Budapesti Hírlap, 1855. szeptember (809-819. szám)
1855-09-12 / 817. szám
A két család tegnap este szerencsésen megérkezett Balmoralba. Portsmouthból írják, hogy a 120 ágyús „Neptune“ egész sietséggel tengerképessé tétetik ; ott azt hiszik, hogy ezen hajó Nápolyba fog indulni. A sheffieldi kézművesek évi ünnepélye múlt csütörtökön igen fényes lakomával végződött, melyen Roebuck, Sheffieldnek egyik parliamenti képviselője, az érette mondatott toastra többek közt így válaszolt: „Azok, kik azt mondák önöknek, hogy a képviseleti rendszer próbára van téve, ezzel azt értették, mikép önöknek maguknak kell próbát kiállaniok , mivel az alkotmány csak akkor szenved hajótörést, ha a választók semmit sem érnek. Ha önök mint választók kötelességükhöz ragaszkodnak, legyenek róla meggyőződve, hogy képviselőik teljesíteniük kötelességüket. Mióta a középosztályok a kormányhatalombani részvevőst megnyerték, — az angol parliament most először volt arra hivatva, hogy háborút folytasson. Valótlan lenne azon állítás, mikép a parliament azt az ország értelmiségének óhajtása szerint folytató. Azonban önök, jókori közbelépésük által, értésére adák neki, mikép kormányozható ugyan önöket, de ily hadfolytatást nem fognak többé eltűrni. Bizonyosnak tarthatják önök, mikép Angolország nem fog jó kormánynyal bírni mindaddig, míg csak a középosztályok teljesen nem érvényesítik törvényes jogukat, a politikai hatalombani részvevői iránt, míg csak a kormányzást egy egyes osztály kezeiből ki nem ragadják, és saját kezükbe nem veszik. Ne mondják azt, hogy én Angolországban forradalmat akarok előidézni; ellenkezőleg én a lehető legjobb conservativ vagyok stb.“ Végül a sheffieldi polgároknak politikai bókét tett, mintául tűzvén ki őket a birodalombeli többi választók elé. Egy izlandi parliamenti képviselő az iránt panaszkodott előtte, mikép egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy nagy s vagyonos választókerületéből levelek ne érkeznének hozzá államhivatalokérti koldulásokkal. Sheffieldet több mint hat év óta képviseli, és sohasem háborgattatott ilynemű kérelmekkel. A „Times ” ismét a dunai fejedelemségek helyzetét tárgyalja. „A fejedelemségekbeni jó kormány megalapítására“ — úgymond — „úgy látszik, nem kívántatik egyéb annál, hogy komolyan s bátran fogjunk a dologhoz. A porta semmi ellenvetést sem teend, mindaddig míg felségjogait elismerik, s az adónak folyvásti fizetését megígérik. A szultán meghatalmazottja már beleegyezett a négyes protectoratusba (ezen állítás némely oldalról kétségbe vonatik); e szerint a terv többé nem pusztán a nyugati hatalmasságok eszméje, hanem az európai politikának oly alkatrésze, mely mind a hadfolytató felek, mind a semlegesek által el van ismerve. Noha nincs épen szerződésbe igtatva, eléggé el van ismerve arra nézve, hogy létesíttessék , s miután a szabályozás czélszerűsége ki van mutatva, a szövetségeseknek jogukban áll az országnak névszerinti kormányzóit s valódi urait felszólítni egy oly állapot megszüntetésébeni részvételre, melynek átmeneti jelleme el van ismerve, s melynek kellemetlensége érezhető. Az austriaiak egy a portával ez utóbbinak védelmére köttetett oly szerződés értelmében nyomultak be a fejedelemségekbe, melynek közvetlen czélja az oroszoknak az országbeli eltávolítása, tökéletesen eléretett, mivel az ellenség tüstént a Pruth mögé vonult vissza. Azóta 15 hónap telt el, s nagy események történtek. A czár saját területén megtámadtatva, minden ujonczozási szigor daczára, a Krímben levő 200,000 szövetségesnek aligha állíthat ellenébe hasonló számú haderőt. Lengyelországban tetemes seregre van szüksége, s a keleti-tenger partjait sem hagyhatja védetlenül; szóval, épen nem valószínű, hogy a Pruth közelében erős sereget tarthasson. Ezért nemde idején lenne, Austriát fölmenteni a további megszállás terhétől, s azt felhívni valamely oly kormányzási terv helyeslésére, mely a török birodalom épségével s a négy pont közöl amaz első ponttal, melybe az összes hatalmasságok beleegyeztek, összeegyeztethető lenne ? Ezen tartományokban semmi olynemű államintézmények sem léteznek, melyek egy ily javításnak komolyan útjába állhatnának. A hospodári méltóságnak nincsen barátja , míg a jelen hospodárok közöl a fontosabbik ellen tetemes ellenszenv uralkodik. A másikat ártalmatlannak tartják, azonban csekély befolyással bír. Egyiküket sem fogják visszaóhajtani, ha hivatali idejök lejárandott. Akkor egy új kormány megkezdhetné működéseit, s alapos kilátása lehetne arra, hogy a jóllétet emelhetendi, s az országban elégültséget terjeszthetend el. A két tartomány egyesítése lenne a politikai erő első föltétele. . . A „Times“ azt véli, hogy a kormányforma iránt könnyen létesülend az egyetértés, — a kormányzási tervek nagyrészint jók; — föltéve , hogy jó kezekbe jutnak; — s ha a fejedelemségek számára ügyes és egyeneslelkű kormányzót keresnek, hol lehetne ilyet Törökországban találni ? Gyaníthatólag valamely európait kellene választani, s ha egyszer a nemzeti féltékenységek komoly akarat s józan ész által le fogtak győzetni, a választás, noha nem minden nehézség nélkül, hihetőleg sikerülni fog. Azonban nem elég, egy ily kormányt beigtatni s önmagára hagyni, mivel „Törökországnak,“ úgymond a „Times,“ egész egyetemében, számos évekig, a szövetségesek gyámsága alatt kellene maradnia , míg mi ünnepélyesen a félig független tartományok véduraiul nyilvánítók magunkat. Egy ily állam fölött gyermekkorában őrködni, nehezebb feladat, mint azt az épen kéznél levő anyagszerekből megalakítni. Számos esetekben az államférfiaknak kellend kijelölniök a határt, a kényuk s törvényszerű hatalom, erős szigor, bőkezűség s pártolás közt Továbbá beavatkozásukat akkér kellend a korhoz s szükséghez alkalmazniok , hogy ne botránkoztassák meg a féltékeny vetélytársakat. De hiában ezek a jövő felelősségei, miket a nemzetek s uralkodóik magukra vettek, midőn a háborút megkezdették.“ Francziaország, Páris, sept. 8. A „Moniteur“ tegnap hivatalos részének élén jelenté, mikép a császár egy oly levelet vett át, melyben a mecklenburg-schwerini nagyherczeg őt egy herczeg fiának születéséről értesíti. Az „Indép. beige“levelezője szerint legközelebb egy új lovassági tábor állíttatott föl Bourges-ban; e szerint most már 4 ily tábor létezik; u. m. Bourges-, Hagenay-, Montreuil- , Saint-Maur-ban ; mindegyik tábor több ezredek- s 4 ütegből áll. Abd-el-Kader már jobban van, ma este 61/* órára várják őt Párisba. A Rivoli utczában levő hotel de la terrasse-ban fog szállásolni, hol már egyszer szállásolt. Jelenleg még Párisban van az emír régi ellensége, Szid i-Lari bi khalifa is, kinek a hadügyminiszer legközelebb adá át a becsületlegio középkeresztjét. A khalifa nem győzi eléggé bámulni Párist; tegnap jelen volt az Operaszínházbeli előadáson , s azt állítja , hogy a francziák valósítják Mahomet paradicsomát. A kormánynak egy a déli lapokban megjelent „beküldetett“ jegyzéke kijelenti, mikép a kormány se közvetlenül, se közvetve nem foglalkodik azzal, hogy önmaga biztosítsa Francziaország számára a netalán szükségesekké válható gabnakészleteket; az erről a gondoskodást egészen a kereskedésre bízza, mely épen nem félhet egy ily verseny hatásaitól. Egyébiránt meg kell vallani, hogy a f. évi termés nem fedezi teljesen a múlt évi termés elégtelensége által előidézett szükségeket. Jelenleg a pénzverdében emlékpénzt vernek a 750 milliónyi kölcsön sikerének emlékére. Canrobert tábornok, ki néhány nap előtt Cahors-ba (Lot megyében) utazott, hogy az ottani megyei tanács működéseiben részt vegyen, ott igen nagy tiszteletettel fogadtatott. Alig terjedt el a tábornok megérkezésének hire, midőn a községtanács a tábornok szállására ment, s Bes- 8é re 8 , a városi maire, következő beszédet intézett hozzá : „Tábornok! Az egész község-tanácscsal együtt jövök, meghozni önnek a cahorsi lakosság élénk rokonszenvének s őszinte bámulatának kifejezését. On szolgálatainak fénye által megyénket még gazdagabbá tévé katonai dicsőségekben. (Murat s Bessiéres is ezen megyében születtek). Ön a csatatéren s fáradalmas hadjáratának folytában oly tehetségeketfejtett ki, melyek önt a legnagyobb hadvezérekkel egyenlővé teszik; s midőn egy plutarchi férfiú egyszerűségével leteve a vitéz krimi sereg főparancsnokságát, az önmegtagadást a hősiességig vivő. Cahors városa örömmel s büszkén fogadja falai közt Querc y nemes gyermekét s az inkermani győzőt.“ A tábornok az őt jellemző szerénységgel válaszolt ezen beszédre. — Cahors-ban mulatása alatt több lakomák adattak tiszteletére a községtanács, a megyefőnök, a cahorsi maire, s Murat Joachim gróf kamrai titkár által, ki következő toastot mondott a tábornokért: „Murát s Bessiéres I. Napoleon alatt híressé tevék Lot megyét, melynek ők nemes gyermekei voltak. Jelenleg III. Napoleon alatt Canrobert neve folytatja a múltnak dicső hagyományát. Szabadjon Murat, az a b u kr i győző ivadékának toastot mondani, Canrobert tábornok, az inkermani győző tiszteletére.“ Ezen toast élénk benyomást tett. A tábornok néhány szóval válaszolt, a katonák türelmes erélyének tulajdonítván a Krímben kivívott sikereket. Ugyane lap örömmel üdvözli, mint reményteljes eseményt, Hincks-nek barbados-i kormányzóvá kineveztetését. A „gyarmatokban levő alattvaló-társaink“ — úgymond „nem canadaiak, se nem austráliaiak, nem pusztán Jamaika vagy Jóreményfok polgárai, hanem mindenek előtt angolok, — még pedig oly angolok, kik ugyanazon törvényes joggal bírnak, az állami s egyházi, honi s külföldi legmagasabb hivatalokra emelkedhetni, mint bárki más, ki a 4 tenger közt (azaz az egyesült n. -britanniai s izlandi királyságban) született.“ — Egyébiránt ha az új rendszer következetesen létesíttetik, — a gyarmatosok tetemes előnyt nyernek az anyaország gyermekei fölött. Canada vagy Australiában nincsen aristokratia s oligarchia, — nincsenek zseb-helységek s nincs egyházi befolyás, — ott egyedül tehetség s szorgalom kívántatik arra, hogy valaki törvényhozói állást, s ez által alkalmat vívhasson ki kora kitüntetésre s politikai elhíresülésre.— „A 4 tenger közt a szabadon született brittnek, ki politikai pályára akarja magát szentelni, vagy nagy családi összeköttetésekkel s clique-protectióval, vagy nairobi gazdagsággal kell bírnia; — különben azon veszélynek teszi ki magát, mikép legjobb élet-erejét s idejét sikeretlen harczokban tékozolja el. Folyvást újabb segélycsapatok indíttatnak keletre; augustus havában 45,000, szeptember 4 első napján 9000 ember indíttatott el. Marseille-s Toulonban még több mint 15,000 ember van készen tüstént hajóra ülni. Németország: Berlinből jelenti a „S. Z.“ Az általános választások a képviselők háza számára, mint biztos kútfőből értesülünk, September hó vége felé fognak megtörténni. Az előintézkedések a választásokhoz Berlinben legújabban foganatba vétetnek. Király őélye sept. 6 - n délben Sanssouci kastélyban eddig rendkívüli küldetéssel megbízott austriai cs. val. titkos tanácsos és kamarás galanthai gróf Eszterházy Györgyöt magán-audientián elfogadá, és átvette kezéből austriai Császár Ő Felsége iratát, melylyel a nevezett gróf mint rendkívüli követ és teljhatalmazott minister az itteni kir. udvarnál hitelesíttetik. Közvetlenül ezután a kir. ő felségénél addig rendkívüli küldetésben volt dán k. kamaráb. Brockdorf is magánaudientián átnyujtá megbízólevelét, mint király ő felsége rendkívüli követe s teljhatalmú ministere. Frankfurt, sept. 8. Bismarck-Lehönhausen porosz k. szöv. követ ide visszaérkezett. Kassel, sept. 5. A rendek második kamarájának tagjai a belügyministeriumhoz egy nyilatkozványt adtak be, melyben kijelentik, hogy a rendi gyülés megnyitásakor nem szándékoznak az esküt az 1852. ápr. 13-ki alkotmányra letenni, minthogy ez alkotmányra nézve még velük egyesség létesítendő. Ellenben készek az 1831.jan. 2-ki alkotmányra megesküdni; esetleg azonban javasolják egy esküformábani közös megállapodást, mely a két alaptörvény egyikét se érintse. Spanyolország, Madrid. A hivatalos lap sept. 7-ki számában egy oly tartalmú nyilatkozatot közlött, mikép a kincstárnak összes hátramaradt tartozásai September hó folytában ki fognak fizettetni, azonban vakmerőség volna azt állítni, hogy ezen ígéret bizonyosan meg fog tartatni. Olaszország. Nápolyból jelentik a „Hamb. Cor.“-nak. Néhány nap előtt az összes intendaturák a szigeten parancsot kaptak a testi fenyítéket a politikai vádlottaknál egyelőre s további intézkedésig nem alkalmazni. Azonban tudni akarják, hogy ezen bocsátvány csak azon esetekre vonatkozik, midőn a politikai gyanúban levők, a bizonyíték teljes hiánya miatt tüstént szabadon bocsáttatnak, nem azokra is, midőn az ily gyanúsak hosszabb vizsgálati fogságban maradnak, s midőn a testi fenyíték alkalmazása a vizsgálóbíró belátására hagyatik. Nápolyban állítólag ismét több előkelő nemesek száműzettek, s Gaeta, Siragosa és Barriban több tisztek elfogattak volna. Az „Univers“ egy hosszú czikkben felvilágosításokat hoz a nápolyi két legújabb eseményre vonatkozólag, mely most a közfigyelmet magára vonta, s melyek egyike Fagan angol követségi titkárnak a nápolyi rendőrség általi megbántatása, másik a franczia lobogón ejtett sérelem. E felvilágosításokból kitűnik, miszerint Fagant különösen rosz szemmel nézik a nápolyi hatóságok, mert ő, ki egy angolnak és siciliai nőnek fia, mint mondjuk 1848-a közbenjáróul szolgált a palermói és messinai felkelők és az angol követség közt. Midőn a del Fondo színházban az intendáns páholyában volt, hova a közönségnek lépni tilos, egyszerűen arra szólíttatott fel, hogy a fenálló szabályokhoz tartsa magát s hagyja el a mondott páholyt, így hangzik a két siciliai kormány által adott igazolás. Mi a másik esetet, a franczia lobogó Messinában történt boszantását illeti, az „Univers“ azt állítja, hogy már minden félreértés megszűnt. Szerinte a messinai kikötőben nem volt nápolyi hadihajó, mely a franczia fregat üdvözlését viszonozhatta volna, és a szokás szerint, a fellegvár, mely a kikötői hatóságtól független, se lobogóját fel nem tűzhette, se ágyúit el nem süthette. Ez utóbbi magyarázat egy kissé homályos. Civitavecchiából írják sept. 1-ről a franczia ,,Presse“-nek. A franczia helyőrség Romában a pápai csapatoknak több állomást átadott. A két schweizi ezred egyikét Romába várják, azonban az a part mentében fog felállíttatni, hol a menekültek partraszállásától tartanak. Ez aggodalom miatt a sz. atya sem menend Gondolfo kastélyba. A notabilitások mind költöznek Rómából. A legújabb consistoriumban a pápa új vallási és katonai rendet alapítand, a szeplőtlen fogantatás lovagjainak rendjét. Száz lovag, Róma legelső házaiból, már vett okleveleket, melyekből egyegynek ára 1000 scudo. Ezen pénzből Szűz Máriának egy templom fog építtetni. T . R CZ A. BERTHA. II. (Folytatás.) Másnap mindjárt mostohám és Miss Lester eltávozása után én és Edward lóra ültünk, a mezőn és parton egy sétalovaglási teendők. Az idő kissé viharos volt. Kemény szél dühöngött. A fellegek nagy sötét tömegekben úsztak az égen, s a napnak egyetlen sugara sem deríté a széles síkságot, melyen futtatánk. E vad tájkép ellenállhatlanul vonzott — annyi szép volt a kopár mezőben, a sötét, habokkal hintett zugó tengerben, mely hullámait az ég fellegeivel látszék összevegyítni. Míg néma merengésben valók elmerülve, Edward szavai leptek meg, és pedig az által, hogy gondolatai egészen más irányúak voltak, mint enyéim. „Mily szomorú nap ez!“ szólt ő. „E kopár hegy csak pusztulás és halálra emlékeztet! S minő szól! Minő dühvel csap kegyedre és metszi arczait. Mintha kegyed iránt személyes gyűlölettel volna eltelve. Hogy képes kegyed, Bertha, vele daczolni ? valódi Amazont játszik kegyed!14 „Hát visszatérjünk ?“ kérdem, azt se tudván, mi bánt engem. És körülnézvén magam is oly szomorúnak találtam a kopár mezőt, oly búsnak a szél zúgását. „Ön nem szokta meg“ tevem én hozzám a mi nyugati viharainkat. Tán jobb is, ha kirándulásunkat kedvezőbb időre halasztjuk.“ „Nem, nem, ne mutassuk magunkat gyáváknak. Kedvezőbb időben nem tehetünk ehhez hasonló gyakorlatokat; — lovaink merészek s a sik széles, egészen puszta, s mindamellett hogy épen nem festői, futtatásra alig lehet ennél alkalmasabb hely.“ E szavakra mindkét sarkantyúját neki szorítá, s elég sokáig vágtatánk. A nehéz fellegek folyvást csoportosulának fejünk felett, leesett az első csep eső, azután a második s végre sok más. Edward oly hirtelen állítá meg lovát, mikor a szegény állat csaknem hátraesett. „Még csak a kellett a kirándulás kellemeihez ráadásul!“ szólt ő enyelgő de nem minden czélzat nélküli hangon. E kirándulás programmjából egyéb nem hiányzott, mint egy átázás. Ez utálatos felhőben van annyi víz, hogy lovainkat és a lovagokat háromszor elfálaszthatja. Hogy meneküljünk az özönvíz elől?“ Sokkal jobban ismerem a tájat, semhogy ne tudtam volna, mikép közelünkben nagy gránitszikla-tömegek vannak, melyek Cornwallis partjainak legnagyobb nevezetességei. Siettünk oda érkezni, s miután lovainkat egy kiálló szírt védelme alá helyeztük, magunk egy másik alatt kerestünk menedéket. „Mily jó szolgálatot tesznek most e sziklák!“ kiálta fel Edward. „Mikor magyarázzák már meg tudósaink, hogyan fészkelték ide magukat a gránitsziklák, hogy tudnék legalább, minek köszönjük e csodálatos menhelyet— Istenem, hogy zúg a szél!“ Mi egy magas ponton állánk, hol a széllökések oly hatalmasak valának , mikép arra, hogy lene verjenek, néhányszor a szirtbe kelle fogódznom. „Bertha,legyen ön vigyázattal, nehogy elragadja a szél“ szólt e karomat a magáéba véve „ez nem első eset lett volna, melylyel Aeolust vádolni lehet, ha emlékszik még kegyed a görög hitregére. Én felelős vagyok kegyedről. Ah mily sáppadt!“ „De nem félelemből !“ „Nem, nem, azt jól tudom.“ Egy újabb forgószél csapott reánk„Fogódzék én jól karomba“ folytató Edward, „most én kezdek félni.“ „Sohasem érzem magamat boldogabbnak s lelkemet nyugodtabbnak, mint Edward karján, az elemek hatalmas küzdéseinek közepette. „Csak anyám és Miss Lester, kik velünk csaknem egyszerre indulának el, érkezhetnének biztos helyre , utjuk nem nyújt menhelyet .... ha a vihar utoléri őket.“ „Ők a phaetonban utaznak“ szólt Edward hanyagul . ,, mi baj sem érheti. Mit tudna tenni a kis viaszbáb ily zivatar közepett, a szél mint üveget zúzná el.“ Ez elmélkedéseket egy hatalmas szélroham szakítá félbe, mely a sziklát mintha alapjában akarta volna megrendíteni. Ugyanazon perezben egy valódi jégözön zuhogott alá és egyenesen velünk szembe, mi minden beszélgetésnek véget szakított. De ennyi zavart hangok közepett úgy tetszék, mintha emberi hang kiáltását hallottam volna, azonban midőn Edwardnak mondom, hangosan fölkacagott„Kétségkívül a zivatarok szellemének hangja volt“ feleség. „Kegyed a romanticusok nagy iskolájához tartozik nemde?“ „S mi lehetlen volna hát abban, hogy mások is, mint mi, e sziklák közt keressenek a zivatar elől menedéket? — az országút, mely a réten halad át, nincs oly messze ide,“ felelém én kissé izgatva. „Nem, nem,“ felelt ő tréfásan „én az előbbi megfejtéshez ragaszkodom ; de ha nem a viharok szelleme, mely más hangokon elég nagy zajt csinál, akkor a magány szelleme lesz kétségkívül, kinek jelenlétünk nem tetszik.“ „Én nem tréfálok Edward, én női sikoltást hallottam. Szt! nem hall-e ön szavakat ?“ A zápor megszűnt s maga a szél is néhány percz óta lassudott. Elbocsátom Edward karját; menhelyünkből ki merészkedem lépni, s körültekintek. Mennyire elbámultam, midőn nem messze tőlem egy esőtől áztatott lovat pillantok meg, melyben a mi saját jó C o lin-ünkre ismerek, s mely alkalmasint mostoha anyám phaetona elé volt fogva. Fejét, mint képzelni lehet, lesütötte, miután az az egész jeget kiállta, mert egy nagy kiálló szikla alatt csupán maga a phaeton fért meg, melyhez azonnal oda sietünk. Miss Lester nagyon meg leven ijedve, amint a kocsiból leszállt, a lépcsőt elhibázta és kissé megütötte magát. A fájdalom okozta azon kiáltást, melyet meghallottam. A phaeton párnáin fekve találtam őt, mint egy pamlagon, arcza szokottnál halványabb volt, s szemei félig zároltak , de közeledésünk mosolyra ébresztő. Mindjárt inditványba hozom, hogy a f . . . . i it most halasztassék el, hová e zivatar után úgy sem 2552