Budapesti Hírlap, 1855. szeptember (809-819. szám)

1855-09-12 / 817. szám

A két család tegnap este szerencsésen meg­érkezett Balmoralba. Portsmouth­ból írják, hogy a 120 ágyús „Neptune“ egész sietséggel tenger­képessé téte­tik ; ott azt hiszik, hogy ezen hajó Nápolyba fog indulni. A sheffieldi kézművesek évi ünnepé­lye múlt csütörtökön igen fényes lakomával vég­ződött, melyen Roebuck, Sheffieldnek egyik parliamenti képviselője, az érette mondatott to­­astra többek közt így válaszolt: „Azok, kik azt mondák önöknek, hogy a kép­viseleti rendszer próbára van téve, ezzel azt értet­ték, m­ikép önöknek maguknak kell próbát kiállaniok , mivel az alkotmány csak akkor szenved hajótörést, ha a választók semmit sem érnek. Ha önök mint választók kötelességükhöz ragaszkodnak,­­ legye­nek róla meggyőződve, hogy képviselőik teljesíten­iük kötelességüket. Mióta a közép­osztályok a kor­­mányhatalombani részvevőst megnyerték, — az an­gol parliament most először volt arra hivatva, hogy háborút folytasson. Valótlan lenne azon állítás, mi­kép a parliament azt az ország értelmiségének óhaj­tása szerint folytató. Azonban önök, jókori közbe­lépésük által, értésére adák neki, mikép kormányoz­­ható ugyan önöket, de ily hadfolytatást nem fognak többé eltűrni. Bizonyosnak tarthatják önök, mikép Angolország nem fog jó kormánynyal bírni mindaddig, míg csak a közép­osztályok teljesen nem érvénye­sítik törvényes jogukat, a politikai hatalombani részvevői iránt, míg csak a kormányzást egy egyes osztály kezeiből ki nem ragadják, és saját kezükbe nem veszik. Ne mondják azt, hogy én Angolországban forradalmat akarok előidézni; ellenkezőleg én a le­hető legjobb conservativ vagyok stb.“ Végül a sheffieldi polgároknak politikai bó­két tett, mintául tűzvén ki őket a birodalombeli többi választók elé. Egy izlandi parliamenti kép­viselő az iránt panaszkodott előtte, mikép egyet­len nap sem múlik el a­nélkül, hogy nagy s va­gyonos választó­kerületéből levelek ne érkezné­nek hozzá államhivatalokérti koldulásokkal.­­ Sheffieldet több mint hat év óta képviseli, és sohasem háborgattatott ilynemű kérelmekkel. A „Times ” ismét a dunai fejedelem­ségek helyzetét tárgyalja. „A fejedelemségek­­beni jó kormány megalapítására“ — úgymond — „úgy látszik, nem kívántatik egyéb annál, hogy komolyan s bátran fogjunk a dologhoz. A porta semmi ellenvetést sem teend, mindaddig míg felségjogait elismerik, s az adónak folyvásti fize­tését megígérik. A szultán meghatalmazottja már beleegyezett a négyes­ protectoratusba (ezen állí­tás némely oldalról kétségbe vonatik); e szerint a terv többé nem pusztán a nyugati hatalmasságok eszméje, hanem az európai politikának oly alkat­része, mely mind a hadfolytató felek, mind a semlegesek által el van ismerve. Noha nincs épen szerződésbe igtatva, eléggé el van ismerve arra nézve, hogy létesíttessék , s miután a szabályozás czélszerűsége ki van mutatva, a szövetségesek­nek jogukban áll az országnak névszerinti kor­mányzóit s valódi urait felszólítni egy oly álla­pot megszüntetésébeni részvételre, melynek át­meneti jelleme el van ismerve, s melynek kelle­­metle­nsége érezhető. Az austriaiak egy a portá­val ez utóbbinak védelmére köttetett oly szer­ződés értelmében nyomultak be a fejedelemsé­gekbe, melynek közvetlen czélja az oroszoknak az országbeli eltávolítása, tökéletesen eléretett, mivel az ellenség tüstént a Pruth mögé vonult vissza. Azóta 15 hónap telt el, s nagy események történtek. A czár saját területén megtámadtatva, minden ujonczozási szigor daczára, a Krímben levő 200,000 szövetségesnek aligha állíthat el­lenébe hasonló számú haderőt. Lengyelországban tetemes seregre van szüksége, s a keleti-tenger partjait sem hagyhatja védetlenül; szóval, épen nem valószínű, hogy a Pruth közelében erős se­reget tarthasson. Ezért nemde idején lenne, Aus­­triát fölmenteni a további megszállás terhétől, s azt felhívni valamely oly kormányzási terv he­lyeslésére, mely a török birodalom épségével s a négy pont közöl amaz első ponttal, melybe az összes hatalmasságok beleegyeztek, összeegyez­­­tethető lenne ? Ezen tartományokban semmi oly­­­nemű államintézmények sem léteznek, melyek egy ily javításnak komolyan útjába állhatnának. A hospodári méltóságnak nincsen barátja , míg a jelen hospodárok közöl a fontosabbik ellen tete­mes ellenszenv uralkodik. A másikat ártalmat­­­lannak tartják, azonban csekély befolyással bír. Egyiküket sem fogják visszaóhajtani, ha hivatali idejök lejárandott. Akkor egy új kormány meg­kezdhetné működéseit, s alapos kilátása lehetne arra, hogy a jóllétet emelhetendi, s az országban elégültséget terjeszthetend el. A két tartomány egyesítése lenne a politikai erő első föltétele. . . A „Times“ azt véli, hogy a kormány­­­forma iránt könnyen létesülend az egyetértés, — a kormány­zási tervek nagyrészint jók; — föltéve , hogy jó kezekbe jutnak; — s ha a fejedelemségek szá­mára ügyes és egyeneslelkű kormányzót keres­nek, hol lehetne ilyet Törökországban találni ? Gyaníthatólag valamely európait kellene vá­lasztani, s ha egyszer a nemzeti féltékenységek komoly akarat s józan ész által le fogtak győzet­­ni, a választás, noha nem minden nehézség nél­kül, hihetőleg sikerülni fog. Azonban nem elég, egy ily kormányt beigtatni s önmagára hagyni, mivel „Törökországnak,“ úgymond a „Times,“ egész egyetemében, számos évekig, a szövetsé­gesek gyámsága alatt kellene maradnia , míg mi ünnepélyesen a félig független tartományok véd­­uraiul nyilvánítók magunkat. Egy ily állam fö­lött gyermekkorában őrködni, nehezebb feladat, mint azt az épen kéznél levő anyagszerekből megalakítni. Számos esetekben az állam­férfiak­nak kellend kijelölniök a határt, a kényuk­ s tör­vényszerű hatalom, erő­s szigor, bőkezűség s pár­tolás közt Továbbá beavatkozásukat akkér kel­lend a korhoz s szükséghez alkalmazniok , hogy ne botránkoztassák meg a féltékeny vetélytársa­­kat. De hiában­­ ezek a jövő felelősségei, miket a nemzetek s uralkodóik magukra vettek, midőn a háborút megkezdették.“ Francziaország, Pár­is, sept. 8. A „Moniteur“ tegnap hi­vatalos részének élén jelenté, mikép a császár egy oly levelet vett át, melyben a mecklen­­b­u­r­g-s­c­h­w­e­r­i­n­i nagyherczeg őt egy her­­czeg fiának születéséről értesíti. Az „Indép. beige“­levelezője szerint legkö­zelebb egy új lovassági tábor állíttatott föl B­o­u­r­­ges-ban; e szerint most már 4 ily tábor létezik; u. m. Bourges-, Hagenay-, Montreuil- , S­a­i­n­t-M­a­u­r-ban ; mindegyik tábor több ez­­­redek- s 4 ütegből áll.­­ Abd-e­l-Kader már jobban van, ma este 61/* órára várják őt Párisba. A Rivoli utczában levő hotel de la ter­­rasse-ban fog szállásolni, hol már egyszer szál­lásolt. Jelenleg még Párisban van az emír régi ellensége, Szid i-L­a­r­i b­i khalifa is, kinek a hadügyminiszer legközelebb adá át a becsület­­legio középkeresztjét. A khalifa nem győzi eléggé bámulni Párist; tegnap jelen volt az Opera­­színházbeli előadáson , s azt állítja , hogy a fran­­cziák valósítják Mahomet paradicsomát.­­ A kormánynak egy a déli lapokban megjelent „be­küldetett“ jegyzéke kijelenti, mikép a kormány se közvetlenül, se közvetve nem foglalkodik az­­zal, hogy önmaga biztosítsa Francziaország szá­mára a netalán szükségesekké válható gabna­­ké­szleteket; az erről a gondoskodást egészen a kereskedésre bízza, mely épen nem félhet egy ily verseny hatásaitól. Egyébiránt meg kell vallani, hogy a f. évi termés nem fedezi teljesen a múlt évi termés elégtelensége által előidézett szüksé­geket. Jelenleg a pénzverdében emlékpénzt ver­nek a 750 milliónyi kölcsön sikerének emlékére. Canrobert tábornok, ki néhány nap előtt Cah­ors-ba (Lot­ megyében) utazott, hogy az ottani megyei tanács működéseiben részt vegyen, ott igen nagy tiszteletettel fogadtatott. Alig ter­jedt el a tábornok megérkezésének hire, midőn a községtanács a tábornok szállására ment, s Bes- 8­­­é r­e 8 , a városi maire, következő beszédet in­tézett hozzá : „Tábornok! Az egész község-tanácscsal együtt jövök, meghozni önnek a cahorsi lakosság élénk rokonszenvének s őszinte bámulatának kifejezését. On szolgálatainak fénye által megyénket még gaz­dagabbá tévé katonai dicsőségekben. (Murat s Bessiéres is ezen megyében születtek). Ön a csatatéren s fáradalmas hadjáratának folytában oly tehetségeket­­fejtett ki, melyek önt a legnagyobb hadvezérekkel egyenlővé teszik; s midőn egy plu­­t­ar­chi férfiú egyszerűségével leteve a vitéz krimi sereg főparancsnokságát, az önmegtagadást a hő­siességig vivő. C­aho­rs városa örömmel s büszkén fogadja falai közt Q­u­e­r­c y nemes gyermekét s az inkermani győzőt.“ A tábornok az őt jellemző szerénységgel vá­laszolt ezen beszédre. — Cahors-ban mulatása alatt több lakomák adattak tiszteletére a község­tanács, a megye­főnök, a cahorsi maire, s M­u­r­a­t Joachim gróf kamrai titkár által, ki következő toastot mondott a tábornokért: „Murát s Bessiéres I. Napoleon alatt híressé tevék Lot­ megyét, melynek ők nemes gyer­mekei voltak. Jelenleg III. Napoleon alatt Can­robert neve folytatja a múltnak dicső hagyomá­nyát. Szabadjon Murat, az a b u k­­­r i győző iva­dékának toastot mondani, Canrobert tábornok, az inkermani győző tiszteletére.“ Ezen toast élénk benyomást tett. A tábornok néhány szóval válaszolt, a katonák türelme­s erélyének tulajdonítván a Krímben kivívott sike­reket. Ugyane lap örömmel üdvözli, mint remény­­teljes eseményt, Hincks-nek barbado­s-i kormányzóvá kineveztetését. A „gyarmatokban levő alattvaló-társaink“ — úgymond „nem cana­­daiak, se nem austráliaiak, nem pusztán Jamaika vagy Jóreményfok polgárai, hanem mindenek előtt angolok, — még pedig oly angolok, kik ugyan­azon törvényes joggal bírnak, az állami s egyházi, honi s külföldi legmagasabb hivatalokra emel­kedhetni, mint bárki más, ki a 4 tenger közt (azaz az egyesült n. -britanniai s izlandi királyságban) született.“ — Egyébiránt ha az új rendszer kö­vetkezetesen létesíttetik, — a gyarmatosok tete­mes előnyt nyernek az anyaország gyermekei fö­lött. Canada­ vagy Australiában nincsen aristo­­kratia s oligarchia, — nincsenek zseb-helységek s nincs egyházi befolyás, — ott egyedül tehetség s szorgalom kívántatik arra, hogy valaki törvény­hozói állást, s ez által alkalmat vívhasson ki kora kitüntetésre s politikai elhíresülésre.— „A 4 tenger közt a szabadon született brittnek, ki po­litikai pályára akarja magát szentelni, vagy nagy családi összeköttetésekkel s clique-protectióval, vagy nairobi gazdagsággal kell bírnia; — külön­ben azon veszélynek teszi ki magát, mikép leg­­­jobb élet-erejét s idejét sikeretlen harczokban té­­kozolja el. Folyvást újabb segélycsapatok indíttatnak keletre; augustus havában 45,000, s­zeptember 4 első napján 9000 ember indíttatott el. Ma­r­­seille-­s T­oulonban még több mint 15,000 ember van készen tüstént hajóra ülni. Németország: Berlinből jelenti a „S. Z.“ Az általános választások a képviselők háza számára, mint biz­tos kútfőből értesülünk, September hó vége fe­lé fognak megtörténni. Az előintézkedések a vá­lasztásokhoz Berlinben legújabban foganatba vétetnek. Király ő­élye sept. 6 - n délben Sanssouci kastély­ban eddig rendkívüli küldetéssel megbízott aus­­triai cs. val. titkos tanácsos és kamarás galanthai gróf Eszterházy G­yörgyöt magán-audientián elfogadá, és átvette kezéből austriai Császár Ő Felsége iratát, melylyel a nevezett gróf mint rendkívüli követ és teljhatalmazott minister az itteni kir. udvarnál hitelesíttetik. Közvetlenül ezután a kir. ő felségénél addig rendkívüli kül­detésben volt dán k. kamará­b. Brockdorf is magánaudientián átnyujtá megbízólevelét, mint király ő felsége rendkívüli követe s teljhatalmú ministere. Frankfurt, sept. 8. Bismar­ck-Lehön­­hausen porosz k. szöv. követ ide visszaérkezett. Kassel, sept. 5. A rendek második kama­rájának tagjai a belügyministeriumhoz egy nyi­­latkozványt adtak be, melyben kijelentik, hogy a rendi gyülés megnyitásakor nem szándékoznak az esküt az 1852. ápr. 13-ki alkotmányra letenni, minthogy ez alkotmányra nézve még velük egyes­­ség létesítendő. Ellenben készek az 1831.jan. 2-ki alkotmányra megesküdni; esetleg azonban java­solják egy esküformábani közös megállapodást, mely a két alaptörvény egyikét se érintse. Spanyolország, Madrid. A hivatalos lap sept. 7-ki számá­ban egy oly tartalmú nyilatkozatot közlött, mikép a kincstárnak összes hátramaradt tartozásai Sep­tember hó folytában ki fognak fizettetni, azonban vakmerőség volna azt állítni, hogy ezen ígéret bizonyosan meg fog tartatni. Olaszország. N­ápolyból jelentik a „Hamb. Cor.“-nak. Néhány nap előtt az összes intendaturák a szige­ten parancsot kaptak a testi fenyítéket a politi­kai vádlottaknál egyelőre s további intézkedésig nem alkalmazni. Azonban tudni akarják, hogy ezen bocsátvány csak azon esetekre vonatkozik, midőn a politikai gyanúban levők, a bizonyíték teljes hiánya miatt tüstént szabadon bocsáttatnak, nem azokra is, midőn az ily gyanúsak hosszabb vizsgálati fogságban maradnak, s midőn a testi fenyíték alkalmazása a vizsgálóbíró belátására hagyatik. Nápolyban állítólag ismét több előkelő nemesek száműzettek, s Gaeta, Siragosa és Barri­­ban több tisztek elfogattak volna. Az „Univers“ egy hosszú czikkben felvilá­gosításokat hoz a nápolyi két legújabb esemény­re vonatkozólag, mely most a közfigyelmet ma­gára vonta, s melyek egyike Fagan angol kö­­vetségi titkárnak a nápolyi rendőrség általi meg­bán­tatása, másik a franczia lobogón ejtett sére­lem. E felvilágosításokból kitűnik, miszerint Fa­­gant különösen rosz szemmel nézik a nápolyi hatóságok, mert ő, ki egy angolnak és siciliai nő­­nek fia, mint mondjuk 1848-a közbenjáróul szol­gált a palermói és messinai felkelők és az angol követség közt. Midőn a del Fondo színházban az intendáns páholyában volt, hova a közönségnek lépni tilos, egyszerűen arra szólíttatott fel, hogy a fenálló szabályokhoz tartsa magát s hagyja el a mondott páholyt, így hangzik a két­ siciliai kor­mány által adott igazolás. Mi a másik esetet, a franczia lobogó Messinában történt boszantását illeti, az „Univers“ azt állítja, hogy már minden félreértés megszűnt. Szerinte a messinai kikötő­ben nem volt nápolyi hadihajó, mely a franczia fregat üdvözlését viszonozhatta volna, és a szo­kás szerint, a fellegvár, mely a kikötői hatóság­tól független, se lobogóját fel nem tűzhette, se ágyúit el nem süthette. Ez utóbbi magyarázat egy kissé homályos. Civitavecchiából írják sept. 1-ről a franczia ,,Presse“-nek. A franczia helyőrség Ro­mában a pápai csapatoknak több állomást átadott. A két schweizi ezred egyikét Romába várják, azonban az a part mentében fog felállíttatni, hol a menekültek partraszállásától tartanak. Ez ag­godalom miatt a sz. atya sem menend Gondolfo kastélyba. A notabilitások mind költöznek Rómá­ból.­ A legújabb consistoriumban a pápa új val­lási és katonai rendet alapítand, a szeplőtlen fo­gantatás lovagjainak rendjét. Száz lovag, Róma legelső házaiból, már vett okleveleket, melyekből egyegynek ára 1000 scudo. Ezen pénzből Szűz Máriának egy templom fog építtetni. T . R C­Z A. BERTHA. II. (Folytatás.) Másnap mindjárt mostohám és Miss Lester el­távozása után én és Edward lóra ültünk, a mezőn és parton egy sétalovaglási teendők. Az idő kissé viharos volt. Kemény szél dü­höngött. A fellegek nagy sötét tömegekben úsztak az égen, s a napnak egyetlen sugara sem deríté a széles síkságot, melyen futtatánk. E vad tájkép ellenállhatlanul vonzott — annyi szép volt a kopár mezőben, a sötét, habokkal hin­tett zugó tengerben, mely hullámait az ég fellegeivel látszék összevegyítni. Míg néma merengésben va­lók elmerülve, Edward szavai leptek meg, és pedig az által, hogy gondolatai egészen más irányúak voltak, mint enyéim. „Mily szomorú nap ez!“ szólt ő. „E kopár hegy csak pusztulás és halálra emlékeztet! S minő szól! Minő dühvel csap kegyedre és metszi arczait. Mintha kegyed iránt személyes gyűlölettel volna el­telve. Hogy képes kegyed, Bertha, vele daczolni ? valódi Amazont játszik kegyed!14 „Hát visszatérjünk ?“ kérdem, azt se tudván, mi bánt engem. És körülnézvén magam is oly szo­morúnak találtam a kopár mezőt, oly búsnak a szél zúgását. „Ön nem szokta meg“ tevem én hozzá­m a mi nyugati viharainkat. Tán jobb is, ha kirándu­lásunkat kedvezőbb időre halasztjuk.“ „Nem, nem, ne mutassuk magunkat gyávák­nak. Kedvezőbb időben nem tehetünk ehhez hason­ló gyakorlatokat; — lovaink merészek s a sik szé­les, egészen puszta, s mindamellett hogy épen nem festői, futtatásra alig lehet ennél alkalma­sabb hely.“ E szavakra mindkét sarkantyúját neki szorítá, s elég sokáig vágtatánk. A nehéz fellegek folyvást csoportosulának fejünk felett, leesett az első csep eső, azután a második s végre sok más. Edward oly hirtelen állítá meg lovát, mikor a szegény állat csaknem hátraesett. „Még csak a kellett a kirándulás kellemeihez ráadásul!“ szólt ő enyelgő de nem minden czélzat nélküli hangon. E kirándulás programmjából egyéb nem hiányzott, mint egy átázás. Ez utálatos felhő­ben van annyi víz, hogy lovainkat és a lovagokat háromszor elfálaszthatja. Hogy meneküljünk az özönvíz elől?“ Sokkal jobban ismerem a tájat, semhogy ne tud­tam volna, mikép közelünkben nagy gránitszikla-tö­­megek vannak, melyek Cornwallis partjainak legnagyobb nevezetességei. Siettünk oda érkezni, s miután lovainkat egy kiálló szírt védelme alá helyeztük, magunk egy másik alatt kerestünk menedéket. „Mily jó szolgálatot tesznek most e sziklák!“ kiálta fel Edward. „Mikor magyarázzák már meg tu­dósaink, hogyan fészkelték ide magukat a gránitszik­lák, hogy tudnék legalább, minek köszönjük e cso­dálatos menhelyet— Istenem, hogy zúg a szél!“ Mi egy magas ponton állánk, hol a széllökések oly hatalmasak valának , mikép arra, hogy lene verjenek, néhányszor a szirtbe kelle fogódznom. „Bertha,legyen ön vigyázattal, nehogy elragadja a szél“ szólt e karomat a magáéba véve „ez nem első eset lett volna, melylyel Aeolust vádolni lehet, ha emlékszik még kegyed a görög hitregére. Én fe­lelős vagyok kegyedről. Ah mily sáppadt!“ „De nem félelemből !“ „Nem, nem, azt jól tudom.“ Egy újabb forgószél csapott reánk­­„Fogódzék én jól karomba“ folytató Edward, „most én kezdek félni.“ „Sohasem érzem magamat boldogabbnak s lelkemet nyugodtabbnak, mint Edward karján, az ele­mek hatalmas küzdéseinek közepette. „Csak anyám és Miss Lester, kik velünk csak­­nem egyszerre indulának el, érkezhetnének biztos helyre , utjuk nem nyújt menhelyet .... ha a vihar utoléri őket.“ „Ők a phaetonban utaznak“ szólt Edward ha­nyagul . ,, mi baj sem érheti. Mit tudna tenni a kis viaszbáb ily zivatar közepett, a szél mint üveget zúzná el.“ Ez elmélkedéseket egy hatalmas szélroham szakítá félbe, mely a sziklát mintha alapjában akarta volna megrendíteni. Ugyanazon perezben egy va­lódi jégözön zuhogott alá és egyenesen velünk szem­be, mi minden beszélgetésnek véget szakított. De ennyi zavart hangok közepett úgy tetszék, mintha emberi hang kiáltását hallottam volna, azonban midőn Edwardnak mondom, hangosan fölkac­agott­­„Kétségkívül a zivatarok szellemének hangja volt“ felesé­g. „Kegyed a romanticusok nagy isko­lájához tartozik nemde?“ „S mi lehetlen volna hát abban, hogy mások is, mint mi, e sziklák közt keressenek a zivatar elől menedéket? — az országút, mely a réten halad át, nincs oly messze ide,“ felelém én kissé izgatva. „Nem, nem,“ felelt ő tréfásan „én az előbbi megfejtéshez ragaszkodom ; de ha nem a viharok szelleme, mely más hangokon elég nagy zajt csinál, akkor a magány szelleme lesz kétségkívül, kinek jelenlétünk nem tetszik.“ „Én nem tréfálok Edward, én női sikoltást hal­lottam. Szt! nem hall-e ön szavakat ?“ A zápor megszűnt s maga a szél is néhány percz óta lassu­­dott. Elbocsátom Edward karját; menhelyünkből ki merészkedem lépni, s körültekintek. Mennyire el­­bámultam, midőn nem messze tőlem egy esőtől áz­tatott lovat pillantok meg, melyben a mi saját jó C o li­n-ünkre ismerek, s mely alkalmasint mostoha anyám phaetona elé volt fogva. Fejét, mint képzelni lehet, lesütötte, miután az az egész jeget kiállta, mert egy nagy kiálló szikla alatt csupán maga a phaeton fért meg, melyhez azonnal oda sietünk. Miss Lester nagyon meg leven ijedve, a­mint a kocsiból leszállt, a lépcsőt elhibázta és kissé meg­ütötte magát. A fájdalom okozta azon kiáltást, me­lyet meghallottam. A phaeton párnáin fekve találtam őt, mint egy pamlagon, arcza szokottnál halványabb volt, s szemei félig zároltak , de közeledésünk mo­solyra ébresztő. Mindjárt inditványba hozom, hogy a f . . . . i it most halasztassék el, hová e zivatar után úgy sem 2552

Next