Budapesti Hírlap, 1855. augusztus (784-807. szám)

1855-08-17 / 797. szám

A fehértengerről Hammerfestből írják a „Patrie“-nak jun. 28-ról, miszerint a „Cleo­patra“ franczia fregát jun. 2-n Hammerfest­­nél, Európa legészakibb városánál (2000 lakost számlál) horgonyt vetett. E fregát jun. 15-n Ar­­khangelbe érkezett, hol egy angol fregátot és két gőzöst talált. Az utolsó posta elindulásáig az an­golok és francziák egész tevékenysége az onega­­öbölbeni czirkálásra és a Dvinatorkolat zárolá­sára szorítkozott. Az oroszok védelmi eszközeiket Arkhangelben és környékén igen megszaporíták. Anglia London, aug. 13. A felsőházban teg­napelőtt Lyttelton lord még egy végső de sikeretlen kísérletet tett a limited liability­­bill feltartóztatása végett, s a kereskedelmi hi­­­vatal elnöke, Stanley of Alderley lord ezen bilit a múlt pénteken említett záradékkal súlyosbítá. A felsőház még ma ülést tartana né­mely ügyek elintézése végett, míg az alsóház ma szünetel és ülésszaki munkájának csekély hátra­lékát holnap az elnapoltatás előtti végórában in­­tézendi el. Cowper utódává a belügyi altitkárságban S’t a s s­e y, newporti képviselő neveztetett ki. Miután az angol Északamerikában a külföldi légió toborzása iránt tett kísérletek meghiúsul­tak, hír szerint a kormány elhatározá magában, maguk az angol gyarmatosok legális ajánlatait felhasználni, s egy 2 zászlóaljból álló c­a­n­a­d­a­i csapatot toborzani, mely „királyi brit észak - amerikai ezred“ nevet viseleni, s Cambridge herczeg parancsnoksága alatt álland. A tiszti állo­mások bennszülött nemeseknek, vagy megtelepült angol katonáknak fognak adatni, s mivel a la­kosság részint angol, részint franczia származású, ezen nemzeti csapatot a Krímben harczoló két nyugat-európai nemzet méltó képviseletének le­­hetene tekinteni. A legutóbbi lengyel meeting rendezői st. martinshalli kudarczuk által nem hagy­ják magukat visszaijesztetni, számos vidéki nép­­-gzűlések létesítését kisértik meg oly czélból, programmjuk értelmében a ministeriumot egy lengyel légió toborzására bátorítsák fel, Lengyelország helyreállításával­ előkészítő lé­­pés gyanú.­ Másrészről Palmerston lord el­lenei azt sürgetik, mikép az első lépésnek a len­­gyel agy elismerésében kel állania. Szerintük, min­­­dig míg a kormány ezre tenni vonakodik, a­engye­lgio iránti terv nem egyéb az emigra­­tionak vetett térnél. Birminghambe minden utcza­ szög­­e­en nagy falragaszok láthatók, melyek mára egy ily szellemben demon statiót hirdetnek: U r q u­­a r t. A t t ví o o d stb. fognak szónokolni. A királynő ffe-­szuleuroa napjának­­ megünneplésére az Osborneban a királyi yachtokon és a közel fekvő parton alkalmazott, és az udvar zsoldjában levő összes személyeknek mezei ünnepélyt adott, mely délutáni 3 órától esti 8-ig tartott. A meghivatott egyének száma 600-ra ment föl. A királynő elutazása péntekre tűzetett ki, s újabb rendeletek szerint a kiszállás Boulogneban fog történni, hol hihetőleg a császár és császárné fogadandják el angol vendégeiket. A franczia követ nejével együtt csütörtökön utazik Párisba. Canning lord az új indiai főkormányzó hír szerint csak od­. elején fog Madrasba el­utazni. M’ Cl­u­r­e kapitány, s társai már megkapták a kormánytól a számukra megajánlott 10,000 font szert. A Yorkshire Gazette közlései szerint, Simpson­­nok újólag fölmentetni kérte magát parancsnokságától, s oda utasíttatott, hogy azt Markham tábornoknak adja át, ki csak nem rég érkezett meg a krimi sereghez. Egy liverpooli lap szerint, nem egészen valószínűtlen , mikép Clarii­arde marquis újra főpostamesterré fog kineveztetni, mely hiva­talt ő már a Rus­sell-ministérium alatt is vi­selt.­­ Az egésségügyi hivatal elnökévé kineve­zett Cowper, Palmerston lordnak mostoha fia, s 1835 óta, a testvére Co­w­p­er gróf befo­lyása alatt álló Hertford helységét képviseli. A Russell , s Aberdeen-ministeriumok alatt egymásután mint a kincstári s admiralitási lor­dok egyike, s később mint belügyi alállamtitkár szolgált. T A R C­Z A. A suezi földszoros átvágása. (Folytatás.) De azon szelek által, melyek a földközi tenger gőzeit Felső-Egyiptom hegyei felé viszik, ismét a partok felé vettetnek e homok-tömegek, hol újabb lerakodások által folyvást sürüe­bbekké tétetvén, végre lassankint leülepednek a zátonyokká szilár­dulnak. Századokról századokra a part legközeleb­bi szomszédságában összetartó tömegekké váltak ez iszapolások, s így megfejthető, hogy Pelusium közelében a tenger feneke ezer lábnyira csak egy lábat mélyedik a víz színe alá. Hogy tehát, a par­tok hajókázhatóvá tétessenek, a parttól 1—2 m­ért­­földnyi távolban egy új Velenczét kellene építni a tengerbe, s a tengeri kikötőt a szárazi csatornával egy a folyékony iszapba épített tengeri csatorna ál­tal kellene összekötni, mely utóbbi fenntartása a lehetetlenségek közé tartozik, mert a tengeri fo­lyam és hullámok által ide hajtott kifogyhatlan iszapolás egy egész évi munkát képes volna pár óra alatt megsemmisítni. Mindenki első pillanatra be­láthatja, hogy a Nílus iszapjaiban keresni kikötőt s a suezi földszorost legkeskenyebb részén vágni át, sikertelen volna. A tengeri folyam, mely keleti irányba viszi a Nílus iszapját, szabadon hagyja Alexandria partjaiit, (mely a Nílus torkolatánál nyugatra fekszik), od­a az csupán tiszta vizet hord, s változatlan mélységet tart fönn. E természeti körülmény a part alakjával párosulva Alexandriát minden időben Egyiptom legfőbb kikötőjévé tette , különben nem létezhetett volna ott rendes és nagy lerakodó hely, s ugyan­azon okok, melyek hajdan fővárossá tevék, jelölék ki Alexandriát az európa-kelet-indiai csatorna ki­indulási pontjául. Suez és Alexandria képezvén a cs­atorna leg­alkalmasabb végpontjait, a köztük fekv­ő föld emel­kedése Alsó-Egyiptom hullámalakú tér eszerint vál­tozik. A Nílus Kairó előtt 44 lábnyival­­ áll a tenger színe fölött; áradásai 15—30 lábbal növelik ez emelkedést, és növekedése­s apadása­i (hasisaiban *) azon harmadrendű partot, mely az arábiai öblöt a földközi tengertől elválasztja, 24—52 lábnyival ha­ladja fölül, tehát e térre vizét el lehet vezetni, azon föltét alatt, hogy a vízivezetékek elég magasan le­gyenek helyezve. A­mi a csatornának alexandriai ágát illeti, fö­lösleges megjegyeznünk , mikép a folyam partjain vezettetvén, s az általa hordott földtelevénybe ásat­­ván, mi akadályra sem fog találni a kivitelben. A csatorna hát egy közép kiindulási ponttal fog bírni, melynek tápláló ágai keleten a vörös, nyugaton a földközi tengerben fognak végződni. Aristoteles sze­rint a Pharaok lemondtak a csatorna tervéről, miu­tán véleményük szerint a vöröstenger színvonala magasabban áll a Nílusénál, s így Alsó-Egyiptom a tenger által el fogna boríttatni. Diodorus Siculus és Plinius ismétlik Aristoteles véleményét, de He­­rodot és Strabo e véleménynek ellenmondanak. A vélemények ez elágazása az újabb korra is átjött. Azon tudósok mérése szerint, kiket Napó­leon egyiptomi hadjáratára magával vitt 1799- ben, a vörös-tenger színe 31—34 lábbal áll fönnebb mint a földközi-tengernek Tineb-néli földszine, de e mérések naplója mutatja, mennyi mellékkörülmény zavarható meg azok pontosságát. Hasonló munkájat viteték ki 1847-ben és pedig a legnagyobb gonddal, s mindazon előnyökkel, amelyek 1799-ben hiányzottak. E méréseket Talabot franczia állam­mérnök vezető, ki egy a suezi föld­szoros tanulmányozására kiküldött bizottmány tagja volt, s kinek adatai vétettek e jelen értekezés alap­jául. E mérések többször i­s rendkívüli figyelmes vizsgálatok alá vétetének, s mindannyiszor, egy pár hüvelyk vagy vonal különbségével igazolva lőnek. A végeredmény az, mikép a két ten­ger tökéletesen egy színvonalon áll. De ha ez nem állana is, annyi bizonyos, mikép a Nílus színvonala a Delta csúcsánál magasabban áll, mint a vörös-tengeré; e szerint a különbség csak az volna, hogy a csatorna egyik ágán több zsilip­es gátakat kellene építni, mint a másikon, így a hajdan és újabbkor tapasztalatai is két­séget sem hagynak fönn az iránt, mikép egy a vö­rös-tengertől a földközi-tengerig viendő csatorna semmi nagy akadályra sem fog találni. Az 1847- ben Talabot mérnök által adott leírás kimutatja azon vonalak maximumát, melyeket megnyitni szükséges volna. Az egész csatorna hossza 173,965 öl, azaz 43 és nem egészen fél mértföld fogna lenni, melynél jóval hosszabb csatorna az, mely Francziaország­bjan Nantestől Bresztig létezik. A csatorna egyik­ egyik ágán a zsilipes gátak által kiegyenlí­tendő lejtő nem tenne többet mintegy 9 ölnél, míg Francziaországban összesen 280 ölnyi esésű lejtőn is van csatorna építve. De mit ér a csatorna­építés könnyűsége, ha annak, alkalmas kikötő hiányában, torkolatához férni nem lehetne ? Alexandria kikötője már jelenleg egyike a földközi-tenger legjobb kikötőinek, s idő­vel kétségkívül még nagyobb tökélyre volna emel­hető. Midőn a sűrű közlekedés ennek szükségét fogja éreztetni, a módokban nem lesz hiány. A vörös-tengeri oldalon a kikötőépítésre a természet nem nyújt­ annyi kedvezményt. Azon hosszú és keskeny vizi csatorna, melyet suezi kikötő névvel diszítnek, apály idején csak egy vagy más­fél öl mélységgel bir; ezenkívül gyakran töltetik be homok által s a nagyobb hajók gyakran egy mért­­földnyi távolban kénytelenek horgonyozni. Azonban szorosabb tanulmányozás után több segédeszköz maradna fönn, melylyel e bajon segítni lehet, de adatok hiányában ehhez szólanunk nem lehet. Tudva van, mikép 1798-ban Bruges admiral hajó­raja nem mert Alexandria kikötőjébe menekülni, mivel nem tartá lehetőnek, sorhajói megfeneklése nélkül abba bejutni. Az ellenkező csak az a b­­i­ki­r­i csata után bizonyult be, s az alexandriai ki­­kötő e sajátsága Francziaországnak egy egész hajó­­sereget menthetett volna meg. Nem kell hát tudat­lanságunknak a suezi kikötőre nézve elcsüggednie; egy tüzetes vizsgálat oly segédeszközöket s elő­nyöket találhat, melyekről eddig,mit sem tudunk, s azon romok, melyek e tájon máig is látszanak, egy oly elenyészett nép léteréről tevén bizonyságot, mely csupán a tengerészetből élhetett, magukban is kutatásokra buzdítanak. Sueztől egy kevéssé délre van oly öböl, melynek mélységét egy angol kapi­tány 5—6 ölre teszi, s Talabot mérnök ez öbölnek a csatornávali összekötésében költséges de biztos megoldást látott, de még ezzel sincs kimerítve a mai vizi építészet minden segédforrása. Ezek szerint a csatorna mind a vörös mind a földközi tenger felől a legnagyobb hajók által hozzá­férhetővé lehet. Ezek terjedelme fog mértékül szol­gálni a csatornára nézve. Úgy látszik, a hajdankoriak is hasonló számítást tevének, mert a csatorna szé­lessége Strabon szerint 28 öl . Plinius szerint 15 öl volt, mi nem ellenmondás, mert e mértékek a vonal különböző pontjaira vonatkozhatnak. A mély­séget illetőleg kevéssé tudhatjuk, mi volt ezelőtt két­ezer háromszász évvel a három evezőjű hajók mé­lyedése, s így Herodot adatából nem sokat tanulha­tunk, ki azt mondja, hogy a csatornán két három­evezős elhaladhatott egymás mellett. Plinius 30 láb­ra becsli a mélységet (csaknem 31 bécsi láb), mi úgy látszik sokkal több vala, mint mennyit korának legnagyobb hajói megkívántak. Strabon szerint a csatorna a myriaphoroi nevű hajókat is befogadha­­tó, melyeknek két ölnyi mélységre volt szükségük. Midőn Adnan római császár a csatornát helyreállítá, annak T­raj­anus a m­n i­s nevet adott, mely név egy középszerű vízvonalra nem illett volna rá. Vég­re azon számos maradványok között, melyeket a franczia mérnökök fölmértek, a T­i­m­s­a - tó köze­lében e csatorna mintegy 3 öl mélyedést mutat, szé­lessége 45 öl. Mindezen közelítő számításokból an­nyi tisztán kitűnik, mikép e csatorna alkalmas volt az akkori idők legnagyobb hajóinak befogadására. Talabot mérnök, ki terveiben nem marad hát­ra a Necos, Darius és Ptolemaeus mérnökei mögött, hogy kora minden kereskedelmi szükségesnek meg­felelhessen, oly terjedelmet tanácsot adni a csatorná­nak, hogy azon a 601­ lóerejű gőzösök és a 120 ágyús sorhajók szabadon járhassanak, s tervében a következő terjedelmeket jelöli ki: A fenék szélessége ... 50 métre (26 él 2 láb) a víz mélysége. ............8 „ ( 4 öl 1 láb) Ezenkívül kiszámító, mikép az egész csatorna Alexandriától a vöröstengerig, bele­foglalván a 20 millió frankot, mibe a suezi kikötő valószínűen kerül­hetne, összesen 150 millió frankra rúg (60 millió­­forint). Negrelli mérnök úr ugyan a munkála­tokat közel 200 millió frankra becsli. De legyünk még félénkebbek, s tegyük föl, hogy a napszám drá­gasága, melyet a munka rendkívüli igénybe vétele emelni szokott, s az előre nem látott költségek, me­lyeket a suezi kikötők építése igénybe vehet, a költségeket 240—250 millió frankra (mintegy 100 millió pforint) emelhetik. Vegyük ez öszvegnek 5-ös kamatját s a tör­lesztésre 1 százalékot, a jókarban tartás­i hivatal­nokok díját leszámítva, hogy a csatorna magát ki­fizesse, 16,400,000 frankot (6 millió pftot) kellene tisztán behoznia. A kereskedelmi körülmények rész­letezése alább kimutatandja, ha vájjon nagyon vér­mes remény­e ily jövedelemre számítni. (­Folyt. köv.) *) A Nílus junius felében kezd növe­kedni s­zep­tember végéig nő, mikor is apadni kezd s május végéig folyvást apadóban van. A lidén 22—23 lábnyival növekszik, bő esztendő­­ van­ Ha e mér­téket meghaladja, vagy ha csak 1 8—19 lábnyira árad, szűk év, dögvész s néha é­s talál uralkodik. Fra­icziaország, Páris, aug. 13. A „Moniteur“ jelenti, mi­kép az angol királynő jövő szombaton esti 6 óra felé érkezendik Párisba, s a strassburgi pá­lya­udvarból a saint-cloudi palotába menend. Az „Indep­ beige“ V. jegyű levelezője a je­len politikai helyzetről többek közt így ír: „Elő­ször is ki kell jelentenem, mikép tökéletesen alaptalan azon hier, mely L­e­­­a­n­g tábornoknak legközelebbi Bécsbe visszatéréséről szárnyalt, va­lamint azon első ok sem létezett, mit ezen uta­zásnak tulajdonítottak. Azt állíták ugyanis, mi­­kép az özvegy orosz császárné egy az austriai Császár anyjához intézett levélben némileg kö­zös közbenjárást javaslott volna, a béke helyre­állítása végett; ezen első levél befolyása alatt, az austriai Császár egy másik levelet intézett volna Napóleon császárhoz, s az ezen levélrel szintén sajátkezű választ kelle vala Létang tábornoknak Bécsbe megvinnie. Tudni hiszem, mikép az ezen levelezésrőli hír tökéletesen alaptalan. E szerint soha sem volt arról szó, hogy Létang tábornok Bécsbe vissza­külde­ssék, a császár válaszának megvitele végett. A tábornok jelenleg mantesi falusi jószágán Páris közelében mulat, hol a kor­mány rendelkezésére tartja magát. Azonban az érdemes tábornok csupán ama külön küldetés folytatása végett fogna Bécsbe visszatérni, mely­ikről előbb meg volt bízatva, s mely küldetés egyébiránt inkább fel van függeszve, mint bevé­gezve. Neki ott a katonai szerződést kelle előké­­szítnie,­­ ezért csupán ezen ügyben küldethet­nék újzra Bécsbe, ha ezen szerződés újólag sző­nyegre kerülne, s ha azt alá kellene írni. Egy oly inkább diplomatiai, mint katonai küldetést illetőleg, minőről beszéltek, semmi ok sem lett volna arra, hogy azzal a tábornok bizassék meg, miután a diplomatiai működés folyvást a császár teljes bizalmával bíró, s az austriai kabinettel igen jó lábon álló Bourqueney-t illeti. Va­lamint Létang tábornok küldetése, úgy a katonai szerződés is csak fel van függesztve, nem pedig félretéve. Némely barátságos felvilágosítások vál­toztak a nyugati hatalmasságok s Austria közt, amaz egyenetlenség következtében, mely 3 hó­nap előtt, a dec. 2-diki szerződés magyarázata iránt nyilvánult. Ezen felvilágosítások teljesen elenyészteték az említett egyenetlenség nyomait. Franczia-­s Angolország elfogadták Austria ma­gyarázatát, mely azt véli, hogy a jelen helyzet reá nézve, nem idézte elő szükségkép a casus bell­ist. Austria maga részéről kijelenté, mikép el van tökélve, hű maradni a szerződés összes kötelezettségeihez. Folyvást megszállva tartja a dunai fejedelemségeket, a szerződések értelmé­ben, mint a nyugati hatalmasságok s Törökor­szág szövetségese, hogy ez utóbbinak területét Oroszország lehető vállalatai ellen védelmezze, a nélkül hogy ezen megszállás által legkevésbbé is korlátozná szövetségeseinek hadműködéseit. — Végre Austria folyvást kész a katonai szerződést aláirni, mihelyt közösen el fog ismertetni, hogy ez a szövetség érdekében fog történni. Ezen köl­csönös felvilágosítások után, az ügyek épen azon helyzetbe állíttattak vissza, melyben a legutóbbi bécsi értekezletek előtt voltak. Az ügyek ezen helyzetében tökéletesen alaptalanoknak tekinten­dők azon hírek, mintha Franczia-­s Angolország a bécsi kabinethez legújabban oly jegyzékeket intéztek volna, mikben nem igen elégültnek mu­tatkoztak ez utóbbinak magatartáso­­s nyilatko­zataival, név szerint azokkal, miket a német szö­­vetséggyűlés előtt tett,é­s mintha Austriára kelle­metlen hatást tett volna ezen jegyzékek modora. Mindebből egy szó sem igaz. A mindkét részről tett legutóbbi közlések tökéletes egyetértést ta­núsítnak. Azt beszélték, hogy az orosz kormány békés szándékokat fejezett volna ki, s hogy félhi­vatalos szavak által, bizonyos föltételek elfoga­dására hajlandónak mutatkozott volna. Nekem részemről semmi ilyesről sincs tudomásom. Hihe­tő ugyan, mikép az orosz kormány néha észrevé­­tetni hagyá, hogy óhajtja a béke helyreállítását, azonban nem hiszem, hogy a párisi s londoni ka­binetek irányában,­­ vagy ama föltételekhezi bármely újabb csatlakozását fejezte volna ki.“ Németország, Berlin, aug. 14. Wedell luxemburgi kormányzó s kir. főhadisegéd Erdmannsdorfba utazott. A „Bérl. Börsenz.“ szerint tanácskozások folynak a dohány és szivar beviteli adójának újabb fölemelése iránt. A „Pr. Corr.“ írja: Különféle hírlapok na­pokban részletes közléseket hoztak egy okmány­ról, melyet állítólag az északamerikai Egyesült­államok kormánya a Lund-vám kérdésében az „érdekelt európai kormányokhoz legújabb idő­ben“ intézett volna. — Mi különböző előz­ményi eseteknél fogva az állítólagos ameri­kai okmányokat illető tudósításokra nézve, ez említett legújabbnak létezését kétségbe vonjuk, azon körülményre támaszkodva, miszerint a po­rosz kormányhoz eddig egy érintett tartalmú körsürgöny nem érkezett. Már­pedig a diploma­tiai közlés a hirlapokbani közzétételt rendesen meg szokta előzni. Fonton, orosz császári követ Hanno­­­verában, f. hó 12-n estve Bécsből ide érkezett. Porosz lapok azt erősítik, mikép diplomatiai kö­rökben ez államférfi működésének kezdetét Han­­noverában, Oroszország diplomatiai tevékenysége új korszakának kezdetéül tekintik Ézsak-Német­országon. Fontos az udvara szándékaiba, s kü­lönösen gr. Nesselrode politikai combinatióiba a legjobban be van avatva, s egyszersmind a né­met viszonyokkal, Németországban­ hosszabb tar­tózkodása következtében, teljesen ismeretes. Köln, aug. 12. A „Weser Z.“ írja:Tegnap az aacheni pályaudvarban nagy mennyiségű gya­­potkötegek foglaltattak le a vámtisztek által, mi­vel azokba fegyverek voltak elrejtve, mik alkal­masint Oroszországba voltak szánva. A kötegek Antwerpből jöttek. Bonnban a jezsuiták az új iskolaév be­álltával új tanintézetet nyitnak. Már 40 tanítvá­nyuk van. Nauheim fürdőben Dom Miguel, Za­mora gróf név alatt mulat, a portugáli gran­­dokból egész kis udvar gyűlt össze körülte, kísé­retében van gr. Bobadella hadisegéd is. Württemberg, aug. 4. Az itt tartott egyházkerületi zsinat a könnyelmű, hamis esküvés szaporodása következtében az eskükérdést rész­letes megfontolás alá vette, s az államhatóság­nak figyelmébe ajánlá, hogy 25 éven aluli egyé­neknél az eskületételt mindig papi oktatás előzze meg, gyanús és meg nem bízható egyéneknél pedig az említett éven fölül is; az esküformulák egyszerűsíttessenek és az eskütevővel előbb meg­fontolás végett közöltessenek; végül kívánatos hogy az eskü alkalmazása lehetségig kevesbíttes­­sék, s az úgynevezett fogadás, mint félrendsza­bály, egészen mellőztessék. Nürnberg. Nemrég —­ mint írtuk — a bajor nemesség, érdekei tárgyalása végett Strau­­bingban gyűlést tartott. A „Nürnb. Corr.“ most utólag jelenti, miszerint kevéssel előbb az alfran­­koniai nemesség is hasonló czélból Würzburgban gyűlést tartott. Drezda, aug. 14. A 4% államkölcsön megnyitását tárgyazó törvény egy f. hó 13—ki­k. rendelettel,— szövege szerint közöltetik. Spanyolország, Madrid, aug. 9. Ma érkezett meg Madrid­ba a várt 10 millió reálnyi pénzöszveg, mely a Párisban legújabban fölvett kölcsönből eredt. Az a­l­m­é­r­i­a­i püspök nem akarta átadni a papság javait. A Hierros testvérek csapatját Burgos tarto­mányában, kiirtatottnak lehet tekinteni. Catale­ 2418

Next