Budapesti Hírlap, 1855. november (860-884. szám)

1855-11-08 / 865. szám

Pest, Csütörtök Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre • félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben, élévre : 8 frt., é­v­n­e­gy­e­d­re 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr, BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői Iroda van]: Országút, 0. sz. a. (Kunewalderház) 9-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap ki­ad­ó hivatalában Herz János könyvnyomdájában (Országút,Kunewalder­ház), vidékén minden cs. k. postahivatalnál. _ előfizetést tartalmazó levelek a crím, lakhely s utolsó posta­­eljegyzése mellett a pénzzel együtt b­é­r­m­e­n­t­e­s­í­t­­v­e egyenesen a kiadó hivat­al­hoz utasítandók Előfizetési feltételek A „BUDAPESTI HIRLAP“-ra Helyben: Félévre 8 pft. Évne­gyedre 4 pft. Vidékre : Félévre 10 pft. Év­­negyedre 5 pft 20 kr. Előfizetni lehet Pesten e lap kiadó hivatalában (Országút Kunewal­­derház fö­l­d­szi­nt Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály az egri, szegedi és szolnoki cs. k. kerületi és gyűjtőpénztárakhoz ideigl.III. osztályú tisztekké: Záborszky Ferencz, Hartmann István és Kiette Károly budai cs. k. orsz. főpénztári járul­­nokokat; továbbá a budai cs. k. orsz. főpénztárhoz végleges III.osztályú járulnokokká: Vavra Alajos soproni cs. k. orsz- fiókpénztári járulnokot, Fisch­­bck János pest-soltmegyei kecskeméti ideigl. adó­ügyi segédet, és Koltscharsch János, Nagy Alajos, B­r­e­z­á­t­s Ferencz, Gottwald Károly, Koch Károly és L­i­d­i­t­z­k­y Hartvig segéddolgo­­zókat; végre a szegedi és szolnoki kerületi gyűjtő­­pénztárakhoz ideigl­ segédekké : Buresch József pénzügyőrségi fő - felvigyázót és Gaszler György szolnoki kér. pénzügyigazgatósági hivatalszolgát kinevezte. A kassai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osz­tály André Pál fogalmazó­ gyakornokot a buda­­kerületi pé­nzügyigazgatósági osztálynál, ideiglenes pénzügyi fogalmazóvá 600 frt évi fizetéssel ki­nevezte. A kassai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osz­tály f. évi augustus 9-n 1391. sz­­. kelt határozvá­­nya által R­e­­­n­f­u­s­s Ferencz cs. k. pénzügyőrségi főfelvigyázót és Matussek István kassai cs. k. adóhivatali napdíjnokot III. osztályú adóhivatali segédekké, — és Genszky István budai cs. k. fővámhivatali napdíjnokot III. osztályú adófelügye­­lői segéddé ideiglenesen kinevezte. A cs. k. államvizsgái a bizottmány elnöksége által közhírré tétetik, hogy azok, kik a vizsgálatra, elkészültek, szabályszerű bélyegíven benyújtandó és az illető iskolai bizonyítványokkal indokolt fo­lyamodványaikat f. é. nov. 1-től kezdve bead­hatják. • 1 -er a bírói osztály elnökénél Dr. W­e­n­i­s­c­h János lovag, pesti cs. k. országos főtörvényszék al­­elnökénél (barátok terén a volt k. curia épületében 1-ső emelet 1-ső sz. alatt) hetenkint vasárnap és csütörtökön regg. 9 —10 óráig; 2-ér a közigazgatási osztályra nézve kiren­delt bizottmányi elnöknél cs. k. tanácsos S­­­zk­e­­lety Ferencz urnái (ujtér Ürményi-ház 2-ik emel. 3. sz. a­­ fennebbi napokon délelőtti 11 —12 óráig. Kelt Pesten 1855. évi October 31 -én. Hétfőn, 1855. november 5-én a budai cs. k. egyetemi könyvnyomdában megjelent és szétkül­detett a Magyarországot illető országos kormánylap 1. osztályának XXI-ik, s II. osztályának XVII-dik darabja, mind német egyes, mind összes kettős kia­dásokban. A XXI. darab tartalma : 177. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1855. sept 21 . n kelt kibocsátványa, kiható az általános vámterületben foglalt koronaországokra, a kereske­désben előforduló bor-surrogatum és az úgyneve­zett borpor vámkezelése iránt. 178. sz. A legfőbb rendőri hatóságnak 1855. sept. 26-kán kelt remdelete, melylyel következő czímű nyomtatvány : „Der Krieg im Orient in den Jahren 1853. und 1854. bis Ende Juli 1855. von Georg Klapka“ általánosan eltiltatik. 179. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1655. sept. 28-án kelt rendelete, kiható Krakó városára s vidékére, melylyel a jelzálogi ügyeknek Krakó váro­sában s vidékebeni kezelése iránt értelmező hatá­rozatok adatnak ki. 180. sz. A belügyministernek 1855. october 1-n kelt rendelete, az udvari gyász jelvényeinek az állam­hivatalnoki egyenruháhozi viselése iránt 1854. december 30-n kelt szabály (hírod. törv. lap. 1855. évfolyam II. darab 5. sz.) értelmezésével. 181. sz. A vallás-és oktatásügyi ministerium­nak 1855. october 2-án kelt kibocsátványa, kiható a birodalom egész területére, melylyel az austriai egyetemeken s jogakadémiákon, jog- és államtudo­mányi tanulmányok szabályozása tárgyában 1855. September 25-én kelt legfelsőbb határozvány ren­deletei közhírré tétetnek, s néhány azokból legkö­zelebb keletkező végrehajtási szabályok hozatnak. 182. sz. 1855. october 3-án kelt ministeri nyilatkozvány, a csendőrségi legénység által telje­sítendő bírósági űzőbe vétel és elemi események­nél­ segélynyújtás tárgyában Austria és Bajoror­szág között az 1852-ik évben létrejött egyezség ki­­terjesztése iránt. (Kicseréltetett Bécsben 1855. oc­tober 5-én a Münchenben 1855. September 6-án kelt hasontartalmu bajor királyi ministeri nyilat­­kozványnyal). 183. sz. A kül-, bel- és igazságügyi ministe­­riumoknak 1855. october 3-án kelt rendelete, ki­ható minden koronaországokra , a Ferdinand Csá­szár ő Felsége által Miksa ő királyi fenségének mint a német lovagrend nagymesterének, személyére nézve, a német rend vagyonáról 10,000 forintnyi öszveg erejéig engedett szabad rendelkezési jog legfelsőbb megerősítése iránt. A II. osztály XVII. darabjának tartalma: 30. sz. Hirdetés a cs. k. helytartóság po­­zsoni osztályától 1855-ki September 16-áról, mely­­lyel a bánya-kutatási és külmértéki jegyek alakja a pozsonyi közigazgatási területre nézve megha­­tároztatik. 31. sz. Hirdetés az országos pénzügyigazgató­ság pozsoni osztályától 1855. october 4-kéről, a hirdetvényektől járó bélyegilletéknek megbélyeg­zés általi lefizetése iránt. NEMHIVATALOS RÉSZ, Levelezések. Bécs, nov. 7. A Annak idejében megírtuk volt, hogy az escorap­te-társulat egy küldöttsége tisztelgett pénzügyminiszerünk ő expjánál, azon kérelmét szorgalmazva, miszerint a nemzeti banknak­ hite­lének öt millióval fölemelését kegyesen megen­gedni méltóztatnék. Magunk is bátrak voltunk a bankhitel csökkentésének különösen a közép­iparos osztályrai nehezedését tekintve e kérelmet helyesnek találni, s úgy értesültünk, hogy báró Bruck részvevő kegyességgel fogadá a kérel­mezőket. Később köztudomású jön, hogy az öt milliót ő excra kettőre olvaszta le, s egy külön ministeri rendeletben világosan meghagyatott, hogy ez öszveg valóban az iparos középosztály s társulati részvevők támogatására fordíttassék. — Azóta érdekes versióját hallottuk a dolognak, mely bonhomiánkból kissé kijózanító, s azt mutatja, hogy jeles pénzügyministerünk egyúttal igen élet és humorista. Az említett küldöttség ugyanis ő excránál lévén, szónoka elmondá a kérelmet, s azt az ipar érdeke­, s a köz­j­óval indokoló­­b. Bruck ő excja bele szól : „Ah mit közjó! iparosok érdeke! tudom én,hogy áll a do­log; van a társulat igazgatói közt egy N. N. nevű ur, ezen N. N. ur 200,000 frt hitellel bír a tár­sulatnál, ámbár semmi iparüzlete nincs, s a pénz­tárból vett pénzeket arra használja, hogy priva­tim önzsebére magasabb kamat mellett escomp­tiroz.“ Általános meghökkenés ..............N. N. ur véletlenül a küldöttség tagja! Ő excra bizonynyal nem volt erről előre értesülve. . . . N. N. ur ment­ségeket rebesget; de mint iparos körökben hal­lani, igaz, hogy ő a 4% mellett kapott pénzek­kel privatim 10—12% mellett escomptirozott, s mint mondják, vagy százezer frtot szerzett is, a­mi nem sok, mert ki 200,000 portot kap 4%-re, és 12%-ról escomptiroz három havi határidőre,­­­­gy egy évben négyszer forgatja meg a tőkét: 30—32 ezer pártot játszva szerez egy évben. A műtétben semmi rész vagy becstelenítő nincs, mert ő saját hitelét ingyen használatra engedni nem köteles, az escompte pedig mai világban 10—12 mellett „us o,é­s végre a r i si c o is két­ségtelenül az övé. De helytelen volna megenged­ni, hogy egy közczélra alakult intézet úgy is cse­kély ereje ily módon bányásztassék ki egyesek által más rovására. A pénzügyminiszer úr két millió előlegbe azon szigorú meghagyással egye­zett bele, hogy e somma valóban az iparosok ja­vára fordíttassék. Nem szükség mondani, hogy ez eset nem kevéssé emelé ismét B. ar úgy is jó­ hangzású nevét iparos köreinkben. A crédit mobilier alkotói között cso­dálattal nélkülöztetnek Sina és Eskeles urak nevei; mondják, hogy a franczia vasúttársulat­­tali viszonyaikból eredő kötelezettségek Pereire­ur irányában akadályozzák őket e hitelintézet lé­tesítésében részt venni. Paris, nov. 3. —­— A franczia félhivatalos lapok tegnap­előtti számai nagyon érdekesek voltak, egyszers­­­mind azonban alkalmul szolgáltak, hogy az opti­mistáknak, kik békeálmokban szeretik magukat ringatni, vagy kik Francziaország belállapotát a külszínről ítélik, nagy aggodalmakat okozzanak. A „Journal de l’Empire“, noha ikertestvérével a „Constitutionnel“lel ellenkezőleg a közügyeket kedvező s megnyugtató színben szokta rajzolni, egy igen valószínűleg inspirált czikkben azt ál­lítja, miszerint Oroszország semmi jelét sem adta annak, hogy a békét helyreállítani kívánná vagy a s­zükségnek engedni szándékoznék, é­s az em­líte­tt lap ez által mindazon híreket, melyek Orosz­országnak közvetett javaslatairól, a gr. Coll­o­­r­e­d­o által ez értelemben tett közleményekről stb. már több nap óta szárnyalnak, valódi értékükre leszállította. Meg kell itt jegyeznünk, miszerint a „Journal de l’Empire“nak ezen állítása saját tudakozódásaink eredményével megegyez. Más­részről a „Journal de l’Empire“ oct. 27-ki leve­lünkben tett közléseinket is megerősíti, miután világosan kimondja, hogy a nyugati hatalmassá­gok jelenleg nem kérnek többet Oroszországtól, mint Szebasztopol bevétele előtt. A franczia kor­mány e mérséklettségét mi akkor Francziaország beállapotából magyaráztuk, s hogy azt nem fes­tettük igenis fekete színekkel, megmutatta teg­napelőtt a másik félhivatalos lap, a „Constitu­­tionnel“, melynek „le résidu des révolutions“ cz. czikkére önöket különösen figyelmeztetjük. E czikk valódi czélja semmi egyéb nem lehet, mint a csatornán innen, különösen pedig azon túli köz­véleményt a politikai menekültek működése ellen felingerelni s az angol kormányt azon meggyőző­désre bírni, miszerint a szövetségi kötelesség pa­rancsolja, hogy a menekültek Francziaország kö­zelésül eltávolíttassanak, de a czikk azon vallo­mást foglalja magában, mintha a forradalmi törekvések, a felforgató párt sötét tervei napon­kint veszélyesebbekké válnának. Sőt a mi több, a nevezett lap szerkesztője Granier de Cas­­s­a­g­n­a­k közvetve a kormány politikai elleneire tesz hivatkozást, azt vetvén nekik szemére, mi­szerint hazafiatlanság nem szítni oly kormány­hoz, mely családjaikat s vagyonukat őrzi. Valóban aggasztónak kell lenni azon ország belállapotának, hol egy félhivatalos lapnak megengedik úgy beszélni, mint tegnapelőtt a „Constitution­­nel“ tett kevésbbé veszélyes mozgalom a titkos tár­sulatokénál a párisi husárusoké, kik a rendőr­főnök rendelete ellen mindenféle módon vétenek. Közülük már ötvennél többen kaptak bírói meg­­fenyítést. — A hustaksát eleinte mi is helye­seltük, mert a mészárosok annyira visszaéltek egyedárusságukkal, hogy nemcsak borjaik, hanem vásárlóik bőrét is le akarták húzni; de a tapasz­talás most bebizonyította, miszerint a hustaksának is vannak rosz oldalai, melyeket azonban a kor­mány okvetlenül mielőbb meg fog szüntetni. Erről is áll a ,,Constitutionnel“ben egy terjedelmes és érdekes czikk, melyben többek közt azon káros hatás m­utattatik ki, mely a hustaksából úgy , mint az most van elrendezve, a marhatenyésztést érheti, mivel a marhatenyésztőknek többé semmi érdekük sem lesz a vágómarha hizlalására nagy költséget fordítani. S valóban, ha egy kövér ökör húsáért nem szabad többet fizetni mint egy soványéért, ak­kor nem lehet kívánni egy marhatenyésztőtől, hogy a hizlalásra sok pénzt fordítson. Zombor, octóber végén. Megszokott dolog az, hogy ha valahol elő­kelő főrangú űr megjelen, ott azonnal nagyobb nyüzsgés tapasztalható. így történt ez e végére siető hó 21-i városunkban is, a mely napon az dr. Szymonovicz Ignácz szerb vajdasági és te­­mesi bánsági főtörvényszéki elnök urat volt sze­rencsés falai közt fogadhatni; eljövetele a mon­dott napon 5 óra tájban történt, a­mit is az itt székelő cs. kir. kerületi törvényszéki elnök úr megtudván, azonnal tiszteletére sietett, s más­nap az egész kerületi törvényszéki személyzet­nek teljes diszegyenruhábani tisztelgése után tisz­telt főtörvényszéki elnök úr a segédhivatalokat és a megyei börtönöket, s ezekben lévő foglyokat megvizsgálta, e hó 23-a pedig polgári perek tárgyalásánál elnökölt, s mindenütt teljes meg­elégedését nyilvánító. P­o­p­o­v­i­t­s Márk cs. kir. kerületi törvényszéki elnök úr ezen magas ven­­­dég tiszteletére ugyancsak e hó 23-a magyar ven­dégszeretettel fűszerezett ebédet rendezett, a­melyben a most említett magas vendégen kívül még számos előkelő urak vevének részt. Miután körünkben két napig rövid ugyan, de fáradság­gal párosult hivatalos működése közben a közel fekvő s újonnan épülő Ferencz csatornát meglá­togatta volna, f. hó 24-n reggeli 8 órakor a hely­beli kerületi törvényszéki elnök és járásfőnök uraktól egy darabig kisérve — városunktól bú­csút von. Jövő év elején városunk ismét egy újonnan alakítandó hivatalnak leend székhelye , ugyanis, mint halljuk, a már régóta emlegetett s felette nagy fontosságú urbariális törvényszék életbe lépene. Ez állításomnak valódiságáért kezeskedik azon körülmény, miszerint a mondott újonnan felállítandó hivatal számára már a szükséges he­lyiség is kibéreltetett. Egyébiránt időjárásunk igen kedvező, élelmi­szereink ára tűrhető, zöldség azonban bíg nagy mennyiségben termett, hogy e miatt az azzal fog­lalkozók fáradságát csak silányul fizeti. 1. 1. Mármaros-Szigethi, oct. 25. Dr. Martina Venczel kedves emlékű me­gyefőnökünk, a temesvári cs. kir. helytartói osz­tályhoz udvari tanácsosul neveztetvén ki, innen oct. 20-n költözött el.­­ Tetschenből 1853-ik évben létetett Mar­marosba, hol két évi hivataloskodása által ezen megye közszeretetét teljes mértékben megnyerte, az alárendelt hivatali személyzet bizodalmát bír­­ta,s bizonyosan a magas kormány méltányló figyel­mét is magára vonta. Mert e megye népeinek, kü­lönböző szokásainak, természetének, szükségeinek ismeretét tanulmányul tűzvén ki, —mely czélból, miként nekem mondá, még a nemzetiségek dalait és tánczát is segédeszközökül tekinté,— a magyar nyelvet különös szorgalommal tanulta, szerzett ismereteit úgy alkalmazta, miként a nép atyjá­nak , hivatalnokai irányábani nyájas modoráért ezek barátjának , kormányzati bölcs tapintatá­ért a magas kormány hívének bizonyíta be ma­gát. így jön, hogy csakhamar az austriai cs. vas­­korona-rendjelt kapta, majd 1854-ik évben a té­­cső - bérczi, Szathmár felé vezető útvonalat — e megye anyagi főéleterének egyikét — kijavítván, erélyes intézkedéseiért aug. 27-én részére a Fe­rencz-völgyön emlékoszlop állíttatott. Majd a vizáradás, azután az Ínség által okozott nyomor elhárítása véget tett rendelkezéseiért, a felsőbb­­­ség méltánylására, sőt Császár Ő Felségének is legmagasb megelégedésére méltóvá lett: e kü­lönböző érdemeinek folytán f. évben cs. k. udvar tanácsossá emeltetett. Megdöbbenve hallotta Mármaros e hirt, mert midőn ebben a magas fejedelem kegyét tisztelte, Martina úr elvesztését sajnálta, ki minden hozzá folyamodót szívesen kihallgatott, minden­kinek igazságot szolgáltatott, ő pedig a népet egy szép a jó tettel lepé meg, ugyanis a márma­­ros-szigeti kisdedóvó-intézetnek 250­0 forintról szóló államkötelezvényt adományozott. Majd összegyüjte maga körül hivatalnokait és dijnokait, velük szívből eredő toaszok, zongo­rázás és táncz közt fesztelenül mulatott, maga is tánczolt, kedves kis leánya pedig a magyar solo tánczot igen szépen járta. Folyó hó 19-kén átad­ván hivatalát Pfefferkorn megyei első biztos urnak, ki erélyes tevékenységével magát már ed­ 865. November 8-a 1855.

Next