Budapesti Hírlap, 1855. október (833-859. szám)

1855-10-22 / 851. szám

Pest, Hétfő Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben f­élévre: 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr, mnvíttatik — Egyes szám 20 pkr BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Országot, 0. sz. a. (K­onewalderház) 2-ik emeletben. § Előfizethetni — helyben a lap ki­ad­ó hivatalában Herz János könyvnyomdájában (Országai,Konevralder­ház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. _ előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesít • ▼ e egyenesen »kiadó hivatalhoz utaaítandók Előfizetési feltételek A „llUI­APESTMimi,AP“-i a Helyben^, e 8 pft. Évne­­ gyedre 4 pft. Vidékre : Félévre 10 pft. Év­­negyedre 5 pft 20 kr. Előfizetni lehet Festenc lap kiadó hivatalában (Országút Stunewal­­derházföldszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. A budai cs. k. egyetemi könyvnyomdában f. évi October 11-n megjelent és szétkü­ldetett a Magyar­­országot illető országos kormánylapnak XVIII. da­rabja mind német egyes, mind összes kettős ki­­­adásban. Tartalma e darabnak: 152. sz 1855. augustus 6-n kelt császári ren­delet, melylyel az alsó-austriai mérték és súly a ga­­licziai és lodomeriai királyságokban, a krakói nagy­­herczegségben s a bukovinai herczegségben egyedüli törvényes mértéknek nyilváníttatik. 158- sz A hfiliiffvi ministprinmnak aUgUStUS 20- n kelt rendelete, kiható Alsó- és Felső-Austria, Salzburg, Stájerország, Karantén, Krajna Tirol, Cseh , Morvaország és Slézia koronaországokra, az önkéntes árverésekneli törvényes szegényi százalék­nak hova fordítása iránt. 154. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1855. aug. 21- n kelt kibocsátványa, kiható az általános vámte­rületben foglalt koronaországokra az ehrwaldi II. osztályú austriai mellékvámhivatalnak Griessenben Bajorországban I. osztályú mellékvámhivatallá lett fölemelése iránt. 155. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1855. aug. 21-n kelt kibocsátványa, kiható minden koronaor­szágokra, az alsó- és belső-austriai cs. k. szabad, két kölcsönös tizkárbiztosító-intézet fizetési köny­vecskéinek bélyegkötelezettsége s az illetékek fize­tésének módja iránt. 156. sz- A pénzügyi ministeriumnak 1855 aug. 26-n kelt rendelete, kiható mindazon koronaorszá­­gokra, melyekben az 1854. május 23-n kelt általá­nos bányatörvény hatályban áll, az 1854. October 4 n kelt bánya­adózási törvény részleges megváltozta­tása iránt. 157. sz. A legfőbb rendőri hatóságnak 1855. augustus 29-n kelt rendelete, kiható a birodalom egész területére, a katonai határőrséget kivéve, mely által a bel- és igazságügyi ministeriumokkal egyet­értőig, az 1854. május 11-n kelt császári rendelet (birod. törv. lap 126. sz.) hatályossága, a büntető perrendtartás 9. §-hoz képest, Magyarországban a kassai és nagyváradi rendőrigazgatóságokra kiter­jesztetik. 158. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1855. Sep­tember 1-n kelt kibocsátványa, kiható az általános vámterületben foglalt koronaországokra, az álla­dalmi bányáknak a velenczei cs. k. szállító-hivatal­tól érkező törmelékeivel a forgalom vámmentessége iránt. 159. sz. A vallás- és oktatásügyi ministerium­­nak 1855. September 2-n kelt rendelete, kiható a bécsi, prágai, lembergi, krakói, grátzi és innsbrucki egyetemekre, az akadémiai hatóságok szervezetét tárgyazó ideiglenes törvény hatályosságának meg­hosszabbítása iránt. 160. sz. Az igazágügyi ministeriumnak 1855.sep­tember 3-n kelt kibocsátványa, melylyel az 1855. mártius 23-n kelt legfelsőbb nyilt parancsnak (birod. törv. lap 77. sz ), az általános polgári törvénykönyv tárgyaira vonatkozó utólagos rendeleteknek lerakó­ban s vidékébeni érvényességét tárgyazó határozata értelmezte­tik. 161­ sz. A belügyi ministeriumnak s a keres­kedelmi, ipar- és középitészeti ministeriumnak 1855. September 4-n kelt rendelete, melylyel a Magyaror­­szágbani birodalm­i utakhoz való országos közrejáru­­lást tárgyazó szabály bocsáttatik ki. 162. sz. A belügyi ministeriumnak s a keres­kedelmi, ipar- és középitészeti ,ministeriumnak 1855. september 4-n kelt rendelete, melylyel a slorvát- és Tótországbani birodalmi utakhoz való országos közrejárulást tárgyazó szabály bocsáttatik ki. 163. sz. A belügyi ministeriumnak s a kereske­delmi, ipar- és középitészeti ministeriumnak 1865. September 4-n kelt rendelete, melylyel a Szerbvaj­daság s a tem­esi bánságbaui birodalmi utakhoz való országos közrejárulást tárgyazó szabály bocsátta­tik ki. 164. sz. A belügyi ministeriumnak s a keres­kedelmi, ipar- és középitészeti ministeriumnak 1855. September 4-n kelt rendelete, melylyel az erdélyi nagyfejedelemségben­ birodalmi utakhoz való orszá­gos közrejárulást tárgyazó szabály bocsáttatik ki. 165. sz. Az igazság- és pénzügyi ministerium­nak 1855. September 6-n kelt rendelete, kiható min­den koronaországokra, a katonai határőrséget kivéve, mely által rendeltetik, hogy pénzhamisítások eseté­ben, a hamisítványok minden egyéb arra vonatkozó tárgyakkal együtt minden koronaországokbeli bün­tető bíróságok által közvetlenül a bécsi cs. k. fő­pénzverő hivatalhoz küldendők be. Továbbá 1. évi October 13-n megjelent és szét­­kü­ldetett az országos kormánylap második osztályá­nak XV. darabja, hasonlókép az összes nyelveken. Tartalma: 25. sz. A soproni cs. k. helytartósági osztály­nak 1955. augustus 28-n kelt hirdetvénye a zala­­megyei országuthálózatban teendő némely változta­tásokat illetőleg. 26. sz. A nagyváradi cs. k. országos pénzügy­igazgatósági osztálynak 1855. augustus 29-n kelt hirdetvénye, azon hivatalmeo 4inf­.i­az.i,a mely­­­ a naptárak bélyegzete bízatott, s azon időpont iránt, midőn e rendszabály életbe lépene. NEMHIV­AT­ALOS RÉSZ. Levelezések. Pária, oct. 17. — S — Azon „éji ünnepély“, melyet az ipar­­műkiállítók tegnapelőtt fenséges főnökük Napo­leon hg tiszteletére a Louvre-hotelben rendeztek, a legsikerültebb volt valamennyi közös, melyen a jelen évben csak jelen voltunk. Hogy igen fényes volt, azt mondani sem szükség, mert his­en a­mi a fényt illeti, az Pak­sban ily alkal­makkor soha sem szokott hiányzani. Mindenről kellően volt gondoskodva s minden a legjobban elrendezve. Semmi sem hiányzott, kaphatott az ember mindent, a­mit csak szeme szája kívánt, s szinte öröm volt nézni, mily gyorsasággal jöttek mentek s tűntek el a champagnei, burgundi, bor­­deauxi stb. borok. Nem vártak arra, hogy az em­ber valamit kérjen, hanem eléje jöttek kedves falatok­, palaczkok- s poharakkal megrakott ezüst tálakkal. Két zenekar játszott egész éven át, egyik az adó, a másik pedig a felső teremben. Hogy mindezek után a derült kedv sem maradott ki, magától értetődik. Az egész ünnepély nem volt egyéb egy, zenehang melletti s csemegetá­lak közötti sétánál, mi­közben úgy a meghívók mint meghívottak főfoglalatossága evés-ivásból állott. Az angolok ez alkalommal is roppant ét­vágyuk által tüntették ki magukat. A poroszoknak tegnapelőtt kettős ünnnepük volt: mielőtt a Louvre-hotelbe mentek, mintegy százan a St Martin-boulevardon Defieux úr pompás teremében gyűltek össze víg s kedélyes lakomára, királyuk születésnapjának megünnep­lése végett. A terem porosz zászlókkal s czime­­rekkel és a király mellszobrával volt feldíszítve. Az elnökséget Rosenberg porosz követségi első titkár vitte, miután maga a követ nincs Párisban. Több toaszok mondattak a király­, a királyi csa­lád s az egész Hohenzollern-házért, legkisebb politikai kitérés nélkül. S mégis, mit fog majd a londoni „Times“ mondani, ha megtudja, hogy a poroszok uruk királyukat még a franczia fővá­rosban is dicsőítik! A politikából ma csak azon c­áfolatról aka­runk említést tenni, mely a „Constitutionell’‘-t maga a közbiztonsági igazgató részéről érte. A dolog a Prokesch Osten urnák párisi ut­­­ját illet s most kiderü­l,miszerin­t jól valónk ér­­t­­esülv­e akkor, midőn előre megmondtuk, hogy I Prokesch urnák semmi politikai küldetése­­ sincs Egészen helyén van, hogy maga a kormány s üt ujjára a „Constitutionnel“ állítólagos b­é­c­s livek­ífűjtenek, s ez intésül szolgál némely más levelezőknek is, kik vakmerő tudósításaik által a közönséget félrevezetik. Értjük az „Indépen­­dance belge“-nek Y. s az „Oesterr. Ztg.“-nak a jegyű levelezőjét. U. i. Azon dicséretet, mit fennebb a Louvre­­hotelben tartott ünnepélyről mondottunk, kény­telenek vagyunk némileg módosítani. Mint hall­juk, éjfél utáni 1 óra után -- mi már éjfélkor el­­távozunk — kissé vadul ment a dolog; az étter­mek rohamot állottak ki, s a szőnyegek ételma­­­radványokkal valának borítva. A ruhatár össze­omlott, s számosan csak más­nap kapták meg kö­penyeiket. Kassa, oct. 8. Az epemirigy pusztításai vidékünkön is igen érezhetők valónak.Számos családot sújtott a sors, kedveltjeinek, sok esetben istápjainak elragadása által Hogy azonban a baj más helyekhez képest még igen kedvező arányban lépett föl, azt egye­dül a kormány atyai gondoskodásának köszön­hetjük, mely mindent megten a csapás enyhíté­sére. Legnagyobb hiány volt orvosokban, azért Pestről s Prágából hivattak fiatal orvosok s kül­dettek a kerület azon részeibe, hol rájok legna­gyobb szükség vala. A­mi a gyógyszereket illeti, azok használatában az orvosoknak a legszaba­dabb tér engedtetett. Itt helyben a bajról úgy­szólván semmit sem tudunk, mert 15 ezer lakos kö­­­zel valódi e­pemirigyben alig vesztünk 70 egyént, azok ia *;.*£»•.-1^ »«n .mis kórok által elgyengültek valanak. De annál többet aratott köztünk a halál vérhasban főleg a gyermekek közöl, s az orvosok ennek tulajdonítják az epe­mirigy kimaradását, mert, úgy­mond, két jár­vány együtt nem uralkodhatik. Egyébiránt egyes áldozatok még mindig hullanak s lehet, hogy ké­sőbb fog e baj minket meglátogatni. A gymnasiumi tanórák már megkezdődtek. Az oktatási nyelv itt a német lévén, ennek nem tudása miatt most magyar ifjak még kevesebben jelentették magukat mint várni lehetett, de hisz­­ezük, hogy ez másképen lesz mielőbb, mert a ma­gyar ifjak épen kettős czélt érendnek el, áe­m a szükséges tudományoknak, valamint továbbá a német nyelvnek megtanulását, mely az életben úgy is akár közműveltség akár állami czélok te­kintetéből nélkülözni úgy is nem lehet. Izraelita ifjak annál többen iskoláznak. A német színészek szintén nem sokára meg­kezdik szin- s operajátékaikkal hosszas estéinket rövidteni. Mi sok szerencsét kivárunk nekik, azonnan sikert részükre csak úgy jósolhatunk, ha a párolást megérdemelni törekedendnek — an­nál ikább, mert az uralkodó pénzszűke min­­denk­ nógat és int a lehető gazdálkodásra és a nélk­lözhető szükségek kikerülésére. Falukon , mira az uj kenyér beállott s a korcsmába is le­­het egy két negyedrészt naponkint beinni, napi renden vannak a verekedések, s ide nem messze el Nagy Ida hires mezővárosban nem rég rövid íző alatt két egyén lett iszákosság következtében agyonvtzetés áldozata. Jól megjegyzendő, hogy azon város alig számít két ezer lakosnál többet s mégis közel 30 korcsmája van s valamennyi tűr­hető gebhärtet csinál, sőt néhány még meg is gazdagzik. Hogy e bajon segítni kell, bizonyos. A népe a korcsmák mostani szerkezete anyagilag és erklcsileg megrontja, s azért bizton reméljük, hogy a korcsmák rendbeszedése és szükséges el­lenőrbe az elöljáróság figyelmét ki nem kerüli. De midenhez idő kívántatik, s a régibb idők hiányt csak lassan kint lehet helyreigazítai, mi részlet az uj rendszer által úgy is már sok tör­tént. Hatásunk igen mostohán ütött ki, se bő­séggé se jóságival a termésnek nem dicsekhe­­tünk egy kereszt őszi sok helyütt alig ad két vékánéhol még kevesebbet. Egyedül a zab és tengi sikerült valamennyire. A burgonya pe­­dig, ilyhez ez idén oly sok szép vagy inkább édesimény köttetett, ismét rothad, még pedig nagymértékben. Tehát mondhatni, középszerű term vagy annál is silányabb. Egyedül a Hegy­­alja,me­ly rózsaszinűen zacsolyog, 12a 1.mos­­tani ,p őszi idő tartós leond, borgazdáink 1811- ki tevést remelnek. A runneborcsapásokhoz szá­­mítva még az igen sok helyit mutatkozó mar­­havé Péceka, (Arad­ megyében) oct. 4. Tisztelt szerkesztő ur! Mint reális ember először is az idei termésről akarom ön lapja ol­vasóit értesítni. Megyénkben, ott hol a jég meg nem rongálta a termést, mindenben elégedettek vagyunk, borunk a közönségesnél jóval több és sokkal jobb lesz. A hegyi szőlőkben a szüret fo­lyó hó 1-ső napján kezdődött, s azt Pankotán fé­nyes szüreti bál előzte meg a kórház javára. F. hó 8-n a szüret derekán Boros Jenőben fogunk mulatni (ha ott leszünk), ott is egy építendő kór­ház javára sorsolással egybekötött tánczvigalom leend; a kisorsolandó tárgyak igen szép mun­kák, t­eakészletek, arany s ezüst neműek; e czélhoz különösen az A­­­z é 1 család igen sok ado­mányzással járult. Bizony e vidéken nem ártana ily módon tánczolnunk, hogy a tánca nyomán mindenütt kóroda teremjen, éreztük szükségét két hónapig folyton, mely idő alatt a cholera hozzánk is beköszöntött vendégszerepre. A nép megrémült , hozzájárulván az , hogy járásunk tisztelt főnöke szintén e nyavalyában megbete­gedvén, Lintner segédszolgabiró úrnak kö­szönhetjük, hogy erélyes és gyors eljárása által, itt kórházakat rögtönöztetve, amoda orvosokat küldve, minden nagyobb rémülésnek eleje véze­tett. Majd itt, majd amott jelent meg, itt rendel­kezve, ott buzdítva, gyámolítva; miért is méltó, hogy neve mint fáradhatlan hivatalnok és derék, emberbaráté a nyilvánosságnak átadassák. Orvo­saink is derekasan viselték magukat. De talán a szórakozásra némileg hatott az is, hogy a legna­­gy ODD reroutes Koztisieit peroppan városunkban Nyíri György igazgatása alatti szinésztársulat. Mi annak tagjait és működését illeti — a nők kö­zöl Komárommá asszonyt, az anyaszerepekben, valamint Berta kisasszonyt említhetjük némi méltánylással, — a férfiak közöl Ny­iri az igaz­gatója komikus volna,ha nem énekelne, Győri­ a cselszövő szerepekben, ha nem hadar, szép te­hetséget tanúsít, —­Kovács ha szerepét tudná, a jó színész névre érdemes volna, — Hevesi, Vá­­radi csak néha játszanak jól. A népszínművek­ben, énekes díjával lévén , e társaság gyenge, egyébiránt elég bő repertóriuma van; de kár, hogy csak fordított darabokat adván, megfosztják a kö­zönséget azon élvezettől, mit Kisfaludy vagy más jeles írónk eredeti drámái nyújtanának. Mióta itt vannak, a társaság javára a Sz. és S. J. urak is mint műkedvelők fölléptek „Bál előtt és után“ czímű vígjátékban. Mint mű­kedvelőket nem akarom szigorúan bírálni, mi­után a szigorú kritikát úgy sem állanák ki; annyi elismeréssel azonban tartozik nekik a kö­zönség, m­ikép átlátván, hogy mennyire gyenge művészek, megkímélték a közönséget a többszöri föllépéstől. Nem hagyhatom még említés nélkül, hogy nem­régiben mily különös ésszerű ítélet történt városunkban. A város szélén czigányok laknak, kik a régi időtől fogva kisebb ügyeikre nézve saját birájok alatt állottak; a czigánybirótól az apellata a mezőváros burájához történt. Újabb időben azonban a czigánybirói hatalom csak név­­leg élt, mint a ki semm­i sem határozhatott. Tör­tént, hogy bizonyos tehetősebb czigánynak szol­gája figyelmeztető urát, hogy vigyázzon nejére, mint a kinek hűsége kétséges; de hozzá téve, hogy ő ezt bizonyos körülményekből csak gya­nítja, de teljes bizonyítékkal még nem szolgál­hat, egyszersmind csendes, komoly leskelődésre inté a férjet. Aradé a szerelemféltő Othello, le­gyen az szerecsen, fehér, vagy czigány, nem igen tud tűrni; a mi czigány Othellonk is nejére ro­hant, ő csupa gyanúból elhegedülte hátán a nagyidai kesergőt. A nő mind e sérelmen , mirdi különösen hírneve bemocskolásán felindulva a czigány bíróhoz, a dádéhoz ment panaszra; a Czi­­gánynő a Desdremona,testvére volt a dádé feles­é­­gének , ennélfogva a két asszony rá­vette a ssz­e­gény dádét, hogy az üstfoltozó nép véneiből kis­­paktanácsot gyüjtvén ítéletet hozzanak az Othell, és a vádló szolga fölött. Az ítélet meghozatott, az utcza közepén szabad ég alatt;­­ a szegény szolga 25 botütésre ítéltetett, mit a hely­színén rajta végre kisajtoltak é ,s a­jaztn óráig a dombon kellett neki, mintegy szégyen­­kövön állania; nyakába egy rasz­taly­igakereket akasztottak, s egy kürtön keresztül kellett kiál­tania: „Így jár a­­kin becsületében gázol.“ A 85­­. October 22-n. 1855.

Next