Budapesti Hírlap, 1855. október (833-859. szám)
1855-10-27 / 856. szám
várat fogná ostromolni. Ugyanakkor egy második franczia-angol hadtest, mely Eupatoriából elindult, az orosz erődöt a másik oldalról zárná be. Az ágyúzás a két Szebasztopol közt folyton foly. Az északi oldalon Panfiloff admirál vette a mérnök és tengerésztest, Chruleffnek pedig a sorcsapatok parancsnokságát. Pélissiernagytól Szefeasztopolból oct. 21-től esti 5 óra következő sürgöny érkezett: „Épen most veszem hazavi elnök jelentését Kinburn bevételéről. A franczia-angol hadosztály hozzá méltóan segíti elő az egyesült hajóhad sikerét. A félszigeten, öt kilométrenyire a szárazra tétetve, szilárd állást foglalt, s 16-ról 17-re menő éjjel a víárkokat 800 métrenyire a vártól megnyitotta. Amint a marina 17-a hatalmas tüzét elkezdte, két, az ellenséges tűztelepektől 400 métrere lesben álló vadászszázad az orosz tüzéreket ágyúik mellől lelőhető. A tábori tüzérség maga részéről szintén igen hasznosan végző szerepét. 1420 fogoly, kik közt Kokanovics unok, és 40 tiszt, 174 ágyú, hadis egyéb szerek elvétele, ez állomás fontos megszállása — ezek a szövetségesekre nézve e szerencsés vállalat eredményei. Az oroszok azokat teljessé tevék, midőn 18-n az ocsakovi várműveket légbe röpíték. Meg fogom küldeni az orosz czimera zászlót, mely Kinburnra föl volt tűzve.“ Lyons admirálnak már ismeretes tartalmú sürgönye így hangzik: „Dniepertorkolat, oct. 18. Ma reggel az ellenség erődítvényeit az Ocsakoff-földcsúcson légbe röpítő , azokban 23 ágyú volt, s bombanaszádjaink támadásának ki voltak téve.“ Marseilleből oct. 23 -ról távirják . A postahajó Konstantinápolyból 15-ig,Krímből 13-ig menő híreket hozott. Az egyesültek mozsártűztelepei 13-n a tüzet a Szebasztopol-öböl északi oldalán levő Konstantin és Katalin erődök ellen megnyitották. Az oroszok helyzete folyvást nehezebb lett, s minden Konstantinápolyba érkező levelezések napról napra valószínűbbnek állítják az északi erődök elhagyását. Hy Gorcsakoff Szimferopolba visszavonulni akarni látszott, hogy ott haderejét öszpontosítsa, a szövetségesek folyvást előnyomultak , s az oroszok azon arányban vonultak vissza. A D’Altemarre hadosztálynak sikerült egy merész mozdulattal a felső Belbek völgyében megfészkelni magát. Az afrikai vadászok hadosztálya követte s 11-n a Baidaron túl nyomult, hol kitűnő állása volt. Pélissier magyar nagy túlsúlyt nyert az ellenség fölött. Az eupatoriai sereg tetemes erősítést nyert. 12-n a D e Pa i 11 y hadosztály az Allonville hadosztályhoz csatlakozott. Az angol lovasság azon napon már partra tétetett. A karszi eseményekről Konstantinápolyba érkezett közelebbi közlések a török seregnek dicsőségére válnak. Konstantinápolyból török csapatok indultak Trapezuntba Egy másik sürgöny oct. 23-ról jelenti: Míg az orosz sereg egy része Szimferopolba vonul vissza, a másik rész hátráló mozdulatot tesz a mackenziei fennsíkra , s ott erősen elsánczolja magát. Azonban ha Gorcsakoff igen tetemes haderőket küld a szövetségesek oldalmenetének meggátlására. Mindemellett ezek , habár lassan de bizton előnyomulnak. Eupatoria, az erősítések megérkezte óta tetemes hadsereget szállásol. Számos, az északi erődökből Mackenziébe menő kocsik azok elhagyásának megkezdését gyaníttatják. A „Christoph Columb“ hajó Bosquet, Mellinet és Trochunokokat visszaviszi Francziaországba.*) Karszból írják, miszerint a sept. 28-ki roham alkalmával Kmety vezényelte a Vaszil pasa és Williams unok főparancsai alatt állott török csapatokat. Két varacsot az oroszok 4-szer foglaltak el s vettek ismét vissza a törökök. A rohanók veszteségét az elhordott sebesültekkel 6000 emberre teszik. Azonban Muraview bnok 80 ágyúval folytatja a vár zárlatát. Az ostromlottak Omer pasa közeli megérkeztét remélik. Északi csatatér: Libanból oct. 9-től jelentik, miszerint előbbi napon a „Perseverence“ angol vas szállítóhajó* 509 orosz foglyot vitt oda, több nők és gyermekekkel, egy finn hajókapitány *) így igazítandó a tegnapi távirdai tudósítás, Szébasztopol városa. Miután Szébasztopol környezete annyiszor leíratott, s a külerődítvényeket annyiszor rajzoltuk, szükséges lesz, annak belsejével is megismerkednünk, melyben az egyesültek többet találtak, mint remélték. Lehető, hogy, mint többször állíttatott, az egyesültek főtörekvése nem az volt, hogy a várost kerítsék hatalmukba, hanem az, mikép a hajóserget tegyék semmivé s egy kikötőt foglaljanak el, mely e hajóseregnek les- és menhelyül szolgált. A M a 1 a k o f f toronynyal nem egy várost, hanem egy egész tengert, a feketetengert akarták elfoglalni. Azonban, mint most kitűnt, a város maga is érzékeny vesztes az oroszokra nézve, nemcsak az odaveszett hadi szerek és erődöket illetőleg, hanem morális tekintetben is.Négy császár nemzedéktartá büszkeségének e város építését és akart benne az orosz dicsőségnek örök emléket állitni. Krimia megszerzése az orosz hatalomnak négy hadseregébe került s elvégre is árulás által jutott kezükre. Az áruló neve Sabin-Géráj khán volt. A török kormány 1783-ban jun. 10-kén írta alá a békepontokat, melyek egyike volt a Krimiáróli végleges lemondás. Ilik Katalin első tette volt kedvencze, Potemkin hadvezér megjutalmazása, kit Tauris kormányzójául nevezett ki. Potemkin — természetesen a császárnő rendeletére — egy kikötőváros építéséhez fogott. Az eszme nem volt uj az oroszoknál. Szóról szóra I. Péter császárt utánozták, ki Sz.Pétervár alapításával egyfelől kedvencz tervét, Oroszországnak tengeri hatalommá emelését akarta megvalósítni, másfelől bizonyos építészi viszketegnek,vagy ha úgy tetszik benső ösztönnek engedett, mely az orosz császároknál hagyományossá vált. Maga a császárnő szemelte ki a hadi kikötő helyét és a szerencsétlenség Akhtiár nevű tatár falut érte, egy igen terjedelmes és csaknem tengerágnak nevezhető öböl partján fekszik. A kikötő alapításáról szóló okmány 1785. május 5-kéről szól — a város bevétele előtt 70 évvel, s Krimia elfoglalása után két évvel. A munkálatok az Europa minden részeiből fogadott jeles mérnökök és építészek vezetése alatt a legnagyobb tevékenységgel folytak, s midőn két évvel később 1787-ben a császárnő kedvencz építményét meglátogatta, már a munkálatok egy része be volt fejezve, nevezetesen az admiralitási épület, a tengeri raktárak egy része, két nagy katonai kóroda, s több védelmi mű, nagy számú magánlak, a lázárét, parti terek (quai) s egy hajóépítő meder. — Az építés 1796-ig, a legnagyobb erőfeszítésekkel folyt, midőn II. Katalin meghalt. — Potemkin a várost mindjárt alapításakor a császárnő nevéről akarta elnevezni; de ez nem akarta részben Nagy Péter császárt utánozni—hanem annak Szébasztopol nevet adott (Szebasztosz , dicső, és pol is a város.) I. Pál orosz császár kevesebb gondot fordít a anyja hódítmányára. 1805-ig Szébasztopol csaknem merőben feledve jön.Ekkor I.Sándor császár, a persák és törökök ellen támadóan akarván föllépni, új erővel kezdete meg a munkálatokat, melyek azóta szakadatlanul folytak. De Szebasztopol fölépítésére nézve legtöbbet tett Miklós császár. Két kitűnő ember segíti elő terveit Egyik AV oronzati,ki 1823-ban Új-Oroszország kormányzója el jön kinevezve, másik Lazareff a feketetengeri hajósereg főadmirálja. Maga a császár, uralkodása alatt hét utazást tett Krimiába, s minden mit ten, a belátás s állandóság bélyegét hordja magán ; úgy hogy bár megtarta az eredeti tervet mint alapot, Szebasztopolt egészen újjá alakította. De térjünk a város belsejének leírására, azaz főtárgyunkra, melyben nem bocsátkozunk rajzok nélkül világosan meg nem érthető részletekbe. A város felső részét a gazdagok lakói foglalják el, az alsóban a mesteremberek és napszámosok laktak. Az egész várost hosszában 10, s keresztben 15 utcza vágja át. Az egyes házak közt több helyütt nagy hézagok láthatók, melyek nem annyira utczák, mint rész karban lévő utak. Az utczák közt kettő valóban szép s a nevezetes város fő ütereit képezte. A külvárosokban vevén eredetüket,lejtősen nyúlnak a kikötőig s sétányszerűen fákkal vannak két felől beültetve. Ezen utczák egyike, melyet „tengeri utczá“-nak neveznek, görbe vonalú, és a Miklós-erőd közelében egy térre nyílik. E tér nagyszerű háromszöget képez, melynek egyik oldala a kikötő partjának azon részével, melyet W o r o n z o ff partjának neveznek, párhuzamban áll. E rész igen szép parti tért képez, melyen egy hat oszlopon álló diadalkapu emelkedik föl. Ennek homlokzatát görög profilok foglalják el, tetején egy kőből faragott diadaljelvény áll. Az oszlopok közöl néhány, a Kherzonban kiásott régi oszlopfejekkel van díszítve, s az egész 1846-ban állíttatott föl; tőle balra egy karzattal ellátott kőlépcsőzet mélyed alá, melynek alsó fokait a tenger mossa. Valahányszor Miklós császár e várost meglátogatta, e szép lakhelyen szokott rendesen sétálni; ez idő óta az „Miklós-tér“-nek neveztetik. Ez utczák másodika az előbbinél is szebb, 2800 nyar s több finn matrózzal együtt. A naszádok kevés száma miatt a partratétel csak késő estre végződött be, midőn a hajó ismét eltávozott. Anglia, London, oct. 23. A „Times“ ma bizonyossággal jelenti Simpson unoknak a krimi parancsnokságróli lelépését. Ezen örvendetes tudósítást ugyan nem valamely hivatalos kútfőből meríti, azonban szerinte, mégis bízni lehet annak alaposságában.Neki oly csodálatos madárkája van, mely mindent megmond neki, s kis ujja azt is elárulja neki, hogy a „Gazette“ legközelebbi száma igen érdekes kinevezéseket fog hozni. A kormány remélhetőleg nem gondol arra, hogy a legújabban kinevezett tábornagyok egyikét küldje táborba, hanem a főparancsnokságot oly emberre bízandja, ki se nem vak, se nem siket, ki szükség esetében képes lovon ülni, saját szemeivel látni; sőt talán még — noha ez már kissé túlzott követelés — egy rövid csatajelentést világos és nyelvtanilag helyes modorban szerkeszteni is. Hírszerint Codrington tábornok lenne Simpson utóda. A „Daily News“ e választást valószínűtlennek tartja; a „Times“ hallgatással mellőzi e hírt, de a „Herald“ Codrington kineveztetését bizonyosnak tartja. A „Globe“ szerint a kormány egyetlen percig sem gondolt arra, hogy Simpson tábornokot visszahívja, azonban a vitéz tábornok egéssége annyira meg van rongálva, hogy nem lenne csoda, ha elbocsáttatását kérné. A „Globe“ szerint tökéletesen alaptalan azon hít, mintha az Egyesült államok kormánya a washingtoni angol követ, Crampton-nak viszszahivatását kívánta volna , mivel ez utóbbi részt vett volna az Egyesült államokban a britt légió számára a törvényellenes toborzásban. Ellenben a „Globe“ megerősítheti azon közlést, mikép Ansonnak, a sereg legfiatalabb unokáinak egyike, s 2 év óta madrasi főparancsnok, Sir W. Gomm helyébe, egész Keletindia főparancsnokává neveztetett ki. Whamncliffe lord, hajdani minister, tegnap yorkshirei falusi jószágán meghalt. A „L’Homme“cz. lap kiadói jelenleg Guernesey- ben vannak. Még Jersey-beli elutazásuk előtt egy, botokkal fegyverzett párcsoport ellenséges szándékkal jelent meg szerkesztőségi szállásuk előtt, azonban a rendőrségnek sikerült minden összeütközést meggátolni. Többen a Jersey-ben maradt menekültek közöl (köztük Hugo Victor, Hugo Károly, Cahaigne, Fulbert Martin, erdélyi gróf Teeky Sándor s a volt austriai tiszt Wiesener) egy proclamatiót adtak ki, melyben tiltakoznak az említett egyének kiutasíttatása ellen. A Hyde-parkban tegnap tartatott kenyér-meeting 25—30,000 különböző osztályú személyekből állott. Hogy a pórnép képezi a túlnyomó elemet, az kitűnik nem csak a legtöbb szónokok nemzetgazdászati bölcseségéből, tik a drágaságot a sörbili módjára parlamenti határozat által akarják eltöröltetni, hanem a madáhnől is, melylyel minden népszerűtlen szó megboszultatott. Egy egyenruhás inas, ki történetesen a parkban megjelent, ezen kiáltásra adott alkalmat: „Palmerston lord inasa, kém, le vele!“ Több száz személy üldözőbe véve a szegény ficzkót, ki csak nehezen menekülhetett meg a parkból. Szinte mindegyik szónok egy csoportozatot gyűjtött össze maga körül, úgy hogy egyszerre mintegy egy tuczat meeting alakult, melyek végre egy ösz-meetinggé egyesültek s azon határozatot hozák, mikép egy 20 tagból álló tanácsot választandnak, „mely a télen a munkásosztályok érdekeiről gondoskodandik, s törvényes eszközökkel igyekezendik a kenyér árát mérsékelni.“ Palmerston lord, mint a török gabna-kiviteli vám szerzője, s mint az orosz kereskedés előmozdítója, egynémely pe r ea t-ot kapott. A norfolki grófság béke-birái nem rég egy meetinget rendeztek oly czélból, hogy Windsham vezérőrnagyhoz a redáni hőshöz, szerencse-kivánati nyilatkozat intéztessék. Ezen vitéz tiszt, kinek családja Norfolkból származik, a nyilatkozaton kívül még díszkarddal is fog megajándékoztatni. Pianciani ezredes, a Jersey-ből kiutasíttatott személyek egyike, egy igen hosszas nyilatkozatban adja elő az ama szigeten történt legutóbbi jeleneteket. Pyat igazolása végett megjegyzi, mikép „a királynőhöz intézett levél“-ből több, összefüggésükből kiszakasztott egyes kifejezések szándékosan hamisan fordíttattak le, s értelmük elferdíttetett. Szerinte , a jersey-i menekültek ellenei már több ízben megkísérték őket onnan elűzni, azonban noha terveik egy része ezúttal sikerült, mégis van a szigeten egy oly nagy s tisztes párt, mely a kormányzó rendszabályát föltétlenül kárhoztatja stb. Egy Londonban élő menekült, „Talandier polgár“ egy igazolási kísérlettel a „Times“-hoz fordult, mely lapnak azonban — mint kijelenti — semmi kedve sincs egy egész hasábnyi tért republicanus declamatióknak szentelni, s e helyett újólag kifejezi véleményét a menekülteknek s a kormánynak. „Ha ezen gyilkolási szónoklatok nem szűnnek meg“ — úgymond — „Palmerston lordnak nem adhatunk más tanácsot, mint hogy így szóljon a gyujtogatókhoz: „No, uraim, válaszszanak önök Francziaország vagy Amerika közt“, s őket ehhez képest hajóra ültesse. . . Még akkor sem lehetne hallgatással mellőzni oly nyilatkozatokat, minek legújabban a csatornás szigeteken történtek, ha a francziák császárja nem leghívebb szövetségesünk, hanem leghevesebb ellenségünk lenne. S ha Jersey-ben a boszankodó meeting tagjai Sándor császár meggyilkolását indítványozták volna, minden értelmes egyének részéről ugyanazon kárhoztató ítélettel sujtatnának ... Ami amaz egyéneket illeti, kiket az 1848-ks forradalmi év emelt föl, semmi bizalmunk sincs a világ javításáva a hivatásukhoz, s ezenkívül legnagyobb részükről igen kevés egyeneslelkűséget teszünk föl, noha természetesen lehet köztük egypár becsületes kivétel. Szóval, ezen menekültek egyáltalában nem csodálkozhatnak rajta, hanem a kabinet tekintélyes elhatározása, hanem a közvélemény befolyása által, mely a kormányt erős lépésre sürgeti, kiűzetnek az országból. Ha nem léteznék törvény oly személyeknek rövidútáni száműzése iránt, kik ily utálatos tanokat hirdetnek, czélszerű lenne sajátlag e czélra alkotni ily törvényt. Ők a legfeketébb hálátlansággal fizettek vendégszeretetünkért: a mennyiben oly perczben, midőn a legnehezebb hadműködésekkel vagyunk elfoglalva, köztünk s szövetségeseink közt féltékenység s bizalmatlanság magvait akarják elhinteni. Azonban nem egyedül ezen védvre alapítjuk követelésünket. Mi a legnagyobb utálatot érezzük oly személyek irányában, kik a jersey-i gyujtogatókéihoz hasonló érzületek által lelkesítvék. Jelenlétüket beszennyeztetésnek tekintjük, s ezért óhajtjuk, hogy távozzanak el. Ha ez tovább is igy tart, a vörös republicánusok azzal fognak dicsekedhetni, mikép megsemmisítik ama végső menhelyet, mit Európában egy politikai menekült találhatott. Azon gondolattal, mikép eszméiket a csatornán innen érvényre juttathatandják, egészen fel kell hagyniok. Ezen tárgyra vonatkozólag előterjesztések s szemrehányások egészen közönyöseknek fognak bennünket találni. Semmit sem akarunk arról hallani, s ezzel az ügy be van fejezve.“ A „Perseverance“ csavargőzös tegnapelőttibau-i küldetéséből visszatért. Múlt hó 25-n indult el Portsmouthból Havre-be,ott 200 orosz foglyot vett föl; erre Plymouth-ba ment, hogy más 200 hadifoglyot vegyen föl. Sheerness-ben ismét mintegy 2-10 orosz foglyot vett föl, s erre egyenesen Libauba indult. Ez utóbbi hely elé érkezve, parlamentári lobogót tűzött föl: az oroszok a kikötőből egy csónakot küldöttek, s csakhamar erre a foglyok kiszállíttattak. Ez utóbbiak az által tanúsítók hálájukat ama jó bánásmódért, melyben részesítettek, hogy az elváláskor az angol hajólegénységet háromszorosan éljenzék. A hasonló számú franczia s angol hadifoglyok kicserélésének Odesszában kell történnie. A „Perseverance“ útközben Helgoland-ban megállapodott, s onnan 350 embert hozott Folkestone-ba, a britt-német légió számára. Az Angolország szolgálatában levő schweizi légiólső ezrede Dover-ből egyenesen Krímbe indult. A „Times“ Kinburn bevételéről többek közt így nyilatkozik: „Ezen diadalból mi angolok nagy osztályrészt igényelhetünk, mit nem lehet elmondanunk a legutóbbi időben kivívatott legtöbb diadalokról. Csapatainknak az erősség mögötti czélszerű szétosztása a visszavonulásnak minden lehetőségét elzárta az ellenség előtt, s ezt, mihelyt állása megtarthatlanná lett, fegyverlerakásra kényszeríté. Az is örvendetes körülmény, mikép nem csak a mozsár-s ágyunaszádok, hanem a fregátok és sorhajók is részt vettek a harczban, s nem több mint 2 lábnyi vízzel gerinczük alatt oly élénk tüzelést folytattak, mely az ellenség megveretését tökéletessé teve, s bebizonyító azt, miről valóban már kételkedni kezdtünk, hogy gőzösöket szintoly hatályosan lehet hadiczélokra használni, mint vitorlás-hajókat. Ezen siker által utat nyitottunk magunknak déli Oroszországnak egy fontos kerületébe , s alaposan remélhetjük, hogy az orosz hajóhad hajógyáráig nyomulhatandunk. Ismét két évét kötöttük le az orosz kereskedésnek, s a zárlatunk által okozott zavarokat lényegesen szaporítottuk. Kinburnnál sás víznek nem leszünkszűkében, s a földszorulat sajátszerű alakja ágyunaszádainknak lehetségessé teszi, hogy az állomást egy ellenséges haderő minden megtámadása ellen megvédhessék. . . Mi már sokat értünk el, s minden önhittség nélkül várhatjuk, hogy még többet is érendünk el. Mindezen vívmányok hatályosan emlékeztetnek bennünket arra, hogy mily nagy veszélyt kerültünk ki a bécsi értekezleteken, s hogy mily nagy hálával tartozunk ama kevély dacznak, mely a békére vágyott nyugati hatalmasságok mérsékleti ajánlatait oly büszkén utasító vissza. Gondoljuk meg, mi most Oroszország, s mi volna, ha aprilben béke köttetett volna. Szebasztopol még fennállana, a hajóhad maradványa sértetlenül lenne, s a várművek a bevehetlenség régi körét megtartották volna. Az azov tenger egyetlen ágyunaszádunknak sem engedte volna meg a bemenetelt, s hozzáférhetősége szintoly kétséges maradt volna mint előbb. Oroszország teljesen megtöretlen hatalommal jutott volna ki a harczból, s mi elvesztettük volna ama gyümölcsöket, miket most hathónapi kitartásunk jutalmául oly bőven aratunk. Ez oly tanulság, mit különböző módon használhatunk fel javunkra. Meg vagyunk róla győződve, mikép a jövőbeli békealkudozásoknak, hogy azok sikerre vezethessenek, csupán a hadfolytató hatalmasságokra kell szorítkozniok, s mikép ha Oroszország békét akar, azt közvetlenül azoktól kell kérnie, kik ellen másfél év óta igaztalan s szerencsétlen háborút folytatott.“ Francziaország, Pária, oct. 23. Mint a „Moniteur“ jelenti, a császár, császárné, a brabanti herczeg s herczegné tegnap délután a sevres-i cs. manufakturát látogatták meg. Erre a Grand-Opérában jelen voltak a „siciliai vecsernye“ című dalmű előadatásán. Mint mondják, a franczia s nápolyi kormányok közt támadt viszályok már szinte ki vannak egyenlítve. Ez utóbbi a franczia kabinetnek megadná az azért kívánt elégtételt, hogy a messinai kikötő előtt a franczia hajóraj nem üdvözöltetett Még csak némely formai nehézségek léteznek. Ezen kiegyenlítés daczára nem hihető, hogy a nyugati hatalmasságok s Nápoly közt tökéletesen szívélyes viszonyok állíttassanak helyre. A feszültségnek igen számos okai léteznek e kormányok közt. Az angers-i esküdtszék ítéletet hozott az angersi ügybeli vádlottak 2-ik kategóriája fölött. A vádlottak közül 8-an fölmentettek, 6-an deportatióra, 6-an tíz évi letartóztatásra, öt évi kényszerített munkára stb. ítéltettek el. Az „Indep. beige“ Y-jegyű levelezője szerint, az angol parliament elé újra összeülése alkalmával, oly rendszabályok fognak terjesztetni, miknek az leend czéljék, hogy az angol kormány általa jelenleg nem birt jogokkal ruháztassék fel, azon menekültek elleni működtetés végett, kik a nekik adatott vendégszeretettel visszaélnének. A „Moniteur“ szerint a Seraphin-rend.