Budapesti Hírlap, 1855. november (860-884. szám)

1855-11-22 / 877. szám

Pest, Csütörtök Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre: félévre : 10 frt. évnegyedre: 5 ft 20 kr. Helybeli f­élévre : 8 frt., é­v­n­e­­g­y­e­d­r­e 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 1 kr, számíttatik Egyes szám 20 pkr BUDAPESTI IU__ f ■ 9/Uf)Vi's■; HÍRLAP. Sierbesiiál Iroda van: Országút, 6. sír­a. (Knnewalderház) 3-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalába» Her» János könyvnyomdájában (Országút,Knnewalder­­ház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. — előfizetést tartalmazó levelek a czím. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt b­é­r­m­e­n­t­e­s­í­t­­­v­e egyenesen a kiadó hivat­al­hoz utasítandó^ Előfizetési feltételek „ V BUDAPESTI HIRLAP“-ra Helyben: Félévre 8 pft. Évne­gyedre 4 pft. Vidékre : F­é­l é­v­r­e 10 pft. É­v -­ íi e g y e d r e 5 pit 20 kr. Előfizetni lehet Pesten e lap kiadó hivatalában (Országút Kiinewal­­d­e­r h­á­z földszint Herz János n­y­o­­n­d­a­i irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZERK. Levelezések Bécs, nov. 21. A A békehírek rég elhangzottak, s Napó­leon császár legújabb beszéde óta, egészen el­múltak. Mi elejétől fogva valódi értékükre ol­vaszták le azokat, s utólagosan nincs mit szóla­nunk róluk. Ellenben nem kevesebb mint négy rendbeli, de másnemű fontos értekezletekről su­sog a világ. Konstantinápolyban nem so­kára fo­r­m­a­­­i t­e­n megnyílik a dunai fejedelem­ségek rendezése fölötti diplomatiai tárgyalás, mely eddig csak a hatalmasságok közt egyenkint titok leple alatt forgott szóban ; a mostani feje­delmek kormányzói joga a közelebbi évben lejár­ván, és oly sürgető, mint fontos e részben az in­tézkedés. Oroszország, mondjuk, előre tilta­kozott bármi rendelkezés ellen, mely nélküle tör­ténnék , s bármi kevés hatálya leend is e tiltako­zásnak, annyi bizonyos, hogy felette nehéz vég­legesen szervezni e tartományokat, a­nélkül hogy a szomszéd Oroszország mint tényező a számí­tásba fölvétessék; de hogyan lehetne ezt tenni most, midőn nem tudhatni, mennyi erő­s hatalom­mal fog Oroszország a jelen háborúból kivergőd­ni? Ezenkívül is aligha lehet egyebet ideigle­nes rendelkezésnél létre­hozni, mert a politikai érdekek s befolyások valódi h­aost ké­peznek még eddig, megtisztultan egyenesen nem is nyilatkozhatnak, miután minden a háború to­vábbi folyamától függ, legkivált pedig a legér­dekeltebb s leghatályosabb Austria igényei, melyek eddig csakugyan a status quo ideiglenes fönntartásában öszpontosítvák A franczia kabi­netteli értekezletek is azonban, mikről újabb időben oly sok szó volt, nem annyira a még mesz­­sze távolban levő aldunai hadjáratra, mint inkább a fejedelemségek ügyére vonatkoztak, melyben mint mindenben a két császári kabinet kölcsönös előzékenységgel keresik az egyetértést. A har­madik fontos tárgyalás Coronini altábornagy itt voltával kapcsolatban a dunai fejedelemségek országos ügyei mellett állítólag az ott kato­náink részéről állítólag történt kihágásokra vonatkoztak, mint a lapok egymásután emlege­tik. Ezen „állítólagosságok“ - ról szabad legyen csak annyit jegyezni meg röviden, hogy Aus­tria nagyszámú, s épen a fejedelemségek meg­szállása miatt borzankodó elleneinek kedvencz themája feljegyezni, nagyítani s elterjeszteni ezen kihágásokká qualifikált sem kisebb, sem nagyobb véletlenségeket, mint a minek egy occupáló had­sereg s egy a szükségest is gyakran nélkülöző, a katona igényeinek m­gfelelni nem tudó vagy nem akaró műveletlen nép közt mindig és min­denütt előadják magukat, de mikről az austriai hadsereg jegyrendszere, s annak erélyes fönn­tartása mellett nincs ok külön tanácskozmányt, tartani. Mind a franczia, mind az orosz hadsere­gek történetében az occupatiók alatti vise­letükről oly adatok vannak följegyezve, hogy Austria csak büszke megvetéssel válaszolhat ezen insinuatiókra. Még egy, a negyedik értekezletet, mely a birodalmi tanács átalakítására vonatkozó­lag küllapokban kering, csak en passant említ­jük meg, miután róla se hitel nélkül, se hite­lesen mit sem hallottunk. Nagy-Kórós, nov. 20. Tegnapelőtt vasárnap a helybeli ref. főiskola nagy teremében fényes hangverseny tartatott a korán elhunyt O b­e­r­n­y­i­k Károlynak szentelendő emlékre. A terem illőleg fel volt díszítve ; a gyász­­­ravatalon ,,0 bernyik Károly emléke“ szar­­vak virágkoszorúba írva valának olvashatók. A nem nagy terem fulladásig telve volt, s egy sok­kal nagyobb rész­helyet nem találhatva kényte­len volt távozni. Városunkat mindig áldozatra késznek találtuk, s most sem csalatkozunk e hitünk és tudatunkban. A hangverseny részletei minden­kit kielégítenek. Losonczy Lászlónak Obernyik emlékére vonatkozó felolvasása meleg szavakkal eleveníté fel a korán elhunytérti bánatunkat. A más két szavalat „Vár és kunyhó“, „Bajusz“ és „Férfiak panasza“ is tapsokra ragadák a közön­séget. A főiskolai énekkar előadása meglepőleg sikerült mint váratlan előhaladás tanúbizonysága. Nagy József zongorán játszott s mint mindig, ügyesen. Ugyanő Donizetti egy áriáját is sok mű­vészettel éneklő. A helybeli zenekar előadása is szépen sikerült. A mi főczigányunk Károly oly ügyesen kezeli a hegedűt, annyi érzéssel játszik, hogy nagyobb helyen is méltán fölléphetnének. Különben e zenekar most Pestre utazik vendég­szerepekre. Figyelmeztetjük rá a közönséget, s különösen azokat, kik az újdonságban gyönyör­ködnek. Mi a pesti zenekarok érdemeiből mit sem akarunk levonni, de azért kimondhatjuk, hogy a mi czigányaink is játszanak annyi érzés és praecisioval mint ők, és több darabokat. S ezek még nincsenek elkényeztetve. Az előadást E­g­­r­e­s­s­y S. ur is meglátogatta, kinek szerzeményei sok figyelmet ébresztenek, s ki ezeken kívül oly szép alapítványnyal örökíté nevét a főiskola jó­tevői sorában. Nagy József fáradhatlan szorgalmú karmes­ter jelenleg egy dalárda alakításán fáradoz. Tegnap hétfőn est­­e Egressy Sámuel urat mint alapítót a helybeli énekkar éji zenével lepte meg, ma pedig a zenekar tartand búcsú- s egy­szersmind próba-hangversenyt. 1. 1. Kolozsvár, nov. 7. Megható és e városban még nem látott ün­­nepélynek valánk tanúi; minden szentek napján este a helybeli házsongárdi nagyszerű sírkert, mely csak közelebbről újonnan rendeztetett s bekeríttetett, fényesen ki volt világítva, minden, kinek halottja van ott, buzgó imát emelt a min­denek Urához meghalt kedvesei nyugalmáért. Érdekessé téve ez estvét Kolozsvár közkedvesség­ben állott orvosa néhai Barra Imre sírszobra lelepzése; nagyszerű közönség gyűlt az állvány körül bámulni a mesterművet, s a helybeli han­gászkar­bus zenedarabokat játszott, mi az esté­nek még ünnepélyesebb színezetet adott. A kivi­lágított sírszobrok közöl kitűnt északamerikai utazó Bölöni Farkas Sándoré. Van nem egy sírgö­dör, melynek hantjai felett senki sem imádkozott, pedig az emlékezet és hála hervadhatlan koszo­rúira lettek volna érdemesek, s most ott nyugsza­nak pusztán és elhagyottan sok sírhantok, melyek felett nem sírkő, de egy igénytelen fakereszt sem jelöli a helyet, mely becses hamvakat fedez. " Mindenesetre üdvös és szép vallásos szokás, a meghaltak emlékezetének egy ünnepet szentel­ni, pedig kinek ne volna kedves halottja! meg­volt e szokás itt is, de minden szentek napján a sírkertek kivilágítása Kolozsvárit most történt először. A költséget a helybeli temetkezési társu­lat hordozó, mely jótékony adományozásokból szép pénzalappal bír; a temetők újonnan rende­zése s kicsinosítása polgármester W­e­n d­­­e­r Fridrik úrnak köszönhető. Nov. 1-i vásárunk nem igen jól ütött ki- Kevés vevő, annál több áru , drágaság és nem nagy pénzforgás mind pénzhiányra mutattak. Csak az élelmi czikkek ára szállott alább, az ipar­­czikkek s bolti áruk még mindig magas áron tar­tatnak, úgy a czimeres lovak és ökrök, míg a közönséges marhák még olcsó áron is alig kel­nek. A szép tiszta búza nagy vékája 2 frt 14 kron, a törökbúza 1 pgőfrton kelt, a zab 20 kron, a hüvelyes vetemények is olcsón mentek. 100 fő káposztát 4—5 pgőfrton meg lehetett venni, a sertéseknek mint mindig ugy most is jó áruk volt. A folytonosan tartó szép meleg őszi napok e vásárt még látogatottabbá tették, de azért ki a népességből vonna következtetést az eredmény­­­­re, nagyon csalódnék. Színházunk is mindig tele volt a vásár alatt, szinte jól esett oly szép közönséget együtt látni a színházban a művészetbarátnak. Egyik estve a f­e’ ••­déglőkbe a havasi énekesek működése Neu­­­mann vezérlete alatt, a temetőkbe halottak vará­zsolnak nagy közönséget, és mégis a színház is tele volt, mi arra mutat, hogy Kolozsvárnak nem csak egy közönsége van. A napokban színre ke­rült darabok : „A Czigány leány,“ „Hiszen csak tréfa,” „Mátyás diák,“ „Parlagi Jancsi.“ Dicsé­rettel említhetjük a nők közöl Priell Corne-­­­­­á­t, a férfiak közöl Gyulai Ferenczet; ez utol­sónak a mimika, az arczjáték teljesen hatalmá­ban van, s hangjával is jól tud bánni. A férfi személyzet színházunknál elég erős, de a nőire nézve hiányzik kivált egy drámai szinésznő a hősi szakmára. 1. 1. Erdélyi Hegy­alja, nov. 10. Miután itt vidékünkön a szüreti vigalmak­nak vége lett, elvonult s a világ zajától távol eső falusi éltünk csendességét semmi sem szakasztá félbe, mint egy nevezetes és nagyszerű egyházi ünnepély a múlt hó végén — midőn Balázs­­falván Sterka Sulutz egyesült göröghitü püspök ur ő­nmagának az érseki székbe beigtatása a körülfekvő helységeket szokatlan mozgással töl­tötte el. — Az ünnepélyt megelőző estre múlt October 27-i kocsik, hintók robogtak Balázs­­falva utczáin — majd minden egyes háznál vi­galom ; azon estve érkezett meg a pápa ő szent­sége bécsi pronuntiusa Viale Prela bibornok ő eminentiája, a beigtatást végrehajtandó, több püs­pök urak kíséretében. — A beigtatás reggelén, October 28-n reggeli nyolczadfél órakor Erdély katonai és polgári kormányzója­ig Schwarzen­berg Károly ő főmaga is megjött nagy kísérettel, kinek tiszteletére csakhamar minden hivatalno­kok megjelentek, — a papság ugyanakkor tette tiszteletét pronuntius ő eminentiájánál. — A beigtatási ünnepély 9 óra után kevéssel kezdő­dött és következőleg folyt le . A seminarium és templom ajtajától egész az érseki lakig két sor­ban tanulók, clericusok és papok voltak felállítva, s ezen sorompó között vonult el pronuntius ő eminentiája, az érsek ő­nmaga, 6 püspök, több kanonok és főbb pap urak, a katona­tiszti kar és számos hivatalnok urak kíséretében, — az érseki lak kapujában kétfelől 4 zenekar működött — kiket azonban hű kormányzó ő főmaga parancsa elnémított, és igy a magas kiséret komoly méltó­sággal haladott az emberár között a templomba, hová mindenkinek csak belépti jegygyel lehete bejutni, a csendőrök őrködvén a bemenetelre. Miután a templomba bejutott főbb személyek ot­tan helyet foglaltak, pronuntius ő eminentiája fel­olvasta az érseki bullát — ezt követte az érsek ő nugának nyilvános felöltöztetése az érseki uj ruhákba — ki a pronuntius ő eminentiája szá­mára készült veres bársony székkel szemben ült a templom közepén — ezután több templomi ün­nepély következett, s ezek végével az érsek ő­nmagának a pronuntius ő eminentiája általi fel­szentelése és esketése; — az ünnepély alatt két püspök és egy kanonok ur tartott a szószékről beszédet latin nyelven, mik bevégződvén, az uj érsek , amlg a Drobra és Alexi urakat mint újonnan kinevezett czimzetes püspököket e mél­tóságra felszentelte; az egész ünnepély délutáni 3 óráig tartott — mikor a fennebb említett fényes úri kar hasonló diszmenetben visszatért. Mind­ezeket pedig követte a pompás ebéd, mely 3­2 órakor kezdődött és est­éli 6 óráig tartott; — az első asztal 120 személyre volt terítve és gazda­gon ellátva különböző finom ízlésű ételek­ és ita­lokkal s pontos szolgálattal; — az ebéd alatt nem hiányzottak a toaszok — melyeket hű kormányzó ő főmaga azon kívánsággal fejezett ki a magas kormány nevében, hogy a Mindenható az uj ér­seknek jóllétet és erőt adjon fontos hivatala el­­­hordozására, — mikor ezután a magas vendégek szobáikba vonultak — részint pedig kimentek a piaczra, mely fényesen ki volt világítva, — több helyeken valának olvashatók a kivilágított abla­kokon az érsek boldogságát és hosszas életét óhajtó feliratok, szólott mindenfelé a sok zene — hemzsegett a piaczon a sok ember, s a sok kü­lönbféle testületek öltözete egy tarka virágokkal tele rétet ábrázolt. Estvéli 9 órakor megkezdő­­­­dött egy az árva papok gyermekei számára ren­dezett tánczvigalom, melyre az érsek ő nmlga, és az erdélyi kath. püspök ő nmlga is rövid időre meg­jelentek; ezen estvély eredménye a czél nemessé­gének megfelelt, mert 700 pártnál több gyűlt be. October 29-n végre elutaztak a magasabb egyé­niségek, — bibornok ő eminentiája több püs­pök urak kíséretében délben már II.­Enyeden volt, hol a városi tanácsnak hódoló tiszteletét fogadta el, a városi szónok deák nyelven szép beszéddel üdvözlé ő eminentiáját.,—■ ezután rövid időre meg­látogatta a kath. templomot, és ottan a tisztele­­tére felöltöztetett csoport leányseregnek a kath. püspök ur ő nmaga tolmácslása által a vallásos buzgóságot szivére kötötte, s azzal kocsijába ülvén még az nap Kolozsvárra megérkezett. — Én pedig mindezeknek megszemlélése után fa­lusi magányomba haza indultam, de kerülő után, hogy ez évben se maradjon ki életemből azon búcsú­járásom, melyet én nemzetünk egyik leg­nagyobb emberének dicső Hunyadi Jánosnak em­lékeihez, a Károlyfehérvár s Szentimre közt tör­tént hires ütközet emlékére egy vonalba építte­tett három templomhoz szoktam tenni. E három egyház : az alsó- vagy magyar-orbai, tö­­vissi és szent imrei templom. Lássuk eze­ket rendre. (Folyt, követk­­ 877. November 22-n 1855. Austria­ birodalom. B­é­c­s, nov. 21. , cs. k. Apostoli Fel­sége és Császárné ő Felsége tegnap 20-a lakásukat a schönbrunni cs. k. nyári palotában be­végezték és az itteni váriakba költöztek vissza. KÜLFÖLD. Tudósítások a harcztérekről. Sándor csász­ár ő Ilye Odesszába és Krim­­­be utazásáról a „Russ. Inval.“ következő részle­teket hoz : 3-n reggel indult ő Ilye Nikolajeffből Odesszába. Útközben megszemlélte a Kobrevká­­nál felállított dandárosztályokat; esti 7. óra ér­kezett Odesszába s a Woronzoff palotába szállt. Másnap több katonai s polgári személyek bemu­tatása után misére ment a székesegyházba, amely­nek ajtajánál a kherzoni és tauriai érsek a ke­reszttel, szenteltvízzel s egy beszéddel fogadá. A liturgia bevégeztével ő fige az Odesszában fekvő csapatokat a városon kívül maga előtt el­­lépteté ; onnan a katonai kórházakba ment, azo­kat megszemlélte, több betegek és sebesültekkel beszélgetvén. Ezután megnézte az odesszai part­­­ütegeket s harmadnap, 5-n visszautazott Nikola­­jeffbe, hol délben megérkezett. 7-n reggel 16ra ér. ő Ilye K­r­i­m­b­e utazott, másnap 11 óra keresz­tülment Perekopon s útját Szimferopolba folytató, hol esti 8 k óra megérkezett. Ott ő Ilyét a déli hadsereg főparancsnoka hg Gorcsakoff fő­­hadisegéd fogadó; onnét 9-n Bakcsiszarai­­ba utazott Útközben megszemlélt a császár a krími seregből néhány hadosztályt, 10-n pedig azon csapatokat, melyek az előretolt állomásokon Szebasztopol északi oldalán a Mackenzie halmo­kig felállítvák. Az említett megszemlélésekkel, valamint különösen a csapatok egésséges és de­rült kinézésével ő ilye tökéletesen meg volt elé­gedve. A „Nord“ szimferopoli levelezője írja nov 6-ról, miszerint az oroszok az utolsó hónapok alatt igen tetemes erősítéseket kaptak, ál­lanak pedig azok a gránátos hadtestből, és az oreli , kalugai és tulai drusinákból. Úgy hogy a főparancsnok most igen rövid idő alatt az ellen­ség ellen, ha Eupatoriából komoly mozdulatot tenne,akármely ponton nagy erőt képes összevonni, a­nélkül hogy a Mackenzie-halmokat vagy az északi erődöt védő sereghez kellene nyúlnia. A keresi támadás ellen is biztosak az oroszok, mert a tetemes erősítések­ig Gorcsakoff-nak lehetségessé tették l. Wranger osztr­ák had­erejét, ki legszélső balszárnyát fedezi, szintén te­temesen erősíthetni. Szintúgy van a dolog a fe­ketetenger partvidékeivel. Tetemes gyalog, s ki­vált lovasosztályok a Duna torkolatainál Pere­­kopig úgy vannak felállítva, hogy rövid idő alatt egy pontra vonulhatnak össze, kiváltképen lehet­séges ez Perekop és Nikolajeffnél. Anglia, London, nov. 17. A „Court-Journal44 je­lenti, mikop a szardiniai király Angolország­ban legközelebb teendő látogatása alkalmával, a Bath-rend lovagjává fog kineveztetni. Ugyanezen lap szerint, a franczia cs. család­beli egyik herczegnek Mária, Cambridge herczegnővel­ házassága terveztetnék, s L­a­n­s-

Next