Budapesti Hírlap, 1855. augusztus (784-807. szám)
1855-08-07 / 789. szám
Iskolai közlés. A ca. k. siketnéma-intézeti növendékeknek f. hó 13-án tartandó második félévi nyilvános vizsgálatára a nevelési ügy minden t. ez. pártolói tisztelettel meghivatnak; e vizsgálat kezdetét veendi, a reggeli pesti vasutvonal megérkezte után, délelőtti 10 órakor. Vácz, aug. 6. 1855 Az igazgatóság. K Ü L F ö L I). Tudósítások a harcastérekről. Délkeleti csatatér. A krimi tudósítások aug. 4-ről szólanak... A munka Maiakn Hon innen és túl nagy erélylyel foly, mindkét fél készül az eldöntő nagy csapásra, melyet az egyesültek aug. 10—13-káig megtörténendőnek hisznek. A közeledési művek előhaladnak, s az uj tűztelepek fölfegyvereztetnek. Jut. 17— 18 párt éjjel az oroszok ismét kirohanást intéztek a jobbszárny ellen. A mintegy 300 emberből álló csapat merészen nekirohant a torlaszoknak a legelső táborlatvonalon, s a testőrzuávok legerősb ellenállása daczára el akarta foglalni. A harez csendes és véres volt, puskaágyakkal és kövekkel verekedtek. A zuávok végre csakugyan urai maradtak állomásuknak. De az oroszok csakhamar nagyobb erővel tértek vissza a harczba, s mivel tömegük mindig szaporodott, a futóárkokban e napon parancsnoki Canrobertnok a Vincy-dandár egy zászlóalját küldé ellenük, mirt gyorsan viszszahúzódtak, mintegy 10 halottat s egy sebesültet hagyván hátra. Az egyesülteknek 8 halottjok s 12—15 sebesültjök volt. Általában az oroszok kirontásai, mióta a tér az ostromlóvonalak által csaknem mindenütt 70 métre (210 láb)-nyira van bezárva, fenyegető arányt többé nem vehetnek fel. — Jul. 17-ről LaMarmora bek jelenté, miszerint egy 3—4000 főnyi orosz csapat 15-én kémszemlét tett a piemonti csapatok által megszállott pontok felé a Tsernajánál , de támadás nélkül visszavonult. Másnap 3 szakasz piemonti lovasság átment a Tsernaján, e a Szulin-völgyben kémszemlét tett, de csak kozákőrsökre akadt, mikkel néhány puskalövés változott. Júl. 18-án a cholerát a piemonti csapatok közt teljesen kialudtnak lehet mondani. Omer pasa Krímbe megérkezett, s azonnal értekezett az egyesült sergek fővezéreivel. Egy gpzog Kamiesből a Konstantinápolyban szabadsággal időző tisztekhez azon parancsot vitte, hogy 24 óra alatt hajóra üljenek s hadtesteikhez térjenek vissza. Továbbá a flottalegénység, mely a szárazon volt, mind a fedezetre parancsoltatott vissza, Konstantinápolyból pedig erősítés kéretett a flotta számára. Mindez intézkedések arra mutatnak, hogy az új nagy hadművelet nincs meszsze, hogy ezúttal a rohamnál a hajóhadak is tevékeny részt fognak venni, ha nem is a kikötőbe erőszakos berontás megkísérlésével, de mégis a város és parterődök lődözése által. A táborbani előkészületek nagy titokban tartatnak, s csak hírképen beszélik, hogy a roham napján igen messze előretolt tűztelepek fognának lelepleztetni, melyek hatásától biztos sikert várnak. A londoni ministeri „Post“ szerint a franczia kormány jelentést kapott, miszerint Szebasztopol előtt fontos hadiműködések vették kezdetüket. A ,,N. P. Z.“-nak pedig írják Párisból aug. 1- ről, miszerint Pélissier tnok jelentette volna, hogy a jövő héten a Malakoffot lövetni fogja, s reméli, hogy maga az ágyúzás elegendő lesz (?) a helyőrséget annak elhagyására kényszeríteni. Simpson Inoktól következő sürgöny érkezett: „Szebasztopol előtt, jul. 21. Mylord ! Legnagyobb örömömre szolgál jelenthetni, hogy a hadsereg egésségi állapota igen megjavult. A cholera csaknem egészen eltűnt, s noha a tisztek közt a betegségek gyakoriabbak voltak, de, nyugtalanító jellemmel nem bírtak. Mi a külső sereget illeti, az oroszok a Makenzie-halmokon erős állomásokat Ailodortól Albatig tartják megszállva, míg előretolt őrseik Chuli, Ogenbasch és azon erős halomlánczon állanak, mely Arkusztán és a Baidarvölgyön túlemelkedik. Azonkívül Alupkában is gyalogságuk s tüzérségük mondatik tenni. Ellenben a franciak egész lovasságukat előretolták a Baidarvölgybe, aSzuhár folyócska balpartján álló szardiniaiakra támaszkodva, s a Tsernajánál álló franczia hadtesttel közlekedésben állva, míg a Bálák lávát védő magas hegyhátat a török sereg őrzi. Holnap négy szakasz könnyűlovast a Baidarvölgybe szándékozom küldeni, hogy a biztosságnak az élelem és takarmány szerzésében kíséretet adjon vagy azoknak fedezetül szolgáljon. F. hó 19-n érkezett ide Markham vezérőrnagy, s őt lordságod parancsaihoz képest a második hadosztály parancsnokságával ruháztam fel. Sir Stephen Lashington-t, ki admirállá léptetett elő, a flottadandár parancsnokságában Henry Keppel kapitány váltotta fel. Megragadom ez alkalmat, elismerésem nyilvánítására azon buzgalom és ügyességért, melylyel a flottadandár fáradalmas és nagy felelősséggel járó parancsnokságát egész idő alatt vezette, s tiszteleteinkben oly kitűnő szolgálatokat tett. Bátorkodom továbbá lordságodnak jelenteni, hogy Fisher biztossági tnok kénytelen volt az e fontos szolgálati ág parancsnokságáról lemondani, s orvosi tanács következtében Angliába visszatérni. Ide zárom veszteségünk jegyzékét jul. 16-tól 19-ig. (Elesett 1 tiszt, 11 közember; megsebesült 2 altiszt s 56 közember). Vagyok stb. S im p s o n.“ Jenikaiéból írják jul. 17-ről . Az oroszok néhány órányira Genicsitől roppant mindennemű készleteket halmoztak össze. Egy északkeletről délnyugatnak a holt tengeren keresztülvivő híd köti össze a szárazföld ezen pontját Krímmel A perekopi szoros és ezen, mint mondják, igen hosszú és szilárdan épített híd képezi a két közlekedési vonalat a szárazföld és a félsziget közt. Az angolok által tervezett expeditio czélja mind a készleteket elégetni, s a hidat elpusztítani. E pillanatban e merész tervnek komoly természetes akadályok állanak útjában. Mindenütt hiányzik a víz. A térképen látni ugyan, hogy az átjárás Genicai és az arabati földnyelv északi csúcsa közt meglehetős széles, de az ott tett mérések nem mutattak többet 6 — 8 hav. víznél. Ez átjárás tehát használhatatlan. A nélkül hogy a hosszú s igen fárasztó munka által magukat elriasztatnák, az angolok néhány czethalnaszádjukat az arabati földnyelven keresztülvitték és a holt tengerre bocsátották; azt hitték, hogy azokkal a hídhoz evezhetnek, de ugyanazon természeti akadályra találtak. A holt tenger e pillanatban csak egy iszapos tó, melyet egyes pontokon csak igen vékony büzhödt vízréteg borít, melynek kigőzölgései igen veszélyesek. A legkönnyebb csalnak sem képes magának utat találni. Az angolok azért mégsem hagynak fel a dologgal: nagy szilárd talpakat akarnak építeni, azolfet egymáshoz kötni, s úgy közeledni ágyulövésnyire a hídhoz. Ha addig eljutottak, akkor valószínűleg minden sikerűren lett. Északi csatatér. A részint Kronstadt részint Reval előtt horgonyzó egyesült hajóhadjal. 24-ig semmit sem tett, s ez évben már se Kronstadt, se Helsingfors ellen nem is tehet. Reval megtámadása még gondolható , Penaud admirál erre nézve tervet készített, s hogy annak kivihetőségét megvizsgálják , s három admirál, Dundas, Seymour és Penaud Kronstadttól Révaiig visszautaztak lobogóshajóikon. Augustus 2-dik felében Kronstadt előtt sem igen lehetene többé bizton horgonyozni, tehát a hajóhadnak más horgonyhelyről kell gondoskodnia. E hajóhad most 16 sorhajó, 2 gőzfregát, 4 kis gőzös, 4 mozsárhajó és 1 ágyunaszádból áll. Az újabb tudósítások Nargen alól jul. 24-ig terjednek s az unalmas egyformaságról panaszkodnak, de azon várakozást fejezik ki, miszerint legközelebb fog valami történni. I7en Dundas, Pénaud és Seymour admirálok, s Pelham commodore Sveaborg és Helsingfors szemrevételére mentek el a „Merlin“ hajón, két ágyunaszád s egy franczia gőzöstől kisérve. A mint 3illc yardnyira voltak a tűztelepektől, több pokolgépek, melyek a parttal galvanizált sodronyok által voltak összekötve, fellobbantak, de e felvetési mód még hatálytalanabbnak bizonyult be, mint a hajókkal összeütődés általi, mert mivel a távolból a viszonyos messzeséget pontosan kiszámítani nem tudták, egy gép sem lobbant fel közelebb 50 —70 yardnyinál a hajóktól. Már pedig kárt akkor sem tehetnek, ha csak a hajótól 2 lábnyira lobbannak is fel. A nyugati csatornában, mely a sveaborgi kikötőhöz vezet, két sorhajó van elsülyesztve,amint az,, Amphion“ról ki lehete venni. A kikötőben csak két sorhajót s néhány apróbb járművet lehete látni, de minden halomcsúcs s minden kis sziget ágyukkal van spékelve Múlt év óta nem kevesebb mint 17 új tűztelep és sáncz építtetett. 18-n d. u. Dundas és Penaud admirálok Révait vették kémszemle alá, s estve visszatértek Nargen alá a hajóhadhoz. Reval igen erős vár, s noha a védműveknek nincs oly tekintélyes kinézésük, mint Szebasztopolnál, de ép oly erősek s képesek a helyet a tenger felőli támadás ellen megvédni. Sveaborgban a várművek számos szigeteken állítják, melyek erősítést csak nagy nehézséggel kaphatnának, s egymásután elronthatók. Révaiban ellenben minden erőd és tűztelep a szárazföldön van 2—3 mértföld hosszúságban, szorosan a parton, s tetemes erősítést nyernek azon körülmény által, miszerint az egyetlen bejáráson az összes tűztelepek uralkodnak, melyek mindössze mintegy 400 ágyúval fegyverezvék. Régibb, jul. 21-diki tudósítások jelentik a bothniai tengeröbölből, miszerint az angolok júni. 27-én Cristina városig nyomultak elő, s az ottani tűztelepet légbe röpíték. Élelemszert követeltek, mit piaczi ár szerint akartak megfizetni. Azután 30-ig kísérletet tettek elsülyesztett járművek kiemelésére A kormányzó a kísérletről értesülve, az ellenséggeli minden közlekedést eltiltott. Wasában is naponkint várták az ellenséges hajóhad megjelenését. T ft R C Z A. Amerikai képek. i. Havanna, 1816. Az ezernyolczszáztizenhatodik, e Dél-Amerikára nézve oly szerencsétlen év vége felé járt. November 19-ke volt, azaz csak pár hóval a cachiri, puertai s más szerencsétlen csaták után, melyek egy fél világrészre annyi nyomort árasztanak , a midőn Havannában egy szegényesen öltözött ifjú hagyá el Agostinoutban fekvő lakát, s gyors léptekkel közeledők a kikötő felé. Még sötét volt s a nap nem merült föl az atlanti tengerből, de habár az Agostino-úttól a kikötőig több utczán feellt áthaladni, s ezenkívül idegen is volt, az ösztön azon nemével lopódzék a nagyobb és kisebb utczákon át, mely egy üldözött vadat vezetni szokott. Midőn a kikötő közelébe érkezett, a kávé- és dohányzsákok halmai mögül egy második alak is hasonló sietséggel merült elő, egy pillanatig merőn nézett az előbbire, s aztán kezét megragadván, az imént elhagyott rejtek felé von..Itt megállapodtak, s szemeikkel a borus setét és ködrétegeit átszegezvén , melyekbe a város és kikötő ezer házai és hajóival burkolva volt , halkan suttogtak egymás között. Minden neszre, mely a homályon áthatott, öszveijedtek; úgy látszék, hogy a közeledő reg, mely a mindig hangosabbá vált mozgás által jelentkezők, agyrodalommal tölti el őket, s lélekzetüket is minél inkább visszatartja. Mintegy fél negyedig állának így, midőn szabályos evező-csapások jelenték egy ladik közelgését, mely nemsokára a homályból föl is merült s a kikötő gátjának tartott.De mielőtt a kőlépcsözetnél megállapodott volna, a férfiak egyike intett a ladik kormányosának, s a másikkal kezet szorítván, a kávé- és dohányzsákok mögött eltűnt. * A ladikban három ember ült, úgy látszék tengerészek, a kettő matróz és a harmadik tiszt. Midőn a csalnok a lépcsőhöz érkezett, a tiszt valamit mondott embereinek s aztán kiszállt. Még egy pillantást vete a köd homályában újra eltűnt ladik felé s aztán a város felé intéző lépteit. Néhány lépéssel azon kávé-halom mellett volt, hol az idegen rejtőzött, ki most hirtelen eléje lépett és megállt. A tengerész természetesen első mozdulatával is fegyveréhez kapott, mivel Havannában volt s még sötét vala; de egy második tekintetre ismét elrejtő tőrét. Az ifjú legkisebb hajlamot sem látszék mutatni az orgyilkolásra. Öltözéke kopott, sőt tán foltos is volt, arcza csüggedést mutatott, vonásai fiatalságot és nemeskeblűséget, de egyszersmind bánatot árultak el. Szenvedés beszélt meghajlott állásából, melynek hajdan kevélynek kellett lenni. Remegő hangon kérdező, hogy ő-e azon philadelphiai hajó kapitánya, mely közelebbről el akar indulni. A tengerész egy pillanatig vizsgálva tekinte az ifjúra, s nyugodtan felelé, hogy ő azon hajó parancsnoka, és épen azon ponton van , hogy horgonyait fölszedesse. A fiatal szemei fölvillantak. Félelem és remény között ingadozó hangon kérdezé ismét, nem talál,hatna-e helyet maga, egy felnőtt személy és két gyermek számára hajóján ? A tengerész újra fürkészőn tekinte rá, éspedig élesebben, mint előbb — volt az ifjúban valami, mi a hajó-kapitányoknak rendesen nincs ínyére, egy neme a kalandosság miatti zavartság és ziláltságnak, — nem is tekintve az öltözéket. — Bármi szerények, sőt alázatosak voltak is szavai, volt azokban valami parancsoló utóhang, mely csodás ellentétet képezett nyomoru öltözéke és aggodalmasságával. Míg ajkai reszkettek, szemeiből bátorság és mérsékletnélküliség villogott elő, mely erőszakosságra mutatott. A tengerész tagadókig rázá fejét. Az ifjú mélyen sóhajtott, s úgy látszék szava is elfojtódott, — egy tele erszényt vont elő kebeléből. Előre ki akart mindent fizetni. A kapitány meg volt lepetve. A szegényes öltözék s a tele erszény közötti ellentét oly kiáltó vala! Még határozottabban rázá fejét. Most az ifjú, oly sötét kétségbeeséssel veté rá szemeit, ajkai oly görcsösen vonaglottak, s lélekzete csaknem egészen elállt! A kapitány észrevehetően megilletődik. „Ifjú!“ kérdé a kapitány spanyolul, „mit akar ön Philadelphiában, — ön nem kereskedő ?“ „Én Philadelphiába akarok menni“ — szólt ez nagy erőfeszítéssel; „megfizetem az utat. Itt a pénz — itt van útlevelem; — ön kapitány — mit akar még ?“ E szavakat oly hévvel mondá, az ifjú arczvonásai oly kétségbeesett fájdalmas kifejezésbe mentek át, hogy a kapitány mindig keményebben rázá fejét. Hosszú átszegző tekintetet vett rá, s távozni akart. Az ifjú görcsösen remegő kezekkel tartá vissza. „Az Isten nevére, vigyen ön magával kapitány, engemet, szegény nőmet és szerencsétlen gyermekeimet !”a „Nejét és gyermekeit!“ — szólt rögtön szelidebb hangon a kapitány. — „Önnek neje és gyermekei vannak?“ Nő és gyermek mindig a legmélyebb és gyöngédebb oldalon szokta érinteni egy amerikai érezszívét. „Nem van és gyermekeim!“ nyögé az ifjú kétségbeesetten. „Csak nem vétkes ön, nem a törvények üldözése elől akar menekülni?“ kérdé élesebben a kapitány. „úgy segéljen engem az Isten, mint nem vagyok vétkes“ felelt az ifjú kezét föltartva. Egy perczig a kapitány gondolatokba merülve állt, aztán így szólt : „így fölveszem hajómra önt. Tartsa meg pénzét, míg a hajóra érkezik. Legfölebb egy óra múlva indulok.“ Az ifjú nem felelt, de mint olyan, ki nagy félelmeken ment keresztül s újra reményt merít, mélyen sohajta föl a kapitányra, az ég felé tekintett s elsiető. Ready kapitány, a ,Tom‘ nevű hajó parancsnoka már ekkor készen volt, s már ki is indult volna a havannai kikötőből, ha egy viharos észak-keleti szél vissza nem tartja. De ez mindjárt még azon reggel megszűnt, s még csak a vendéglőbe sietett, hogy a magas számadást kifizesse, s egymás ott feledett holmiját magához vegye, mely után vissza volt térendő. A hajó egészen vitorlakészen állt. Ez egyike volt azon baltimorei schoonereknek, melyek, mint önök előtt tudva van, a világ leggyorsabb vitorlásai. A dióhéjszerű kis cailt-ben négyöt ember kényelmesen megfért, s azon körülmény, hogy a hajón más utazó nem volt, a kapitányt szívesebbé látszik tenni, habár gyanús vendégén nem nagyon örülhetett. Azonban a fölvétel az útlevél által csaknem egészen igazolva való, ha tán az hamis volt — az nem rá, hanem a kikötőbeli rendőrségre tartozott. Kétségkívül e gondolat bírhatá a kapitányt a fölvételre, habár az idegen titkolódzása és félelme épen nem tetszenek neki, s mi több a kikötői hatósággal könnyen meggyűlhetett volna a baja, mit a hajótulajdonosok aligha megköszöntek volna. De ő ifjú, elszánt, s habár kapitányi tisztéhez egy hajszálig hű, ember is vala. A halvány idegen úgy látszék egy húrt érinte meg, melynek utórezgése meg nem szűnt. Volt valami, mi az idegen mellett szólt, hogy az mi volt, nem tuda számot adni róla, de szívének legmélyére hatott e hang. Azonban a nélkül, hogy ezzel sokat törődnék kényelmesen reggelihez ült, elvégze a még elvégzendőket s aztán visszatért hajójához. (Folyt. köv.) -- — 2366 Anglia, London, aug. 3. (Az „Indep. beige“ távird. sürg.) Az alsóház mai ülésében, Panmure lord megcáfolá a Beatson tábornok haláláróli közlést. Továbbá kijelenté, mikép a külföldi légió már 10,000 főnyi gyalogság, s 2000 főnyi lovasságból áll. — Laing a ministeriumot kárhoztatá azért, hogy elveti azon ellensúly-rendszert, amit Russell lord Bécsben tartózkodása alatt javaslott. Gladstone azt állítá, hogy egyedül a kormány felelős a jelen háborúért. Erre a vita Molesworth elleni személyes megtámadásokká fajult, ama beszéd tárgyában, mit ő Southwarkban, megválasztatása alkalmával tartott. A vitának nem lett továbbá eredménye. Az alsóház tegnapi ülésében Dillwym kérdé, hogy minő joggal kapott Paget lord 100 ft. sz.-nyi nyugdíjt tett szolgálatokért. Peel azt válaszolá, mikép Paget lord azért kapta ezen nyugdíjt, mivel a balaklavai csatában, hol 10 lovas ezred harczolt, ő volt a legrégibb ezredes, s föltűnő vitézséggel vezérelte csapatjait. Palmerston lord tagadá , hogy a háznak joga lenne arra, hogy ekkér minden egyének személyes érdemeit vitathassa. Erre a ház elég gyorsan folytató a pénzmegajánlásokat, a különböző pontok egyikénél sem került a dolog szavazásra, végre az új vasárnapi sörbili utoljára felolvastatott. Az esti ülésben M o n s e 11, egy kérdésre válaszolva kijelente, mikép egy oly újonnan feltalált lőszer, melylyel Shoeburynessnél kísérletek tétettek, nem álla ki a próbát, később azonban abban lényeges javítások tétettek. Disney találmányának előnyeiről Krímből még semmi értesítés sem érkezett, de arra szavát adja, mikép felsőbb helyen semmi előítélet sem uralkodik, bármely találmány használata iránt. Milner Gibson egy oly Brémából kelt levélről tett említést, melyben panasz emeltetik az angol hadihajóknak az Elben s Wesereni eljárása iránt, s azt kérdé, ha vájjon a kormány azt hiszi-e, hogy a külföldi légió szüksége őt feljogosítja a külföld törvényeinek megsértésére, s ha várjon ez iránt a kormány nem kapott-e közlést a hanza-városok részéről. Palmerston lord azt válaszolá, mikép tudva van, hogy a kormány Helgoland szigetén lakhelyet állított fel, Németországból jövő személyek toborzása végett, s bár minő törvények álljanak is fenn némely államokban, az azok területéni toborzás ellen, egyetlen államban sem létezik tilalom oly személyek szabad mozgása ellen, kiknek kedvük van az országot bármily czélból elhagyni. Hasonló lakhely volt felállítva Halifaxban, Amerikában is, bárhonnan jöhető egyének toborzása végett. Azonban, mivel az Egyesült államokban azon kérdés merült fel, hogy vájjon ez nem sérti-e meg az amerikai törvényt, az angol kormány megszünteté a Halifax - bani toborzásokat. Abban, mikép az Elbens Weseren angol hadihajók vannak, a Hamburg vagy Brémában toborzott egyének fölvételes elszállítása végett, egyáltalában semmi megsértése sincs bármely külország törvényének. Erre a táborszeri hivatal költségei szavazás nélkül megajánltattak, mielőtt a ház pénzügyi bizottmánynyá alakult volna. Reed őrnagy előterjesztő ismeretes indítványát az iránt, mikép a kormány biztosítsa a házat arról, hogy semmi békeszerződés sem fog megállapíttatni, anélkül hogy a parlament előbb össze ne hivatnék. Palmerston lord nem járulhatott az indítványhoz, noha tökéletesen elismeré az annak alapjául szolgáló elvet, t.i. a rétig béke kárhozatosságát. Ha a ház azt véli, mia kormány nem lenne képes békét kötni, a hon elárulása nélkül, annak irányában bizalmatlanságot kellene kifejeznie. Ily dolgokban nincsen közép út, ellenben ha a ház hisz a kormány becsületességében, ez utóbbira kell bíznia a királyi előjog gyakorlását, s meg kell elégednie utólagos ítélet fenntartásával. A parlamentnek a