Budapesti Hírlap, 1855. november (860-884. szám)
1855-11-08 / 865. szám
Pest, Csütörtök Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre • félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben, élévre : 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr, BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői Iroda van]: Országút, 0. sz. a. (Kunewalderház) 9-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Herz János könyvnyomdájában (Országút,Kunewalderház), vidékén minden cs. k. postahivatalnál. _ előfizetést tartalmazó levelek a crím, lakhely s utolsó postaeljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók Előfizetési feltételek A „BUDAPESTI HIRLAP“-ra Helyben: Félévre 8 pft. Évnegyedre 4 pft. Vidékre : Félévre 10 pft. Évnegyedre 5 pft 20 kr. Előfizetni lehet Pesten e lap kiadó hivatalában (Országút Kunewalderház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály az egri, szegedi és szolnoki cs. k. kerületi és gyűjtőpénztárakhoz ideigl.III. osztályú tisztekké: Záborszky Ferencz, Hartmann István és Kiette Károly budai cs. k. orsz. főpénztári járulnokokat; továbbá a budai cs. k. orsz. főpénztárhoz végleges III.osztályú járulnokokká: Vavra Alajos soproni cs. k. orsz- fiókpénztári járulnokot, Fischbck János pest-soltmegyei kecskeméti ideigl. adóügyi segédet, és Koltscharsch János, Nagy Alajos, Brezáts Ferencz, Gottwald Károly, Koch Károly és Liditzky Hartvig segéddolgozókat; végre a szegedi és szolnoki kerületi gyűjtőpénztárakhoz ideigl segédekké : Buresch József pénzügyőrségi fő - felvigyázót és Gaszler György szolnoki kér. pénzügyigazgatósági hivatalszolgát kinevezte. A kassai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály André Pál fogalmazó gyakornokot a budakerületi pénzügyigazgatósági osztálynál, ideiglenes pénzügyi fogalmazóvá 600 frt évi fizetéssel kinevezte. A kassai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály f. évi augustus 9-n 1391. sz. kelt határozványa által Renfuss Ferencz cs. k. pénzügyőrségi főfelvigyázót és Matussek István kassai cs. k. adóhivatali napdíjnokot III. osztályú adóhivatali segédekké, — és Genszky István budai cs. k. fővámhivatali napdíjnokot III. osztályú adófelügyelői segéddé ideiglenesen kinevezte. A cs. k. államvizsgái a bizottmány elnöksége által közhírré tétetik, hogy azok, kik a vizsgálatra, elkészültek, szabályszerű bélyegíven benyújtandó és az illető iskolai bizonyítványokkal indokolt folyamodványaikat f. é. nov. 1-től kezdve beadhatják. • 1 -er a bírói osztály elnökénél Dr. Wenisch János lovag, pesti cs. k. országos főtörvényszék alelnökénél (barátok terén a volt k. curia épületében 1-ső emelet 1-ső sz. alatt) hetenkint vasárnap és csütörtökön regg. 9 —10 óráig; 2-ér a közigazgatási osztályra nézve kirendelt bizottmányi elnöknél cs. k. tanácsos Szkelety Ferencz urnái (ujtér Ürményi-ház 2-ik emel. 3. sz. a fennebbi napokon délelőtti 11 —12 óráig. Kelt Pesten 1855. évi October 31 -én. Hétfőn, 1855. november 5-én a budai cs. k. egyetemi könyvnyomdában megjelent és szétküldetett a Magyarországot illető országos kormánylap 1. osztályának XXI-ik, s II. osztályának XVII-dik darabja, mind német egyes, mind összes kettős kiadásokban. A XXI. darab tartalma : 177. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1855. sept 21 . n kelt kibocsátványa, kiható az általános vámterületben foglalt koronaországokra, a kereskedésben előforduló bor-surrogatum és az úgynevezett borpor vámkezelése iránt. 178. sz. A legfőbb rendőri hatóságnak 1855. sept. 26-kán kelt remdelete, melylyel következő czímű nyomtatvány : „Der Krieg im Orient in den Jahren 1853. und 1854. bis Ende Juli 1855. von Georg Klapka“ általánosan eltiltatik. 179. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1655. sept. 28-án kelt rendelete, kiható Krakó városára s vidékére, melylyel a jelzálogi ügyeknek Krakó városában s vidékebeni kezelése iránt értelmező határozatok adatnak ki. 180. sz. A belügyministernek 1855. october 1-n kelt rendelete, az udvari gyász jelvényeinek az államhivatalnoki egyenruháhozi viselése iránt 1854. december 30-n kelt szabály (hírod. törv. lap. 1855. évfolyam II. darab 5. sz.) értelmezésével. 181. sz. A vallás-és oktatásügyi ministeriumnak 1855. october 2-án kelt kibocsátványa, kiható a birodalom egész területére, melylyel az austriai egyetemeken s jogakadémiákon, jog- és államtudományi tanulmányok szabályozása tárgyában 1855. September 25-én kelt legfelsőbb határozvány rendeletei közhírré tétetnek, s néhány azokból legközelebb keletkező végrehajtási szabályok hozatnak. 182. sz. 1855. october 3-án kelt ministeri nyilatkozvány, a csendőrségi legénység által teljesítendő bírósági űzőbe vétel és elemi eseményeknél segélynyújtás tárgyában Austria és Bajorország között az 1852-ik évben létrejött egyezség kiterjesztése iránt. (Kicseréltetett Bécsben 1855. october 5-én a Münchenben 1855. September 6-án kelt hasontartalmu bajor királyi ministeri nyilatkozványnyal). 183. sz. A kül-, bel- és igazságügyi ministeriumoknak 1855. october 3-án kelt rendelete, kiható minden koronaországokra , a Ferdinand Császár ő Felsége által Miksa ő királyi fenségének mint a német lovagrend nagymesterének, személyére nézve, a német rend vagyonáról 10,000 forintnyi öszveg erejéig engedett szabad rendelkezési jog legfelsőbb megerősítése iránt. A II. osztály XVII. darabjának tartalma: 30. sz. Hirdetés a cs. k. helytartóság pozsoni osztályától 1855-ki September 16-áról, melylyel a bánya-kutatási és külmértéki jegyek alakja a pozsonyi közigazgatási területre nézve meghatároztatik. 31. sz. Hirdetés az országos pénzügyigazgatóság pozsoni osztályától 1855. october 4-kéről, a hirdetvényektől járó bélyegilletéknek megbélyegzés általi lefizetése iránt. NEMHIVATALOS RÉSZ, Levelezések. Bécs, nov. 7. A Annak idejében megírtuk volt, hogy az escorapte-társulat egy küldöttsége tisztelgett pénzügyminiszerünk ő expjánál, azon kérelmét szorgalmazva, miszerint a nemzeti banknak hitelének öt millióval fölemelését kegyesen megengedni méltóztatnék. Magunk is bátrak voltunk a bankhitel csökkentésének különösen a középiparos osztályrai nehezedését tekintve e kérelmet helyesnek találni, s úgy értesültünk, hogy báró Bruck részvevő kegyességgel fogadá a kérelmezőket. Később köztudomású jön, hogy az öt milliót ő excra kettőre olvaszta le, s egy külön ministeri rendeletben világosan meghagyatott, hogy ez öszveg valóban az iparos középosztály s társulati részvevők támogatására fordíttassék. — Azóta érdekes versióját hallottuk a dolognak, mely bonhomiánkból kissé kijózanító, s azt mutatja, hogy jeles pénzügyministerünk egyúttal igen élet és humorista. Az említett küldöttség ugyanis ő excránál lévén, szónoka elmondá a kérelmet, s azt az ipar érdeke, s a közjóval indokolób. Bruck ő excja bele szól : „Ah mit közjó! iparosok érdeke! tudom én,hogy áll a dolog; van a társulat igazgatói közt egy N. N. nevű ur, ezen N. N. ur 200,000 frt hitellel bír a társulatnál, ámbár semmi iparüzlete nincs, s a pénztárból vett pénzeket arra használja, hogy privatim önzsebére magasabb kamat mellett escomptiroz.“ Általános meghökkenés ..............N. N. ur véletlenül a küldöttség tagja! Ő excra bizonynyal nem volt erről előre értesülve. . . . N. N. ur mentségeket rebesget; de mint iparos körökben hallani, igaz, hogy ő a 4% mellett kapott pénzekkel privatim 10—12% mellett escomptirozott, s mint mondják, vagy százezer frtot szerzett is, ami nem sok, mert ki 200,000 portot kap 4%-re, és 12%-ról escomptiroz három havi határidőre,gy egy évben négyszer forgatja meg a tőkét: 30—32 ezer pártot játszva szerez egy évben. A műtétben semmi rész vagy becstelenítő nincs, mert ő saját hitelét ingyen használatra engedni nem köteles, az escompte pedig mai világban 10—12 mellett „us o,és végre a r i si c o is kétségtelenül az övé. De helytelen volna megengedni, hogy egy közczélra alakult intézet úgy is csekély ereje ily módon bányásztassék ki egyesek által más rovására. A pénzügyminiszer úr két millió előlegbe azon szigorú meghagyással egyezett bele, hogy e somma valóban az iparosok javára fordíttassék. Nem szükség mondani, hogy ez eset nem kevéssé emelé ismét B. ar úgy is jó hangzású nevét iparos köreinkben. A crédit mobilier alkotói között csodálattal nélkülöztetnek Sina és Eskeles urak nevei; mondják, hogy a franczia vasúttársulattali viszonyaikból eredő kötelezettségek Pereireur irányában akadályozzák őket e hitelintézet létesítésében részt venni. Paris, nov. 3. —— A franczia félhivatalos lapok tegnapelőtti számai nagyon érdekesek voltak, egyszersmind azonban alkalmul szolgáltak, hogy az optimistáknak, kik békeálmokban szeretik magukat ringatni, vagy kik Francziaország belállapotát a külszínről ítélik, nagy aggodalmakat okozzanak. A „Journal de l’Empire“, noha ikertestvérével a „Constitutionnel“lel ellenkezőleg a közügyeket kedvező s megnyugtató színben szokta rajzolni, egy igen valószínűleg inspirált czikkben azt állítja, miszerint Oroszország semmi jelét sem adta annak, hogy a békét helyreállítani kívánná vagy a szükségnek engedni szándékoznék, és az említett lap ez által mindazon híreket, melyek Oroszországnak közvetett javaslatairól, a gr. Colloredo által ez értelemben tett közleményekről stb. már több nap óta szárnyalnak, valódi értékükre leszállította. Meg kell itt jegyeznünk, miszerint a „Journal de l’Empire“nak ezen állítása saját tudakozódásaink eredményével megegyez. Másrészről a „Journal de l’Empire“ oct. 27-ki levelünkben tett közléseinket is megerősíti, miután világosan kimondja, hogy a nyugati hatalmasságok jelenleg nem kérnek többet Oroszországtól, mint Szebasztopol bevétele előtt. A franczia kormány e mérséklettségét mi akkor Francziaország beállapotából magyaráztuk, s hogy azt nem festettük igenis fekete színekkel, megmutatta tegnapelőtt a másik félhivatalos lap, a „Constitutionnel“, melynek „le résidu des révolutions“ cz. czikkére önöket különösen figyelmeztetjük. E czikk valódi czélja semmi egyéb nem lehet, mint a csatornán innen, különösen pedig azon túli közvéleményt a politikai menekültek működése ellen felingerelni s az angol kormányt azon meggyőződésre bírni, miszerint a szövetségi kötelesség parancsolja, hogy a menekültek Francziaország közelésül eltávolíttassanak, de a czikk azon vallomást foglalja magában, mintha a forradalmi törekvések, a felforgató párt sötét tervei naponkint veszélyesebbekké válnának. Sőt a mi több, a nevezett lap szerkesztője Granier de Cassagnak közvetve a kormány politikai elleneire tesz hivatkozást, azt vetvén nekik szemére, miszerint hazafiatlanság nem szítni oly kormányhoz, mely családjaikat s vagyonukat őrzi. Valóban aggasztónak kell lenni azon ország belállapotának, hol egy félhivatalos lapnak megengedik úgy beszélni, mint tegnapelőtt a „Constitutionnel“ tett kevésbbé veszélyes mozgalom a titkos társulatokénál a párisi husárusoké, kik a rendőrfőnök rendelete ellen mindenféle módon vétenek. Közülük már ötvennél többen kaptak bírói megfenyítést. — A hustaksát eleinte mi is helyeseltük, mert a mészárosok annyira visszaéltek egyedárusságukkal, hogy nemcsak borjaik, hanem vásárlóik bőrét is le akarták húzni; de a tapasztalás most bebizonyította, miszerint a hustaksának is vannak rosz oldalai, melyeket azonban a kormány okvetlenül mielőbb meg fog szüntetni. Erről is áll a ,,Constitutionnel“ben egy terjedelmes és érdekes czikk, melyben többek közt azon káros hatás mutattatik ki, mely a hustaksából úgy , mint az most van elrendezve, a marhatenyésztést érheti, mivel a marhatenyésztőknek többé semmi érdekük sem lesz a vágómarha hizlalására nagy költséget fordítani. S valóban, ha egy kövér ökör húsáért nem szabad többet fizetni mint egy soványéért, akkor nem lehet kívánni egy marhatenyésztőtől, hogy a hizlalásra sok pénzt fordítson. Zombor, octóber végén. Megszokott dolog az, hogy ha valahol előkelő főrangú űr megjelen, ott azonnal nagyobb nyüzsgés tapasztalható. így történt ez e végére siető hó 21-i városunkban is, a mely napon az dr. Szymonovicz Ignácz szerb vajdasági és temesi bánsági főtörvényszéki elnök urat volt szerencsés falai közt fogadhatni; eljövetele a mondott napon 5 óra tájban történt, amit is az itt székelő cs. kir. kerületi törvényszéki elnök úr megtudván, azonnal tiszteletére sietett, s másnap az egész kerületi törvényszéki személyzetnek teljes diszegyenruhábani tisztelgése után tisztelt főtörvényszéki elnök úr a segédhivatalokat és a megyei börtönöket, s ezekben lévő foglyokat megvizsgálta, e hó 23-a pedig polgári perek tárgyalásánál elnökölt, s mindenütt teljes megelégedését nyilvánító. Popovits Márk cs. kir. kerületi törvényszéki elnök úr ezen magas vendég tiszteletére ugyancsak e hó 23-a magyar vendégszeretettel fűszerezett ebédet rendezett, amelyben a most említett magas vendégen kívül még számos előkelő urak vevének részt. Miután körünkben két napig rövid ugyan, de fáradsággal párosult hivatalos működése közben a közel fekvő s újonnan épülő Ferencz csatornát meglátogatta volna, f. hó 24-n reggeli 8 órakor a helybeli kerületi törvényszéki elnök és járásfőnök uraktól egy darabig kisérve — városunktól búcsút von. Jövő év elején városunk ismét egy újonnan alakítandó hivatalnak leend székhelye , ugyanis, mint halljuk, a már régóta emlegetett s felette nagy fontosságú urbariális törvényszék életbe lépene. Ez állításomnak valódiságáért kezeskedik azon körülmény, miszerint a mondott újonnan felállítandó hivatal számára már a szükséges helyiség is kibéreltetett. Egyébiránt időjárásunk igen kedvező, élelmiszereink ára tűrhető, zöldség azonban bíg nagy mennyiségben termett, hogy e miatt az azzal foglalkozók fáradságát csak silányul fizeti. 1. 1. Mármaros-Szigethi, oct. 25. Dr. Martina Venczel kedves emlékű megyefőnökünk, a temesvári cs. kir. helytartói osztályhoz udvari tanácsosul neveztetvén ki, innen oct. 20-n költözött el. Tetschenből 1853-ik évben létetett Marmarosba, hol két évi hivataloskodása által ezen megye közszeretetét teljes mértékben megnyerte, az alárendelt hivatali személyzet bizodalmát bírta,s bizonyosan a magas kormány méltányló figyelmét is magára vonta. Mert e megye népeinek, különböző szokásainak, természetének, szükségeinek ismeretét tanulmányul tűzvén ki, —mely czélból, miként nekem mondá, még a nemzetiségek dalait és tánczát is segédeszközökül tekinté,— a magyar nyelvet különös szorgalommal tanulta, szerzett ismereteit úgy alkalmazta, miként a nép atyjának , hivatalnokai irányábani nyájas modoráért ezek barátjának , kormányzati bölcs tapintatáért a magas kormány hívének bizonyíta be magát. így jön, hogy csakhamar az austriai cs. vaskorona-rendjelt kapta, majd 1854-ik évben a técső - bérczi, Szathmár felé vezető útvonalat — e megye anyagi főéleterének egyikét — kijavítván, erélyes intézkedéseiért aug. 27-én részére a Ferencz-völgyön emlékoszlop állíttatott. Majd a vizáradás, azután az Ínség által okozott nyomor elhárítása véget tett rendelkezéseiért, a felsőbbség méltánylására, sőt Császár Ő Felségének is legmagasb megelégedésére méltóvá lett: e különböző érdemeinek folytán f. évben cs. k. udvar tanácsossá emeltetett. Megdöbbenve hallotta Mármaros e hirt, mert midőn ebben a magas fejedelem kegyét tisztelte, Martina úr elvesztését sajnálta, ki minden hozzá folyamodót szívesen kihallgatott, mindenkinek igazságot szolgáltatott, ő pedig a népet egy szép a jó tettel lepé meg, ugyanis a mármaros-szigeti kisdedóvó-intézetnek 2500 forintról szóló államkötelezvényt adományozott. Majd összegyüjte maga körül hivatalnokait és dijnokait, velük szívből eredő toaszok, zongorázás és táncz közt fesztelenül mulatott, maga is tánczolt, kedves kis leánya pedig a magyar solo tánczot igen szépen járta. Folyó hó 19-kén átadván hivatalát Pfefferkorn megyei első biztos urnak, ki erélyes tevékenységével magát már ed 865. November 8-a 1855.