Budapesti Hírlap, 1855. november (860-884. szám)
1855-11-26 / 880. szám
Pest, Hétfő Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre : félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben félévre: 8 frt.,évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Országút, 6. sz. a. (Kunewalderház) 9-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap kiad a hivatalában Here János könyvnyomdájában (Országút,Kunewalderház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. — előfizetést tartalmazó levelek a crím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítv e egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandó!» Előfizetési feltételek „A BUDAPESTI HlRLAP“-ra Helyben: Félévre 8 pft. Évnegyedre 4 pft. Vidékre : Félévre 10 pft. Évnegyedre 5 pft 20 kr. Előfizetni lehet Festenc lap kiadó hivatalában (Országút Kunewalder ház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. 6 cs. k. Apostoli Felsége novemb. 20-n kelt legfelsőbb határozata által Borosnyai Lászlót, a Miklós orosz nagyherczeg nevét viselő 2. sz. huszárezredbeli tizedest, egy embernek a vízbe futási haláltól bátor elszántsággal lett megmentése elismeréséül, az ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben feldíszíteni méltóztatott. A cs. k. számvevő-ellenőrségi legfőbb hatóság a magyar cs. k. államszámvevőségnél Liebscher Ferdinándot számjegyzővé, Hauer and Amandot járulnokká, végre Kunz Antalt és Gerber Venczelt díjas gyakornokokká kinevezte. Kedden 1. évi november 20-n a budai cs. k. egyetemi könyvnyomdában megjelent és szétküldetett a Magyarországot illető országos kormánylap első osztályának XXII. darabja mind német egyes, mind összes kettős kiadásokban. Tartalma e darabnak : 184. sz. A német-austriai távirda-egyletnek harmadik pótszerződvénye. (Aláíratott Münchenben 1855. évi május 29-n, s az illető kormányok által minden részről megerősíttetett.) 185. sz. Az egyház- és oktatásügyi ministernek 1855. September 16-n kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, kivéve a lombard-velenczei királyságot, a gymnasiumi tanárok és fizetéseik rendszeresítését illetőleg. 186. sz. 1855. October 2-n kelt ministeri nyilatkozat, az austriai császári és szász királyi kormány közt az erdei, vadászati, halászati és mezei vétségeknek mindkét rész területén leendő kölcsönös megakadályozása iránt kötött egyezvény iránt. (Kicseréltetett Bécsben 1855. évi oct. 5-n az 1855. augustus 31-n kelt, egyformán hangzó szász királyi nyilatkozványnyal.) 187. sz. Az igazságügyministeriumnak a pénzügyministeriummal egyetértőleg 1855. October 10-n kelt rendelete, kiható Magyar-, Horvát-, Tótországra, a Szerb-vajdaságra s Temesi-bánságra és Erdélyországra, — a törvényszékek illetősége iránt, jövedéki áthágások miatt kiszabott pénzbírságoknak fogságbüntetésekké való átváltoztatását, s az ezen eljárásnál követendő elveket illetőleg. 188. sz. A pénzügyministeriumnak 1855. October 13-n kelt kibocsátványa, a lombard-velenczei roverei és varesei mellékvámhivatalok megszüntetését, továbbá Vareseban egy áru-ellenőrségi hivatal felállítását illetőleg. 189. sz. A pénzügyministeriumnak 1855. October 17-n kelt kibocsátványa, a horvát- észtországi bánya urjog kezelését illetőleg. 190. sz. A pénzügyministeriumnak 1855. October 17-n kelt kibocsátványa, kiható az általános vámkapcsolat összes koronaországaira, a vámtarifta 60 g), 62 c) és d), s 75 c) tételei iránt a papír- és bőröndmunkákat illetőleg. 191. sz. A pénzügyministeriumnak 1855. October 18-n kelt kibocsátványa, kiható a közös vámkapcsolat összes koronaországaira, a zsíros olajak vámoztatását illetőleg. 192. sz. A pénzügyministeriumnak 1855. October 21 -n kelt kibocsátványa, kiható minden koronaországokra, a szabadalmazott austriai nemzeti banknak mint hitelbanknak adott kedvezményeket illetőleg. NEMHIVatalos rész. Levelezések. Bécs, nov. 24. A Bécsi és külföldi lapok nem szűnvén meg Napóleon császár tudvalevő beszédével foglalkoztatni a közönséget, kénytelenek vagyunk mi is arra térni, ámbár határozottan vonakodtunk eddig analysisébe bocsátkozni, mert annak útján csak kedvezőtlen, eredményekre jutunk, mégpedig két irányban: először is Napóleon hivatkozása a közvéleményre azon szomorú öntudatát árulja el, hogy ő maga is belátja, miszerint a nyugati hatalmak magukra hagyva a jelen háborúnak kedvező bevégzésére nem elég erősek, és diplomatiájuk nem remélteti velük , hogy a német hatalmakat semlegességükből kihozniuk sikerüljön ; — tehát a diplomatia tehetlenségét pótolja ki — a németországi közvélemény, melynek nyilatkozása majdan a kormányokat semlegességük elhagyására kényszerítse ! Ha tehát, mint mondok, azon szomorú öntudat —annál szomorúbb mert valóban alapos — kedvetlen benyomást teszen, még kellemetlenebb az, hogy e nehéz helyzet javítására egyéb módot nem tud még a francziák nagyeszű császárja is, mint amelyet beszédében oly hangnyomattal emlegetett, t. i. a közvélemény támogatását, mert ez — valljuk meg őszintén — impracticus. Mi ugyanis nem tudunk elgondolni oly törvényes utakat és módokat, miken a közvélemény nyilatkozni, és miután ez még nem elegendő — a kormányok határozataira befolyást is gyakorolni bírjon. A németországi sajtó befolyása ez utóbbiakra — 0. E különös jelenség oka nem titok, s abba a sajtó kezelői, mint a németországi kormányférfiak maguk leginkább be vannak avatva. A sajtón kívül volna még a német államokban létező alkotmányos élet, melynek útján a közvélemény nyilatkozhatnék, s a kormányra eldöntő hatást is gyakorolna, ha ez alkotmányos élet valóság lenne, és nem fictio, ha a nemzeti élet organismusának kiegészítő része lenne, nem pedig egy önkényesen csinált üres forma; és végre ha azon erő, mely jelenleg az uralkodó államformák alatt a kormány kezében öszpontosítva van, az alkotmány hatályán kívül és fölött nem állanak így, amint a dolgok állanak, se a württembergi, se a hannoveri, se a porosz kamarák jámbor óhajtásainak kifejezése nem fogna a német kormányok politikájában fordulatot eszközölni. De hogy jámbor óhajtásaikat ki se fejezhessék, arról is tudnak gondoskodni a kormányok, mert — mint Poroszországban a legújabb választások megmutatták — elég befolyással bírnak oly kamarák létrehozására, melyeknek nincsenek is egyéb óhajtásai, mint a kormányéi! — A közvéleményt nyilatkozványra buzdítani ily viszonyok közt tehát vagy mint mondok gyakorlatiatlan, meddő vállalat, vagy más eszközökre utal , melyeket a szigorú törvényességgel össze nem egyeztethetni , mit ugyan a franczia császár loyalitásáról föltenni sem lehet, sem szabad. Csodálatos hogy az ezernyi lapok közöl, melyek e hires beszéd fölötti szemlélődésekbe, s mély értelmének buvárlatába ereszkedtek, — a dolog ezen oldalát egyetlen egy sem érinté, s csak a szokásos bókokkal hódolt a franczia császár ékesszólói diadalának , egészen másutt keresve annak fontosságát mint ahol keresendő. Mi történendik ugyanis, ha a német semlegességnek vége nem szakad, s vagy hosszabb rövidebb idő alatt a nyugati hatalmak diadalaikat s áldozataikat elégetni fogják? kibékülés Oroszországgal a semlegesek rovására. Akkor késő leend az Austria cserbenhagyása fölötti bánat , s Austria , melynek érdekei biztosítvák, aligha fogja a magukban gyenge semleges államok érdekében latba vetni saját befolyásának súlyát. Bécs, nov. 25. — Az austriai kereskedelmi s iparhitelintézet igazgató bizottmánya a napokban fog csak megalakulni. A nála alkalmazást keresők hivatalsóvár serege alig várja ez időpontot, hírszerint néhány százra menend az intézet hivatali személyzete. — A közérdek a drágaság körül öszpontosul, mely gazdagot és szegényt, ha bár nem egyenlő arányban, érezhetőn érint Ha az eddigi emelkedés minden élelmiszerek árában még tovább tart — nehéz télnek nézhetünk eléje. A czukor, mely 27 - ről egyszerre 33 krra rúgott, Bé 38 része kávéból élvén, nagy mozgalmat okoz, s két nap óta mindenki, kitől telik, czukorkészletét szaporítani törekszik , s a vevők e tolongása még feljebb rugtatja az árat. Mondják, hogy a czukortermelő rabszolgákat megtizedelte a betegség, a nádezukor pótléka a répaczukor pedig — nem sikerülvén a répatermés — szűkén ütött ki, stb De ez csak a czukor. Hát a kenyér és a bus, mely már csak ünnepnapi nyalánkságként élvezhető a szegényebb sorsunk által! hát a fa! (két öl keményfa vágatással 50 pft.) hát az olaj és a többi! Honnan jő ? s hogy orvosolható ? Paris, nov. 21. —— Noha a kormánylapok nem vallják be, azért mégis tény, hogy a múlt vasárnapi tűz alkalmával nagy mennyiségű élelemszerek lettek semmivé, mi annál inkább sajnálható, minthogy ily veszteség a jelen évben nehezebben pótolható helyre mint máskor, s könnyen befolyást gyakorolhat az általános vásári árakra. Ezek az utóbbi időben állandóknak tekinthetők, minthogy minden árcsökkenésre nyomban ismét árszökkenés következik. Szerencsére eddigelő nincs munkahiány s a kiskereskedők jó vásárt csinálnak, a nagyobb üzletekben azonban némi lankadtság uralkodik. Főleg Pária, mióta az idegenek innét elmentek, némileg üresnek látszik lenni. Az ünnepélyes jutalomdíjkiosztás oly hatással volt, mint a kialvó mécs utolsó fellobbanása, de most már mindenütt érzik, hogy az ,,aranjuezi szép napoknak“ végük van! A házbirtokosok s a nyilvános helyiségek tulajdonosai ha tán nem szállnak is alább árjegyzékeikkel, legalább udvariasabbak lesznek , s habár az élelem majdnem kétszer oly drága is mint ezelőtt két évvel, azért még sincs az ember oly borzasztó zsarolásnak kitéve, mint e nyáron volt. A mi az idegeneket lépéseik gyorsítására különösen készteti, az a kályhahiány s a tüzelőszer drágasága. Nincs egyetlenegy német is, ki ilyesmiről ne panaszkodnék, mert a november az idén hideg és félelmetes, azért mindegyik vissza igyekszik térni hazájába a meleg kályha mellé, s a hangversenyek, melyek f. hó 16-ka óta az iparpalota hajójában tartatnak, alig képesek néhány száz embert összegyűjteni. Mindezen hangversenyek, a 16-kit sem véve ki, melyen 1200 zenész működött közre, roszul ütöttek ki Az acustikai nehézségeket nem is tekintve, a karok és kettősök oly gyengék voltak, hogy Bécsben s általában Németországban ily hangversenyt nem hagynának végig játszani. Németország irigyelhet ugyan Párisnak némely ünnepélyeket, de korántsem irigyelheti annak zenéjét s általában őzekét. Páris e tekintetben is csak igen nagyot és egészen alárendeltet teremt elő. E város most is az s jövőre is az fog maradni, mely szélsőségekkel határos. Páris azonban egyszersmind szerencsés város is, mert ott egymást követik az ünnepélyek, melyek idegeneket vonznak oda s pénzt hoznak forgásba, a kandiság és kincsszomj pedig két főtulajdonsága a párisiaknak, kik az idén már ismét két látványnak örülhetnek, a. m. a szárdiniai király és a Krímből visszaérkezendő testőrség bevonulásának. Mindkét bevonulás igen fényes leend. Ami a szárdiniai királyt illeti, úgy hallatszik, hogy ő a császár oldalán s a Páriában levő összes tábornokok által lóháton kisérve fog a pályafőtől a Tuileriákba menni. Ha jól vagyunk értesülve, a pápai nuntius valami alkalmas ürügy alatt elhagyta Párist, mivel a szardiniai királylyal nem akar találkozni. De b r aux ur, ki — mint ez már többé nem titok — a „Constitutionnel bécsi leveleinek s egyszersmind az „Oesterr. Ztg.“ ” jegyű leveleinek is szerzője, ama lap tegnapi számában azt mondta , miszerint a nyugati hatalmasságok krimi operatióikat, és pedig Austria javaslatára, csak azért szakasztották félbe, hogy az orosz császárt ne igen alázzák le stb. Ez igazi regény volna. A valóság abban áll, hogy a nyugati hatalmasságok Krímben egyelőre semmit sem kezdhetnek. Mint látszik, a kormány távirati sürgönyök által tudósíttatott, hogy a császár beszédét Németország több helyein úgy magyarázzák, mint némi fenyegetést; azért az itteni sajtóhivatal parancsot kapott a világgal tudatni, miszerint e magyarázat épen nem helyes, s a császárnak egyáltalában nem volt szándéka a német kormányokat legtávolabbról is sérteni. E théma iránt tehát különbféle variatiókat fognak önök számos lapokban olvashatni. Magától értetődik, hogy III. Napóleon nem akart fenyegetni, s nézetünk szerint az ő beszéde különösen azért élr fontossággal , mivel az három nyilatkozatot foglal magában : hogy a nyugati hatalmasságok Oroszországtól nem várhatnak közeledő lépéseket; hogy ők a háborúnak Németország közreműködése nélkül nem szerezhetnek kívánt sikert; s hogy ők Poroszországról és a többi kormányokról csak annyit tudnak, miszerint ezek erősen el vannak határozva nem lépni ki a semlegességből. Austria birodalom. Bécs. Az „Oest. C.“ írja: „A drágaságról panasz nem elkülönzött jelenség; kisebb nagyobb mértékben egész Európában hallható az. Itt nem az árak természetes emelkedését tartjuk szem előtt, mely nemzetgazdászati törvények szerint a fogyasztás növekedéséből származik; az árak ily felszökése mérséklését mindig önmagában hordja; nyilatkozhatik a legmélyebb békében, áldott aratáskor ; a munkás erők organikus tevékenysége itt mindig a megfelelő kiegyenlítésre törekszik. Ellenben azon drágaság, mely rövidebb idő óta igen érezhető módon kezd mindenütt mutatkozni , mulékony bajnak látszik lenni, mert leginkább csak mulékony okokból származik. Ilyenül kell kiemelnünk a középszerű sőt részben rész aratást Európában, s a háború továbbtartását és az azzal összefüggő orosz gabnakiviteli tilalmat. A gabna minden körülmények közt azon tényezőt képezi, mely minden többi czikkek árára hat; a tömegek költségessé lett táplálása természetesen a fényűzési szükségleteket is megdrágítja. Bármily sajnos tény is , mégsem lehet elég gyakran ismételni , hogy egy kormányhatalom sem képes e bajon segítni. Enyhítheti azt, bizonyos intézkedések, különösen a szállítási könnyebbségek által tűrhetőbbé teheti. De az ily eszközök körén túllépni, a kivitelt erőszakosan meggátolni, a felhalmozott gabnakészleteket erőhatalommal eladatni, ez által a szabad nyerészkedést meggátolni s úgynevezett maximal-árakat megállapítani, senki józan észszel nem várandjó attól, ha csak a gazdászati forgalom életföltételeibe valamennyire is be van avatva, mert minden ilyen rendszabályok rendszerint épen ellenkezőjét eszközük annak, mi általuk czéloztatott. Megdönthetően helyes elv s az is marad, hogy minden tulajdon - és forgalmi viszonyoknak szigorúan tekintetbe vétetniök s szerves fejlődésük és mozgalmuk teljes szabadságában oltalmaztatniok kell. De teljességgel nem lehet tagadni, hogy ha valaha, most bizonyára az időpont nagy mértékben alkalmasnak látszik a magánjótékonyság felébresztésére. Úgy egyesek mint testületek e téren, örvendetes sőt jelentékeny eredményt fejthetnek ki. Németország sok helyeiről veszszük hírét úgynevezett fogyasztási egyletek alakulásának , az ilynemű már fennálló intézetek üdvös működésének. Prágában egy ily intézet idén megújíttatik ; Lembergben egy élelemszer egylet van keletkezőben, s mindkét helyen a hatóságok előmozdító közrehatása támogatja azokat. Az elv, melyen ily intézetek alapulnak, ismeretes, a legfontosb élelmiszerek nagyban, tehát a lehető legjutányosb áron szereztetnek be é s kicsiben a betéteseikkel versenyző családoknak csak a kezelési költségek levonásával, tehát nyereség nélkül engedtetnek át. Ha meggondoljuk, hogy az áremelkedéseket a kiskereskedésben a szegényebb néposztályok különösen élénken érzik , az ily intézetek hasznosságát kétségbe vonni nem lehet. Még hatályosabbaknak kell lenniök ily intézeteknek, ha magánjótékonyság gyámolítja azokat; az azoknak kezébe juttatott tőke nem tűnik el ajándék gyanánt; az állandóan forgattatik, befolyását számos részvevőkre terjeszti ki, s az árak még nagyobb mérséklését lehetővé teszi Hogy itt vagyonos polgárok önkényen adakozásai által a kezelési költségek , ha egészen el nem enyésznek is, de a lehető legkevésbre szoríttassanak le, különösen kívánatos.“ Az új kereskedelmi s ipari hitelintézet program mja megjelent. A ezrint az alakult társulat a 60 millió pfrt alaptőkéből 15 millió prtot, 75,000 darab 200 pfrtos részvé 880, November 26-a 1855.