Budapesti Hírlap, 1855. november (860-884. szám)

1855-11-17 / 873. szám

Pest, Szombat Megjelenik e ltp, vasárnapot és a, ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előőfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt., évnegyedre : 5 ft. 20 kr. Helyben, élévre : 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. Mzámíttatijz -- Egyesszám 20 pkr Szerkesztői Iroda van: Országot, 0. sz. a. (Konewalderház) UI-ik emeletben. Siófizethetni — helyben alap ki adó hivatal&b&a fieri vnnos könyvnyomdájában (Országát,Kunesvaldernáz l. vidékeit minden es. k, postahivatalnál. — előfizetést tartalmazó levelek a pshp. lakhelye utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bir ra es * esít ♦ • egyenesen aki* de hív» t1«! h n . ntaaf tan deli Előfizetési feltételek „ V BUDAPESTI HIRLAP‘4-ra Helyben*,,Fé, 1 évre ^ pff. É vnerry ndre 4 pft• 1 ■ ■ Vicékre rF.élévre 10 p.ft. Évnegyedre 5 pit 20 kr. Előfizetni lehet Festene lap kiadó hivatalában (Országut Kun.ewa- iler házfőles szint H. erz János nyomdai irodájában).; vidéken minden cs. k. postahivataliál. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügyministeriumnak m. hó 23-n 21805 sz. a. kelt bocsátványa által Kovács Ferencz ideiglenesen kinevezett ügyvédnek hivatalhelyét Nagy-Véczéről-Rzsnyóra áttenni megengedtetett NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések Paris, nov. 13. —S— A „Constitutionnesnek állítólagos bécsi levelezője tegnap ismét egy hosszas diplomatiai közlést hozott, mely minden phrasisa daczára szinte egészen üres, s melyben Beust és Von der Pfordten urakról van szó. E levelező, ki tudomás szerint Parisban lakik, egyáltalában nem érdemel figyelmet. Beust urat illetőleg, korábbi közléseinket hiteleseknek kérjük tekintetni. Mi ugyanis azokat oly egyén után mondtuk el, kinek legjobban kell tudnia, mi történt legyen a szász minister, Walewski gróf s a császár közt. Hogy az említett levelezőnek épen semmi tudomása sincs arról , ami itt történik , kitetszik egyébiránt azon állításából is, mely szerint Bismark Schönhausen nem lett volna a császárnál, holott ő felsége igenis hosszú ideig beszélgetett e porosz államférfival. A „Journé de l’Empire“nak állítólag Sz.-Pétervárról írják, miszerint „Konstantin aég azon javaslatot tette Sándor császárnak, hogy a balti hajóhad mozduljon ki helyéből s vagy veszszen el, vagy ■ törjön keresztül s látogassa meg Angolországot.“ Ez egy kissé mégis mesésen hangzik. Itt közöljük azon austriai kiállítók neveit, kik arany érdempénzt kaptak ; és pedig: l vagy érdempénzt: l)a bécsi cs. k. államnyomda ; 2) Engerth Bécsből, mozdonyrendszeréért.; 3) a milánói kereskedelmi kamara, selyemért. Érdempénzt: 1) gr. Egger Karanténból; 2) báró Mundi Morvaországból, gyapjúért; 3) a borsoviczi haszonbérlők Csehországból, gyapjúért ; 4) Ginti, táviratozásért; 5) Stark, Általiéiból, vegyészeiért; 6) Weinmeister Stiriából, aczélért; 7) Wertheim Bécsből, dolgozó eszközökért; 8) Meyer Neuweltből, üvegért; 9) Schöller Brünnből, posztóért; 10) a namiesti posztógyár-társulat, finom posztóért; 11) Siegmund Reichenbergből, posztóért; 12) Bulatti Bécsből, selyemért; 13) Lehmann Bécsből, selyemért. Poroszország 5 nagy érdempénzt és 20 érdempénzt nyert. Az ezüst érdempénzek lajstroma még nem jutott kezünkhöz. Szinte fogalma sem lehet valakinek a jutalomdíj bírák panaszairól; négy egész hétig kínozták és ostromolták őket szóval és írás által az érdempénzre áhítozó kiállítók. Ők és a bizottmány hálát adnak Istennek, hogy egyszer már vége van a dolognak. Még egy más különös kitüntetést is találtak fel, neve : „Rendkívüli nagy érdempénz,és a következőknek osztatik ki: 1) a franczia hadügyministériumnak, az algíri ásványok terén kifejtett munkásságáért; 2) a franczia tengerészeti ministeriumnak, tengeri térképgyűjteményéért; 3) az angol kereskedelmi ministeriumnak, mezőgazdasági terménygyűjteményéért; 4) a portugáli kormánynak, a portugali kiállításért általában; 5) Cuba szigetének, dohányáért; 6) a hollandi kereskedelmi társulatnak; 7) az indiai társaságnak. Zemplénből, nov. 9. Midőn Magyar-, Horvát- és Tótország, a szerbvajdaság, temesi bánság és erdélyi nagyfejedelemség közigazgatási és törvénykezési szervezése munkába vétetett, a birodalmi törvény és kormánylap megindult, abban számos törvények és intézkedések követték egymást, méltán lehetett azon időpont felett gondolkodni, mikor fognak ezen új formák szép öszhangzásba vezettetni. Az ideiglenesség kora sokáig tartani látszott, de végig nézve most,az 1849 óta történtek hosszú során, ama nagyszerű átalakulás láttára, mely előttünk fekszik, be kell vallani, hogy igenis rövid volt az ideiglenesség kora. Mind a közigazgatási, mind a törvénykezési szervezet intézményei azt kívánják ugyanis, hogy a kormányzat és igazságszolgáltatás egy öszpontosított körben, a czélnak megfelelő pontossággal 6s gyorsasággal kezeltessék, s minden munka és kötelesség úgy oszlassák el, hogy szükségfeletti hivatal-személyzet ne terhelje az álladalmat. E végből meg kellett ismerni, próbálni az egyének képességét, szorgalmát. Fel kellett állítani az ellenőrséget, megbírálni az erőket, tehetségeket és gazdálkodni az idővel és kiadással. És ime az 1850-diki, 1853-diki uj formák és rendszerek után, előttünk állanak a véglegesen 1854-ben kinevezett uj tisztviselők, egy esztendei működésükkel. És mily jól esik a vizsgálónak tapasztalni, hogy ama kormánybölcseség, mely ennyi más meg más kormányzati országok közigazgatási és törvénykezési átalakításának roppant műveletében szép következetességgel tündöklik, mindig éber volt, legéberebb a kezdet nehéz esztendeiben, éber a nagy gépezet megindítása után is. Valamint a közigazgatási hatóság részéről szigorúan gyakoroltatik a felügyelet, úgy az öszszes bírói hatóság ügyrendtartása iránt 1853. május 3-kán kiadott cs. nyiltparancs 93-ik, 94- ik és több §-aihoz képest megtartatnak a vizsgálatok, mondhatni, legnagyobb pontossággal. Maga az ország kormányzója ő császári fensége, az esztendők napjainak majd mindenikét a közügyekbeni fáradozásban tölti, ott terem véletlenül, ahol nem is gondolnák, betekint a közigazgatás minden ágazatába, mély avatottsággal gondoskodik a kereskedés, közlekedés gyarapításáról, figyelemmel kíséri a nevelés ügyét, tudomást, meggyőződést szerez a hivatalnokok eljárásáról, az igazságszolgáltatásról. Majd a kerületi helytartók gyakorolják a felügyelést és fegyelmet kisebb körben, hogy a magas kormány intézkedései teljesülésbe menjenek. Most a bírói hatóság is megkezdette vizsgálatát az első esztendei véglegesség után, kassai országos törvényszéki elnök Schrweidler Vilmos ur ő nagysága volt a kerületi országos főtörvényszéki elnökség részéről biztosul kirendelve a kerület egy részébe, míg más részét maga kerületi főtörvényszéki elnök Streit Ignácz úr ő maga vizsgálta és bírálta teljes szigorral. És minthogy a magas kormány czélja a gyors és pontos igazságszolgáltatás, bizony a vizsgálatok korántsem hajdankori módon afféle barátságos látogatások és kölcsönös tisztelkedésekig terjednek, hanem megmérettetik, megfontoltatik kicsingje és nagyja a hivatalnokoknak, és aki hiányosnak találtatik, szorgalomra, rendre, pontosságra szoríttatik. Nem általánosságban szemléltetik meg a bíró, s minő kötetű és hány számig terjedő jegyzőkönyvek vannak, hanem mennyi volt a végzendő, mi végeztetett el, miként, és mi nem végeztetett, és miért ? És mindezekről jegyzőkönyv vezettetik, hogy a hiáyosság élénkségben tartassák, oda kideríttessék és orvosoltassék. Ezeket látva és tapasztalva, hogy nem magánál a kimutatásnál maradnak a végzendők, de össze-vissza megvizsgáltatik, hogy ez a kereset mikor adatott be, mikor intéztetett el, s mikor hozatott, s ha vájjon hozatott-e benne itélet?ez a fegyencz mikor hozatott be, mennyi idő múlva hallgattatott ki, mikor ítéltetett el, az ítélet miként hajtatott végre, az elitéltek mily élelmezésben és bánásmódban részesíttetnek; ez a hivatalnok micsoda képességgel bír, mennyire szorgalmas avvagy hanyag, az ügyvéd mennyire jártas a törvényekben, minő lélekismeretet fejt ki fele védelmezésében; figyelemmel kísérve, hogy a kerületi főtörvényszék, s különösen annak páratlan elnöksége mily utolérhetlen szorgalomban, pontosságban, és avatottságban tündöklik a törvényszékek és szolgabíróságok fölött, mily készséggel igazítja útba az ingadozókat, készíti temérdek foglalatosságai mellett az eljárási mintákat, szóval mily remek és tökéletes példányul megy előre , ezekettapasztalva hódolattal kell bevallani nagyrabecsülésünket a nagy szervezet czélirányossága és a kormányzat szilárdsága fölött, s nyugodt kebellel nézünk a jövendő felé, mert amely országnak bölcs törvényei és pontos végrehajtásra célzó intézkedései vannak, az a jóllét fő kellékét bírja. Ha netalán itt-ott némi igazítni valót lehet észrevenni, ez nem csoda, mert az elfolyt öt év és a kurta véglegesség egyetlen első éve csak igen rövid kezdet a nagy újítás történetében, más rendszerben született, más törvényeket tanult egyénektől ennyi siker még most elég, sőt néha sok, láváit ha meggondoljuk, hogy az uj hivatal czélszerűen számított elfoglaltatásai mellett némely hivatalnoknak még a német nyelvet is megtanulni kell, melybe mint hivatalos ügyleti nyelvbe begyakorlás sok időt igényel. Megyénkben annak szerencséjére, hogy közigazgatási főnöke, és ezolgabirái is bár többnyire magyarok, de azért a német nyelvet is épen úgy bírják: azért valamint a kormány czéljainak sikeresen megfelelnek, mert a nép között annak anyanyelvén teszik intézkedéseiket, úgy felfelé a hivataloskodásban német nyelven közlekedhetnek És van is sikere ezen szerencsés rendelkezésnek, mert e mellett ritka szép tulajdonú főnökünk Markovics Antal arunga kellemetes és vonzó előadással, szelíd és népszerű viselettel áldatván meg a gondviseléstől, a merre jár-kel, a nép és elöljárók között, mindenütt ragaszkodó tisztelettel, kész engedelmességgel találkozik. A hivatalos kamarákon kívül is tudunk mi itt felmutatni életrevalóságot , nevezetesen a Tiszának és Bodrognak kimondhatatlanul kártékony áradásait már nem tűrhetvén, szabályozó társulatot alakítottunk mi is, melynek elnökéül a férfias jellemű és tettszilárd b. Sennyei Pál úr ő magát nyervén meg , erős reménységünk van,hogy ha fizetünk és dolgozunk, meg lesz mentve a Bodrogköz kanaánja, s nem fog árpakenyeret enni néhány év múlva a cseléd sem ott, hol most némely előkelő birtokos úri család is arra van szorulva, mert lett dolog, hogy száz köblös vetésű birtokosnak sem maradt meg az idei aratásra 15 kereszt gabonájánál több, s az is víztől ázott lévén, nem adott többet 35 vékánál. Valóban ínség és szánalom tanyája most a Bodrogköz, mely nem nagy munkával Kanada lehetne. Más országokban és vidékeken fél század, vagy egy két tized alatt történik oly csapás , mint aminő itt a Bodrog és Tisza mentében majd minden évben előkerül, mi valóban ránk nézve méltán súlyosnak mondathatik, azért most is, ha a magas kormány atyai gondja ki nem terjedt volna ránk, tán még árpa- és zabkenyeret sem ehetnénk , de Isten áldja meg gondoskodásáért, amint a nagy árvíz apadni kezdett, és gyönyörű őszi és tavaszi vetéseink beiszapolt helyeit ismét szántani lehetett, kölcsön-gabonával kínált meg, és vetettünk a mennyit lehetett, s legalább az Ínségtől megmenekültünk. Régen tanultunk már korunkon, ha csak két három esztendeig dolgoznánk, s akiknek Isten másonnan tehetséget adott, azok pénzért dolgoztatnának — bizonyosan meg lennénk mentve. A magas kormány nyújt segedelmet, amennyit nyújthat, mi is igyekezzünk , és Isten meg fog segíteni. (Vége követk. 873. Austria birodalom, Bécs, nov. 16. Mivel Ferdinand Max főlig ő cs. fens, egésségi állapotának javulása folytonosan előhalad, az orvosi jelentések eddig rendesen történt távhatása megszüntettetek. A legmelegebb részvétel gerjesztett egy aggasztó szerencsétlenség, mely gr. T h u n culturminister ő excját érte. Ugyanis egy vadászat alkalmával mintegy 8 nap előtt egy lőkupakforgácsó excjának jobb szemébe repült. Két három nap múlva gyuladás állt be, melynek lefolyása szerencsére eddig oly kedvező , mikép remény műiuló narrönoven gunu ónnal ut. November 17-n 1855. van hozzá, hogy a forgácsnak nehéz és veszélyes műtét nélküli eltávolítása lehetséges lesz. B. Langenau tnök állomására Stockholmba visszautazott. (Az „Austria“ czikkének az uj kereskedelmi s ipari hitelintézetről, folytatása *) Már előbbi czikkünkben kiemeltük a társasági alapszabályok 5. §-nak fontosságát. Ez feljogosít saját kamatozó kötelezvényeknek nem rövidebb, mint egy évi lejárattal kibocsátására, melyek összértékének mindig a társaság pénztárában levő, sajátját tevő állampapírok és magánértékek által tökéletesen fedezve kell lenni. E pontban a párisi ingóhiteltársulat alapszabálya lényegesen eltér az austriai hitelintézettől, véleményünk szerint amannak épen nem előnyére. A créd mobilier, melynek alaptőkéje csak 60 mill. frankot tesz, joggal bír, névleg tízszer annyit, mint alaptőkéje, tehát 600 millár. államkötelezvényeket s más vállalatok részvényeit szerezni, s azok helyett saját kötelezvényeit kiadni. Indítványozva volt az austriai hitelintézetet is felruházni azon szabadalommal, hogy befizetett tőkéjének ötszörös értékéig kötelezvényeket adhasson ki. De alapos a megfontolás e korlátot pozitív érték nélkülinek mutató, s az koránsem feltételezi saját kötelezvényei tartós fedezését a vásárolt, ingadozó árfolyamnak kitett papírok értéke által. E fedezet, melynek az új hitelintézet kötelezvényeinek a szilárdság lehető legnagyobb fokát kell adnia, sokkal pontosabban megállapíttatik az által, miszerint a kiadott saját kötelezvényeinek egész öszvege sohasem haladhatja meg a társaság pénztáraiban levő és sajátjót tevő állampapírok és magánértékek árfolyam szerinti értékét. E dolog bővebb fejtegetést igényel. A saját kötelezvények kiadásának, melyeket a hitelintézet határozott kamatláb szerint kamatozott, fő czélja azért más vállalatok részvényeit, megszerezni, név szerint új részvényvállalatok létrehozását lehetővé tenni, melyek különben talán támogatás vagy a jövedelmezőség helyes felfogásának hiánya miatt épen nem létesülnének, vagy a kivitelben sokára húzódnának, ha egészen meg nem buknának. A hiteltársulat nyeresége ennél részint azon részvényeknek stb. melyekkel bír, jövedelme és kötelezvényeinek kamatjai közti különbségben áll, részint a sajátját képező részvények és másértékek áremelésében. A népgazdászat nyeresége pedig főleg abban áll, miszerint annak leghatalmasb emeltyűje, a társulás, az erők egyesülése nagyobb hatályra jut, mivel a társaság részvények átvétele által a régi gazdászati vállalatok kifejlődését, újak létrejövetelét könnyíti és biztosítja. E ponton, mint mindjárt egész hatálylyal kiemelendjük, nyugszik lényegesen az új szerkezet közhasznúsága bizonyára sokkal inkább, mint azon, hogy a tőkepénzesek egy bizonytalan, ingadozó haszonért, melyet bizonyos részvények hajtanak, lehetséges biztosított jövedelmet kapnak a társaság kötelezvényei után. Ebbe a credit mobiliernál igen nagy súlyt helyeztek. Szilárd jövedelmet úgyis már temérdek állampapír, záloglevél és elsőségi kötelezvény hajt, míg másfelől épen a részvénytársaságra nézve megoldandó feladat, a kisebb tőkepénzeknek is nagyobb jövedelmet ígérő nagy vállalatokban részesítése, a takarékossági s tőkésítési ösztön sarkantyuzása, s a magas haszon által a meddő tőkéknek rejtekükből tevékenységre csalogatása. Ez okokból azon usan felhozott eszme is, hogy a crédit mobilierba a birodalom minden részvénytársaságai beolvasztassanak, öszpontosíttassanak s mintegy kölcsönösen egy (akkor minden esetre csak mérsékelt) bizonyos középjövedelem javára biztosíttassanak, túlzott és épen népgazdászati szempontból egészen elhibázott. Az ily gazdászati központosítás és biztosítás messze túlmenne czélján, a utoljára ellenkezőjét eredményezné annak a mit szándékolt, t. i. egyfelől minden nagy gazdászati vállalatok öszpontosítása által borzasztó egyedárut létesítene , mely sokkal inkább a legmerevebb communismus, mint szabad társulati szellem értelmében történnék; másfelől pedig a nemzet társulási szellemét sokkal kevésbbé elevenítené, mint inkább megbénítaná , sőt elölné. Minden téren, és a gazdászatin nem legkevesbbé, a mértéktartás használ, a tulság árt. Legyen bármint, mindenesetre csak akkor sikerülhet a hitel*) Lásd „Budap. Hirl.“ 869. sz.