Budapesti Hírlap, 1856. január (1-26. szám)
1856-01-26 / 22. szám
pest. Szombat, 22 SZ. Szerkesztői iroda : Országút, 6. sz. a. (Kunewalderház) 8-ik em. BUDAPESTI Kiadóhivatal van : Egyetem utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Megjelenik e lap, vasárnap és finnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr számíttatik. — Egyes szám 20 pkr. HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügyministeriumnak m. hó 26-n 26066. sz. a. kelt bocsátványa által Demeczky István kassai ügyvédnek lakhelyét Bernátfalvára a kassai cs. k. városi kiküldött bíróság járásába áttenni kivételesen megengedtetett. Az igazságügyministeriumnak f. hó 16 és 18-a 527 és 872. sz. a kelt bocsátványa által az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a nagyváradi orsz. fötörvényszéki kerületbenMarkus Ferencz, — a soproni orsz. fötörvényszéki kerületben Molnár György volt királyi ügyész kineveztetett. Az igazságügyi ministernek 1855. december 15-n kelt rendelete, kiható Magyar-, Horvát- és Tétországra, a Szerb-vajdaság a Temeai-bánságra, melylyel az uj telekjegyzőkönyvek közzététele s azoknak telekkönyvik kápeni vezetését tárgyaló szabályok bocsáttatnak ki. (Folytatás.) 125. §. Ha az eredeti okirat, melynek alapján bekeblezés vagy előjegyzés kéretik, a telekkönyvi hivatalnál van eltévé, vagy ha valamely annál tárgyalás alatt levő telekkönyvi kérvény mellett létezik, elegendő annak másolatát benyújtani azon helynek, hol az eredeti okirat tartatik, vagy azon kérvénynek előadásával, amely mellé az csatolva van. Ha az eredeti okirat más hatóságnál van eltéve, a fél a telekkönyvi kérvényt annál oly kérelemmel nyújthatja be, hogy ezen hatóság a kérvényt az eredeti okirat hozzácsatlásával, a hivatalos cselekvény teljesítése utáni visszaszolgáltatás mellett, a telekkönyvi hatósághoz küldje át. A fél azonban a kérvényt a telekkönyvi hatóságnál is benyújthatja, ez esetben azonban hozzá láttamozott másolat melléklendő. Ha a kért bekeblezést vagy előjegyzést még azon esetre sem lehetne megengedni, ha az eredeti okirat előterjesztetett volna, úgy a kérvény tüstént visszautasítandó. Ha pedig a kérvénynek hely adathatik, az a telekkönyvbe a rangsorozat kimutatása végett ezen hozzáadással: „az eredeti beérkeztéig“ tüstént följegyzendő. Ha az eredeti más bíróságnál létezik, a telekkönyvi hatóság köteles egyúttal ezen bíróságot, az eredetinek a hivatalos cselekvény teljesítése után leendő visszaszolgáltatás melletti átküldésére fölkérni, ha pedig az eredeti valamely közigazgatási hatóságnál léteznék, a kérelmezőnek az átküldés kieszközlése végett kellő határidőt szabni. 4. A telekkönyvi kérvények másai és füzetei. 126. §. A telekkönyvi kérvények egyszeresen nyújtandók be. Azonban minden kérvénynyel annyi fölzet terjesztendő elő, ahány értesítésnek kell az elintézésről történnie. A fölzeteken a kérvényben foglalt kívánat lényeges pontjaiban világosan kijelölendő. A kérelmezőnek szabadságában áll a fölzetek helyett a kérvény másait benyújtani s meghatározni, hogy kinek értesítésére fordíttassanak azok. Ha a kérvény szóval adatott jegyzőkönyvbe, a bíróság köteles a megkivántató fölzeteket elkészíteni. 5. A kérvények elintézése, a) Általános határozatok, 127. §• A bíró a kérvényt és a mellékleteket pontosan nézze át, s magával a telekkönyvvel hasonlítsa össze; a kérelem alapját, a feleknek személyi képességét s a nyilvánkönyvi bejegyzés által érintett tárgyróli intézkedésekre való jogát, nemkülönben az előterjesztett okiratok kül és bel kellékeit gondosan vizsgálja meg s az elintézést a mennyire lehet siettÖSSG. 128. §. A biró a kérelemhez annyiban van kötve, amennyiben ő a kérelmező javára többet, mint a mennyi kéretett, még akkor sem engedhet, ha a kérelmező a fölmutatott okiratok szerint többnek kérésére volna följogosítva. Ha csak följegyzés kéretett, a bekeblezés nevűt rendeltethetik, még ha az megengedhető volna is. 129. §: A telekkönyvi kérvények mindig világosan megengedendők vagy elutasítandók. Ha a kérelem egész kiterjedésében ugyan nem, de részleg vagy korlátolásokkal és fenntartásokkal mégis teljesíthető: a bejegyzés ily módon rendelendő, s a kérelem azon része, mely nem teljesíttethetett, elutasítandó." Ehhez képest bekeblezési és előjegyzési kérvényekre, a jelen rendeletben meghatározott eseteken kívül, tárgyalást vagy kihallgatást nem szabad rendelni. Ha a kérvényben vagy a mellékletekben oly hiányok fordulnak elő, melyek annak megengedését gátolják, az pusztán elutasítandó; ha pedig a hiányok nem olyanok, hogy azok a kérelem megengedését gátolnák, úgy, ha a bekeblezést vagy előjegyzést más akadály nem ellenzi, a kérelem megengedendő, s egyúttal a hiány megigazítása elrendelendő. b)A végzések szerkesztése a kérelem megengedése esetében. 130. §. Azon végzésekben, melyekkel a kérelemnek hely adatik: a) a teljesítendő telekkönyvi bejegyzés az annak alapját képező okiratra hivatkozással, a jognak vagy követelésnek helyes megjelölésével, s azon személyeknek, kiknek számára jogok jegyzendők be, az 52 §. a) bet. alatti intézkedésnek megfelelő elsorolásával, velős rövidségben, de teljesen (62. §.), világosan s egyszersmind úgy szerkesztendő, a mint annak a telekkönyvben szóról szóra be kell íratnia. Ha a bejegyzés valamely korábbi bejegyzésre vonatkozik, ennek sorszáma is fölveendő a végzésbe. b) Ha valamely követelés biztosítása nem magára a jószágra vagy a jelzálogi tőkére, hanem csak annak jövedelmére és kamatjaira engedtetik meg, ez világosan kijelölendő. c) Ha valamely fekvőség eladója az eladási okiratban a hátralevő vételárnak vagy más viszontszolgáltatásoknak, p. o. a kikötménynek, az örökrészek- nek stb. az eladott fekvőségem biztosítását, maga vagy más harmadik személyek számára kikötötte vagy fönntartotta, a vételár és ezen viszontszolgáltatások, a tulajdoni jognak a vevő számárai bekeblezésével vagy előjegyzésével együtt, az eladott jószág , teherlapjára bekeblezendők,vagy előjegyzendök, ha- bár ezen terhelés világosan nem kéretett volna is. d) A végzésben a betét, melyben a bejegyzésnek történnie kell, kijelölendő s meghatározandó, hogy mely személyeknek kell a fölzeteket értesítés végett kézbesíteni, s kinek kell az eredeti okiratokat átadni (140. §.), 131. §. Ha valamely jog szerzése, tartama vagy elenyészte valamely feltételtől,fönntartástól,időponttól stb. függ, ez a bejegyzésben világosan kifejezendő. Ha valamely előjegyzés megengedtetik, a végzésben a kérelmező az előjegyzés igazolását tárgyazó kötelezettségére figyelmeztetendő. c) A végzések szerkesztése és följegyzése a kérelem megtagadása esetében. 132 §■ Azon végzésekben, melyek által a kérvények egészen vagy részleg elutasíttatnak, az elutasítás minden okai elősorolandók, még akkor is, ha azok közöl egy is elegendő volna az elutasítás igazolására. 133. §. Az elutasító végzések a telekkönyvbe följegyzendők, oly czélból, hogy a rangsorozat biztosíttassék azon esetre, ha a kérelem folyamodás útján megengedtetnék. De ezen följegyzésnek nincs helye következő esetekben : a) ha semmi vagy egyáltalában határozatlan kérelem terjesztetik elő, vagy b) ha azon jószág vagy jog, melyre a bejegyzés kéretik, se a kérvényből se pedig a mellékletekből ki nem vehető; vagy pedig ha az a telekkönyvi hatóság könyveibe nincs bejegyezve. 134. §. Ha valamely bekeblezési vagy előjegyzési kérvény, mely a polgári perrendtartás szabályai szerint az Ítélő birónál nyujtatot be, ez által elutasittatik; az elutasító Végzés a telekkönyvi hatóságnak nyilvánkönyvi följegyzés végett hivatalból átküldendő. (Folytattatik.) Miután a m. évi aprilia folytában megkezdett általános bejelentési igazolások az aversionalis kárpótlásra alkalmas úrbéri jobbágy- és zsellértelkekre nézve (1853-ik évi martius 2-n kelt 39 sz. a. császári nyiltparancs 4. 5. 6. 7. 17. és 18. §§.) s az ugyanazon legfelsőbb nyiltparancs 21. §-a szerint kárpótlandó papi tized-jövedelmekre nézve 1855 évi december végével a soproni közigazgatási terület összes megyéiben bevégeztettek: a cs. k. országos földtehermentési bizottmány a földtehermentesítésnek az 1855-ik év elejétől ugyanazon év végéig eszközlött eredményét a következőkben juttatja köztudomásra : 1) A volt magánföldbirtokosok részére részint készpénzben,részint az 1854 junius 26-n kelt nyiltparancs által megnyitott nemzeti kölcsönre aláirt öszveg biztosítékának fedezéséül 5 részletben úrbéri előlegezés fejében 3,764,041 frt. 13/16 kr. b. v. utalványoztátok 2) 75% részlefizetésül a lejárt urb. kárpótlási járadékok fejében a már nyert előlegezések beszámítása után 1,927,252 frt. 51% kr. rendeltetett ki, minek fedezése a pénzalapigazgatóság részéről 2483 darab kölönbféle osztályú s szelvényekkel ellátott kötelezvények kiadása által eszközöltetett. 3) Az orsz. földtehermentesitési bizottmány 1855. évi december hó végéig az aversionalis kárpótlást a tehermentesített birtokokra nézve, nevezetesen: 1115 urb. jogosított részére 26,943,818 frt. 46% kr; a magánosok kezeiben volt papi tizedekre nézve (1853 évi martius 2-n kelt nyiltparancs 21. §.) pedig 319,100 frt 5 kr.tehát összesen 27,262,818 ft 51% kr; s a lejárt járadéki hátralékokra nézve a már utalványozott urb. előlegezések és a kirendelt részlefizetések beszámításával 5,075,812 ft. 42% krnyi öszveg által véglegesen eszközölvén, az erre vonatkozó kárpótlási elismervények mind a jövedelemhúzásra jogosítottaknak, mind a törvényszékeknek, és pedig az utóbbiaknak hivatalos tárgyalás végett az 1854 január 16-n kelt legfelsőbb nyiltparancs értelmében elküldették. 4) A törvényszékek részéről az 1854 január 16-n kelt legfelsőbb nyiltparancsban kiszabott eljárás már 58 jogosítottnál 3,944.154 frt 17% kv. tőkeöszveggel végrehajtatott, s a jövedelemhozásra jogosítottak vagy azok hitelezői a törvényszéki utasítások szerint a pénzalapigazgatóság által kielégíttettek. 5) A 3) a. tőkésített járadékhátralékok és a 4) a. az illető törvényszékek által utasított kárpótlási tőkék fedezése végett a pénzalapigazgatóság által a fennebbit időköz alatt 3915 darab, szelvényekkel ellátolt felelvény fel S 59 darab szelvénynélküli A. bet. kötelezvény s kiegyenlítési öszvegekül összesen 22,819 frt 14% kr. b. r. készpénzben az alappénztárnál utalványoztatott. 6) A 3) a. érintett kárpótlási tőke által 39,975% urb. jobbágy-és 45251 % urb. zsellértelek tehermentesíttetett. Sopron, január 15-n 1856. A cs. k. országos földtehermentesítési bizottmány. Előfizethetni helyben, a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Előfizetést tartalmazd levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. A „Budapesti Hírlap“ előfizetési ára: Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre ... 8 — Vidéken évnegyedre ... 5 — félévre............10 — Pesten előfizethetni alulirt nyomdájában, (Egyetemi utcza 2. sz. a takarékpénztár-épületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmentesen béküldetése kéretik. Emich Gusztáv, a Budapesti Hírlap kiadója. NEMHIVATALOS RÉSZ. „Tanulmányok az 1855 aug. II-iki austriai concordatum fölött."* III. A múlt czikkben kijelölt álláspontról intézik a további támadásokat a concordatum egyes részei ellen. A berlini „Zeit," mely kötelességének tartja „az értelmiség hatalmával védelmére kelni hitsorsosainak, hol azok legszentebb érdekeikben csak távolról is fenyegetiethetnének“ (nov. 24-diki sz.) egy külön szemlélődést szentel azon „befolyásnak, melyet a concordatum az austriai protestánsok jogi viszonyaira szükségkép gyakorland , vagy legalább gyakorolhat.“ Igaz, hogy meg kell vallania, miképp a concordatum semmi határozmányt nem tartalmaz, mely a protestánsok jogait egyenesen sértené.“ De mindjárt ezután meggyengíti ezen az igazság ereje által kicsikart vallomás benyomását, hozzátévén : „De vájjon azért e jogok kevesbbé fenyegetvéke, hogy közvetve sértethetnek meg, sőt a körülmények szerint a concordatum-határozmányoknál fogva meg kell sértetniök?“ Ez állítás bebizonyítását a „Zeit“ minden egyes engedménynél kimutathatni hiszi, de ez igen hosszas volna; azért csak a házasságra és könyvcenzurára szorítkozik, de példáit, mint alább látandjuk, nem igen szerencsésen választá. A „Nat. Zig“ (dec. 1.) a concordatum ugyanazon czikke fölött, mely a karból, vallásnak Austriában minden szakadékai és előjogaival fenntartását biztosítja, s azon czikk fölött, mely az oktatásügyet tárgyazza, e hibetlenül hangzó állításig ragadtatik el: „Soha szellemi téren a vallásfelekezeti vitakeztyü több daczczal oda nem dobnzolt, mint az 1855. aug. 18 diki austriai concordatumban.“ E.z már csakugyan kemény ítélet egy oly államszerződvényröl, melyben, mint bevallják, egy szó sem jő elő a protestánsokról, s hol még „az értelmiség hatalma“ sem képes többet fölfedezni, mint hogy azok jogai netán közvetve megsértethetnének.“ Az austriai protestánsokon ez által állítólag elkövetett igaztalanság nagyobbítására egy másik lap, sokat gyaníttató de keveset mondó szavakkal a protestánsoknak Austriában jelentékeny számára utal, ezt mondván: „Austria lakosainak egy nagy része tudomás szerint nem katholikusokból áll, különösen protestánsok és nem egyesült görögökből.“ (Spen, Zeitung november 20-dikán). Természetesen igen sok függ attól, mit értünk „Austria lakosságának nagy részei” alatt. Valósággal statistikai kimutatások szerint a dolog így áll: Austria lakosszáma 36 milliónál valamivel több; ezek közt van : 29.313.187 kathol., 3.123.371 protestáns (az unitáriusokkal együtt), továbbá 2.796,110 nem egyesült görög, végre 833,065 zsidó. Ezt csak azért jegyezzük meg, hogy azon kifejezést,,Austria lakosságának nagy része tudomás szerint nem katholikusokból áll" valódi értékére vigyük vissza, nem pedig hogy a szerint határozzuk meg jogi állásukat, mert a jog jog marad, akár három millió, akár huszonöt milliónak adatott. Ezen a protestánsok közt austriai hitsorsosaikért mindenütt fölébresztett aggodalomra vonatkozólag az előttünk fekvő irat, a tizenkilenczedik századbeli többi concordatumok részletes összehasonlítása után ezeket mondja : „Ha ugyanazon czikk különböző fogalmazását a franczia és olasz köztársaság, aztán az egészen katholikus Nápoly és Spanyolország számára szóló concordatumokban összehasonlítjuk egy kald, és nem kald. vegyes lakosságú, mint Bajorország és Austria, számára adottal, világosan látszik, miszerint egy ily concordatumban gyakran kevés szó, mely így vagy amúgy hangzik, nem csupán egymás jövőre mutat, hanem igen különböző eredetet is bizonyít, egészen más múltból származik. Épen úgy fölismerjük nyugodt szemlélet mellett a különböző szerkezetben a bölcs mérsékletet és vigyázatot, az atyai gondosságot és igazságszeretetet, mely a jelen concordatumot jellemzi. Az austriai concordatum a római katholy vallást se egyedülinek a birodalomban nem nevezi, mert ez a jogilag fennálló viszonyoknak meg nem felelne, se uralkodónak,mert ez a nem katholikusokra nézve sértő volna, még csak az állampolgárok nagy többsége vallásának sem, mint ez a szabad Francziaországban történt, hanem egyszerűen kijelentette: „A római katholika vallás fenntartandóképen úgy, mint több mint egy életkorral ezelőtt Bajorország, hol pedig a nemkatholikus lakosság aránylag számosabb mint Austriában, concordatumában szintén kijelentette.“ E mellett egyszersmind a jegyzésekben figyelmeztet az író, miszerint a József-kori törvényhozásban a katholika vallás ,,uralkodó“nak neveztetett, mig a concordatumban e kifejezés többé nem használtaik; sőt hogy azon országban, mely oly örömest dicsekszik szabadságával, az anglikán államegyház a katholikus ellenében törvényesen mai napig „uralkodónak neveztetik. (1829 apr. 29-ki parlamentokmány.) Továbbá tekintettel Angliára megjegyzi az irat: „Annyival inkább csodálkoznunk kell, hogy a concordatum e határozmánya : „a romai kath. vallás Austriában fenntartandó“ protestáns részről oly hevesen megtámadtatik, ha más szabad országokra vetjük szemeinket. " Avvagy ez urak nem mindenki számára egyenlő mértékkel mérnek? Avvagy ismeretlen előttük az eskü, melyet a mostani angol királynő Viktóriának 1837 jun. 27-n a kir. titkos tanácsban alá kellett írnia ? Ide igtatjuk azt tanulságos összehasonlítás végett. Az így hangzik: „Én Viktória, az egyesült Nagybritannia és Izland királyság királynője, a hit védelmezője, ezennel ünnepélyesen ígérem , hogy az igaz protestáns vallást, valamint a fennálló cultust, fegyelmet, a skót egyház jogait és szabadalmait fenntartom és megőrzömn, a mint az utóbbiak a törvények által megállapítvák, melyek a jogok reclamalioja okmányának értelmében kibocsáttattak s különösen azon okmányban foglaltatnak, melynek czime : „Okmány a protestáns vallás és presbyterianus egyházigazgatás megvédésére", valamint a két királyság parlamentje által a két ország egyesülésére vonatkozólag kibocsátott okmányokban." Ez alkalommal még, a József-törvényhozás teljes méltánylása végett nem lehet mellőznünk az előttünk fekvő iratból egy helyet, mely több oldalról teljes figyelmet érdemel. Az egy József-kori törvény, mely igy szól: „Valamint az egyedül üdvözítő katholika vallás fenntartása, annak felvétele és terjedése, mi csak oktatás és igaz meggyőződés által érhető el legbiztosabban, ő felségének változatlanul legdrágább kötelessége és legfőbb gondja marad, úgy ő felsége honatyai óhajtása is bizonyára mindig oda lenne irányozva, mikép alattvalói kivétel nélkül épen e szent valláshoz, melynek előmozdítása ő felségének annyira szivén fekszik, önkénytes meggyőződésből tartoznának, és üdvüket e legbiztosb utón eszközölnék." (1782 apr. 26—ki udv. rendelet). Mily lárma támadna egyszerre a protestánsok és felvilágosult katholikusok részéről, ha most egy ily törvény jelennék meg, ha a concordatum ilyesmit tartalmazna? És József császárt magasztalva említik, az uj concordatumot pedig gyalázzák és rágalmazzák. Miért ? Talán, mert ez emberek se az egyiket se a másikat nem ismerik, s mégis szeretnének irányadók lenni? (E czikk vége köv.) Január 26.1856