Budapesti Hírlap, 1856. május (102-125. szám)
1856-05-01 / 102. szám
tiv garantiája alá helyzett jogait s kiváltságait megállapítják s meghatározzák. Ennek következtében ezen fejedelemség az ő független és nemzeti kormányzatát, valamint a cultus, a törvényhozás, a kereskedés és hajózás teljes szabadságát megtartandja. 29. czikk: A magas porta helyőrségi joga, amint az a korábbi rendszabályok által meghatároztatott, fenn fog tartatni. Szerbiában semmi fegyveres beavatkozás sem fog történhetni a magas szerződő felek előleges beleegyezése nélkül. 30- czikk:Ő felsége,minden oroszok császárja és ő felsége a szultán birtoklatukat Ázsiában úgy, a mint az az ellenségeskedések kitörése előtt törvényesen fennállott, épségben fenntartják. Minden helyi viszálkodás elhárítására a határvonal verificáltatni fog, s ha szükséges leene, rectificáltatni is, anélkül,hogy a két fél közöl egyik vagy másikra nézve területi hátrány keletkezhetnék belőle. E czélból egy vegyes bizottmány, két orosz, két ottomán, egy franczia s egy angol biztosból álló.fog haladéktalanul az orosz udvar és a magas Porta közötti diplomatiai viszonyok helyreállítása után sírhelyszínére küldetni. Munkálataikat 8 hónapi időköz alatt, a jelen szerződés ratificátióinak kicserélése napjától számítva, be kellene végezniök. 31. czikk: Azon területi részek, melyek a háború folyama alatt öfölségeik az austriai császár, a francziák császárja, az egyesült Nagybritannia és Izland királyságok királynéja és Szárdinia királya csapatai által, azon szerződések következtében, melyek 1854. mártius 12-n Francziaország, Nagybritannia és a magas Porta, — ugyanazon évi jun. 14-n Austria és a magas Porta, és 1855. márt. 15-n Szárdinia és a magas Porta között köttettek, megszállva valának, jelen szerződés ratificátióinak kicserélése után ki fognak őríttetni, mihelyt csak lehet. Az időközök és foganatosítás eszközei külön egyezkedés tárgyát képezendik a magas Porta és azon hatalmak közt, melyeknek csapatai annak területét megszállták. 32. ez. Azon szerződéseknek vagy conventióknak, melyek a hadviselő felek közt a háború előtt fennállottak, megújítása vagy másokkal a pótlásáig, a ki- és beviteli kereskedés, kölcsönösen a háború előtt erejében levő rendszabályok szerint történendik, s alattvalóikkal kölcsönösen minden más tekintetben ugyanazon bánásmódban részesülnek, mint a legnagyobb kedvezést élvező nemzetéi. 33. czikk* A mai napon ö felsége a francziák császárja, ö felsége Nagybritania és Izland egyesült országok királynéja egyrészről, és ő felsége, a minden oroszok császárja közt másrészről kötött kötvény az Aland-szigetekre vonatkozólag, a jelen szerződéshez van s marad csatolva s ugyanazon erővel és becscsel birand, mintha annak alkatrészét képezné. 34. czikk. A jelen szerződés ratificáltatni fog, s e ralificatiók négy hét alatt, vagy ha lehet, hamarább is, Párisban fognak kicseréltetni. Melynek meghitelesítésére az illető felhatalmazottak azt aláírták, s ezt mereik pecsétjével ellátók. Kelt Párisban , ezernyolczszázötvenhatodik év martius havának harminczadik napján. Budl-Schauenstein. (P. H.) Hübner. (P.H.) Walewski A. (P. H.) Bourqueney. (P. H.) Clarendon. (P. H.) Cowley. (P. H.) Manteuffel. (P. H.) Hatzfeldt. (P. H.) Orloff. (P. H.) Brunnow (P. H.) C. Cavour. (P. H.) De Villamarina. (P. H.) Aali. (P. H.) Mehemmed Djemil. (P. H.) -Ideiglenes pótczikk. A ma aláírt szerződvény határozmányai a tengerszorosokról, a hadfolytató hatalmak által a hadseregeiktől megszállt területrészek kiürítésére használt hadihajókra nem alkalmaztatnak; a fönnemlített határozmányok azonban közvetlenül e kiürítés bevégzése után ismét teljes erőbe lépnek. Kelt Párisban, 1856. év mart. 30-ik napján. .(Következnek az aláírások mint feljebb.]) Nos igitur viso et examinato dicto tractatu alque articulo additional et transitorio, eos approbavitibus et approbamus in omnibus et singulis dispositionibus, quae in illis continentur, alque ipsas hisceratas gratasque habere declaramus, Verbo Nostro Imperatorio adpromidentes, Nos eas fideliter adimpleturos esse, in quorum fidem ac robur praesens ratihabitionis Nostrae Instrumentum manu Nostra signavimus sigilloque Nostro majori adpenso firmari jussimus. Dabantur in urbe Nostra principe Vienna die 15. mensis Aprilis anno Domini millesimo octingentesimo quinquagesimo sexto, Regnorum Nostrorum octavo. Franciscus Josephus. (L. S.) Comes A Bud-Schauenstein Ad mandatum Sacr. Caes. ac Reg. Apostolicae Majestatis proprium . Otto Liber Baro de Meysenbug m. p. (A csatolványokat jövő számunkban adandjuk.). NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, april .30. N. (Politikai szemle.) A békeerősítvények f. hó 27-n kicseréltettek s a „Moniteur“ april 29-ki száma közté a békeokmányt.Ámbár a congressusi feljhatalmazottak kötelezők magukat, hogy a szerződvény szövegét a ralificatiók kicseréléséig titokban tartják, az mégis, mint tudva van, e határidő előtt több lapban, noha hiányosan közzétételeit. Hogy ez a franczia fővárosban nem igen tetszhetett s hogy egy ily indiscresio kutforrását kitudni, s a mennyiben az a békeokmányok biró vagy nyomdai személyzetéig kinyomozható, tán szigorúan meg is büntetni szándékozik, természetesnek találjuk. Mert végre is, legyen bár a tilos után közlött okmány teljes hitelességű s az eredetivel azonos, a közlés módja az által nem válik méltányosan menthetővé, s épen nem csodálnék, ha azon 50 Louisd’orre, mennyiért a szöveg Londonba eladatottnak mondatik, az illető egyén, kit e nem megvetendő honorarium eltántorított, ha kitudása sikerül, még egy kis kellemetlen ráadást is találva kapni. S a kormány, úgy látszik komolyan veszi a dolgot, mert 25-ne jól ivet levelezési irodájában ez okmány-elárulási ügyben házmotozást tartatott, mely alkalommal a rendőrség nála a békeszerződvénynek javítási levonatát találta. L. úr erre előleges kihallgatás végett a vizsgálóbíró elé idéztetett. 26-a még a „Constitutionnel“ érte a kormány e tekintetbeni komoly szigorát. Ugyanis az okmányok kivonatos közlésének tilalmát egyedül a mondott lap próbálta áthágni, s 26-diki számának a megyék és külföld számára szánt példányaiba az ápril 8diki jegyzőkönyvet lenyomatta. A belügyminiszer azonban még a vonatok elindulása előtt az összes példánymennyiséget a pályaudvarokban lefoglaltatá. Mint alább Francziaország rovat alatt olvasható, Napóleon császár ismét az anyagi érdekek név szerint a munkásosztály helyzetének javítására kezdi fordítni figyelmét. Mint I. Napóleon az egyenlőséget — úgymond egy párisi közlés erre nézve — mint egyedüli vívmányát az általa bevégzett forradalomnak fönntartó, úgyis Napóleon kivárólag az anyagi érdekekkel foglalkozik. Bizonyos pontig ez helyes nézet is. A békének örvend az ország, mert az a példátlan élénk nyüzsgésnek, mely a lakosság minden rétegeiben nyilvánul, szabad folyamatot enged, sőt új lüktetést ad. Az ipar nem szerez politikai párthíveket, de kitűnő semlegesítő, és millió franczia, ha nem barátja is a jelen állapotoknak, de azok változását saját iparos vállalatai miatt nem óhajtja. Nem látszik, mintha azon férfi, ki a franczia ügyek élén áll, az általa választott ösvényről lelépni szándékoznék, se anyagi se politikai tekintetben. A tervek, melyek a császár különös kegyét megnyerték s kivitelre készen vannak a kormánynál, tényleg e mellett szólnak, Párisból kikötővárost csinálni, s az általa főváros tökéit legnagyobb arányban a némileg elhanyagolt tengeri kereskedésre irányozni, egyike amaz eszméknek, melyek hordereje előre föl nem számítható. Még fontosabb a kormány azon szándéka, az ország földmivelését fölsegélni,s a franczia központosítási elvvel egybehangzólag fölülről lefelé mindazon javításokat behozni, melyek más országokban magánösztönre hagyatnak. A franczia megszokta mindent kormányától várni, és kormánynak minő a mostani, a nemzet e hajlama minden oly gyámkodásban megnyugodni, mely elég bátor azért a mit kezd, a felelősséget elvállalni, igen kedvező, s azt képessé teszi sok jót gyorsan létesíthetni. Például az alagcsövezés, mely Angliában a mai földmivelés alapjává lett, s Németországban is örvendetesen terjed, Francziaországban úgyszólva egészen új dolog. Most a kormány 100 millió fr. tökét akar alagcsövezésre fordítni, és arra a földészeket kötelezni, az előlegezett tőke kamatai és törlesztékei az adóhoz csatoltatnak. Bármennyi kifogást lehessen is ily eljárás ellen tenni, annyi bizonyos marad, hogy a terv kivitele áldásbús következést tesz a franczia földérték emelésére. Hogy azonban Oroszország is valósággal anyagi és szellemi belső kifejlődése új korszakának küszöbére lépett, melyben a gazdászat, ipar és kereskedés, valamint a szellemi művelődés érdekébeni korszerű rendszabályok által a széles birodalom roppant erőforrásainak megnyitása van czélul tűzve, annak leghatározottabb bizonyságául kell vennünk az orosz császár legutolsó fontos ukázát, melyet a „Huss. Inv.” hoz, s mely hat esztendőre mind Orosz- mind Lengyelországban minden katonai ujonczozást teljesen fölfüggeszt. E rendelet mutatja az elhatározottságot, melylyel az oroszok császárja a békét fölhasználni szándékozik, hogy birodalmát a többi műveit Európával anyagi és szellemi előnyök tekintetében egyenlő színvonalra emelje. FÖLDHITELBANKOK. III. unit (Lásd a „Budap. Hirt.“ 88. számát.) Mily érdekek igénylik nő a földhitelbankok segélyét? e kérdés körül központosul mindaz, mi az őstermelés kifejlődésének alapján a közvagyonosodásnak, s ez után szellemi műveltsége emelkedésének is föltételéül, röviden az ország jövőjének alapjául szolgálhat. A földbirtoknak vannak általános érdekei, melyek hitelbank létesítését igénylik s a melyek Európaszerte mindenütt ugyanazok , mert a földbirtoknak közös szükségein s mindenütt hasonló viszonyain alapszanak. Azon érdekek, melyek Francziaországban most legújabban a kormány figyelmét s tevékenységét kívánják igénybe venni a földbirtok hitelének emelését és a földhitelbankrendszer javítását eszközlendő intézetek létesítésére; ezen érdekek összevágnak azokkal, melyek Piemontban is egy ily hitelbank tervezésére vezettek. De ez általános érdekeken kívül Magyarországnak még külön birtok- s nemzetgazdászati viszonyai is vannak, melyek sajátnemű érdekeket képeznek, és a hitelintézetek segélyét inkább mint bárhol nélkülözhetlenné teszik. Legelőbb kell itt említnünk azon érdekeket, melyek a birtokbiztossághoz kapcsolvák, mire legelső kellék az egyes birtokrészek s határok közti rendezett állapot, mely a tulajdont tisztára hozza, mely az enyém s tiéd körüli minden kétséget s ingatagságot végkép kizár. Ez a mezei gazdászat virágzásának első kellékei közt áll. Pedig hogy mennyire hátra vagyunk még e kellék leírásától, tanúsítják az újabb kimutatások, melyek szerint 13.000 helységből még közel 12 ezer van egészen minden rendezés, minden fölmérés nélkül. Hogy itt a szükséges pénzerő tétele tetemesen gyorsítni fogná e munkálat országos keresztülvitelét, fölösleges bővebben fejtegetnünk. Egy másik szintén nagy fontosságú kellék a birtokviszonyok szabályozása, s különösen a legelőelkülönzés. Meg lehetnek győződve mind kis mind nagybirtokosaink, miszerint közös legelői rendszer mellett virágzó és illően jövedelmező mezei gazdaságra gondolni sem lehet, miután az a marhatenyésztés tökéletesítését lehetleníti s a földbirtok valódi hasznosítását kizárja. — És mily csekély még Magyarországban az elkülönzést felmutatható községek száma! De még annál is sokkal kevesebb azoké, melyekben a tagosítás teljesen létesítve és életbe léptetve van. Az egész országban csak mintegy 500-ra számíttatik a bevégzett tagosítások száma. Hogy egész birtokszabályzási ügyünk gyorsabb s általános lendületének föakadálya az, mivel birtokosaink és községeink a szükséges pénzerővel nem rendelkezhetnek, nem szenved kétséget, s mindazok, kik meggyőződvék, hogy mezőgazdaságunk újjáteremtésében a tagosítás a legelső és legelkerülhetlenebb lépések egyike, reményteljes örömmel látják oly intézeteknek a székvárosban keletkeztét, melyek kilátást nyújtanak számára, a tagosítás teljes keresztülvitele végett egyedül hiányzó eszköznek — a pénznek hitelezésére. Hol van ezeken kívül az okszerű gazdászat vitelére okvetlenül szükséges nagyobb gazdasági fölszerelés, a munkaerő, a gépek, s általában a tökéletes gazdasági eszközök? Nem abban rejlik Magyarország nemzetgazdászati életében a fő s lényeges baj, hogy a birtokok adósságokkal terhelvék, hanem azon tőkék hiányában, melyekkel a gazdaság czélszerű fölszerelése s a mivelés józan vezetése mellett oly sokra lehetne emelni a föld évi hasznát, miáltal nemcsak a kamatfizetés s adósság részletes törlesztése, hanem még fölös haszon nyerhetése is lehetővé tétetnék. A magyar földbirtokosok sorsa s jövője fölött eldöntő súlyt nem adósságaiknak terhe fog képezni, hanem a föld értékesítésének hátramaradása, mi a csupán hitelintézetektől várható kölcsöntőkék hiányában elkerülhetlen. És hány az őstermelésre szorosan vonatkozó iparüzlet, s hány őstermelési forrásnak, (melyek közöl csak a kőszéntelepeket legyen elég említni) kiaknázása marad el legfőkép csak azért, mert a szükséges tőkepénz hiányzik. És ott van még a tömérdek mocsár, posványság, a számtalan vízkiöntések, melyek összesen oly roppant területet raboltak el Magyarország földmivelésétől, hogy míg a termény évi öszvegét tetemesen fogyasztják, egyszersmind a társaság minden rétegeire is károsan hatnak, a legelső életszükségek fedezésének nehezítése s a forgalom hátralökése által. Tehát hogy csak a főbbeket említsük, alagcsövezés, csatornaásás, folyamszabályozás stb. és egyéb forrásai a földérték sokszorozásának, a terményzés emelésének, a forgalom könnyítésének, az okszerű gazdászatról naponként terjedő jobb meggyőződés mellett csak a szükséges tőkékre, a hitelintézetek segélyére várnak, hogy országszerte általános lendületnek indulhasson mezőgazdászatunk gyökeres reformja. És ha úgy is hosszúra nyúlt czikkünk bevégzéséül, még egyet kell fölhoznunk, községi életünket említjük, mely legnagyobb részt mindazon intézeteket nélkülözi, mik műveltséget teremthetnének, a polgárisodáshoz illőbb életmódot és külső csínt szülhetnének, és amelyek nem csak a községtagok vagyonosodásának emelését, hanem az emberiség iránti kötelességek lelkismeretes teljesítését is lehetővé tehetnék, minek nyomaira vajmi kevés helyütt bukkanhatunk. Nem említve a nemcsak a községi életre, hanem az országos czélokra is nagyjelentőségű közlekedési eszközök szaporítását s tökéletesítését. íme egész tömege azon érdekeknek, melyek a földhitelbanktól várják kielégíttetésüket, s melyek egy oly intézet tevékenységét főleg Magyarországra nézve, annak annyira hátramaradt mezőgazdászati viszonyai miatt fognak áldásteljessé tenni. Érdekek, melyekben nálunk is napról napra több mezőgazda tanulja eddigi tengő, ingatag állapotából szilárd anyagi jóllétre emelkedésének egyedüli lehetőségét találni, és azért várva várja az időpontot, midőn ékszeri gazdászati terveinek létesítését egy földhitelintézet lehetségessé teendi. . . . . __y. Székes-Fehérvár, ápril 24. Előbbi levelünkben szólottunk a nyilvános nőtanodákban tartott félévi vizsgálat eredményéről, most szólunk a Kopallik Anna és Regina kisasszonyok nőnevelő intézetéről is, hová leginkább a vidéki szülők nőgyermekeiket különösen a női munkák megtanulása végett szokták beadni, ahol is a félévi és utolsó próbatét e hó 5-én ment véghez asgos és főtiszt. Majer József kanonok urnak, mint az összes városi nyilvános és magán elemi tanodák igazgatójának jelenlétében. Megelégedetten hallottuk a növendékek feleleteit a vallástanból, magyar és német olvasásból, számtanból; örömmel szemléltük magyar s német írásaikat rajzolásaikkal együtt, valamint a női munkákbani kitűnő előmenetelüket is. A számra nézve 20 nőnövendéket tanítottak az iskolai tantárgyakban : n. tiszt. Huszár Károly reál-és normáltanodai hittanár a vallástanból, és Marton Mihály kereskedelmi tan- és nevelőintézetbeli segédtanár a többi tantárgyakból. Enders Antal nagy gymnasiumi gymnastica és úszómester a rajzolásban, Purebi Ferencz zongoramester a zenében oktatták őket. Magas helytartósági rendeletnél fogva ez intézet nőnövendékei is a kötelezett iskolai tanulmányokban oktatás végett az intézet átellenében lévő városi nyilvános főelemi nőtanodába fognak küldetni, mindaddig, mígnem 12 évesek vagy a 4-ik osztályt jól elvégzik , ha pedig a 12. évkort túlhaladják, 15 éves korukig vasárnaponként a vasárnapi ismétlő iskolát (a nőtanodában) szintén látogatandják. A belvárosi 12. 13. 14. éves növendékek számára a vasánapi ismétlő iskola csak f. hó 13-án lépett életbe; ide tartoznak azon szolgálók és dajkaleányok is, kik még nem 15 évesek, de ezek amazoktól elkülönözve oktattatnak. Ezeket Karkis István, amazokat pedig Janny József nőtanár urak tanítják. A külvárosokban már régebben, majdnem két év óta létezik a 12. 13. 14. éves fi- és nőnövendékek számára mindenik tanodánál vasárnapi ismétlő iskola ; épen két évtől fogva folytonosan áll a vasárnapi tanoda 3 osztálylyal az iparos tanonczők számára is a belvárosban (normáltanodában), hol ezek igen jó sikerrel oktattatnak. Itt az oktatás délutáni 2 órától 4-ig tart, a nőnövendékeknél pedig délelőtti 10- től 12-ig. A kereskedelmi testület által harmadéve alapított kereskedelmi vasárnapi tanodának igazgató tanára s egy magán kereskedelmi tanintézet tulajdonosa Glöczer József ur, ki 28 éves korában, fáradhatlan munkásságának legszebb szakában f. é. april 14-én a jobb létre szenderült. Béke hamvaira ! Miután városunk nyugati részén a főcsatorna mellett levő ezelőtti „Kiesling”-féle kertet Kenessey Gusztáv ur még 1846-dik évben megvette, az most nevéről „Kenessey-kert“-nek neveztetik. Kenessey ur kertjét hasznosan s már is elég csinosan átalakító, benne fürdő-intézetet építtetvén. Továbbá létezik e kertben két kis tó , az egyik uszodának van elkészítve, közepén társasági külön hideg-fürdő-szobákkal, a másikon pedig egy ladik van ladikázás kedvéért. A vendégek számára a vendéglőn és kávéházon kivül van a kertben a tó mellett 4 nyári szoba. Úgyszintén van fészer és istálló a hintók és lovak számára. A vendégeknek a fürdőházhoz és visszaszállítására comfortable áll készen. Kenessey Gusztáv ur fürdőintézetén kívül létezik még egy nálunk a belvárosban Jahn András kereskedő úr kertjében, de ezen fürdők csak a nyári évszakban nyittatnak meg a közönségnek használhatás végett. Szomorú példáját látok a napokban a szülök részérőli gondatlanságnak gyermekeik irányában. Az eseményt maga a mintegy 6 éves szerencsétlen, ha igen eszesnek látszó gyermek beszéli el. Ezt öreganyja negyedéves korában a nyári meleg napokban letette az udvaron, és ott hagyta gondatlanul, mikor a nap forrón sütvén,egészen megfosztotta szemevilágától. I. I. KÜLFÖLD. Anglia, London, apríl 27. A felső ház tegnapi ülésében Elgin gróf kijelente, mikép máj. 6n indítványt teend, a britt-amerikai gyarmatokbani védelmi intézkedésekre vonatkozó okiratok előterjesztése iránt. St. Germans gróf ama bikinek másodszori felolvastatását indítványozó, melynélfogva valamely özvegynek elhunyt neje nőtestvérévek összekelése törvényesnek nyilváníttatnék. Hosszas vita után a másodszori felolvasás 43 szavazattal 24 ellen elvetetett. A múlt szerdai nagy hajóhadi szemlén Joinvill és Aumale herczegek, s az Orleanscsaládnak Angolországban levő többi tagjai is jelen voltak a „Brunswick“ sorhajón, mint Yeveron kapitány vendégei. Hir szerint a királynő a szemle alkalmával Dun d as admirál előtt azt nyilvánítá, mikép emlékpénzt szándékozik veretni a két balti hadjárat emlékére. Mint a „Times“nak Bécsből távírják, az öszszes külföldi csapatoknak 6 hónap alatt, sőt ha lehet, még előbb el kell hagyniok Törökországot. A keletindiai társulat igazgatósága tegnap elhatározó, mikép az előbbi főkormányzó, Dahouse lord számára 5000 ft st. évi nyugdíjt ajánland meg. Francziaország, Paris, april 27. A „Moniteur“ tegnap nemhivatalos részének élén egy oly