Budapesti Hírlap, 1856. február (27-50. szám)
1856-02-23 / 45. szám
Pest. Szombat. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj: Vidékre : fé 1 évre : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: fél évre: 6 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halánzott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig akr számittatik.— Egyes szám 30 pkr. Szerkesztői iroda : Országút, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik ém. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazd levelek a czim. lakhelyi utolsó posta feljegyzése méltatta pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, február 22. N. (Politikai szemle.) Minél inkább közeledik az értekezletek megnyitásának várva várt órája, annál több mozzanatok jutnak nyilvánosságra, melyek az eddigi békehit megerősítésére alkalmasak, s egyes nehézségek és kételyek a hírlapokban csak azért látszanak irigy felhők gyanánt a különben tiszta és derült láthatárra föltűnni, hogy ártalmatlanul ismét szétoszoljanak. Csak ilyenül lehet tekinteni a „Journal des débats“ tegnap ismertetett czikkében foglalt nehézségeket is.Többször mondatott, hogy ha a nyilvánított őszinte akarat mindenik hadfolytató félnél valósággal megvan, a békemű meghiújulása mondhatni lehessen , hogy ez őszinteség csakugyan nem hiányzik, újabb meg újabb mozzanatok bizonyítják. Attól félnek, hogy Anglia, részint egyenesen maga, részint Törökország által oly követeléseket fogna szőnyegre hozni s makacsul védeni, melyek alkalmasak lennének az értekezlet czélját megbuktatni. Ez aggodalmak mindinkább alaptalanoknak tűnnek ki. Maga Palmerston lord sokkal kevesbbé harczias szellemű mint elhitetni akarják s tény, miszerint nem csak a diplomaták közt a legjobb egyetértés uralkodik, hanem az előfordulhatott nehézségekre nézve is már kölcsönös közeledés uralkodik. Egyfelől Oroszország engedett, nemhivatalos úton azon biztosítást adván, mikép az Alandszigetek megerősítésének jogához ragaszkodni nem fog, ez engedékenysége a kaukázusi partokra is kiterjed. Másfelől, mint a „Press"* értesít, az angol kormány visszavonta Nikolajeff levontatása, valamint az azovi tenger semlegesítése iránti követeléseit, mint melyek az egyik részről kitűzetett s a másikról elfogadtatott javaslatok körén túlmennek, s a szövetségesek támogatását nem nyerték meg, mit megerősít a „Nord“ azon közlése, mikép Austria és Francziaország megegyeztek egymással az iránt, hogy Nikolajeff lerontását nem kivánandják. Az őszinteség különféle mértékét, melyet a hadfolytató felek egyike vagy másika Párisba vitt, latolgatni nem akarjuk, se a színfalak mögötti sakkhúzások, és azok titkos rugóinak sejdítgetésével nem kívánunk bíbelődni. Lehet, hogy azok, kik tán szövetségük s annak folytán hozott áldozataik jutalmául többet reméltek, mint amennyire most kilátásuk van, örömest fognák magukat oly szövetkezés karjaiba vetni, mely még számukra valamit ígérni látszik; lehet, hogy Anglia talán megkísértené Szardiniát és Törökországot magához csatolva, „európai érdekben“ — mint az angol lapok magukat kifejezni szeretik — némely inkább csak specificus britt mint európai czélok keresztülvitelét, de minden ily vágyódásoknak egy oly tény áll ellenükben, melynek súlya igen alkalmas, és igen hihetőleg elegendő is az érdekek mérlegében ama vágyódásokat teljesen felbillenteni: e tény azon egyetértés,melyet egyfelől Austria s Francziaország, másfelől Franczia s Oroszország közt az angol lapok, nem igen rejtegetett aggodalommal, constatíroznak. E tényben minden külön czélú békehiusító törekvések ellenében, ha ezek csakugyan léteznének is, hatalmas óvószózat, és egyszersmind elegendő garantia van, ha számításba nem vennék is ama háttért, melyet ez irányban Poroszország, és a német szövetség, noha csak negatív állásukkal, elfoglalnak. Ezen említett egyetértések ténye annál inkább uralkodik a helyzeten, mert az, mint szilárd békére célzó, az európai egyetemes közvéleményben is támogatást lel, s így kétszeresen alkalmas az értekezleteken netán felmerüléssel fenyegetett akaratellenkezések horderejét előre megbénítani, vagy ily szándékokat előre távol tartani a színtértől. Mindez adatok épen nem igazolják azon aggodalmat, melyet a „Débats“ legutóbbi czikke némelyeknél támasztott, csökkentőleg hatva a békereményekre, mintha t. i. hosszas alkudozásokra, tehát még sokáig tartó kétely és bizonytalanságra kellene számolni. Az értekezletek útja, mint látszik, oly kedvezően el van egyengetve, mikép a békét biztosító előokmánynak, a békeelőzményeknek végérvényes aláírását az értekezlet összeülése után rövid idő alatt méltán remélhetjük. Részt vesz-e Poroszország az értekezletekben? Azon sok igen és nem daczára,mennyi már e kérdésre válaszul adva jön, az még máig sincs eldöntve. Ha a „D. A. Z.“ csakugyan oly hiteles forrásból beszél, mint állítja, a belépés fő feltétele egy a december 2-ihoz hasonló szövetségi szerződvény megkötése, mely szerint Poroszország, ha a béke nem létesül , kötelezné magát követét Szent Pétervárról visszahírn s fegyvert fogni. Ez angol követelést azonban Austria, Orosz-, Törökország s Szardínia elejtetni kívánván, Francziaország pedig e kérdésre nézve magát semlegesen tartván, végre is remélhetni Anglia engedékenységét. Austria, Orosz-, Törökország és Szardinia államférfiai azon meggyőződést nyilváníták, miszerint hogy tartós béke létesülhessen, Poroszországnak már csak az 1841-diki, általa a többi hatalmakkal együtt aláírt szerződvényre vonatkozó jogkérdés miatt is meg kell az értekezletekre hivatnia, s hogy az angol ellenzésnek el kell útból háríttatnia. — Jelenleg a diplomaták Párisban ily értelemben működnek, s fáradozásuk sikere annál valószínűbb mert mint említik, Francziaországnak e kérdéshezi állása nem annyira elvileg tagadó, mint inkább csak illedéki Anglia irányában. E tárgyban körülbelül f. hó 10-n egy a feb. 3-a Bécsbe intézetthez hasonló sürgöny ment Párisba gr. Hatzfeldthez, s valószínűleg Londonba is gróf Bernstorffhoz; abban Poroszország a békekérdés hezi állásáról a nyugati hatalmak irányában nyilatkozik. Ez álláspont egészben véve a Bécsbe intézett okmányokból ismeretes módon adatik elő. Annak bizonyságául, hogy a nyugati békeföltételekkel egyetért, Poroszország azon támogatásra hivatkozik, melyben azokat Szent-Pétervárott részesítő, azért az előzményeket kész is aláírni; de azt, hogy egyezését kötelező formában okmányolja, indokolva nem is találja. Ezután a jegyzék a porosz és austriai politika közti viszonyt tárgyalja. Austria részéről Poroszország a gr.Eszterházy küldetésénél közreműködésre nem kabinettől kabinethez intézett közlés, hanem csak austriai Császár Ő Felségétől porosz király hIgéhez intézett kézirat által szólíttatott fel. Az austriai javaslatoknak Oroszország általi elfogadása után Austria a porosz kabinetet arra igyekezett bírni, hogy a nyugatiakra akkér hasson, miszerint most csak szigorúan az öt pont határain belül maradjanak. Egy orosz sürgönyről is értesülünk, melyet hg. Gorcsakoff orosz cs. követ febr. 16-n nyújtott át Bécsben, s melynek tartalma megelégedéssel fogadtatott. Hallomás szerint a jegyzék azon utasításokat fejti ki, melyeket gr. O ro f f és b. Brunnow Párisba magukkal vittek. Az egyetértés mindazon pontokra nézve, melyek a végleges békeokmány előzményeit képezik, gyorsan halad előre, s dicsérettel emeltetik ki a nyugati kabinetek mérséklettsége, egyenesen Pestről, nem pedig Czeglédről értelmezi a vonal húzását, ha Jászberény a maga érdekében szólalna fel, akkor azt sem bánná, ha Jászberényen keresztül vezetve Gyöngyös vagy Eger kívánságát kivívhatná; de miután egy az ipar mezején oly hátramaradt nemzet általános igényei veendők tekintetbe, ez igények valóban sokkal inkább öszhangba hozatnak az által, ha Gyöngyös és Eger mellékvonalakat építenének,s a fővonal Jászberényből egyenesen Heves alatt Kövesd felé vitetnék Miskolcznak. Egyébiránt a vállalkozó tisztelt gróf urnak elve, de terve sem volt soha a Czegléd-Miskolcz között építendő vasút által Gyöngyös-Egert végképen elveszni engedni, hanem a czeglédi vasutat egyenes s legközelebbi irányban a lengyelországival kapcsolatba hozni, azaz a lengyel-és felső magyarországi városokat, hol a lakosság majd minden legszükségesebb termesztmények hiányát sínyli, az alsó magyarországi búza-s bortermőlő községekkel, melyeknek vasútilag középpontja Czegléd, öszszekötni. Eger, bárha egy kevéssé félre fogna is esni, a terv szerint nem mellőztetett volna el a jászberényiek által, azonban hogy akarják mások ? azt már magunk sem tudjuk. Higgadt méltányossággal tekintve az ügyet, el kellene ismerni azon hiányt, melyet Jászberény vidéke szenved, s szenvednie kellene örökre egyedül Gyöngyös, Hatvan miatt, ha netán a vasutat nem Czeglédtől Jászberényen keresztül, hanem egyenesen Pesttől — Jászberényt egészen elmellőzőleg fognák építeni, s ha egyedül Gyöngyös s ennél kisebb vidék érdeke végett buktattatnék meg Jászberény százezernél több lélekből álló vidékének szép terve. — Annál kevésbbé tartanók ezt méltányosnak, mert Gyöngyös városa kisebb körű igényeinek teljesítése nem pótolhatná ama hátrányokat, melyek abból a tervezett vasut által elérendő közbirodalmi czélokat érnék , melyeknél Magyarország valóban sínylődő s nyomorgó szláv vidéke, s felső Magyarország nagy része, valamint Lengyelország ipari elöhaladásának szép jövője s igényei is kérdésben forognak, s főleg miután a czegléd-miskolczi vasút építése se Gyöngyös, se Egernek sérelmére nem, de csak javára tehet, tervünk nem lévén más, mint az ide 4 mértföldet tevő Czeglédtől Jászberényen keresztül Árokszállás s Eger alatt Miskolcznak vinni a vonalat. Tehát Gyöngyös és vidéke a jó csinált után sokkal könnyebben juthat az egy állomás távolságú Árokszállásig, s Czegléden keresztül sem veszítene annyi időt mint Jászberény vidéke, Miskolcz s tájéka, onnét felső Magyarország egy része, Lengyelországgal együtt, ha Gyöngyösön keresztül, Gyöngyös s Hatvan kívánsága szerint Pestnek kellene kerülni azért, hogy valaki Czegléd alatti valamelyik alföldi gabonatermesztő városba juthasson s az egész felsővidék az idővesztés mellett még uíi költségeit is szaporítsa ; holott Gyöngyös legvégsőbb esetben is egy rövid mellékvonal által vidéke részéről minden hiányt kipótolhat, s önérdekében ennél többet nem is igényelhet. Nem vitatva tovább ez ügyet, legjobb lesz annak eldöntését a dús tapasztalata s mély belátású, valamint szűkebb helyérdeki nézleteken fölülálló vállalkozó gróf arra bízni, ki bizonyosan igyekezni fog a milliók által óhajtott közczélnak legjobban megfelelni. Áttérünk tehát a mai jászberényi gyűlésre. Jászberény t. i. é. e mai napon tárgyalta gyűlésileg ezen fontos ügyet, mely alkalommal a vasútvonal Czeglédtől Jászberényen keresztül Árokszállás és Eger alatt Miskolczig építtetése helybenhagyásának reményében, kerületi cs. kir. főkapitány Jankovich György urnak azelőtt már a fenn czimzett vállalkozó gróf úrral történt értekezlet nyománi intézkedése s jászberényjárási cs. k. kapitány Lubich György urnák közremunkálásával az egybegyűlt tanácskozók a nevezett férfiak iránti szeretet és tiszteletet ama meggyőződéssel egyesítvén, miszerint itt mind a helybeli mind a környéki lakosság anyagi jólléte s fölvirágzása forog fenn,kitörő örömnyilatkozatokkal azon egyhangú határozatot hoztak, miszerint Jászberény 10,000, s minden más község 5000 pftig terjedő részvény átvételén kívül, tagosított határaikban ingyen annyi tért készek átengedni, mennyit a vasút igényel, sőt valamennyi községek minden áldozatok tételét felajánlván , különösen Jászberény s Árokszállás kitelhető anyagokkal, kézi s igavonó napszámmal segítendik a vállalat létrehozatalát. Nem marad tehát egyéb hátra, mint gr. Andrássy György urnak kegyes pártfogását újólag emlékiratban kikérni s eddigi intézkedéseink eredményét bemutatni. — Hogy reményünkben, melyre a fölebbi határozatot alapítók , nem fogunk csalatkozni, arra az elevei értekezlet részünkre örvendetes kilátást nyit. S ha a vállalkozó szellemű jász községek kezet fognak , öszetett vállakkal, egyesült erővel, s az egek Urának segedelmével megvetendik virágzásuk rég óhajtott alapját, birtokába jutandnak azon közlekedési eszköznek, melyre oly szüksége van ez egész vidéknek, s csak a kellő szorgalom kifejtessék, annak gyümölcse az áldás nem fog elmaradni. Ennyit addig is, mig ha pártfogásra számíthatunk, ez érdemben nézeteimet bővebben közölni szerencsés lehetek. *) M . . . . nyi Sándor: A „Budapesti Hírlap“ előfizetési ára: Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre . 8 — Vidéken évnegyedre . .5 — félévre................10 — Pesten előfizethetni alulirt nyomdájában. (Egyetemi utcza 2. sz. a takarékpénztár-épületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmentesen beküldetése kéretik. Emlétt Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. HIVATALOS RÉSZ. A belügyminister egyetértésben az igazságügyminiszerrel Habe Antal járáshivatali tollnokot, segéddé a vegyes szolgabirói hivataloknál Magyarországba kinevezte. A czegléd-miskolczi vasút ügyében Jászberény, febr. 18. A mátrai vasútra vonatkozólag a Gyöngyös-Egervidéki birtokosság által gróf Andrássy György ur ő méltóságához intézett emlékiratban azon aggodalom van kifejezve, miszerint ha gróf Andrássy György ut Czegléd Miskolcz felé, — Gyöngyös - Eger kikerülésével huzatná a vasút vonalat — azon vidék „örökre elveszne.“ Szabadjon ez aggodalom irányában megjegyeznünk , mikép Gyöngyös-Eger már rég fennálló rendes csinált országútja által oly feledhetlen jótékonyságot élvez s minőben Jász-Berény és vidéke, ha csak vasútja nem lesz, sohasem részesülhet, sőt Gyöngyös Eger jó útja által még akkor is versenyezni fogna e vidékkel, ha itt vasút leendne. Gyöngyös Eger eddig is könnyen szállíthatta készleteit vagy csinált jó útján átvonuló idegenek között azokat jó áron helyben is eladhatta, mig Jászberény s vidéke legveszélyesebb s kijavíthatlan útja miatt honn féláron prédálta, vagy maga fogyasztotta el termesztett czikkeit. Jászberény azonfelül más helyekhez képest csak legdrágábban szerezhette meg az itt nem termesztetteket. De ha szigorúan veszszük, Jászberénynek ép oly nagy szüksége van régóta jó útra, mint Gyöngyös Egernek, mert az első gabonatermésére nézve ha nem nagyobb legalább egyenlő előnynyel bír az utóbbi két város borkereskedésével; tehát ép oly joggal igényelhet Jászberény vasutat, mint Gyöngyös vagy Eger. Feltéve, hogy Gyöngyös Február 23.1856. AUSTRIAI BIRODALOM. Bécs, febr. 21. Károly Ferdinánd Főherczeg és neje Erzsébet Főherczegasszony ő cs. k. fenségeik néhány nap múlva Prágába utazandnak. — Karolina Auguszta császárné ő Felsége f. hó 20-n este Prágába érkezett s a cs. k. udvari palotába szállt. — A többször említett állami kézikönyv néhány nap múlva meg fog jelenni. — A krakodebikoi állami vaspálya-rész f. hó 25-n fog megnyittatni. —H a m m e r-P u r g s t a 11 „Geschichte dar oeslerreichischen Literatur“ czimU munkájának 6. kötete sajtó alatt van. — Dr. Wolf Ádám, történelem tanára a pesti egyetemnél, a karantáni történettudományi egylet által tiszt, tagul neveztetett ki. — A vajdaságban bizottmány alakult, melynek czélja, Császár Ő Felségének hálaföliratot nyújtani át, melyben a telekkönyvek behozataláért az egész vajdaság nevében hála feeztetnék ki. KÜLFÖLD. Harcztéri közlemények. Szebasztopol déli műveinek szétrombolása be van fejezve. A romok, melyeket Gorcsakoff hg „véres nyomokkal“ hagyott oda, már nem egyebek romhalomnál. A rombolás szelleme letörte az utolsó vérnyomokat is. A híres dockok légberepesztetéséről már korábban értesülünk, most a Miklós erőd fölvehetéséről is tudósít a távírda. Mondhatni ennélfogva, úgymond a „Times“, hogy Szebasztopol mint hadikikötő nem létezik többé. 16 hóra azután, hogy az első bomba repült a vár felé, az egyedüli még állott erőd is romhalommá vált. A nagy káti laktanya, mely három ezredet képes befogadni, valószínűleg szintén le fog döntetni, s általában mindaz megsemmisíttetni, mi az ellenség fegyverzéseinek védelmét szolgálhatna, s ekként a hadjárat nagy feladata most telileg megoldottnak tekinthető. Szebasztopol szétrombolása,s nem Krimia meghódítása volt a czél, melyet az 1854-ki merész hadi vállalat tervezői szem előtt tartottak. Márpedig a szövetségesek nem csak Szebasztopolt rombolták szét, hanem bizonyos tekintetben a lehetőséget is, azt ismét helyreállítani. Bár ha azt, mit mérnökök leromboltak, mérnökök ismét fölépíthetnék, mindamellett csak sok évi állhatatos, roppant költségekkel járó munka lenne képes, ama nagy medenczéket ismét oly karba helyezni, melyben azelőtt voltak. A Miklós erődnek febr. 4-n történt légberepíttetéséről a „Constitutionnel“ is értesül, s mondja, mikép a négy fellobbanás, mely az erőd szétrepesztését eszközli, teljesen sikerült, az oroszok e működés alatt csendesen maradtak. Értesülünk továbbá, miképen az utolsó erőd leromboltatása után a szövetségesek az összes parti ütegekből elszálltták az ágyukat, s Sebasztopol déli részében most már csak 200 katona létezik. Ezt is egyik jeléül tekintik a közelgő fegyvernyugvásnak, mely mihelyt megköttetnék, azonnal 20,000 ember — így írják legalább Konstantinápolyból febr. 7-től — el fogna Krimiába szállíttatni, sőt ott már legközelebb várták megérkeztüket ; mindaddig azonban, mig az értekezletek tartanak, a mazlaki táborban fognának időzni, s csak aztán végleges rendeltetésük iránt határozat hozatni. A porta, konstantinápolyi febr. 10-ki tudósítások szerint, nem csak Nikolajeff várműveinek lerombolását, hanem Anapa várának is átengedését a cserkeszek birtokául , végre Karsz tartományának azonnali odahagyását követeli. A portának e követelési ösztönét sokan 1. Stratford biztatgatásainak tulajdonítják. Anglia úgy hiszik ily módon igyekszik keleten visszanyerni ama befolyást melynek elvesztését vagy csak csökkenését is nagyon érzékenyen veszi. Omer pasáról hírül veszszük, mikép szenvedő állapotban van; a Presse d’Orient pedig egyszeri*) A nézetek tisztázására, az érdek- és tényállapotok minden oldalróli felvilágítására szolgáló, kivált anyagi vállalatoknál inkább mint bárhol kívánatos fejtegetéseknek, melyek a vállalat helyes szempontból megítélését terjeszteni s előmozdítani képesek, mindig szívesen nyit tért a Szerk.