem mehettek, légberöpíttettek. A lakosok, kiknek lehetséges volt, elhagyták a várost; a helyhatóság és rendőrség máj. 24-n késő estre távozott, miután a kormánykészleteket s a magánraktárakat elpusztítá. Máj. 25-én szürkületkor a Taman földnyelven állított Tsutskatüztelep újra megnyitá a tüzelést az ellenséges gőzösökre, de midőn a kiszállott csapatok a tüztelep ellen megindultak, a helyőrség kényszerítve jön azt elhagyni s légbe röpíteni. Máj. 25-én reggel az ellenség Keres városát megszállta, s Jenikalénál 8009 embert állított fel; ugyanannyi áll Keresnél és Kamas Burunnál; ugyane napon egy 20 vitorlából álló hajóraj ment el az azovi tengerre. A parton álló ellenséges csapatok az ország belseje felé semmi mozdulatot nem tettek. Wrangel osztotnok szemmel tartja őket két hadszakaszszal, melyek Keres és Feodosia irányában vannak felállítva. — Mi Genicsit illeti, a hg. Gorcsakoff által odarendelt szárnysegéd L o b a n o f f-Rostowskie várost egy zászlóalj gyalogsággal s néhány ágyúval megszálló, a Genicsinél állott különféle nagyságú hajókat a Szívásra (holt tenger) s a genicsii útra viteté, mely legkeskenyebb pontján el van zárva. Egy másik tudósítás következő részleteket hoz: Máj. 24-én reggeli 3 órakor a „Spitfire, Banshee, Caradoc“ és egy más franczia hajó Keresnél elhaladva Jenikaiéig nyomult , hol a vízisárgák színe az azovi tenger kezdetét jelölé. 3 órakor 30 hajót nehéz ágyukkal Jenikaié előtt, állomást foglalt. Nenaty orosz ágyúlövés egy pillanatra ellenállást gyaníttatott, de már 30/ órakor a lőporraktárak borzasztó fellobbanása jelenté, hogy az oroszoknak az nem szándékuk; egyszersmind roppant füstfellegek emelkedtek a raktárakból, száz meg száz bomba pattogott szét minden irányban; 36000 zsák gabnát, 100,000 zsák lisztet, 160,000 zsák zabot és szénát, 36 hajót, melyeket sz.-pétervári parancs szerint a tengerszorosban el kellett volna sülyeszteni, csak alig volt idejök az oroszoknak a szűk öbölben, hol voltak , elégetni. Hasonló sors ért több orosz bárkát, 3 gőzös, mely épen sütött, a feketetengerre megmenekült, öt elégettetett; az oroszok , számra némelyek szerint 2,500 , mások szerint 4000-en, erre elhagyták a várost. Kercsben nagy mennyiségű mindenféle élelemszert találtak az egyesültek, valamint sok egyéb becses tárgyat is. A Kercsben őrzött szén eladásából 200,000 font sterlinget reméltek bevenni, mely öszveg a legénység közt fog kiosztatni. Az orosz könyvek és vámlajstromok, mik egy hajó fedezetén találtattak, mint haszontalan teher, tengerbe dobattak.Ugyane járművön Miklós császárnak életnagyságú arczképe is találtatott, melyet Lyons admirál az árverésen 14 font sterlingen vett meg. A „Wiener Z “ közli hg Gorcsakoff jun. 9-ki (táviratilag már közlött) sürgönyét, mely így hangzik: „Az azovi tengeri fa kiszállítási hajórajról semmi újság. Azok csapatainak egy része Keres- és Jenikaléban van. Jun. 6-n Szebasztopol bombázása újra elkezdődött. 7-n három franczia hadosztály, erős tartaléktól támogatva, támadást intézett a bal ellenközeledvényen műveink ellen. Véres harcz keletkezett. Az ellenség, miután e várasokat elfoglalta, a Malakoffbástya tövéig nyomult. Visszavezetett s az ellenközeledvény váracsaiig űzetett, melyek kétszer estek egyik kézből a másikba. Azonban az ellenség roppant tulnyomósága miatt a váracsok annak kezében maradtak. A harcz nagy elkeseredettséggel folyt a mieink, noha ötször gyengébbek voltak, bámulatos vitézséget tanúsítottak. Az ellenségtől 274 fogoly és két tábori ágyú jutott kezünkbe. Az utóbbiakat a támadás támogatására hozta magával. Legalább is 4000 embert kelle vesztenie. Ma a fehér lobogót tűzte föl, halottjai eltemetése végett. Mi e harcban 2500 embert vesztettünk halottak és sebesültekben. Pélis ser mnok jun. 10-ki s 11—ki — táviratilag már közlött sürgönyeit a ma érkezett „Moniteur“ hozza,melyek az említett távirati közlésekkel szóról szóra egyeznek,csupán az Anapa elhagyásáról! közlés bővebb s igy hangzik: Anapa erősséget a helyőrség jun. 5-n elhagyta, azt a cserkeszek foglalják el. Az orosz érdekek ez oldalon igen súlyos csapást szenvedtek. Továbbá Pélissiernok megküldé D’ Autemarretnok jelentését a keresi expeditióról a következő bevezetőlevéllel: „Főhadiszállás, jun. 2. mnagy úr ! Van szerencsém másolatban megküldeni D’Autemarre mek jelentését Keres és Jenikaié elfoglalásáról. Ez okmány érdekes. Vállalatunk sikerült, s teljessé lesz az oroszokra nézve ép oly gyászos, mint a mi működéseink jövőjét biztosító eredmények által. Genicsi város raktárai és tengeri szállító műveinek elrontása, mely város összekötőpontja a kherzoni és taganrogi utaknak, kiindulópontja az arabati földnyelvvel és Szivassali szárazi közlekedésnek, nagy csapás az oroszokra nézve; kutforrásaik és élelmezési eszközeiken mély sebet ejtettünk. Fogadja stb. P é 1 i s s ie r.“ .,D’ Autemarre unok a főunokhoz. Keresi főhadiszállás , máj. 28. 1855. Tnokom ! Van szerencsém rövid jelentést intézni Önhöz, a hadosztály katonai működéséről, Kamiesből elmenetelem óta. A partratétel máj. 24-én történt Étercstól dél felé egy myriametrenyire , ellenállás nélkül az ellenség részéről, mely visszavonult, az Arabat felé vivő úton foglalván állomást. A siker gyors és tehetségig teljes volt; az oroszok meglepettek , s nem hivén magukat elég erőseknek az ellenállásra, hirtelen lerontották minden katonai telepeiket, felvetteték lőportáraikat s a keresi és jenikaiéi élelemtárakat felgyújtották. 80 nagy öblü ágyút találtunk azon tüztelepekben, melyek a keresi kikötőt és a jenikaiéi szorost védelmezik ; mind be voltak szegezve. Küldöm kivonatát a tüzérség anyagi mibenlétének. Brunt admirál, Lyons admirállal egyetértőleg e pillanatban a Pál , Fehérfok és keresi kórház lefegyverzésével foglalkozik. A hadihajókat , melyek a kikötőben voltak s a szorost védték, az ellenség elsülyesztette vagy leégette. E sietséggel tett pusztítás nem teljesen sikerült s több hajót már tegnap használni lehet. 26-án reggel 10 angol és 4 franczia gőzös a szoroson át bement az azovi tengerre ; utjukat Arabat és Taganrog felé kelle venniük. Brunt admiral még nem kapott hirt ez expeditioról, de kétségtelen, hogy az jelenre és jövőre nézve roppant eredményű leend. Az orosz hadsereg, kéréstől megfosztva s Arabatban háborgatva, egyedül a perekopi útra lesz szorítva, mely élelmezésére elégtelen. Ma három kereskedőhajó érkezett, gabna- és zabbal terhelve az azovi tengerről a szorosba, melyeket a hajóraj vett el. Táborom jó állomáson van s csaknem egész kiterjedésében nehezen legyőzhető természetes akadályok által védetik ; szándékom azt még erősebbé tenni. Hogy a városba rendet hozzak , térparancsnokot neveztem ki, ki több nap óta működik. Az ellenség által épen hagyott tárgyak feltárolására bizottmányt neveztem ki; e tárgyak különféle szolgálati ágakban használhatók lesznek. A megtartott épületek közt van a katonai kórház, melybe 100—150 beteg fér. E ház három egymással összekötött épületből állott; kettő azokból levontatott, vagy tűz, vagy a tűztelepek fellobbanása által. Ez összes épületekben az oroszok könnyen elhelyezhettek 3—400 beteget. A kórházban 30 oroszt találtunk, csaknem mind szebasztopok sebesültek. A környező falukban szintén nagy számú betegek voltak elhelyezve, kik a lakosoknál hadi orvosok által gyógyíttattak. Ez orvosok egyike, szász eredetű, mindjárt megérkezésem estéjén főhadiszállásomra jött , ő meg van bízatva a mozgó kórház főnök igazgatósága alatt a kezeink közt levő orosz sebesültek ápolásával. Ez egészségügyi tiszt erősíté előttem , hogy W ra ng elnök legújabban lg. G o r c s a k offtól rendeletet kapott 10—15000 sebesült számára helyet készíteni. A jenikaiéi félsziget tetemes forrásul szolgál lótáp és marhára nézve, noha lovasságom nincs, mégis 250 ökröt s ugyanannyi juhot foghattam el, melyek ittlétem alatt a hadosztály táplálására fognak fordíttatni. A franczia és angol hajóraj közt is osztattam el ökröket. Brown unok, ki ötven huszárt kapott , a környékbeli nyájakat elhajtatni szándékozik. Keres igen gazdag város; a nép, mely iparos és kereskedő, csaknem mind a városban maradt , ellenben a jenikaiéi elment a helyőrséggel, azonban tegnap negyven család visszatért. A félsziget védelmével megbízott csapatok számát 6000-re lehet tenni. Parancsnokuk Wrangeihnek több ízben kért segélyt. Hg. Gorcsakoff egy levele, mely kezünkbe került, értesíti a boltot.