Budapesti Hírlap, 1856. január (1-26. szám)

1856-01-26 / 22. szám

pest. Szombat, 22 SZ. Szerkesztői iroda : Országút, 6. sz. a. (Kunewalderház) 8-ik em­. BUDAPESTI Kiadó­hivatal van : Egyetem­ utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Megjelenik e lap, vasárnap és finnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: félé­vre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. A hirdetések ötször halálo­zott sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr számíttatik. — Egyes szám 20 pkr. HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügyministeriumnak m. hó 26-n 26066. sz. a. kelt bocsátván­ya által Demeczky István kassai ügyvédnek lakhelyét Bernátfalvára a kassai cs. k. városi­ kiküldött bíróság járásába áttenni kivé­telesen megengedtetett. Az igazságügyministeriumnak f. hó 16 és 18-a 527 és 872. sz. a kelt bocsátványa által az ügyvéd­ség ideiglenes gyakorlására a nagyváradi orsz. fö­­törvényszéki kerületben­­Markus Ferencz, — a soproni orsz. fötörvényszéki kerületben Molnár György volt királyi ügyész kineveztetett. Az igazságügyi ministernek 1855. december 15-n kelt rende­lete, kiható Magyar-, Horvát- és Tétországra, a Szerb-vajda­­ság­ a Temeai-bánságra, melylyel az uj telekjegyző­­könyvek közzététele s azoknak telek­­könyvik kápeni vezetését tárgyaló szabályok bocsáttatnak ki. (Folytatás.) 125. §. Ha az eredeti okirat, melynek alapján be­­keblezés vagy előjegyzés kéretik, a telekkönyvi hi­vatalnál van eltévé, vagy ha valamely annál tárgyalás alatt levő telekkönyvi kérvény mellett létezik, ele­gendő annak másolatát benyújtani azon helynek, hol az eredeti okirat tartatik, vagy azon kérvénynek elő­adásával, a­mely mellé az csatolva van. Ha az eredeti okirat más hatóságnál van eltéve, a fél a telekkönyvi kérvényt annál oly kérelemmel nyújthatja be, hogy ezen hatóság a kérvényt az ere­­­deti okirat hozzácsatlásával, a hivatalos cselekvény teljesítése utáni visszaszolgáltatás mellett, a telek­könyvi hatósághoz küldje át. A fél azonban a kérvényt a telekkönyvi hatóságnál is benyújthatja, ez esetben azonban hozzá láttamozott másolat melléklendő. Ha a kért bekeblezést vagy előjegyzést még azon esetre sem lehetne megengedni, ha az eredeti okirat előterjesztetett volna, úgy a kérvény tüstént vissza­utasítandó. Ha pedig a kérvénynek hely adathatik, az a telek­könyvbe a rangsorozat kimutatása végett ezen hozzá­adással: „az eredeti beérkeztéig“ tüstént följegyzendő. Ha az eredeti más bíróságnál létezik, a telekkönyvi hatóság köteles egyúttal ezen bíróságot, az eredeti­nek a hivatalos cselekvény teljesítése után leendő visszaszolgáltatás melletti átküldésére fölkérni, ha pe­dig az eredeti valamely közigazgatási hatóságnál lé­teznék, a kérelmezőnek az átküldés kieszközlése vé­gett kellő határidőt szabni. 4. A telekkönyvi kérvények másai és f­ü­­­z­e­t­e­i. 126. §. A telekkönyvi kérvények egyszeresen nyújtandók be. Azonban minden kérvénynyel annyi fölzet terjesztendő elő, a­hány értesítésnek kell az el­intézésről történnie. A fölzeteken a kérvényben foglalt kívánat lénye­ges pontjaiban világosan kijelölendő. A kérelmezőnek szabadságában áll a fölzetek he­lyett a kérvény másait benyújtani s meghatározni, hogy kinek értesítésére fordíttassanak azok. Ha a kérvény szóval adatott jegyzőkönyvbe, a bíróság köteles a megkivántató fölzeteket elké­szíteni. 5. A kérvények elintézése, a) Általános határozatok, 127. §• A bíró a kérvényt és a mellékleteket pon­tosan nézze át, s magával a telekkönyvvel hasonlítsa össze; a kérelem alapját, a feleknek személyi ké­pességét s a nyilvánkönyvi bejegyzés által érintett tárgyróli intézkedésekre való jogát, nemkülönben az előterjesztett okiratok kül és bel kellékeit gondosan vizsgálja meg s az elintézést a mennyire lehet siet­tÖSSG. 128. §. A biró a kérelemhez annyiban van kötve, amennyiben ő a kérelmező javára többet, mint a mennyi kéretett, még akkor sem engedhet, ha a ké­relmező a fölmutatott okiratok szerint többnek kéré­sére volna följogosítva. Ha csak följegyzés kéretett, a bekeblezés nevűt rendeltethetik, még ha az megengedhető volna is. 129. §: A telekkönyvi kérvények mindig világosan megengedendők vagy elutasítandók. Ha a kérelem egész kiterjedésében ugyan nem, de részleg vagy korlátolásokkal és fenntartásokkal még­is teljesíthető: a bejegyzés ily módon rendelendő, s a kérelem azon része, mely nem teljesíttethetett, el­utasítandó." Ehhez képest bekeblezési és előjegyzési kérvé­nyekre, a jelen rendeletben meghatározott eseteken kívül, tárgyalást vagy kihallgatást nem szabad ren­delni. Ha a kérvényben vagy a mellékletekben oly hiá­nyok fordulnak elő, melyek annak megengedését gá­tolják, az pusztán elutasítandó; ha pedig a hiányok nem olyanok, hogy azok a kérelem megengedését gátolnák, úgy, ha a­ bekeblezést vagy előjegyzést más akadály nem ellenzi, a kérelem megengedendő, s egyúttal a hiány megigazítása elrendelendő. b)A végzések szerkesztése a kérelem megengedése esetében. 130. §. Azon végzésekben, melyekkel a kérelem­nek hely adatik: a) a teljesítendő telekkönyvi bejegyzés az annak alapját képező okiratra hivatkozással, a jognak vagy követelésnek helyes megjelölésével, s azon szemé­lyeknek, kiknek számára jogok jegyzendők be, az 52 §. a) bet. alatti intézkedésnek megfelelő elsorolá­sával, velős rövidségben, de teljesen (62. §.), világo­san s egyszersmind úgy szerkesztendő, a mint annak a telekkönyvben szóról szóra be kell íratnia. Ha a bejegyzés valamely korábbi bejegyzésre vonatkozik, ennek sorszáma is fölveendő a végzésbe. b) Ha valamely követelés biztosítása nem magára a jószágra vagy a jelzálogi tőkére, hanem csak an­nak jövedelmére és kamatjaira engedtetik meg, ez világosan kijelölendő. c) Ha valamely fekvőség eladója az eladási oki­­ratban a hátralevő vételárnak vagy más viszontszol­gáltatásoknak, p. o. a kikötménynek, az örökrészek-­­ nek stb. az eladott fekvőség­em­ biztosítását, maga­­ vagy más harmadik személyek számára kikötötte­­ vagy fönntartotta, a vételár és ezen viszontszolgálta­­­­tások, a tulajdoni jognak a vevő számárai bekeblezé­sével vagy előjegyzésével együtt, az eladott jószág , teherlapjára bekeblezendők,vagy előjegyzendök, ha-­­ bár ezen terhelés világosan nem kéretett volna is. d) A végzésben a betét, melyben a bejegyzésnek­­ történnie kell, kijelölendő s meghatározandó, hogy mely személyeknek kell a fölzeteket értesítés végett kézbesíteni, s kinek kell az eredeti okiratokat át­adni (140. §.), 131. §. Ha valamely jog szerzése, tartama vagy elenyészte valamely feltételtől,fönntartástól,időponttól stb. függ, ez a bejegyzésben világosan kifejezendő. Ha valamely előjegyzés megengedtetik, a végzés­ben a kérelmező az előjegyzés igazolását tárgyazó kötelezettségére figyelmeztetendő. c) A végzések szerkesztése és följegy­zése a kérelem megtagadása esetében. 132­ §■ Azon végzésekben, melyek által a kérvé­nyek egészen vagy részleg elutasíttatnak, az eluta­sítás minden okai elősorolandók, még akkor is, ha azok közöl egy is elegendő volna az elutasítás iga­zolására. 133. §. Az elutasító végzések a telekkönyvbe följegyzendők, oly czélból, hogy a rangsorozat bizto­­síttassék azon esetre, ha a kérelem folyamodás útján megengedtetnék. De ezen följegyzésnek nincs helye következő ese­tekben : a) ha semmi vagy egyáltalában határozatlan kére­lem terjesztetik elő, vagy b) ha azon jószág vagy jog, melyre a bejegyzés kéretik, se a kérvényből se pedig a mellékletek­ből ki nem vehető; vagy pedig ha az a telekkönyvi hatóság könyveibe nincs bejegyezve. 134. §. Ha valamely bekeblezési vagy előjegyzési kérvény, mely a polgári perrendtartás szabályai sze­rint az Ítélő birónál nyujtatot­ be, ez által elutasittatik; az elutasító Végzés a telekkönyvi hatóságnak nyilván­könyvi följegyzés végett hivatalból átküldendő. (Folytattatik.) Miután a m. évi aprilia folytában megkezdett ál­talános bejelentési igazolások az aversionalis kárpót­lásra alkalmas úrbéri jobbágy- és zsellértelkekre nézve (1853-ik évi martius 2-n kelt 39 sz. a. csá­szári nyiltparancs 4. 5. 6. 7. 17. és 18. §§.) s az ugyanazon legfelsőbb nyiltparancs 21. §-a szerint kárpótlandó papi tized-jövedelmekre nézve 1855 évi december végével a soproni közigazgatási terület összes megyéiben bevégeztettek: a cs. k. országos földtehermentési bizottmány a földtehermentesítés­nek az 1855-ik év elejétől ugyanazon év végéig eszközlött eredményét a következőkben juttatja köz­­tudomásra : 1) A volt­ magánföldbirtokosok részére részint készpénzben,­részint az 1854 junius 26-n kelt nyilt­parancs által megnyitott nemzeti kölcsönre aláirt öszveg biztosítékának fedezéséül 5 részletben úrbéri előlegezés fejében 3,764,041 frt. 13/16 kr. b. v. utal­ványoztátok 2) 75% részlefizetésül a lejárt urb. kárpótlási já­radékok fejében a már nyert előlegezések beszámí­tása után 1,927,252 frt. 51% kr. rendeltetett ki, minek fedezése a pénzalapigazgatóság részéről 2483 darab kölönbféle osztályú s szelvényekkel ellátott kötelezvények kiadása által eszközöltetett. 3) Az orsz. földtehermentesitési bizottmány 1855.­­ évi december hó végéig az aversionalis kárpótlást a tehermentesített birtokokra nézve, nevezetesen: 1115 urb. jogosított részére 26,943,818 frt. 46% kr; a magánosok kezeiben volt papi tizedekre nézve (1853 évi martius 2-n kelt nyiltparancs 21. §.) pedig 319,100 frt 5 kr.tehát összesen 27,262,818 ft 51% kr; s a lejárt járadéki hátralékokra nézve a már utal­ványozott urb. előlegezések és a kirendelt részlefi­zetések beszámításával 5,075,812 ft. 42% krnyi öszveg által véglegesen eszközölvén, az erre vonat­kozó kárpótlási elismervények mind a jövedelem­­húzásra jogosítottaknak, mind a törvényszékeknek, és pedig az utóbbiaknak hivatalos tárgyalás végett az 1854 január 16-n kelt legfelsőbb nyiltparancs értelmében elküldették. 4) A törvényszékek részéről az 1854 január 16-n kelt legfelsőbb nyiltparancsban kiszabott eljárás már 58 jogosítottnál 3,944.154 frt 17% kv. tőkeöszveg­­gel végrehajtatott, s a jövedelemhozásra jogosí­tottak vagy azok hitelezői a törvényszéki utasí­tások szerint a pénzalapigazgatóság által kielé­­gíttettek. 5) A 3) a. tőkésített járadékhátralékok és a 4) a. az illető törvényszékek által utasított kárpótlási tő­kék fedezése végett a pénzalapigazgatóság által a fennebbit időköz alatt 3915 darab, szelvényekkel el­­­látolt f­elelvény fel S 59 darab szelvénynélküli A. bet. kötelezvény s kiegyenlítési öszvegekül összesen 22,819 frt 14% kr. b. r. kész­pénzben az alappénz­tárnál utalványoztatott. 6) A 3) a. érintett kárpótlási tőke által 39,975% urb. jobbágy-és 45251 % urb. zsellértelek teher­­mentesíttetett. Sopron, január 15-n 1856. A cs. k. országos földtehermentesítési bizottmány. Előfizethetni helyben, a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál.­­ Előfize­tést tartalmazd levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. A „Budapesti Hírlap“ előfizetési ára: Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre ... 8 — Vidéken évnegyedre ... 5 — félévre............10 — Pesten előfizethetni alulirt nyom­dájában, (Egyetemi utcza 2. sz. a takarék­pénztár-épületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmente­sen béküldetése kéretik. Emich Gusztáv, a Budapesti Hírlap­ kiadója. NEMHIVATALOS RÉSZ. „Tanulmányok az 1855 aug. II-iki austriai concordatum­ fölött."* III. A múlt czikkben kijelölt álláspontról intézik a további támadásokat a concordatum­ egyes részei ellen. A berlini „Zeit," mely kötelességének tartja „az értelmiség hatalmával védelmére kelni hitsor­­sosainak, hol azok legszentebb érdekeikben csak távolról is fenyegeti­ethetnének“ (nov. 24-diki sz.) egy külön szemlélődést szentel azon „befolyásnak, melyet a concordatum az austriai protestánsok jogi viszonyaira szükségkép gyakorland , vagy legalább gyakorolhat.“ Igaz, hogy meg kell vallania, mikép­p a concordatum semmi határozmányt nem tartalmaz, mely a pro­testánsok jogait egyenesen sértené.“ De mindjárt ezután meggyengíti ezen az igazság ereje által kicsikart vallomás benyomását, hozzá­­tévén : „De vájjon azért e jogok kevesbbé fenye­­getvék­e, hogy közvetve sértethetnek m­eg, sőt a körülmények szerint a concordatum-határozmá­­nyoknál fogva meg kell sértetniök?“ Ez állítás be­bizonyítását a „Zeit“ minden egyes engedménynél kimutathatni hiszi, de ez igen hosszas volna; azért csak a házasságra és könyvcenzurára szorítkozik, de példáit, mint alább látandjuk, nem igen szeren­csésen választá. A „Nat. Zig“ (dec. 1.) a concor­datum­ ugyanazon czikke fölött, mely a karból, val­lásnak Austriában minden szakadékai és előjogaival fenntartását biztosítja, s azon czikk fölött, mely az oktatásügyet tárgyazza, e hibetlenül hangzó állítá­sig ragadtatik el: „Soha szellemi téren a vallás­­felekezeti vitakeztyü több daczczal oda nem dobnzolt, mint az 1855. aug. 18 diki austriai con­­cordatumban.“ E.z már csakugyan kemény ítélet egy oly állam­szerződvényröl, melyben, mint bevall­ják, egy szó sem­ jő elő a protestánsokról, s hol m­ég „az értelmiség hatalma“ sem képes többet fölfedezni, mint hogy azok jogai netán közvetve megsérteth­e­t­n­é­n­e­k.“ Az austriai protestánsokon ez által állítólag el­követett igaztalanság nagyobbítására egy másik lap, sokat gyaníttató de keveset mondó szavakkal a protestánsoknak Austriában jelentékeny számára utal, ezt mondván: „Austria lakosainak egy nagy része tudomás szerint nem katholikusokból áll, kü­lönösen protestánsok és nem egyesült görögök­ből.“ (Spen, Zeitung november 20-dikán). Ter­mészetesen igen sok függ attól, mit értünk „Aus­tria lakosságának nagy részei” alatt. Valósággal statistikai kimutatások szerint a dolog így áll: Aus­tria lakosszáma 36 milliónál valamivel több; ezek közt van : 29.313.187 kathol., 3.123.371 protes­táns (az unitáriusokkal együtt), továbbá 2.796,1­10 nem egyesült görög, végre 833,065 zsidó. Ezt csak azért jegyezzük meg, hogy azon kifejezést,,Austria lakosságának nagy része tudomás szerint nem ka­tholikusokból áll" valódi értékére vigyük vissza, nem pedig hogy a szerint határozzuk meg jogi ál­lásukat, mert a jog jog marad, akár három millió, akár huszonöt milliónak adatott. Ezen a protestánsok közt austriai hitsorsosaikért mindenütt fölébresztett aggodalomra vonatkozólag az előttünk fekvő irat, a tizenkilenczedik század­beli többi concordatumok részletes összehasonlítása után ezeket mondja : „Ha ugyanazon czikk külön­böző fogalmazását a franczia és olasz köztársaság, aztán az egészen katholikus Nápoly és Spanyolor­szág számára szóló concordatum­okban összehason­lítjuk egy kald, és nem kald. vegyes lakosságú, mint Bajorország és Austria, számára adottal, világosan látszik, miszerint egy ily concordatumban gyakran kevés szó, mely így vagy amúgy hangzik, nem csupán egy­más jövőre mutat, hanem igen külön­böző eredetet is bizonyít, egészen más múltból származik. Épen úgy fölismerjük nyugodt szemlé­let mellett a különböző szerkezetben a bölcs mér­sékletet és vigyázatot, az atyai gondosságot és igazságszeretetet, mely a jelen concordatumot jel­lemzi. Az austriai concordatum a római katholy val­lást se egyedülinek a birodalomban nem nevezi, mert ez a jogilag fennálló viszonyoknak meg nem felelne, se uralkodónak,mert ez a nem katholikusokra nézve sértő volna, még csak az állampolgá­rok nagy többsége vallásának sem, mint ez a szabad Francziaországban történt, hanem egy­szerűen kijelentette: „A római katholika vallás fenntartandók­épen úgy, mint több mint egy élet­korral ezelőtt Bajorország, hol pedig a nemkatholi­­kus lakosság aránylag számosabb mint Austriában, concordatumában szintén­ kijelentette.“ E mellett egyszersmind a jegyzésekben figyel­meztet az író, miszerint a J­óz­s­ef-k­o­r­i törvény­­hozásban a katholika vallás ,,u­r­a­l­k­o­d­ó“­­nak neveztetett, m­ig a concordatumban e kifejezés többé nem­ használtaik; sőt hogy azon országban, mely oly örömest dicsekszik szabadságával, az angli­kán államegyház a katholikus ellenében törvénye­sen mai napig „uralkodónak neveztetik. (1829 apr. 29-ki parlamentokmány.) Továbbá tekintettel Angliára megjegyzi az irat: „Annyival inkább cso­dálkoznunk kell, hogy a concordatum­ e határoz­­mánya : „a romai kath. vallás Austriában fenntar­tandó“ protestáns részről oly hevesen megtám­ad­­tatik, ha más szabad országokra vetjük szemeinket. " Avvagy ez urak nem mindenki számára egyenlő mértékkel mérnek? Avvagy ismeretlen előttük az eskü, melyet a mostani angol királynő Viktóriának 1837 jun. 27-n a kir. titkos tanácsban alá kellett írnia ? Ide igtatjuk azt tanulságos összehasonlítás végett. Az így hangzik: „Én Viktória, az egyesült Nagybritannia és Izland királyság királynője, a hit védelmezője, ezennel ünnepélyesen ígérem , hogy az igaz protestáns vallást, valamint a fenn­álló cultust, fegyelmet, a skót egyház jogait és sza­badalmait fenntartom és megőrzömn, a mint az utóbbiak a törvények által megállapítvák, melyek a jogok reclamalioja okmányának értelmében kibo­­csáttattak s különösen azon okmányban foglaltat­nak, melynek czime : „Okmány a protestáns vallás és presbyterianus egyházigazgatás megv­édésére", valamint­ a két királyság parlamentje által a két or­szág egyesülésére vonatkozólag kibocsátott okmá­nyokban." Ez alkalommal még, a József-törvényhozás tel­­jes­ méltánylása végett nem lehet mellőznünk az előttünk fekvő iratból egy helyet, mely több ol­dalról teljes figyelmet érdemel. Az egy József-kori törvény, mely igy szól: „Valamint az egyedül üd­­vözítő katholika vallás fenntartása, annak felvétele és terjedése, mi csak oktatás és igaz meggyőződés által érhető el legbiztosabban, ő felségének válto­zatlanul legdrágább kötelessége és legfőbb gondja marad, úgy ő felsége honatyai óhajtása is bizonyára mindig oda lenne irányozva, mikép alattvalói kivétel nélkül épen e szent valláshoz, melynek előmozdí­tása ő felségének annyira szivén fekszik, önkény­­tes meggyőződésből tartoznának, és üdvüket e leg­­biztosb utón eszközölnék." (1782 apr. 26—ki udv. rendelet). Mily lárma támadna egyszerre a protestánsok és felvilágosult katholikusok részéről, ha most egy ily törvény jelennék meg, ha a concordatum ilyesmit tartalmazna? És József császárt magasztalva említik, az uj concordatumot pedig gyalázzák és rágalmazzák. Miért ? Talán, mert ez emberek se az egyiket se a másikat nem ismerik, s mégis szeret­nének irányadók lenni? (E czikk vége köv.) Január 26.1856

Next