Budapesti Hírlap, 1855. november (860-884. szám)

1855-11-26 / 880. szám

Pest, Hétfő Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre : félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben f­élévre: 8 frt.,évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Országút, 6. sz. a. (Kunewalderház) 9-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap ki­ad a hivatalában Here János könyvnyomdájában (Országút,Kunewalder­­ház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. — előfizetést tartalmazó levelek a crím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesít­v e egyenesen a kiadó hivat­al­hoz utasítandó!» Előfizetési feltételek „A BUDAPESTI HlRLAP“-ra Helyben: Félévre 8 pft. Évne­gyedre 4 pft. Vidékre : Félévre 10 pft. Év­negyedre 5 pft 20 kr. Előfizetni lehet Festenc lap kiadó hivatalában (Országút Kunewal­­d­er ház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. 6 cs. k. Apostoli F­elsége novemb. 20-n kelt legfelsőbb határozata által Borosnyai Lász­lót, a Miklós orosz nagyherczeg nevét viselő 2. sz. huszárezredbeli tizedest, egy embernek a vízbe fu­tási haláltól bátor elszántsággal lett megmen­tése elismeréséül, az ezüst érdemkereszttel legke­gyelmesebben feldíszíteni méltóztatott. A cs. k. számvevő-ellenőrségi legfőbb hatóság a magyar cs. k. államszámvevőségnél Liebscher Ferdinándot számjegyzővé, H­aue­r­­ an­d Amandot járulnokká, végre Kunz Antalt és Gerber Ven­­czelt díjas gyakornokokká kinevezte. Kedden 1. évi november 20-n a budai cs. k. egyetemi könyvnyomdában megjelent és szétkülde­tett a Magyarországot illető országos kormánylap első osztályának XXII. darabja mind német egyes, mind összes kettős kiadásokban. Tartalma e darabnak : 184. sz. A német-austriai távirda-egyletnek harmadik pótszerződvénye. (Aláíratott Münchenben 1855. évi május 29-n, s az illető kormányok által minden részről megerősíttetett.) 185. sz. Az egyház- és oktatásügyi minister­­nek 1855. September 16-n kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, kivéve a lombard-velen­­czei királyságot, a gymnasiumi tanárok és fizetéseik rendszeresítését illetőleg. 186. sz. 1855. October 2-n kelt ministeri nyi­latkozat, az austriai császári és szász királyi kor­mány közt az erdei, vadászati, halászati és mezei vétségeknek mindkét rész területén leendő kölcsö­nös megakadályozása iránt kötött egyezvény iránt. (Kicseréltetett Bécsben 1855. évi oct. 5-n az 1855. augustus 31-n kelt, egyformán hangzó szász királyi nyilatkozványnyal.) 187. sz. Az igazságügyministeriumnak a pénz­­ügyministeriummal egyetértőleg 1855. October 10-n kelt rendelete, kiható Magyar-, Horvát-, Tótor­szágra, a Szerb-vajdaságra s Temesi-bánságra és Erdélyországra, —­ a törvényszékek illetősége iránt, jövedéki áthágások miatt kiszabott pénzbírsá­goknak fogságbüntetésekké való átváltoztatását, s az ezen eljárásnál követendő elveket illetőleg. 188. sz. A pénzügyministeriumnak 1855. Octo­ber 13-n kelt kibocsátványa, a lombard-velenczei roverei és varesei mellékvámhivatalok megszünte­tését, továbbá Vareseban egy áru-ellenőrségi hivatal felállítását illetőleg. 189. sz. A pénzügyministeriumnak 1855. Octo­ber 17-n kelt kibocsátványa, a h­orvát- észtorszá­gi bánya urjog kezelését illetőleg. 190. sz. A pénzügyministeriumnak 1855. Octo­ber 17-n kelt kibocsátványa, kiható az általános vámkapcsolat összes koronaországaira, a vámtarifta 60 g), 62 c) és d), s 75 c) tételei iránt a papír- és bőröndmunkákat illetőleg. 191. sz. A pénzügyministeriumnak 1855. Octo­ber 18-n kelt kibocsátványa, kiható a közös vám­kapcsolat összes koronaországaira, a zsíros olajak vámoztatását illetőleg. 192. sz. A pénzügyministeriumnak 1855. Octo­ber 21 -n kelt kibocsátványa, kiható minden koro­naországokra, a szabadalmazott austriai nemzeti banknak mint hitelbanknak adott kedvezményeket illetőleg. NEMHIVatalos rész. Levelezések. Bécs, nov. 24. A Bécsi és külföldi lapok nem szűnvén meg Napóleon császár tudvalevő beszédével fog­­lalkoztatni a közönséget, kénytelenek vagyunk mi is arra térni, ámbár határozottan vonakodtunk eddig analysisébe bocsátkozni, mert annak útján csak kedvezőtlen, eredményekre jutunk, még­pe­dig két irányban: először is Napóleon hivatkozá­sa a közvéleményre azon szomorú öntudatát árulja el, hogy ő maga is belátja, miszerint a nyu­gati hatalmak magukra hagyva a jelen háború­nak kedvező bevégzésére nem elég erősek, és diplomatiájuk nem remélteti velük , hogy a német hatalmakat semlegességükből kihozniuk sikerül­jön ; — tehát a diplomatia tehetlenségét pótolja ki — a németországi közvélemény, melynek nyi­latkozása majdan a kormányokat semlegességük elhagyására kényszerítse ! Ha tehát, mint mondok, azon szomorú öntudat —annál szomorúbb mert va­lóban alapos — kedvetlen benyomást teszen, még kellemetlenebb az, hogy e nehéz helyzet javítására egyéb módot nem tud még a francziák nagy­eszű császárja is, mint a­melyet beszédében oly hangnyomattal emlegetett, t. i. a közvélemény támogatását, mert ez — valljuk meg őszintén — impracticus. Mi ugyanis nem tudunk elgon­dolni oly törvényes utakat és módokat, miken a közvélemény nyilatkozni, és miután ez még nem elegendő — a kormányok határozataira befolyást is gyakorolni bírjon. A németországi sajtó befo­lyása ez utóbbiakra — 0. E különös jelenség oka nem titok, s abba a sajtó kezelői, mint a németországi kormányférfiak maguk leginkább be vannak avatva. A sajtón kívül volna még a német államokban létező alkotmányos élet, mely­nek útján a közvélemény nyilatkozhatnék, s a kormányra eldöntő hatást is gyakorolna, ha ez alkotmányos élet valóság lenne, és nem fictio, ha a nemzeti élet organismusának kiegészítő ré­sze lenne, nem pedig egy önkényesen csinált üres forma; és végre ha azon erő, mely jelenleg az uralkodó államformák alatt a kormány kezében öszpo­ntosítva van, az alkotmány hatályán kívül és fölött nem állanak így, a­mint a dolgok állanak, se a württembergi, se a hannoveri, se a porosz kamarák jámbor óhajtásainak kifejezése nem fogna a német kormányok politikájában fordula­tot eszközölni. De hogy jámbor óhajtásaikat ki se fejezhessék, arról is tudnak gondoskodni a kormányok, mert — mint Poroszországban a leg­újabb választások megmutatták — elég befolyás­sal bírnak oly kamarák létrehozására, melyeknek nincsenek is egyéb óhajtásai, mint a kormányéi! — A közvéleményt nyilatkozványra buzdítani ily viszonyok közt tehát vagy mint mondok gyakorlatiatlan, meddő vállalat, vagy más eszkö­zökre utal , melyeket a szigorú törvényes­séggel össze nem egyeztethetni , mit ugyan a franczia császár loyalitásáról föltenni sem lehet, sem szabad. Csodálatos hogy az ezernyi lapok közöl, melyek e hires beszéd fölötti szemlélődé­sekbe, s mély értelmének buvárlatába ereszked­tek, — a dolog ezen oldalát egyetlen egy sem érinté, s csak a szokásos bókokkal hódolt a fran­czia császár ékesszólói diadalának , egészen másutt keresve annak fontosságát mint a­hol ke­resendő. Mi történendik ugyanis, ha a német sem­legességnek vége nem szakad, s vagy hosszabb rövidebb idő alatt a nyugati hatalmak diadalai­kat s áldozataikat elégetni fogják? kibékülés Oroszországgal a semlegesek rovására. Akkor késő leend az Austria cserbenhagyása fölötti bá­nat , s Austria , melynek érdekei biztosítvák, aligha fogja a magukban gyenge semleges álla­mok érdekében latba vetni saját befolyásának súlyát. Bécs, nov. 25. — Az austriai kereskedelmi s iparhitelinté­zet igazgató bizottmánya a napokban fog csak megalakulni. A nála alkalmazást keresők hiva­­talsóvár serege alig várja ez időpontot, hírszerint néhány százra menend az intézet hivatali sze­mélyzete. — A közérdek a drágaság körül öszpontosul, mely gazdagot és szegényt, ha bár nem egyenlő arányban, érezhetőn érint Ha az ed­digi emelkedés minden élelmi­szerek árában még tovább tart — nehéz télnek nézhetünk eléje. A czukor, mely 27 - ről egyszerre 33 krra rúgott, Bé 38 része kávéból élvén, nagy mozgalmat okoz, s két nap óta mindenki, kitől telik, czukor­­készletét szaporítani törekszik , s a vevők e to­longása még feljebb rugtatja az árat. Mondják, hogy a czukortermelő rabszolgákat megtizedelte a betegség, a nádezukor pótléka a répaczukor pedig — nem sikerülvén a répatermés — szűkén ütött ki, stb De ez csak a czukor. Hát a kenyér és a bus, mely már csak ünnepnapi nyalánkság­ként élvezhető a szegényebb sorsunk által! hát a fa! (két öl keményfa vágatással 50 pft.) hát az olaj és a többi! Honnan jő ? s hogy orvosolható ? Paris, nov. 21. —­­— Noha a kormánylapok nem vallják be, azért mégis tény, hogy a múlt vasárnapi tűz al­kalmával nagy mennyiségű élelemszerek lettek semmivé, mi annál inkább sajnálható, minthogy ily veszteség a jelen évben nehezebben pótolható helyre mint máskor, s könnyen befolyást gyako­rolhat az általános vásári árakra. Ezek az utóbbi időben állandóknak tekinthetők, minthogy min­den árcsökkenésre nyomban ismét árszökkenés következik. Szerencsére eddigelő nincs munka­hiány s a kiskereskedők jó vásárt csinálnak, a nagyobb üzletekben azonban némi lankadtság uralkodik. Főleg Pária, mióta az idegenek innét elmentek, némileg üresnek látszik lenni. Az ünne­pélyes jutalomdíjkiosztás oly hatással volt, mint a kialvó mécs utolsó fellobbanása, de most már mindenütt érzik, hogy az ,,aranjuezi szép napok­nak“ végük van! A házbirtokosok s a nyilvános helyiségek tulajdonosai ha tán nem szállnak is alább árjegyzékeikkel, legalább udvariasabbak lesznek , s habár az élelem majdnem kétszer oly drága is mint ezelőtt két évvel, azért még sincs az ember oly borzasztó zsarolásnak kitéve, mint e nyáron volt. A mi az idegeneket lépéseik gyorsítására különösen készteti, az a kályhahiány s a tüzelőszer drágasága. Nincs egyetlenegy né­met is, ki ilyesmiről ne panaszkodnék, mert a november az idén hideg és félelmetes, azért mind­egyik vissza igyekszik térni hazájába a meleg kályha mellé, s a hangversenyek, melyek f. hó 16-ka óta az iparpalota hajójában tartatnak, alig képesek néhány száz embert összegyűjteni. Mind­ezen hangversenyek, a 16-kit sem véve ki, me­lyen 1200 zenész működött közre, roszul ütöttek ki Az acustikai nehézségeket nem is tekintve, a karok és kettősök oly gyengék voltak, hogy Bécs­­ben s általában Németországban ily hangversenyt nem hagynának végig játszani. Németország irigyelhet ugyan Párisnak némely ünnepélyeket, de korántsem irigyelheti annak zenéjét s általá­ban őzekét. Páris e tekintetben is csak igen na­gyot és egészen alárendeltet teremt elő. E város most is az s jövőre is az fog maradni, mely szél­sőségekkel határos. Páris azonban egyszersmind szerencsés város is, mert ott egymást követik az ünnepélyek, melyek idegeneket vonznak oda s pénzt hoznak forgásba, a kandiság és kincsszomj pedig két főtulajdonsága a párisiaknak, kik az idén már ismét két látványnak örülhetnek, a. m. a szárdiniai király és a Krímből visszaérkezendő testőrség bevonulásának. Mindkét bevonulás igen fényes leend. A­mi a szárdiniai királyt illeti, úgy hallatszik, hogy ő a császár oldalán s a Páriában levő összes tábornokok által lóháton kisérve fog a pályafőtől a Tuileriákba menni. Ha jól vagyunk értesülve, a pápai nuntius valami alkalmas ürügy alatt elhagyta Párist, mivel a szardiniai király­­lyal nem akar találkozni. D­e b r a­u­x ur, ki — mint ez már többé nem titok — a „Constitutionnel bécsi leveleinek s egyszersmind az „Oesterr. Ztg.“ ” jegyű leve­leinek is szerzője, ama lap tegnapi számában azt mondta , miszerint a nyugati hatalmasságok krimi operatióikat, és pedig Austria javaslatára, csak azért szakasztották félbe, hogy az orosz csá­szárt ne igen alázzák le stb. Ez igazi regény volna. A valóság abban áll, hogy a nyugati hatal­masságok Krímben egyelőre semmit sem kezd­hetnek. Mint látszik, a kormány távirati sürgönyök által tudósíttatott, hogy a császár beszédét Né­metország több helyein úgy magyarázzák, mint némi fenyegetést; azért az itteni sajtóhivatal pa­rancsot kapott a világgal tudatni, miszerint e magyarázat épen nem helyes, s a császárnak egy­általában nem volt szándéka a német kormányo­kat legtávolabbról is sérteni. E théma iránt tehát különbféle variatiókat fognak önök számos la­pokban olvashatni. Magától értetődik, hogy III. Napóleon nem akart fenyegetni, s nézetünk szerint az ő beszéde különösen azért élr fontos­sággal , mivel az három nyilatkozatot foglal ma­gában : hogy a nyugati hatalmasságok Oroszor­szágtól nem várhatnak közeledő lépéseket; hogy ők a háborúnak Németország közreműködése nélkül nem szerezhetnek kívánt sikert; s hogy ők Poroszországról és a többi kormányokról csak annyit tudnak, miszerint ezek erősen el vannak határozva nem lépni ki a semlegességből. Austria­ birodalom. Bécs. Az „Oest. C.“ írja: „A d­r­á­g­a­s­á­g­r­ól­­ panasz nem elkülönzött jelenség; kisebb nagyobb mértékben egész Európában hallható az. Itt nem az árak természetes emelkedését tartjuk szem előtt, mely nemzetgazdászati törvények szerint a fogyasztás növekedéséből származik; az árak ily felszökése mérséklését mindig önmagában hordja; nyilatkozhatik a legmélyebb békében, áldott aratáskor ; a munkás erők organikus tevé­kenysége itt mindig a megfelelő kiegyenlítésre törekszik. Ellenben azon drágaság, mely rövidebb idő óta igen érezhető módon kezd mindenütt mu­tatkozni , mulékony bajnak látszik lenni, mert leginkább csak mulékony okokból származik. Ilyenül kell kiemelnünk a középszerű sőt részben rész aratást Európában, s a háború továbbtartá­­sát és az azzal összefüggő orosz gabnakiviteli ti­lalmat. A gabna minden körülmények közt azon tényezőt képezi, mely minden többi czikkek árá­ra hat; a tömegek költségessé lett táplálása ter­mészetesen a fényűzési szükségleteket is megdrá­gítja. Bármily sajnos tény is , még­sem lehet elég gyakran ismételni , hogy egy kormányhatalom sem képes e bajon segítni. Enyhítheti azt, bizo­nyos intézkedések, különösen a szállítási kön­nyebbségek által tűrhetőbbé teheti. De az ily eszközök körén túllépni, a kivitelt erőszakosan meggátolni, a felhalmozott gabnakészleteket erő­hatalommal eladatni, ez által a szabad nyerészke­dést meggátolni s úgynevezett maximal-árakat megállapítani, senki józan észszel nem várandjó attól, ha csak a gazdászati forgalom életföltéte­leibe valamennyire is be van avatva, mert min­den ilyen rendszabályok rendszerint épen ellen­kezőjét eszközük annak, mi általuk czéloztatott. Megdönthetően helyes elv s az is marad, hogy minden tulajdon - és forgalmi viszonyoknak szigo­rúan tekintetbe vétetniök s szerves fejlődésük és mozgalmuk teljes szabadságában oltalmaztatniok kell. De teljességgel nem lehet tagadni, hogy ha valaha, most bizonyára az időpont nagy mérték­ben alkalmasnak látszik a magánjótékonyság fel­­ébresztésére. Úgy egyesek mint testületek e té­ren, örvendetes sőt jelentékeny eredményt fejt­hetnek ki. Németország sok helyeiről veszszük hírét úgynevezett fogyasztási egyletek alakulásá­nak , az ilynemű már fennálló intézetek üdvös működésének. Prágában egy ily intézet idén megújíttatik ; Lembergben egy élelemszer egylet van keletkezőben, s mindkét helyen a hatóságok előmozdító közrehatása támogatja azokat. Az elv, melyen ily intézetek alapulnak, ismeretes, a leg­­fontosb élelmiszerek nagyban, tehát a lehető leg­­jutányosb áron szereztetnek be é s kicsiben a be­téteseikkel versenyző családoknak csak a kezelési költségek levonásával, tehát nyereség nélkül en­gedtetnek át. Ha meggondoljuk, hogy az áremel­kedéseket a kiskereskedésben a szegényebb néposztályok különösen élénken érzik , az ily in­tézetek hasznosságát kétségbe vonni nem lehet. Még hatályosabbaknak kell lenniök ily intéze­teknek, ha magánjótékonyság gyámolítja azokat; az azoknak kezébe juttatott tőke nem tűnik el ajándék gyanánt; az állandóan forgattatik, befo­lyását számos részvevőkre terjeszti ki, s az árak még nagyobb mérséklését lehetővé teszi Hogy itt vagyonos polgárok önkény­­en adakozásai ál­tal a kezelési költségek , ha egészen el nem enyésznek is, de a lehető legkevésbre szoríttas­­­sanak le, különösen kívánatos.“ Az új kereskedelmi s ipari hitel­intézet program mj­a megjelent. A ez­rint az alakult társulat a 60 millió pfrt alaptőkéből 15 millió prtot, 75,000 darab 200 pfrtos részvé­ 880, November 26-a 1855.

Next