Budapesti Hírlap, 1855. december (885-907. szám)
1855-12-17 / 897. szám
Pest, Hétfő Megjelenik *- lap, vasárnapot és ai. ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 1 órakor Előfizetési díj- Vidékre félévre kiírt, évnegyedre: 5 fi ért kr. Helyben, élévre : 8 frt., évnegyedre i frt.—A hirdetések 31»zör halálozott sorának egyszeri beiktatásáért fi kr. K'bb«zöriért pedig t kr .Monittatik Rgye« szám 90 okt Stófizethetni — lifljtita»Upsulo hivatalábani ff erx.lány* könyvnyomdájában (Országút,Kunemaider-ház), vidéken minden cs. k postaiivatalnal_ «lófizetést tartalmazó levelek az mw lakhely »utolsó posta feljegyzése mellett » pénzzel együtt béim » rt « astV« egyenesen ehiedó hivatail, nintaeitandéh . A PESTI HÍRLAP Sierbeeitel Iroda van: Országút, 6. az« a. (Kriewalderhái) II-ik emeletben. Előfizetési feltételek „A BUDAPESTI HIRLAP“-ra Helyben : FáUvrrSpfLÉvne iSyecre 4 pft. Vidékre: Félévre 10 pHftv negyedre 5 pit 20 kr. HIVATALOS RÉSZ: Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi november 24-n kelt legfelsőbb határozata által megengedni méltóztatott, hogy Misiin Jakab apát és nagyváradi kanonok a neki adott belga királyi Leopoldrend középkeresztjét, a szardiniai királyi sz. Móricz és Lázár-rend középkeresztjét, s a görög királyi Megváltó-rend középkeresztjét elfogadhassa s viselhesse. A cs. k. belügyminister, egyetértőleg a cs. kigazságügyministerrel, f. évi november 12-n 11220 sz. a. kelt bocsátványa által Schneider Miksa ellbogeni cs. k. járáshivatali tollnokot. szentesi cs. k. szolgabirói segéddé kinevezte ... ————————— A cs. k. pénzügyministerium egy, saját kebelében megürült ministeri fogalmazói állomásra Schwartz Henrik selmeczi bánya-, erdő- és jószágigazgatósági titkárt kinevezte. A magas és k. pénzügyminisztereim bieneu Waldi Linder Adolf szatmári cs. k. kerületi pénzügyigazgatósági hivataltisztet, továbbá Zenker Alajos soproni cs. kerületi pénzügyigazgatósági hivatali tisztet számadásvizsgálókká kinevezte. * F. hó 6-n 23522. sz. a. kell igazságügyministeri bocsátvány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlása a pesti orsz. főtörvényszéki kerületben Szolnokon Nagy Sándornak megengedtetett, F. év. nov. 22-n 23878 sz akelt igazságügy - ministeri bocsátvány által Krudy Gyula ügyvédnek a pozsoni orsz. főtörvszéki kerületben hivatalhelyét Balassa-Gyarmatról Debreczenbe áttenni megengedtetett. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Chertek Emil zágrábi, és Stoklaska Ferencz soproni díjas fogalmazógyakornokokat ideiglenes III. osztályú fogalmazókká kinevezte. A budai közigazgatási terület vegyes szolgabirói hivatalainak személyzeti ügyeire nézve fennálló cs. k. országos bizottmány Németh Samu egri cs. k. megyetörvényszéki figyelőt ideiglenes II. osztályú tollnokká a karczagi cs. k. szolgabirói hivatalhoz kinevezte. A budai közigazgatási terület felgyimnásiumaiban az 1854/5-ik iskolai évben tartott érettségi vizsgálatok eredményei (ny. , nyilvános, m. , magántanuló.) A cs. k. helytartósági osztálytól. A bécsi cs. k. udvari és államnyomdában 1855. évi december 12-n megjelent és szétküldetett a birodalmi törvénylap XLV. darabja. Tartalma : 210. sz. Az austriai császári kormány s a schweizi szövetség közt 1855. julius 17-n köttetett szerződés, melynek mindkét részrőli ratificatioji 1855. november 20-n Bernben kicseréltettek, — a gonosztevők kölcsönös kiadása iránt. 211. sz. A pénzügyministeriumnak 1855. december 3-n kelt kibocsátványa, kiható minden koronaországokra, kivéve a katonai határőrvidéket,— a vizsgálat alatti foglyok számára megkivántató lepedők beszerzését illetőleg. 212. sz. A pénzügyministernek 1855. december 6-án kelt kibocsátványa, mely által a fogyasztási adó s községi adópótlék a Bécs székvárosba bevitt fris marhahúsra nézve leszállíttatik. 213. sz. A bel-, igazságügyi és kereskedelmi ministeriumoknak 1855. december 8-n kelt rendelete, — kiható Tirol és Vorralbergre, az állam vasútépítéseknél! földkisajátítási eljárást illetőleg. s NJ CG a gymnasium helye a Vili. osztály- I beli tanulók száma érettségi vizsgálatra jelentkeztek ©CL, ■*© N CO toV helyeseltettek visszavettettek érettségi vizsgálatra jelentkeztek k l i jeles érett évre 1 Eger 19 ny 196 4 132 6 m.6 2 Esztergom 15 ny.22— 3 9 2 9 5 m.1 3 Nagy-Kőrös 39 ny 381 — 22— 165 m.4 4 Buda 15 ny.151 2 103 2 — m.3 5 Pest 51 ny.444 7 312 5 11 m.5 6 Sz. Fehérvár 12 ny 124 4 42 4 m.2 7 Szeged 17 ny.145 1 9 — — 8 m. Buda, november 30-án 1855. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, dec. 16. Thiers az első franczia császárságot illető történeti nagy munkájának XII-dik kötete felől a párisi ,,Athenaeum“ után lapunk mai Tárczája egy rövid ismertetést közöl. A franczia nevezetes államférfi és historicus e munkájának hosszabb idei félbeszakadás után,annak Vili. IX. X. és XI-dik kötetei 1848 és 1851 között, — de az államcsíny előtt — tétettek közzé) most újra megjelenése igen nagy figyelmet és sensatiot gerjesztett a tudományos mint politikai világ körében — lehet mondani, szinte európai eseménynek tekintetett. Belbecséért tán vagy tartalmáért ? Korántsem. Mi az elsőt illeti: bár Thiers említett munkája, kétségen kívül, nem csak a franczia, de minden más históriai munkák közt úgy alaposságánál, mint classikai irmodoránál fogva a legjelesebbek közé sorozható, s bár azon roppant, és nem csak századunk, de az egész emberi nemzet sorsára kihatást gyakorló, azt lényegesen elhatározó dráma, melyet rajzol, annak a tudományos világban maradandó érdeket és becset kölcsönöz, bár e könyv is, Írónak (a Xll-dik kötet, bevezető értekezéséből közlött) szavai szerint, méltán mondathatik . ..saját gyermekeit oktató atyának“ (l’ histoire, c’ est ce pére instruisant ses enfants) — mégis mindez érdemei az említett históriának nem lettek volna képesek azt a világ szemeit magára vonó politikai fontosságra emelni, s még kevésbbé annak tartalma, mely az 1811-ik évben a szárazföldi zárlatról, a spanyol és portugáliai háború eseményeiről szól. Mi az oka tehát, hogy Thierse históriája —hogy úgy fejezzük ki — európai zajt ütött, s a keleti ügy mellett is, azzal csaknem párhuzamban álló érdeket költött fel ? Honnan magyarázzuk ki e jelenséget ? Hogy e kérdést megfejthessük, tekintsünk vissza Thiers múltjára. Thiers Adolf (szül. april 16. 1797-ben) egy marseillei nem vagyonos kovács fia, — a természettől kitűnő szép lelki tehetségekkel felruházva s magát az aiv-i akadémiában kellőleg kiképezve, választó magának a jogi pályát. A politikai szabadság iránti lelkesedésével még az iskola falai közt magára vonta tanítói figyelmét és megelégedetlenségét. Az 1820-dik évben jelent meg Párisban, hol a liberális párthoz csatlakozott s annak vezető tagjai, jelesen Manuel, Etienne, La fitte barátságuk és befolyásuk által gyámolítva a hirlapi pályára lépett, s csak hamar a mondott pártnak akkor legolvasottabb közlönye a „Constitutionnel“-ben, valamint az 1830 dik év elején általa alapított ,,National“ban erős és hatalmas tollal védve a nép jogait mint annak merész barátja és a restauratio határozott ellene úgy ismertette magát. Sokat emlegetett, ismert állítása: „le roi régne et ne gouverne pas“ (a király uralkodik , de nem kormányoz) az alkotmányos élet körében tekintélyre emelkedett, de a mivel tagadhatlanul a gyakorlati politikára kiható, ártalmas fogalom-zavart idézett elő. Azon hirlapi heves óvás vagy helyesebben manifestum, mely 1830-ban a júliusi híres rendeletek ellen — azon hó 26-dikán — a „National“-ban megjelent s úgy szólva a nép felkelését kezdeményezte, annak mintegy jelszavául szolgált, Thiers tollából folyt. Azon párt, melynek egyik legtüzesebb és tekintélyesebb szónoka Thiers volt, alapítá a polgár király trónját, s igen természetes volt, hogy a megbukott kormány oly hatalmas ellene, s az új dynastiának oly lelkes és tehetségdús barátja előtt fényes pálya nyílt, ki tagja lett a követkamarának , majd a kormánynak is, s később ministeri poletra emelkedett Nem czélunk rajzolni Thiers politikai munkásságát és pályáját, melyen ő is tapasztalá, hogy az ellenzéki padról a kormány tanácsba jutni könnyebb, mint ott a következetlenség vádjától menten megállani — csak azt említjük meg, hogy kétszer volt, u. m. 1836-ban és 1840 ben külügyminister s egyszersmind ministerelnök. Ez utolsó elnöksége alatt zaklatá épen a világot a keleti ügy, mint jelenleg. Az egyiptomi hatalmas alkirály a híres Mehemed Ali, a porta ellen másodszor próbált szerencsés zendülést és serge győzelmesen nyomult előre — midőn az európai diplomatia a versengésbe beleavatkozott. Annak folytában mart. In 1840-ben lépett Thiers Lajos Fülöp kabinetjébe, s mint annak feje a szárazföldi nagyhatalmaktól s Angliától eltérő politikát követett, mely Francziaországot a mondott év julius 15. Londonban kötött „négyes szövetségből“ kizárta s szinte ellenséges helyzetbe sodorta, de a mit a királynak a régi útra visszatérése és Thiers elbocsátása megelőzött. Nem csalódunk, ha azt mondjuk , mikép Thiers — az első franczia császár s korának panegyristája, ki munkájában a hódítási vágynak és a hiú nemzet dicsőségén kapásának tömjénez, ki e keblét most is hevítő érzelmét eléggé elárulta munkája XII-ik kötetének zárszavaiban : „Le plus grand dédommagement de n’ étre rien dans son pays, c’ est le voir ce pays être dans le monde tout ce quildoit étre“ — (legnagyobb kárpótlás annak, ki hazájában semmi sem lehet, látni, hogy e haza a világon azzá lett, milyennek egészen lennie kell) — hogy közelebbről munkája említett kötetének kiadásával oly nagy figyelmet gerjesztett, ezt némileg azon reminiscentiának köszönheti, mikép hősének unokaöcscsével, a jelen franczia császárral, épen a keleti nagy drámában tökéletesen ellenkező politikát követett A világ bámulja és magasztalja III. Napóleont kinek szegélye iránti hódoló tiszteletben mi is osztozunk— mint az Angliával kötött szoros szövetség és barátság szerzőjét, s ez által Oroszország és az orosz rendszer elhatározott ellenét — , midőn a tőle merőben eltérő haj ■ dani miniszer elvonultságából, melyben akaratlanul él, a tudományos világ előtt fellép a császári nagybátyát dicsőítő munkájának érdekéhez csatlakozik a két császári kor uralkodó s merőben ellenkező eszméinek egybehasonlítása, azon párhuzam, mely e két nevezetes idő között az olvasó szeme előtt, úgy szólva önként felmerül, s azt egybehasonlitásra kényszeríti , midőn III. Napoleon a külpolitikát, s jelesen az angolokkal szövetkezést illetőleg császári nagybátyja rendszerétől eltérve, egészen ellenkező uton jár, a belkormányzásban minden hatalomnak maga kezében öszpontosításával, az első császárság elveihez teljesen hűnek maradott. S a fennemlített párhuzamnak itt egy igen érdekes és sajátságos oldala tűnik szemünkbe Ugyanazon politikusok, kik most a franczia császárnak Oroszország megalázására törekedő nyugati politikájáért tömjéneznek, s dicsőségét és nagyságát hirdetik, négy évvel ezelőtt, az államcsíny végrehajtása után, épen oly heves szidalmakra fakadtak ellene. — épen azon sokaság, mely akkor a zsidók példáját követve kiáltá : „feszíttessék meg“, ma ruháit előtte az útra teríti, ezt pálmaágakkal hinti, és őt ,,hozsánná“val üdvözli. Igazuk volt-e azoknak, kik a veres rém lefékezőjét, a társasági rend megmentőjét magasztalták, — s igazuk van e azoknak, kik jelenleg az angol szövetség szerzőjét áldják és dicsőítik ? — e kettős fontos kérdésre csak az idő adhat feleletet, csak a sürü sötét fátyollal borított jövendő eseményei fogják a megfejtést hozni. Az idő, csupán az emberi számításoknál és kinézéseknél hatalmasabb idő fogja megmutatni, I. vagy III. Napóleon volt-e nagyobb, bölcsebb, előrelátóbb politikus ? S viszont Angliában Pitt vagy Palmerston állott-e magasabban s fogta-e fel jobban hazája érdekét és feladatát ? Hogy Oroszország, a közelebbről hangosan és százszor meg százszor ismételt lárma daczára is, nincs híva s nem is fog Európán uralkodni ezt épen oly biztosan lehet állítni, mint a milyen bizonytalanok és ki nem számíthatók még most a jelen franczia kül- és belpolitikának következései. A keleti ügy végkifejlődése fogja kiderítni, hogy a mostani franczia császári családi és nemzeti rendszertől mit várhat Európa, melynek nem kellene feledni, hogy mit nyert, mit köszönhetett az első franczia császárság korának ; s csak mint figyelemre méltó curiosumot idézzük azon tanulságos leczkét, mit I. Napoleon martius 3-n 1809 ben a bergi nagyherczegi rangra emelt unokaöcscsének — III. Napoleon kis korában elhalálozott testvérbátyjának — adott, hogy t. i. „első kötelessége a császár, második Francziaország, és a harmadik jövendő alattvalói iránt van.“ E leczkére s ezzel kapcsolatban annak szükségességére, hogy Austriának a német egység által gyámolítandó loyális és Európa mint a közbirodalom érdekét bölcsen felfogó politikája dönthet, s legyen szabad remélni, fog dönteni a keleti drámában — Frankfurtban rá emlékezni tán ma sem lenne szükségfeletti Szilágyi Ferencz. 897. December 17-n 185,5. Levelezések Paris, dec. 9. — S— Azon hír, mintha Troplong úr szintén akadémiai jelöltül fogna föllépni , egyelőre elsietettnek látszik, mert tegnap egy társaságban — az úgynevezett halhatatlanokéban — hol nekünk is szerencsénk volt jelen lenni, szó sem volt a senatus elnökéről, s csak Falcoux és Angier urak jelöltségéről beszéltek. Minthogy az akadémia ügye jelen pillanatban tudó-