Budapesti Hírlap, 1855. június (734-758. szám)
1855-06-02 / 735. szám
dő. Nem tétovázunk azt állítni, mikép a szövetségesekre nézve, a tengeri partok fölötti uralmuknál fogva, könnyebb 200,000, mint Oroszországra nézve, 100,000 embert tartani fenn Krím belsejében. Általában méltán feltehetjük, hogy azon orosz sereg erejét, mely egykor Balaklavát fenyegető, nagyon túlbecsülték. Egy csekély kozák csapat folytonosan fenyegeté előőrseinket, s még a szövetséges tábornokokat is arra bírá, hogy állomásukat összébb szorítsák. De mi rejlett ezen spanyol fal mögött ? Minden részbeli kémszemle alkalmával kitűnt, hogy nem volt ott oly ellenség, mely elég erős lett volna egy állomást megtartani. Prisser tábornok legutóbbi sürgönye szerint, a Csernajánál is ugyanezen eset volt. S hihetőleg rövid időn az oroszok mindenütt, hol a szövetségesek előnyomulnak, számgyöngeség miatt kénytelenek lesznek visszavonulni. Keresnek ellenállás nélküli feladatása azt is mutatja, hogy erkölcsi ellenállási erejük ellankadt. Hihetőleg nincs messze azon időpont, midőn Oroszország sokkal inkább fájlalandja a legújabb békealkudozások meghiúsulását,mint Angol-s Francziaország.“ Francziaország. Páris, máj. 29. Ma a „Moniteur“ jelenti, mikép hétfőn jun. 4-én a császár a Mars-mezőn szemlét tartana a párisi helyőrség fölött. A csapatok 30,000 főnyi gyalogságból, ács testőrséget is ide számítva, s 6000 lovasból fognak állani. — Továbbá ugyan a lap közli, mikép a portugali király ma délben elfogadd a diplomatiai testületet; s 2 órakor a király saz oportoi herczeg a portugali követség palotájába mentek, hogy ott a Párisban tartózkodó portugaliakat elfogadják; 3 órakor ugyanők meglátogatták a szépművészeti műtárlatot, hol Napoleonlg fogadá őket. Tegnap a hivatalos lap jelenté, mikép a császár tegnap magán-audientián elfogadá Cowley lordot, az angol királynő rendkívüli követét, ki a császárnak átnyujtá az angol királynő válaszát ama levélre, melynél fogva Walewski grófnak a londoni udvarnál volt küldetése megszüntettetett, valamint Pedro Moncayót, az ecuadori államnak Párisban levő ügyviselőjét is. Ugyane lap szerint a portugáli király tegnap elfogadá a ministereket; később az oportói herczeggel együtt jelen volt a Tuileriák kápolnájában tartatott misén. Ezután az oportói herczeg meglátogatá Jeromos, Napoleon herczegeket, s Mathild herczegnőt. Ma reggel a börzén sokat beszéltak arról, mikép Bosquet tábornok fényes győzelmet nyert volna Liorandi tábornok fölött; azonban e hitnek még nagy szüksége van megerősítésre, valamint azon másik elterjedt hírnek is, mikép Bécsből újabb 21-ről kelt békejavaslatok érkeztek volna. Azon hír is szárnyalt, mikép Spanyolországból nagyon aggasztó tudósítások érkeztek. Forto a közoktatásügyi miniszer helyzete igen megingatottnak látszik. Mint mondják, a császár hajlandó lenne az akadémia irányában némely oly engedményeket adni, mik a jelen ministernek nem engednék meg, hogy állomását megtartsa. Az oportói herczegnő, a két fiatal portugáli herczeg nagynénje, ki gyöngélkedése miatt Pauillacban maradt, tegnap este Párisba érkezett. A „Pétrel“ gőz aviso Cherbourgból elindult, hogy a fehér-tengeren czirkáljon. A tuns beynek két testvére, számos kísérettel Párisba érkezett. Az „Indep. beige“ levelezője szerint, újólag sokat beszélnek azon intézkedésekről, mik a külföldön levő menekültek irányában fognának létezni. E szerint az utóbbiak teljesen nyugton hagyatnának mindaddig, míg óvakodnának részt venni a Mazzini-féle fondorlatokban. Azonban értesíttetni fognának arról, mikép mihelyt vétkes fondorlatok által compromittálnák azon országot, mely menhelyet adott számukra, tüstént kiűzetnének, s nem — mint előbb történt — Amerikába, hanem az austráliai angol birtokba szállíttatnának. Az angol kormány kész azokat befogadni. Ezen rendszabály kiterjedne az olasz menekültekre is. Mint tudjuk, az angol alkotmány szerint, a kormánynak nincs joga valamely külföldit kiutasítni, azonban mint mondják, jelenleg a kormány azon kérdést tárgyalja, hogy váljon közbátorsági rendszabály gyanánt, ki lehet-e utasítni s más helyre, p. o. az angol gyarmatokba, vagy Izlandba küldeni azon egyéneket, kiknek Londonbani tartózkodása veszélyesnek látszhatnék. Ezen fontos kérdés jelenleg igen komoly vizsgálat tárgyát képezi a kormányok részére. Ugyane lapnak egy másik levelezője szernt, P é 1 i 8 s ier tábornok legutóbbi távirdai sürgönyének azon kifejezése, miképp a kamies-i erődítményi munkálatok előhaladnak,s a következő tervvel lenne összeköttetésben : Legközelebb nagy erőfeszítések fognak létezni a végett, hogy Szebasztopol elfoglaltassék, vagy legalább a kikötőben levő orosz hajóhad megsemmisíttessék, s a városban kő kövön ne hagyassák. Erre a seregnek egy része újra hajóra ülne, Kamiesben mint fegyverhelyen 20,000 főnyi helyőrség hagyatván, mely a szövetséges hajóhadak által szüntelen el fogna láttatni élelemszerekkel. Úgy látszik, a kamiesi állomás oly rettentő, hogy azt némely erődítményi munkálatokkal második Gibraltárrá lehetne átalakítad. Ugyanekkor Konstantinápoly határozatlan időre megszállva tartatnék. A helyőrség 40,000 főből állana. — Várna, Drinápoly s Gallipoli szintén megtartatnának. Ekkér a szövetségesek igen kedvező állomásokban lévén arra nézve, hogy Oroszországnak minden kereskedését meggátolhassék, nyugodtan s újabb áldozatok nélkül bevárhatnák, míg Oroszország a békébe bele fogna egyezni. A „Journal des Débats“ a legutóbbi harctéri eseményekről többek közt így nyilatkozik : „Az ostromlók most már több oly pontokat szereztek meg, miknek birtoka rájok nézve a sikerek föltűnő sorát képezi, így az oroszoknak ama nagy külmüvei, mik máj. 2-kán rohammal vétettek be, s ama még kiterjedtebb müvek, mik a máj. 22- s 24-ki éjjeli csatákban foglaltattak el, hatalmukban maradnak, ezek ezentúl jó védelmi vonalakat képeznek az orosz sereg kicsapásai ellen, s ugyanekkor oly közeledési futóárkokat, miknél fogva 100 métrenyire vagyunk a védfalaktól. Azon tény, mikép máj 22-s 24-kén 5 —6,000 orosz öletett vagy sebesült meg, azt tanúsítja, hogy ezen kettős csata igen heves volt, s mindkét részről tetemes haderőnek kell egymással szemben állania. A máj. 20ki csatára vonatkozó összes levelek öszhangulag föltüntetik, mikép katonáink hevük- s ügyességükre nézve meghaladják az oroszokat a szurony-harczban. E szerint kétségbevonhatlan tény, mikop a szövetséges sereg nagy erkölcsi túlsúlyt szerzett az orosz sereg fölött. Az ostrom előhalad, mint láthatni. A megtámadási vonalak egész balján az ellenség a külmüvekből elűzetett, s a körfal közé szoríttatott. Hihetőleg hasonló működések fognának létesíttetni a jobb oldalon is, az arzenál, s a Malakoff-torony felől. A második fontos esemény, amit Pélissiernok sürgönyei jelentenek, a Tser- i naja völgyének elfoglalása,mely folyam határos , a szövetségesek táborával, s melynek torkolata a kikötő szélén Inkerman romjai alatt esik. Partjait igen meredek sziklafalak képezik. Egyfelől a szövetségesek figyelőhadteste volt felállítva varasokkal ellátott állomásokban. Szemben az oroszok szintén megerősíték magukat, és segélyseregük onnan folytonosan megtámadással látszott bennünket fenyegetni. Sőt az oroszok az Inkerman fölötti sziklákon oly nagy ágyukból álló tűztelepeket is készítettek, melyek a szövetségeseket háborgaták a szélsőjobb oldaloni munkálatokban. Végre hogy annál inkább föltüntessük a Csernaja elfoglalásának fontosságát, mondjuk ki, mikép min magunk zároltatva s némileg ostromoltatva voltunk ezen orosz vonalak által, s mikép mindkét fél tétovázni látszott a másikat állomásain megtámadni. Az oroszok a hegyeken át visszavonultak, hihetőleg Szimferopol felé, s a szövetséges sereg ezentúl a Tsernaja mindkét partját megszállva tartván, igen kedvező helyzetben van arra nézve, hogy Krimbe kiszállásának kettős föltételét, t. i. Szebasztopol ostromát s az orosz sereg elleni aktív hadjáratot betölthesse. De kétségkívül mindenek közt legfontosabb tény Pélissier tábornok jelentésében az azovi tengernek a szövetséges flottilla általi megszállatása, valamint Keress Jeni kaié, ama kis erősségek elfoglaltatása, melyek az ezen tengerre vezető szorulat fölött uralkodnak. Az orosz sereg ezen után sokkal kényelmesebben, mint a perekopi szorulaton át kapta meg élelem- s hadiszereinek legnagyobb részét. Az orosz seregnek ezentúl igen nehéz helyzetben kellene lennie arra nézve, hogy Krímben a szükségesekkel elláthassa magát, míg a szövetségesek biztosítják az iránt, hogy folytonosan kapni fognak élelemszereket tengeri után, mit nem lehet tőlük elzárni, mint mi azt az oroszok előtt elzárjuk. Hogy igazságosak legyünk, ki kell mondanunk, mikép a keresi expeditiót Canrobert tábornok gondolá ki, ki 12,000 embert már hajóra ültetett, midőn egy párisi sürgöny azok elindulását felfüggeszté. Pélissier tábornok azt most az angol haderő közreműködésével létesítteté, s a működés bámulatosan sikerült. Ugyanekkor az új főparancsnok előre viszi a sereget, e mellett az ostrommunkálatokat erélyesen sürgetvén. A három hatalmasság egyesült seregét jelenleg túlzás nélkül 180,000, sőt talán 200,000 főre lehetvén szémítni, méltán hihetjük, hogy a Krímben jelenleg kifejlő hadjárat ama nagy összeütközések egyikét idézendi elő, melyek egy háború folyamára s a politika jövőjére eldöntő befolyást gyakorolnak.“ Németország, Berlin, május 29. A „Zeit“ a politikai s ituato t következőleg jellemzi: „Nagy sajnálassal kell nyilvánítni, de mégis igaz. Ma a keleti kérdés megoldásától távolabb állunk mint 1853-ban pünköstkor, s úgy látszik, hogy az Austriától folytatott közbenjárás teljes méltánylása mellett is, alig lehetséges, az ellenkező érdekek kiegyenlítését s azzal a kérdés megoldását máskép eszközölni, mint fegyverzeli eldöntés által.“ Amint tudva van, több protestáns kormányu déli és középnémet államok, mint Baden, Württemberg, a két Hessen és Nassau a katholikus papsággal,jelesen maguk püspökeikkel — különböző egyházi ügyeket, de nevezetesen a püspöki jurisdictiot illetőleg már régóta versengésben vannak , s hogy e viszálkodás kivált Badenben oly magas fokra hágott, hogy azt az illető kormánynak a római székkel egyenes alkudozás útján is eligazítni nem lehetett. A folyó évben Németországban egy igen nevezetes egyházi szertartás leendő t. i. a Bonifacius-ünnepély a 755-ben meggyilkolt e német apostol halálának tizenegyedik százados emlékéül. Ez alkalmaz, mint mondják, Németország minden katholikus püspökei használandják, hogy Mainzban egybegyűljenek a német rom. katholika egyház ügyei érdekében, jelesen tanácskozni a fennemlített kormányokkal, általában a világi hatalommal keletkezett súrlódásnak eligazítása és az egyház jogainak megóvása végett. E nevezetes concilium elnöke prágai cardinál-érsek hg Schwarzenberg leendő. — Volt említve, hogy a porosz kormány a tengeri jog revízióját czélba vette. Most írják, hogy danzigi főpolgármester igazságügyi tanácsos Groddeck, felsőbb meghagyás következtében , egy új tengeri jog tervet készített és azt a kormánynak benyújtotta. München, május 27. A fővárosi ősválasztások eredménye a következő. A főváros 260 ilyen választót jelölt ki, akik között van 30 tisztviselő, 8 tanár, 29 kereskedő, 7 gyáros, 6 gyógyszerész, 7 orvos, 5 pap, 8 serfőző, 10 sörkorcsmáros, 6 sütő stb. Itt a közsétahelyeken magára vonta a figyelmet egy német török „Johann Winter Effendi“ müncheni születés, ki több évek óta lovászmester és házfelügyelő volt a jelen egyiptomi alkirálynál, és Cairoból ide jött itt mulató nejét meglátogatni, s ismét a piramisok országába visszavinni. Eisenach, május 29. A német evangelica-egyházi értekezlet június 7-én fog itt egybegyűlni. Azon különböző kérdések és ügyek közöl, melyekkel ez egyházi gyűlés foglalkozandik, a következők érdemelnek említést: a) A felekezetekkeli bánásmód, b) Ünnep- és vasárnapok szentül megtartása, c) Egyházi fenyíték, d) A község befolyása a papi vagy egyházi hivatalok betöltésénél, e) Az úgynevezett passio-áhitatosság behozatala a húsvét előtti nagy héten, f) A berlini egyházi főtanács javaslata az (1555- ben kötött) augsburgi vallásos béke háromszázados ünnepének megtartása felől, g) A házasságot, különösen az elválást illető kérdés, h) A temetési általános és különös rendszabályok, jelesen pedig az öngyilkosokat illetőleg. — A mondott egyházi értekezlet maga tanácskozását a Luther fogságáról híres Wartburg kápolnájában tartandó istenitisztelettel nyitja meg. Spanyolország, Madrid. A cortes - gyülés máj. 25-ei ülése a 14- ik alkotmányalap tárgyalására volt szentelve, mely alap tartalma szerint, egy 7 cortes-gyűlési tag, s 4 titkárból álló bizottmány fogna a törvényhozási ülésszakok közt eső időszakban Madridban székelni, hogy a fölött őrködjék, mikép az alkotmányon semmi sérelem se ejtessék, azon joggal lévén felruházva, mikép a közte s a kormány közti összeütközés esetében, a cortes-gyűlést összehívhassa. Ros-Rozas egy módosítványt terjesztett elő, ezen alapnak, mint amely a korona előjogait megsérti, egyszerűen elmellőztetése iránt. A kamra ezen ülésben nem hozott határozatot, azonban távirdailag már tudjuk, mikép Rios-Rozas módosítványa elvettetett, s mikép a 14-ik alkotmányalap, melyhez a kormány forma szerint csatlakozott, nagy többséggel elfogadtatott. Ugyanazon ülésben adá be jelentését a bizottmány, mely a kormány által kívánt teljhatalmat tárgyalta. Ezen bizottmány 7 tagjai közöl csak egyetlen, Sameron, szélső baloldali tag, ellenzé a kívánt teljhatalom megadatását, s egy oly szellembeni indítványt jelentett be. — Egy 28-ról kelt sürgönyből tudjuk, mikép a 27-ei ülésben Espartero a cortesi gyűléstől azt kivánta, hogy a permanentiában levőnek nyilvánítsa magát ezen törvényjavaslat megszavaztatásáig, s mikép a 28-ki ülésben a kamra hozzájárult ezen kívánathoz. Egy 29-ről kelt távirdai sürgöny szerint a calatayudi lázadók szétverettek; a kormány csapatjai 30 embert fogtak el. — Salmeron ismeretes indítványa 96 szónyi többséggel elvettetett. Ama napon folytattatott azon törvényjavaslat tárgyalása, melynél fogva a kormány számára teljhatalom adatnék. A hivatalos lap egy oly rendeletet közöl, mit a desamortisationális törvény életbeléptetése kezdetének lehet tekinteni. Ezen rendeletnél fogva a nemzeti javak eladatásának főigazgatósága állíttatok fel. Egy a főigazgató elnöklete alatti bizottmány határozand az ezen javak eladatására TÁR CZ A. Deborah. Történeti novella a XVII-dik századból. XII. *) Pécsi Simon tudnillik mindinkább megkedvelő Elemért. Nyílt és pazar fényűzéssel vezetett házában kevés vendég fogadtaték több szívességgel, mint e fiatal testőrtiszt. Pedig Pécsi, míg Bethlen Gábor korlátnoka volt, mellőztetésről épen nem panaszolhatott. A magas születésűek otthon és egymás közt eleget hánytorgatok ugyan, hogy ő tulajdonkép csak szücsfía, de eszének s jellemének befolyása alól nem tudták magukat kivonni, sűrűn látogatták , bár valódi rokonszenvvel nem viseltettek iránta. Rangvágyának és vallásos nézeteinek éles gáncsolói voltak; azonban tudományát és a közdolgokbani jártasságát tagadni nem merték, s még azok is, kik a később helyébe lépett Kassaira megvetéssel és boszankodással tekintettek, ha őket Pécsi sok foglalkozásai miatt nem fogadható el, fölkeresték az alkalmat, midőn vele résük nyilt találkozhatni. Pécsi bukása után sem szűnt hamar meg ezen ünnepeltetés, s ha az öregebbek, kiknek tőle remélem és félni nem volt többé okuk, barátságuk tanúsításában takarékosabbá is lettek; az ifjabb nemzedék az apa gazdag és szép leányáért észrevehetlenné tette azon űrt, mely a státusférfiú dísztermeiben az elenyészett politikai befolyás miatt különben mutatkozott volna. Deborah szépelgők csoportjától volt körülvéve, kik szíve vagy pénze, szerelme vagy csak keze megnyerésére sóvárogtak. A régi családok, melyeknek története a nemzet őshagyományain átszövődve a népmesék és hitregéknek is anyagul szolgált, többnyire vonakodás nélkül fogadták volna maguk közé Deboraht, az ,,uj nemes“ leányát, kinek ősei a műhely, a papi szószék, s az iródeáki szobák homályában oly hamar vesztek a kisérő szem elől el, mint a róna homokján a vándor könnyű lábnyoma, s kinek leghíresebb élő rokonai, kik Pécs és Szegszárd környékén laknak, többre nem vitték dolgaikat, mint hogy remélhetőleg prédikácziós halottak lesznek. Deborah a társadalom legfelsőbb színérül is választhat vala magának férjet, de ő csak a vagyontalan és szintén homályos származású Elemér iránt érzett rokonszenvet. S Pécsi nem látszott e viszonyt gátolni, sőt annyira ragaszkodók az ifjúhoz, és kivált midőn visszavonultabb életre határozá magát, annyira nem tudott nélküle huszonnégy órát is tölteni, hogy némelyek e vonzalmat egészen mysticus olokra vezették vissza. A 17-dik század legtudósabb férfiai hittek a csillagjóslatokban, s Pécsi még babonásabb volt kortársainál. Haragja és szeretete gyakran támadt megfejthetlen módon, gyakran enyészett oly lendületek által el, melyekről maga sem tudott mlna számolni. Az égi testek változó fénye, a bujdosóknak egymáshozi helyzete, s azon ábrák, mikkel az astrolog kapcsolatba hozta a halandók tetteit és végzetét, a nagytudományu Pécsi kedélyére bizonyosan emelőleg vagy elborítólag halottak. Ő — mint minden korban és minden műveltség mellett számosan — rabja lehetett az előérzetektől s elővéleményektől kezdve száz meg száz oly benyomásnak, mely szívvilágunk fölött az értelem és szabad akarat leigázásával uralkodik, s melyet mi, hogy még sötétebb titoklepel alá burkoljunk, a delejes erők működéséből igyekszünk megmagyarázni.Nem lehetlen tehát, hogy Pécsinek Elemér iránti vonzalmát ábrándos sejtelmek fejtették ki, s hogy — mint a közhír mondja — ezen akkor még kevesektől ismert ifjat azért vette védszárny alá, azért pártolta és emelé, mert egy csillagjóslat szerint általa fogand az ő családjáról valami fenyegető vész, valami véletlen Csapás elháríttatás. De ha megengedjük is, miként rejtélyes hatások sziták föl s gerjesztők lobogásra Pécsi rokonszenvét, kétségtelennek marad, hogy Elemért a legtermészetesebb okokból sokkal inkább lehetett szeretői, mint a csillagjósok ajánlatára és bármi delejes folyam rokonszenvi ereje miatt. Ő éles fölfogása és elég műveltsége mellett észfelsőségét a gyöngékkel nem éreztette, az erősekkel nem mérte össze. S valamint a közpályán mást hátratolni akaró becsszomjat soha sem mutata, a társalgási körökben is minden kitűnési hiúságtól ment volt. Jól formált, daliás termetén az erély kellemmel párosult. S annélkül, hogy a kalandorok igéző és belszínlő csábhatalmával bírna, megtudta nyerni, a ki vele tartósb érintkezésbe jött. Vonalai, melyek szoros értelemben szabályosak nem voltak, a harcz■fí vitézségével egybeolvadt szívnemesség, a bátorságra támaszkodó zelídség, a férfias óvatossággal mérsékelt nyíltság, és az önérzet magasabb nemét el nem fojtó szerénység legtisztább kinyomatát tükrözték vissza. S mennyi költészet volt kedélyében, csakhogy nem a szavaké, de a tetteké! Elemér, midőn ismertté lön, közkedvességben állott, s Pécsi hajlamát inkább megragyarázhatta volna a világ, magának az ifjúnak jelleméből, mint az égi jegyekből, melyekre rótta. Azonban akárhogy történt, annyi bizonyos, miként Deborahnak atyja forróbban semmit sem óhajtott, mint őt leánya kezével ajándékozni meg. Szándéka, bár nem mondá, egész modorából elég világosan ragyogott ki. Ha Deboraht barátnői játsziságból Elemérrel boszanták s az öreg megtudta, örvendett és nevetett; sőt néha a családkörben, midőn semmi félreértéstől nem volt oka tartani, maga is faggató az ifjú nevéhez kötött finom czélzatokkal, melyek egyébiránt soha oly gyöngédtelenek nem voltak, h°gy egy elfátyolzott hajnaloknál többet vonnának a szemérmes lány arcaira. Az udvarlók az apa modora miatt még inkább kezdek reményeiket veszíteni, mint Deborah hidegségéért. S a világ kétségtelennek hitte, hogy Pécsi a kedvelt Elemérrel fogja lányát eljegyzeni, mihelyt ez a tizenhetedik évét betöltendi. És még csak néhány hónap kellett a határidőig ! Ekkor jutott Kassai István ő nagyságának eszébe, miszerint Elemér neki közel rokona. E tényt megelőzte már az erszénykötőnek, ki Rimaszombatból a nagybácsihoz tisztelgeni jött goromba eltávolítása, s bizonyos hidegség, a borosjenői alkapitány neje iránt, ki a nabob unokahuga volt. Minden előjel tehát azt gyaníttatá, hogy Kassai már korábban készült emlékezőtehetségét úgy fölfrisíteni, hogy egy alkalmas perezben az Elemérreli rokonság eszébe jusson. S minthogy az eljegyzés után gyanusb lett volna a vérszeretet föllobbanása, előbb kellett történnie. *) Lásd a „Budap. Hirl.“ 729. sz. 4064